Skip to main content

Full text of "Magyar oklevél-szótár, régi oklevelekben és egyéb iratokban elöforduló magyar szók gyüjteménye. Legnagyobb részüket gyüjtötte Szamota István. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából szótárrá szerk. Zolnai Gyula"

See other formats


PÓTLÉK 
MAGYAR  NYELVTÖRTÉNETI  SZÓTÁRHOZ 


MAGYAR 


OKLEVÉL-SZÓTÁR 


RÉGI  OKLEVELEKBEN  ÉS  EGYÉB  IRATOKBAN 
ELŐFORDULÓ  MAGYAR  SZÓK  GYŰJTEMÉNYE 


LEGNAGYOBB  RÉSZÜKET  GYŰJTÖTTE 

SZAMOTA  ISTVÁN 

A  MAGYAR  TUDOMÁNYOS  AKADÉMIA  MEGBÍZÁSÁBÓL 
SZÓTÁRRÁ  SZERKESZTETTE 

ZOLNAI   GYULA 


BUDAPEST 
KIADJA  HORNYÁNSZKY  VIKTOR 

1906 


Ára  fűzve  24  korona,  félbőrkötésben  28  korona. 


5t 


r  ^ 


MAGYAR  OKLEVEL-SZOTAR 


SUPPLEMENTUM 

AD 

LEXICON  LINGUAE  HUNGARICAE  AEVI  ANTIQUIOR 


LEXICON 
VOCABULORUM  HUNGARICORUM 


IN  DIPLOMATIBUS  ALIISQUE  SCRIPTIS  QUAE  REPERIRI  POSSUNT  VETUSTORU^ 

MAXIMA  EX  PARTE 

iNDusTRiA  STEPHANI  SZAMOTA  collectorum 


JUSSU  ACADEMIAE  SCIENTIARUM  HUNGARICAE 
COMPOSUIT 

JÚLIUS  ZOLNAI 


BUDAPESTINI 

SÜMPTIBUS  ET  TYPIS  VICTORIS  HORNYÁNSZKY 

MCMII-MCMVI 


r  r 


POTLEK 

A 

MAGYAR  NYELVTÖRTÉNETI  SZÓTÁRHOZ 


r  ^ 


MAGYAR 

OKLEVÉL-SZÓTÁR 


RÉGI  OKLEVELEKBEN  ÉS  EGYÉB  IRATOKBAN  ELŐFORDULÓ 
MAGYAR  SZÓK  GYŰJTEMÉNYE 


LEGNAGYOBB   RÉSZÜKET    GYŰJTÖTTE 

SZAMOTA  ISTVÁN 


A  MAGYAR  TUDOMÁNYOS  AKADÉMIA  MEGBÍZÁSÁBÓL 
SZÓTÁRRÁ  SZERKESZTETTE 

ZOLNAI  GYULA 


BUDAPEST 
KIADJA  HORNYÁNSZKY   VIKTOR  KÖNYVKERESKEDÉSE 

1902 — 1906 


í^fRA^ 


1^7? 


t^Sny  OF  TO!^ 


PH 

3áS 


BEVEZETÉS, 


A  szótár  története.  A  M.  T.  Akadémia  Nyelvtudományi  Bizottsága  1896  március  14-iki 
ülésében  azzal  a  föladattal  bízott  meg,  hogy  Szamota  István  hátrahagyott  adatait  a  Nyelvtörté- 
neti Szótár  pótlékaképen  szótárrá  dolgozzam  föl.  E  korai  sírba  dőlt  ifjú  történettudósunk* 
azt  a  nevezetes  célt  tíizte  maga  elé,  hogy  nyelvünk  szókincsének  legrégibb  és  legfontosabb 
adatait  a  tihanyi  apátság  1055-iki  alapítólevelétől,  «mint  a  magyar  nyelv  legrégibb  hiteles  és 
egykorú  emlékétől*  kezdve  —  amelyről  beható  tanulmányt  is  írt**  —  nevezetesebb  levél- 
táraink okleveleiből  és  egyéb  irataiból,  valamint  a  pontosság  tekintetében  legmegbízhatóbb 
oklevél-kiadásokból  összegyííjti  s  majdan  szótár  alakjában  közzéteszi.  E  föladatra  bizonyára 
azon  nagy  hiány  érzete  sarkalta  őt,  melyet  a  Nyelvtörténeti  Szótár  mutat  épen  az  okle- 
velek magyar  szóanyagát  s  a  mindennapi  életnek  irodalmi  művekben  ritkábban  jelentkező, 
de  műveltség-  és  nyelvtörténeti  szempontból  annál  becsesebb  szavait  és  kifejezéseit  illetőleg. 
Szorgalmas  méheként  kutatott  és  gyűjtött  tehát  e  tudós  rövidre  mért  ifjúságának  tavaszán, 
hogy  összehordja,  amennyire  lehet,  a  magyar  léleknek  puszta  szavakban  is  történeteket 
beszélő  régi  nyilatkozásait,  s  amint  hátrahagyott  jegyzetei  mutatják,  fáradhatatlanul  dolgozott 
leginkább  az  Országos  Levéltár^  továbbá  a  Nemzeti  Múzeum,  a  pannonhalmi  apátság^  a  leleszi 
konvent,  a  veszprémi  Tcáptalan  s  a  Batthyány-család  levéltáránah  (Körmend)  oklevelei  és  iratai 
között.  A  hasonlók  ezrei  közt  találtam  is  két  papírlapot,  mely  célját  elárulja.  Egyik  így  szól : 
« Középkori  magyar  szók  az  Országos  Levéltárban  levő  kiadatlan  oklevelekből  (1526-ig) ».  A 
másik :  «A  Középkori  Magyar  Nyelv  Szótára  1526-ig.  (Csupán  oklevelekből.  Fejér  Cod.  Dipl. 
nem  jön  tekintetbe.)*  Szamota  tehát  főkép  a  mohácsi  vész  előtti  szókincs  adatait  kutatta  s  óhaj- 
totta egyelőre  szótárrá  dolgozni ;  azonban  gyűjtögetésében  e  koron  jóval  túl  is  el- elkalando- 
zott, mert  nem  csekély  számmal  találni  jegyzetei  között  a  XVI.  század  közepéről  és  végéről, 
sőt  a  XVII-dikből  is,  egészen  e  század  utolsóelőtti  évtizedéig,  főkép  műveltségtörténeti  érdekű 
kijegyzéseket.***  A  hátrahagyott  jegyzések  száma  ezerekre  megy  ugyan,  de  ez  is  csak  parányi 
csöpp  a  levéltárainkban  lappangó  adatok  tengeréből,  amelynek  kimerítéséhez  nem  egy,  de 
száz  SzAMOTÁnak  nem  rövid  ifjúsága,  de  hosszú  élete  volna  szükséges. 

SzAMOTÁt  a  gyűjtés  szenvedélyes  munkája  közben  érte  a  halál.  Nem  érhette  meg  nem- 
csak azt,  hogy  adataiból  szótárt  alkothasson,  hanem  azt  sem,  hogy  annyi  adalékot  hordjon 
össze,  amennyit  óhajtott,  s  amennyiből  terve  szerint,  legalább  egyelőre,  meg  lehet  kezdeni 
egy  tekintélyesebb  szótár  egybeállítását.  Az  anyag  azonban,  melyet  részint  szavanként  külön 

•  Szül.  1867-ben,  meghalt  1895-ben. 

*•  A  tihanyi  apátság  1055-iki  alapítólevele  mint  a  magyar  nyelv  legrégibb  hiteles  és  egykorú  emléke. 
Nyelvtudom.  Közlemények  XXV.  k.   129 — 167.  1.  és  különnyomatban  is,  Budapest,  1895. 

***  Legkéseibb  adatai,  amennyire  emlékszem,  az  1G83.  évből  valók  (1.  pl.  az  eceics-átalag  cikkben). 


VI  BEVEZETÉS 

Írogatva,  részint  néhány  jegyzőkönyvben  összeírva,  azon  nyersen  hátrahagyott,  így  is  igen 
nagy  becsű,  a  legrégibb  szókincsnek  jelentékeny  részét  felölelő,  s  alkalmasnak  látszott 
arra,  hogy  belőle  Akadémiánk  máris  szótárt  készíttethessen,  amely  a  további  gyűjtésnek 
és  hasonló  szótári  egybeállításoknak  alapjául  szolgálhat.  így  határozta  el  magát  az  Akadémia 
arra,  hogy  Szamota  hátrahagyott  jegyzeteit  megszerzi  s  belőlük  a  Nyelvtörténeti  Szótár  pótlé- 
kául e  sorok  írójával  szótárt  szerkesztet. 

1896  május  havában,  kerek  tíz  évvel  ezelőtt,  vettem  át  az  Akadémia  főtitkári  hivata- 
lától Szamota  ezen  hagyatékát,  mely  mintegy  20.000  nyolcadrétű  papirlapocskára  írt  rende- 
zetlen följegyzésből  s  néhány  legnagyobb  részt  sűrűn  teleírt  jegyzőkönyvből  állott.  Első 
dolgom  természetesen  az  volt,  hogy  a  külön  lapokon  talált  szóadatokat  szótári  rendbe 
szedjem,  mert  csak  így  lehetett  megállapítanom:  magukban  foglalják-e  a  külön  kijegyzések 
a  jegyzőkönyvek  adatait  is,  vagy  nem,  E  rendezésből  kiderülvén,  hogy  a  jegyzőkönyvek 
anyagát  a  külön  lapok  nem  foglalják  magukban,  másik  teendőm  az  volt,  hogy  ezen  anyag- 
nak is  a  szótár  szerkesztése  céljára  használható  alakot  adjak.  E  munka  nem  járt  minden 
nehézség  nélkül  a  jegyzőkönyvi  följegyzések  forrásjelzetei  miatt,  melyeknek  csak  egy  részére 
nézve  igazodhattam  el  könnyű  szerrel  SzAMOTÁnak  néhány  már  megjelent  adatközlése  alapján.* 
Mikor  az  így  külön  lapokra  került  adatokat  az  előbbi  húszezernek  rendjébe  most  már  fölve- 
hettem, az  anyag  áttanulmányozásának  legfontosabb  teendője  várt  rám,  az  t.  i.,  hogy  mind 
a  SzAMOTÁtól  külön  irt,  mind  a  jegyzőkönyvekből  tőlem  kijegyzett  adatokat  laponként 
végigolvastam,  s  valamennyit,  a  több  magyar  szót  tartalmazó,  illetőleg  mondatos  följegyzé- 
seknek minden  egyes  szavát  fontosságuk,  használhatóságuk  megállapítása  céljából  külön- 
külön  vizsgálat  alá  vettem,  a  Nyelvtörténeti  Szótárral,  melyhez  könyvemnek  fűződnie  kellett, 
szavanként,  sőt  alakonként  s  az  adat  korát  is  folyton  figyelembe  véve,  véges-végig  egybe- 
vetettem, s  e  fáradságos  volta  meUett  is  érdekes  munkában  arra  az  eredményre  jutottam, 
hogy  a  Szamota  anyagából  kiaknázott  szótári  adatok  ismét  több  ezerrel  megszaporodtak.  Mert, 
amint  már  kifejeztem,  a  fáradhatatlan  buzgalma  és  nagy  érdemű  gyűjtő  merőben  nyers  anya- 
got hagyott  hátra  jegyzeteiben,  melyeknek  nyelvtörténeti  becsét  minden  részletére  nézve 
maga  mint  történettudós  nem  is  sejthette.  Nagy  számot  tesznek  azon  kijegyzései,  melyek- 
ben maga  csak  egyetlen  szót  talált  fontosnak,  azt,  amelyet  sokszor  címűi  is  rájegy- 
zett  a  papírdarabra,  holott  bennük  ezeken  kívül  megszámlálhatatlan  más  becses  és  fontos 
szó  is  volt  még  található.**  A  Nyelvtörténeti  Szótárral  való  ez  a  folytonos  egybevetés  a  szer- 
kesztés munkájának  sok  időt  fölemésztő,  de  egyúttal  legérdekesebb,  mondhatnám  legélvezete- 
sebb  része  volt.  Ez  az  egybevetés  mutatta  meg,  hogy  a  régi  nyelvnek   mennyi   közönséges, 

*  A  tihanyi  alapítólevélről  szóló,  föntebb  idézett  dolgozatban,  a  Természettudományi  Közlöny  1894. 
évfolyamában  kiadott  Régi  magyar  megfigyelések-hen  s  a  Schlagli  Szójegyzék  és  Murmelius  kiadásához  irt 
jegyzetekben. 

**  Hogy  itt-ott  a  magyar  szók  értelmére  nézve  Szamota  tévedett  is,  s  hogy  ennek  következtében  más 
szót  látott  az  adatban  s  másat  írt  címül  a  lapokra,  mint  kellett  volna,  az  természetes  dolog.  Az  1462-iki  Baylo 
személynevet  pl.  bájoló-nak  vélte,  holott  alig  lehet  egyéh  mint  a  bájol  «certo,  dimico ;  kámpfen,  streiten>  igének 
származéka ;  ez  ugyanis  kötöhangzó  nélkül  ragos  és  képzős  szánnazékokban  {bajl-unk,  bajl-akodik,  bajl-ódik  stb.) 
egészen  közönséges  a  régi  nyelvben,  holott  a  bájol  ige  ragozásban  és  továbbképzésében  mindig  megtartja 
0  hangzóját.  Az  1485-iki  Bakfeyew  név  második  tagjában  Szamota  a  fejni  igét  látta  s  a  szót  bakfejönek 
értette,  holott  sokkal  valószínűbb,  hogy  bakfejünek  csúfolták  ama  bizonyos  Vincentiust.  Az  1504-iki  Kewpeto 
személynevet  a  köpni  igéhez  tartozónak  (spuens,  spuckend)  vélte,  holott  a  köpü  főnév  van  benne,  amelynek 
köpő  ejtése  régen  általános  volt,  míg  a  köp  ige  kezdetben  csak  jiök  alakkal  volt  járatos.  Az  1493-iki  kethe- 
wezeth  alakot  kötó'zö4-nek  gondolta,  holott  a.  m.  kötő-vesszőt  (olv.  ketévesszét).  Az  1282-iki  Zemerche  szót 
szemerké-nek  gondolta,  holott  helyes  olvasása :  szemérce  s  a.  m.  szömörce  «rhus  cotinus,  farberbaum>,  egyike 
azon  ritkább  táj  szavainknak,  melyeket  a  régi  nyelvből  eddig  egyáltalában  nem  ismertünk.  Az  1497-iki 
Kenderzyz  adatban,  amely  nyilván  csak  tollhiba  Kenderzy  helyett,  az  összetett  szó  második  tagját  szösz-wok 
vélte,  holott  ez  a  helyből  kitetszőleg  alig  lehet  más,  mint  szi  v.  szíj.  (L.  mindezeket  a  szótár  illető  helyein.) 
E  hibákat  azonban  gyűjtőnk  a  szerkesztés  munkája  közben  bizonyára  maga  is  helyreigazította  volna. 


BEVEZETÉS  VII 

mindennapi  szava  maradt  ki  nemcsak  az  e  miatt  méltatlanul  ócsárolt  Nyelvtörténeti  Szótárból, 
mint  e  nemben  első  kísérletből,  hanem  magukból  a  szavakkal  egykorú  régi  szótárakból  is. 
Ez  az  egybevetés  szolgálhatott  nekem  intő  tanulságul,  mennyire  kivihetetlen  a  nyelv  teljes 
szóanyagának  összegyűjtése,  amely  cél  felé  pedig,  ha  elérhetetlen  eszményként  lebeg  is 
előttünk,  szakadatlanul  törekednünk  kell.  Az  egybevetéssel  az  volt  a  célom,  hogy  Szamota 
jegyzéseiből  fölhasználjak  szótáramban  minden  olyan  adatot,  amely  a  régi  szókincs  isme- 
retét bármely  tekintetben  kiegészíti,  gazdagítja  vagy  helyreigazítja.  Ki  kellett  tehát  a  szótár 
számára  jegyeznem  minden  szót  —  ha  még  oly  közönséges  és  jelentéktelennek  látszó  volt 
is  —  amelyet  eddig  adatokkal  ki  nem  mutathattunk;  ki  kellett  jegyeznem  az  eddig  is 
ismert  szóknak  minden  ismeretlen  alakját  és  használatmódját;  ki  kellett  jegyeznem  minden 
olyan  adatot,  mely  a  szók  történetét  az  eddig  ismertnél  régibb  időkig  bírta  visszavezetni,  sőt 
azokat  is,  melyek  a  már  kihaltak  pályáján  életüknek  az  eddig  följegyzettnél  későbbi  nyilvá- 
nulását  jelezhették.  Mióta  él  a  ma  is  divatban  levő,  mióta  és  meddig  élt  a  már  kiveszett  szó? 
—  erre  kellett  ez  utóbbi  szempontból  éber  figyelemmel  lennem. 

íme  egy-két  közönségesebb  szó,  melynek  adatain  bármely  gyűjtő  is  könnyen  átsiklanék, 
holott  azok  a  Nyelvtört.  Szótárénál  több-kevesebb  évtizeddel,  néha  egy-egy  századdal  is  régibb 
bizonyságai  az  illető  kifejezés  használatmódjának. 

Kepe:  1561.  és  1566-iki  adatait  is  idéznem  kellett,  mert  a  Nyelvtört.  Szótár  ilyen 
régi  példában  sem  tudja  használatát  bemutatni.  Konyha:  1544-iki  példáját  sem  mellőzhettem, 
mert  a  NySz.-nak  ilyen  régi  idézete  sincs  rá.  OUó:  1545-iki  adata  is  használhatónak  bizo- 
nyult, mert  a  NySz.  «forfex,  schere»  jelentéssel  csak  későbbről  idézi.  Nyáron:  ki  gondolná, 
hogy  1584-iki  előfordulása  is  ér  valamit,  pedig  a  NySz.  csupán  a  XVII.  század  közepéről. 
Zrínyiből  tudja  idézni.  Pajta:  1550-iki  mondatát  sem  hagyhattam  el,  mert  a  NySz.-ban  első 
adata  csak  1584-ből  való.  Világtalan :  1544-iki  adata  is  fontosnak  bizonyult,  mert  a  Nyelvtört. 
Szótár  csak  a  XVII.  századból  idézhette,  s  a  mi  legérdekesebb,  régi  szótáraink  Sándor  István 
előtt  —  pedig  közmondásban  is  szerepel :  vah  veti  világtalannak  —  mit  sem  tudnak  e  szóról. 
Stb.  stb.  Almafánk,  almakása,  általhoz,  anyóka,  árpaföld,  disznófej,  disznóláb,  megvagdal, 
mézesbáb,  mosogató-teknö,  mozsárpattantyit,  nyeregkápa,  vacog,  vásári  és  hasonló  mindennapi 
szavainknak  egész  sokasága  meg  egyáltalában  ismeretlenek  a  Nyelvtört.  Szótárban. 

Hogyan  maradhat  ki  százados  használatú,  naponként  ajkunkon  forgó  kifejezés  a  szótá- 
rak egész  sorozatából,  míg  valamelyik  szótáríró  figyelme,  jól  megkésve,  véletlenül  meg  nem 
akad  rajta :  eiTe  nézve  alig  idézhetnék  érdekesebb  példát  az  Oklevél-Szótár  rézpor  szavánál. 
Ismerték  és  így  hívták  a  porzót,  amint  a  Nádasdy-féle  iratok  adatai  mutatják,  már  a  XVI. 
század  közepén :  «attam  eé  porozora  (értsd :  porzótartóra),  kiben  rez  por  al»  «ueres  uiazt 
es  rez  port»  «fel  font  rez  port».  Alig  hihető,  hogy  Molnár  Albert  és  Pápai  Páriz  uraméknak 
a  XVII.,  illetőleg  XVIII.  század  elején  maguknak  is  ott  ne  állt  volna  íróasztalukon  a  jmrozó 
a  rézporral,  s  íme,  a  szemük  előtt  levő  írószer  nevéről  is  megfeledkeztek  szótárukban.  A  rézpor 
először  tudtommal  Czuczor-Fogarasinál,  a  Nagy  Szótár  V.  kötetében  (1870)  kerül  bele  a 
magyar  szókincs  hivatalos  lajstromába. 

Számtalan  az  olyan  sző  is  a  Nyelvtört.  Szótárban,  amelyet  csak  régi  szótárak  értelme- 
zései világítanak  meg,  anélkül  hogy  eredeti  idézetek  szemléltetnék  használatuk  módját.  Az  ily 
szókra  néha  késeibb  idézet  fölvételét  sem  lehetett  szükségtelennek  tartanom.  Ilyenek :  foltoz, 
kefe,  elneveti  magát  (az  én  szemem  elől  is  csaknem  elsiklott,  ezért  került  már  csak  a  Pótlá- 
sok közé)  stb.  stb. 

Hogy  a  Nyelvtört.  Szótárral  való  ez  a  folytonos  egybevetés  mily  lassúvá  tette  az  anyag 
áttanulmányozását,  azt  mondanom  sem  kell.  Csupán  azt  a  hiányát  említem  itt  meg  a  Nyelvtört. 
Szótárnak,  hogy  az  adatok  keltét  —  egy-két  oklevélbeli  szót  kivéve  —  általában  nem  szokta 
jelezni,  s  hogy  ennélfogTa  azt  minden  egyes  idézetnél  a  forrásjegyzékből  kell  a  kutató- 
nak megtudnia;  minthogy  pedig  a  források  közt  olyan  gyűjtemények  is  vannak,    melyeknek 


Vra  BEVEZETÉS 

egyes  részei  különböző,  egymástól  néha  messze  eső  években  keltek,  a  kutatónak  ily  esetek- 
ben, ha  az  adat  korát  ismerni  akarja,  magát  a  forrást  kell  megtekintenie ;  az  meg  egyenesen 
megtévesztő  körülmény,  hogy  a  Nyelvtört.  Szótár  adatai  időrend  tekintetében  a  legnagyobb 
pontatlansággal,  jóformán  csak  találomra  vannak  egymás  mellé  állítva,  úgyhogy  nem  egyszer 
a  legrégibb  adatot  nem  az  első,  hanem  a  harmadik-negyedik,  sőt  néha  épen  az  utolsó  idézet- 
ben fedezhetjük  föl. 

Mikor  ily  módon  a  SzAMOTÁtól  hátrahagyott  anyagot  szótáram  céljára  teljesen  áttanul- 
mányoztam, kiaknáztam  s  kellően  rendbe  szedtem,  a  végleges  megszerkesztésben  újabb  hátrál- 
tató körülmény  előtt  találtam  magamat.  Aki  valaha  másnak  adataiból  szótárt  szerkesztett,  s 
akinek  lelkében  a  tudományos  haladás  fő  mozgatója  és  irányitója,  a  kétkedés  működni  meg 
nem.  szűnt :  az  meg  fogja  érteni,  hogy  az  én  lelkemben  is,  nem  egyszer,  nem  is  százszor, 
föl-fölébredt  a  kétség  nyugtalanító  érzete :  helyes-e  Szamota  kijegyzése,  s  ha  helyes  is,  nem 
hézagos-e ;  nincs-e  az  eredeti  iratban  valami,  ami  a  minden  magyarázat  nélkül  vagy  elégtelen 
tájékozással  kijegyzett  szónak  használatára  nagyobb  vagy  teljes  AÓlágot  vethetne  ?  Mert  bár- 
mennyire megbízhatóknak  bizonyultak  is  SzAMOTÁnak  főkép  az  oklevelekből  való  kijegyzései, 
a  tévedés  emberi  dolog,  s  néha  egyetlen  betű  elnézése  vagy  félreismerése  is  messze  eltéríthet 
bennünket  a  dolog  igazi  mivoltától.*  Ennélfogva  ahol  valami  kétségem  támadt  —  és  termé- 
szetemnél fogva  támadt  annyiszor,  hogy  meg  nem  számlálhatnám  —  legtöbb  esetben  magam 
kerestem  meg,  amennyiben  lehetséges  volt,  a  kérdéses  helyeket,  vagy  olyanokat  kértem  föl 
megnézésükre,  akiknek  a  forrás  megtekintése  kezük  ügyébe  esett.  Az  előbbi  esetekben  a 
magam  megerősítő  így  szava,  az  utóbbiakban  az  illető  tudósra  hivatkozás  szolgáljon  nagyobb 
hitelül.  Szamota  valamennp  adatának  az  eredeti  forrásokkal  való  egybevetése  nemcsak  szük- 
ségtelen volt,  hanem  egyenesen  kivihetetlen  is.  Az  adatokat  ugyanis  Szamota  részben  olyan 
forrásokból  jegyezte  ki,  melyek  az  ő  halála  óta  más  elrendezés  alá  kerültek,  melyeket  tehát  az 
ő  jelzései  alapján  megtalálni  már  lehetetlen  volt ;  némely  adatai  az  eredeti  iratok  olyan  töme- 
géből valók  közelebbi  jelzés  nélkül,  hogy  megkeresésükre  nem  órák,  hanem  hónapok  kellettek 
volna ;  olyan  följegyzések  is  maradtak  tőle,  melyeknek  forrását  minden  nyomozás,  találgatás 
és  kérdezősködés  dacára  sem  lehetett  az  ő  rövidített  jelzéséből  megállapítani ;  s  végül  akadt 
néhány  olyan  adata  is,  melynek  forrását  nem  jegyezte  volt  meg,  részint  talán  azért,  mert  ő 
maga  úgy  is  tudta  volna,  részint  mert  oda  írni,  emberi  gyarlóságból,  elfeledte.  Én  az  ilyen 
ellen  nem  őrizhetett,  bizonytalan  forrású  és  forrásjelzet  nélküli  adatokat  is  idézem,  ha 
fontosak,  szótáramban,  de  az  igazsághoz  híven  az  adat  mindennemű  kétségéről  vagy  kérdő- 
jellel, vagy  a  forrásjegyzékben  tett  megjegyzéssel  figyelmessé  teszem  az  olvasót. 

Mármost  midőn  a  szerkesztésben  Szamota  adatainak  ellenőrzésére  került  a  sor,  olyan 
mozzanat  merült  föl  amúgy  is  hosszú  időre  nyúló  munkámban,  amely  nemcsak  lassúbbá  tette 
a  szótár  készülését,  hanem  ellenállhatatlan  erővel  kényszerített  arra,  hogy  a  Nyelvtudományi 
Bizottság  megállapította  föladatomtól  bizonyos  mértékben  eltérjek,  illetőleg  —  amiért  talán 
nem  fog  érni  szemrehányás  —  hogy  többet  tegyek,  mint  amennyi  kötelességeműi  volt  kitűzve. 
Midőn  ugyanis  Szamota  adatait  keresve,  sűrűn  összerótt,  terjedelmes  oklevelek  s  még  terje- 
delmesebb, kötetté  vastagodó  urbáriumok  szóerdején  kellett  végig  törtetnem,  az  ismeretlen  s 
SzAMOTÁtól  ki  nem  jegyzett,  érdekesebbnél  érdekesebb,  fontosabbnál  fontosabb  régi  szóknak 
és  kifejezéseknek  olyan  tömege  tárult  elém,  hogy  ezeket  észrevétlenül,  a  tudomány  számára 
tovább  is  elrejtve  hagynom  erkölcsi  lehetetlenség  volt.  így  történt,  hogy  míg  SzAMOTÁnak 
egy-egy  kétes  adatát  a  forrásban  megtalálhattam,  számtalan  olyan  szót  és  kifejezést  jegyez- 
hettem ki,  melyeket  Szamota  vagy  nem  olvasott,  vagy  lényegtelennek  tartott  s  föl  nem  jegyzett. 
Főleg  az  Országos  Levéltárnak  Urbaria  et  Conscripüones  című  gyűjteményéből  lehetett  és  kellett 

•  Példa  lehet  erre  nézve  az  ily  módon  Pótlásaim  közé  jutott  sarfatü  szó  története  (1.  Egy  régi  magyar 
ágyúnév  c.  cikkemet,  Magj'ar  Nyelv  1905.  évf.  172 — 174.  1.). 


BEVEZETÉS  IX 

ily  módon  megszámlálhatatlan  sok,  nyelv-  és  műveltségtörténeti  szempontból  nagy  fontosságú 
szót  és  kifejezést  kiaknáznom,  s  ha  már  kiaknáztam,  a  szótárban  közkincscsé  tennem.  Mikor 
ennek  következtében  szótáram  anyagába  saját  adataimat  is  föl  kezdtem  venni,  már  a  szer- 
kesztés munkája  közben  is  nagy  kedvet  éreztem  arra,  hogy  néhány,  SzAnoiÁtól  nem  használt, 
érdekesebb  kéziratban  és  nyomtatott  gyűjteményben  is  tovább  kutatgassak,  s  igy  szerzett 
fontosabb  adataimat  a  szótár  eredeti  adalékai  közé  rendre  be  is  iktattam.  Ezt  a  legin- 
Mbb  alkalmi  böngészést  nem  hagyhattam  abba  a  szótár  nyomása  alatt  sem,  s  minthogy 
kétségek  ilyen  természetű  munkában  a  szedés  javítása  közben,  sőt  az  ivek  lezárásának  utolsó 
pillanatában  is  *  sűrűn  támadnak,  az  adatoknak  ekkori  ellenőrzése  is  folyton  csak  szaporította 
saját  hozzájárulásaimat  Szamota  gyűjteményéhez.  így  történt  aztán  természetesen,  hogy  a 
nyomtatás  előhaladtával  némely  betűnek  cikkei  olyan  új  idézetekkel  is  gyarapodtak,  melyek 
a  már  megjelent  füzetek  vagy  kinyomott  ívek  szavainál  is  fölhasználhatók  lettek  volna, 
melyeket  azonban  ezen  szavakra  nézve  már  csak  egy  épen  e  miatt  is  szükségessé  vált  füg- 
gelékben, a  Pótlások  és  jAvíTÁsoKban  értékesíthettem.**  Számos  esetben  már  azért  is  hiány- 
zania  kell  valamely  idézetnek  a  megelőző  betűk  szavainál,  mert  az  illető  adat  a  könyv  nyom- 
tatása folyamán  már  ama  betűk  megjelenése  után  került  csak  nyilvánosságra.*** 

Azonban  minden  szemrehányás  megelőzése  végett  ki  kell  jelentenem,  hogy  vala- 
mint Szamota  adatai  sem  teljes  Jciaknázásai  a  tőle  Jcutatott  forrásoknak^  f  ynég  kevésbbé 
lehet  az  én  önként  és  legnagyobb  részt  alkalmilag  gyűjtött  adalékaimat  az  illető  gyűjtemények 
teljes-tökéletes  földolgozásának  tekinteni.  Forrásaink  teljes  kiaknázása  a  szó  igazi  értelmében 
lehetetlen  is,  s  ha  csupán  azon  néhány  gyűjteményt  is,  amelyből  magam  jegyezgettem,  ily 
teljességgel  akartam  volna  kimerítni,  nem  tíz,  hanem  húsz-harminc  évig  kellett  volna  a  szótár 
megjelenésére  váratnom.  Mikor  láttam,  hogy  böngészeteim  már  is  igen  lassítják  szótáram 
előhaladását  s  késleltetik  befejeződését,  úgyszólván  erővel  kezdtem  magamat  minden  további 
gyűjtéstől  visszatartani,  s  nem  egyszer  tettem  félre  magam  elől  egy-egy  forrást,  melyet  ha 
olvasgatni  kezdek,  újra  el  kellett  volna  merülnöm  a  legbecsesebb  ismeretlen  adatok  kiakná- 
zásába s  szótáramat  akár  örök  időre  sem  fejezem  be. 

A  magam  gyűjtése  tehát  csak  önkéntes,  vagyis  inkább  önkéntelen  megszerzése  Szamota 
adatainak,  melyek,  mint  mondám,  bár  parányi  csöppjét  teszik  is  nyelvtörténetünk  kimeríthe- 
tetlen tengerének,  mégis  magukban,  az  én  szerzelékeim  nélkül  is  jelentékeny  szótári  gyűj- 
teményt alkothaitak  volna.  Hogy  mi  és  mennyi  az  én  hozzájárulásom,  azt  a  szótár  hasz- 
nálója a  forrásjegyzék  figyelembe  vételével  észre  fogja  venni,f  f  csak  annyit  jegyzek  itt  meg, 
hogy  míg  Szamota,  mint  történettudós,  a  XVI — XVII.  századi  iratokból  már  inkább  csak  a  művelt- 
ségtörténetileg  fontos  szókra  és  kifejezésekre  vetett  ügyet  (a  régibb  oklevelek  adataiban  a 
közönségesebb,  kevésbbé  fontos  szók  történetére,  első  előfordulásaira  is  nagy  figyelemmel 
volt) :  addig  én  kiegészítő  gyűjtésemben  a  nyelvtörténet  minden  mozzanatára  s  így  sokszor 
olyan  aprólékos  részletekre  is  gondot  fordítottam,  amelyek  csak  a  nyelvbúvárra  nézve  bírnak 
érdekkel.fft 

Lassította  a  munka  szerkesztését  több  más  körülmény  is.  Mindenekelőtt  az,  ami   bizo- 

*  Erre  nézve  1.  föntebb  már  említett  cikkemet :  Egy  régi  magyar  ágyúnév,  Magyar  Nyelv  1905.  évf.  172. 
■**  Vö.  Századok  1905.  évf.  280,  fölkelö-zálog  alatt. 

***  L.  pl.  a  Magyar  Nyelv  1905.  évf.-ból  idézett  adatokat,  melyek  egy  részét  a  szótár   utolsó   betűiben 
még  fölhasználhattam,  míg  más  részüknek  már  csak  a  függelékbe  lehetett  jutniuk. 

t  Hogy  mennyire  nem  aknázta  ki  teljesen  Szamota  a  tőle  idézett  forrásokat,  annak  bizonysága  lehet 
a  pannonhalmi  apátság  1211-iki  oklevele,  melynek  magyar  anyagát  azóta  Erdélyi  László  a  Nyelvtud.  Közle- 
mények XXXIV.  kötetében  kimerítően  ismertette  (388—416.  11.). 

tt  Az  egész  szótár  40 — 42  ezerre  tehető  idézeteinek  körülbelül  negyed  részét  mondhatom  magaménak. 
ttt  A  tisztán  nyelvi  érdekíí  adatok  közt  pl.  az  el-,  ki-,  meg-  stb.  igekötös  igék  csaknem   mind   a   saját 
gyíijtésem  alapján  kerültek  a  szótárba,    a    Pótlások   között   pedig   alig   egy-két  idézet   való   már   Szamota 
hagyatékából. 

Magyar  Oklevól-Szótár.  II 


X  BEVEZETÉS 

nyara  növelte  a  szótár  megbízhatóságát,  hogy  az  adatok  legnagyobb  részének  összegyűjtésén 
kívül,  anii  Szamota  fáradságának  a  gjümölcse,  a  szerkesztésnek  minden  de  minden  munkáját 
egymagam  végeztem.  Csak  az  adatok  sokszorosítását  bíztam  részben  idegen  kezekre,  de 
ezeket  a  másolásokat  is  az  utolsó  betűig  és  vonásig  egybevetettem  az  eredeti  kijegyzésekkel, 
a  felelősség  tehát  ezekért  is  engem  terhel,  jobban  mondva  ezeket  is  a  magam  kezeírásának 
tekinthetem.  A  szedés  ja\átását  is  az  első  betűtől  az  utolsóig  egyedül  végeztem,  s  ez  volt 
munkámnak  legfárasztóbb,  legkeservesebb  része.  A  nyolc  százados  nyelvi  fejlődést  tükröző 
adatok  rengetegében  nem  századról  századra,  hanem  oklevéhről  oklevélre,  sőt  idézetről  idézetre 
változván  a  helyesírás,  a  szedés  javításának  úgy  szólván  betűről-betűre  kellett  haladnia,  s 
minthogy  a  legteljesebb  hűséget  és  pontosságot  tartottam  kötelességemnek,  ez  a  rettenetes 
munka,  a  hány  hasábot  számlál  a  könj^,  csaknem  ugyanannyi  órámnak  szakasztotta  gyümöl- 
csét. A  kétes  adatok  legnagyobb  részét  magam  kerestem  elő,  a  magam  szemével  néztem 
utánuk.  Sok  fejtörést,  utánajárást  kívántak  Szamota  forrásjelzései  is,  melyek  nem  egy  esetben 
a  fölismerhetetlenségig  voltak  rövidítve,  úgj^hogy  némeljiiket  hosszas,  eredménytelen  kísérle- 
tezés után  egy-egy  szerencsés  ötlettel  tudtam  végre  is  megfejteni.*  A  munka  lassúdását  leg- 
nagyobb mértékben  az  a  körülmény  okozta,  hogy  a  szerkesztői  működésem  harmadik  évében 
megalakult  akadémiai  Szótári  Bizottság  előadójává  s  ezzel  az  új  Nagy  Szótár  munkálatainak 
vezetőjévé  választott,  mely  tisztemhez  időm  legjavának  fölhasználása  vált  szükségessé. 

Az  Oklevél- Szótár  szedéséhez  ily  körülmények  között  1901  szeptemberében  foghatott  a 
nyomda,  s  az  első  füzet  (1 — 5.  ív)  1902  november  havában  jelent  meg,**  míg  a  munka  teljes 
kiadása  több  mint  negyedfél  évig  váratott  magára. 

A  munka  füzetekben  jelenvén  meg,  ilyen  részeiben  tudósainknak  már  évek  óta  kezén 
forog,  s  nyelvészeti  kutatásokban  elég  sűrűn  történt  reá  hivatkozás  is.  Ezért  a  X.  füzet 
megjelenése  után,  1904  október  havában  azzal  a  kéréssel***  fordultam  az  Oklevél-Szótár 
olvasóihoz :  legyenek  szívesek  szótáramra  vonatkozó  észrevételeiket,  kifogásaikat  valamely 
tudományos  folyóiratban  mielőbb  közzétenni,  vagy  pedig  egyenesen  velem  közölni,  hogy  a  mű 
függelékében  (« Pótlások  és  javítások »)  az  észrevett  hibákat  mindjárt  helyre  is  igazíthassam  s  a 
szótárt  ezzel  értékesebbé  tehessem.  Az  anyag  nagyságánál  és  sokoldalúságánál  fogva  éreznem 
keUett  természetesen,  hogy,  amitől  egyetlen  szótáríró  sem  ment,  az  én  könyvem  sem  lehet 
tévedések  nélkül. 

Kérésem  eredményeként  Szily  Kálmán  a  Századok  1904.  évfolyamának  8.,  9.  és  10. 
füzeteiben  mindjárt  több  becses  helyreigazítást  tett  közzé,t  később  Takáts  SándoríóI  jelentek 
meg  a  Magyar  Nyelv  1905.  és  1906.  évfolyamában  helyreigazító  közlések  és  fejtegetések, 
végül  pedig  « Nyelvtörténet*  címmel  a  Századok  1906.  évfolyamának  193 — 213.  lapjain 
ugyanő  tőle  egy  terjedelmesebb  bírálat.ff  Levélben  Horger  Antal  közölte  velem  sok  hasznos 
észrevételét,  Karácsonyi  János  pedig  már  kérésemet  megelőzőleg  volt  szíves   az    első    füzetek 

*  Egy  forrásjelzésnek  értelmét  máig  sem  tudtam  megállapítani  («T.  A.») ;  egyet  pedig  («U.  I.»)  csak 
a  szótár  befejezése  után  sikerült  megfejtenem,  anélkül,  hogy    a   vele  jelzett  adatokat  ellenőrizhettem  volna. 

*•  A  többi  füzetek  megjelenésének  ideje:  II.  füzet  (6—10.  ív):  1903  január;  III.  f.  (11—15.  ív):  1903 
március  ;  IV.  f.  (16—20.  ív) :  1903  április  ;  V.  f.  (21—25.  iv) :  1903  május  ;  VI.  f.  (26—30.  ív) :  1903  szeptember  ; 
VII.  f.  (31—35.  iv) :  1903  november ;  VIII.  f.  (36—40.  ív) :  1904  január ;  IX.  f.  (41—45.  ív) :  1904  március ; 
X.  f.  (46—50.  ív) :  1904  május  ;  XI.  f.  (51—55.  ív) :  1904  november  ;  XII.  f.  (56—60.  ív) :  1905  április  ;  XIH.  f. 
(61—65.  ív) :  1906  február.  A  XIV.  füzet  utolsó  (70.)  íve  ez  évi  május  4-én,  a  szótár  befejező,  76.  íve  pedig 
május  26-án  kapta  meg  az  imprimatur-t.  Ezt  egjTészt  a  források  használatának  magj^arázatáúl,  másrészt 
azért  jegyeztem  föl,  mert  a  sajtó  egyszerre  több  füzet  borítékát  nyomván  ki,  némely  füzetek  külsején  hibás 
(régebbi)  évszámot  alkalmazott. 

•••  Megjelent  a  Magyar  Nyelvőr,  Századok  és  Akadémiai  Értesítő  1904.  évi  októberi  füzetében  és  az 
Egyetemes  Philologiai  Közlöny  ugj'anezen  évfolyamának  790.  lapján. 

t  Rájuk  vonatkozó  észrevételeimet  1.  a  folyóirat  1905.  évfolyamának  186—187.    és  280—281.    lapjain. 

tt  Erre  vonatkozó  válaszomat  lásd  a  Magyar  Nyelvőr  XXXV.  kötetének  145—155.  és  193—206.  lapjain. 


BEVEZETÉS  XI 

néhány  tévedésére  figyelmeztetni,  s  ugyané  lekötelező  figyelemben  részesültem  Pungur  Gyula 
részéről  is  egy  természetrajzi  értelmezésre  vonatkozólag.  Az  így  nyert  figyelmeztetéseket, 
valamint  a  magam  észrevette  hibák  helyreigazítását  a  könyv  függelékében  találja  az  olvasó, 
az  előbbieket  természetesen  oly  módon  és  csak  annyiban,  ahogyan  és  amennyiben  elfogad- 
hatóknak tartottam. 

íme  szótáram  története.  Lényegtelennek  látszó  részleteket  fog  talán  egyik-másik  olvasó 
találni  bennük,  de  én  ügy  érzem,  hogy  mindezt  el  kellett  mondanom,  mert  a  műről  igazságos 
ítéletet  a  tudományos  bírálat  e  nélkül  nem  alkothat. 

Számot  kell  mármost  adnom  arról :  miképen  használtam  föl  a  SzAMOTÁtól  maradt  anyagot ; 
miképen  aknáztam  ki  az  adatokat;  mit  tartottam  szótáramba,  mint  a  Nyelvtörténeti  Szótár 
pótlékáha,  fölvehetőnek ;  hogyan  jártam  el  a  régi  szók  és  kifejezések  értelmének  megállapí- 
tásában ;  s  végül  meg  kell  az  olvasót  ismertetnem  szótáram  szerkezetével,  vagyis  használata 
módjával. 

Előre  bocsátom  és  hangsúlyozom,  hogy  a  szótár,  amint  az  olvasó  előtt  áll,  egész  szerke- 
zetével, minden  értelmezésével,  fölvilágosításával  és  egybevetésével  az  én  munkám,  Szamotáó 
csupán  az  adatok  legnagyobb  részének  kijegyzése  s  azon  észrevételek,  melyeket  mint  Szamota 
jegyzetét  («Szam.  jegyz.»)  mindenkor  külön  megjelöltem.*  Az  adatokbeli  hibák,  amennyiben 
az  adat  Szamota  gyűjtéséből  való  s  magam  ellen  nem  őrizhettem,  a  gyűjtőt,  minden  egyéb  hiba 
és  tévedés  engem  terhel. 

Az  anyag"  kiaknázásának  elvei.  A  SzamotáíóI  hátrahagyott  rendezetlen  nyersanyagnak 
kiaknázásában  főelvem  volt :  csak  azt  venni  föl  szótáramba,  ami  a  Nyelvtörténeti  Szótár 
kiegészítésére  és  helyreigazítására,  illetőleg  a  Nyelvtört.  Szótárbeli  szóanyag  történetének 
nagyobb  megvilágítására  és  helyesebb  értelmezésére  szükségesnek  és  fölvehetőnek  mutat- 
kozott. E  szempont  szigorú  alkalmazása,  képzelhetni,  mennjdre  óvatossá  és  lassúvá  tette 
amúgy  is  aprólékos,  vesződséges  szerkesztői  munkámat. 

Ami  az  anyag  fölhasználásában  követett  eljárásom  részleteit  illeti,  mindenekelőtt  azt  kell 
kiemelnem,  hogy  szótáramat  a  régi  magyar  szók^  világosabban  mondva  fogalomszók  gyűjtemé- 
nyének tekintettem,  s  ennélfogva  belőle  a  puszta  neveket^  vagyis  a  tulajdonneveket^  mint  ilyeneket 
kirekesztettem.  Ezt  nemcsak  azért  tettem,  mert  a  Nyelvtört.  Szótár  is  a  fogalomszók  tárháza  kívánt 
lenni  s  mert  Szamota  gyűjtése  is  ilyen  irányú  volt  s  maga  is  csak  a  régi  közszók  gyűjteményének 
egybeállítását  tűzte  volt  ki  föladatáiU  **,  hanem  azért  is,  mert  a  neveket  mint  ilyeneket,  főkép 
különböző  népvándorlási  rétegekből  alakult  országunkra  és  sokféle  nemzetiségből  összeverődött 
népünkre  nézve,  nem  tartom  a  szókincs  olyan  szerves  elemeinek,  mint  általános  fogalmaink 
kifejezőit,  a  közszókat.  Ha  minden  személynevet  és  heljnevet  mint  ilyent,  amely  Szamota 
adataiban  található  volt,  külön  szóként  vettem  volna  föl  szótáramban,  akkor  a  magyar  nyelvre 
nézve  értelem  nélküli  neveknek  rengetegétől  nem  lehetett  volna  az  igazi  szókat^  a  régi 
magyarság  fogalmainak  kifejezőit  látnunk.  A  tulajdonnevek  történelmi  és  hangtörténeti  fon- 
tosságát egyetlen  nyelvész  sem  vonta  kétségbe,  de  helyesen  jár  el  a  nyelvtudós,  ha  a  neveket 
tudatosan  különválasztja  a  szóktól^  s  mikor  s^'otárt  készít,  nem  vegyít  ebbe  olyan  elemeket, 
melyeknek  tárgj^alása  külön  weüeskönyvbe  (onomasticon),  illetőleg  a  történeti  hangtanba  való.*** 

•  L.  pl.  a  víz-kelet  értelmezését,  a  vendég  szó  1245-iki  adatát  stb. 

"  Ennek  bizonyságául  csak  egy  példát  említek :  a  Csákvár  helynév  adatához  Szamota  csupán  a  í'ár-at 
irta  föl  cimszóúl,  mert  nyilván  csak  ezen  szónál  akarta  a  kiirt  helyet  a  szótárban  idézni,  Csákvár-at  mint 
helynevet,  a  tulajdonnevek  egész  seregével  együtt,  külön  nem  kivánta  tárgyalni. 

***  L.  e  kérdésre  vonatkozólag,  amit  Az  új  Nagy  Szótár  föladatáról  című  székfoglalómban  (Budapest, 
Dobrowsky  és  Franké,  1899  és  Akadémiai  Értesítő  X.  köt.,  22.,  illetőleg  70.  s  köv.  11.)  kifejtettem.  Az  itt 
fölsorolt  jeles  szótárirói  példaképekhez  csak  LAROussEt  említem  még,  aki  gyakorlati  célú  Dictionnairc  compleí 
ülufitré-iét  (1902)  is  két  különálló  részre  osztotta,  melyeknek  címe  :  Didionnaire  illustré  de  la  langue  fran^aise 
és  Dictionnaire  illustré  des  noms  prnpres. 

n* 


Xn  BEVEZETÉS 

Minthogy  tehát  föladatomul  szcMr  készítését  tűztem  ki  és  nem  egyúttal  neveskönyvét, 
anélkül  hogy  a  neveknek  történelmi  és  nyelvtörténeti  fontosságát  ezzel  tagadni  óhajtottam 
volna,  természetes,  hogy  a  hely-  és  személjoiévi  adatok  szótáramban  csak  annyiban  szerepel- 
nek, amennjáben  határozott  magyar  közszókat  tartalmaznak,  s  azon  szók  alatt  keresendők, 
amelyeket  magukban  foglalnak,  Aszófő,  Nyárasapát  stb.  stb.  helyneveinket  pl.  külön  cikkül 
hasztalan  keresi  az  olvasó  e  szótárban;  alkotó  részeiket  ellenben,  az  apái,  aszó,  /o,  nyáras 
stb.  fogalomszók  alatt  minden  fölvételre  méltó  fontos  adataikkal  —  amelyeket  t.  i.  Szamota 
hátrahagyott,  vagy  magam  följegyezhettem  —  megtalálja.  Épenséggel  nem  az  volt  az  elvem  — 
mint  Melich  véli  eljárásomból*  —  hogy  amit  meg  tudtam  magyarázni,  fölvettem,  amit  nem, 
kihagytam.  Azon  neveket  vettem  föl  ugyanis,  amelyek  vagy  világosan  magj-ar  közszók,  vagy 
bizonyos  oknál  fog\'a  a  maguk  korában  nézetem  szerint  ilyenek  lehettek.  Fölvettem  tehát 
kivételesen  olyan  neveket  is,  melyeknek  értelmét  nem  tudtam  ugyan  megállapítani,  melyekről 
azonban  magyaros  hangzásuk  és  alakjuknál,  valamely  mai  tájszavunkkal  való  egyezésüknél,  vagy 
róluk  fönmaradt  régi  megjeg}'zéseknél  fogva  némi  valószínűséggel  föltehettem,  hogy  a  maguk 
korában  közszói  értelemmel  is  járatosak  voltak.  így  kerültek  szótáramba  s  kaptak  ott  külön 
cikket  pl.  az  Endös^  Odorvas,  Osztáros  személjTievek  magyaros  alakjuk  és  hangzásuk  alapján, 
Cséke,  CseM  a  mai  cseke  tájszóval  s  a  régi  csek{-ih)  igével,  Renyő  a  mai  renyődik,  renyödi, 
rényőzködik  tájszókkal  való  lehetséges  összetartozása  révén,  Thakus  (1466)  és  Zákány  a  mai 
tákos,  zákány  tájszavakkal  való  föltűnő  egyezésüknél**.  Aha  pedig  Anonymusnak  egy  meg- 
jegyzésénél fogva,  melyből  a  névnek  egykori  közszói  használatára  (<pater,  vater>  jelentéssel) 
lehet  némileg  következtetni.  Berettyó-t,  Erdély-i  —  megvallom  —  elvemtől  eltérőleg  vettem 
föl  külön  cikkekben,  csupán  azért,  mert  teljes  bizonyossággal  kimutatott  alkotó  elemeik 
{berek-j-jó,  erdö-\-elv)  annpra  elhomályosodtak  már,  hogy  a  szótár  minden  használója  bizonyára 
mai  egybeforrt  alakjuk  szerint  s  nem  alapszavaiknál  keresné  őket,  azonban  az  alapszóknál 
is  megtalálja  az  olvasó  a  szükséges  utalásokat.  IMíndezen  s  más  efféle  köz  magyar  szóknak  látszó 
neveket  tehát  csak  kivételképen  s  a  köznév  voltukra  nézve  kéteseket  kétségeimnek  határozott 
kifejezésével  iktattam  szótáramba,  s  ha  fölvételükben  és  értelmezésükben  talán  többször  is 
tévedtem,  legyen  mentségem  az  a  körülmény,  hogy  neveink  nyomozása  terén  Melich  legutóbbi 
nagybecsű  búvárlataiig  ***  jóformán  alig  történt  valami  nyelvészeti  irodalmunkban.  És  bármily 
aggályossággal  vetettem  is  a  régi  neveket  mai  magyar  szavakkal  egybe,  már  szótáram  befeje- 
ződése előtt  is  nem  egyről  vissza  kellett  vonnom  nemcsak  habozva  tett,  de  olykor  határozott 
állításomat  is,  amint  a  függeléknek  bitó,  bot,  buga,  cseke,  duda,  illetőleg  karácsony  és  poroszló 
cikkei  tanúsítják.  A  további  nyomozások  bizonyára  egyéb  ilyen  szókat  is  idegen  eredetű 
neveknek  fognak  könyvemből  magyarázni. 

Szándékosan  tettem  a  nevek  közt  általános  kivételt  keresztneveinkkel,  eg)Tészt  azon 
okaim  alapján,  melyeket  fönt  idézett  székfoglalómban  f  már  kifejtettem.  A  keresztnevek 
ugyanis  mintegy  a  tulajdonnév  és  köznév  határán  állanak,  természetüknél  fogva  minden  más 
névnél  jóval  sűrűbben  fordulnak  meg  ajkunkon,  nyelvünk  természetéhez  legjobban  simultak, 
s  nagyobbára  teljesen  magyaros  alakot  öltöttek,  úgyhogy  tanulságos  fejlődésük  föltüntetését 
szótáram  céljához  sokkal  közelebb  állónak  tarthattam.  Másrészt  be  akartam  fölvételükkel 
azon  Ígéretet  váltani,  melyet  a  Nyelvtörténeti    Szótár  szerkesztői   bevezetésükben   (XVIII.  1.) 

•  Nyelvtud.  Közlemények  XXXV.134. 

••  A  zákány  szó  valamely  madár  jelentéssel  a  NySz.-ban  is  előfordul  (1.  1.  zákány  alatt). 
*•*  L.  Melich  Szláv  jövevényszavaink  (Budapest,  1903.,  1905.  és  a  Nyelvtud.  Közlemények  XXXII.  s  kOv. 
köteteiben)  című  nagyobb  szabású  munkáját,  továbbá  következő  értekezéseit :  Adatok  a  magyar  nyelv  és 
helyesírás  történetéhez  (NyK.  XXXIV.  132 — 147),  «Rüus  explorattdae  veritatviy>  (vitázó  cikk  a  Nyelvtört. 
Szótár  ügyében,  Nyr.  XXXUI.  305 — 327)  és  Adatok  hazánk  honfoglaláskori  s  X — XII.  századi  helyneveinek 
értelmezéséhez  (Magyar  Nyelv  1906.  évf.  49—58  és  97—106). 

t  24.  1.,  illetőleg  Akad.  Értesitö  X.72. 


BEVEZETÉS  XHI 

erre  vonatkozólag  tettek,  nielylyel  azonban  adósak  maradtak.  A  keresztnevek  adatainak 
gyűjtésére  Szamota  kevés  ügyet  vetett,  azért  az  Oklevél-Szótár  e  nemű  idézetei  nagyobb 
részben  saját  alkalmi  böngészeteimből  valók.  így  egészítettem  ki  a  népnevelő  {horvát,  német 
stb.)  adatait  is,  melyeknek  tárgyalását  a  Nyelvtört.  Szótár  (id.  h.)  szintén  liiábau  igérte. 

A  nevekre  vonatkozólag  csak  azt  kell  még  megjegyeznem,  hogy  a  régi  közszóknak 
olyan  -d,  -di  képzős  származékait,  melyek  csupán  hely- és  személynevekűl  szolgáltak,  melyeknek 
ennélfogTa  közszói  minőségük  alig  lehetett,  szintén  nem  tárgyaltam  külön  cimszókként,  hanem 
Helyn.  szárm.,  illetőleg  Szárm.  jelzéssel  alapszavuk  cikkének  végéhez  iktattam.  Pl.  Árpá-d, 
helynevet  árpá-hoz,  Balog-d-ot  balog-hoz,  Holniod-ot,  Hohnodi-t  halom-hoz ;  Buzad,  Mogdi, 
Magiidi,  Mogd  személyneveket  Inizá-Yioz  és  mag-\ioz,  stb. 

Nagy  óvatossággal  kellett  eljárnom  a  régi  idegen  szók  fölvételében.  Latin  okleveleinkben, 
mint  tudjuk,  sűrűn  fordulnak  elő  az  élő  beszédből  átvett  nem  latin  szók,  melyeket  a  kiállítók 
vulgo,  vulgariter  stb.  megjegyzés  kíséretében  iktatnak  a  szövegbe,  anélkül  hogy  minden- 
kor megmondanák :  mely  nemzet  nyelvén  járatosak  azok.  *  Minthogy  mármost  a  hazánkban 
élő  német  és  szláv  nemzetiségek  szavai  is  belekerültek  ily  módon  okleveleinkbe,  sokszor  igen 
nehéz  eldöntenünk :  meghonosodott  szók  voltak-e  azok  a  magyarban  is  vagy  nem.  Ily  esetek- 
ben a  merőben  idegen  hangzásií  nem  magyar  szóknak  fölvételétől  tartózkodtam ;  a  magyaros 
hangzásúakat  pedig,  ha  meghonosodott  voltuk  valamely  oknál  fogva  bizonyosabbnak  nem 
látszott,  csak  kétkedéssel  iktathattam  szótáramba.  Nem  vettem  föl  ez  okból  pl.  a  következő 
adatok  német  szavait :  1545 :  Az  hauszgezindnek  attam  (OL.  Nád.  42,  «Bécsben»  Szám.  jegyz.). 
1544 :  Attam  az  hausz  Tcnehtnek  pragaba  inna  ualo  pénzt  (OL.  Nád.  40).  1551 :  Vramnak 
slof  trungot  bort  (uo.  42).  1358:  Cum  Censu  terragy  purugreht  dicti  (Zichy Okm.  111.119). 
1388:  Singulis  annis  racione  redditus  Purkrecht  dicti  (uo.  rV.361).  1404:  Perpetuo  racione 
wlgo  j;?trATec/ií  dicto  (OL.  D.  8952).  1461 :  Racione  redditus  wlgariter  porckrecht  dicti  (uo. 
15623),  stb.  **  1453 :  Pro  octodecim  florenis  auri  puri  hungar[icalibus]  boni  veri  et  justi  pon- 
deris ac  vigiuti  quinque  denarüs  Zölden  [így]  vocatis  dedisset,  vendidisset  (uo.  14675,  « Szakácsi, 
Somogy  m.»  Szám.  jegyz.).  1456:  Cum  moneta  Solden  wlgariter  nuncupata  (Pannh.  34/L, 
1.  HazaiOkm.  n.331,  «Soniogyban»  Szám.  jegyz.).***  Vagy  a  következő  helyek  latin  szavait: 
1587:  Sypölczöknek  az  öz  löwöknek  bibalist  attak  (OL.  Nád.  40).  f  1544:  Uöttem  cisuralist 
(uo.  41).tt  Stb.  Ezen  és  más  hasonló  latin,  német  és  szláv  szókat,  bár  hazai  oklevelekben 
fordulnak  elő,  nem  vettem  föl  szótáramba,  mert  alig  számíthatjuk  őket  a  régi  magyar  szókincs 
elemei  közé.  Nem  vették  föl  ezeket  és  párjaikat  idegen  hangzásuknál  fogva  régi  szótáríróink 
sem,  bármennyire  ismeretesek  és  járatosak  voltak  is  a  maguk  korában,  legalább  a  műveltek 
ajkán,  s  így  érthetjük  meg  például,  hogy  míg  a  juhfejő  helyet,  juhaklot  jelentő  s  magyaros 
hangzásúvá  lett  esztrenga  szót  Molnár  Albert  már  1621-ben  szótárba  iktatja,  addig  ennek 
eredetibb,  de  merőben  szlávos  sztronga  alakjáról  s  bizonyos  vidékeken  általánosan  ismert 
«pásztoradó»  jelentéséről  fff  egyetlen  szótárírónk  sem  emlékezik  meg,  bár  világos,  hogy  áz 
esztrenga  sem  lehetett  a  magyarság  egész  nyelvterületén  elterjedve. 

Ezzel  ellentétben,  ahol  szükségét  láttam,  fölvettem  a  magyar  szók  igazoló  adataiul  azon 
latinnak  látszó  szókat  is^,  melyek  a  latin  szövegben  nyilván  nem  egyebek,  mint  magyar  szavak- 
nak latinos  végzetűvé  alakított,  latinul  ragozott  másai.  Pl.  acones,  akonem  (akó),  chyzmas 
(csizma),  divhnam,  diihnas  (dunyha,  régebben :  duhnya),  haydones,  haydomim  (hajdú,  régeb- 
ben :  hajdó),  johagiones,  iouhagionum  (jobbágy,  régebben :  jóbágy),  moharo  (mohar,  szövetfaj), 

•  Vö.  Sasinek  Glossarium  c.  cikkét,  Történelmi  Tár  1893.  évf.  1 — 32.  1. 
••  Vö.  Bart^vl  Glossariumában  purgrecht,  purkrecht,  purugreht  alatt. 
**•  Vö.  ^soldin :  kleine  münze,  aus  it.  soldo  vom  lat.  solidus»  Lexer. 
t  Vö.  bibale,  hibales  borravaló,  Bartal. 

tt  A.  m.  cutellus  scriptorius,  Murm.  (2554.  sz.) ;  scalprum  librarium,  Bartai,. 
ttt  L.  TakIts  Sándor  cikkét  Sztronga  cím  alatt  a  Magyar  Nyelv  1906-iki  januári  füzetében  (22-- 29.  1.). 


XIV  BEVEZETÉS 

nasuas  (násfa.  régebben :  násva),  stb.  Sőt  némely  magyar  sza\ninkra  nem  is  tudok  mást, 
mint  latin  szövegbeli,  latinul  ragozott  alakot  idézni,  pl.  a  jJcitvaria,  2J<^i'V(^'*"i'Sta  és  safariná-ra ; 
a  két  előbbinek  magyaros  írású  {jyafJiivariam,  pathwariste)  adataiból  azonban  úgy  látszik, 
mintha  maguk  az  oklevél  írói  is  éreztetni  akarnák,  hogy  nem  remekkori  latin  szókat  alkal- 
maztak. 

Számot  kell  adnom  arról  is :  mit  és  mennyit  vettem  föl  az  egyes  szók  igazoló  adatául 
SzAMOTA  jegyzeteiből  s  a  magam  gyűjtéséből?  A  mit  kérdésére  voltaképen  megfeleltem  már 
föntebb  (VII,  1.),  midőn  elmondtam :  minő  céllal,  mily  szempontoktól  vezetve  kutattam  át  s 
vetettem  a  Nyelvtört.  Szótárral  össze  Szamota  följegyzéseit.  Szükségesnek  tartottam  minden 
olyan  adat  idézését,  mely  a  régi  magyar  szókincs  ismeretét  bármely  tekintetben  kiegészíti 
vagy  helyreigazítja :  mely  a  ma  is  élő  szónak  legrégibb,  a  kihaltnak  meg  legkéseibb  haszná- 
latára fontos  tanúságúi  lehet ;  mely  rendes  vagy  kivételes  alkalmazásmódját  tüki'özi  eddig 
csupán  szótárakból  ismert  szavainknak ;  mely  ismeretlen  alakban  vagy  jelentésben  tüntet  föl 
eddig  is  kimutatott  magyar  szókat. 

Minthogy  szótáram  némely  címszó  alatt  nag}^obb  számmal,  talán  fölösnek  is  látszó 
mennjiségben  idézi  az  adatokat,  szükségesnek  vélem,  hogy  ezen  általános  szempontjaim  alkal- 
mazását néhány  érdekesebb  részlettel  megvilágítsam,  s  amennjdben  kívánatos,  igazoljam. 
Általában  azt  tartom,  s  erre  szótárak  forgatásából  szerzett  tapasztalataim  tanítottak :  hogy  a 
szótárírónak  nem  igen  tanácsos  fukarul  bánni  a  megvilágító  idézetekkel;  pazarló  legyen 
inkább  látszólag,  mintsem  fukar  merő  takarékosságból.  S  ha  igazam  van  ebben  általában, 
még  kevésbbé  szabad  az  idézetekkel  fukarkodni  a  régi  nyelv  szótárának.  A  szó  igazi  értéké- 
nek, a  tényleges  nyelvhasználatnak  megértéséhez  nézetem  szerint  a  jelentések  egyszerű  meg- 
állapítása nem  elegendő :  látnunk  kell,  minő  kifejezésekben,  mely  szókkal  kapcsolatban,  mely 
fogalmakra  alkalmazva  használta  a  nyelv  egyik  vagy  másik  szavát.  Nem  ismeretlen  a  nyelv- 
szokásnak az  a  sajátsága,  hogy  bizonyos  szót  némely  fogalmakra  vonatkoztatva  nem  haszná- 
lunk, bár  jelentésénél  fogva  ezeki-e  is  alkalmazható  volna  (pl.  állatról  a  meghalni  igét,  a 
töhbé  szót  állító  mondatokban,  stb.).  A  szótárírónak  tehát,  főkép  a  régi  szókincs  lajstromozó- 
jának gondot  kell  fordítnia  arra  is,  hogy  a  szók  használatmódját  lehetőleg  minden  fontos 
vonatkozásában  föltüntesse.  Ezen  elvemet  megerősítve  találtam  a  német  tudós-társaságoktól 
szerkesztett  Thesaurus  Linguae  Latinae-nek  azóta  megjelent  füzeteiben,  amely  mintaszerű 
szótár  a  szóhasználat  ilyen  részletező,  pontos  és  rendszeres  föltüntetésének  követésre  méltó 
példáját  adja.  Hogy  csak  egyet  említsek,  az  aduro  igénél  pl.  külön-külön  van  megállapítva 
a  szónak  eredeti  értelemben  tűzről,  fagyról  vagy  hidegségről,  erős  fényről,  erős  orvosságok- 
ról, átvitten  szeretetről,  gyűlöletről  s  egyebeki-ől  való  használata,  stb. 

Hogy  mármost  eljárásom  részleteire  térjek,  nagy  gondot  fordítottam  az  adatok  fölvéte- 
lében arra,  hogy  ezek  a  szóval  jelölt  dolgot  tárgyilag  is,  és  mentül  több  oldalról,  megvilá- 
gítsák. A  bo7'  szó  némely  adata  pl.  a  bornak  különféle  régi  kezelése  és  készítése  módját, 
az  eceí-é,  vaj-é,  vászon-é  az  ecet,  vaj,  vászon  használatát,  a  hal-é  az  étel  készítését  világítja 
meg,  a  prés-é  (1597)  a  szerszám  leírását  tartalmazza  stb.  Ezekben  és  hasonlókban  műveltség- 
vagy jogtörténeti  szempont  is  szükségessé  tette  a  különben  eddig  is  ismert  szó  adatának 
fölvételét,  de  több  példát  eljárásom  megvilágítására  fölös  volna  idéznem,  mert  a  szótár  hasz- 
nálója bizonyára  mindenütt  észre  fogja  venni  a  külön  okot,  amelynél  fogva  az  adatot  idézen- 
dőnek  vagy  legalább  idézhetőnek  tarthattam.  Némely  helyeket  azért  vettem  föl,  mert  a 
Nyelvtört.  Szótár  adataihoz  képest  új  használatkörben,  eddig  ismeretlen  vonatkozásban,  vagy 
jellemzőbb  és  nagyobb  világításban,  illetőleg  szólásszerű  alkalmazásban  tüntetnek  föl  egyébként 
ismeretes  régi  szókat.  Máskor  azért  vált  szükségessé  egy-egy  adat  fölvétele,  mert  az  amúgy 
régibb  korból,  pl.  szótárakból  kimutatott  szóra,  illetőleg  alakra  a  Nyelvtört.  Szótár  megvilágító 
idézetet  vagy  épen  nem,  vagy  csak  egyet-kettőt  idéz.  Olykor  azért  idézek  egy-egy  késeibb 
adatot,  mert  a  NySz.  az  illető  szó  életét  csak  a  XVI.  vagy  XVII.  századig  bírja   kimutatni. 


BEVEZETÉS  XV 

Némely  közönségesebb  szóra  kevésbbé  régi  adatot  azért  vettem  föl  pl,  mert  benne  a  szó 
személynévül  van  használva  s  a  köz  magyar  szóknak  nevekúl  alkalmazása  néplélektani  szem- 
pontból fontos  és  érdekes  jelenség.  Ez  okból  talál  az  olvasó  némely  közönségesebb  szavakra, 
mint  ér,  erdő,  falu,  föld,  ház,  hegy,  Tcő,  patak,  sziget,  íít,  vár  stb.  egész  tömeg  idézetet, 
melyek  egy  részének  szorosan  vett  nyelvtörténeti  fontossága  nincs  ugyan,  de  a  helységek, 
határrészek  elnevezésében  kifejeződő  észjárásnak  érdekes  régi  nyilvániűásai  s  így  fölvételük 
bizonyára  nem  volt  szükségtelen.  Olykor  csak  azért  idéztem  több  adatot,  hogy  a  szónak 
gyakori  használatát  tüntessem  föl.  Hogy  a  szó  alakjának  és  helyesírásának  fejlődését  tükröző 
adatok  nyelvészeti  szempontból  fontosak,  nem  kell  bizonyítanom. 

Mindezen  általános  és  részletes  szempontok  természetesen  nem  csak  a  SzAMOTA-féle 
adatok  kiaknázásában,  hanem  a  magam  gyűjtésében,  illetőleg  a  magam  gyűjteményének 
fölhasználásában  is  irányadóim  voltak.  Mind  a  Szamota,  mind  a  magam  gyűjtését  lehetőleg 
teljesen  kiaknáztam,  vagyis  csaknem  minden  idézet  valamennjd  olyan  címszó  alatt  megtalálható, 
amelyre  nézve  valamely  szempontból,  a  NySz.  adataihoz  képest,  használható  volt. 

De  bármily  nagy  figyelemmel,  bármily  elmélyedéssel  olvastam  is  a  magam  használta 
régi  szövegeket,  s  bármüy  behatóan  \1zsgáltam  is  át  Szamota  gyűjtését,  bizonyára  rajtam  is 
nem  egyszer  teljesült  a  gyűjtőknek  az  a  közös  végzete,  hogy  egy-egy  közönségesnek  látszó, 
de  nyelvtörténeti  szempontból  talán  annál  fontosabb  szó  vagy  kifejezés  el-elsiklott  szemem 
elől.  Ezekkel  a  legközönségesebb  szókkal  és  szólásokkal  úgy  vagyunk,  mint  a  levegővel: 
benne  élünk  és  mozgunk,  anélkül  hogy  éreznők  és  gondolnánk  reá.*  Szerencse,  hogy 
néhányát  az  ily  okból  kimaradt  szóknak  és  szólásoknak  utóbb  idejekorán  mégis  észrevettem 
s  a  «Pótlások»  közé  beiktathattam.**  A  végleg  észrevétlenül  maradtakért,  akinek  szeme 
mindent  meg  bír  látni,  az  dobja  rám  az  első  követ. 

Arról  is  számot  kell  adnom,  hogy  a  régi  szókincs  e  szerény  gyűjteményében  mit  vettem 
föl  külön  címszónak?  Már  föntebb  (XI.  1.)  kifejtettem,  hogy  szótáramat  csak  a  közszók,  az 
úgynevezett  fogalomszók  gyűjteményének  terveztem.  Midőn  tehát  az  adatok  régi  kifejezéseit 
vizsgáltam,  szorgosan  meg  kellett  latolnom  :  mit  lehet  a  régi  jelzős,  illetőleg  jelzői  kifejezések 
vagy  összetételes  elnevezések  közül  külön,  önálló  fogalomnak,  általános  értékű  szónak  tekinteni? 
E  kérdést  a  rendelkezésem  alá  került  szórványos,  olykor  magukban  álló  adatokból  sokszor 
nem  lehetett  teljes  biztossággal  eldöntenem.  Aki  több  adatot  ismer  az  itt  gondolt  ritkább 
kifejezésekre,  akinek  ezek  általános,  önálló  fogalom-értékéről  saját  kutatásai  alapján  biztos 
tudomása  lehet,  az  szótáramnak  ebbeli  tévedéseit,  illetőleg  határozatlanságát  is  heljTe  fogja 
majd  igazíthatni.  Mert  az  efféle  jelzős,  jelzői  és  összetételes  régi  kifejezések  nem  hiányoznak 
az  Oklevél-Szótárból,  sőt  valamennyi  alkotó  elemük  címszava  alatt,  tehát  több  helyen  is 
megtalálhatók ;  csak  külön  cikk,  külön  címszó  nincs  nekik  szentelve,  mert  helyesebbnek 
tartottam  önálló  fogalomnak  nem  tekinteni  azt,  ami  annak  biztosan  nem  mondható,  mintsem 
olyan  külön  fogalmak  ismeretét  fogni  rá  őseinkre,  melyek  az  ő  lelkük  világában  külön  sohasem 
éltek.  Hogy  egy-két  példát  említsek,  vájjon  külön  fogalmaknak  kellett  volna-e  néznem  a 
kőhordó  út,  terhes  lit  kifejezéseket,  amelyeknek  adatait  bizonytalanságomban  a  köhordó, 
terhes  és  út  címszók  alatt  idézem  ?  Vájjon  az  egyetlen  1501-iki  adat  köz  tnezö-je  önálló 
műveltségtörténeti  fogalmat  rejt-e?  A  szintén  egyedül  álló  1336-iki  adatból:  «cum  cellario 
deserto  quod  vokpijnche  nominatur»  —  következik-e  talán,  hogy  eleink  minden  elhagyott 
pincét  vakpincének  neveztek?  Kétségtelen  adataim  vannak  ugyan  a  XVHI.  századból  arra, 
hogy  a  boszorkányokat  régen  széjjasszony-nak  is  nevezték,  s  meg  is  találja  olvasóm  e  szót 

*  Vö.  «A  legújabb  Magyar  és  Német  Kézi  Szótár»  cimü  ismertetésemet,  Magyar  Nyelv  1905.  évf. 
311—312.  1. 

•*  így  lettem  pl.  csak  utólag  figyelmessé  az  elneveti  magát  kifejezésre,  amely  nincs  meg  a  NySz.-ban ; 
így  jártam  a  nagyin  is  közönséges  adta-teremtetté-vel ;  s  a  nem-adhatójá-t  sem  veszem  észre  adataimban,  ha 
Lehr  a  Magyar  Nyelvben  (II.  36)  külön  cikket  nem  ír  róla. 


XVI  BEVEZETÉS 

ilyen  jelentéssel  a  szótár  Pótlásai  között ;  de  fölvehettem  volna-e  a  szépasszony  {=  boszorkány), 
címszót  az  egyetlen  1394-iki  adat  alapján  is,  melyet  a  főrész  asszony  és  széjj  cikkében 
találunk:  «Dominas  Zypazzon  et  Hewlgazzon»,  mikor  e  helyen  kedveskedő  elnevezésnek 
kell  tartanunk"?*  Bizonyos,  hogy  a  külön  cimszók,  az  önálló  fogalmak  megállapítása  dolgában 
következetlenségeket  is  találni  szótáramban.  De  melyik  szótáríró  tudna  ilyenekben  végig 
következetes  maradni  ? 

Az  Idézetek  jellemzése.  Az  idézetekről,  melyeknek  pontos  korhatárait  az  1055.  és 
1799.  évek  teszik,  még  el  kell  egyet-mást  mondanom. 

SzAMOTA  adatai  közül  a  nagyobb  rész,  vagyis  az  oklevelekből  valók  —  melyekről  köny- 
nyebb  idézhetőség  végett  szótáramnak  a  jj«rí(?  j?oííori  az  OKLEVÉL-SZÓTÁR  nevet  adhattam 
—  amint  számtalan  utánanézésből  meggyőződtem,  hívek  és  pontosak,  s  ha  hiba  itt-ott  elő- 
fordulna bennük,  az  nem  lehet  több,  mint  amennyi  a  leggondosabb,  legmegbízhatóbb  gyűjtőn 
is  megeshetik.  Már  a  későbbi,  XVI— XVII.  századi  forrásokból,  urbáriumokból,  levelekből  s 
egyéb  iratokból,  nem  találtam  kijegyzéseit  a  legkisebb  részletekig  pontosnak,  de  megbíz- 
hatóság tekintetében  ezek  is  jóval  fölötte  állanak  azon  közléseknek,  melyeket  más  történet- 
íróinktól birunk  s  melyeknek  nyelvi  pontatlanságaival  A  nyelvemlékek  közlése  módjáról  cimű 
akadémiai  fölszólalásomban  foglalkoztam.**  Egyes  ilyen  adatait,  ha  miben  kétségem  támadt, 
eredetijükkel  egybevetvén,***  a  későbbi  betűk  alatt  nem  egyszer  saját,  teljesen  hű  kijegy- 
zéseimmel  cseréltem  föl,  s  az  azonos  helyeknek  ilyen  kétféle  kijegyzéseiből  f  mindenki  lát- 
hatja, minő  részleteket  hagyott  Szamota  az  újabb  adatokban  figyelmen  kívül.  S  valamint  nem 
mellőzhettem  SzAMOTÁnak  azon  adatait  sem,  amelyeket  némely  tekintetben  már  eleve  nem 
tarthattam  egészen  pontosnak,  s  nem  mellőzhettem  akkor  sem,  ha  utánuk  néznem  lehetetlen 
volt:  ép  úgy  rá  voltam  s  rá  van  minden  nyelvész  azon  többé-kevésbbé  gyarló  közlésekre 
is  szorulva,  melyeket  más  történetíróink  adtak  ki,  s  melyekben  sokszor  igen  fontos  hibák, 
merőben  félrevezető  tévedések  is  előbukkannak.  Az  ilyen  közlések  fölhasználásában  nagy 
óvatossággal  jártam  el :  amiben  fontos  kétségem  támadt,  azt,  ha  lehetséges  volt,  az  eredetiből 
idéztem  ;  ha  ehhez  hozzá  nem  juthattam,  vagy  egészen  mellőztem  a  helyet,  vagy  kérdőjellel 
adtam  kifejezést  a  részletek  pontosságában  való  kétségemnek.  Főkép  hangtani  és  alaktani 
szempontból  hibásak  az  ily  közlések,  de  a  bennük  előforduló  becses  szók  miatt  nagy  kárnak 
tartottam  volna  teljes  mellőzésüket.  A  szótár  forrásjegyzéke  azonban  minden  ily  hibában  szen- 
vedő gyűjteményről  híven  megmondja,  hogy  közlései  nem  pontosak,  nem  betűszerintiek;  az 
ily  forrásból  való  idézeteket  tehát  a  szótárforgatók  mindig  kritikával  fogják  használni.  Némely 
eíféle  közlések  megbízhatósága  iránt  csak  később  támadtak  aggályaim,  s  innen  magyarázható 
az,  hogy  e  források  adatait  kezdetben  a  kiadás,  később  —  ahol  szükségét  láttam  —  az 
eredeti  szöveg  alapján  idézgettem.  Arra  is  volt  eset,  hogy  némely  adatot  az  előző  betűkben 
Szamota  kijegyzése  szerint  közöltem  olyan  forrásból  («0L.  Nád.»),  amelyben,  azóta  történt  új 
rendezése  következtében,  a  régi  jelzet  alapján  meg  nem  találhattam,  s  később  véletlenül 
mégis  ráakadva,  az  új  jelzés  szerint  («0L.  Nád.  Számad.»)  a  magam  kijegyzése  alapján 
idézhettem.  (L.  a  csákány  és  legyező  szók  1533-iki  adatát.) 

Minthogy  az  adatok  csaknem  valamennyi  bennük  előforduló  fontos  szó  alatt  megtalál- 
hatók, helyesen  tesz  a  szótár  használója,  ha  a  kétesnek  tetsző  idézeteket  a  maga  megnyug- 

*  Szipasszony  Razinakereszturi  Jánosné  volt,  Höígi/asszony  pedig  Bikszádi  Petemé,  kik  a  vasvári 
káptalan  előtt  bizonyos  örökrészeiket  nagybátyjukra  ruházták  át  (1.  SoprOkl.  I.  518 — 519). 

•*  L.  Magyar  Nyelvőr  1906.  évf.  62—74.  1. 

•••  Ahol  saját  megjegyzésemül    [igy]-et   talál  az  olvasó,  azon    helyeknek  mind  magam    néztem  utánuk. 
Minden  egyes  adatot,  sajnos,  lehetetlen  volt  ellenőriznem. 

t  Vö.  pl.  a  fogyatkozás  és  ütü-óra  idézetét ;  amaz  SzAMOTAtól,  ez  tőlem  való.  Epigy  van  a  dolog  a 
cikkely  és  szakasz  1683-iki  idézetével,  stb.  L.  még  a  «Pótlások  és  javitások>^  között  a  gárda-fa,  gerendely, 
gomolya  stb.  szóknál  olvasható  helyreigazításokat. 


BEVEZETÉS  XVII 

tatása  végett  a  többi  címszók  alatt  is  fölkeresi ;  a  hátrább  levő  betűknél  ily  úton  sokszor  a 
mindenben  pontos  eredeti  szöveget  is  meg  fogja  találni. 

Ami  SzAMOTÁnak  XVI — XVII.  századi  idézeteit  illeti,  általában  azt  tapasztaltam,  hogy  a 
kijegyzett  helyekből  egyes  szókat,  sőt  néha  hosszabb  szövegrészeket  is  kihagyott,  anélkül 
hogy  a  kihagyásra  az  olvasót  figyelmeztette  volna.  Néha  meg  ugyanazon  urbáriumnak  vagy 
egyéb  iratnak  egymástól  messzebb  található  magyar  szavait  összefüggésükből  kiszakítva 
jegyezte  egymás  mellé  s  közéjük  pontot  vagy  pontosvesszőt  rakott  (1.  pl.  a  halom  1368-iki 
s  a  fegyverderék  1490-iki  idézeteit).  Magam  a  saját  eredeti  kijegyzéseimben  nem  követtem 
ezt  az  eljárást,  hanem  a  régi  szöveget  mindenben  híven  és  pontosan  közlöm,  a  közben  tett 
kihagyásokra  pontokkal  .  .  .  figyelmeztetek  s  az  eredetinek  betűalakjait  is  lehetőleg  meg- 
tartom. Csupán  az  y-iól  hagytam  el  Szamota  példájára  a  jelentőség  nélküli  két  pontot,  mint 
Nyelvemlékeink  című  munkámban  is,  és  nem  tettem  különbséget  az  s  betűnek  régen  is  meg- 
különböztetés nélkül  használt  f  és  s  alakja  között. 

Itt  említem  meg  a  saját  gyűjtésű  adataimban  előforduló  e  betűt,  melylyel  a  régi, 
XVII — XVni.  századi  iratoknak  egy  sajátságos  e  alakját  (e?)  akartam  föltüntetni.*  E  betű- 
alakot eleink  olyanformán  vethették,  hogy  az  e-nek  fölfelé  induló  szárát  a  rendesnél  maga- 
sabbra fölkanyarították,  úgyhogy  a  betű  horga  fölött  csaknem  tompa  ékezetnek  látszik; 
azonban  nem  külön  álló  ékezet  ez,  hanem  az  e  fölmenö  szárának  csak  folytatása.**  E  betű- 
alaknak megfigyelésem  szerint  semmi  külön  helyesírási  értéke  nincs.  Ezt  a  külön  jelentőség 
nélküli  betűalakítást  látom  én  a  Bécsi  és  Müncheni  Codex  sokat  emlegetett  é  betűjében  is, 
amely  a  rendes  e-vel,  mint  tudjuk,  szabálytalanul  váltakozik,  amelynek  azonban  nézetem 
szerint  semmi  külön  helyesíi-ási  értéke  nincs,  úgyhogy  ezentúl  csupán  a  pontozott  é-t,  a  zárt 
e  és  hosszú  é  jelét  tarthatjuk  az  említett  két  codex  említésre  méltó  helyesírási  sajátságának. 

A  kis  és  nagy  kezdőbetűt  is  igyekeztem  kijegyzéseimben  megkülönböztetni  egymástól ; 
ezt  azonban  némely  betűkre  nézve  egj^ormaságuk  miatt  következetesen  lehetetlen  volt  végTe- 
hajtanom  és  fontossága  is  kevés  a  különbségtételnek,  mert  a  régiek  maguk  is  egészen  rend- 
szertelenül használják  a  kétféle  kezdőbetűt.  Nehézséget  okozott  sokszor  az  ö  hang  meg- 
különböztető jelének  hű  föltüntetése  is,  minthogy  ez  majd  világosan  '-nek,  majd  fordított 
vesszőhöz  ('),  majd  a  röxiá  magánhangzó  jeléhez  ("),  majd  ékezethez  (')  hasonlónak  látszik. 
Ez  utóbbi  három  jel  közül  néha  alig  lehet  megállapítani,  melyikkel  van  dolgunk  a  kéziratok 
folyó  írásában. 

A  források  jegyzékében  Szamota  valamennyi  kútfője  föl  van  tüntetve.  Amely  forrás 
ismertetésében  az  ő  neve  említve  nincs,  az  abból  való  adatok  mind  az  én  gyűjtéseim. 

A  levéltári  jelzeteket  legtöbbnyire  meghagytam  azon  alakban,  amelylyel  Szamota  idézte ; 
ami  változtatást  rajtuk  tettem,  az  csak  nagyobb  világosság  kedviért  történt.  Azon  nyomtatott 
forrásokat,  melyek  a  Nyelvtört.  Szótárban  is  idézve  vannak,  részint  a  Szamota,  részint  a 
magam  rövidítése  módjával  úgy  idézem,  hogy  a  jegyzék  nélkül  is  könnyen  fölismerhetők 
legyenek. 

Az  ugyanazon  oklevélből  vagy  egyéb  iratból  való  Szamota-íóIo  adatokra  nézve  a  szótári 
cikkekben  található  sorrend  nem  jelenti  föltétlenül  az  eredeti  sorrendet,  minthogy  ezt  a 
különálló  kijegyzéseken  Szamota  nem  tüntette  föl. 

Némely  idézetek  magyar  szavai  mellett,  vagy  forrásjelzete  után  Szamota  jegyzeteként 
(Szám.  jegyz.)  egy-egy  helynevet  is  talál  az  olvasó.  Ezek  nyilván  vagy  azt  teszik,  hogy  az 
illető  oklevél  szövege  melyik  helységxe  vonatkozik,  vagy  azt,  hogy  hol  készült,  honnan 
való  a  kézirat.    Ily  megjegyzéseket  csak  szükség   esetén    tett  Szamota,   s  ahol   a  szó  divatja 

•  Előfordul  pl.  az  OL.  Instr.  42  és  OL.  UC.  3132  jelzetű  iratokban,  BorsodmnJk.-ben  stb. 
••  L.  erre  nézve  pl.  a  Gröber  Grundriss  der  romanischen  Philologie  c.  munkájában  (I.  160.  s  köv.  11.) 
közölt  régi  betüalakokat. 

Magyar  Oklevél-Szótár.  "^ 


XVIII  BEVEZETÉS 

vidékére  vagy  elterjedésére  nézve  fontosak  voltak,  közlöm  is  ez  észrevételeket.  Hasonló  okból 
a  magam  gyűjtötte  adatoknál  is  gyakran  megjegyeztem  az  irat  készülése  helyét. 

Amely  idézet  forrásául  két  külön  jelzet  van  és-sel  kapcsolva,  az  azt  teszi,  hogy  az  illető 
hely  mind  a  két  forrásban  betűről-betűre  úgy  fordul  elő,  anélkül  természetesen,  hogy  a  két 
irat  egyébként  is  föltétlenül  egyező  volna  egymással.  (L.  pl.  inz  alatt  az  1476-iki  egyik  idézetet.) 

Amely  eredeti  levéltári  jelzet  után  lAe\  (ritkábban  w.-vel)  nyomtatott  gyűjteménjTe  is 
van  hivatkozás,  azt  teszi,  hogy  az  oklevél  vagy  irat  az  illető  helyen  már  közzé  van  téve; 
az  idézet  hiteles  alakjául  azonban  szerintünk  a  mi  kijegyzésünk  tekintendő.  A  mi  idéze- 
teink s  a  megjelent  gyűjtemények  szövege  között  némelykor  nagyobb  eltéréseket  fog  az 
olvasó  találni,  s  ez  is  csak  azt  bizonyítja,  mennyire  nem  szabad  a  nyelvésznek  a  szöveg- 
kiadványokban föltétlenül  megbíznia. 

Ez  óvatosság  szükségének  érdekes  tanúságául  az  említett  fölolvasásomban  található 
esetek  után  itt  csak  egy  tanulságos  példát  akarok  fölhozni.  Az  AnjouOkm.-ban  (VI.  72)  két- 
szer is  előfordul  1353-ból  e  helynév:  «terra  Egymihalhaza» .  Végtelen  örömmel  olvastam  e 
régi  nevet,  mert  első  szavában,  az  egy-hen  a  «szent»  jelentésű,  rég  kihalt  szót  (vö.  egy-ház) 
láttam,  amelyi'e  eddig  az  EgJcu*  nevén  kívül  más  adatunk  az  oklevelekből  nem  volt.  De 
örömömet  csakhamar  tönkretette  köteles  óvatosságom,  amelynél  fogva  megnéztem  magát  az 
oklevelet  s  ebben  Egy  helyett  mind  a  két  helyen  Eg  írásmódot  találtam.  A  g  fölötti  jel  r-es 
rövidítést  jelentvén,  bizonyos,  hogy  az  annyi  örömmel  kecsegtetett  szót  nem  egy-nék  hanem 
Egri-nek  kell  olvasni,  aminthogy  egy  1343-iki  oklevélben  (ugyanazon  oklevéltár  IV.  306, 
lapján)  a  szóban  forgó  földbirtok  tulajdonosáról,  Egri  Mihályról  csakugyan  van  is  emlékezés. 

A  jelentés-meg'állapítás  nehézségei.  Áttérek  a  szótárak  egyik  legfontosabb,  de  egyszers- 
mind legnehezebb  föladatának,  a  jelentések  megállapításának  kérdésére. 

E  föladat  seholsem  ütközik  annyi  —  sokszor  leküzdhetetlen  —  nehézségbe,  mint  a 
nyelvek  legrégibb  szókincsének  magyarázatában.  Olyan  természetű  szótár,  minő  e  könyv, 
mely  a  nyelv  életét  kilencedfél  század  előtti  nyilvánulásaitól  kezdve,  történetének  legrégibb 
korszakain  át  igyekszik  megvilágítani,  a  történeti  kutatásnak  minden  téren  való  legelőhala- 
dottabb  állapota  meUett  mutathatna  föl  csupán  kielégítő  sikert ;  a  régi  szók  jelentésének 
szabatos  megállapítása  ugyanis  jóformán  csak  a  műveltségtörténeti  nyomozások  befejezése 
után  volna  egy-egy  ilyen  szótárban  lehetséges.  Ámde  a  mi  tudományos  irodalmunkban  épen 
e  nyomozásokat  lehet  legkevésbbé  befejezetteknek  tekintenünk,  annyira,  hogy  meg  kell  elé- 
gednünk azzal,  ha  az  Oklevél-Szótár  a  kutatásnak  sok  dologra  nézve  csupán  anyagot  tud 
adni,  anélkül  hogy  maga  kész  eredmények,  szabatos  magyarázatok  nyújtására  vállalkozhat- 
nék. Az  adatok  végérvényes  magyarázatát  minden  részletre  nézve  nem  is  tekinthettem  föl- 
adatomnak. Az  adatok  legnagyobb  részét  ugyanis  nem  magam  gyűjtöttem,  úgy  kaptam  készen 
azon  megbízással,  hogy  szótárrá  szerkeszszem.  Ezen  idegen  anyagnak  egy  részét  alaposan 
megmagyaráznom  csak  akkor  lehetett  volna,  ha  forrásaihoz  könnyű  szerrel  hozzáférhettem 
volna.  Már  pedig  a  SzAMOTA-féle  kijegyzések  valamennyijének  utána  néznem  nemcsak  az 
anyag  óriási  tömegénél,  hanem  már  azon  körülménynél  fogva  is  lehetetlen  volt,  mert  egy 
részüket  a  gyűjtőtől  használt  jelzetek  alapján  egyáltalában  nem  lehetett  megtalálni,  vagy  csak 
hetekig  tartó  böngészéssel  juthattam  volna  egy-egy  adatnak  nyomára,  maga  Szamota  pedig 
a  szók  jelentésére  nézve  úgyszólván  semmi  magyarázatot,  fölvilágosítást  nem  hagyott  hátra. 
Némely  szók  továbbá  eleddig  annyira  ismeretlen  dolgok  nevei  voltak,  hogy  a  megvilágítá- 
sukhoz szükséges  kulcsot  hosszas  időt  kivánó  külön  levéltári  kutatások  mellett  is  csak  a 
szerencsés  véletlen  adhatta  volna  meg.  Minthogy  e  műveltségtörténeti  nyomozásokra  magamat 
hivatottnak  nem  éreztem  és  minden  részletre  nézve  szakemberektől  sem  nyerhettem  volna  a 
munka  megjelenésének   nagy  késedelme  nélkül  szabatos  magyarázatot:    azt  kellett  könyvem 

•  Ma  Hegykő  =  Heiligenstein,  1.   OklSz.,  2.  egy  alatt. 


BEVEZETÉS  XIX 

fő  céljának  tekintenem  általában,  hogy  a  nekem  átadott  tiagyhecsü  régi  nyelvanyagot  hű, 
mcijhízható^  pontos  és  világosan  szerTcesztett  szótár  alakjában  mielőbb  közhincscsé  tegyem.  Értel- 
mezéseket csak  ott  és  ügy  adtam,  ahol  és  ahogyan  csekély  tudásommal  adhattam.  Minthogy 
a  műveltségtörténeti  szók  nagyobb  részének  értelmét  nem  állt  módomban  saját  nyomozásaim 
alapján  határozni  meg,  be  kellett  érnem  az  egykorú  szótárak  s  a  Nyelvtörténeti  Szótár  magya- 
rázatainak átvételével,  már  csak  azért  is,  mert  ezeknek  hibásságát  kimutatva  nem  láttam  s 
mert  helyességükben  magamnak  nem  lehetett  okom  kételkednem.  Hiszen  a  nem  történeti  hátterű 
szók  magyarázatában  is  sok-sok  kétséggel  és  nehézséggel  kellett  a  dolog  természeténél  fogva 
küzdenem,  s  a  szótár  tudományos  használója  jól  tudja,  hogy  értelmezéseimet  sok  esetben 
tisztán  egyéni  nézetnek,  olykor  csak  hozzávetésnek  kell  tekinteni,  amely  megvitatásra,  meg- 
erősítésre, sőt  helyreigazításra  is  vár.  A  szótár  különféle  szakbeli  használóinak  lesz  köteles- 
ségük az  előttem  ismeretlen  értelmű  szókat  kellőképpen  megmagyarázni,  az  ismereteim  alapján 
értelmezetteknek  helyes,  szabatos  megvilágítását  adni.  Fő  dolognak,  mint  mondám  a  nagy- 
becsű ismeretlen  anyagnak  mielőbbi  közzétételét  véltem,  hogy  az  minden  szakbeli  tudósnak 
rendelkezésére  álljon,  hogy  aztán  vállvetett  munkával  folyton  kiegészíthető  és  kellően  helyre- 
igazítható legyen.  Sok  ilyen  részletgyűjteményt  kell  nekünk  nyelvészeknek  összeállítanunk, 
míg  a  közzétett  anyagnak  minden  oldalról  való  megvitatása,  kibővítése  és  megvilágítása  után 
nyelvünk  régi  szókincséről  emberileg  tökéletes  képet  alkothatunk.  És  köszönet  legyen  e  helyen 
is  azoknak,  akik  füzetekben  megjelent  szótáramat  már  befejezése  előtt  bíráló  szemmel  forgatva, 
több  hibáját  eddig  is  helyreigazították  s  módot  adtak  arra,  hogy  függelékében  e  tévedéseket 
mindjárt  jóvá  is  tehessem. 

De  szótáram  megértéséhez  és  helyes  használatához  ez  általános  tájékoztatás  nem  lehet 
elegendő.  Rá  kell  mutatnom  a  jelentések  megállapítását  illetőleg  némely  fontosabb  részletekre 
is,  amelyek  ismjerete  a  szótárírás  szempontjából  általában  is  érdekes,  az  Oklevél-Szótárnak 
igazságos  megítéléséhez  pedig  okvetetlenül  szükséges. 

Nagy  nehézséget  okoz  a  régi  szók  értelmének  megállapítása  olyan  adatok  alapján, 
melyek  —  mint  az  Oklevél-Szótár  idézeteinek  nagyobb  része  —  a  magyar  szókat  nem 
összefüggő  magyar  szövegben,  hanem  latin  oklevelek  idegen  szövegébe  ékelve,  hely-  ós 
személynevekűl  mutatják,  anélkül  hogy  jelentésük  megértéséhez  legtöbb  esetben  a  legcse- 
kélyebb útbaigazítást  nyújtanák.  Már  a  régi  név  ejtésének  és  mivoltának  a  megállapítása  is 
igen  sokszor  kétségekkel  jár.  A  régi  helyesírás  ingadozó,  megállapodatlan  voltánál  fogva 
nem  tudjuk  olykor :  ez  vagy  az  a  mai  szó  lappang- e  az  oklevél  magyar  nevében,  s  nem 
egyszer  látunk  magyar  szót  az  adatban,  amely  voltaképen  idegen,  legtöbbször  szláv  tulajdon- 
nevet rejt,  mint  ilyen  tehát  a  régi  magyar  szókincs  tanúságául  nem  tekinthető.  Innen 
magyarázható  szótáramban  az  a  többször  előforduló  eset,  hogy  egy-egy  névnek  két-,  néha 
többféle  olvasását  is  lehetségesnek  tartva,  az  adatot  kérdőjellel  valamennyi  megfelelő  szónak 
tanúságaként  idézem,  pl.  az  1539-iki  Berlew  nevet  bélel  és  bérel,  az  1211-iki  Botus-t  botos 
és  bötüs,  Moc-ot  mag  és  makk  alatt,  stb. ;  másrészt  innen  az  a  még  gyakoribb  eset,  hogy 
írásánál  fogva  határozottan  magyar  szónak  látszó  adatot  is  kétkedően  azonosítok  valamely 
mai  szavunkkal,  pl.  az  1211-iki  Boscu  nevet  a  boszú  szóval,  stb.  A  bizonytalan  olvasata  régi 
neveket  csak  a  legnagyobb  óvatossággal  szabad  mai  magyar  szók  régi  tanúságául  tekintenünk. 
Tudományos  olvasó  tehát  legkevésbbé  sem  fog  megütközni  azon,  hogy  szótáram  az  ilyen 
adatok  magyarázatában  gyakran  él  a  kérdőjellel.  E  jel  arra  való,  hogy  a  kutatót  az  adat 
megítélésében  óvatosságra  intse,  a  könnyen  hívestől,  a  könnyed  véleménymondástól  visz- 
szatartsa. 

És  mennyi  a  kétség  a  világos  magyar  szók  értelmére  nézve  is.  Egykorú  útmutatás 
nélkül  hogyan  állapíthatja  meg  a  nyelvész  a  régi  szó  jelentését?  Kénytelen  a  valószínűségre 
támaszkodni  s  föltenni,  hogy  a  XI — XII.  században  is  az  volt  a  szó  jelentése,  ami  a  XV — XVI. 
vagy  későbbi  századokban,    mikor  azt  már  szójegyzékek,  szótárak,  összefüggő  szövegek  vagy 

III* 


XX  BEVEZETÉS 

határozott  útbaigazítások  alapján  biztosan  megállapíthatni.  Nem  valószínű-e  pl.,  hogy  az 
1211-iki  és  1240  körüli  szőlőmunkás  jobbágynak  Chomoslou^  illetőleg  Comozlo  nevében  egy 
mai  tájszó  van  meg.  a  csomoszol  ige,  amely  zúzást,  különösen  a  szőlőnek  vagy  gyümölcsnek 
kádban  vagy  csöbörben  bunkós  fával  vagy  doronggal  zúzását  jelenti ;  sőt  az  sem  lehetetlen, 
hogy  a  csomoszló  igenév  már  700  évvel  ezelőtt  is,  mint  ma,  szőlőzúzó  bunkós  fát  jelentett 
(1.  MTsz.).  De  szabad-e  az  utóbbi  lehetséget  bizonyossággal  állítani  a  szótárírónak  ?  A  szer-hal 
egyetlen,  hézagos  adata  az  Oklevél-Szótárban  egy  olyan  1587-iki  forrásból  való,  amelyet 
SzAMOTA  jelzése  alapján  ma  már  lehetetlen  előkeresni.  Szabad-e  tehát  az  elég  fölvilágosítást 
nem  nyújtó  adat  után  azt  az  értelmet  tulajdonítani  a  szónak,  amelyet  ma  egyedül  Hermán 
Ottó  jegyzett  föl  Tihanyból  (1.  MTsz.)  ?  A  retkes  szó  a  mai  népnyelvben,  bár  egyetlen  szótá- 
runk sem  tud  róla,  piszkosat  jelent,  még  pedig  kézről,  lábról,  térdről  s  egyéb  testrészekről. 
De  állíthatjuk-e  vájjon  teljes  bizonyossággal,  hogy  megvolt  ez  a  jelentése  már  a  XVI.  században 
is?  Ha  mármost  ilyen  szavak  mellé  az  Oklevél-Szótár  a  Tájszótár  értelmezéseit  veti,  épen 
nem  akarja  vele  azt  mondani,  hogy  a  szónak  5 — 6  századdal  ezelőtt  is  föltétlenül  a  mai 
jelentése  volt  meg.  Ily  esetekben  a  szótár  tudományos  használója  tudni  fogja,  hogy  a  Táj- 
szótárból vagy  más  újabb  vagy  régibb  szótárból  átvett  értelmezés  nem  annyira  magyarázat, 
mint  inkább  megvilágítás,  útbaigazítás. 

Némely  sza\'unk  idők  folyamán  a  régi  szótárakban  följegyzett  jelentését  egészen  elvesz- 
tette s  ma  merőben  elütő  értelemmel  dívik.  De  szótáraink  s  eddigi  adataink  alapján  tudhat- 
juk-e vájjon,  hogy  a  mai  jelentés  nem  volt-e  meg  a  legrégibb  időkben  is,  vagy  nem  fejlő- 
dött-e ki  néhány  századdal  ezelőtt  már  ?  s  ha  utóbb  fejlődött  ki,  mikorra  tehető  az  új  jelentés 
föllépése  ■?  A  töpörtö  eddigi  ismereteink  szerint  rőzsét  jelentett  eleinknél.  De  nem  volt-e  meg 
vájjon  már  a  XV.  század  közepén  is  a  mai,  átvitelen  alapuló  « speckgriebe »  jelentése? 
A  folyosó  betegséget  régi  szótáraink  a  mai  rá^-kal  mondják  egyértelműnek,  holott  a  nép 
ma  csúzt  és  orbáncot  ért  rajta.  Mármost  nem  a  «csúz»  jelentést  mutatja-e  a  XVII.  század 
végéről  való  adat  is,  amely  szerint  egy  asszonyon  három  nyavalya,  ütés  (szélhűdés),  folyosó 
és  orbánc  is  volt  egyszerre. 

Az  is  szinte  bizonyos,  hogy  szótárirodalmunk  úttörői  sem  voltak  kevésbbé  gyarlók 
nálunknál,  s  hogy  értelmezéseik  olykor-olykor  hézagosak,  sőt  talán  hibásak  is.  A  násfá-t 
pl.  Molnár  Albert  s  követői  csupán  fülbevalónak  magyarázzák,  holott  egyébféle  ékszert  is 
jelentett.*  A  szivós-t  Bod  Péter  Páriz- kiadásában  németre  egyoldalúan  fordítja,  mert  a  lueich 
és  biegsam  szók  a  magyarral  nagj^jában  egyező  latin  lentus-nak  csak  egják  árnyalatát  tükrö- 
zik.** A  xjosztós  Molnár  Albert  szerint  a.  m.  pannosus,  amely  latin  szó  rongyosat,  hitványát, 
szegényét  .jelent,  amint  az  1708-iki  kiadás  németje  mondja  is:  «zerlumpt,  űbel  bekleidet». 
Eg}^etlen  adatunk  sem  lévén  régi  iratainkból  e  szótárírói  értelmezés  igazolására,  azt  kell 
hinnem,  hogy  Molnár  a  latin  ^rmnos?*s-sal,  mint  2i  pannus  melléknévi  származékával,  a  posztós- 
nak egyszerűen  csak  melléknévképzős  értelmét  akarta  visszaadni  (vö.  aqua — aquosus  :  viz — vizes  ; 
coma — comosas  :  haj,  hajas  stb.).  Fölvettem  tehát  szótáramba  kérdőjellel  MA.  értelmezését 
is,  de  igyekeztem  a  szót  etymonjának  megfelelőbben  és  természetesebben  magyarázni. 

A  AŐlágos  magyar  szóból  való  régi  személynevek  is  sok  gondot  okoznak  az  értelmezés 
szempontjából  s  csak  általánosságban  vagy  hozzávetőleg  lehet  őket  néha  magyaráznunk.  Némely 
szónak  ugyanis  ma,  sőt  már  régen  is  több  jelentését  lehet  kimutatni  s  a  puszta  személy- 
illetöleg  gúnynevekben  sokszor  nehéz  eldönteni :  melyik  jelentés  alapján  ragadtak  az  illetőkre. 
Ily  esetekben  vagy  a  legvalószínűbb  jelentést  iktattam  a  csupán  névül  szereplő  szóhoz  (pl. 
forgó,  szapora,  taharó-nkl  stb.),  vagy  több  alkalmas  jelentését  is  fölsoroltam  (pl.  dolgos-ná\), 
vagy  a  NySz.-ra,  MTsz.-ra,  CzF.-ra  való  puszta  hivatkozással  eldöntetlenűl  hagytam  —  mert 

*  L.  Takáts  S.,  Századok  1906.  évf.  201.  1.  és  Zolnai,  Nyr.  XXXV.147. 
*•  E  hézagon  már  csak  a  függelékben  segíthettem. 


BEVEZETÉS  X 

eldönthetetlen  is  —  hogy  a  sok  közül  mely  jelentései  voltak  meg  a  szónak  az  adatOK 
korában  (pl.  birge,  foglár,  pálha,  vadas-nkl  stb.)- 

Némely  személynévül  szereplő  régi  szavainkról  egyáltalában  alig  lehet  megállapítani, 
hogy  minő  szemlélet  alapján  ruházódtak  az  illetőkre.  Miért  nevezték  el  ezt  Piníds-nak,  azt 
Vecsernyés-nék,  amazt  Féf/es-nek,  ki  tudná  biztosan  megmondani?  De  nem  is  nagy  kár,  ha 
az  eflféle  neveket  biztosan  magyarázni  nem  tudjuk,  hiszen  nyilván  nem  is  voltak  közhasz- 
nálatú szók,  nem  jelentettek  általános  fogalmakat,  hanem  csak  alkalmi  elnevezésül  szolgáltak. 
A  NySz.  épen  ezért  az  ilyen  személ;yTiévi  adatok  szavait  sokszor  értelmezetlenül  is  hagyta 
(pl.  fejszés  stb.) ;  magam  pedig  olykor  megelégedtem  azzal,  hogy  pl.  az  -s  képzős  szókat 
tartózkodásból  egyszerűen  etymologiájuk  szerint  fordítottam  le,  ily  formán:  «kalodás:  pedicam, 
numellam  habens  ;  mit  einer  schlinge»,  stb.  Ugyanígy  jártam  el  gyakran  a  fosztóképzős  szavak 
értelmezésében  is,  inl.  a.  nyaJcaÜan-nál:  «sine  coUo ;  ohne  hals»,  amely  betűszerinti  fordítással 
természetesen  nem  akartam  azt  mondani,  hogy  Miklós  uramnak  1447-ben  nyaka  ne  lett  volna. 

Hasonlóképen  vagyunk  a  helynévi  adatok  magyar  szavaival  is.  Sok  helynevünk  hang- 
zásánál fogva  magyar  szónak  látszik,  pedig  talán  csak  magyarosodott  alakja  az  őslakóktól 
átvett  valamely  idegen  névnek.  Más,  határozottan  magyar  adatokban  meg  nem  lehet  biztosan 
eldöntenünk,  hogy  melyik  magyar  szót  rejti  a  név  magában,  pl.  hogy  az  1489-iki  Farkaszaya 
völgynévben  a  farkas  szó  mellett  a  száj  (v.  i.  zaj),  száj  vagy  áj  szó  lappang-e,  stb.  A  hely- 
nevekben igen  gyakori  lak-oi  a  NySz.  a  «villa,  domicilium ;  wohnung»  jelentésű  szóval  azo- 
nosítja ;  ezt  azonban  nem  merném  föltétlenül  aláírni  s  azért  magam  a  mai  népnyelvi  lok-kdl 
is  egybevetettem,  amely  két  hegy  közötti  keskeny  tért,  alantabb  fekvő  helyet,  völgyiapályt 
jelent  (1.  MTsz.).  A  régi  adatokban  párszor  előforduló  s  eret,  patakot  jelentő  línkó  való- 
színűleg őse  a  mai,  azonos  hangzású  ritkább  tájszóuak,  amely  süppedékes,  ingoványos, 
mocsaras  helyet  jelent.  Minthogy  azonban  a  két  szó  azonosságát  biztosan  nem  állíthattam, 
meg  kellett  elégednem  a  MTsz.-ra  való  puszta  utalással.  S  az  ilyen  újabb  szótárakra  való 
hivatkozással  a  helynevek  magyar  szavaira  nézve  sem  mondjuk  azt,  hogy  régen  is  föltétlenül 
olyan  jelentésűek  voltak  mint  ma. 

Az  sem  ritka  eset,  hogy  a  régi  adatban  olyan  szavakra  bukkanunk,  melyeknek  ma 
többféle  értelmük  van.  Itt  is  kénytelen  voltam  eldöntetlenűl  hagyni :  megvolt-e  a  szónak 
régen  is  valamennyi  mai  jelentése  vagy  nem,  s  ha  nem,  a  többi  közül  melyik  lehetett  akkor 
valószínűbb  (1.  pl.  lanka,  layikás-nkl,  stb.).  Néha  viszont  azt  nem  lehet  megállapítani,  hogy 
a  több  jelentésű  szónak  melyik  értelme  szerepel  az  egyik  s  melyik  a  másik  régi  helynévi 
adatban  (1.  pl.  az  1.  fej  1.  jelentésének  1476-iki  s  2.  jel.  1288-iki  adatát,  vagy  a  kerek 
2.  jel.  1250-iki  idézetét,  stb.).  Sőt  az  a  nehézség  is  előtámadt  olykor,  hogy  az  egyalakos 
szóknál  nem  lehetett  egyelőre  minden  adatban  megállapítani,  melyik  szerepel  a  hasonhang- 
zású szók  közül  az  egyik  s  melyik  a  másik  helynévben.  Ez  az  eset  fordul  elő  pl.  a  kétféle 
szék  szónál,  amelyek  adatainak  ide  vagy  oda  tartozását  csak  külön  történeti  és  földrajzi 
nyomozásokkal  lehetne  végérvényesen  megállapítani.  Magam  a  valószínűség  alapján  osztottam 
kétfelé  az  idézeteket,  utalva  azonban  a  másik  szó  alá  tartozás  lehetségére  is. 

Az  értelmezésben  követett  eljárás.  A  szók  értelmezésében  a  következőképen  jártam  el. 

Minthogy  szótáram,  önálló  értéke  mellett  is,  első  sorban  a  Nyelvtörténeti  Szótár  pótlé- 
kául készült,  a  vele  való  kapcsolatot  már  az  értelmezésekkel  is  föl  akartam  tüntetni.  Amely 
szó  ugyanis  a  NySz.-ban  is  előfordul  és  helyesen  van  benne  értelmezve,  annak  jelentését, 
illetőleg  jelentéseit  e  szótár  értelmezéseivel  magyarázom,  még  pedig  nem  az  ott  használt 
szótári  jelzéseket  idézgetve,  hanem  egyszerűen  NySz.-i  téve  a  magyarázatok  mellé.  Amely 
szó  a  NySz.-ban  ismeretlen,  azt  vagy  régibb  és  újabb  szótárak  értelmezéseivel,  vagy  saját 
megállapításaimmal  magyarázom.  Amely  szót  a  NySz.  vagy  egyáltalában  nem,  vagy  az  én 
adataimban  mutatkozó  jelentéstől  eltérően,  vagy  épen  hibásan  értelmez,  amelyet  tehát  magam- 
nak  kellett   magyaráznom,   annak    cikkében   is    mindig  utalok,   legalább    yö.-vel,  a  NySz.-ra 


XXII  BEVEZETÉS 

hogy  tudhassa  az  olvasó :  megvan-c  az  illető  szó  abban  a  munkábau  is,  amelyhez  az  enyém 
pótlékul  készült.  A  NySz.  értelmezéseit  természetesen,  ahol  csak  szükségét  éreztem,  mindig 
ellenőriztem  is,  még  pedig  szótáram  későbbi  részeiben  nagyobb  aggályossággal,  mint  az  elején, 
amikor  ez  ellenőrzés  szükséges  voltára  nézve  kevesebb  tapasztalatom  volt.  Innen  van  az,  hogy 
sokszor  a  NySz.-ban  közölt  régi  szótárirói  értelmezéseket  nem  egyszerű  NySz.  jelzéssel, 
hanem  magukból  a  régi  szótárakból  pontosan  és  híven  idézve  találjuk  az  Oklevél-Szótárban, 
azért,  mert  a  NySz.-beli  idézésben  valami  hibát  vagy  pontatlanságot  vettem  észre  (pl.  hátas- 
Zd-nál,  stb.).  A  két  szótár  kapcsolatát  jelző  utalás  ilyenkor  —  ha  egyébként  ki  nem  derülne  — 
a  cikk  végén  az  egyszerű  szedésű  fö.-ben  keresendő.  (A  vastag  betűs  ró'. -vei  az  Oklevél- 
Szótár  mindig  a  saját  cikkeire  utal.)  Sokszor  megtartottam  ugyan  a  NySz.  magyarázatát,  ha 
egészben  véve  nem  volt  kifogásolható,  de  melléje  tettem  kiegészítés,  szabatosabb  latin-német 
fordítás,  vagy  nagyobb  megvilágítás  kedviért  a  magam  értelmezését  is,  amelyre  különösen 
akkor  volt  szükség,  ha  az  én  adataimnak,  nézetem  szerint,  jobban  meg  is  felelt.  így  szúrtam 
gyakran  közbe  egy-egy  helyesebb  latin  vagy  német  kifejezést,  néha  csak  szóalakot,  mikor  a 
NySz.  idézte  régi  szótárírói  értelmezésekben  valami  szokatlanabb,  föltünőbb  alak  vagy  írásmód 
találkozott,  mert  e  régi  szótárak  latin-német  helyesírásán  általában  nem  akartam  változtatni. 
Olykor  egyszerűen  csak  kérdőjelet  [?]  vetettem  a  NySz.-ból  vagy  más  szótárból  átvett  magya-^ 
rázat  mellé  annak  jeléül,  hogy  helyessége,  illetőleg  az  én  adataimra  alkaluiazhatósága  iránt 
kétségem  van  ugyan,  de  biztosabb  értelmezést  nem  adhatok  (pl.  lak-ívdl,  illetőleg  jobbdgy- 
telek-nél,  stb.).  A  NySz.  értelmezései  egy-egy  szóra,  illetőleg  jelentésre  nézve  olykor  több 
rokonértelmű  kifejezést  is  tartalmaznak.  Ezeket  nem  szoktam  mind  idézni,  csak  a  legszüksé- 
gesebbeket s  többnyire  [stb.]-vel  utalok  arra,  hogy  a  NySz.  magyarázó  szavai  közül  egyetmást 
elhagytam.  Ahol  azonban  megtartottam  is  az  értelmezések  latin-német  rokonértelmű  szavait, 
korántsem  akarom  velük  azt  mondani,  hogy  a  magyar  szónak  az  én  adataimban  is  valamennyi 
idegen  jelentésárnyalat  megfelelhet ;  a  szótár  használója  maga  is  eldöntheti,  hogy  közülük 
melyek  födözik  az  adatok  jelentését  legpontosabban.  Amely  szónál  nem  lehetett  eldönteni, 
hogy  különféle  jelentései  közül  az  adatok  melyikében  forog  fönn  ez  s  melyikben  amaz  az 
értelem,  azoknál  a  címszó  után  valamennyi  jelentést  együtt  soroltam  föl  (pl.  árvá-nál,  nézö- 
nél,  stb.).  A  jelentések  sorrendjében  a  fejlődés  valószínűsége  volt  irányadóm  s  azért  ebben 
olykor  a  NySz.  rendjétől  el-eltértem  (pl.  hév-vü-nél,  stb.).  A  régi  adatok  értelmezésében 
—  oly  szavaknál  is,  melyek  a  NySz.-ban  sem  ismeretlenek  —  sokszor  hivatkozom  a  Táj- 
szótáiTa,  illetőleg  ennek  egy-egy  alkalmas  jelentésére,  anélkül  hogy  ez  utalással  —  mint  már 
megjegyeztem  —  a  mai  népies  jelentésnek  régi  megvoltát  föltétlenül  bizonyosnak  akarnám 
mondani  (pl.  tohoz-ivkl,  vágő-n'dl,  stb.).  Épen  ezért  többféle  jelentésű  mai  tájszóknál  az  egyes 
jelentéseket  nem  is  szoktam  idézni,  csak  egyszerűen  utalok  adataim  fölsorolása  után  a  MTsz.-ra. 
(pl.  honcsok-nál,  stb.).  Amit  sem  magyarázni,  sem  megvilágítani  nem  tudtam,  magyarázatlanul 
hagytam  inkább,  semhogy  bizonytalan,  kétes  értelmezésemmel  helytelen  útra  vezessem  esetleg 
olvasómat.  Azonban  megjegyzem,  hogy  némely  címszó  után  csak  azért  nincs  értelmezés,  mert 
az  idézet  teljesen  vagy  annyira-mennyire  maga  is  tájékoztat  a  szó  jelentése  felől  (pl.  irdos- 
hirdos-nál,  por-szárasztó-néd,  szegy e-há.z-ná\,  stb.).  A  szó  legteljesebb  megértését  végűi  a  szó- 
fejtés  tenné  lehetővé.  Ezt  általában  nem  tartottam  föladatomnak,  de  aki  szótáramat  közelebb- 
ről megismeri,    látni    fogja,  hogy  nem  egy  eddig  ismeretlen  szónak  eredetére  is  rámutattam. 

Ezek  után  szótáram  szerkezetét  kell  még  csak  ismertetnem. 

A  szótár  szerkezete.  Az  Oklevél-Szótár  a  Nyelvtört.  Szótárban  alkalmazott  etymologiai 
csoportosítást  mellőzve,  a  szókat  hetűrendhen  sorolja  föl,  azzal  a  kivétellel,  hogy  az  összetett 
szókat,  amennyiben  előtagjuk  is  tárgyalva  van,  nem  szigorú  betűrendi  helyükön,  hanem 
közvetetlenűl  az  előtag  után  veszi  föl.  E  csekély  eltérést  a  tulajdonképeni  betűrendtől  főleg 
azon  okból  tartottam  célszerűnek,  hogy  az  összetétel  előtagjának  alakváltozatait  valamennyi 
összetételre  nézve  egyszerre,  az  előtag  címszava  után    csoportosíthassam    s    ne    kelljen    őket 


BEVEZETÉS  XXin 

az  összetételek  szétszóródása  miatt  esetleg  minden  egyes  összetett  címszónál  újra  ismételnem. 
(L.  pl.  fenyő^  föld,  stb.-nél.)  És  az  előtagnál  vannak  aztán  az  ilyen  összetételeknek  tovább- 
képzett származékai  is,  mint  pl.  szeg  füves  az  1.  szeg  összetételei  közt  szeg-fii  után,  stb.  Ha 
valamely  összetételi  előtag  a  szótárban  külön  tárgyalva  nincs,  annak  származékait  szigorú 
betűrendi  helyén  keresse  az  olvasó  (pl.  kar-fa,  kar-szék,  kar-vas,  2^ó/rt-ütés,  párt-ütő,  stb.). 
E  tekintetben  ugyanis  nem  követtem  a  Tájszótárnak  azt  az  eljárását,  hogy  a  külön  elő  nem 
forduló  előtagot  (pl.  e/jt'-t)  rekeszben  minden  adat  és  értelmezés  nélkül  csak  azért  bocsátja 
előre  puszta  címszóul,  hogy  összetételeit  melléje  csoportosíthassa.  Abban  is  a  szigorú  betűrend 
javára  tértem  el  a  Tájszótártól,  hogy  az  igekötős  igéket  nem  az  alapige  alá,  hanem  vala- 
mennyit a  maga  voltaképeni  betűrendi  helyére  állítottam.  Szótáram  mindazonáltal  az  etymologiai 
csoportosítás  elvét  is  szolgálja  olyképen,  hogy  az  összetételi  utótagoknál  valamennyi  velük 
alkotott  összetétel  föl  van  betűrendben  sorolva,  amelyek  t.  i.  a  könyvben  tárgyalva  vannak ; 
e  szerint  az  alapigéknél  is  minden  igekötős  származékaikra  megtaláljuk  az  együttes  utalást. 
(Pl.  fa  alatt :  vö.  ábrahám-fája,  ahroncskötö-fa,  akasztó-fa,  stb.  stb. ;  ad-núl :  vö.  be-,  el-,  elő-, 
föl-,  ki-,  megad  stb.)  Ez  utalásoknak  a  nyelvészre  nézve  hasznos  voltát  szükségtelen  igazolnom. 
A  Pótlások  és  javítások  című  függelékben,  minthogy  itt  az  összetételek  előtagjai  magukban 
legtöbbször  elő  sem  fordulnak  s  a  csoportosítható  összetételek  is  ritkábbak,  a  kivétel  nél- 
küli, teljes  betűrendet  alkalmaztam. 

A  szótár  cikkei  általában  a  következőképen  vannak  szerkesztve : 

CÍMSZÓ,  alakváltozatok :  [értelmezés].  Keltük  sorrendjében,  előre 
bocsátott  évszámmal  az  adatok  (utánuk  rekeszben  a  forrás  jelzése).  [Helyn.  szárm. 
vagy  pusztán  Szárm.  jelzéssel  szögletes  rekeszben  a  szónak  olyan,  többnyire 
-d  képzős  származékai  vannak  fölsorolva,  melyeknek  közszói  minőségük  alig 
lehetett,  hanem  csupán  hely-,  illetőleg  személynévül  szolgáltak,*  pl.  árpa  alatt 
Árpá-d,  hn. ;  balog  alatt  Balog-d,  hn. ;  Míhály-nál  Miháldi,  hn. ;  ma^'-nál  Mogdi, 
Magudi,  Mogd  stb.  személynevek.  Számtalan  cikk  végén  Fö.-vel,  vagy  e  nélkül 
fölvilágosítások,  utalások  vannak  a  szó  jelentésére  vagy  eredetére  s  hivatkozások 
egyéb  szótárakra  vagy  szakmunkákra.]  [Vö.-vel  utalás  magára  az  OklSz. 
cikkeire.] 

Ez  általános  szerkezetről  meg  kell  jegyeznünk  a  következőket. 

a)  A  címszók  ma  is  élő  szavaknál  rendszerint  mai  köznyelvi  alakjukban  vannak  fölvéve, 
pl.  esztergályos  (régen  esztergáros),  gyantás  (régen  gyantáros),  keselyű,  körte,  stb.  A  címszó 
tehát  nem  jelenti  föltétlenül  azt,  hogy  a  szónak  azon  alakját  a  régiség  is  ösmerte  már. 
A  címszó  utáni  alakváltozat  kizárólag  az  adatokban  mutatkozó  régi  ejtést  tükrözi  ugyan,  hogy 
azonban  maga  a  címszóbeli  alak  megvolt-e  régen  is  avagy  nem,  azt  az  olvasónak  a  cikk 
adataiból  magának  kell  megállapítnia.  Amely  szónak  tájnyelvi  fejlődés  következtében,  vagy 
nem  egészen  azonos  eredetből  való  származásnál  fogva  egymástól  erősebbeu  elütő  változatai 
vannak,  azokat  —  kölcsönös  egymásra  utalással  —  többnyire  külön-külön  tárgyalom  (pl.  András, 
és  Endre ;  csúcsa  és  szúca ;  lápa,  lápás  és  vápa,  vápás ;  osztováta  és  szátyva  stb.).  A  teljesen 
elavult  szókat  legvalószínűbb  ejtésük  szerint  és  általánosabb  vagy  eredetibb  régi  alakjuknál 
találja  meg  az  olvasó  (vö.  szarm,  braszlai,  stb.).  Azonban  megjegyzendő,  hogy  sem  a  cím- 
szókban, sem  az  alakváltozatokban  nem  a  régi  írásmódot,  hanem  a  régi  ejtést  kell  az  olvasónak 
keresnie ;  szótáramban  tehát  olyan  régi  helyesírási  alakokat,  mint  chopo  (csapó),  her  (ér), 
nog,  nogy  (nagy),  zaaz  (szász)  stb.  stb.,  sem  címszóiU,  sem  alakváltozatúi  nem  fog  az  olvasó 
találni.  Ellenben  a  határozott  ejtésmódnak  néha  olyan  változatát  is  megtalálja  utalásképen, 
amely  szótáramban,  igazoló  adatok  hiányában,  címszóul  fölvehető  nem  volt  ugyan,  amelyet 
azonban  a  nyelvész  vagy  a  szókincsünkben  jártasabb  más  olvasó  egyéb  szótárakból  való 
tudomása  alapján  az  OklSz.-ban  is  kereshetne,  pl.  landis  a  NySz.  miatt  (nálam  különben 
londis) ;  turbuk  a  MTsz.  tnrbuk-háló-ja.  miatt  (nálam  turbók) ;  Vazid,  mai  általános,  bár  hibás 
ejtése  miatt  (nálam  a  voltaképi  helyes  olvasattal   Vászol)  stb.  Ily  dolgokban,  t,  i.    a   címszó 

•  Vö.  fönt  XIII.  1. 


XXIV  BEVEZETÉS 

megállapításában  bizonyára  következetlenségek  is  vannak  könyvemben;  egy  azonban  bizonyos, 
hogy  az  olvasó  benne  —  hacsak  véletlen  gyarlóságból  egy  és  más  ki  nem  maradt  —  minden 
határozott  régi  ejtésű  alakot  meg  fog  a  maga  helyén  találni,  a  tárgyaló  cikkre  való  utalással. 
Sőt,  ami  szótári  munkában  elkerülhetetlen,  olyan  utalások  is  előfordulnak  az  OklSz.-ban, 
amelyeket  pusztán  a  mai  helyesírási  változatok  tettek  szükségessé  (pl.  «utca,  1.  ucca»,  « vályú, 
1.  válú»  stb.).  S  hogy  az  ilyen  utalások  a  szótárban  mennyire  szükségesek,  azt  a  Tájszótár  példá- 
ján tapasztaltam,  amelyben  ezek  híjánál  fogva  az  általános  szómútató  megjelenéséig  csak  az 
találhat  meg  mindent,  aki  valamennyi  szóra  és  szóalakra  emlékezni  képes.  Magától  értődik, 
hogy  az  én  pontosan  utaló  eljárásommal  a  fölösleges  szómutató  szerkesztését  akartam  elkerülni. 
Á  címszó  melletti  kérdőjel  rendszerint  arra  figyelmeztet,  hogy  az  illető  szónak  az  adatok- 
ban való  előfordulása  általában  kétséges  (pl.  acsa-nál,  á^ár-nál  stb.).  Ahol  e  kétség  csak 
egy-egy  adatra  vonatkozik,  ott  azt  az  idézet  megfelelő  szava  után  külön  fejeztem  ki  (pl. 
hot-i\ak  1184-iki  idézetében,  stb.).  Ez  utóbbi  fajta  esetekben  természetesen  nem  ismételgettem 
aggályomat  az  egynemű  idézetek  valamennyijében,  tehát  pl.  hot-ná\  az  1184-iki  adatban 
kifejezett  kétség  a  többi  személynévi  adatokra  is  vonatkozik.  A  címszó  melletti  kérdőjel  azonban 
bizonytalan  olvasatot  is  jelent  az  OklSz.-ban,  illetőleg  annak  a  bizonytalanságát,  vájjon  a  címszó 
avagy  az  alakváltozat  tükrözi-e  a  régi  adat  igazi  kiejtését  (pl.  adomás-iiél  stb.).  Végre  magya- 
rázat nélküli  szók  mellett  a  kérdőjel  az  értelemnek,  vagy  mind  az  alaknak  mind  az  érte- 
lemnek meg  nem  állapítható  voltát  is  jelentheti  (pl.  csató-nál,  illetőleg  pasel-lé-nél,  2.  szop- 
nál, stb.). 

b)  Az  alakváltozatok  betűrendben  követik  egymást.  Az  egyikük-másikuk  mellett  található 
kérdőjel  kétséges  voltukat  jelenti.  Az  egymás  mellé  csoportosított  összetételek  előtagjának 
alakváltozatai  csupán  az  előtag  címszavánál  vannak  fölsorolva.  Ha  tehát  valamely  ilyen  előtag 
adataiban  egy-egy  alakváltozat  elő  nem  fordulna,  ezeket  az  összetételeknél  kell  keresni;  az 
illető  alakváltozatnál  mint  címszónál  azonban  rendszerint  utalás  van  azon  összetételre,  amely- 
nél megtalálható. 

Az  Árpád-kori  szóvégi  w-val  levő  alakokat,  minthogy  ezen  it-nak  magánhangzói  értéke 
iránt  kezdettől  fogva  kétségem  volt,  a  címszó  után  alakváltozatul  kérdőjellel  (halmo  ?  halmú  ? 
hétö?  hétü?  stb.)  fölvettem  ugyan,  de  külön  címszóul  nem.*  A  kettősmagánhangzójú  ozow, 
ozou,  ozov  (aszó)  stb.  alakokat  nem  vettem  volt  az  alakváltozatok  közé,  egyrészt  mert  régi 
ejtésmódjuk  nem  egészen  kétségtelen,  másrészt  mert  a  nyelvész  az  adatokban  úgy  is  észre- 
veszi. Minthogy  az  ly,  ny  ínyhangok  a  megfelelő  foghangokkal  (Z,  n)  különösen  szóvégen 
a  régi  és  mai  kiejtésben  is  folyton  váltakoznak,  e  kétféle  ejtésmódot  az  alakváltozatokban 
rendszerint  így  tüntettem  föl :  eskátul(y)a,  iskátul{y)a  (1.  skatulyá-nél),  kekéniy),  kökin{y), 
(1.  kökény -nél),  stb. 

c)  Az  értelmezés  vagy  egyéb  szótárakból  van  átvéve,  vagy  a  szerkesztőtől  származik. 
Ez  utóbbi  esetben  mindig  [  ]-be  van  téve.  Az  értelmezést  néha  az  idézetbe  ékelt  szerkesztői 
magyarázat,  sokszor  pedig  a  cikk  végére  iktatott  utalások  és  fólvilágosítások  pótolják.  (Vö. 
fönt  XXII.  1.)  Az  idézőjelbe  tett  latin  értelmezések  az  eredeti  iratokból  átvett  középkori  kifeje- 
zéseket jelentik  (pl.  kocsi  2.  jel.-nél,  stb.). 

d)  Az  idézetek  évrendben  követik  egymást.  Az  ugyanazon  keltű  adatoknál  az  évszám 
csak  az  első  idézetnél  van  kitéve.  A  keletjelző  törtszámok  átírt  okleveleket  vagy  irato- 
kat jelentenek ;  1290/1327  tehát  azt  teszi  pl.,  hogy  az  illető  adat  egy  1290-iki  oklevélnek 
1327-iki  átírásából  van  idézve.  Az  olyan  kettős  évszámok,  mint  pl.  ördó'göl-né\  1630 — 48, 
azt  teszik,  hogy  az  irat  a  két  év  közötti  időből  való.  Az  idézetek  szövegében  a  [  ]-be 
tett  kérdőjeles  alak  arra  figyelmeztet,  hogy  az  illető  szó  emígy  is  olvasható.  Az  idéze- 
tek szavaiba  ugyanilyen  rekeszszel  ékelt  betűk  vagy  szótagok  vagy  föloldott  rövidítést,  vagy 

•  L.  ezekről  most  Szinnyei  értekezését :  Az  Árpád-kori  szóvégi  u  betűk  mivolta,  NyK.  XXXIV.  1—11. 


BEVEZETÉS  XXV 

a  régi  írásból  kifakult,  illetőleg  kikopott,  de  könnyen  kiegészíthető  helyet  jelentenek.  (Az  idéze- 
tekről egyébként  lásd  még  a  XVI — XVIII.  lapokon  elmondottakat.) 

A  Pótlások  és  javítások  című  függelékbe  első  sorban  a  szerkesztés  közben  gyülemlö 
új  adatokat  vettem  föl,  különösen  azokat,  amelyeket  a  nyomtatás  előhaladtával  egy-egy  későbbi 
betű  alatt  értékesítettem  ugyan,  de  a  bennük  előforduló  többi  szókat  a  kinyomott  részek 
cikkeibe  már  bele  nem  iktathattam.  (Vö.  fönt  IX.  1.)  Fölvettem  e  függelékbe  a  közzétett 
vagy  egyenesen  velem  közölt  helyreigazítások  közül  mindazt,  amit  helyesnek  és  fontosnak 
találtam  (vö.  fönt  X.  1.),  és  helyreigazítottam  vagy  módosítottam  természetesen  azt  is,  aminek 
helytelenségét  szerkesztés  közben  magam  vettem  észre.  Egy  és  más  okból  néhány  Szamota- 
féle  adat  is  csak  a  Pótlások  közé  kerülhetett,  főkép  azért,  mert  annak  idején  meg  nem 
fejthettem,  a  merőben  kétséges  és  bizonytalan  adalékokkal  pedig  nem  akartam  terhelni 
szótáramat.  A  függelékben  találja  az  olvasó  Szamota  némely  idézeteinek  pontosabb  közlését  is, 
amelyeket  tudniillik  valamely  okból  már  csak  a  munka  megjelenése  közben  vethettem 
egybe  forrásaikkal.  A  sajtóhibák  közül  természetesen  csak  a  maguktól  észre  nem  vehetőket 
és  fontosabbakat  igazítottam  helyre. 

,  Minthogy  a  függelék  új  adatainál  fogva  eléggé  tartalmassá  és  terjedelmessé  növekedett, 
s  minthogy  sok  fontos  helyreigazítás  is  van  benne,  arra  kérem  az  olvasót,  hogy  a  munka 
használatában  a  Pótlások  és  javítások  rovatát  mindig  figyelembe  vegye. 


Elmondtam  mindent,  amit  szótáram  megértésére  és  megítélésére  nézve  szükségesnek 
tartottam.  Amit  még  mondanom  kell,  az  leginkább  személyes  természetű. 

Köszönetemet  kell  ugyanis  kifejeznem  mindazoknak,  akik  nehéz  munkámban  figyelmez- 
tetéseikkel, tanácsaikkal  és  útbaigazításaikkal  támogattak,  nevezetesen  Asbóth  Oszkár,  Békefi 
Rémig,  Borbás  Vince  (f),  Borovszky  Samu,  Csánki  Dezső,  Csapodi  István,  Domaniczky  István  (f), 
Frecskay  János,  Hermán  Ottó,  Horger  Antal,  Katona  Lajos,  Kelemen  Béla,  Melich  János,  Munkácsi 
Bernát,  Nagy  Gtéza,  Nagy  Gyula,  Némethy  Géza,  Petz  Gedeon,  Pungur  Gyula,  Szilády  Áron, 
SziLY  Kálmán,  ifj.  Szinnyei  József,  Tagányi  Károly  és  Vári  Rezső  tudósainknak;  de  legelső 
sorban  Karácsonyi  jÁNOsnak,  ki  szótáramat  kefelevonatban  csaknem  egészen.  Kalmár  Elek  és 
SiMONYi  Zsigmond  barátaimnak  pedig,  kik  elejétől  végig  átolvasták  s  nagybecsű  észrevételeik- 
kel a  könyv  értékét  tetemesen  növelték. 

Kegyelettel  kell  megemlékeznem  végűi  arról,  akinek  örökéből  e  szótár  anyagának 
legnagyobb  része  származik,  a  korán  elhunyt  ifjú  kutatóról,  Szamota  IsTvÁNról,  ki  hátrahagyott 
nagybecsű  adatgyűjteményével  magának  nyelvészetünk  történetében  maradandó  érdemet  szerzett. 

Ami  az  én  csekélységemet  illeti,  nyugodt  lélekkel  mondhatom,  hogy  legjobb  tudásom- 
mal, a  legnagyobb  gonddal  és  teljes  pontossággal  igyekeztem  szótáramat  megszerkeszteni 
s  tökéletességére  erőmhöz  képest  mindent  elkövettem.  Munkámban  a  haladó  tudomány  sok 
fogyatékosságot  és  hibát  mutathat  ki,  de  az  igazságos  Ítélettől  nincs  okom  tartani.  Ha  köny- 
vem csak  valamivel  vitte  is  előbbre  szótárirodalmunk  ügyét,  öntudatom  előtt  minden  érhető 
gáncs  között  is  jutalmazva  fogom  magamat  érezni. 

Budapest,  1906.  május  16. 

Zolnai  Gyula. 


Magyar  OklcTél-Saótár  FV 


FORRÁSOK  ES  IDÉZETT  MUNKÁK  JEGYZEKE. 


AdalZemplvmTört.  =  Adalékok  Zemplén-vár- 
megye Történetéhez.  Szerkesztette  Dongó  Gyár- 
fás Géza.  IV — VI.  évfolyam.  Sátoraljaújhely, 
1898—1900. 

Akad.  =  a  M.  T.  Akadémia  levéltára.  A  jelzet 
utáni  arabszám  a  dobozt  jelenti;  a  törtszám  = 
doboz   sorszám.   Kevés  kivétellel  Szamota  adatai. 

AnjouOkm.  =  Anjoukori  Okmánytár.  Szer- 
kesztette Nagy  Imre.  I — VI.  kötet.  Budapest, 
1878 — 1891.  Legnagyohh  részben  Szamota  adatai. 

Anon.  =  Anonymus,  v.  i.  Béla  király  névte- 
len jegyzőjének  krónikája.  Teljes  hasonmásban, 
Fejérpataky  László  olvasásával  és  Szabó  Károly 
magyar  fordításával  együtt  kiadta  a  M.  T.  Aka- 
démia, 1892.  Korát  így  jeleztem:  1200  k.,  a 
fönmaradt  kézirat  azonban  a  XIII.  század  végé- 
ről vagy  a  XIV.  első  feléből  való.  A  jelzet  utáni 
szám  a  fejezetet  jelenti.  Szamota  adatai. 

Bareianu  =  Barcianu :  Wörterbuch  der  romá- 
nischen  und  deutschen  Sprache.  Harmadik  ki- 
adás. Nagyszeben,  1900. 

Bartal  =  Gloösarium  mediae  et  infimae  lati- 
uitatis  regni  Hungáriáé.  Condidit  Antonius  Bar- 
tal. Lipcse  és  Budapest,  1901. 

Békefi:  PilisíApáts.  =  Békefi  Rémig:  A  pilisi 
apátság  története.  1184—1541.  Pécs,  1891.  Sza- 
mota adatai. 

Bernolák  =  Lexicon  Slavicum  Bohemico- 
Latino-Germanico-Uugaricum  auctore  Antonio 
Bernolák.  Buda,  1825—1827. 

BesztSzójz.  =  A  beszterczei  szószedet  [szó- 
jegyzék]. Latin-magyar  nyelvemlék  a  XV.  szá- 
zadból. Az  eredeti  kéziratból  kiadta,  értelmező 
jegyzetekkel  kisérte  és  teljes  szómutatókat  készí- 
tett hozzá  Finály  Henrik.  Budapest,  1892.  (A  szó- 
tárban csak  magyarázat  és  egybevetés  céljából 
használtam  föl  szükség  esetében.) 

Blagay  Itáx.  =  Blagay  levéltár.  Szamota 
adatai.  (E  levéltár  okleveleit  azóta  közzétette 
Thallóczy  Lajos  a  «Monumenta  Hungáriáé  Hi- 
storica.  Okmánytár*  XXVIII.  k.-ben,  Budapest, 
1897.) 


BM.  =  Ballagi  Mór:  Uj  Teljes  Magyar  és 
Német  Szótár.  Magyar-német  rész.  Hatodik  ki- 
adás. Budapest,  1890. 

Booch-Árkossy  =  Booch-Arkossy :  Neues  voll- 
stándiges  Polnisch-Deutsehes  und  Deutsch-Pol- 
nisches  Wörterbuch.  I.  Polnisch  und  Deutsch. 
Lipcse,  é.  n.  [1866.] 

BorsodvmJk.  =  Borsod  vármegye  jegyző- 
könyvei. (Amely  adatoknál  Borovszky  Samura 
vagy  a  Magyar  Nyelvre  nincs  hivatkozás,  azok 
saját  kijegyzéseim.) 

BorsodvmLt.  =  Borsod  vármegye  levéltára. 
(Borovszky  Samu  kijegyzéséből.) 

BrassSzótTör.  =  Melich ,  János :  A  brassói 
latin-magyar  szótár-töredék.  Értekezések  a  nyelv- 
és  széptudományok  köréből.  XIX.  k.  4.  sz.  Buda- 
pest, 1905.  (1580—90  tájáról  s  a  XVH.  század 
legelejéről  és  későbbről  származó  magyar  értel- 
mezések Balbus  de  Janua  Catholicon-jának  egy 
XV.  századi  nyomtatott  példányában.  A  szótárban 
csak  magyarázat  és  egybevetés  céljából  hasz- 
náltam föl  szükség  esetében.) 

Brinckmeier=Brinckmeier:  Glossarium  diplo- 
maticum.  Gotha,  1856. 

Bunyltay :  VárKáptStatut.  =  Bunyitay  Vince : 
A  váradi  káptalan  legrégibb  statútumai.  Nagy- 
várad, 1886.  Szamota  adatai. 

Bunyitay :  VárPüspTört.  =  Bunyitay  Vince : 
A  váradi  püspökség  története.  Nagyvárad, 
1883 — 84.  Szamota  adatai. 

C.  =  Calepinus :  Dictionarium  undecim  lin- 
guarum.  Lugduni,  1588.  (Szily  Kálmán  példánya.) 

CanonVisit.  =  Az  egyházlátogatás  (Canonica 
visitatio).  Irta  Szuhay  Benedek.  Miskolc,  1900. 
(Függelékében  több  eredeti  jegyzőkönyv,  azon- 
ban a  régi  helyesírás  pontos  megtartása  nélkül.) 

Csánki :  TörtFöldr.  =  Csánki  Dezső :  Magyar- 
ország történelmi  földrajza  a  Hunyadiak  korá- 
ban. I— Hl.  kötet.  Budapest,  1890.  1894.  és 
1897.  (E  munkából  Szamota   egyáltalában  nem 


FORRÁSOK  ÉS  IDÉZETT  MUNlvÁK  JEGYZÉKE 


XXVIt 


aknázott,  s  magam  is  jóformán  csak  egybevetés, 
megvilágosítás  végett  használtam.) 

CzP.  =  A  magyar  nyelv  szótára.  Készítették 
Czuczor  Gergely  és  Fogarasi  János.  Pest  (Bnda- 
pest),  1862—1874. 

DebrJk.  =  Debrecen  város  jegyzőkönyveiből. 
(Ahol  utána  egyéb  jelzés  nincs,  az  adat  a  Nyelv- 
tudományi Közlemények  XXVI.  k.  337—345.11. 
közölt  összeállításból  való.  Ezen  összeállítás  Széli 
Farkas  kijegyzései  alapján  készült,  amelyek 
azonban  nem  betűszerintiek.  Hasonlókép  nem 
betűszeriutiek  a  GazdtörtSzemléből  idézettek, 
valamint  Takáts  Sándor  közlései  sem,  melyek 
a  Nyr.  XXXII.  157 — 158.  lapjairól  vannak  átvéve.) 

DebrLt.  =  Debrecen  város  levéltárából. 
(Zoltai  Lajos  közlése  alapján,  vagy  a  Nyr.  XXII. 
518 — 521.  lapjairól,  illetőleg  a  GazdtörtSzemlé- 
ből. Az  utóbbi  két  forrásból  átvett  adatok  nem 
betúszerintiek.) 

Dief.  =  Diefenbaeh. 

Diefenbaeh  =  Glossarium  Latino-Germanicum 
mediae  et  infimae  aetatis.  Francofurti  ad  Moenum, 

1857. 

Dubnitzi  Krón.  =  Dubnitzi  Krónika,  1479-ből. 
(A  Nemzeti  Múzeum  tulajdona,  Cod.  Lat.  165 
jelzet  alatt.  A  krónika  82b.  lapján  előforduló 
magyar  szitkozódást  Szaniota  a  FontDom.-féle 
kiadásból  jegyezte  ki,  én  azonban  az  eredeti 
alapján  idézem.  Vö.  Nyr.  VII.81  és  Zolnai : 
Nyelveml.  26.  A  kézirat  korára  vonatkozólag 
1.  Domauovszky  Sándor,  Századok  1899.  évf. 
235  és  Magyar  Könyvszemle  1899.  évf.  64 — 65.) 

DuCange  =  Du  Cange :  Glossarium  mediae 
et  infimae  latinitatis.  Favre-féle    kiadás.    Niort, 

1883—1887. 

EgyKönyvt.  =  a  budapesti  Egyetemi  Könyv- 
tár. (Vö.  Catalogus  manuscriptorum  bibliothecae 
reg.  scient.  universitatis  Budapestinensis.  Secunda 
pars.  Budapest,  1894;  1.  a  321.  s  köv.  lapokon 
levő  «Ijitterae  et  epistolae  originales»  c.  lajstro- 
■mot.)  Csekély  kivétellel  Szamota  adatai. 

Engel :  GesehUngrReiehs  =  Johaun  Christian 
Engel :  Geschichte  des  Ungrischen  Reichs  und 
seiner  Nebenlánder.  Halle,  1797—1804.  Legna- 
gyobb részben  Szamota  adatai. 

Engel:  MonUngr.  =  Monumenta  Ungrica. 
Edidit  Joh.  Christianus  Engel.  Viennae,  1809. 
Szamota  adatai. 

EPSz.  =  az  egri  püspökség  számadásai  az 
1493—96.  évekről.  (Utána  fol.  =  folio.)  Eredetije 
Bécsben,  az  udvari  levéltárban.  (Szamota,  v'igy  lát- 
szik, innen  jegyezte  ki  adatait,  vö.  TermtudKözl. 
1894.  évf.  435.  1.)  Kiadta  Bakócs-codex  név  alatt 
Kandra  Kabos  «Adatok  az  egri  egyházmegye  tör- 
ténelméhez»  c.  művében,  II.  köt.  333 — 452.  1. 
Szamota  adatai. 

ErdészetiOkl.  =  Magyar  Erdészeti  Oklevéltár. 
Szerkesztette  Tagányi  Károly.  I — III.  kötet.  Buda- 
pest, 1896. 


ErdGazdtSzemle  =  Erdélyi  Gazdaságtörté- 
nelmi Szemle.  (Az  «Erdélyi  Gazda»  rendes  külön 
rovata.)  Kolozsvár,  1897-től.  (Közlései  nem  betű- 
szerintiek.) 

ErdMúzLt.  =  az  Erdélyi  Múzeum  levéltárá- 
nak egy  1256-iki  okleveléből,  melynek  kivonata 
Szabó  Károlynak  «Az  Erdélyi  Múzeum  eredeti 
okleveleinek  kivouata»  (Budapest,  1889)  c.  mű- 
vében (különnyomat  a  Történelmi  Tár  1889.  év- 
folyamából) 5.  sz.  alatt  található, ,  s  melynek 
1572-iki  átirata  megjelent  Wenzel  Árpádkori  Uj 
Okmánytárában,  VII.  k.  429—431.  1.  Szamota 
adatai. 

EszterhOkl.  =  Az  Eszterházy  család  és  oldal- 
ágainak leírásához  tartozó  Oklevéltár.  Össze- 
állitá  Gróf  Eszterházy  János.  Kézirat  gyanánt 
kiadja  Herczeg  Esterházy  Miklós.  Budapest,  1901. 

Pejérpataky :  ül.  Béla  oki.  (v.  III.  Béla  kir. 
oki.)  =  Fejérpataky  László:  III.  Béla  király 
oklevelei.  (Különlenyomat  «III.  Béla  magyar 
király  emlékezete*  ez.  kiadványból.)  Budapest, 
1900. 

Pejérpataky :  Kálmán  kir.  oki.  =-  Fejérpataky 
László:  Kálmán  király  oklevelei.  Budapest,  1892. 
(Értekezések  a  történeti  tudományok  köréből, 
XV.  k.  5.  sz.)  Szamota  adatai. 

PontDom.  =  M.  Florianus  [Mátyás  Flórián]: 
Históriáé  Hungaricae  Fontes  Domestici.  Pécs, 
Budapest  1881  — 1885.  Szamota  adatai. 

Forrás?  =  Szamotának  azon  néhány  adata 
után  tettem  e  jelzést,  amelyeknek  forrását  nem 
lehetett  megállapítanom,  részint  a  jegyzőkönyvek 
némely  helyeinek  kuszál tsága  miatt,  részint  azért, 
mert  egyes  lapocskákon  hiányzott  a  forrás  meg- 
nevezése. Az  adatokat  mindazonáltal  nem  mel- 
lőzhettem. 

Precskay :  MestSzót.  =  Mesterségek  Szótára. 
A  Magyar  Tudományos  Akadémia  megbízásából 
írta  Frecskay  János.  (Hely  és  év  nélkül.) 

GazdtörtSzemle  =  Magyar  Gazdaságtörté- 
nelmi Szemle.  Budapest,  1894-től.  (Közlései  nem 
betűszerintiek.  L.  Zolnai :  A  nyelvemlékek  köz- 
lése módjáról,  Nyr.  XXXV.  62—74.) 

Godefroy  =  Godefroy :  Dictionnaire  de  l'anci- 
enne  langue  francaise  et  de  tous  ses  dialectes 
du  IXe  au  XV*^  síécle.  Párizs,  1881—1902. 

Grimm  =  Deutsches  Wörterbuch  von  Jacob 
Grimm  und  Wilhelm    Grimm.   Lipcse,    1854-től. 

Gyárfás:  JászkúnTört.  =  Gyárfás  István: 
A  jász-kúnok  története.  I — IV.  k.  Kecskemét, 
Szolnok,  Budapest,  1870 — 1885.  Szamota  adatai. 

GyöngySzót.  ==  A  Gyöngyösi  latin-magyar 
szótár-töredék.  Veress  Ignácz  másolata  felhasz- 
nálásával közrebocsátotta,  bevezetéssel  és  jegy- 
zetekkel ellátta  Melich  János.  Budapest,  1898. 
(A  szótárban  csak  magyarázat  és  egybevetés 
céljából  használtam  föl  szükség  esetében.) 

Győri  kápt.  Itár.  =  a  győri  káptalan  levél- 
tára. Szamota  adatai. 

IV 


XXVIII 


FORRÁSOK  ÉS  IDÉZETT  MUNKÁK  JEGYZÉKE 


Hatzfeld-Darmesteter  =  Dictiomiaire  gónéral 
de  la  langue  francaise.  Par  Adolphe  Hatzfeld 
et  Arséne  Darmestéter.  Párizs,  é.  ii.  [1895 — 1900.] 

HazaiOkl.  =  Hazai  Oklevéltár  1234—1536. 
Szerkesztették :  Nagy  Imre,  Deák  Farkas  és 
Nagy  Gyula,  Budapest,    1879.    Szamota   adatai. 

HazaiOkm.  =  Hazai  Okmánytár.  I — VIH.  kötet. 
Győr,  Budapest,  1865 — 1891.  Szamota  adatai. 

Hermán  O.:  MHalászat  =  Hermán  Ottó: 
A  magyar  halászat  könyve.  Budapest,  1887. 

Heyse  =  Dr.  Joh.  Christ.  Aug.  Heyses  allge- 
meines  verdeutscheudes  und  erkíáreudes  Fremd- 
wörterbuch.  Neu  bearbeitet . .  .  von  Dr.  Ottó  Lyon. 
Hannover,  1893. 

Janes.  =  Jancsovics. 

Jancsovic8=Uj  magyar-szláv  és  szláv-magyar 
szótár.  Irta  Jancsovics  István  a'  Magyar  Tudós  Tár- 
saságmeghagyásából. Két  kötetben.  Szarvas,  1848. 

JogtudKözlöny  =  Jogtudományi  Közlöny. 

Kandra:  Adatok  =  Adatok  az  egri  egyház- 
megye történelméhez.  Szerkeszti  Kandra  Kabos. 
II.  kötet.  Eger,  1887.  (Vö.  EPSz.) 

Karadsch.  =  Lexicon  Serbico-Germanico- 
Latinum.  Edidit  Vuk  Steph.  Karadschitsch.  Bécs, 
1852. 

KarlovBzky  =  Karlovszky  Qeyza :  A  gyógy- 
szerek magyar  tudományos,  népies  és  táj-elneve- 
zései latin  jelentésökkel  együtt.  Budapest,  1887. 

Karlovszky,  pótl.  =  Pótlások  K.  Karlovszky 
Geyza  A  gyógyszerek  magyar  tudományos,  né- 
pies és  tájelnevezései  czimü  munkájához.  Mellék- 
let a  «Gyógyszerészi  Közlöny*  1890.  43.  szá- 
mához. Budapest,  1890. 

KárolyiOkl.  =  A  nagy-károlyi  gróf  Károlyi 
család  oklevéltára.  Sajtó  alá  rendezi  Géresi 
Kálmán.  I— V.  köt.  Budapest,  1882—1897.  AV 
gyobb  részben  Szamota  adatai. 

Kassai:  Szókönyv  =  Kassai  József:  Szár- 
maztató, 's  gyökerészü  magyar-diák  szó-könyv. 
Pest,  1833—1835. 

KB.  =  Magyar  és  német  kézi  szótár.  II. 
Magyar-német  rész.  Budapest,  é.  n.  [1904.] 

KecflkemétJk.  =  Kecskemét  város  jegyző- 
könyveiből, Takáts  Sándor  közlése  alapján  s 
részben  a  Nyr.  XXXII.  158—159.  lapjain  meg- 
jelent közleményéből.  Az  adatok  azonban  nem 
betüszerintiek. 

Képes  Krón.  =  Bécsi  Képes  Krónika,  1358-ból. 
(Kiadása :  «Marci  Chronica  De  gestis  Hungaro- 
rum'>  címmel  Toldy  Ferenctől,  Pest,  1867.)  Sza- 
mota adatai. 

Kézai  =  Kézai  Krónikája,  1282  körül.  (A  Pont- 
Dom.-féle  kiadásból  idézve.)  Szamota  adatai. 


KiskúnlialJ.  =  a  kiskunhalasi  ref.  egyház 
régi  anyakönyveibe  írt  jegyzetekből.  (Szilády 
Áron  kijegyzései.) 

Knauz :  GaranmApáts.  =  Knauz  Nándor : 
A  Garau-melletti  szent-benedeki  apátság.  Buda- 
pest, 1890.  Szamota  adatai. 

KomárJk.  =  Komárom  város  régi  jegyző- 
könyveiből. Takáts  Sándor  adatai  az  új  Nagy 
Szótárhoz.  (Betüszerintiek  ?) 

Kováts :  Árúforg.  =  Kováts  Ferenc :  Nyugat- 
magyarország árúforgalma  a  XV.  században  a 
pozsonyi  harminczadkönyv  alapján.  Budapest, 
1902. 

Körmend  =  a  hg.  Batthyány-család  körmendi 
levéltára.  A  jelzet  utáni  törtszámnak  római  jegyű 
számlálója  az  almáriomot,  arab  jegyű  nevezője 
a  fiókot  (ladula)  jelenti.  Az  egyszerű  «Körmend» 
és  a  ritkábban  előforduló  Körmend  Acta»  jel- 
zések azonos  jelentőségűek.  (Vö.  Csánki:  Tört- 
Földr.  I.  bevez.  VII.  I.)  Szamota  adatai. 

KPénzügymLt.  =  a  közös  pénzügyi  (pénzügy- 
miniszteri) levéltár,  Bécsben.  Az  adatok  Takáts 
Sándor  kijegyzései.  (Betűszerintiek?) 

Kr.  =  Kresznerics  Ferenc :  Magyar  szótár 
gyökérrenddel  és  deákozattal.   Buda,  1831 — 32. 

Kubinyi :  MTörtEml.  =  Ifj.  Kubinyi  Ferenc : 
Monumenta  Hungáriáé  Historica.  Magyar  Tör- 
ténelmi Emlékek.  I.  kötet:  Pest,  1867;  II.  kötet: 
Budapest,  1888.  Szamota  adatai. 

Lelesz  =  a  leleszi  konvent  levéltára.  A  to- 
vábbi jelzések  közt  Bercs.  =  Bercsényiana ; 
Introd.  =  Statuta  Introductoria;  Met.  =  Metales; 
Prot.  =  Protocolla  v.  Protocollum.  Szamota 
adatai.  (Kétes  esetekben  Zubriczky  Flóris  jelen- 
legi levéltárnok  volt  szíves  fölvilágosítani.) 

Lexer  =  Lexer:  Mittelhochdeutsches  Hand- 
wörterbuch.  Lipcse,  1872—1878. 

Lumtzer-Melioh  ==  Deutsche  Ortsnamen  und 
Lehnwörter  des  ungarischen  Sprachschatzes.  Ge- 
sammelt  von  Dr.  Viktor  Lumtzer  und  Dr.  Jo- 
hann  Melich.  Innsbruck,  1900. 

MA.  =  Szenei  Molnár  Albert:  Dictionariura. 
MA'.  =  Első  kiadás,  1604.  MA^.  =  Második 
kiadás,  1611.  A  többi  kiadások  (valamint  a  2-ik 
is  gyakran)  az  évszámmal  vannak  idézve. 

MA.  NLI.  =  Szenczi  Molnár  Albert  naplója, 
levelezése  és  irományai.  A  M.  Tud.  Akadémia 
Irodalomtörténeti  Bizottsága  megbízásából  jegy- 
zetekkel ellátva  kiadta  Dézsi   Lajos.   Budapest, 

1898.  (A  kiadás  általában  mai  helyesírással  közli 
a  szöveget,  idézeteim  azonban  többnyire  az 
eredetit  követik.) 

Mihalik:  KassaÖtvTört.  =  Mihalik  József: 
Kassaváros    ötvösségének    története.    Budapest, 

1899.  (Az  Archaeologiai  Közlemények  XXI.  kö- 
tete. Szövegközlése  nem  betűszerinti.) 


FORRÁSOK  ÉS  IDÉZETT  MUNKÁK  JEGYZÉKE 


XXIX 


Miki. :  EtymWb.  =  Etymologisches  wörter- 
buch  der  slavischen  spracheu.  Von  Franz  Mik- 
losich.  Bécs,  1886. 

Miki. :  Lex.  palaeoslov.  =  Miklosich  :  Lexi- 
cou  palaeoslovenico-graeco-latinum  emendatum 
auctum.  Vindobonae,  1862—1865. 

Miki. :  Slav.  elem.^  =  Die  slavischen  Ele- 
mente  im  Magyarischen.  Von  Dr.  Franz  Miklo- 
sich. Zweite  Auflage  .  .  .  besorgt  und  eingeleitet 
von  Dr.  L.  Wagner.  Wien  und   Teschen,    1884. 

MiskolcJk.  =  Miskolc  város  régi  jegyzököny- 
veiből. Borovszky  Samu  nyelvtörténeti  adatai  a 
Magyar  Nyelv  1905.  évf.  276—278.  és  376—377. 11. 

Mitrák  =  Orosz-magyar  szótár.  Szerkesztette : 
Mitrák  Sándor.  Ungvár,  1881. 

MJogtörtEml.  =  Magyar  Jogtörténeti  Emlé- 
kek. A  magyar  törvényhatóságok  jogszabályai- 
nak gyűjteménye.  Budapest,  1885-től.  (Egykorú 
iratokból  vagy  későbbi  átírásokból  valók-e  a 
közlemények  ?) 

MonCivZagr.  =  Tkalcic :  Monumenta  historica 
liberae  regiae  civitatis  Zagrabiae.  Zágráb,  1889- 
től.  Szamota  adatai  (az  I.  és  II.  kötetből). 

MonStrig.  =  Monumenta  Ecclesiae  Strigonien- 
sis.  Ordine  chron.  disposuit,  dissertationibus  et 
notis  illustravit  Ferdinaudus  Knauz.  Esztergom, 
1874  és  1882.  Legnagyobb  részben  Szamota  adatai. 

MonumPolon.  =  Monumenta  medii  aevi  hi- 
storica res  gestas  Poloniae  illustrantia.  Krakó, 
1874-től.  Szamota  adatai. 

MTörtTár  =  Magyar  Történelmi  Tár.  Kiadja 
a  Magyar  Tudományos  Akadémia  Történelmi 
Bizottsága.  (Közlései  nem  betúszerintiek.)  Rész- 
ben Szamota  adatai. 

MTsz.  =  Szinnyei  József:  Magyar  Tájszótár. 
Budapest,  1893.  és  1897—1901. 

Miirm.  =  A  Murmelius-féle  latin-magyar  szó- 
jegyzék 1533-ból.  A  schwazi  ferenczrendi  kolos- 
torban őrzött  egyetlen  példányból  közzétette, 
bevezetéssel  és  magyarázatokkal  ellátta  Szamota 
István.  Budapest,  1896. 

Múz.  =  a  Magyar  Nemzeti  Múzeum  levéltára. 
Az  utána  tett  név  az  illető  család  levéltárát 
vagy  azt  jelenti,  akinek  tulajdonából  az  oklevél 
a  Múzeum  birtokába  jutott.  Csekély  kivétellel 
Szamota  adatai;  azonban  mind  saját  kijegyzéseim 
a  «Múz.  Kossuth^,  «Mííz.  Szily»  és  *Múz.  Tu- 
nyogi*  jelzetüek. 

Múz.  Cím.  lev.  =  a  Magyar  Nemzeti  Múzeum 
levéltárának  «Címeres  levelek^  c.  gyűjteménye. 
Szamota  adatai. 

Múz.  Tört.  és  Irodtört.  kiáll.  =  «A  Magyar 
Nemzeti  Múzeum  Széchényi  országos  könyvtá- 
rának Történeti  és  irodalomtörténeti  kiállítása. » 
(Lajstroma  megjelent  ugyanezen  cím  alatt  Buda- 
pest, 1902.) 


Múz.  TörtTáxs.  =  a  Történelmi  Társulat  le- 
tétje a  Magyar  Nemzeti  Múzeum  levéltárában. 
(Vö.  Szamota,  NyK.  XXV.  166,  «lovász»  a.  és 
Csánki:  TörtFöldr.  II.  507,  «Melegal»  a.)  Sza- 
mota adatai. 

Nemes-Nagy  =  A  magyar  viseletek  története. 
Rajzolta  és  festette  Nemes  Mihály.  Szövegét 
irta  Nagy  Géza.  Budapest,  1900. 

NomenclAvium  =  Nomenclator  avium  regni 
Hungáriáé.  Magyarország  madárfajainak  elneve- 
zései. Összeállította  s  kiadta  a  magyar  ornito- 
logusok  1896-dik  évi  ezredéves  értekezletének 
megbízásából  a  Magyar  Ornitologiaí  Központ. 
Budapest,  1898. 

NyK.  =  Nyelvtudományi  Közlemények.  Pest 
(Budapest),  1862-től. 

Ny».  =  Magyar  Nyelvőr.  Budapest,  1872-töl. 
(Az  innen  idézett  adatok  közül  a  Borovszky 
Samu  és  Takáts  Sándor  közleményei  nem  betű- 
szerintiek.) 

NySz.  =  Magyar  Nyelvtörténeti  Szótár  a  leg- 
régibb nyelvemlékektől  a  nyelvújításig.  A  Ma- 
gyar Tud.  Akadémia  megbízásából  szerkesztették 
Szarvas  Gábor  és  Simonyi  Zsigmond.  Budapest, 
1890.  1891.  1893. 

OL.  AetaPaul.= az  Országos  Levéltárnak  «  Acta 
Paulinorum»  című  gyűjteménye.  Szamota  adatai. 

OL.  GyfKápt.  =  az  Országos  Levéltárnak 
<  Gyulafehérvári  Káptalan*  c.  gyűjteménye.  Utána 
Cent.  =  centuria.  Szamota  adatai. 

OL.  GyfLimb.  =  az  Országos  Levéltárnak 
«Gyulafehérvári  Limbus»  c.  gyűjteménye. &aínoía 
adatai.  (Szamota  halála  óta  újra  rendeztetett,  s 
így  nem  ellenőrizhettem  az  innen  való  adatokat.) 

OL.  Instr.  ==  az  Országos  Levéltárnak  «In- 
structíones»  c.  gyűjteménye.  Kisebb  részben  Sza- 
mota adatai.  (A  42.  sz.-ból  valók  mind  az  én 
kijegyzéseim.  Ezekben  az  é  csupán  a  kézirat 
sajátságos  betűalakját  akarja  föltüntetni  (1.  fön- 
tebb XVII.  1.),  külön  helyesírási  jelentősége 
nincs.  A  kézírat  kelte  1643,  de  egy  része  egy 
1616-íki  leltárnak  az  átírása.) 

OL.  Kolozsm.  =  az  Országos  Levéltárnak  «Ko- 
lozsmonostori  Konvent»  c.  gyűjteménye.  Szamota 
adatai. 

OL.  L.  =  az  Országos  Levéltárnak  «Limbus»  c. 
gyűjteménye.  Szamota  adatai,  azok  kivételével, 
melyeknél  a  Magyar  Nyelvre  van  hivatkozás. 
(Az  innen  való  Szamota-féle  adatokat  nem  ellen- 
őrizhettem.) 

OL.  lad.  H  =  az  Országos  Levéltárnak  H 
jelzetű,  eredeti  országos  törvényeket  tartalmazó, 
ladulája.  (Vö.  Szamota,  TermtudKözl.  1894.  évf. 
435.)  Szamota  adatai. 

OL.  Nád.  =  az  Országos  Levéltárnak  sNádas- 
dyana*  c.  gyűjteménye.  (Minthogy  e  gyűjteményt 
Szamota  halála  óta  újra,  más  módon,  rendezték. 


XXX 


FORRÁSOK  ÉS  IDÉZETT  MUNKÁK  JEGYZÉKE 


a  tőle  használt  számjelzetek  alapján  az  adatokat 
nem  lehetett  megtalálnom  és  ellenőriznem.)  Az 
<i-OL.  Nád.  Számad.»  új  jelzetűeket  és  a  Magyar 
Nyelv  útján  idézetteket  kivéve,  Szamota  adatai. 
(Szamota  ezen  idézetei  helyesírás  szempontjá- 
ból nem  mindenben  pontosak.) 

OL.  Nád.  Számad.  =  az  Országos  Levéltár 
«Nádasdyana»  c.  gyűjteményének  «Számadások» 
jelzetű  része.  (Vö.  «0L.  Nád.») 

OL.  NRA.  =  az  Országos  Levéltárnak  «Neo- 
regestrata  Acta»  e.  gyűjteménye.  Szamota  adatai, 
a  718160.  jelzetnek  kivételével.  (Ez  utóbbiból  való 
idézeteimben  az  e  csupán  a  kézirat  sajátságos 
betűalakját  akarja  föltüntetni,  külön  helyesírási 
jelentősége  nincs.  L.  föntebb  XVII.  1.) 

OL.  ProcessTab.  =  az  Országos  Levéltárnak 
«Processus  Tabulares*  c.  gyűjteménye. 

OL.  RDecim.  Zempl.  =  az  Országos  Levél- 
tárnak «Regestum  Decimarum  Comitatus  Zempli- 
niensis»  c.  gyűjteménye. 

OL.  TŰ  .  =az  Országos  Levéltárnak  «Táblai 
Ügyvédek  Iratai>>  c.  gyűjteménye.  (Vö.  Szamota, 
NyK.  XXV.  165.)  Szamota  adatai. 

OL.  ÜC.  =  az  Országos  Levéltárnak  «Urbaria 
et  Conscriptiones»  e.  gyűjteménye.  A  számjel- 
zés a.  m.  fasciculus/numerus.  Nagyobb  részben 
Szamota  adatai.  (Magam  főkép  az  1/3,  2/34, 
12/42,  21/3,  56/33  és  101/3  jelzetűekből  jegyez- 
gettem ki  több  adatot.  Amely  adatnál  az  Urbá- 
rium lapszáma  is  idézve  van,  az  mind  saját 
kijegyzésem.  Szamota  ezen  jelzetű  adatai  helyes- 
írás szempontjából   nem   mindenben   pontosak.) 

Pannh.  =  a  Szent  Benedek-rend  pannonhalmi 
levéltára.  Utána  mint  levéltári  jelzetek:  Hitel.  = 
hiteles  hely,  v.  i.  pannonhalmi  országos  levél- 
tár; Lib.  Rub.  =  LiberRuber;  Tih.  =  a  tihanyi 
apátság  okiratai.  (Ez  utóbbiak  közt  az  1/1  jel- 
zetű a  pannonhalmi  apátság  alapító  levele,  a 
legrégibb  hiteles  és  egykorú  oklevél,  amelyben 
magyar  szók  előfordulnak,  1.  róla  Szamota  dol- 
gozatát, NyK.  XXV.129.  s  köv.  II.  Az  1/5  jel- 
zetűről  1.  Erdélyi  László  dolgozatát:  «A  tihanyi 
apátság  népeinek  1211.  évi  összeírása*  NyK. 
XXXIV.388.  s  köv.  11.  Általában  a  Pannh.-ból 
idézett  oklevelek  keltére  nézve  vö.  Erdélyi  L.-nak 
következő  észrevételét:  «Az  1092.  évi  oklevél 
tulajdonképen  1131-ben,  vagy  egy-két  évvel 
utóbb  kelt ;  az  1095.  évi  összeírás  négy  része 
közül  a  legkorábbi  sem  készült  a  XII.  század 
közepe  előtt,  az  utolsó  rész  pedig  a  XIII.  század 
közepénél  is  későbbi;  az  1135.  évi  oklevél  iga- 
zában a  XIII.  század  közepe  táján,  az  1171.  évi 
pedig  jóval  1181  után,  1234  táján,  jött  létre» 
NyK.  XXXIV.389.  A  kétes  helyeket  magukkal  az 
oklevelekkel  Erdélyi  László  és  Réesey  Viktor 
voltak  szívesek  egybevetni.)  Szamota  adatai. 

Pech:  BánySzót.  =  Pech  Antal:  Magyar  és 
német  bányászati  szótár.  Selmec,  1879. 

Pesty:  KrassóvmTört.  =  Pesty  Frigyes: 
Krassó  vármegye  története.  III.  és  IV.  kötet,  (Okle- 
véltár.) Budapest,  1882,    1883.   Szamota   adatai. 


Pesty :  SzörBáns.  =  Pesty  Frigyes :  A  Szöré- 
nyi bánság  és  Szörény  vármegye  története. 
Harmadik  kötet.  (Oklevéltár  I.  kötet.)  Budapest, 
1878.  Szamota  adatai. 

Petróeehi  =  Petröcchi:  Növő  dizionário  uni- 
versale  della  lingua  italiana.  Milánó,  1894. 

Pletersnik  =  Pletersnik :   Slovensko-nemski 

slovar.  Laibach,  1894—1895. 

PP.  =  Pápai  Páriz  Ferenc:  Dictionarium 
Hungarico-Latinum.  Lőcse,  1708. 

PPB.  =  Pápai  Páriz  Dictionarium  Latino- 
Hungaricum-á.níik  Bod-féle  kiadása.  Nagyszeben, 
1767.  A  keresztnév-magyarázatok  a  latin-magyar 
résznek  «Nomina  propria  apud  Hungaros  usitata» 
c.  függelékéből  (612.  s  köv.  II.)  valók. 

PPBl.  =  PPB.  latin-magyar  része. 

PPl.  =  Pápai  Páriz  Ferenc:  Dictionarium 
Latino-Hungaricum.  Lőcse,  1708. 

QuellKronstadt  =  Quellén  zur  Geschichte 
der  Stadt  Kronstadt  in  Siebenbürgen.  Heraus- 
gegeben  auf  Kosten  der  Stadt  Kronstadt.  Brassó, 
1886-tól. 

Radvánszky:  Családélet  =  Báró  Radvánszky 
Béla:  Magyar  családélet  és  háztartás  a  XVI. 
és  XVII.  században.  I — III.  kötet.  Budapest,  I. 
k.:  1896;  II— III.  k.:  1879.  (Közlései  nem  min- 
denben betűszerintiek.) 

Reizner:  SzegedTört.  =  Szeged  története. 
Irta  Reizner  János.  Negyedik  kötet.  Oklevéltár. 
Név-  és  tárgymutató.  Szeged,  1900.  (Közlései 
nem  betűszerintiek.  A  kétes  helyeket  az  eredeti 
kéziratokkal  Szegeden  Kovács  János  volt  szíves 
egybevetni.) 

Rigutini-BuUe  =  Nuovo  dizionário  italiano- 
tedesco  e  tedesco-italiano  di  Giuseppe  Rigutini 
e  Oscar  Bulle.  Lipcse,  1896  és  1900. 

RMNy.  =  Régi  Magyar  Nyelvemlékek.  Kiadta 
a'  Magyar  Tudós  Társaság.  Döbrentei  Gábor  . . . 
mint  szerkesztő  felügyelése  alatt.  Buda,  1838. 
1840.  stb. 

Sachs-Villatte  =  Encyklopádisches  franzö- 
sisch-deutsches  und  deutsch-französisches  Wör- 
terbuch.  Von  Prof.  Dr.  Césaire  Villatte  und  Prof. 
Dr.  Kari  Sachs.  Grosse  Ausgabe.  (11.,  illetőleg 
10.  kiadás.)  Berlin,  1899. 

SajószentpJk.  ==  Sajószentpéter  város  régi 
jegyzőkönyveiből,  Borovszky  Samu  nyelvtörté- 
neti adatai  a  MagyarNyelv  1905.  évf.  276—278.  és 
376—377.  11. 

Sanders  =  Wörterbuch  der  Deutschen  Sprache. 
Von  Dr.  Dániel  Sanders.  (2.  kiadás.)  Lipcse,  1876. 

SB.  =  Simonyi  Zsigmond  és  Balassa  József: 
Német  és  Magyar  Szótár.  Második,  magyar- 
német rész.  Budapest,  1902. 

SehlágliSzójz.  —  A  schlágli  magyar  szójegy- 
zék. A  XV.  század  első  negyedéből.  Az  ere- 
deti kéziratból  közzétette,  bevezetéssel  ésmagya- 


FORRÁSOK  ÉS  IDÉZETT  MUNKÁK  JEGYZÉKE 


XXXI 


rázatokkal  ellátta  Szainota  István.  Budapest, 
1894.  (A  szótárban  csak  magyarázat  és  egybe- 
vetés céljából  használtam  föl  szükség  esetében.) 

Sí.  =  Sándor  István :  Toldalék  a'  Magyar- 
deák Szókönyvhez.  Bécs,  1808. 

SK.  =  Simái  Kristóf:  Vég  tagokra  szedetett 
szó-tár.  Buda,  1809. 

SoprOkl.  =  Sopron  vármegye  története.  Okle- 
véltár. Szerkeszti  Nagy  Imre.  I.  és  II.  kötet. 
Sopron,  1889.  és  1891.  Szmnota  adatai. 

Századok.  A  Magyar  Történelmi  Társulat  köz- 
lönye. Kisebb  részben  Szamota  adatai. 

SzD.  =  Kisded  Szó-tár,  írta  Baróti  Szabó  Dávid. 
Második  ki-adás,  meg-bóvítve.  Kassa,  1792. 

SzegedJk.  =  Szeged  város  jegyzőkönyveiből, 
Kovács  János  kijegyzése  szerint. 

,SzékelyOkl.  =  Székely  Oklevéltár.  (Az  I— IV. 
kötetet  szerkesztette  Szabó  Károly,  az  V.-et 
Szádeczky  Lajos.)  Kolozsvár,  1872—1896.  Az 
V.  kötet  kivételével  {melynek  közlései  nem  betii- 
szerintiek)  Szamota  adatai. 

SzendrőJk,  =  Szendrő  város  régi  jegyző- 
könyvei, Borsod  vármegye  levéltárában.  (E  nyel- 
vileg rendkívül  becses  jegyzőkönyvekre  Borovsz- 
ky  Samu  volt  szíves,  már  a  «Pótlások»  szer- 
kesztése közben,  figyelmeztetni.) 

Szeőke :  BánySzót.  =  Bányászati  Szótár.  A 
bányászatban  és  bányajogban  előforduló  szak- 
kifejezések magyarázó  jegyzéke,  függelékül  a 
Bányászati  Tájszótárral.  Kidolgozta  és  kiadja 
Dr.  Szeőke  Imre.  Budapest,  1903. 

SztárayOkl.  =  A  nagymihályi  és  sztárai  gróf 
Sztáray  család  oklevéltára.  Kiadja  gróf  Sztáray 
Antal.  Szerkeszti  Nagy  Gyula.  I.  és  II.  kötet. 
Budapest,  1887  és  1889.  Csekélyebb  részben  Sza- 
mota adatai. 

T.  A.  =  Szamota  néhány  adatának  meg  nem 
fejthetett  forrásjelzete. 

Teleki :  Hunyadiak  =  Gróf  Teleki  József: 
Hunyadiak  kora  Magyarországon.  X — XII.  kötet. 
Pest,  1853.  1855.  és  1857.  Szamota  adatai. 

TelekiOkl.  =  A  római  szent  birodalmi  gróf 
széki  Teleki  család  Oklevéltára.  Szerkesztette 
Barabás  Samu.  I.  és  II.  kötet.  Budapest,  1895. 
Szamota  adatai. 

TermtudKözl.  =  Természettudományi  Köz- 
löny. 

Thaly:  Adalékok  ^=  Adalékok  a  Thököly-  és 
Rákóczi-kor  irodalomtörténetéhez.  Thaly  Kálmán- 
tól. (Két  kötet.)  Pest,  1872. 

TörtTár.  =  Történelmi  Tár.  Kiadja  a  Magyar 
Történelmi  Társulat.  Budapest,  1878-tól.  (Közlései 
nem  betűszerintiek.)  Részben  Szamota  adatai. 


Törvtud.  Műszót.  =  Törvénytudományi  Mű- 
szótár. Közre  bocsátja  a'  Magyar  Tudós  Társa- 
ság. Buda,  1.  kiadás  1843;  2.  kiadás  1847. 

U.  I.  =  Szamota  néhány  adatának  csak  leg- 
utóbb megfejtett  forrásjelzete.  (L.  pl.  cseUye, 
egészlielyes,  félhelyes,  forint,  Mihály,  pest,  tönköly, 
törvény-adó,  vágó-barom  alatt.)  Valószínűleg  a.  m. 
az  Országos  Levéltárnak  «Urbaria  et  Conscrip- 
tiones  sine  Elencho»  c.  gyűjteménye,  melyet 
«Urbaria  Irregestrata»  címmel  is  említenek. 
(Rendezetlen  voltuk  miatt  az  adatokat  nem  is 
ellenőrizhettem  volna  bennük.) 

VárReg.  =  «A  Váradi  Regestrum.  Értelmezi 
Kandra  Kabos.  Budapest,  1898. »  Vagy:  «Rege- 
strumVaradiense  examinum  ferri  candentis  ordine 
chronologico  digestum.  Curis  et  laboribus  Joannís 
Karácsonyi  et  Samuelis  Borovszky.  Budapest, 
1903.»  (Itt-ott  idézve  van  ugyan,  de  nincs  kiaknáz- 
va. Szamota  valószínűleg  azért  nem  dolgozta  föl 
a  Váradi  Regestromot,  mert  csak  XVI.  századi 
nyomtatott  kiadása  után  ismeretes.) 

Verb.  =  Tripartitum  opus  íurís  consuetudi- 
naríj  inclyti  regni  Hungarie:  per  magistrü  Ste- 
phanum  de  Werbewcz  personalis  presentie  regíe 
maíestatis  locum  tenentem:  acuratissíme  editum. 
Bécs,  1517.  (Utána  a  római  szám  a  «Pars»,  az 
arab  a  «Caput»  jele.)  Szamota  adatai. 

Veszpr.  =  a  veszprémi  káptalan  levéltára. 
Utána  Regn.  a  veszprémi  országos  (regnícolaris, 
V.  i.  hiteleshelyi)  levéltár  anyagát  jelenti.  A 
többi  levéltári  jelzetek  maguktól  is  könnyen  meg- 
fejthetők.  Szamota  adatai. 

Wenzel  =  Arpádkori  Uj  Okmánytár.  Közzé 
teszi  Wenzel  Gusztáv.  I — XII.  kötet.  Pest  (Buda- 
pest) 1860 — 1874.  Legnagyobb  részbeni  Szamota 
adatai,  aki  e  gyűjteményt  számos  közlésbeli 
hibái  miatt  csak  biztosabb  esetekben,  kivétele- 
sen idézte. 

ZalaOkl.  =  Zala  vármegye  története.  Oklevél- 
tár. I.  és  II.  kötet.  Szerkesztik  Nagy  Imre,  Vég- 
hely Dezső  és  Nagy  Gyula.  Budapest,  1886  és 
1890.  Legnagyobb  részben  Szamota  adatai. 

ZiehyOkm.  =  A  zichi  és  vásonkeői  gróf  Zichy- 
család  idősb  ágának  okmánytára.  Közli  a  Magyar 
Történelmi  Társulat.  I — VI.  kötet.  Pest  (Buda- 
pest), 1871  —  1894.  Szamota  adatai. 

Zimmermann-Werner  =  Urkundenbuch  zur 
Geschíchte  der  Deutschen  in  Siebenbürgen.  Von 
Franz  Zimmermann  und  Carl  Werner.  I.  kötet. 
Nagyszeben,  1892.  Szamota  adatai. 

Zolnai:  Nyelveml.  =  Nyelvemlékeink  a  könyv- 
nyomtatás koráig.  A  Magyar  Tudományos  Aka- 
démia megbízásából  írta  Zolnai  Gyula.  Huszon- 
öt mellékletbeli  s  egy  szövegközi  hasonmással. 
Budapest,  1894. 

Az  itt  föl  nem  sorolt  egyéb  források,  szakmunkák  és  folyóiratok  magyarázatra  nem  szoruló 
módon  vannak  a  szótárban  idézve. 


.^..J:-. 


EGYÉB  Rövidítések  es  jelek. 


a.  =  alatt  v.  alatti. 

a=  m.  =  anayi  mint. 

bev.  =  bevezetés. 

o.  című. 

cap.  =  capetiae  (az  adatokban). 

cub.  =  cubulus  (az  adatokban). 

d.  =  dénár  (az  adatokban). 

D.  =  dominus  (az  adatokban). 

dr.  ==  dénár  (az  adatokban). 

óvf.  =  évfolyam. 

f.  vagy  f:  =  forint  (az  adatokban). 

fasc.  =  fasciculus. 

fej.  =  fejezet. 

fejez.  =  fejezet. 

fl.  =  forint  (az  adatokban). 

fn.  =  főnév. 

fr.  =  francia. 

ft.  =  forint  (az  adatokban). 

h.  =  helyett. 

hegyn.  =  hegynév. 

helyn.  szárm.  =  helynévi  származék(ok). 

hn.  =  helynév. 

id.  h.  .=  idézett  helyen. 

id.  m.  ==  idézett  muuká(já)ban. 

jegyz.  =  jegyzet  v.  jegyzete. 

jel.  =  jelentés  v.  jelentéssel. 

jk.  =  jegyzőkönyv. 

kápt.  =  káptalan. 

kd.  =  kegyelmed  (az  adatokban). 

ked.  =  kegyelmed  (az  adatokban). 

kegmd.  stb.  =^  kegyelmed  stb.  (az  adatokban). 

kfn.  =  középföl  német. 

köv.  =  következő. 

1.  =  lap  V.  lásd. 

lad.  =  ladula. 


lev.  =  levél. 

It.  ==  levéltár. 

m.  =  megye. 

metr.  =  metreta  (az  adatokban). 

n.  =  nemes  (az  adatokban). 

neh.  ^=  nehezék  (az  adatokban). 

ném.  =  német. 

no.  =  numerus  v.  numero. 

nr.  =  numerus  v.  numero. 

ns.  =  nemes  (az  adatokban). 

oki.  =  oklevél  v.  oklevele. 

p.  =  per  faz  adatokban). 

prot.  ==  protocoUum. 

r.  =  rész. 

rf.  =  rénes  forint  (az  adatokban). 

B.  v.  =  salvo  respectu  (az  adatokban). 

8z.  :=  szám  V.  század. 

Szám.  jegyz.  =  Szamota  jegyzete. 

szárm.  =  .származéka  v.  származékai. 

száz.  =  század. 

szn.  =  személynév. 

tkp.  =  tulajdonképen. 

u.  =  után  (az  évszámok  mellett). 

ua.  =  ugyanaz. 

uo.  =  ugyanott. 

V.  =  vagy. 

vég.  =  végéről. 

vö.  =  vesd  össze. 

V8Z.  =  versszak. 

P  =  kétes  alak,  jelentés,  kijegyzés  stb. 

c\>  =  ugyanazon  jelentésű,  mint  az  előbbi  szó. 

. . .  =  kihagyás  az  idézetből. 

f  I  =  szerkesztői  értelmezés  v.  megjegyzés; 
az  idézetek  szavaiba  ékelve  föloldott  rövidítést 
jelent. 

[. . .]  =  olvashatatlan  v.  kétes  olvasatú  hely. 


A. 


1.  ABA :  pannus  vilis ;  grobes  tuch,  loden  NySz. 
1556:  Aba  kedmenth  (OL.  L.  III.  16.  17).  1573  :  Vnam 
véstem  turcicam  wulgo  aba  kejdmen  [így]  vocatam  (OL. 
UC.  37/14).  1578  :  Vnam  véstem  aba  vocatam  (Forrás?). 
1611 :  Szíir  csuha,  fejér  a&rtdolmány  (KomárJk.).  1668  : 
Egy  aba  nadragh  (ÓL.  UC.  1/21). 

2.  ABA:  [páter:  vater?].  1095:  Oba,  szn.  (Pannh. 
15/0o).  1200  k. :  Ex  quorum  etiam  progenie  longo 
post  tempore  rex  Sámuel  descendit  qui  pro  sua  pie- 
tate  Oba  uocabatur  (Anon.  32).  1240  k. :  Hec  sünt 
nomina  Jobagionum  de  viUa  Cebb  Bugar  bud  vroch 
aba  garab  (Pannh.  61/8).  1263 :  In  comitatu  de  Aba 
vyuar  (OL.  D.  546).  1275  :  Eurnogh  filii  Aba  (uo.  896). 
1389 :  Penes  quandam  viam  Abawtha  nuncupatam 
(Lelesz  Met.  Abaúj  14). 

ABAJCOS  :  [promiscuus,  mixtus  ;  gemischt]. 
1549  :  Desma  gobna  abaychos  vagion  (OL.  Nád.  41). 
[Vö.  abajdoc,  abajdocos.J 

ABAJDOC,  abajnac:  1)  promiscuum;  vermischt 
NySz.  1320/1325  :  Petrus  dictus  Abayduch  (OL.  D. 
2018).  1416  :  Petri  dicti  Abaydoch  (Múz.).  ||  2)  far- 
rago ;  mischkorn,  halbfrucht  NySz.  1406 :  Septem 
cubulos  frugum  Abaydoch  dictarum.  (Lelesz  Acta 
29/25).  1550:  Abaydócz  capecie  XXXXVIII.  (OL.  Nád. 
41).  1590:  Elsó  aztagh  abajnacz  (uo.  49).  1597: 
Zab.  Abainacz.  Ros  (OL.  UC.  101/3).  [Vö.  dézsma-, 
majorság-abajdoc ;  abajcos,  abajnocos.] 

abajdoc-búza :  triticum  mixtum,  frumentum  pro- 
miscuum ;  gemischter  weizen  NySz.  1587 :  Abaynacz 
búza  (OL.  UC.  12/42).  1608:  Cséplett  abaynacz  búza 
(uo.  37/56). 

ABA  JDOCOS,  abajnocos  :  promiscuus,  mix- 
tus ;  gemischt  NySz.  [triticum  mixtum ;  gemischter 
weizen].  1584  :  K^th  köböl  chyrazoth  abaynoczos  (OL. 
UC.  56/33\  [Vö.  abajcos.] 

ABAJNAC,  L  abajdoc. 

ABAJNOCOS,  1.  abajdocos. 

ABÁRLÓ  VASVILLÁCSZA :  [rudicula  fer- 
rea ;  querl,  fleischgabel]  1638 :  Abarlo  vas  villaczka 
(OL.  UC.  2'34). 

ABAROL  :  rudicula  agito;  quirlen,  sprudeln  NySz. 
1561 :  Abarlani  walo  thekeno  (OL.  L.  III.  16.  17). 

ABLAE  :  fenestra ;  fenster  NySz.  1484 :  In  posses- 
sionibus  nostris  Donath  Thornya  Ethwenablak  Komlós 
(OL.  D.  18943).  1544  :  Az  nap  attam  az  ablakra  ualo 
papirosra  d.  4  (OL.  Nád.  Számadások  b.  csomó).  1545: 
Három  ablakra  pántokat  es  kelenczet  (OL.  Nád.  41). 
1588  :  Ablakhoz  va.\o  lantorna  (OL.  UC.  76/17).  1638: 

Magyar  Oklevél-Szótár. 


Ablakia  ez  háznak  ráma  es  tanier   nélkül  (uo.   2/34). 
[Vö.  lantornás-,  üveg-,  vak-ablak.] 

ablak-ráma :  fenestrale,  crates  fenestralis ;  fenster- 
rahmen  NySz,  1597:  Ablak  ráma  1  (OL.  UC.  101/3). 
1638  :  Rósz  hitván  dirib  darab  ablak  ramat  (uo.  2/34). 

ABORA :  ein  (über  kornfehmen,  heuschober  etc.) 
auf  stangen  angebraehtes  strohdach  BM.  1619:  Va- 
gion eot  abora  o  széna  (OL.  UC.  20/28).  1634 :  Az 
czüröskertben  vagion  eöt  abora  kettei  szénával  feligh 
(uo.  21/3).  [Vö.  MTsz.] 

ÁBRAHÁM,  Ábrám,  Ábrán,  Ábrány  ?:  [Ábra- 
hám]. 1171:  Dedit  filie  sueuernulos  Zumbur  OdusTiuan 
Salad  Embel  Felad  AruaBoroijs  Seth  Abram  [a.  m.  Ábra- 
hám?] (Veszpr.  9,  Kál).  1193:  In  Chergou  prima  méta 
incipit  a  piscina  abram  (OL.  D.  27).  1240  k.  :  Conter- 
minales  villás  habent  has  Luca  Bele  Tauamici  Scarozlo 
Abram  (Pannh.  61/8).  Habét  piscatores  VI  mansiones 
quorum  nomina  sünt  hec  Komos  Matheus  Scemet  Hyze 
Chyglo  Filét  Abram  (uo.).  1255:  Abraam  de  villa 
Sard  (Veszpr.  107,  Nova  1).  1381 :  Quoddam  nemus 
AbranhQvke  vocatum  (Múz.).  1451:  De  eadera  pos- 
sessione  Monostorosa&ran  (OL.  D.  29273).  1518  :  Vnum 
primipilatum  eorundem  in  territorio  possessionis  Sard 
in  genere  Abran  et  arbore  sew  linea  vyag  existente 
(Múz.).  1524 :  Quorundam  duorum  primipilatuum  in 
genere  Abran  et  ramo  Vijaag  vocato  existencium 
(SzékelyOkl.  11.13).  1602  :  Ábrám  Bálás   (uo.  V.201). 

ábrahám-fája:  vitex :  keuschbaum  NySz.  1328: 
Ad  vnam  arborem  ábranfaia  dictam  (OL.  D.  2511). 

ABRAK  :  1)  pabulum  ;  futter  NySz.  1494-95  : 
Johanni  Abrakoztho  (Engel :  Algemeine  Welthistorie 
XLIX.180).  1638  :  Egy  abrak  merő  Sisak  (OL.  UC. 
2/34).  II  2)  demensum,  alimentum ;  portion,  nahrung 
NySz.  1581:  Eg  zolgaya  kynek  abrakya  yar  (OL.  UC. 
56/33.). 

abrak-hal :  1588 :  Eregh  hal  hozás  fel  singes 
mindenik,  kith  abrakhalnak  hiwnak  minden  pénteken 
megh  hozzak  (OL.  UC.  64/35). 

abrakosztó-csatorna :  [alveus  ad  pabulum  distri- 
buendum ;  rinne,  trog  zum  austheilen  des  futters,  fut- 
tertrog].  1638  :  Abrak  osztó  es  viz  fogho  cziatorna 
(OL.  UC.  2/34). 

ABRAZOLÓ-VÁLU  :  alveus  pabulatorius  ;  fut- 
tertrog  NySz.  («abrakló-válu»  a.)  1638  :  Itató  es  ábra- 
kolo  vahik  vadnak  No.  4  (OL.  UC.  2/34). 

ABRAKOS :  ciű  victus  praebetur ;  der  verkö- 
stigte  NySz.  (2.  jel.)  1558  :  Eg  hordó  bort  abrakos- 
nak  keztek  wgan  azon  nap  (OL.  Nád.  49). 

1 


^\BRAM— ACINTOS 


ÁCS— ÁDÁMA8 


abrakos-h.alász  :  1588  :  Az  abrakos  halaszok  ne 
halaszak  (OL.  UC.  64/35). 

abrakos-pince:  [cella  ad  conservandum  pabiüum  ; 
keller  zui-  aiifbewahrimg  von  pferdefutterj.  1549  :  Az 
belső  varban  az  abrakos  pyticheben  wv  zóleyn  termet 
borok  vannak  (OL.  Nád.  41). 

ÁBRÁM?  1.  Ábrahám. 

ÁBRÁNt  Y)  ?  1.  Ábrahám. 

ABRONCS,  abruncs  ? :  circulus,  circulus  vie- 
tonim,  doliaris  ;  reif,  fassreif  NySz.  1520  :  Feci  se- 
care  abronchoth  (OL.  D.  37327).  1520  k. :  Abron- 
cyoth  duos  (uo.  26251).  1525  :  Abronch  ad  pad  emi 
(uo.  26345).  1597  :  Egj  kwszeogj  keobol,  három  wass 
abroncz  raita  fogateiaual  (OL.  UC.  101/3).  1638  :  Hor- 
dóra való  abroncz  magla  No.  2  (uo.  2/34). 

abroncs-fogó:  [reifzange?  zange  der  böttcher?J. 
1597:  Abroncz  fogó  (OL.  UC.  101  3). 

abroncskötő-fa,  -ketö- :  1597 :  Abroncz  keteo  fa 
karikástul  (OL.  UC.  101  3). 

abroncs-pénz  :  1525:  Pecunias  pro  emendis  ti- 
gnibus  quas  Abrwnch  pénz  vocant  (OL.  D.  37000). 

abroncsvonó-szék :  1638  :  Egy  abroncz  vonó 
szék  (OL.  UC.  2/34). 

ABRONCSOZ  :  vieo,  chculum  adhibeo,  striugo  ; 
bereifen  NySz.  1518  :  Debent  disponere  vasa  wlgo 
abronchozny  (OL.  D.  37007). 

ABROSZ :  mappa,  mensale ;  tischtuch  NySz. 
1516:  Thyzenketh  abroz  (OL.  D.  26367,  1.  Zolnai : 
Nyelveml.  206).  1544 :  Abrozokat  es  taner  kezkönö- 
ket  (OL.  Nád.  40).  1558:  E^  hozzw  aztalra  walo  sayos 
abroz  (uo.  49).  1561 :  Ket  abroz  sahos  (OL.  L.  IIL  16. 
17).  1564:  Hath  kerek  abroz  (OL.  Nád.  49\  1638: 
Vagion  abros  m-  2.  mindenik  viseleö  sahoson  szöt 
(OL.  UC.  2/34). 

ABRUNCS  ?  L  abroncs-pénz. 

ACÉL,  acíl,  acil:  chalybs ;  stahl  NySz.  1095: 
Tornatores  buadi  benus  acil  |a.  m.  acél?]  regun 
(Pannh.  15/0o).  1347 :  Johannes  dictus  Achel  (Kör- 
mend V/5,  Káldiana  65,  1.  AnjouOkm.  V.97).  1420  : 
Georgius  dictus  Ackel  (Múz.  Máriássy).  1518  :  Eadem 
die  dedi  v^lgo  acelerth  (OL.  D.  26193).  1521 :  Calibem 
wlgo  Achelth  (uo.  37179).  1556:  Ereztetlen  achel  ty- 
zennegh  remek  Éreztet  achel  hatwanót  font  (OL.  Nád. 
49).  1587  :  Aczelt  feyzek  nadlatasahoz  (uo.  40). 
1602 :  Aczél  Ádám  (SzékelyOkl.  V.320).    [Vö.  MTsz.] 

ACÉLOS,  acílos  :  1)  chalybeus  ;  sttihlern  NySz. 
1542 :  Pixides  aczelos  (OL.  Nád.  40).  [Vö.  «acélos- 
puska».J  II  2)  fdurus  ;  hart].  1335:  Siluis  Acilus  nuncu- 
patis  (ZichyOkm.  L478).  1368  :  Silua  acheelos  vocata 
(uo.  m.363).  1373:  Ácelws  (erdönév,  uo.  HL  491). 
1417 :  Quandara  silvam  Acelus  vocatam  (uo.  VI.459). 
[Vö.  MTsz.] 

acélos-puska  :  1577  :  Aczelos  hozu  puska  (OL. 
L.  IIL  16.  17).  1594 :  Aczelos  puska  (OL.  UC.  78/7). 
Egi  aczelos  puska  (uo.  106/3). 

ACÉNTOS,  I  acintos. 

ACHSZÉN  ?  ACHSZIN  ?  ACHSZONY  ? 
1.  asszony. 

ACÍL  V.  ACIL,  -OS,  1.  acél,  -os. 

ACINTOS,  acentos  :  1211 :  Ultra  louta  in  uilla 
Sagh  hü  sünt  qui  sales  Ecclesie  soluunt  Hoteud 
[Hotcud  y]  Guze  Nenche  Pica  Chenke  Cheke  Acentus 


Redenptus  Cuneh  Obus  Guebus  Nogiud  (Pannh.  Tih. 
1/5).  1347  :  Achyntus,  szn.  (AnjouOkm.  V.97).  [Vö.  acin- 
tos, arintoskodiJc,  acintosodik  MTsz.  ?] 

ÁCS,  álcs  :  a)  faber,  fabricator,  structor ;  hand- 
werker ;  b)  abietarius,  faber  lignarius ;  zimmennann 
NySz.  1233  :  Quadara  uilla  nomine  Alch  (Múz.  Kis- 
faludy). [Vö.  «Ács-Teszér»,  hn.  Veszprém  m.-ben  (1. 
alább  1478),  «Teszér»  hn.  Hont  m.-ben  és  szlov. 
«tesár»  zimmermann.]  1289  :  In  villa  Alch  (Veszpr.  2, 
Nagyberény).  1297  :  Ville  Alch  (Múz.  Justh,  1.  Hazai 
Okm.  \T.423).  1345:  Paulus  filius  Cosme  de  v-illa  Alch 
(Múz.).  1364:  Petrum  magnum  dictum  Alch  (ZichyOkm. 
in.245).  1419  :  Clemente  dicto  Alch  (Pannh.  Hitel.  52). 
1422:  Petro  Alch  (Lelesz  Acta  42/76).  1424/1498: 
Valentinus  Alch  (OL.  D.  12800).  1428:  Thoma  Alch 
(Veszpr.  11,  Lovas).  1434  :  Mathia  Alch  (Kömiend,  Heim 
429).  1439 :  Ladislai  Alch  (OL.  D.  13306).  Johanne  Alch 
(uo.  31499).  1450:  Mathias  Alch  (uo.  14645).  1454:  De- 
metrius  Alcz  (Múz.Forgách).  1465:  Duas  Sessionesvnam 
Alchhele  alteram  kakasgwrghele  vocatarura  (HazaiOkm. 
V.276).  1468 :  Vincencii  Alch  (Veszpr.  107,  Hajmás- 
kér 3).  1469:  Matheus  Alcz  (OL.  D.  32365).  1476: 
Nicolaus  Alcz  in  Sanislo  (KároljdOkl.  11.452).  1478  : 
Michael  Alch  (OL.  D.  18145).  In  possessione  Alch 
Thezer  (uo.).  1480 :  Blasio  Alch  (Lelesz  Acta  90/18). 
1483  :  Thezeer  vbi  Johannes  Alcz  et  Anthonius  íilius 
eiusdem  (Pannh.  17/V).  1485:  Benedictus  Alch  (OL. 
D.  36397).  1488  :  Matheo  Alch  (uo.  32000).  1494  :  Pau- 
lum  Alch  (Lelesz  Acta  102/7).  1528 :  Michaeli  Alcz 
pro  disposicione  wlgo  kerep  (OL.  Nád.  49).  1572:  Ke- 
theo  was  alchnak  walo  (OL.  UC.  76/17). 

ÁCSA  ?  :  ]libellula ;  wasserjungferj.  1095  :  In  pa- 
nauuadi  cícha  [a.  m.  ácsa  ?]  Jut  Gugmat  Zacal  Elenta 
Deged  Heten  (Pannh.  15/0o.).  1114/1131:  Ego  Acha 
uespremieusis  ioubagio  nonignobilis  (uo.  6/A.).  1199  : 
Modu  cum  filiis  Ocha  et  Schem  (Veszpr.  16,  Vespr. 
EccL).  [Vö.  MTsz.] 

ÁCSI?  álcsi:  fabrilis  Kr.;  zimmermans-  BM.  1230: 
Villa  Béren  Alchi  [=  «ács»  -i  képzős  szánnazéka?[ 
Wosod  Almád  Sagu  March  (Veszpr.  14,  Dec.  Comit. 
Symig.).  Villa  Alchi  Wosod  Almád  (Pannh.  .32/V.). 
1353 :  Possessiones  Kerekvvduar  et  Alchy  vocatas  in 
Comitatu  de  Zonuk  (Múz.  Mednyánszky). 

AD:  1)  do,  tribuo,  attribuo,  pertribuo,  offero,  largior: 
gebén,  schenken  NySz.  (1.  jel.).  1441 :  Hogy  walalo- 
kat  oltalmol  áznak  adhassak  kinek  akaryak  (OL.  D. 
13635).  1604—24  :  Anno  1607  adta  isten  ez  \'ilágra 
Istók  íiamot  (KárolyiOld.  IV.4).  Anno  1611  adta  isten 
ez  világra  Jutka  leánimkat  (uo.  5).  ||  2)  cedo,  con- 
cedo  ;  gewahren,  lassen,  erlauben  NySz.  (4.  jel.)  1769  : 
Távol  legyen  ugyan  töIem,  hogy  valakit  sérteni  akar- 
nék és  hogy  kenteket  ö  hozzájok  hasonlítanám.  Isten 
ne  culja !  (CanonVisit.  207).  [V ö.  be-,  el-,  eló'-,  föl-, 
ki-,  megad.] 

ÁDÁM,  Ádámas?  Ádámos  :  Adamus  Kr.  1211: 
Sünt  sutores  hü  Joan .  lilius  Scesun.  Potcan.  Zelsa 
Bod  Adamas  [a.  m.  Ádámos  =  Ádám  v.  adomás  ?( 
Chimos  Symoud  Beyd  Chet  (Pannh.  Tih.  1/5).  1240  k. : 
Hec  sünt  nomina  vinitorum  seruorum  in  eodem  pre- 
dio  Bűzte  Adamus  Vydecus  (Pannh.  61/8).  1502: 
Prope  domum  adamhaza,  vocatum  (OL.  D.  36405). 
[Vö.  Ádámos  hn.  CzF.  ?] 

Ádám-pálcája:  [penis  ;  mannliches  glied|.  1650: 
(DebrJk.). 

ADAMÁS?  1.  adomás. 

ÁDÁMAS?  ÁDÁMOS,  L  Ádám, 


ADDIGLAN— AG 


AGÁR— AgAuOS 


ADDIGLAN :  taradiu,  tantisper  ;  so  lány  NySz. 
(«iicldig:>  2.  jel.  a.)  1700 :  Addiglan  commissiót  az 
olyanoknak  ö  nagyságok  nem  adtának,  valamoddig- 
loii  az  bírákkal  ö  nagyságok  magokat  genuine  nem 
infonnáltatták  az  dolognak  mivoltáról  (GazdtörtSzemle 
VII.403). 

ADÓ:  dator,  praebitor,  largitor ;  geber,  verleiher; 
NySz.  (1.  jel.)  1210:  Nomina  uero  eorum  hec  simt 
Dubur  Michal  Forcos  Jnoc  Milud  Scigiu  Adou  [a.  m. 
adó  ?]  Munc  Ceme  Hilcus  Cimoh  Nimige  (Pannh.  5/F). 
1221 :  Qiiorum  nomina  sünt  hec  Dubus  Forcos  Jnoc 
Milud  Zegun  Odou  Munc  (Pannh.  4,B).  1270  :  Quorum 
nomina  sünt  hec  Hodov  [a.  m.  adó  ?]  Seme  March 
Fytha  (PanBh.  Tih.  17/1).  [Vö.  Boldogasszony- 
adója, dézsma-adó,  karácsony-adója,  márc-, 
méz-,  ostor-,  szállás-adó,  Szent  György-,  Szent 
Mihály-adója,  törvény-adó.] 

add-szédés  :  [vectigalium  exactioj ;  steuereinnahme 
BM.  1603 :  A  mesternek  notariáért  [jegyzöségért], 
mikor  szolgál  adószedésben  étel  ital  jár  a  Birótul,  vagy 
akit  az   adószedésre  rendelnek  (CanonVisit.  152). 

ADOMÁS?  adamás  ?  :  [donatio,  donum  ;  gabe, 
geschenk?].  1211:  Hü  suut  pulsatores  Adomas  [olv. 
adomás  ?]  Cheke  Aianduc  Feuche  Vrbus  Amocel  Gib 
Mauruz  (Pannh.  Tih.  1/5).  Sünt  sutores  hü  Joan  filius 
Scesuu.  Potcan.  Zelsa  Bod  Adamas  [a.  m.  adomás  v. 
Adámos  —  Ádám  ?]  Chimos  Symoud  Beyd  Chet  (uo.). 
1469  :  Terrarum  arabilium  ac  pratorum  fenilium  et 
Siluarum  necnon  lacuum  Horgasthohath  Adomassyry- 
hath  Boganthawamezeye  Homokoszygeth  Batthawa- 
mezeye  (Lelesz,  Acta  80/12). 

ADORJÁN,  Adrián:  Hadrianus  Kr.  1308:  Ter- 
ram  suam  Scentadrianfeláy  uocatara  (Mxiz.).  1355  :  Ville 
Fulseu  Adryan  (AnjouOkm.  VI. 299).  Ville  FelHeaadrijan 
(uo.).  1499 :  Miehael  Adoryan  predialis  wlgo  seller  fuis- 
set  (Körmend,  Heim  672). 

ADÓZÁS  :  pensio,  tributura  ;  steuer  NySz.  1611 : 
Az  mi  országunk  itt  tüi'hetö  áUapatban  vagyon,  hol- 
nap szám  szerint  való  adózásban  lévén  az  Alföldön 
Erdélyre  hadakozóknak  (MA.  NLl.  369). 

ADRIÁN,  1.  Adorján. 

ÁG :  1)  ramus,  frons  NySz.  (1.  jel.)  [ast,  zweig, 
laub].  1347  :  Pratum  Gumulchrt^tvv  [a.  m.  gyümölcs- 
ág  ?]  (AnjouOkm.  V.IOO).  1367:  Ad  arborem  Ilicis 
cadcntis  Tulga^  dictam  (OL.  D.  31313).  1436  :  Ag  [a. 
m.  ág  V.  agg'?]  Jwan  fya  in  Horlyo  (Lelesz  Acta  53/25). 
1438:  Anthonius  dictus  Agh  (Múz.  TörtTárs.  3).  1452: 
Anthonium  dictum  Agh  (OL.  D.  14549).  1482 :  Mathia 
Aghajtho  [a.  m.  ághajtó  "?]  (Veszpr.  9,  Kovácsi).  1487  : 
Pctro  Ag  (KárolviOkl.  11.527).  1505:  Thoma  Agh(Panxúi. 
34/N).  1515  :  Aiithonio  Ag  (uo.  63/Gg).  1597  :  Negi  ago 
|vö.  NySz.  2.  jel.]  vas  maczkaczka  (OL.  UC.  101/3). 
II  2)  pars,  caput  fluminis ;  arm  eines  flusses  NySz.  (4.  jel.). 
1193  :  Inde  ad  aquam  vegag  (OL.  D.  27).  Inde  descen- 
dit  ad  quercum.  De  quercu  ad  egerag  (uo.).  1222 : 
Villa  Ozea^  [a.  m.  aszú  ág?  vö.  az  1288-i  adattal;  Csánki 
D.  c  helynevet  «Asszúágy»-nak  olvasta  (helyesen  ?), 
1.  Körösm.  a  XV-ik  században  (Ertek,  a  tört.  tud. 
köréből  XV/12)  29.  1.]  (OL.  D.  102).  1231/1397:  De- 
scendensque  ad  caput  Ereusar/  nomine  (uo.  174).  1252: 
Uenit  ad  fiuuium  Swen  et  ibi  iuxta  Sebusrtí/  sünt  due 
mete  (uo.  369).  Et  uenit  ad  Medy«^  [a.  m.  megye-ág? 
vö.  az  1272-i  adattal]  (uo.).  Inde  vádit  ad  Zygueth«</a 
(uo.).  1268 :  Torrarum  Lak  Harasty  Sucurou  Ozyag  [vö. 
«0zyuhag»  1270]  et  Zenttrinitas  (Körmend  Heim  7). 
1268/1347 :  Ad  aliam  aquam  que  vocatur  \egag  (Mon- 
Strig.  1.555).  1270 :  Duas  tonas  eorum  Ozyuhci^  [olv. 
aszjú  ág  ?]  et  Sukui-od  (Múz.).  1272  :  Ascendit  iuxta  pi- 


sciua  et  uadit  ad  Megeag  (OL.  D.  792).  1273:  In  fhiuium 
fenukíi^r  (uo.  840).  1288 :  Usque  riuum  O/Ánag  nuncu- 
patum  (uo.  1238).  1323 :  Quasdam  possessiones  Re- 
methe  Korulus  Ozjvfag  Egres  (Körmend,  Heim  41). 
1330  :  Circa  ramum  aque  Karasou  Karaso  aga  dictum 
(OL.  D.  2617).  1336/1348 :  Iret  ad  Ycnaesagh  per 
metas  terreas  (uo.  3011).  1356/1420 :  Quendam  flu- 
uium  Dunaa</a  vocatum  (uo.  483).  1364  :  In  quadam 
Ramo  fluuio  Chyulch  Megea^  appellato  (uo.  5308). 
1368:  Ad  vnum  alueum  wlgo  Agfw  dictum  (uo.  10396). 
1369  :  Pergendo  inter  capita  duorum  riuulorum  vide- 
licet  Vizrt^  et  Vizzafuloupathaka  vocatorum  (Múz., 
1.  Pesty :  KrassóvmTört  111.91).  1372 :  Aqua  Kiiemg 
dicta  (uo.  6058).  1378  :  Ad  vnam  magnam  vallem  wlgo 
Kylenchkutha^«  dictam  (uo.  6506).  1384 :  Prope  flu- 
uium  Bnnaaga  uocatum  (Pannh.  41/R).  1386  :  Piscinas 
Kerezttow  Hwzzjrwctg/t  Feketwtow  (uo.  7182).  1436  : 
Usque  ad  aUam  aquam  Eiagh  vocatam  (Lelesz,  Bercs. 
VI.4).  1495 :  Duodecim  Jugerum  terrarum  arabilium 
Aagkelethy  nuncupatarura  (Múz.).  1505 :  Thoma  Agh 
[a.  m.  agg  v.  ág?]  (Pannh.  34/N).  Tribus  Molendinis 
quarum  \igj  ?]  duo  in  Nagha^/nvyz  et  tercium  in  Cha- 
tornasmalom  fiuuiis  nuncupatis  (Lelesz,  Prot.  II.49a). 
1520  :  In  loco  Kewhydelwew.  In  loco  .4^elwew  (Múz. 
Kisfaludy).  1521 :  Procedit  ad  quoddam  triuium  aqua- 
rum  Jlavomagh  nominatum  (OL.  D.  23504).  ||  3)  genus, 
generatio,  progenies,  tribus;  linie  NySz.  (5.  jel.)  [linea]. 
1518:  Vnum  primipilatum  eorundem  in  territorio  pos- 
sessiouis  Sard  in  genere  Abran  et  arbore  sew  linea 
vyag  existente  (Múz.).  1524:  Quorundam  duorum  pri- 
mipilatuum  in  genere  Abran  et  ramo  Vijaa^  vocato 
existencium  (SzékelyOkl.  11.13).  [Vö.  «^g :  rokonság, 
család »  táj  szó,  1.  Horger  Antal  NyK.  XXXI.403.] 
[Vö.  két-,  négy-ágú,  oltó-,  tölgy-ág.] 

ág-berék,  -berök :  1275 :  A  quodam  nemorc  quod 
Agberuk  vocatur  (Múz.  Rhédey,  1.  HazaiOkm.  VI.211). 

ág-erdó' :  1430  :  Siluas  Simpüces  Nyaras  Chokas 
Thokerek  Agerdew  (Múz.  Kállay).  Alias  Siluas  simpü- 
ces Thokerek  Agerdew  (Lelesz,  Acta  49/14).  1480 : 
Siluam  Agherdew  appellatara  (OL.  D.  18334).  1493  : 
In  quadam  Silua  Agherdew  vocata  (Lelesz,  Acta  101/17). 
1496 :  Abinde  eundo  ad  rubeta  Bodogyakra  Nyaras 
Nagherdew  alio  nomine  Agherdew  dicta  (Lelesz,  Prot. 
11.234).  1517 :  Siluam  Agerdew  vocatam  (Lelesz,  Acta 
123/11).  1533 :  In  Silua  Agerdew  (Múz.). 

AGÁH :  molossus,  vertagus,  canis  venaticus ;  wind- 
hund  NySz.  1193 :  Hec  igitur  sünt  nomina  prediorura 
Sag.  Agár  [a.  m.  agár  v.  agár  ?].  Boclar.  Nodog  (OL. 
D.  27).  In  agár  iuxta  ferteu  (uo.).  1256 :  Item  Podue 
Item  Ker  Item  terra  Agár  cum  piscatmis  (ErdMúzLt., 
1.  Wenzel  VII.429).  1326:  Vbi  vicinatur  Cheuz«/7rcr- 
felde  (OL.  D.  2374,  1.  AnjouOkm.  n.258).  1337:  Pi- 
scinam  verő  AgarÚíovf  vocatam  (AnjouOkm.  III.368). 
1417 :  Possessionum  Nagtarkan,  Agaar  Sarkán  Lean- 
war  (Lelesz,  Introd.  P/2).  1581 :  Egi  eorw  agárra  walo 
(OL.  L.  ni.l6.  17).  [Szárm.  :  1211 :  Isti  sünt  joubagio- 
nes  Vus  Vendug  Agárd  Vruus  (Pannh.  Tih.  1/5).] 

AGÁR?  :  [mit  weidengebüschen  bcwachsene  sand- 
bankj.  1193 :  Hec  igitur  sünt  nomina  prediorum  Sag. 
Agár  [a.  m.  agár  v.  agár?].  Boclar.  Nodog  (OL.  ü.  27). 
In  agár  iuxta  ferteu  (uo.).  [L.  még  az  agár  alatti  ada- 
tokat és  vö.  MTsz.j 

AGÁROS :  [canibus  venaticis  copiosus ;  reich  an 
windspielen].  1455 :  Possessiones  Erdewallva,  Agaros 
[a.  m.  agáros  v.  ágáros  ?J  (OL.  D.  14952). '  1462 :  Pi- 
scinam  Agarostho  vocatam  (uo.  15712).  Agaros  thorol 
ualo  (uo.  az  oki.  hátlapján).  [Vö.  Agárd  hn.  CzF.] 

ÁGÁROS  ? :    [ort,    wo   es   mit   weidengebüschen 

1* 


ÁGAS-ÁGY 


AGYAG— ÁGYÚ 


bewachsene  sandbánke  gibt  ?].  1455  és  1462  :  (1.  «agá- 
ros»  a.)  ["Vö.  agár.] 

ÁGAS,  ágos  :  1)  ramosus,  frondosus,  ramulosus  ; 
voll  áste  NySz.  (1.  jel.).  1237 :  Ad  arborem  que  vo- 
catur  aí/asaliaafa  (ZalaOkl.  1.13).  ||  2)  in  ramos  divisus ; 
gabelfönnig,  zackig  NySz.  (2.  jel.).  1265 :  Uersus  ca- 
8trum  Ágas  (OL.  D.  595).  1359/1429 :  Possessionem 
Agaseghaz  nominatam  (Múz.  Forgácb).  1499  :  Quen- 
dam  palum  magnum  wlgo  Ágas  dictum  (Lelesz,  Acta 
107/29).  II  3)  colmnna  ;  stütze,  pfeiler  NySz.  1546  :  Fy 
gherenda,  mester  gherenda,  zelemen,  ágas,  fy  labfa 
(OL.  Nád.  49).  1588  :  Egy  eregh  agoson  harang  (ÓL.  UC. 
76/17).  II  4)  [pars  temonis  bifurca;  deichselarm].  1544: 
Attam  az  kerek  gartonak  az  ki  eg  koci  tengelt  es 
nuj^ot  es  ágasat  ciualta  (OL.  Nád.  40).  [Vö.  Szily  K. , 
Nyr.  XXLX.185.] 

ÁGASTON,  1.  Ágoston. 

ÁGAZAT,  ágozat:  divisio;  abtheilung  NySz. 
1510 :  Penes  quandam  terram  Kewzepagazath  voca- 
tam  (Múz.  Forgách).  1523 :  Quandam  terram  arabilem 
wlgo  orthwan  in  loco  Agozath  vocato  (Múz.). 

AGG  :  vetus,  vetustus,  senex  ;  greis,  sehr  alt  NySz. 
1315:  Boch  dicti  Og  [a.m.agg?]  (ZichyOkm.LlSO).  1320: 
Laurencius  dictus  Oí/(AnjouOkm.  1.549).  1327 :  Nycolaus 
dictus  Og  (OL.  D.  29115).  1337 :  Stephano  dicto  Ogh 
(Körmend,  V/7,  Croatica  197).  1342 :  Laurencio  dicto 
Ogh  (Veszpr.  5,  Fadd).  1357  :  Michael  dictus  Og  (Zichy 
Oiun.  III.74).  1401:  Johanne  Ogh  dicto  (Veszpr.  2,  Ábra- 
hám, 1.  ZalaOkl.  n.307).  1436:  Ag  [a  m.  agg  v.ág?]  Jwan 
fya  in  Horlyo  (Lelesz,  Acta  53/25).  1438 :  Anthonius  dic- 
tus Agh  (Múz.  TörtTárs.  3).  1452:  Anthonium  dictum 
Agh  (OL.  D.  14549).  1453:  Possessionibus  Aglehotiia., 
Wylehotha  (uo.  14726).  1487:  Petro  Ag  (KárolyiOkl. 
11.527).  1515 :  Anthonio  Ag  (Pannh.  63/Gg). 

agg-szüle,  -szilé  :  [vetula,  anus;  altes  weib].  1474: 
Vxor  actoris  dixisset  in  causam   attracto  wlgo  gonoz 

agsile  (Múz.). 

ÁGNES  :  Ágnes  PPB.  1453 :  Domina  Ágnes  vo- 
cata  (OL.  D.  36407). 

ÁGOS,  1.  ágas. 

ÁGOSTON,  Ágaston:  Augustinus  PPB.  1247: 
Nomina  quidem  libertinorum  sünt  hec  Pouka  Povs 
Hogud  Wendeg  Agusttm  Mortun  (Veszpr.  6,  Gyula- 
keszi).  1603  :  Emericus  Ágaston  (SzékelyOkl.  V.254). 
1767 :  Ágaston  PPB. 

ÁGOZAT,  1.  ágazat. 

AGY:  [ansatz].  1548:  Algyw  agyara  való  karika 
vas  (OL.  UC.  99/7).  1637  :  AUasfakon  jo  es  szép  egész 
a^yu  szakalasok  (uo.  14/43).  [Vö.  NySz.  más  jel.] 
[vö.  fék-,  kerék-,  puska-,  tarack-agy.] 

ÁGY :  1)  lectus,  grabatus ;  bett  NySz.  (1.  jel.). 
1552 :  Vtra  való  agiaUi  minden  seiyvvel  zersamawal 
(OL.  Nád.  48).  1553 :  Egy  iratos  agy  (OL.  UC.  96/3). 
1581:  Egy  agy  soporíatostol  (OL.  L.  III.  16.  17). 
II  2)  pulvinulus,  area,  pulvinus  ;  beet  NySz.  (3.  jel.). 
1549 :  Keserö  hagyma  tyz  agy  (OL.  Nád.  42).  ["V  ö. 
ecet-,  födeles-,  gyermek-,  supérlátos-ágy.] 

ágy-lepel :  toraié  ;  betttuch,  bettvorhang  NySz. 
1751 :  Még  az  ura  a  vásárra  járt,  az  ágy  Icplii,  egyéb 
ház  közbeliét  a  csapszékre  hordotta  (DebrJk.). 

ágy-melegítő :  batillus  cubicularíus,  ingnitabu- 
lum ;  bettwármer  NySz.  1544 :  E;^  arf  melegítői  (OL. 
Nád.  41).  ^     .,  y  y 


ágy-m.énny  :  [conopeum  ;  betthimmel].  1370  :  Ve- 
lamine  super  lectum  wlgariter  agmeyn  [igy !]  dicto 
(OL.  D.  28582).  1448 :  Vnum  Agnien  in  wlgo  vocatum 
(uo.  14134).  [Vö.  N>T.  XXX.153.] 

AGYAG :  argilla ;  lehm  NySz.  1263/1393  :  luxta 
quoddam  fossatr.m  agyagusupa  vocatum  (OL.  D.  7820). 
1288/1290 :  Ab  oriente  in  O^ro^teluk  sünt  trés  mete 
(Múz.  Jankowich).  In  O^fo^teluk  sünt  trés  mete  (Ku- 
binyi:  MTörtEml.  1.137).  1294/1367:  Venit  ad  fo- 
ueam  que  vocatur  O^o^uerum  (Veszpr.  6,  Gyimót). 
1317/1409  :  Circa  íbueas  Agyaganow  nuncupatas  (OL. 
D.  1894,  1.  AnjouOkm.  1.421).  1330  :  In  loco  Ogyag- 
lyuk  uuigariter  dicto  (Veszpr.  107,  Nyirád  3).  1334 : 
Quendam  locum  J.^o^'asadek  uocatum  (OL.  D.  2864, 
1.  AnjouOkm.  III.109).  1398 :  luxta  fossatum  agag 
verem  (Múz.).  1422  :  Secus  foueam  Agyaglyk  (Veszpr. 
108,  Tapolca  4).  1431 :  Ad  quandam  viam  Agyag- 
weremwtha  vocatam  (Veszpr.  12,  Nagypécsöl).  1440  k. : 
Ad  quendam  locum  qui  vocatur  chuprusa^a^i  (OL.  D. 
28836).  [Vö.  fehér-agyag.] 

AGYAGAS,  1.  agyagos. 

AGYAGOS,  agyagas :  argillosus,  limosus  ; 
lehmig  NySz.  1227 :  Tendit  ad  unura  raonticulura  qui 
wlgariter  oí/o^-ovs  Berch  uocatur  (OL.  D.  134).  1227/1400 : 
Tendit  ad  vnum  monticulum  qui  wlgo  Agyagivsherch 
vocaretur  (uo.  280).  1252 :  luxta  viam  Agogus  (uo. 
368).  1252/1326 :  luxta  viam  Agogus  (uo.  2342).  1269 : 
luxta  uiam  Ogyogus  (HazaiOkm.  VI.157).  1272 :  Ipsa 
Chylch  vocatur-  Agagus  (OL.  D.  792).  1273 :  Usque 
ad  uiam  Agagusiith  uocatam  (uo.  847).  1279  :  Super 
uno  monticulo,  qui  Ogyogos  nuncupatur  (Kubinyi : 
MTörtEml.  11.20).  1338:  Viam  Agyaguswíh  vocatam 
(ZalaOkl.  1.339).  1353  :  Riuulos  Agyaguspatak  et  Red- 
nuk  (OL.  D.  4397).  1358 :  Caderet  in  riuulum  Agya- 
f/Mspotoka  (Múz.  Kapy).  1390  :  Peruenit  ad  quandam 
petram  Hogyagas  [igy  ?  a.  m.  agyagos  ?]  vocatam 
(Lelesz  Met.  Mármaros  9).  1402:  Hermanuagasa  Agya- 
í7rtspatak  Sowkut  (OL.  D.  8714).  1413  :  In  loco  parth- 
feletwalo  Agyagus  vocato  (uo.  10126).  1436 :  Ipsum 
vadum  non  hoc  nomine  Agyagos  sed  dellew  appellas- 
sent  (uo.  12907).  Possessionibus  Agyagos  et  Hewey- 
chalad  vocatis  (Múz.).  1453 :  Prediorum  Kerezthwr 
Agyagas  Peresthelek  et  Achaadeghaza  (OL.  D.  15683). 
1463  :  Quatuor  in  loco  Agyagus  (Könnend  II/3,  Felső- 
őr 2).  1512 :  Ad  fluuium  Agyagos  vocatum  (Lelesz, 
Prot.  11.118). 

AGYAS :  a)  cerebrosus ;  hartnackig,  starrköpfig  ; 
b)  argutus ;  witzig,  spitzfindig  NySz.  1353 :  Johannis 
dicti  Agyas  (ZichyOkm.  11.517).  1419  :  Johannes  Agyas 
(Múz.  Soós).  1454:  Benedictum  Agyas  (Múz.  Forgách). 
1522 :  Paulus  Agyas  (OL.  D.  37004). 

AGYATLAN :  1)  stupidus,  stolidus  ;  dumm  NySz. 
1389:  Petrus  dictus  Agyatlan  (OL.  D.  7467).  ||  2) 
[ohue  flintenschaft].  1605 :  Jancsar  puska  uas  agiat- 
lan  (OL.  UC.  28/61). 

ÁGYÓ,  1.  ágyú. 

AGYONLÖDÖZ  :  [todtschiessen,  in  frequentati- 
ver  fönn].  1712  k. :  Ha  kutyát,  vagy  mit  találnak  az 
kertben,  akárkié  legyen,  agyon  lődözzék  (Gazdtört- 
Szemle  VII.417). 

ÁGYÚ,  ágyó,  álgyú:  a)insti-umentum,machina; 
werkzeug,  maschine;  b)  bombarda,  tormentum;  büchse, 
muskete,  geschoss,  kanone  NySz.  1481 :  Ladislai  Agyő 
[a.  m.  ágyú  ?J  (OL.  D.  18460).  Ladislai  Agyő  (uo. 
18462).  1548:  Algyw  agyara  való  karika  vas  (OL.  UC. 
99/7).  Thyzes  nyl.Lapta  algywba  való  (uo.).  1637:  Az 
agyuk  por  kalaniual,  teöreökleö  rudgyaiual  eggyütt 
(uó.  14/43). 


ÁGYÚS— AJAKOS 


AJÁNDÉK-AKARAT 


10 


ágyú-por :  pulvis  pyrius  ;  schiesspulver  NySz. 
1605 :  Az  feguer  házban  Algíío  por  Geónczj  hordó- 
nál uagion  (OL.  UC.  28/61). 

ÁGYÚS,  anyós  ?  ányús  ?  :  aitifex;  haudwerker 

NySz.  (1.  jel.)-  1224:  Anus  [a.  m.  ányús  v.  Ányos?] 
et  Boxa  tenetur  sémire  in  cocitate  [?]  Zerendu  in  opere 
Tauarnici  (Veszpr.  14,  Supuna).  1382 :  Gregorius  dic- 
tus  Ányos  [a.  m.  anyós  v.  Ányos?]  de  Wamus  (Veszpr. 
106,  Szentbenedekalja  1).  1428  :  lohanne  dicto  Ányos 
(Veszpr.  11,  Lovas).  1451:  Michael  Ányos  (OL.  D. 
14456).  [Vö.  ágyú,  ágyús  NySz.  és  I.  Mátyás  Flórián 
fejtegetését.  Nyelvtört.  Szótárkisérlet,  Ányos  alatt. 
NB  !  Ányos  Pál,  a  költő,  nevét  J!ní/ós-nak  irja  e  mun- 
káján: «A'  szép  tudományoknak  áldozott  versek»  1780. J 

ÁHI :  [panni  genus,  pannus  Aquisgranensis  ;  aache- 
ner  tuch].  1483  :  Duabus  tunicis  de  medio  pernis  et 
ahy  (Múz.  Kállay).  [NB.  Ah  —  Aquisgranum,  Aachen. 
Vö.  1361 :  Faciat  peregrinacionem  ad  ecclesiam  beaté 
virginis  de  Ah  (Múz.).  L.  még  Czinár :  Tárgymutató, 
Ah  alatt  és  Bartal  idézetét  hala  a.] 

AHOL,  azh-Ol :  ubi ;  wo  NySz.  («hol»  4.  jel.  a.) 
1613/1696  :  Senki  szemetét  az  utczán,  azhol  ember, 
vagy  barom  jár,  ne  hordassa  (GazdtörtSzemle  VII.413). 
1643 :  Az  mélységben,  azhol  a  só  vágatott,  vulgo 
kiirn  az  felső  schatnál,  azhol  a  sót  felvonszák  igen 
hátra  volt  az  érez  (uo.  VI.119).  1752  :  Tüzelésre  való 
fát  mindazonáltal  az  jobbágyaknak,  azhol  mint  kitel- 
hetik mértikletesen  engedjenek  (uo.  VI. 138). 

AHONNAN,  azhonnajd :  unde  ;  von  wo,  wo- 
her,  daher  NySz.  («honnan»  3.  jel.  a.)  1752 :  Azhon- 
najd  is  következett :  hogy  az  erdők  sok  ortoványnyal 
is  nyélván  pusztulásra  jutnak  (GazdtörtSzemle  VI.138). 

AHSZÉN?  AHSZIN?  AHSZONY  ?  1.  asz- 
szony. 

AJ,  áj  :  vallis,  praecipitium ;  thai,  schlucht  NySz. 
(1.  «aj,  áj»  a.)  1055 :  Exinde  ad  aiu  [a.  m.  áj  ?]  posthec 
ad  eleuui  humuk  (Pannh.  Tih.  1/1).  1224/1389  :  Tau- 
git  quoddam  precipiciura  quod  Peteraya  dicitur  (Mon- 
Strig.  1.247).  Tendit  ad  uiam  precipitem  que  Golorab- 
aya  dicitur  (uo.).  1272/1331:  Incidit  in  Aypotak  (Hazai- 
Okm.  V.47).  1296 :  Uadit  snper  vnam  paruam  val- 
lem  que  wlgo  ay  dicitur  (Múz.  Beniczky).  1299  :  lu 
quadam  vallicula  alio  modo  Ay  dicta  (Múz.).  Quadam 
vallicula  alio  modo  Ay  dicta  (HazaiOkm.  Vin.397). 
1328  :  In  latere  montis  descendendo  venit  ad  duo 
ay  (Múz.  Beniczky).  1344 :  Peruenit  ad  caput  vnius 
vallis  Hoklusrtí/a  nominate  (Múz.).  Quedam  vallis  For- 
nusaya  vocata  (uo.).  1359 :  Vallem  Ay  dictam  (Károlyi- 
Oki.  1.241).  1386  :  Piscinas  Denchk  Bwn&aya  (OL.  D. 
7182).  1409 :  Ad  quoddam  precipicium  wlgo  Ay 
dictum  (uo.  30414).  1429 :  Prope  quoddam  preci- 
picium wlgo  Ay  dictum  (Pannh.  Tih.  18/1).  1459  :  Sub 
quadam  valle  aay  nominata  (OL.  D.  35807).  1506 :  In 
loco  Wyzmerea//  nominato  (Veszpr.  4,  Csatár).  1509  : 
Inter  duas  valles  Zarkasoí/  et  Kardosa?/  vocatas  (OL.  D. 
36399).  [Vö.  1.  áj  MTsz.'j 

AJAK,  vö.  nyúl-ajkú. 
AJAKAS,  1.  ajakos. 

AJAKOS,  ajakas,  ajkas :  labrosus,  laboo ; 
wurfmaul  NySz.  («ajakas»  a.)  [labium  habens ;  lippe 
habend,  der  grosse  lippen  hat].  1314/1324 :  Fabiani 
Ayakas  dicti  (Veszpr.  108,  Vámos  2).  1353  :  Nicolai 
dicti  Aykas  de  Leansuka  (Múz.).  Nicolai  dicti  Ayka. 
(AnjouÓkm.  VI. 61).  1354  :  Nicolai  dicti  Ayakas  (uo 
V1.229).  1358  :  Nicolai  dicti  Ayakas  (Múz.).  1363:  Nico- 
lai dicti  Ayakas  (uo.).  1376:  Nicolaum  dictum  Ayakas 
(OL.  D.  6394).   Nicolai    dicti    Ayakas  (Körmend   II/5, 


kas 


Lyndva  18).  1424:  Ad  quendam  lacum  Ayakastho 
vocatum  (Lelesz  Met.  Szabolcs  36).  1449  :  Nicolai 
dicti  Aykas  (Múz.).  1498/1510  :  Nicolai  Ayakas  (uo.). 
1757  .•  Vagyon  egy  ónfedeles  ajakas  kanna  circiter 
harmadfél  ittzés  (CánonVisit.  179). 

AJÁNDÉK,  ajándok  :  donum  ;  geschenk  NySz. 
1152  :  Vnam  puellam  nominc  Aianduc  (Pannh.  38/?). 
1211 :  Hü  sünt  ioubagiones  Zegen  Hodus  Ayanduc  Reze 
(Pannh.  Tih.  1/5.).  Hü  sünt  pulsatores  Adomas  Cheke 
Aianduc  Feuche  (uo.).  Hü  sünt  pulsatores  Thobus  Aian- 
duc Mourus  (uo.).  Isti  sünt  ioubagiones  Poscu  Aianduc 
Buhtuke  (uo.).  1218:  Hayanduc,  szn.  (MonStrig.  1.219). 
1222 :  Mansiones  Wasard  Fenies  Mutus  Ayanduk 
Banalch  (Veszpr.  12,  Nagypécsöl).  1237  :  Ayandukh, 
szn.  (MonStrig.  1.322).  1237/1325:  Ayandukh,  szn. 
(Veszpr.  107,  Lula  2).  1458  :  Blasio  Ayandek  (Lelesz 
Acta  69/5).  [Vö.  Szent  István  ajándéka.] 

AJÁNDOK,  1.  ajándék. 

AJÁNLÁS,  vö.  maga-ajánlás. 

AJAS  ?  ájas  ?  :  1319  :  Vádit  simiUter  per  eandem 
plagam  ad  Ayasheg  (ZichyOkm.  1.164).  1509:  Clemente 

Ayas  (Lelesz  Acta  117/26).  [Vö.  1.  2.  aj,  áj  NySz. ; 
ájas  MTsz  ?]  [Vö.  aj  ?] 

AJKAS,  1.  ajakas. 

ÁJOS :  [ájjal,  azaz  bizonyos  alakú  jegygyei  meg- 
jegyzett]. 1686:  Csákó  ökör,  az  jobb  füle  ájos  (DebrLt., 
1.  Nyr.  XXII. 518).  Egy  hegyes  szőke  ökör,  kinek  a  bal- 
fülében kivettek,  a  jobb  füle  ájos  (uo.).  1706 :  Az 
egyik  ökörnek  jobb  füle  ájos  (uo.).  1708  :  Ladányi 
Szabó  István  találta  és  ismerte  meg  két  ökrét,  mind- 
kettőnek a  balfülén  ájossan  ki  vagyon  véve  (uo.). 
[Vö.  1.  áj  2.  jel.  és  2.  ájó  MTsz.] 

AJTÓ:  ostium,  ianua,  fores;  thüre  NySz.  1319/1322: 
Ibi  separant  mete  Kyusaytoít.  [a.  m.  ajtó?]  (OL.  D.  1947). 
1322:  Terra  Kyusaí/íoM  vocata  (AnjouOkm.  11.37).  1545: 
Eg  lakat  gartonak  az  ayto  nitastol  (OL.  Nád.  40). 
1594:  Cziffras  aytho  (OL.  UC.  78/7).  1637:  Annak 
aytaya  bellet  vas  sarkas,  pántos  (uo.  14/43).  1638  : 
Egy  reghi  bellet  aitaia  (uo.  2/34).  1678 :  Két  ajtajába 
[olv.  ajtajúba?,  a.  m.  tömlöcbe,  kettős  ajtajáról  nevezve 
igy]  tenni  (DebrJk.,  1.  NyK.  XXVI.344).  [Helyn.  szárm.: 
1315 :  Possessiones  Werusalmafolua  et  Kysaytoud{M.ú'i. 
Péchy).|   [Vö.  deszka-,  emelcső-,    zaváros-ajtó.] 

ajtó-kilincs  :  pessulus  NySz.  ]klinke,  thürklinke]. 
1594  :  Egi  Mtjto  kelench  fordítóstul  (OL.  UC.  106/3). 

ajtó-pléh  :  (repagulum  ;  riegel].  1596  :  Repagulum 
vulgo  Ayto  plch  dictum  (OL.  UC.  5/6). 

ajtó-tartó :  janitor,  ostiarius ;  thürhüter  NySz. 
1346/1411:  Blasio  Aytotarto  dicto  (OL.  D.  9121). 

AKAD  :  1400  :  In  medio  Danubii  in  loco  Salamon- 
akagya  vocato  (Pannh.  1/1).  1449 :  In  medio  danubii 
quidam  magnus  lapis  Salamon  akadya  vocatus  (Hazai- 
Okm. II.  30j;).  [Vö.  akadha  menni,  akadóiörés,  Hennau 
0.  :  MHalászat  H.  769  ós  MTsz.] 

AKAL,  -OS  ?  1.  akol,  aklos. 

AKANA,  1.  akna. 

AKAR :  volo ;  woUen  NySz.  (1.  jel.),  1441 :  Hogy 
walalokat  oltalmol  áznak  adhassak  kinek  akaryak 
(OL.  D.  13635). 

AKARAT  :  voluntas ;  willc  NySz.  (1.  jel.)  1544  : 
Attam  uram  akaratából  ílt,  horuat  bertalan  lantosá- 
nak hegedösinek  d.  45  (OL.  Nád.  41). 


11 


AKArHOLLYAN— AKÓ 


AKOL— AL 


12 


AKARHOLLYAN  :  [qualiscunque  ;  wie  auch, 
wie  inimer].  1731 :  Egj^  terhes  szekér  akár  hoUi/an 
répától  fvásárpénzül  vegyenek]  d.  12  (GazdtörtSzcmle 
VII.87,  Kassa  város  It.-ából).  Akár  holb/mi  olajárulók- 
tól, az  kik  concivisek,  semmit  (uo.  88).  Akár  hollyan 
madarak  csomójától  az  ide  valóktól  szombaton  d.  1 
(uo.  89).  [Vö.  hollyan  MTsz.] 

AKASZT  :  suspendo,  appendo  ;  hangén,  anhangen 
NySz.  1238/1292 :  Cadit  ad  montem  qui  dicitur 
Ákazto  (OL.  D.  30354).  fVö.  1430 :  Ad  montem  vbi 
patibulum  erectiuu  est  (uo.  '28811.)]  1291 :  Itur  ad 
villám  Okozthov  (uo.  1320).  Uadit  supra  ad  montem 
akasthowhcgj  vocatum  (uo.  1332).  1329 :  In  uno  beerc 
Akazto  beerc  vocato  (AnjouOkm.  II.  399).  1329/1417; 
In  vno  Berch  Akaztho  Berch  vocato  (OL.  D.  28723).  In 
vno  Beercz  Akaztohercz  vocato  (uo.  37277).  1354 : 
Possessiouem  AJcaztou  vocatam  in  Comitatu  Albensi 
(Körmend,  Heim  134).  1368  :  Vnam  raagnam  arborem 
piri  siluestris  farkasakazthociirtttel  nominatum  (OL.  D. 
5696).  1424 :  Primo  incepissent  in  loco  Farkusakazio 
(Lelesz  Met.  Szabolcs  36).  1452:  Ultra  montem  Akaztho- 
heg  vocatum  (OL.  D.  36403).  1602 :  Akasztó  László 
(SzékelyOkl.  V.190). 

AKASZTALÓ  :  1495  k.  :  Pro  vadio  habeo  codear 
argenteum  et  Akazthalo  (OL.  D.  3024 1).  [Vö.  palást- 
akasztaló.j 

AKASZTÓ-FA:  gabalus,  patibulum,  criL\;  galgen 
NySz.  1291 :  Peruenit  ad  arborem  platani  que  dicitur 
Akaztofa  (OL.  D.  1328).  1313/1393  :  Vna  magna  arbor 
Ilicis  Akaztofa  dicta  (Múz.).  1329/1417 :  Per  idem 
Byrch  ad  Akazthofa  Berchy  (OL.  D.  28723).  Per  idem 
Beercz  ad  Akaztofaherczy  (uo.  37277). 

AKI,  azki :  qui,  quae,  quod ;  wer,  der,  die,  wel- 
cher,  welche  NySz.  (1.  «ki»  3.  jel.  a.).  1544 :  Wram 
louaszanak  az  ki  az  kalendáriummal  bánik  (OL.  Nád. 
40).  1613/1696 :  Azki  megveszi,  tartozik  minden  bortul 
6-6  pénzzel  (GazdtörtSzemle  VII.412).  1643:  [A  só- 
vágó  hely],  azkibcn  szép  sóereket  találtának  (uo.  VI. 
120). 

AKKOR,  azkor :  tunc ;  alsdann,  dazumal  NySz. 
1544  :  Attam  a:kor  borra  az  koczisoknak  (OL.  Nád.  41). 

AKKORI :  ejus  temporis  ;  damalig  NySz.  1769  : 
Hogy  ez  az  inscriptio  megvolt  itt  az  előtt  is,  söt, 
hogy  akkori,  mikori  a  Templom  találnánk  reá  bizton- 
ságot [olv.  bizonságot]  (CanonVisit.  204). 

AKLOS"?  akalos?:  [viehhof  habend?'.  1476: 
Demetrius  Akalos  [a.  m.  aklos?]  (Körmend  Heim  576). 

AKNA,  akana :  1)  salina,  salis  fodina ;  salz- 
grube,  salzbrunn  NySz.  (2.  jel.).  1197/1337  :  Ad  ma- 
gnum  montem  qui  uocatur  .4cwahege  (OL.  D.  30571). 
1222 :  Salifodinas  eciam  que  Akana  vocantur  suffi- 
cientes  ad  predictas  duodecim  naves.  (Zimmermann- 
Weracr  I.  23).  1390  :  Ad  viam  stratam  que  ducit  ad 
Kiv/ÁhokHa  (ÓL.  D.  7620).  Vádit  ad  vnam  stratam 
puplicam  que  ducit  ad  Huztho/í;?,rt  (Lelesz  Met.  Már- 
maros  11).  1453  :  Possessionum  Teke,  Solmos,  Akna 
(OL.  D.  30826).  ||  2)  orificium  doliorum  ;  mundloch  an 
dcn  fássern  NySz.  (1.  jel.).  1638  :  Egy  kalan  vagy 
hordó  aknala  furo  (OL.  UC.  2/34).  |Vö.  MTsz.]  17  6. 
8Ó-,  víz-akna.] 

AKÓ :  eimer  NySz.  (1.  jel.).  1226  k. :  Centum  et 
friginta  rtcoues  farine  (Pannh.  28/E).  1233 :  Soluaut 
eciam  quadringentos  íícones  optimi  tritici  (uo.  3/Aa). 
1325/1334 :  Duos  «cones  vini  (OL.  D.  2800).  1335  : 
Vnum  akoacm  vini  (uo.  24672).  1350  :  Item  «/tones 
trium  vinearum  (uo.  4135).  1358  :  Singulos  rí/i;ones 
auene  singulos  korchiones  tritici  de  singulis  integris 
mansionibus  (Körmend  Acta  II/5,  Felsölindva  3).  1368: 


Frugiatica  wlgo  Akou  dicta  (HazaiOkm.  III.186). 
Frugiatica  wlgo  akow  dicta  (uo.  187).  1370/1506 : 
Pro  modio  alias  ako  ab  antiquo  ad  cellaria  nostra 
et  mensam  nostram  (Bunyitay :  VárKáptStat.  46). 
1437  :  Censum  wlgo  ako  appeUatum  (OL.  D.  36972). 
1443  :  Ab  omni  solucione  Akonum  daciorum  taxarum 
(Múz.).  1456  :  Ab  omni  solucione  .c4A;onum  auenarum 
(OL.  D.  29286).  1472:  Nonis  vinorum  et  ^fconibus 
vinearum  (Múz.).  1490 :  Omnibus  daciis  wlgo  Ako 
appellatis  (OL.  D.  19696).  1520  :  AkonaAm  vina  (uo. 
26221).  1525  :  Viginti  akones  sew  Tributa  vinearum 
in  promontorio  Somlyó  (Pannh.  4/F).  1558  :  Ako  bwza 
wagion  Rezneken  kjTvel  az  Zegensegh  tartozót  (OL. 
Nád.  49).  1570  :  Ad  singula  festa  nativitatis  domini 
soluunt  auenam  ako  zab  dictum  (OL.  UC.  18/23).  [Vö. 
Bartal  aco  és  ako  a.] 

akó-fa :  virga  arithmetica,  doliaris ;  visirrute 
NySz.  1570 :  Mensura  lignea  vrnalis  vulgo  ako  fa 
(OL.  UC.  77/10).  1591 :  Instrumenta  ad  cellaria  neces- 
saria  héber,  csapok,  ako  fa  (uo.). 

AKOL,  akal :  caula,  bostar,  bovilia,  mandra ; 
viehhof  NySz.  1095  :  Uilla  que  uocatur  ocol  [a.  ni. 
akol  ?]  circumterminatur  siluis  (Pannh.  15/0o).  1240  k. : 
Due  ville  Zyruuke  Durche  Valuusfey  JHyvokol  (uo. 
61/8).  1256  :  Terram  suam  nomine  NyroA;oZ  (uo  5/K). 
1291  :  Uersus  meridiem  ad  Okulfenerc  (MonStrig. 
11.310).  1292  :  Ab  occidente  OA;i(Zfenevhath  (Kör- 
mend 1II.2,  Gyunkud  17).  1307 :  In  iunctura  aqua- 
rum  N}To/i,oZ  et  Fyuzuelg  uocatarum  (Pannh.  5/Q). 
1317  :  In  loco  Okol  dicto  (OL.  D.  1892).  1346  :  Cura 
villis  Kesefolwa,  Fyuz,  Njrakal  et  Roazd  (Anjou- 
Okm. IV. 641).  1347  :  Quendam  locum  Akolwelgh  voca- 
tum (OL.  D.  13043).  1367  :  Quandam  viam  metalem 
Akaluta  vocatam  (Múz.  Máriássy).  1380  :  In  loco  Ahd- 
alya  denominato  (ZalaOkl.  11.168).  1471 :  Ipsos  Equaces 
conseruasset  in  tribus  conseruatoriis  sew  angariis 
wlgo  akol  (Múz.  Kállay).  1476 :  Pro  suis  pecoribus 
habitaculum  sew  custodiam  wlgo  akol  vocatum  ere- 
xisset  (OL.  D.  17848).  1517  :  Stacionem  equorum  vulgari 
sermone  akol  vocatum  (KárolyiOkl.  III.lOl).  1520  k.  : 
Pecorariis  quoque  vulgariter  Akol  dictis  (OL.  D. 
36593).  1539 :  De  disponendo  akol  pro  equaciis 
(OL.  Nád.  43).  [Vö.  iDivaly-,  ló-,  ménés-akol.] 

AKÓLÓ-MESTÉR,  akoló-:  [eicher,  eichmei- 
ster].  1657  :  Akoló  [olv.  akóló  v.  akoló]  mesterek  adtá- 
nak számot  (KomárJk.).  [Vö.  akóló  CzF.] 

ÁKOS,  Ákos,  Ákus  ?  :  Achatius  PPB.  1259  :  Ter- 
ram insuper  Vkurd  uocatam  iuxta  Akus  nyre  cxisten- 
tem  (OL.  D.  492).  1376  :  Ad  possessiouem  ,^4A:Msudua- 
rahelye  (uo.  6348).  [Vö.  Ákos,  Ákos  CzF. ;  Ákus,  Ákos 
PPB.j 

ÁKUS  ?  1.  Ákos. 

AL:  1)  inferus;  unter-  NySz.  (1.  jel.).  1249:  Ad 
vnam  terram  que  vocatur  Felkud  in  fiue  cuiusdam 
térre  0/kud  nuncupate  (MonStrig.  1.379).  1256 :  Item 
Dcdemzug  Item  Oíuelnuk  |vö.  «Feluelnuk»  ua.  oklevél- 
ben] (ErdMúzLt.,  1.  Wenzel  VII.430).  1269/1275 :  Pos- 
sessionum suarum  videlicet  Fuldobus  OZdobus  (OL.  D. 
671).  1290  :  Terram  Tawarnicorum  nostrorum  Oíwrs 
vocatam  (Veszpr.  4,  Alsóörs).  1297 :  Cum  piscaturis  Hon 
OAVeyz  et  Kysered  uocatis(Múz.  Justh).  1298/1305: 
Kethnyres  videlicet  OZnyres  et  Fulnyres  (OL.  D.  30589). 
1299  :  Cum  puteo  Olkuíh  dicto  (Körmend  III/2,  Örs 
5,  1.  ZalaOkl.  1.118).  1304  :  In  territorio  ville  0/urs 
(Veszpr.  16,  Vespr  Oppid.).  1313 :  Super  collacione 
térre  Tauarnicorum  Reginalium  Olwrs  uocate  (Hazai- 
Okm. IV.124).  1315/1323  :  Possessiones  suas  videlicet 
Felsebus  et  0/sebus  (Körmend,  Sebesiana  2/7).  1317: 
In  territorio  ville  Oíendred  (Veszpr.  4,  Endréd).  1318  : 


j;{ 


AL 


ALÁ— ALÁJÖ 


14 


Puteum  Oíkuth  dictuni  (ZalaOkl.  1.151).  Villám  Olwa 
vocatam  (Veszpr.  109.  Szölös  1).  1327:  Qnandam  ter- 
ram  0/wrs  voeatam  (Veszpr.  2,  xibrahám).  1333  :  Iim- 
gitur  térre  speculatonnii  Oígwv  vocata  (Körmend  ll/l, 
Alber  3).  1337/1414:  Cum  duabus  posscssionibiis  01- 
jí-erecha  et  Felgereeha  (OL.  D.  3089).  1339/1358  :  Ean- 
dem  possessionem  Oíwadaz  (Múz.  Hauvay).  1356:  Pos- 
sessionis  OZegregh  (Múz.).  1412 :  Vmim  in  Cüiychykfelde 
cum  fine  in  ^Zfalurameneben  (uo.).  1436  :  Cuiusdam 
nemoris  Alzigeth  (Múz.  Kállay).  1476  :  Ad  quendam 
Riuulura  ^Zhydkathyo  dictum  (Lelesz  Prot.  Parv.  94a). 
1576  :  Petinni  Ahegj  (SzékelyOkl.  V.103).  1598  :  Min- 
den ember  Török  Péter  házától  fogva  Marcza  Mihály 
házáig  az  al-szev  adott  egy-egy  Miskoltzi  tetés  szapu 
búzát  (CanonVisit.  144).  1602 :  .iZszegi  Tamás  (Székely- 
Okl. V.242).  II  2)  ima  pars  ;  unterer  teil  NySz.  (2.  jel.). 
1550  :  Szoknyay  allija  peremezni  (OL.  Nád.  42).  1635: 
1  kexekalju  muhar  .szoknyától,  ha  prémes  1  f.  50  d. 
(GazdtörtSzemle  Vin.472).  ||  3)  locus  subterior ;  un- 
terraum  NySz.  (3.  jel.).  1225 :  Cum  piscinis  Terem 
alia  [olv.  alja?]  tohu  Cuiseb  cerecto  (OL.  D.  119). 
1284  :  In  territorio  eiusdera  ville  wlgariter  Folwali/a 
vocato  (MonStrig  II/19Ü).  1291 :  Hospites  nostri  de 
SaturaííVí  (OL.  D.  519).  1304  :  In  loco  GnWaalia  nun- 
eupato  quatuor  Jugera  (Veszpr.  15,  Vámos).  1320  : 
Terram  nogutalia  uocatam  (Múz.  Hanvay).  1325/1332  : 
Piscinas  quarum  nomina  sünt  hec  Vereshid  íliáaUa 
Humukzug  (OL.  D.  2331).  Piscinis  quarum  nomina 
sünt  hec  Reketha  Dumbuch  GyungusnaraZia  (uo.). 
1332  :  Sessio  Kwalia  vocata  (Múz.).  1333 :  Cum  piscinis 
Mersee,  forgianagus.  Mergusd.  Uidalia  (ZichyOkm. L412). 
Cum  piscinis  Dumbuch  Gyungusnaraím.  preposttoua 
(uo.).  1339  :  In  loco  LeanymegertZ^/a  dicto  duo  Jugera 
(Veszpr.  106,  Antalfa  4).  1340/1389 :  Ad  vnam  vallem 
que  wlgariter  Telekalya  welgh  dicitur  (OL.  D.  3331). 
1350  :  Thome  de  Regalya  (Múz.  Orosz  Mihály).  1368  : 
Possessionem  WarhegíiZiabudusfolua  voeatam  (Múz. 
Máriássy).  1380  :  In  loco  Akiúalya  denominato  (Zala- 
Okl. 11.168).  1384 :  In  loco  NsLgtoalya  dicto  (OL.  D. 
7074).  1386  :  Vnum  in  loco  Erezthuena///fí  vocitato 
(Körmend,  Heim  347).  Duo  Jugera  in  loco  Berekalia 
(Veszpr.  14,  Szentkirály  szabadj  a).  1389 :  Predium 
Kertalia  (OL.  D.  7467).  1390  :  In  possessione  Fenyew- 
alya  in  Comitatu  Zagrabiensi  (Múz.).  1395  :  Perueniret 
ad  Harazthítíí/fí  (uo.).  1408  :  Lacus  Aralya  folv.  ár- 
alja ■?!  nuncupatus  iungitur  ipsi  fluuio  Borswa  (uo.). 
1411 :  Johannes  dictus  Baglyas  de  Kegalya  (Múz. 
Kapy).  1413  :  In  quadam  valle  que  vf)catur  kewago- 
alija  (OL.  D.  10086).  In  loco  Ereztímeualya  vocato  (uo. 
10126).  Ad  locum  OzthroheghaZ?/a  vocatum  (uo.).  1419  : 
In  prato  wlgo  Bukmalai?/ft  (Múz.  Békássy).  1422  :  Cum 
terris  BerekaW;í/rtfelde  et  Homoklab  vocatis  (Múz.\  Térre 
Berek«W?/afelde  et  Homoklab  (uo.).  Attigissent  quod- 
dam  Stagnum  Thelekalyarew  nominatum  (Lelesz  Met. 
Szabolcs  33).  1430 :  Venissent  ad  quendam  locum 
viminosura  KerekberekíiZ.?/rt  nominatum  (Múz.  Bethlen). 
1463  :  Predium  Zenthgerg  appellatum  incircuituSomlyo- 
alya  in  Comitatu  de  Zolnokmediocri  existentem  (OL.  D. 
14631)  1454 :  Casíro  Syrok  et  villa  íiyrokalya  (uo. 
14855).  1455  :  Possessiones  Lapwhthew,  Bag\ya.salya 
(uo.  14943).  Possessiones  Keddhely  Eváewallya  (uo. 
14952).  1456  :  Possessionibus  Lapuhtew  Baglyasrt(f;í/a 
(Múz.  Forgách).  Possessiones  Lapwhthew,  Baglyasaí</rt 
Domanhaza  (OL.  D.  15105).  1460  :  Prata  Chokasf%rt 
et  Remethethorok  nuncupata  (Forrás  ?}.  1461 :  Pratum 
suum  DarwasthortZí/«  vocatum  (OL.  D.  36392).  1463  : 
Vsque  viam  magnam  Erdewalyo.  vtha  voeatam  (Kör- 
mend II/3,  Felsőőr  2).  In  possessione  Zenthbenedekk- 
alya  vocata  (Veszpr.  106,  Szentbenedekalja  4).  1467  : 
Per  qnandam  terram  KerestaZi/aparlaga  nominatam 
(Lelesz  Acta  78/13).  1479  :  Quasdam  terras  Thyztha- 
niarthrt/í/rt  appellatas  (Múz.).  In  loco  qui  dicitur  Bercz- 
aZ/(/aCzomogafolyasa  incepissent  (uo.).  1496  :  Eundo 
ad    alia    rubeta    HatharaZ/i/a    et    Elewharazth     diota 


(Lelesz  Prot.  11.234).  1505  :  Possessionibus  Werew- 
fenfalwa  Egerallya  Gyekenes  (Körmend  III/5,  Zá- 
kány 35).  1506 :  Quartum  [pratum]  Feeleghaz  Allya 
(Múz.  Kállay).  1516 :  In  Monticulo  Kygyoszega%ö 
(Lelesz  Acta  122/48).  1519 :  Fenilia  Baktharlomegy 
Egerallya  Baktharlo  (Lelesz  Prot.  V.37a).  ||  4)  reliquiae, 
rejicula ;  rest,  ausschuss,  schlacke  NySz.  (5.  jel.). 
1566  :  Vgan  ottan  ros  gabona  allya  (OL.  Nád.  49). 
1594 :  Búza  allya  vagyon  (OL.  L.  III.16.  17).  [Vö. 
bárd-alja,  derek-,  fej-al  (-alj),  kasza-alja,  ke- 
mence-alj, raárc-,  oszkotárság-,  vár-alja.j 

al-föld,  -féld  :  pars  inferior  regni,  [campi] ;  unter- 
land,  tiefland,  niederland,  Niederungarn  NySz.  1383 : 
Possessionis  Tykolfeldeu  (a.  m.  alföld?]  vocate  (Veszpr. 
9,  Kálóz).  1596  :  Hiszöm,  hogy  Kegyelmed  az  fölföl- 
dön meg  nem  marad,  hanem  az  Alföldre  alá  megyön 
(MA.  NLI.  97).  1614:  10.  Junii  az  alföld  fele  indul- 
ván egy  deákkal,  veni  Keresztúr  (uo.  62).  Engem  az 
alföldre  el  nem  bocsátnak,  hanem  az  komáromiak- 
nak commendálnak  (no.). 

alföldi :  incola  partium  regni  inferiorum ;  unterlan- 
der,  niederungar  NySz.  [imterlandisch].  1452  :  Valen- 
tino  Alfewldy  (Múz.  Kállay).  1469  :  Mathias  Alfewldi 
(Veszpr.  106,  Berenhida  5).  1475  :  Stephanum  Alfewldi 
(Körmend,  Heim  566).  1635  :  A  pincébe  való  bort  kö- 
tést a  nemes  tanács  elvégezte  az  alföldi  fára  verjék 
az  abroncsot  d.  1,  a  kassai  fára  pedig  l'/o  pénzt 
(GazdtörtSzemle  Vni.481). 

al-perés :  reus ;  geklagter  NySz.  1569  :  Ezen  felyfíl- 
megnevezett  szántóföldek  és  szénarétek  visszamarad- 
janak az  aljjeresnekjVagy  maradváinak  kezébe  (Székely- 
Okl. V.87).  Ha  kedik  örökben  eladna  ez  felyííl  meg- 
mondott földekbe  vagy  szénarétekbe,  tehát  semmi 
nélkííl  visszavehesse  és  hozzá  nyúlhasson  az  alperes, 
akár  penig  az  maradványa  (uo.  88). 

ALÁ:  a)  deorsum,  infra,  de-,  sub- ;  nieder,  himm- 
ter,  henmter ;  b)  infra ;  untén  NySz.  (1.  jel.).  1412  : 
Duo  in  ^írtfelfekwben  penes  terram  memorati  Jacobi 
(Múz.) 

ALABÁE.D,  alapárt,  halapárt :  bipcnnis  ; 
hellebarde  NySz.  1581 :  Keth  nemet  halaparth  (OL.  L. 
III.16.  17).  1605 :  Wikony  hozzw  wasu  alahard 
(OL.  UC.  28/61). 

ALABÁSTROM,  alabástrum :  alabastrites, 
alabastrum  NySz. ;  [alabaster].  1597  :  í^'eier  alabástrum 
(OL.  UC.  101/3). 

ALABÁSTRUM,  1.  alabástrom. 

ALACSONY,  alacsany ? :  depressus,  improcerus, 
humilis  ;  niedrig  NySz.  1269  :  Usque  putheum  Alasun- 
kutha  [a.  m.  alacsony  ?]  uocatum  (Körmend  III/2,  Pezye 
90).  1340 :  Ad  puteum  Olasun  dictum  (uo.  86).  In 
medio  duorum  puteorum  Olasun  et  Muso  dictorum 
(uo.).  1406  :  Andrea  Alachan  [így?]  (ZichyOkm.  V.489). 
1437  :  Briccium  Alachony  (Pannh.  23/C). 

ALÁFŰGG,  -figg  :  dependeo ;  herabhangen  NySz. 
1553  :  Az  keth  ala  fygew  wegen  waghyon  hat  ezyst 
aranyazoth  gomb  (OL.  Nád.  48). 

ALÁJÁR :  submittor,  delabor  ;  sich  senken  NySz. 
1307  :  In  uertice  Alayarou.  vulgariter  dictum  (Anjou- 
Okm.  1.124).  1491 :  Alayaro  que  videlicet  duceretur 
ad  pratum  Rethfenek  (Múz.  Rhédey).  1638 :  Ezen 
Foliosorol  ala  jaro  kett  orsós  es  keö  LepcziQs  gradicz 
keö  kar  keöveivel  eggiiit  (OL.  UC.  2/34). 

ALÁJO,  -jön  :  descendo,  deorsum  venio  :  hinab- 
gelien,  hinabkommen  NySz.  1572 :  Költötem  el  fel 
menőben  [«Bccsbe»  Szara,  jegyz.]  es  ala  youoben  (OL. 


15 


ALx\JOTE— ALATT 


ALÁVER— ALIG 


16 


Nád.  40).  1596 :  Kit  ha  az  Ur  enged,"  hogy  Kegyel- 
med alájön,  hiszöm  hogy  Kegyelmed  az  fölföldön 
meg  nem  marad,  hanem  az  Alföldre  alá  megyön  (MA. 
NLI.  97).  1607 :  Szenczre  jöttem  alá,  társ,  Szencz- 
ben  taláni  csak  10  ház  sem  maradt  meg  (uo.  212). 
1609 :  Azon  leszek,  minden  tehetségemmel  és  könyör- 
géssel, hogy  társomot  keresek,  addig  mig  alájön 
Keg>^elmed  (^uo.  308). 

ALÁJOTE  :  descensio  ;  das  herabkommen  NySz. 
1609  :  Söt  a  több  atj^afiak  is,  megfosztatva  levén  igaz 
tanitótiil,  lelkipásztortul,  Kegj'elmednek  alájöttét  [a 
közlő  olvasata,  az  eredetiben  igy  :  ala  Jötet],  mint  egy 
angyalét  a  Kegyelmedtől  való  tanulásért  ugy  akar- 
nák (MA.  NLL  304). 

ALAE  :  a)  pupa ;  puppe,  kinderdocke  ;  b)  lárva, 
larvatus ;  larve,  maske ;  c)  szerelmes  megszólítás : 
amasia,  pusio ;  liebchen,  püppchen  NySz.  (1 — 3.  jel.). 
1520  :  Michaele  Alak  (Múz.  Kállay). 

ALAKAR,  1.  alakor. 

ALAZOR,  alakar  :  spelta  ;  dinkel  NySz.  1440  : 
Viginti  qiünque  cumulos  bladoriim  vulgo  Alakar  habi- 
torum  (OL.  D.  28638).  1453:  Mathia  Alakar  (uo. 
28398).  1493  :  Auenam  ordeum  et  alakor  (EPSz.  fol. 
82).  [Kandra  Kabos  e  foliot  nem  közU,  1.  Adatok  az 
egri  egyházm.  tört.  n.414.  s  köv.  11.]  1605  :  Alakor 
vagion  jenéi  vikaual  (OL.  UC.  28/61) 

alakor-búza :  einkorn,  peterskorn  BM.  1594  :  Zab, 
alakor  Iwza  (OL.  UC.  78/7). 

ALAKULD  :  ablego  ad  partes  inferiores ;  herun- 
terschicken,  hinunterschicken  NySz.  1609:  Iija  Kegyel- 
med, hogy  három  kötetlen  bibliát  küldött  volna  alá 
Bécsben  a  könyvárosnak  (MA.  NLL  297).  Én  semmi- 
képen szerét  nem  tehettem  még  ez  ideig  sem  az  dic- 
tionariumnak.  sem  az  bibliát  nem  láthattam  egészen, 
hanem  csak  az  praefatiot,  kit  Kegyelmed  nekem  alá- 
küldött  volt  (uo.).  Igyekeztem,  hogy  alá  kiüdhesscm 
az  Lukács  öcsémnek  a  bibliát  Nag-Megerre  Komárom 
felé  (uo.  308). 

ALÁMEGY :  subeo,  demeo,  degredior,  devenio 
NySz.  («alá-mén»  a.) ;  [hinabgehen,  hinuntergehen]. 
1569  :  Az  egész  hold  fellaban  vagyon  Kovács  Bene- 
deké mellett,  az  félholdja  penig  az  alámenöben  Nagy 
Keresztesé  mellett  (SzékelyOkl.  V.87).  1596  :  Hiszöm, 
hogy  Kegyelmed  az  fölföldön  meg  nem  marad,  hanem 
az  Alföldié  alá  megyön  (MA.  NLI.  97).  1609  :  Az  tö- 
rökkel való  fríg  is  véghez  ment  mindenképpen,  20  esz- 
tendeig, az  követek  is  alámentek  az  ajándékkal  (uo.322). 

ALÁMÉNETEL  :  descensus  :  untergang  NySz. 
1609  :  Voltak  házamnál  az  atj-afiak,  dominus  Michael 
Szepsi  és  Michael  Fokteoi.  Az  alámenetelben  lettem 
nekik  segétséggel  tehetségem  szerént  (MA.  NLI.  331). 

ALAPÁRT,  L  alabárd. 

ÁLARC,  -orca :  lárva,  persona ;  larve  NySz. 
1572  :  Vgan  ezen  napon  az  turnéira  uettem  uramnalc 
egh  al  orcát  (OL.  Nád.  40).  1594 :  Vadnak  aal  orczak 
(OL.  UC.  78/7). 

ALÁTOL  :  [detrudo,  demitto:  herabstossen,  hinab- 
drücken].  1589  :  Mert  anni  hal  uolt  azt  menta  raita, 
heg  az  zakót  sem  tolhatta  az  sok  halnak  miatta  ala 
(OL.  Nád.  41). 

ALATT:  sub ;  unter  NySz.  1367:  Quandam 
vineam  in  loco  wlgariter  MagyalaZaf/i  dicto  (Pannh. 
Hitel.  37)  1412 :  Vnum  in  Eegalath  (Múz.).  In  loco 
Kauazlykhege  alath  nominato  (Veszpr.  13,  Szőlős). 
1444 :  In  loco    Kerekerdő    alath    (OL.    D.    13763).   In 


loco  Kwtfe  alath  (uo.).  1450 :  Pratum  habeo  in  gye- 
keres  hath  alath  (uo.  17462).  1452  :  Alterum  in  Has- 
alath  [a.  m.  hárs  alatt  ?]  (uo.  14546).  1511 :  Fogattam 
adnya  nadrespan  wramnak  egh  paplanth  yllven  ok 
alath  es  zerzes  alath  hogh  |stb.J  (OL.  D.  22213,  L 
Zolnai:  Nyelveml.  196).  1550:  Azzal  az  lewelel  meUyet 
ketelen  soksagh  alat  [igy  ?  olv.  szükség  alatt '?  vö. 
NySz.  2b.  jel.J  kellet  wala  neky  adnom  (OL.  Kolozsm. 
50).  1561 :  Kisz  pénzt  is  vőnek  flór.  XXVI.  ilyen  ok 
alatt,  hogy  minden  törvény  szerint  való  háborgatok 
eUen  menedékséget  fogadának  (SzékelyOkl.  V.82). 
1597  :  Vagion  egj  határ  hatalma  kinek  alatta  szenat 
mondnak  lennj  (OL.  UC.  101/3). 

ALÁVER :  [defigo ;  herabschlagen].  1532 :  Az 
kosra  kywel  az  karokat  verijk  ala  (OL.  Nád.  48). 

ALBERT:  Albertus  PPB.  1343:  Possessionis 
Scenthalberth  vocate  (Múz.  Dancs). 

ÁLCS,  -I  ?  L  ács.  -i. 

ÁLD :  a)  immolo,  oífero ;  opfern ;  b)  benedico, 
laudo  ;  segnen  NySz.  (1—2.  jel.).  1193  :  Inde  ad  aldo 
cut  (OL.  D.  27).  1214 :  luxta  quandam  fossam  que 
uocatur  aldouciith  (Pannh.  41/r).  1223  :  luxta  quandam 
fossam  que  uocatur  Aldoukiit  (uo.  1/Z).  1400/1403  : 
Blasio  Belesaldo  [Szám.  szerint  a.  m.  béles-áldó]  dicto 
(OL.  D.  1430).  1427 :  Prediis  Feleghaz  Aldothkiimhe- 
leke  Twztheleke  (Múz.). 

ÁLDOMÁS,  áldamás?  :  a)  sacrificium,  oblatio  ; 
poUuctum,  epiüae  sacrificiales  ;  opfer ;  opfermahl ;  b) 
collatio,  epulae ;  mahl,  gastmahl ;  c)  benedictio ; 
segen ;  d)  mercipotus :  kauftnink,  weinkauf  NySz. 
(1 — 4.  jel.).  1310  :  Dederunt  mercipotum  et  aldamasinm 
[igy?]  ad  bibendum  secundum  consuetudinem  illius 
loci  approbatum  (AnjouOkm.  1.213).  1324 :  Petev 
filii  Aldumas  (uo  11.170).  [Vö.  1399  :  Insuper  propter 
raaiorem  cautelam  ac  probacionem,  sepe  dictus  Comes 
Johannes  bibit  almasium  [igy !]  cum  prefate  domine 
[igy]  inconspectu  discretorum  virorum,  qui  huius  rei 
et  cause  concordaciones  ac  mediaciones  fuerimt, 
quorum  primus  nuncupatus  Comes  Michael  de  Schars, 
qui  almasium  benedixit  (Múz.  1895/7.  sz.).  Vö.  alda- 
mas,  aldamasium,  aldomasium,  almasium  Bartal.] 

áldoraás-ital :  mercipotus  ;  kauftruuk,  weinkauf 
NySz.  1613/1696 :  Nem  ok  nélkül  csináltatták  itt  mi 
nálunk  is  az  pecséteket,  hogy  annak  erejével,  és  áldo- 
másitallal, levélért  az  mi  pecsétüuknek  az  mi  helyünk- 
ben öröksége  és  megmaradása  legyen  (GazdtörtSzemlc 
VII.408).  1700 :  Azmely  ember  afféle  örökséget  vészen, 
úgjTnint  házat,  szőlő-örökséget  etc.  valahány  forinton 
veszi,  az  tanácsnak  minden  forintbúi  egy-egy  pénzzel 
tartozik  az  vevő-személy;  áldomás  italban  pedig  1  fo- 
rintot ád,  tudomány-pohárban  is  1  forintot  (uo.  VII. 
401). 

áldoraásital-levól :  [literae  mercipotus ;  kauf- 
trunksbrief].  1613/1696 :  Az  pénzadó  [szántóföldek 
cserélésekor]  tartozik  egy  köböl  bort  adni,  azaz  Cub. 
1,  áldomásban,  amellé  ket  tál  étket,  az  más  fél  pedig 
egy  pint  bort,  és  igy  levelet  vévén  róla,  igaz  áldo- 
másital-lcvele  lészen  (GazdtörtSzemle  VII.410). 

ALÉG?  L  alig. 

ALÉZSÁNDOR,  1.  Sándor. 

ÁLGYÚ,  L  ágyú. 

ALIG?  alég?:  vix,  aegre;  schwerlich,  kaum  NySz. 
1482  :  Johanne  Aley  [a.  m.  alég  =^  alig  V]  (Veszpr.  9, 
Kovácsi). 


17 


ALIT— ALMA 


ALMÁRIOM— ALMÁS 


18 


ALÍT,  állit :  piito,  existimo,  arbitror ;  nieinen 
X>  Sz.  1769  :  Egy  Kováts  Sámuel  nevű  magának 
sokat  nllító  ember,  de  másként  igen  értetlen  ember 
ezt  kezdi  mondani  (CanonVisit.  lí)6). 

ALKALOM :  pactum,  conventio :  vertrag,  ver- 
gleich  NySz.  1590  :  Jövének  mi  élőnkben  . . .  egyfe- 
lől az  vitézlő  Jankó  Gáspár,  másfelöl  Torjai  Pál .  . ., 
tőnek  mi  előttünk  ilven  alkalmat  és  végezést,  hogy  . . . 
(SzékelyOkl.  V.145)' 

ALKUSZIK,  vö.  mégalkuszik. 

1.  ÁLL  ?  :  mentimi,  maxilla  ;  kinn  NySz.  1483  : 
Petro  Telalw  [olv.  fél  állú  ?J  (Lelesz  Acta  93/lj.  [Vö. 
egér-állú  hal.] 

2.  ÁLL:  1)  sto:  stehen  stb.  NySz.  (1.  jel.)  1261/1394: 
Piscature  videlicet  Tauzuezy  KukenusaMo  zeg  Sebus- 
uezy  (OL.  D.  520).  1268/1347:  Uadit  ad  locum  allo- 
sceghatya  dietum  (MonStrig.  1.554).  1326 :  Piseinam 
Allov  uocatam  (ZichyOkm.  1.283).  1357  :  Usque  montem 
Kyr?Ll(illohyg  deuominatum  (Paimh.  17'Dd).  1358 : 
Inde  venissent  ad  multitudiuem  lapidum  vbi  quandam 
arborem  piii  kuben  rtWokurtuel  pro  méta  reperissent 
(Pannii.  Tili.  1/17).  1381 :  Locuni  Farcasallou  dietum 
(ZichyOkm.  1V.201).  1594 :  Ezek  így  kötötték  mago- 
kat, hogy  ha  elmenne  Karda  Lukács  Lázár  Farkas 
uram  keze  alól,  minden  törvény  nélkül  megvehesse 
Lázár  Farkas  uram  az  felyül  megírt  kezeseken  az 
25  fl.,  semmivel  eleibe  ne  állhassanak,  semmiféle  tör- 
vénbeli  oi-vossággal  meg  ne  állhassanak,  se  repositio- 
val  (SzékelyOkl.  V.156).  ||  2)  consto ;  kosten  NySz. 
(8.  jel.).  1635 ;  Ha  alábbvaló  [a  sisak]  és  énnekem  is 
áll  szerszámával  együtt  2.50,  az  ára  3  f.  (Gazdtört- 
Szemle  VIII.481).  Leszen  munka  azon  2  napra  való 
és  annak  szerszáma  áll  1  í.  50  d.  (uo.).  [Vö.  be-, 
el-,  megáll.] 

ÁLLÁS :  1)  statio :  das  stehen  NySz.  (2.  jel.). 
1260/1402  :  Vádit  versus  Zwestalasa  vbi  in  capite 
vinee  Chybrezeule  vocate  sünt  due  mete  (Körmend, 
Heim  4).  ||  2)  substructio ;  gerüst  NySz.  (3.  jel.). 
1493  :  Strangones  ad  faciendum  Allasth  ad  fenesti-as 
ecclesie  (EPSz.  fol.  29).  1532:  Has  köthel  alias 
kőthfizny  (OL.  Nád.  49).  1587  :  Alias  keoteozny  walo 
geoplwth  wettem  30  zalat  (uo.  40).  [Vö.  ellene-, 
ló-állás.] 

állás-fa:  pegma  Kr.  [pegma  tormenti;  laffette, stück- 
gestell].  1637  :  Allasfakon  jo  es  szép  egész  agyú  sza- 
kalasok  (OL.  UC.  14/43)- 

ÁLLAT,  vö.  élőállat. 

ÁLLAZÓ  :  mentale  ;  kinmeif  NySz.  1493  :  Qua- 
tuor  frena  alazo  (EPSz.  fol.  83). 

ÁLLÍT,  1.  alít. 

ÁLLÓ,  vö.  kapun-,  víz-álló. 

álló-dinnye:  [meló  hibernus ;  wintemielone]. 
1558  :  Allo  awagh  Thelelö  dynneye  io  wagyon  (Múz. 
Kisfaludy). 

álló -kincs,  -kénes :  1481 :  Et  alia  pecunia  wlgo 
allokcncz  (OL.  D.  26018). 

álló-tanya  :  [piscina  ;  weiher].  1588  :  Allo  wagi 
halas  thonia  (OL.  UC.  .64/85). 

ÁLLONGAT,  vö.  fölállongat. 

ALMA  :  pomum,  malum  ;  apfel  NySz.  1236/1239  : 
Prope  riuulum  qui  Hűit  de  Jí»/ac'uth  (HazaiOkm. 
VI. 33).    1288 :    In    timatis    iu.xta    Alma    tria    iugera 

Magyar  Oklevél -Szótár. 


(Veszpr.  109,  Szepezd  2).  1296  ? :  In  caput  fluuii 
Weresflima  vocati  (Múz.  Péchy).  1315  :  Possessiones 
Bachamezey  WerusrtÍHírtfolua  (uo.).  Cadit  in  íiuuium 
Werusrtíwirtpathaka  nuncupatum  (uo.).  1339  :  In  loco 
.4;)Hííkuth  vocato  duas  vineas  (Veszpr.  106,  Antalfa  4). 
1341 :  Ad  metas  arboriun  J.í/Mrthatar  vocatas  (OL.  D. 
3416, 1.  AnjouOkm.  1.387).  Quatuor  priores  metas  arbo- 
rum  a?w<ohatar  vocatas  (ZalaOkl.  I  387).  1385  :  In  loco 
J-ÍMirtzeer  nuncupato  similiter  duo  Jugera  (Veszpr.  6, 
Gyulakeszi).  Possessionibus  Veresftíwía  Philiphaza  Me- 
zenthokna  vocatis  (Múz.).  1407 :  Tria  in  loco  Fyz- 
alma  (Körmend,  Ányos  9).  1435.  Aque  Aproaííímuize 
vocate  (ZalaOkl.  11.486).  1506  :  Tria  in  loco  Marthon- 
'al))iay  appellato  (Veszpr.  4,  Csatár).  1558  :  Dyo.  Ma- 
nero  azw  alma  (OL.  Nád.  49).  Azw  alma  Azw  sozo 
[így?]  (uo.).  1599:  Ivet  bonchiok.  Eggjk  almaj awal  (OL. 
L.  in.  16.  17).  [Helyn.  szárm. :  1174':  In  predio  quod 
dicitur  Almád  (Veszpr.  2,  Kisberény).  1227  :  Ecclesie 
sancte  Marié  de  Almád  (OL.  D.  133).  1230 :  Villa 
Béren  Alchi  Wosod  Almád  Sagu  March  (Veszpr.  14, 
Dec.  Comit.  Sjmig.).  Villa  Alchi  Wosod  Almád  (Pannh. 
32/V).  1309:  Monasterii  de  Almád  (Veszpr.  13,  Szőlős, 
Zala  m.).  1426 :  Villis  FelsewftZwtaá  Mfiowalmad 
Zenthpeterfelde  (Forrás?).  1453:  Possessionibus  Valws 
Almád  et  Kyudmad  vocatis  (OL.  D.  14722).]  [Vö. 
birs-,  muskotály-alma,  pirosalma-fa,  telelő'-, 
vad-alma.] 

alma-fa :  malus ;  apfelbaum  NySz.  1225  :  Inde 
currit  ad  Almafa  (OL.  D.  119,  1.  SoprOkl.  1.12).  1237  : 
Ad  arborem  que  vocatur  agasalmafa  (ZalaOkl.  1.13) 
Ad  arborem  quam  vulgus  vocat  apathalmafa  (uo.  1.14). 
1252  :  Uenit  ad  arborem  sigTiatam  que  uulgo  dicitur 
Almafa  (OL.  D.  33710).  1256 :  Arbore  almafa  (Hazai- 
Okm. Vn.57). 

alma-fánk :  jfrixum,  pastillus  ex  pomis  factus ; 
apfelki-apfen].  1545  :  Almát  alma  fánkhoz  (OL.  Nád. 
41).  1551 :  Almát  alma  fánknak  (uo.  49). 

alma-hímű :  [equus  pomulatus,  scutulatus ;  apfel- 
schimmel[.  1296 :  Quendani  equum  alma  hymu  peeg 
coloris  (Múz.  Wenzel). 

alma-kása :  [pulmentum  ex  pomis  factum ;  apfel- 
brei,  apfelmus].  1548 :  Almát  alma  kasának  (OL. 
Nád.  49). 

ALMÁRIOM,  almárium :  armarium,  reposi- 
torium,  fiscus,  abacus  vestiarius ;  almer,  schrank, 
schrein  NySz.  [Vö.  1490 :  In  almario  cuppe  (OL.  D. 
26048)].  1554 :  Cista  viügo  ahiarium  (OL.  UC.  76/1). 
1608  :  Az  almaryom.  (uo.  37/56).  1638 :  Egy  kis 
almárium  (uo.  2/34). 

ALMARIOMOCSKA  :  [armarium  parvum  ;  klei- 
ner  schrank].  1597  :  Hituan  almariomoczka  (OL.  UC. 
101/3). 

ALMÁS :  pomosus,  pomis  praeditus :  mit  ápfeln 
versehn,  apfel-  NySz.  1093  :  Undeciraum  predium  est 
quod  uocatiu-  Almás  (Pannh.  2/A).  1193  :  Ibi  intrat  in 
uiam  almás  (OL.  D.  27).  1200  k. :  Ad  fluuiiun  Almás 
peruenit  (Anon.  26).  1233  :  Vndecinium  predium  est 
quod  uocatur  Almás  (Pannh.  1/Z).  1240  k. :  In  predio 
Ahnas  hec  sünt  nomina  Jobagionuni  Torda  Buzoch 
Gurge  Mathsa  (uo.  61/8).  1260/1271 :  Vsque  ad  riuulum 
qui  aZ/«aspataka  nominatur  (OL.  D.  2505).  1330/1420  : 
Cadit  in  fluuium  AÍw«spatak  vocatum  (Fon-ás?).  1356  : 
Ad  rj'wlum  .4Z>«físpataka  nuncupatum  (Múz.).  1366  : 
In  quodam  Prato  prope  .4Zí»f'.steluk  (Veszpr.  7,  Hanta). 
1381 :  In  vno  i-ubeto  penes  Almasion^t,  adiacenti 
(Múz.).  1390  :  Riuulus  .á.Z«íaspatak  nominatus  (OL.  D. 
7620).  Riuulus  .4ÍHt«spatak  nominatus  (Lelesz  Met. 
Mármaros  11).  1400  :  Nicolaum  Almás  dietum  (Zichy- 
Okm. V.178).  1409:  Venit  ad  fluuium  .4Z«irt.spathaka 


19 


ÁLMOS— ÁLTAL 


ALTALAG-iU^TALUT 


20 


nuneupatum  (Múz.).  1454 :  Almás,  hn.  (OL.  D.  14604). 
1467  :  Penes  quandam  vallem  Kyskerekalmas  vocatam 

(Múz.). 

almás-kék:  poiniüatus,  acutulatus;  apfelgrau  NySz. 
[caeriileus].1556:  Az  kichin  kochiba  az  almás  kek  lowak 
leznek  (OL.  Nád.  49).  1586 :  Equi  cerulei  uiűgo  almas- 
kek  dicti  (OL.  L.  ni.l6.  17). 

ÁLMOS :  Homnolentus,  somniciüosus ;  schlafrig 
NySz.  1229  :  Quorum  nomiiia  mixtim  hec  sünt  Almus 
[a.  m.  álmos  ?]  Leger  Medve  Wrou  (Pannh.  5/Gg). 
1233/1345  :  Usque  ad  locum  qui  vocatur  Almustoua, 
(Veszpr.  3,  Biliege).  1258  :  Peteu  Dániel  Almus  Bohas 
Jaco  et  Symun  (Pannh.  6  D).  1277:  Almus  íilius  Pousa 
(Múz.  Ertl).  1277/1291:  Ahmis  filius  Pousa  (uo.  Érdy). 
1277/1328  :  Ahmis  filius  Pousa  (uo.).  1364 :  Nicolaus 
Filius  Almus  (HazaiOkm.  V.145i.  1452:  Michael  dictus 
Almos  (OL.  D.  14575). 

ÁLNOK" :  astutus,  versutus,  furtivus,  malitiosus  ; 
heimtückisch,  listig,  schlau,  falsch  NySz.  1247  :  No- 
mina  quidem  libertinorum  sünt  hec  Pouka  Povs  Hogud 
Wendeg  Agustun  Mortim  Sudan  Boch  Almtc  Futás 
Bugul  (Veszpr.  6,  Gyulakeszi).  1247,1342  :  Alnuk,  szn. 
(HazaiOkm.  V.21).  1315  :  Alus  fiUo  Alnuk  (Veszpr.  6, 
Gyulakeszi). 

ALÓL  CSAPÓ  (MALOM) :  [molendinum  sub- 
tus  cuiTens ;  unterscbJachtige  miihle].  1369 :  Vnum 
molendinum  in  fluuio  Vesprem  Alolchapo  uocatum 
(Veszpr.  3,  Bogárfölde).  1638  :  Beö  vizre  alól  czapo 
[t.  i.  malom]  (OL.  UC.  2/34). 

ALOT  ?  :  sopio ;  einschláfern  NySz.  («alut»  a.). 
1265  :  Olotow  [a.  m.  alotó  ?]   filio  Gonow  (Múz.  Ei-tl). 

ALSÓ  :  inferus,  inferior,  imus  ;  unter-  NySz.  1307  : 
Cuiusdam  térre  OIsouzxúq  nominate  (Múz.  Berényi). 
1311 :  Lóca  sessioualia  in  OZsorakamoz.  (AnjouOkm. 
L  230).  1320.  Possessionis  -4ísoííkerecben  (OL.  D. 
1990).  1335 :  Possessionum  Fulseuadrian  et  Olsoic- 
adrian  (uo.  2946).  1353  :  In  possessione  OZso?(kethel 
(Múz.)  1355  :  Possessionum  Fulseuadiyan  et  Olsou- 
adryan  (OL.  D  17634,  1.  AnjouOkm.  VL300).  1356  : 
OZsopachuch,  hn.  (ZalaOkl.  L  570  .  1363  :  Ad  quosdam 
íiuuios  Galnaseer  et  OZsosugatag  nominatos  (Múz.). 
1364:  Nicolao  Orda  dicto  de  OZso ít'hilimba  (Múz.  Kállay). 
1394  :  In  possessione  OZsoendred  vocata  (Veszpr.  4, 
Endréd).  1400  :  Duabus  Jnsulis  Felseuzygeth  et  Alsou- 
zygeth  nominatis  (Pannh.  1/1).  1402 :  In  possessione 
AIsowíaXvl  vocata  (Múz.  Beniczky).  1417  :  Ladislai  Tóth 
dicti  de  ^Zsbmolnasbel  (Pannh.  Hitel.  48).  1420  :  Pos- 
sessiones  JZsoteremiFelseuteremi  (ZichyOkm.  Vi.634). 
1426 :  Villis  Felsewalmad  Alsowalvadiá  Zenthpeter- 
felde  (Forrás  ?).  1452  :  Possessionum  Kewzepsewselp 
et  ^ísopencz  appellatarum  (OL.  D  14525).  1454  :  Also- 
nadasd  Felsewnadasd  (uo.  14604).  1479 :  Diuertens 
ad  locum  qui  dicitur  >lZsofolyamat  (Múz.)  1496  :  Pos- 
sessionibus  Jobagy  ^/soewr  Felseewr  (Körmend  III/6, 
Körmend  7).  Possessionibus  Zenthkwtli  AIsoqyit  Fel- 
sewewr  (uo.  Körmend  10).  1499.  Duas  insulas  Felsew- 
zygeth  et  ^Zsozygeth  appellatas  (Múz.). 

alsó-ing :  perizona,  intenda,  subligar,  castula : 
unterhemd  NySz.  1548  :  In  eiusdem  edibus  also  Ing 
ni  (Múz.  Kapy). 

alsó-kő :  [lapis  moláris  inferior,  méta ;  unterer 
mühlstein].  1597  :  Az  malomnak  garatia,  lizt  valuia, 
also  keouc,  forgó  keoue  (OL.  UC.  101/3). 

ÁLTAL,  átal:  a)  trans ;  über-,  hinüber-,  durch- ; 
b)  directus,  rcctus,  brevior ;  direkt,  gerade,  kürzer 
NySz.  (1.  és  3.  jel).  1258:  Quedam  terra  arahilis  que 
aZíaZparlac  appellatur  (OL.  D.  480).  1288  :  Duo  iugera 


in  által  iuxta  terram  Cazmerii  (Veszpr.  109,  Szepezd 
2).  1295 :  lacui  J.ZtoZpotok  dicto  (KárolyiOkl.  1.23). 
1318 :  Ad  A  nam  terram  que  Altal^^arlak  vocaretur 
(OL.  D.  1916).  1372  :  Ad  Ryuulum  .AZíaZpatak  vocatum 
(uo.  6039).  1379 :  Possessionis  Altahegh  vocate 
(KárolyiOkl.  I.  366).  1391:  Uenissent  ad  Riuulum 
JZírtZpatak  vocatum  (Lelesz  Met.  Ugocsa  8).  1408  : 
Circa  Siluam  Althalhjk  sclauonicum  autem  Prech- 
nabukovyna  vocata  (OL.  D.  9416).  1414  :  Perueniret  ad 
ten-as  arabiles  que  wlgo  AUhalíeláe  nominaretur  [igy?| 
(Körmend,  Communis  Elenchus  10,  Bogad).  1425 : 
Johanne  Által  (Múz.  Kisfaludy).  1431 :  Rubetum  Altal- 
berek  vocatum  (KárolyiOkl.  n.llO).  1451:  Thome 
Althal  (OL.  D.  14905). 

ÁLTALAG,  -ÁCSA,  1.  átalag,  -ácsa. 

ÁLTALESIK ;  [cado  per  aliquem  locum  ;  hinüber- 
f allén,  hindurchf allén].  1367  1384:  Cadit  in  alium  flu- 
uium  Altalesew   vocatum  (OL.  D.  5595).    [Vö.  NySz.] 

ÁLTA.LHOZ :  [transveho,  transporto ;  herüber- 
bringen,  herüberführen].  1545  :  Eg  reuesznek  az  ki 
az  eleest  által  hozta  (OL.  Nád.  41). 

ÁLTAL  JÁR:  permeo,  pervado,  perambulo;  durch- 
gehen,  durchwandern,  dm-chdringen,  hinübergehen 
NySz.  1348  :  Quinquaginta  iugera  in  loco  altalyaro. 
(ZalaOkl.  I.  478).  1440 :  Venissent  ad  íines  quarundam 
terrarum  arabilium  Althaljarofeldek  nuncupatarum 
(Múz.  >.  1484 :  Item  in  loco  Althalyaro  vnum  juger 
(OL.  D.  36320). 

ÁLTALKISÉR  :  traduco  ;  hinübergeleiten  NySz. 
1544 :  Eg  paraztnak  ki  az  raban  által  kcscr  az  ar 
uizbe  (OL.  Nád.  42). 

ÁLTALLÁTÓ :  perspicuus  :  durchsichtig  NySz. 
1638  :  Által  lato  üveg  ablakra  való  (OL.  UC.  2/34). 
Az  Harmadik  [ablak]  penigh  vagion  rakva  kerek  által 
lato  uveghböl  (uo.). 

ÁLTALLYUKASZTÁS:  perforatio ;  das  durch- 
löchern  NySz.  («általlikasztás»  a.)  1643 :  Vagyon  az 
aknában  egy  általlyukasztás,  azhol  az  viz  vagyon  az 
mélységben  (GazdtörtSzemle  VI. 119).  Viszont  vagyon 
azon  ált ally likas ztáshan  sónak  reménysége,  jó  erezet 
hogy  találnának  (uo.). 

ÁLTALÖSVÉNY,  -ösvíny :  trames  ;  kreuzweg 
NySz.  1442  :  Caderet  in  \Tiam  semitam  wlgo  Által- 
wsiüin  vocatam  (Múz.).  1451 :  Unam  semitam,  vulgariter 
által  wsivin  vocatam  (OL.  D.  32377). 

ÁLTALS.ZÉD:  fherüberpflücken].  1643:  Valaki 
szölöibül  köitvélt,  almát  és  egyébb  gyümölcsöt  a 
szomszédébul  általszed,  4  forinton  marad  (Gazdtört- 
Szemle VI.471). 

ÁLTALTÖRDEL:  reticulo;  diu-chbrechen  NySz. 
1635 :  A  kik  portai  szablyát  kéztől  csináltatnak  cif- 
rázon  [olv.  cifráson]  által  tördelt  virágokkal  girájától 
3  f.  50  d.  (GazdtörtSzemle  \^n.475). 

ÁLTALÜT :  trames,  sémita,  via  compendiosa, 
compendium  ;  kurzer  weg,  kürzester  weg,  grader  weg 
NySz.  1269 :  Uadit  ad  uiam  que  Altaluth  vocatur 
(OL.  D.  679)  1297  :  Per  viam  a  Lapus  Nyár  usque 
ad  aquam  Kysdunad  uocatam  que  via  dicitur  Altakith 
(Múz.  Justh).  1334  :  In  latitudine  duorum  iugerum  a 
via  általat  (Múz.).  Vádit  uersus  occidentem  usque  által- 
üt que  venit  de  Pomlen  (uo.).  1337  :  Unam  viam  kis 
aUal  ut  vocatam  (HazaiOkm.  III.132).  1341 :  Via  anti- 
qua  que  dicitur  althaluth  (OL.  D.  24467).  1398/1429  : 
Vsque  ad  teiram  que  vocaretur  altaluth  (uo.  .c870). 
1436  :  Deinde  transiret  ad  viam  que  Altaluth  vocaretur 


L'l 


AlTALVISZ  -AMINT 


ÁMPOLNA-ANNA 


22 


(uo.  231).    1526  :    Intra  vias    Alapywth    et  Althalwth 
vocatas  (Pannii.  20/A). 

ÁLTAL  VISZ  :  traduco,  ti-an.sduco,  transfero  ; 
liiuüberführeu,  berübeibringeu  NySz.  1684 :  Mikoron 
uyaron  az  liánon  marhatli  atal  wyhcfhnek  (OL.  UC. 
56  33). 

ALUSZIK,  vö.  megaluszik. 

ALUT,  1.  alot 

AMADÉ :  Homodeus  Kr.  1318/1320  :  Paulo  filio 
Omodey  de  genere  Verbulchu  (Veszpr.  16,  Vespr. 
Oppid.). 

AMBORUS,  1.  Ambrus. 

AMBRUS,  Amborus,  Ambros,  Amburüs : 
Ambrosius  Kr.  1211 ;  Hü  sünt  ioubagiones  Tubus 
Dolus  Beké  Gentus  Horogns  Opus  Ombreus  [a.  m. 
Ambrus  ?]  Kuine  (Pannh.  Tih.1/5).  1240  k. :  In  eodem 
predio  hec  sünt  nomina  pastorum  ouium  Ombruus 
Keseleud  (Pannh.  61/8).  1577:  Zabo  Ambros  [igy  két- 
szer] (OL.  UC.  1/3).  1584:  Nyrö  ^w&orMs  (uo.  56/33). 
Kochy  Amborus  (uo.).  Kaza  Amborus  (uo.).  Fabian 
Amburus  (uo.).  1597:  Karykas  Amburus    (uo.  12/42). 

AMBURUS,  1.  Ambrus. 

AMELY,  azmélly :  qui,  quae,  quod ;  welcher, 
welche,  welches  NySz.  («melly»  3.  jel.  a.).  1608 : 
Az  mely  barátom  onnét  haza  jővén  Wittenbergára 
jönek  (MA.  NLI.  293).  1643 :  Azmely  tölgyerdö  az 
sóbányához  való  volt  (GazdtörtSzemle  VI.121). 

AMELYIK,  azmélly ik  :  [qui,  quae,  quod ;  wel- 
cher, vvelche,  welches,  der,  die,  das].  1613/1696  :  Vala- 
mely atyánkfia  szántóföldet  cserél,  és  azmelyik  ád 
hozzája  pénzt,  törvényünk  ez  (GazdtörtSzemle  VII. 
410).  [Vö.  NySz.  mellyik  a.,  más  jel] 

AMENNYI,  azmenyé,  azmennyi :  quantus, 
quot ;  wie  viel  NySz.  («meimyi»  a.,  3.  jel.).  1558  : 
Szürköntöst,  öreg  embernek  valót  és  gyermeknek, 
ahhoz  képest  azmennyi  réf  lészen  benne,  azt  meg 
kell  intézni  és  adni  (GazdtörtSzemle  VI.137).  1571 : 
Cypellóst  az  menyet  el  nyöheth  (OL.  Nád.  47). 

AMENNYIRE,  azmennyire:  quatenus,  quan- 
tum ;  soweit,  insofern  NySz.  («mennjáre»  3.  jel.  a.). 
1643  :  Azmennyire  mi  eszünkben  vehettük  .  .  .  hasz- 
nosnak Ítélnénk  új  schahtot  készéttetni  (Gazdtört- 
Szemle VI.  120). 

AMETISZT:  amethystus  NySz.  1516:  Egh  ewregh 
ametisth,  keth  kysseb  ametisth  (OL.  D.  26367,  1.  Zol- 
nai :   Nyelveml    204). 

AMI,  azm.i  :  relativum  :  quod;  was  NySz.  («2.  mi» 
3.  jel.  a.)  1613/1696  ;  Azmit  ide  felírtunk  mesgyejárás- 
uak  módjárúl,  szükség  az  porgolátok  járásárúi  is  Ír- 
nunk (GazdtörtSzemle  VII.411). 

AMIKOR,  azmikor :  quum ;  wenn,  als  NySz. 
(«mikor»  1.  jel.  a.).  1643  :  Azmtkor  császár  urunk  ö 
felsége  az  aknát  az  eperjesi  városnak  adta  volna 
(GazdtörtSzemle  VI.119). 

AMINT,  azmint:  prout,  ut,  sicut,  ceu,  velut, 
quam;  wie,  gleichwie,  als,  denn  NySz.  («mint»  a.,  2.  jel.). 
1526 :  Azmint  el  rendeltem  Igj  akarom  hogy  legyen 
(OL.  D.  24323,  1.  Zolnai :  Nyelveml.  257).  1619:  Az 
lengiel  urbárium  szerint  az  minth  kántort  fizettek 
(OL.  UC.  22/21).  1643 :  Az  régi  sóvágó-helyek,  az 
felső  mezőben  vulgo  kürn,  azmint  felöl  is  specificál- 
tatütt,  teljesséí^ösen  elhagyatának  az  munkábul  (Gazd- 
tört-zemle    VÍ.12Ü).    1752:    Meghagyni    méltóztatott: 


azmint  is  az  méltóságos  uraság  oeconomiális  commis- 
aiója  azt  végezte,  hogy  [stb.]  (uo.  138). 

ÁMPOLNA,  ámpolna,  ámpóna,  ámpona  ? : 
ampulla ;  ampel,  krug  NySz.  1542 :  Ámpolna  Kyn- 
thorna  (OL.  Nád.  40).  1553 :  Ampolnath  ezüstöth 
kettöth  (OL.  L.  III.16.  17).  1556  :  Ket  ezwst  ámpolna 
(OL.  Nád.  48).  1581 :  Negh  ampona  ezwsth  (OL.  L. 
111.16.  17).  1584  :  Keth  ezüsth  ampona  (OL.  UC.  56/33). 
1588  :  Ampona  on  ketteo  (uo.  76/17). 

ÁMPÓNA,  ÁMPONA?  1.  ámpolna. 

ANDOR,  1.  András. 

ANDORKÓ  :  [koseform  zu  Andreas].  1602 :  An- 
dorkó  Tamás  jobbágy.  Andorkó  Gergely  jobbágy 
(SzékelyOkl   V.317).  [Vö.  András.] 

ANDORJÁS,  1.  András. 

ANDRÁS,  Andor,  Andorjás,  Andreás,  En- 
dere,  Endre  :  Andreas  Kr.  1225  :  Quorum  nomina 
sünt  hec  .  .  .  Aruud  cum  nepote.  Endre  cum  fratre 
suo  Andrea  (Pannii.  l/F).  1242  k. :  Hec  sünt  nomina 
Jobagiouum  equestrium  Bekes  Endere  Svunug  Pyncust 
(Pannh.  61/8).  1282  k. :  Andreas  Béla  et  Lewenta 
(Kézai,  1.  FontDom.  1/2.  82).  1321/1323:  Kenches- 
andrasfolua  (Múz.  Soós).  1332  :  Super  curia  seu  fundo 
eorundem  Ibwríiastephanhaza  et  Herborthfiaanrfreas- 
haza  nomrnato  in  Ciuitate  Strigoniensi  sito  (Múz.).  1336  : 
Scentíianduryas,  hn.  (SztárayOkl.  1.106).  1355 :  Sex 
lóca  villámra  fundari  de  nouo  inceptarum  que  wlgo 
wagas  nuncuparentur.  Villa  Kunchul  wagasa  ViUa 
András  uagasa  (OL.  D.  4483).  1408 :  Piscinas  Andras- 
weyzehele  Samyak  Nagsar  (Múz.).  1428 :  In  terris 
Andreas  ortuana  et  Molnár  Andreas  ortuana  vocatis 
(uo.  TörtTárs.  1).  1452  :  In  possessione  Andrashaza 
(OL.  D.  14619).  1454:  Zenthandras,  hn.  (uo.  H604). 
1459  :  Naghrtndreasnehaza,  hn.  (uo.  15334).  1492 :  In 
possessione  Zenthandraswr  [igy  többször]  alio  nomine 
Eghazafalwa  (Múz.  Justh,  II.  Ulászló  oki.).  1493 :  En 
ver  andras  adom  en  kezem  yrassat  (Akad.,  I.  Zolnai : 
Nyelveml.  156).  1602 :  A7idor  Jakab  (SzékelyOkl.  V. 
193).  1668  :  Nagy  Andras  Csöz  hiro  (OL.  UC.  1/21). 
[Vö.  Andorkó. J 

ANDREÁS,  1.  András. 
ANGOLNA,  vö.  ángvilla. 

ÁNGOSTÁR,  ángustár  :  (cantharus  ligneus  ; 
angster].  1535  :  Lignei  cantari  angostar  dicti  (OL.  UC. 
99/25).  1549:  In  cellario  cantharus  ligneus  angusthar 
(uo.  75/41).  1588  :  Ereg  fa  angostar  (uo.  76/17). 

ÁNGUSTÁR,  1.  ángostár. 

ÁNGVILLA :  anguilla ;  aal  NySz.  («angolna»  a.) 
1595  :  Anguilla  egy  neghel  (OL.  Nád.  49). 

ANGYAL  :  angelus  ;  engel  NySz.  1478  :  Petrum 
Angyal  (Körmend,  Heim  590).  1482  :  Gregorio  Angyal 
(Veszpr.  9,  Kovácsi).  1561 :  Petro  Angyal  (Székely- 
Okl. V.82). 

ANGYALOS  :  [angelum  habens  ;  engel  habend]. 
1583  :  Angyalos,  hn.  (SzékelyOkl.  V.137). 

ÁNIS,  1.  ánizs. 

ÁNIZS,  ánis:  anisum  PP.  1378/1425  :  Sub  magna 
arbore  Salicis  Anisí'a  [a.  m.  ánizs?]  dicta  (OL.  D.  11297). 

[Vö.  NySz.] 

ANNA,  Annos:  Anna  PPB.  1370:  Possessio 
Anna  vocata  alio  nomine  nunc  Vras  appellata  (Múz. 
Kende).  1392 :  Johannis  de  ZenthrmMaazonfalua  (Múz. 
Péchy).  1476  :  Uua  saknia  wlgo,  quam  legaverat  Anna 


23 


ANNAKFÖLOTTE— APÁCA 


APAD— APOSTOLI-SZEK 


24 


(KárolyiOkl.  U.452).  1561 :  Kondorát  Istváimé,  Annoi< 
(SzékelyOkl.  V.81).  Kondorát  Istvánnak,  feleségének 
Annos  asszonjuak  (uo.).  [Vö,  Annis  PPB.]  [Panka. 
Panna.] 

ANNAKPÖLÖTTE,  -felette :  ultro.  insuper. 
praeterea ;  überdies  XySz.  1608  :  Kegyelmed  porté- 
kájának egyéb  hija  nincsen,  hanem  az  Ursinus  m-am 
kért  egy  iveg  poharocskát  ki,  .  .  .  annakfeleUe  Szepsi 
Mihály  uram  kérte  ki  az  Kegyelmed  clomarisát  (MA. 
NLI.  262). 

ANNOS,  1.  Anna. 

ANTAL  :  Antonius  NySz.  1275  :  Anthalens  [igy  ? 
a.  m.  Antal?]  filius  Goloinb  (Veszpr.  106,  Bedeg  2). 
1423  :  Duobus  pratis  sew  fenilibus  vao  Anthalnjlai 
et  altero  Athyapvthamelleke  nominatis  penes  viam 
de  possessione  Athya  dueentem  existentibus  (Lelesz 
Acta  43  11).  1426  :  "Prediis  Kasatya^Jí/rtZhaza  Egyed- 
lakos Lakosajíföíhaza  et  Zygeth  appellatis  (Fon-ás "?). 
1454:  LakosrtíiíaThaza.  hn.  ^  (OL.  D.  14781).  Kosa- 
íyantaniSLza.  hn.  (uo.).  1484 :  Valentini  Avfhahvej 
(Veszpr.  4,  Csopak).  1528:  Terram  Kysríjíí/m/ne  pwz- 
thaya  vocatam  (OL.  Kolozsm.  106). 

ANTTA:  mater:  mutter  NySz.  1361:  Vergit  ad  vnum 
stagnum  Anyato  dictimi  (Körmend,  Heim  176).  1489  : 
Insuper  etiam  dicit,  quod  si  vellet  ü-ritare  et  recusare. 
mater  íieret  meretrix,  vulgariter  dicendo  kwTwa  legén 
anya,  ky  megmasolya  (OL.  D.  19472). 

anya-méh:  apes  pro  foetificatione  relictae:  mutter- 
biene  NySz.  1564  :  Anyaméh.  Rayh  meh  (OL.  Nád.  49). 

ÁNYAS?  1   Ányos. 

ANYÓKA:  |matercula:  mütterehenl  1522:  Valen- 
tinus  Anyóka  (OL.  D.  37328). 

ÁNYOS,  Ányas  ?  :  Anianus  CzF.  [?]  1224  :  Amis 
fa.  m.  Ányos  v.  ányús  —  ágjiis  ?]  et  Boxa  tenetur 
seruire  in  cocitate  [?]  Zerendu  in  opere  Tauamici 
(Veszpr.  14,  Supuna).  1299 :  A>iyas  [a.  m.  Ányos '?] 
de  Z^-many  (MpnStrig.  II.  475).  1382  :  Gregorius  dictus 
Ányos  [olv.  /Inyos  v.  anyós  —  ágWis  "?|  de  Wamus 
(Veszpr.  106,  Szentbenedekalja  1).  1428 :  Johanne 
dicto  Ányos  (Veszpr.  11,  Lovas).  1451 :  Jllichael  Ányos 
(OL.  D.  14456).  [Vö.  Mátyás  FI. :  Nyelvtört.  Szótár- 
kisérlet,  Ányos  a.] 

ÁNYOS  ?  1.  ágyús. 

ÁNYÚS  ?  1.  ágyús. 

APA :  páter :  vater  NySz.  1152  :  Belos  bano  Apa 
comite  (Pannh.  38  ?).  12Ó0  k.  :  Tuhutum  uir  pruden- 
tissimus  misit  quendam  uirum  astutum,  patrem  Opa- 
forcos  Ogmand  (Anon.  25).  1211:  Isti  sünt  eurriferiVosos 
Chima  Domus  Mogd  Chemud  Ap2)a  ["?]  Neurenche 
Árud  CaUz  (Pannh.  Tih.  15).  1229:  Pristaldo  Opa 
(Pannh  5,Gg.).  1285  :  Possessiones  et  domos  Jordani 
filii  Balcini  ciuis  Albensis  decedentis  sine  herede  ad 
manus  nostras-  Regias  deuolutas  quas  habét  in  castro 
Albensi  et  specialiter  vineam  ipsius  Apareze  vócatam 
(Körmend,  Heim  13,  1.  HazaiOkm.  VIII.  239). 

APÁCA,  appácca? :  sacerdotissa,  monacha,  nonna : 
nonne  NySz.  1256:  luxta  uiam  publicam  que  procedit  ad 
«;}jjrtcc/íafalua  (Pannh.  14  B,l.Wenzel  11.265)  1266/1297: 
luxta  locum  qui  dicitiu-  ^^jfíc/iasumlo  (Pannh.  Tih.  1  9). 
1270  :  Apacha  Somlyó.  (HazaiOkl.  59).  1347  :  Dátum 
in  .4/)oc/iauasarhei  (Múz.).  1351 :  In  eongregacione 
prope  ^^rtc/irtwasarhel  celebrata  (uo.).  1356  :  In  latere 
cuiusdam  campi  J^/)fl^7irtzeuleye  nímcupati  (uo.).  1368  : 
Apacha  Vasarhel  (HazaiOkl.  284).  1369  :  Prope  villám 
A^ac/iawasarhel  (Múz.).  1389  :  Castri  ^p;)ffrc7í(7somlo\v 
(Körmend  Hl  3,  Atád  19). 


APAD  :  decresco,  detumeo,  deminuor :  abnehmen 
NySz.  1598 :  A  szalonnaiak  adnak  circiter  67  kr, 
martoniak  33  és  igy  mostan  a  szalonnai  jövedelem, 
a  szalonnaiak  a  Martoniakkal  vagy  apadnak,  vagj' 
áradnak,  száz  kereszt  búzát  adnak  (CanonVisit.  145). 

APADÁS :  decrementum  liquoris ;  das  abnehmen 
eines  fliessenden  dinges  NySz.  1692 :  Korcsomáros- 
nak amikor  bort  árul,  búza  minden  holnapra  metr.  2. 
apadásra,  gyertj"ára,  minden  vedertül  denar.  1  (Gazd- 
törtSzemle  VI.  180).  Korcsomárosnak  .  .  .  Minden  veder 
borbul  csepegésre,  gyertyára,  apadásra  1 — 1  pénz  (uo. 
181).  Korcsomárosnak  .  .  .  Minden  veder  borbeli  apa- 
dásért 1 — 1  pénz  (uo.  183). 

APASTAL,  1.  apostol. 

APÁT  :  abbas  :  abt  NySz.  (1.  jel.).  1211 :  Ad  collem 
qui  vulgo  dicitur  Apatíeereh  et  sub  colle  sünt  due 
mete.  Inde  egreditur  ad  monticulura  qui  uulgo  nim- 
cupatui-  Zouafeereh  iuxta  quem  est  méta  (Pannh. 
Tih.  1  o).  1221 :  Cum  seruo  nomine  Apát  (Pannh. 
4/B).  1237  :  Ad  arboreni  quam  viügus  vocat  apath- 
almafa  (ZalaOkl.  I.  14).  1240  k.  :  Fenetum  nomine  Apai 
toa  (Pannh.  61  8).  Quomm  nomina  sünt  hec  Cheme 
Apát  Mortun  Redemit  de  filio  Endus  Champam  et 
fratrem  eius  (uo.).  1263 :  Tenet  metam  cum  uilla 
J^flíunukaya  (Múz.  Rumy).  1293  :  Primo  incipit  in 
fluvio  Soyow  in  quodam  loco  Apath  re^\"y  uocato 
(Múz.  Hanvay).  1318 1320.  ArabUium  terrarum  seu 
campestrium  in  valle  Apathrethe  nuncupato  (Veszpr. 
16,  Vespr.  Oppid.).  1323 :  In  valle  que  Apát  welge 
dicitur  (Múz.  Balassa).  1338 :  In  valle  Apathrethe 
nuncupata  (HazaiOkm.  IV.  163).  1345 :  Ad  planam 
terram  Apathraezeje  vocatam  (I^elesz  Met.  Szatmár  64). 
1358 :  Wrskal  Wrs  Apaüaka.  Faud  Pyh^p  Capulch 
Cuest  (Pannh.  Tih.  1  17).  1365 :  Ad  faciem  cuius- 
dam monasterii  abbatialis  in  honore  beaté  Mar- 
garete  virginis  in  monte  Mezes  vocato  constructi 
quod  }i[eze»apafh  nuncuparetur  (Múz.).  1369  :  Nicolai 
de  Orozapath  (Múz.  Hon'át  IsU'.).  1452  :  Descensum 
philisteoiiim  ^^tíí/ísaUasa  nuncupatum  (OL.  D.  14514). 
1523 :  Nyarasapaf/í.  hn.  (Zolnai :  Nyelveml.  226). 

APÁTI:  abbatialis;  abteilich].  1222:  Nouem 
lűneas  quas  habebat  inter  uineas  hominum  abbatis 
in  ^^lIa  apaty  in  higmogos  (Pannh.  5/Nn).  1230 : 
Decimas  de  Ajjati  (Veszpr.  14.  Dec.  Comit.  SjTuig.). 
Decimas  de  AjJiudi  (Pannh.  32  V).  1231:  A  septem- 
trione  cum  villa  Apaty  (OL.  D.  168).  1240  k.  :  In 
predio  Hegmogos  quod  alio  nomine  dicitur  Apáti 
(Pannh.  618).  12661297:  Villám  de  gesnov  uel 
apaty  iuxta  fvceg  (Pannh.  Tih.  1 9).  1275 :  Tena 
populorum  de  "villa  Jjíöíí/  (OL.  D.  927).  1306  :  Quan- 
dam  possessionem  monastem  sui  Apaty  uocatam 
(Pannh.  6  S).  1327  :  Tems  Apathy  et  Mochfelde  voca- 
tis  (Múz.  Horvát  Istv.).  1344  :  In  villa  Apáti  (Múz.). 
1345 :  Possessionem  Feultheuberen  alio  nomine  Apathy 
vocatam  (Múz.).  1353  :  Nomina  possessionum  hec  sünt 
Wluesfolua  Apathy  (Múz.).  1370  :  Possessiones  Apaty 
ac  ZebegjTimonu.stura  vocate  (Múz.  Kende).  1418 :  Villis 
Arach  Apathy  Assofw  Ermenes  vocatis  (Veszpr.  2, 
Arács). 

APÓST AL,  1.  apostol 

APOSTOL,  apastal.  apostal:  apostolus:  apos- 
tel  NySz.  1453  :  In  possessione  Apastal  [a.  m.  apos- 
tol?] (OL.  D.  14621).  1456:  Jacobus  Apostal  (uo. 
15063).  1510  :  Georgio  Apasthal  (Múz.  Soós  ?).  1602 : 
Apostol  Tamás.  Apostol  Márton    (SzékelyOkl.    V.216) 

APOSTOLI-SZÉK:  [sedes  apostolica:  der  apos- 
tolische  stiihl].  1769  :  Istennek  és  az  Apostoli  szék- 
nek kglmébül  az  Egri  venerabilis  Püspöki  széknek  é> 


.\PRÓ— APRÓLÉK 


APRÓLÉKOS    ARANY 


26 


ahoz  köttetett  Diocesisnek  venerabilisPüspökie(Canon- 
Visit.  19{)). 

APRÓ :  miuuti,  miiiutuli;  klein,  gering  NySz.  (L  jel.). 
1145/1443 :  Venitiir  ad  locum  a;;rokwrth\vel  (OL.  D. 
14).  1281/1347  :  Ad  quosdam  frutices  AproYint&zt 
vocatos  (OL.  D.  .2275).  1304/1464 :  Venit  ad  vnam 
luetam  Op-osir  vocatam  (Múz.).  1354  :  Veniet  ad  quod- 
dam  monticulura  Aprosecr  nominatum  (Lelesz  Met. 
Szabolcs  18).  1426  :  Pratum  ad  duo  falcastra  suffi- 
ciencia  in  loco  scilicet  Apró  ozthal  nominato  (Veszpr. 
8,  Jutás).  1435 :  Aque  ^^jroalmauize  vocate  (Zala- 
Oki.  n.  486).  1472  :  Inter  duos  colles  aprohalom  nomi- 
natos  (OL.  D.  17341).  1518  :  In  loco  Apró  Ozthal  nomi- 
nato (Veszpr.  8,  Jutás).  1586  :  Apró  lábos  marha.  Mala- 
czok.  Godák  (OL.  Nád.  40). 

apró-hal :  1521 :  Apró  halath,  harchaat  (OL.  D. 
26264).  1544  :  Apró  halat  koppot,  dörgeczet  (OL.  Nád. 
40).  Vöttem  ebedre  aprohalat  (uo.  41). 

apró-kalmár :  [propola :  kiamer,  kleinhiindler]. 
1714:  Apró  kalmár  (DebrLt.,  Zoltai  Lajos  közlése). 
fVö.  aprólékos-kalmár.] 

apró-m.ozsár :  1597 :  ^jjro  ninsar  aliter  siska 
pattantiu  vass  2  (OL.  UC.  lÜl/3). 

apró-müves :  [handlanger].  1643  :  Az  apró  mű- 
vesnek béri,  úgymint :  az  csiga-tekerö,  taliga-tolyó  és 
az  kötéltartókra  sok  haszontalan  költség  kell  (Gazd- 
törtSzemle  VL120).  [Vö.  NySz.] 

apró-pénz,  -pinz  :  pecunia  minuta,  nummi ;  kleines 
geld  NySz.  1544 :  Attara  apró  pénzt  (OL.  Nád.  40). 
Ki  teszen  aprópénzt  (uo.  42).  1556 :  Harmadfel  forint 
apró  pinz  (uo.  48).  1610:  Dutka  és  aprópénz  (KomárJk.). 

apró-puska:  [sclopeti  genus;  eine  art  büchse]. 
1553  :  Apró  puska  lapthaba  walo  (OL.  L.  III.16.  17). 

apró-sajt :  1544  -.  Vöttem  apró  saytot  uaczorara 
(OL.  Nád.  41). 

apró-sült :  [assaturae  genus :  eine  art  braten]. 
1544 :  Ebedre  apró  sültnek  eg  font  boriuhust  (OL. 
Nád.  40). 

apró-szeg  :  [elavulás  ;  stift,  kleiner  nagel].  1545  : 
Vöttem  apró  zeget  (OL.  Nád.  40). 

APRÓD  :  a)  parvus  ;  klein  ;  b)  parv'ulus,  puer  ; 
kind ;  c)  apparitor,  pedissequus,  armiger ;  aufwarter, 
diener,  lakai,  waffentrager,  schiídknecht ;  d)  tyruncu- 
lus ;  lehrknabe  NySz.  1300 :  Johannis  dicti  Oprod 
(Forrás  ?).  1319  :  Johannes  dictus  Apród  (MonStrig. 
n.767).  1323 :  Stephano  dicto  Ojjrod  (AnjouOkm. 
11.65).  1324 :  Nicolao  dicto  Oprod  (Múz.  Ibrányi). 
1333:  Stephani  dicti  Aprowd  (OL.  D.  2798).  1335/1362: 
Nicolaus  dictus  Apród  (Múz.  KapjO-  1338 :  Nicolai 
dicti  Apród  (Múz.  Máriássy).  1339  :  Stephani  Aproud 
dicti  (Lelesz  Acta  1/25).  1342  :  Stephani  dicti  Aprowd 
(ZichyOkm.  IL18).  1348  :  lohannes  dictus  Apród  (OL. 
D.  28729).  1358:  Stephani  dicti  ^i^roj^rf  (Múz.).  1360: 
Nicolai  dicti  Apród  (OL.  D.  5179).  1367 :  Johannes  dictus 
Apród  (uo.  30695).  1371:  Johannes  dictus  Apród  (Múz.). 
1378  :  Nicolai  dicti  Apród  (OL.  D.  6497).  1394 :  Jo- 
hanni  dicto  Apród  (Múz.).  1414  :  Nicolai  Apród  (uo. 
Máriássy).  1422  :  Petro  Apród  (Lelesz  Acta  42/92). 
1475:  Simoné  Apród  (uo.  85/22).  1476/1484:  Kys 
Jankó  aprod'viwo  meo  (Múz.).  1477:  Apud  a^rof/ianuni 
mcum  (ZalaOkl.  11.608).  1530 :  Vnam  thaniztra  pro 
aprodvAxvo  (OL.  Nád.  42).  [Vö.  1287  :  Gregorius  paruu- 
lus  noster  (WenzelIV.293).  1325/1847:  Petrus  panuis' 
aule  sue  (OL.  D.  2275).]  . 

APRÓLEK:  1)  niinutia,    apopasnia :    klcine.   yc- 


ringe,  uichtswerte  dinge  NySz.  (la.  jel.).  1544  :  Széná- 
ért es  egeb  aprólékért  (OL.  Nád.  41).  1557  :  Egh  dis- 
nouak  aprólékát  iOL.  L.  III.16.  17).  1572  :  Az  egyk 
sysakuak  az  pofayaba  orh  uasaban  az  nyak  uasaban 
toltokaual  es  mynden  aprolekyaual  egeterabe  (OL. 
Nád.  47).  II  2)  e.xiguus,  minutus ;  klein,  zerkleiuert 
NySz.  (Ib.  jel.).  1545:  Kelh  ládában  aprólék  holwalo 
(ÖL.  Nád.  48).  1556 :  Aprólék  fekethe  selem  korda 
(uo.).  Kwlemb  kwlemb  aprólék  hym  golcz  remek 
peldak  (uo.).  1560  :  Eg  negel  aprólék  marha  (uo.  49). 
1594 :  Aprólék  fodor  (OL.  UC.  78/7).  1596  :  Aprólék 
fazeczkakot  (OL.  L.  III.  16.  17).  [Vö.  konyha-apró- 
lék.] 

APRÓLÉKOS  :  1)  minutus  ;  klein,  gering  NySz. 
(1.  jel.)  1643  :  Az  officinát,  akiben  az  aprólékos'  sót 
főzik,  revideálják  (GazdtörtSzemle  VI.118).  ||  2)  [pro- 
pola :  kraraer,  Jcleinhandler].  1712  :  Aprólékos  (DebrLt., 
Zoltai  Lajos  közlése). 

aprólékos-kalmár :  [propola  ;  Itramer,  kleinhand- 
lerj.  1714 :  Aprólékos  kalmár  (DebrLt.,  Zoltai  Lajos 
közlése).  [Vö.  apró-kalmár.] 

APRÓS:  minutus,  in  partes  minutas  divisus;  ver- 
kleinert,  in  kleine  stücklein  zerteilt  NySz.  (1.  jel.). 
1632 :  Az  malomhoz  való  apros  szer  szamot  (OL. 
UC.  3/20). 

ÁR?  :  fiuctus,  aestus  ;  fiút  NySz.  (2.  «ár»  a.).  1266: 
Partém  in  terra  Wisarahel  [a.  m.  ár?]  (OL.  D.  604). 
1348 :  Duo  Jugera  terrarum  suarum  quorum  vnum 
Benkara  reliquem  [?]  uero  Lenchehel  nuncupatur 
(Múz.).  1408:  Lacus  yJralya  [a.  m.  ár-alja  ?|  nuncu- 
patus  iungitur  ipsi  fluuio  Borswa  (Múz.). 

ARAD  :  exundo,  inundo,  redundo  ;  fluten,  strömen 
NySz.  [incrementum  capere  ;  zuuehmen].  1598:  A  sza- 
lonnaiak  adnak  circiter  67  kr,  martoniak  33  és  igy 
mostan  a  szalonnai  jövedelem,  a  szalonnaiak  a  Mar- 
toniakkal  vagy  apadnak,  vagy  áradnak,  száz  kereszt 
búzát  adnak  (CanonVisit.  145). 

ARAGON  -  SÁFRÁNY  :  [crocus  Aragonicus  ; 
aragonischer  safran].  1548 :  Uöttem  aragon  safrant 
(OL.  Nád.  43). 

ARANKA:  [nönév].  1309:  Domina  Aranka 
(AnjouOkm.  1.172).  1311 :  Domina  Aranka  (HazaiOkm. 
Vn.365).  [Vö.  arany?] 

ARÁNT,  vö.  közép-aránt. 

ARANY :  1)  auram,  aureus ;  gold,  golden  NySz. 
(1.  jel.).  1267  :  Villám  .^mnlabovbach  uocatám  (OL. 
D.  630).  1324  :  Vnum  locum  ar«nazou  uocatum  (Zichy- 
Okm. I.  266).  1349  :  Possessionem  ipsorum  Aranhasow 
alio  nomine  Zaramaz  in  comitatu  Tymisiensi  existen- 
tem  (OL.  D.  30114).  1391:  Symonis  dicti  Arany  (Zichy- 
Okm. IV.  468.).  1411 :  Johanne  dicto  Arany  (uo.  VI. 
159).  1425/1454  :  Quoddam  fossatum  ^rcinassas  voca- 
tum  (Múz.  Justh).  1482 :  Matheo  Aranlabo  (OL.  D. 
18589).  1526  :  Sollicitauerit  de  quodam  Arán  Darab 
(OL.  D.  25022).  1544 :  Ad  preparacionem  clipei  dedit 
wlgo  fel  kenj^  aranyat  (OL.  Nád.  40).  Eg-  könyue 
[így  ?]  aranyat  nettem  etek  aranazny  (uo.  47).  1548  l 
Négy  ehewe  arany  (uo.  48).  1555  :  Három  sing  aranya . 
zyvth  párta  (uo.).  ||  2)  nummus  aureus  ;  dukátén  NySz. 
(2.  jel.).  1544  :  Adtam  araíiol  öt  forintot  (OL.  Nád.  40): 
1638 :  Pénz  vagion  arannial  tallérral  szesztakkal  dutka 
es   polturak  (OL.  UC.  2/24).  [Vö.  vont-arany.] 

arany-égetó':  [auricoctor;  goldbrenner].  1363/1395 : 
Stephani  dicti  Aranegeto  (Múz.  Kisfaludy). 

arany- fonál :  aurifilum,  aurum  textilé ;  goldfaden, 
gewebtes    gold   NySz.  1544 :    Eé'   font  araú   fonalai 


27 


ARANYAS— AÉANYOS 


ARANYOZ— ARCUL 


'28 


tizenkét  ozót.  (OL.  Nád.  40).  Uöttünk  e"-  font 
arán  fonalat  tizenkét  czot  (uo.  41).  1553:  KoffS'om 
feyer  kamuka  meoperemezthek  arán  fonalból  zywth 
parthawal  (uo.  48).  1581 :  Egi  oltár  öltözetre  walo 
veres  selembwl  chinalt  arany  fonallal  elweffh  chaf- 
rangh  (OL.  L.  III.  16.  17.). 

arany-forint :  florenus  aureus,  aui-eus ;  goldgulden 
NySz.  1555  :  Tliizeneg  arany  forinth  (OL.  Nád.  48). 
1559:  Neg  araii  forintot  (uo.).  [Vö.  1456:  Vnum  bonum 
equuni  decem  florenos  aureos  valentem  (OL.  D.  15050).J 

arany-gyűrű,  -gyíiré?  -gyűrő:  annulus  aureus: 
goldener  ring  NySz.^Í516  :  Egh  arán  gywrewth  kyben 
egh  saffyl  wagíon.  Egh  arán  gywreth  [így]  kjében 
wagyon  Rakoth  dyamantal  Maria  Harmad  arán  gyw- 
rew  saöyl.  Neeved  arán  gywreiv  kyben  keth  hegyes 
dyamanth  wagyon  (OL.  D.  26367,  1.  Zolnai :  Nyelveml. 
204).  1545:  Eg  arait  gvröt  (01..  Nád.  40).  Egy  arany 
gytvrw  cymeres  (uo.'  48). 

arany -iLÍm  :  textilé  auro  distinctum,  textilé  Baby- 
lonicum,  imago  aurata ;  goldstickerei  NySz.  1564: 
Keth  wonth  araíi  hym     (OL.  Nád.  49). 

arany-lánc  :  torques;  goldkette  NySz.  1516  :  Egh 
kys  Arán  Lanch  (OL.  D.  "26367,  1.  Zolnai :  Nyelveml. 
204). 

arany-mű  :  [opus  aureumj ;  goldavbeit,  goldwerk 
NySz.  1635 :  Egyéb  arany  műtől  úgymint  függök, 
gyűrűk,  akiben  drágakövek  vannak,  alkudjék  az  ötvös 
mesterrel  (GazdtörtSzemle  VIII.475). 

arany -párta  :  [anadema  aureum :  goldene  kopf- 
zierde].  1494  k. :  Kepenyegh  et  aranpartha  vlnarum 
(OL.  D.  30244).  1532 :  Cásula  cineris  coloris  deam-ata 
crucem  habeus  faetam  ex  aranparta  (OL.  ActaPaul. 
SzLörinc  10/11).  1533  :  Arán  Partha  in  vna  colliga- 
tura  (OL.  Nád.  49). 

arany-perec  :  armilla,  brachiale  ;  armband  NySz. 
1576  :  Kézre  walo  arán  perecz  (OL.  Nád.  48). 

arany-sáfrány  :  [crocus  am-eus  ;  eine  art  safran]. 
1548:  Arany  safrant,  torót  safrant,  lant  safrant  (OL. 
Nád.  49). 

arany-szél:  [instita  aurea;  goldborde,  goldver- 
brámung].  1458  :  Palium  tercium  flauei  coloris  cum 
tenui  Serto  wlgo  Aransel  ordinatum  (Miíz.  Kállay). 

arany-szín,  -szinű,  -sziné,  -szinö,  -szün :  fuh-us, 
auiei  coloris ;  goldfarbig,  goldgelb  NySz.  1532 :  Fel- 
athlacz  aranztjnew  (OL.  L.  III.  16.  17).  Thafotha  aran- 
zyne  (uo.).  1542 :  Karasia,  septuh,  kemtuh  stamet 
aranyzwn  (OL.  Nád.  49). 

arany-zsinór  :  [taenia  auro  intorta;  goldene  schnur]. 
1581 :  Weoreos  selem  fonallal  elegh  aram/  sinor  (OL. 
L.  III.  16.  17). 

ARANYAS,  1.  aranyos. 

ARANYAZ,  1.  aranyoz. 

ARANYOS,  aranyas :  auratus,  aurosus,  aureus, 
auro  abundans ;  übergoldct,  golden,  rcich  an  gold 
NySz.  (1.  jel.'.  1267:  De  uilla  Oronos  sup  Camarun 
(Pann.  Hitel.  12).  1325,1347 :  Ciu-rit  ad  K^mranas 
(Körmend  n;4,  Miskouch  67).  1326  :  In  fluxu  ipsius 
fluuii  Aranias  CLelesz  Met.  Abaúj  10).  1362:  In  íIli- 
uium  Aranias  ~(0L.  D.  31102),  Í367  :  Duorum  sta- 
gnorum  Raunapataka  et  Haranyas  pataka  vocatorum 
(Körmend,  Heim  208).  1373  :  Ad  fontem  vnum  Aranyas- 
kuta  vocatum  (Veszpr.  Regn.  Met.  13).  1379  :  luxta 
Huuium  Araityafi  existens  (Lelesz  Acta  12'40).  1389  : 
Villis  Barath  VV'^thwos  Bolhaas  Zabaas  Aranyas  (Kör- 


mend III/3,  Atád  19).  1415 :  Jacobus  Aranyas  (uo. 
1/9,  Óvár  10).  1454  :  Aranyas,  hn.  (OL.  D.  14604). 
1487 ;  Dicte  Ciuitatis  Offon  Banya  alio  nomine  Aranyas 
Banya  (OL.  D.  37066).  Versus  fluuiiun  Aranyas  (uo.). 
1497 :  Duos  paplan  vnum  feyer  aranyas  aUud  weres- 
aranyas  (uo.  20569).  1510 :  Faceletrum  [így]  aranyas 
et  sárga  Tezthemelth  (uo.  35774).  1516 :  Negh  ara- 
nyas Maych  (uo.  26367, 1  Zobiai:  Nyelveml.  205).  1528: 
Peplum  vnum  haranyas  athlacz  (OL.  L.  nL16. 17).  1540 : 
Ket  hosszú  maycz  aranyas  (KároljdOkl.  in.227).  1544  : 
Az  ötuös  az  uram  cimeret  meg  mecczette  az  ket 
arahas  kupán  (OL.  Nád.  40).  1547  :  Eg  aranas  fwtat 
(uo.  48).  1599  .-Egj  aranjas  svsak  ezewst  aranjas 
tol  tokawal  es  orwasawal  (OL.*  L.  m.l6.  17).  1638: 
Meniezeti  ez  háznak  igen  szép  partazott  gombiai  fes- 
tet [igyj  es  araniasok  (OL.  UC.  2/34). 

aranyos-hím :  [textilé  am-o  distinctum,  textilé 
Babylonicum,  imago  aurata :  goldstickereil.  1560 : 
Ket  chahol  emeg  aranias  hím  vagion  egeken  (OL. 
Nád.  49).  1564 :  Neg  jonegre    walo    aranas  zel  hym 

(uo.  49). 

ARANYOZ,  aranyaz  :  auro,  deauro  ;  vergolden, 
übergolden  NySz.  1544 :  Eg  könj  ue  [igy  ?]  aranyat 
nettem  etek  aranazny  (OL.  Nád.  47).  1553 :  Hath 
ezyst  aranyazoth  gomb  (uo.  48).  1558:  Egi  meren 
araniazot  ewreg  pohár  (OL.  L.  I.l)  1584 :  Három 
ezüsth  aranazoth  kelh  (OL.  UC.  56/33).  1591 :  Egj 
hansar  ezwst  aranyazoth  czyfras  (OL.  Nád.  49).  1599 : 
Egj  meren  aranyazot  hanchyai*  (OL.  L.  IU.16.  17). 
1638  :  Meniezeti  ez  háznak  igen  szép  festés  es  gombiai 
Araniazott  (OL.  UC.  2/34). 

1.  ARASZ :  palmus,  spithama ;  spanne  NySz. 
1095 :  In  kyar  Ezti  Sap  Thatu  sekez  herdi  oraz 
fa.  m.  arasz?]  Helia  (Pannh.  15/0o).  1443:  Duo 
vasa  vinorum  quorum  quodlibet  decem  mensurarum 
manuum  et  palmarum  wlgo  Aráz  sít  et  existat  Vni- 
versis  et  singulis  keneziis  (Múz.).    [Vö.    eló'-arasz.] 

2.  ARASZ  :  [panni  genus  :  eine  art  tuch?].  1339  : 
Vnum  palium  meum  de  Aráz  (OL.  D.  3280). 

ARATÁS  :  messis,  messio  ;  emte  NySz.  1211 : 
Hü  sünt  vdornici  Boyad  Thexa  Nemelh  Cut  Vossos 
Monac  Vasaard  Somciu  Aratás  Zemdy  Forcos  Medue 
Thidia  (Pannh.  Tih.  1/5).  1597 :  Zolgal  rostálással 
aratassal  es  zena  göj-tessel  (OL.  UC.  12/42). 

ARATÓ:  messor;  schnitter  NySz.  1423  :  Johannes 
Araiho  (Lelesz  Acta  43/83).  1461 :  Benedictus  Arató 
(Múz.  Kisfaludy).  Ladislao  Aratho  (Múz.  Kállay). 
1477 :  Johannem  Aratho  (Lelesz  Acta  87  3).  1495  : 
Georgius  Aratho  (OL.  D.  26243).  1509:  Alberto  Aratho 
(Múz.  Forgách).  1524 :  Thoma  Aratho  (Lelesz  Acta 
130,49).  1525:  Michael  Aratho  (OL.  D.  37000).  1577: 
Arató  Pal  (OL.  UC.  1/3). 

ARBANÁSZ,  1.  orbonász. 

ÁRBOC  :  malus  navis  :  mást  NvSz.  [malua].  1498  : 
Blasius  Arbocz  (OL.  D.  20704). 

árboc-fa:  columna;  mást,  stange  NySz.  (3.  jel.). 
1597  :  [A  sátor]  minden  keoteliuel  es  három  arbocz 
faiual  egietembeu  (OL    UC.  101/3). 

ARC,  orca.  vö.  ál-,  ember-arc. 

arc-kötő  :  [gesichtsbinde].  1567  :  Egy  nrcza  Iceoteo 
keoteses  slogos  (Forrás?). 

ARCÉL,  1.  arcúi. 

ARCUL,  arcél:  a)  facie  tenus;  mit  dem  angesicht: 
b)  obviam  ;  entgegeu  NySz.    1408  :  Johannem  Fabrs 


29 


ArÉNDA  -ÁROK 


ÁROKI-ÁRPA 


30 


dictum  Archd  [a.  m.  arcél  :=  arcúi  ?]  Janus  (ZalaOkl. 
IUV36).  1484 :  Ladislaus  Arcelwdgoth.  (OL.  D.  18994). 

ÁRÉNDA :  conductio,  redcmptio,  arenda ;  pach- 
tung  NySz.  1674 :  Az  ser  korczomat  az  ott  való  ser 
névelős  arenda  szerent  birja  (OL.  UC.  8/21. 

ÁRK,  1.  árok. 

ÁRKI,  ároki :  [ad  fossam  pertinens  ;  auf  elnen 
graben  bezüglich|.  1311:  J.r%clialan  [hn.  a.  m.  árki?] 
(AnjouOkin.  I.  242).  1428  :  In  loco  eminenciori  wlgo 
Arökydomb  nominato  (Forrás  ?).  1454 :  Arky,  hn.  (OL. 
D.  14604). 

1.  ÁRKOS,  árokos:  [fossam  habens,  fossa  cii-- 
cumdatus ;  mit  einem  graben  versében,  umgeben|. 
1314 :  Circa  arcusxth.  a  parte  septemtrionali  sünt  diif) 
iugera  (Veszpr.  14,  Szentkirályszabadja).  1320/1355  : 
Cii'ca  viam  Ar/aíswth  nouem  Jugera  (Veszpr.  16, 
Vespr.  Oppid.).  1323 :  Super  quendam  monticulum 
Arcus  vocatum  (HazaiOkm.  IV.186).  1326  :  Arkus-^o- 
thaktuwe,  hn.  (AnjouOkm.  11.239).  1343  :  Fliiuio  seu 
alueo  Arcus  vocato  (ZichyOkni.  11.68).  1404:  Michae- 
lis  de  Arkivs  (Székely Oki.  V.3).  1446  :  Duo  [jugera] 
in  loco  Arkoskwth  (Veszpr.  14,  Szeutkirályszabadja). 
1465  :  Predioriim  Lyanheghaz  Kethfylew  [Kethsylew?] 
Arokws  Haromlabw  appeílatorum  (Múz.  Kállay). 

2.  ÁRKOS,  1.  árkus. 

ÁRKUS,  árkos  :  arcus  GyöngySzót.;  [lehrbogen]. 
1587  :  Fa  circulum  awagy  arcus  (OL.  UC.  46/74).  1638 : 
Bolt  ala  való  árkus  (OL.  UC.  2/34).  [Vö.  GvöngySzót. 
1899.  sz.] 

árkus-fa :  [lehrbogen].  1637  :  Boltas  ala  való  árkos 
fak  (OL.  UC.  14/43). 

ARNOLD,  ARNOLD  :  [Arnold].  1419  :  Arnold- 
falva,  hn.  (ZichyOkm.  VI.  539).  1546  :  Ees  hataarlik 
az  Arnold  fija  Mykloíj  fewldeewel  (ZalaOkl.  1.73). 

ÁRNYÉK,  árnyík :  umbra ;  schatten  NySz. 
(1.  jel.)  1275  :  Ad  promontorium  qiiod  uocatur  Arnyk- 
mal  (OL.  D.  921).  1346  :  Ad  promontorium  ArnykmSil 
dictum  (uo.  8838).  1438  :  Predia  Dyodtheleke  Lygeth- 
eghaz  ZenthpalarHeA;a  (FoiTás  ?).  1578  :  A  több  dara- 
bantok  azt  engették  az  árnék-eváöt  a  Harmincz-ember- 
erdeje  felöl,  a  többi  marada  a  több  darabontoknak 
(Szé'kelyOkl.  V.lll). 

ÁRNYÉKOS,  árnyíkos:  a)  umbrosus,  umbra- 
ticus  ;  schattlg  ;  b)  adumbratus  ;  schattenhaft,  schein- 
bar ;  c)  figuratus,  symbolicus  ;  bildlich  NySz.  1461 : 
Alberto  Arnikws  (Múz.  Kállay). 

ÁRNYÍK,  -OS,  1.  árnyék,  -os. 

ÁROK,  árk :  fovea,  fossa ;  graben  NySz.  1055  : 
Exhinc  usque  ad  angulum  artck  (Pannh.  Tih.  1/1). 
Inde  aruk  tue  que  uallis  usque  ad  kangrez  uiam  exten- 
ditur  (uo.).  Exinde  ad  magnam  uiam  que  ducit  ad 
aruk  tue.  (uo.).  Indeque  ad  artik  fee  (uo).  Posthec  ad 
aruk  que  ducitur  usque  ad  baluuan  (uo.).  1095  :  Inci- 
pit  per  munimentum  quod  uulgo  dicitur  aruk  (Paivnh. 
15/0o.).  Uertitur  ad  sabulosum  munimentum  qui  uulgo 
dicitur  humuch  aruk  (uo.).  1193 :  Inde  ad  quesorc 
(OL.  D.  27).  Inde  ad  huce  arc  (uo.).  1194 :  Ex  inde 
procedit  ad  arMcteu  et  ibi  est  méta  (uo.  33).  Inde 
autem  tendit  ad  amcteii  ad  priorem  homoc  (uo.). 
1211 :  Uenit  per  arundineta  usque  ad  Aroczog  (Pannh. 
Tih.  1/5).  1234:  Per  uias  uadit  ad  Aruch  (Pannh. 
32/A).  1269  :  Ad  locum  qui  aruk  uocatur  (OL.  ü.  679). 
1277  :  Uenit  ad  fossatum  ark  uulgariter  dictum  (uo. 
35834).  1283/1309 :  Prima  méta  incipit  in  ^ImArthetheu 


(uo.  1168).  12941367:  Venit  ad  fossatum  quod  uoca- 
tur Aruk  (Veszpr.  6,  Gyimót).  1297/1389 :  Peruenit 
ad  fossatam  paganorum'  que  wlgariter  Pagan  aruk 
dicitur  (Körmend,  Heim  369).  1312  :  Tendit  in  unam 
fossatam  aruk  uocatam  (OL.  D.  1806).  1335 :  Paulo  dicto 
Saar  de  Rammaruk  (Körmend,  Heim  67).  1339:  luxta 
quoddam  fossatum  wlgo  Eozynaruk  vocatum  (OL.  D. 
3222).  1341 :  Parvam  vallem  aruk  dictam  (ZalaOkl. 
1.387).  1342  :  Venit  ad  vnum  locum  Arnkzaá  vocatum 
(Öl.  D.  1731).  1353 :  Johannis  dicti  Toka  iobagionis 
ecclesie  nostre  de  Árukfeu  (Veszpr.  106,  Arokfő  1). 
1363  :  In  capite  cuiusdam  fossati  prout  idem  domi- 
nus  Episcopus  retulisset  Pyspukctro/ca  vocati  acces- 
.sissent  (Veszpr.  106,  Bicske  1).  1364:  Circa  vnam 
fossam  Arukíew  vocatam  (Veszpr.  Regn.  Met.  12). 
1377  :  luxta  quoddam  fossatum  Tohmwharoka  voca- 
tum (Körmend  II/l,  Alber  6.).  1379  :  In  arukkív/.  ám 
sessiones  (Múz.  Békássy).  1386 :  üatum  in  descensuphy- 
listeorura  ArukmeWek  vocato  (uo.  Kállay).  1394/1446: 
In  loco  Arokzek  vocato  (OL.  D.  7914).  1395  :  Abhinc 
inter  duas  sessiones  versus  aquillonem  procedendo  in 
diuei-ticulis  terrarum  arabilium  pertingeret  ad  Aruk- 
zeg  (Múz.).  1396  :  Descensum  filisteorum  .Irw/czallas 
vocatum  (OL.  D.  8177).  1413  :  Ad  quoddam  fossatum 
folyoaroA;  vocatum  (uo.  28778).  Exit  de  fossato  magnó 
])oi'07Aoarki/a  vocato  (uo.).  1429 :  Vsque  fossatum 
PapochrtroÁ:  vocatum  (Múz.  Kisfaludy).  1440 :  Re- 
perissent  quoddam  fossatum  Árok  vocatum  (Múz.). 
1459  :  Penes  fossatam  nostram  wlgo  Árok  vocatam 
(OL.  D.  15357).  1462  :  Quandam  raetam  sarcanaro/ci/a 
vocatam  (uo,  15742).  luxta  fossatum  wlgo  Or  arakya 
vocatum  sub  radice  montis  (uo.  28853).  1463  :  Vnum 
in  Thwyssessaíí;,  secundum  in  Zel  a  parte  occiden- 
taU  (uo.  15826).  1464:  Possessionis  Jro/íkewzyzent- 
petherfalwa  vocate  (Veszpr.  Regn.  A/10).  1498 :  Par- 
ticulam  térre  Ewrdeghar%a  vocate  (Múz.  Kállay). 
1520 :  Vndecimum  in  loco  Felsewaro/czegben  (uo. 
Kisfaludy).  Médium  in  loco  Alsoaro^-zelben  (uo.). 

árok-hát :  das  erhobene  ufer  des  grabens,  damm 
NySz  1250:  Ad  vnum  fossatum  et  foueam  arukhat 
dictum  (OL.  D.  341).  1413  :  In  medio  ipsius  fossati 
seu  dorso  wlgariter  Arokhalh  vocato  (OL.  D.  28778). 
1452  :  Usque  quoddam  fossatum  Arokhath  vocatum 
(OL.  D.  36403). 

ÁROKI,  L  árki. 

ÁROKOS,  L  1.  árkos. 

ÁRON  :  [Ai-on].  1266  :  Cum  stagno  nomine  aaron- 
mortuaya  (OL.  D.  604). 

ÁROS,  árros:  1)  venditor,  raercator ;  verkaufer, 
kaufmann  NySz.  (1.  jel.).  1252  :  Árus  iobagionis.  Ipse 
Árus  emerat.  Idem  Árus  nobis  constitit  (OL.  D.  368). 
1360  :  Duas  possessiones  vnam  Dws  vocatam  inter 
Albam  Regálém  et  villám  Fwen  et  aliam  Árus  [a. 
m.  áros?]  nominatam  in  Comitatu  Symigiensi  (Kör- 
mend V/7,  nr.  124).  1493  :  Luca  Áros  (OL.  D.  20080). 
1602  :  Arros  Márton  Árros  Bálint  (SzékelyOkl.  V.197). 
1]  2 1  venalis  ;  verkauílich  NySz.  (3  jel.).  1597  :  Mykor 
Bechbewl  áros  morhat  hoznak  (OL.  UC.  12/42).  [Vö. 
bor-,  hal-,  könyv-,  méh-,  ruha-,  széna-,  tyúk-, 
vas-,  vászon-,  viasz-,  zab-áros.] 

ÁRPA  :  hordeum  ;  gerste  NySz.  1323  :  Particulam 
l)ossessionis  sue  Arpatorlo  uocate  (OL.  D.  33737). 
1415/1424  :  Septem  predia  ar^xttelek  vocata  (uo.  10362). 
I?  Szárm.:  1181:  Ad  uillam  de  árpad  (OL.  I).  22). 
1193:  Inde  ad  uallcm  árpad  (uo.  27).  1240  k. : 
Hec  sünt  nomina  vduomicorum  de  eodem  predio 
(Jenkez  Árpad  Golombus  Feud  (Pannh.  61/8).]  jVö. 
Őszi-árpa.] 


31 


ÁRPÁS— ÁRÜ 


ÁRUL— ÁSP 


32 


árpa-dara:  ptisana;  gerstengraupen  NySz.  1636: 
Lencse,  borsó,  árpadara  egy-egy  köböllel  (Gazdtört- 
Szemle  L273) 

árpa-föld,  -féld:  [ager  hordeo  consitus:  gersten- 
feld].  1411 :  Terrarum  vacuarum  Arpafelde  vocatarum 
(Miiz.).  1453:  Prediis  Arpafewlde  et  Kwkelthe  vocatis 
(OL.  D.  14606). 

árpa-kása:  hordeum  frixum,  polenta,  ptisana;  ge- 
sottene  oder  gekochte  gerste  NySz.  1524—26  :  Da- 
buntur  ferciűa  duo  vnum  videlicet  de  camibus  bouinis 
vei  agnellinis  aut  Kapoztas  hws  aliud  verő  ferculum 
saythle  aut  árpakása  (OL.  D.  32686).  1544:  Vöttem 
árpa  kasát  (OL.  Xád.  41).  1557 :  Farina.  Árpakása 
(OL.  ÜC.  76/10). 

árpávalérő-körte,  árpáal[?]irö-:  pirum  praecox: 
haberbiin  NySz.  1326  :  Quandam  arborem  piry  Arjyal 
yreu  [igy]  nominati  (OL.  D.  30000).  1394:  Ad  \Tiam 
arborem  pirorum  wlgariter  arpalyreuknrnel  [igy]  vo- 
catiim  (Akad.  5). 

ÁRPÁS  :  hordearius  NySz.  [reich  an  gerste].  1095: 
Qiiartum  predium  quod  est  iiixta  íluuium  arpas  [a.  ni. 
árpás?]  (Pannh.  15; Oo).  In  atpas  [hn.,  a  többi  szn.i 
Quecsa  Zakan  Licadi  cima  [cuna  ?]  feketevdi  Oba 
Mogurdi  Scemsca  (uo.).  1219/1222  :  Quandam  porcio- 
nem  térre  de  terra  uille  Arjyas  (uo.  14/F).  1222  :  Bis- 
seni  de  Arjms  (Pannh.  Hitel.  3).  1223/1359  :  Cadit  in 
liuulum  qui  dicitur  Arjyas  (Zimmennann-Werner  I.  28). 
1256:  lungitur  mete  uille  Ar2}as  (JIúz.  Jeszenák).  1366  : 
Tributum  portus  Arpas  super  Rába  flumen  quod  nunc 
in  ponté  Mauricii  exigeretur  (Pannh.  52/R  ?). 

ÁRROS,  1.  áros. 

ÁRT :  [sich  in  et^vas  mischen].  1643  :  Ha  tizen- 
ötöd napra  megveszi  [a  szölöt],  jó,  ha  nem,  azután 
idegen  ember  is  megveheti,  és  közit  szomszédja  nem 
árthatja  hozzá,  nem  is  lészen  helye  tilalmának  (Gazd- 
törtSzemle  VL469).  [Vö.  2.  árt  NySz.] 

ÁRTÁNY :  verres,  majális :  verschnittener  éber 
NySz.  1247 :  Dantes  pro  sua  procuracione  porcum 
triennem,  qui  uulgo  a7iati  dicitur  (MonStrig.  I.  364). 
1391 :  Rufus  isti  artan.  Alius  artan  Albe  colorís  emee 
Vniuu  porcum  barna.  Ziu-  porcus  Rufus  emee  Isti 
emee  Vnum  porcum  Zeclin  artan  [«kétszer  igy^»  Szám. 
jegyz.]  Vnum  bonum  porcum  rufum  artan  (Lelesz  Acta 
20/10).  1510  k. :  Kewer  artayi  vnum  Kewer  tehén 
vnum  (OL.  D.  26082>  Scrophae  pingues  wlgo  Arthan 
(uo.  26235).  1524 :  Porcum  pinguem  arthan  dictum 
(uo.  37006).  1587 :  Keth  arthan.  Eg  eme  (OL.  UC. 
12/42  .  1597:  Az  kew  por  magának  jar,  mywel  hog)- 
ew  tarthya  hayal  az  molnoth,  azerth  nem  hyzlalnak 
arthanth  belőle  (uo.). 

ártány-pénz  :  1437  :  De  pecuniis  scrofarum  artan- 
peyiz  vocatarum  (OL.  D.  13006).  1566 :  Per  annum 
soluunt  artan  pénz  (OL.  UC.  9/6).  1596  :  Quadam  taxa 
artanpenz  áici^i  (uo.  ?  11/50.  1640:  Artanj  pénzt. 
Tulok  pénzt  (uo.  2/6). 

1.  ÁRÚ  :  pretium;  preis  NySz.  (1.  jel.)  1641 :  Hogy 
az  nielly  négy  marhát  áru  szerónt  kért  V.  Istvántól, 
de  árut  nem  szakaszthatott,  noha  azt  mondta  az  uj 
városi  legényeknek,  hogy  V.  I.  olyan  marhákat  árul, 
kiknek  28  frton  hagyták  bokrát  (DebrJk.,  I.  NyK. 
XXV1.343.  «szakaszt»  a.).  [Vö.  Tűlek  maradott  nekenk 
az  szokásonk  Hogy,  ha  mikoron  árút  mi  szakasztonk, 
«Deus',  Deus  !»  ott  kiáltonk,  Bizonságonk  hogy  meg- 
ái-ultonk  (RMK.  1.6).  Vö.  Szilády  jegyzetét  uo.  240 
és  NySz.  1.  ár  és  szakaszt  szólásait.] 

2.  ARU  ?  ARU  ?  :  (genus  vasis  vinarii ;  eine  art 


webigefáss?].  1524:  Pro  duobus  arw  vini  (OL.  D.  26266). 
Pro  vasé  viui  aric  (uo.).  De  precio  duorum  vinorum 
wlgo  arw  (uo.).  Tria  vasa  wlgo  ai-w  (uo.).  1546 : 
Vinorum  et  aceti  arw  I  (OL.  L.  ni.l6.  17).  Empta 
sünt  vini  aru  II  uo.).  1549 :  Vini  vasa  uulgo  ariv 
(OL.  UC.  7;V39).  [Vö.  1.  árú?] 

ÁRUL:  vendito,  nuudinor,  venumdo,  vendo,  venum 
expono :  verkaufen,  feil  bieten  NySz.  (1.  jel.).  1588 : 
Az  WT  borát  szerrel  arwlliak  az  jobbagiok  (OL.  UC. 
64/35).  [Vö.  kiárúl.] 

ÁRULÓ,  vö.  dohány-,  ecet-,  égettbor-,  ká- 
poszta-, kása-,  méz-,  olaj-,  sajt-,  sulyoia-, 
vászon-áruló. 

ÁRULTATÁS,  1.  korcsma- áruitatás. 

ÁRUS,  1.  áros. 

ÁRVA  :  a)  orphanus,  pupillus  ;  waise  ;  b)  viduus, 
solitaiius :  verwitwet,  eiusam  NySz.  1152 :  Ti-es  homines 
scilicet  Arua  Legunei  Fehera  (Pannh.  38/?).  1171 : 
Dedit  íilie  sue  uemulos  Zumbur  Odus  Tiuan  Salad 
Embel  Felad  Arua  Borons  Seth  Abram  (N^eszpr.  9, 
Kál).  1223  :  De  villanis  sex  homines  videlicet  Bebus 
Vz  Árva  (MonStrig.  I.  242).  1352 :  Nicolao  dicto 
Arica  (OL.  D.  4272).  1407  :  Nicolai  dicti  Arwa  (Múz.). 
1478  :  Matheus  Arwa  (OL.  D.  18145).  1523  :  Stephani 
Arwa  (Lelesz  Acta  129/31).  [?  Szárm.:  1171:  Quorum 
nomina  hec  sünt  durug  elbv  ecul  edu  gunou  bula 
attun  dursi  aruad  Kacar  busar  kauas  nedilca  lusa 
(Pannh.  27/Mm).  1211  :  Joubagiones  sünt  Ociu  Olicon 
Aruad  Somur  (Pannh.  Tih.  1/5).] 

ÁRVÁS  :  [orphanum  habens  ;  der  eine  waise  hat  ?].' 
1475  :  Thoma  Arwas  (Lelesz  Acta  85/22). 

ÁS  :  füdiü  :  graben  NySz.  1317/1409  :  Circa  foue- 
as  Agvagasoíí-  [olv.  ásó  v.  aszó?]  nuncupatas  (OL. 
D.  1894,  1.  AnjouOkm.  I.  421).  1341:  Promonto- 
rium  Assutholvsx  nuncupatum  (KárolyiOkl.  I.  145). 
1349  :  Possessíonem  ipsorum  Aranhrtsoíí-  [olv.  ásó  ? 
vö.  Csánki :  TörtFöldr.  II.  24]  alio  nomine  Zaramaz 
in  comitatu  Tymisiensi  existentem  (OL.  D.  30114). 
1472  :  In  quodam  colle  papasíahalom  |olv.  pap-ásta 
halom  ?]  vocato  (uo.  17341).  [Vö.  fölás.] 

ÁSADEK :  [fossile  ;  etwas  ausgegrabehes],  das 
aufgegrabene  BM.  1334  :  Quendam  locum  Agagasadek 
(OL.  D.  2864,  1.  AnjouOkm.  IH.  109). 

ÁSÁS:  1)  fossio ;  das  graben  NySz.  (1.  jel.) 
1544 :  Attam  az  ieg  uerem  asasert  (ÖL.  Nád.  41). 
Ij  2)  [fossatum ;  graben].  1393/1446  :  Primo  a  íiuuio 
Albi  Crisii  loco  ^'idelicet  Marosimiclosr/sa.sa  incipiendo 
(OL.  D.  7914).  1425/1454:  Quoddam  fossatum  Aran- 
assas  vocatum  (Múz.  Justh).  1510 :  Penes  quoddam 
signum  Gyerghdeakasűsfí  v.ocatum  (Múz.  Forgách). 
1521 :  Prope  locum  seu  fossatum  Kwnasas  dictum 
(OL.  D.  23504). 

ÁSAVÁGY  ?  1   ásvány. 

ÁSAVÁNY,  1.  ásvány. 

ASO  :  1)  cavator,  fo.ssor,  fodiens  :  grabend,  -gráber 
NySz.  (1.  jel.)  [L.  az  összetételekben.]  ||  2)  rutrum  ; 
spaten  NySz.  (2.  jel.).  1490  :  Aso.  Lapath.  (OL.  D. 
26048).  1529  :  Lapath,  aso,  tewkapa,  safalya  (OL. 
Nád.  49).  [Vö.kút  ,  sátor-ásó  (lapá,t),  sír-,  tó-ásó.J 

ÁSOÁNY?  1.  ásvány. 

ÁSOVÁNY,  1.  ásvány. 

ÁSP?  I  áspa. 


I 


33 


ASPA— ASSZÚ 


ÁSVÁNY 


34 


ÁSPA,  ásp  ?  :  alabrum  ;  haspel  NySz.  1555  :  Keet 
(tspam  való  temérdek  fonal  (OL.  Nád.  49).  1572  :  23 
Asp  [így  ?]  fonal  (uo.  40).  [Vö.  ásop,  ázsop  MTsz.] 

ASSZÓ,  1.  asszú. 

ASSZONY,  achszen?   achszin?  achszony? 
ahszén?  ahszin?  ahszony  ?:  1)  a)  mulier,  femina; 
weib  ;  b)  domina,  hera ;  frau  NySz.  1150  :  Pristaldus 
eiusdeni    rei    Gregorius    rufus  de    uilla    ahchyn    [olv. 
achszin  ?]  (Pannh.  31/Y).  1240  k.  :  Villis  Nulos  vide- 
licet    Ganth   Néma   Bárba    Tapan    Taryau  et  Asscnn 
fa.    m.    asszony  ?]    (Pannh.    61/8).    Est  conterminalis 
villis  scilicet  Ohzyníolna    Ylmar    Radi    (uo.).  In  villa 
Ohsim  hec  sünt  nomina  Jobag-ionum  Nicolaus  Mocus 
Suprun    (uo.).    1268/1347 :     Vádit    usque    ad    locum 
qui  dicitur    Oxunteluke    (MonStri^.  I.  553).  1307  :  In 
villa  Azunfalua,  (Veszpr.  15,  Vámos).  1309  :  Gregorij 
de  Azzun  (AnjouOkm.  I.  184)    1329  :  Villa  JsMnnepe 
(OL.    D.    30619).    1329/1417:  Vsque  SUuam   Assowv- 
dey  vocatam  (uo.  28723).  Vsque  Siluam    AzonQráQyo, 
vocatam    (uo.  37277).    1336:  Villa   Balsan«.ssm«folua 
vocata    (Múz.).    1338  :    Pratum     -4.ssí/nrete    vocatum 
rOL.  D.  3170).  In  villa  Azzunío\\\?i  (HazaiOkm.  IV.164). 
1346 :  In  predicta  possessione  Azzun  (Múz.).  1357/1432 : 
Possessiones    Kereky  et  ^^^^onwasara  vocatas    (Múz. 
Kende).  1359  :  Possessiones  Kysronazd  et  .45Mnfalua 
uocate  i Pannh.  20/C).  Possessionibus  ^^-Mwfolua  Seplak 
vocatis  (Múz.).  1367:  Johanne  filio  Osl  de  .40O«falua 
(Múz.).  1373 :  De  possessione  ^zímfalua  (uo.).  Nicolaus 
dictus  Nemes  de  Azzuvíolwa,  (Pannh.  25/N\  1379 :  Ciues 
de  J.5^i/npataka  et  de  Feulseiibanya  (Lelesz  Acta  12/41). 
1388  :  TeiTarum  arabilium  Zenthmiklosfeulde  et  Zenth- 
raargithaa^^onfelde  appellatarum  i  Pannh.  8/L).  1392: 
Johannis  de  ZenthannaovSOíffalua  (Múz.  Péchy).  1394 : 
Dominas   Zji^azzon  et  Hewlgazzon  (SoprOkl.  I.  519). 
1405 :    In    eadem    possessione    AzzonÍ2X\\<í    (Pannh. 
Hitel.  40  ^  Johannis  íilii  Osl  de  .b^onfalua  (Múz.).  1407: 
Osl  de  Azzonídlna  (uo.V  1412:  Pauli  filii  Ictoris  de  Kys- 
rí2;o«falua  (Múz.Kapy).  1434:  Domina  Miklósodon  vocata 
(Lelesz  Bercs.  V.38).  1436:  Possessionibus  Azzonís\wa 
Myhalfalua  Chehy  et  Mendzenth  vocatis  (Múz.).  1451 : 
Petro  Yspan  dicto  de  Azzonídlwdi   (Múz.    Kisfaludy). 
1452 :    Possessiones   Fugod    et    J^zonnepe    (OL.    D. 
30823).  1474  :  Quandam  particulam  térre  arabilis  Zent- 
margithffsson  fewlde  vocatam  (Múz.  Kapy).  1476 :  Vinee 
.^2^o«zeleye  nuncupate  (ZalaOkl.  II.  602).  1496 :  Pos- 
sessionibus Molnoszechewd  Zenthkatherjma5;2;o>i  [igy  ?] 
(Könnend  III/6,  Könnend  10).  1506  :  Septimum  ípra- 
tuml    Elew  Reeth  siue  Ázzon  Reethe  (Múz.    Kállay). 
1538  :  En  Katheryna  Ázzon,  Az  en  Zerelmes  Wram- 
nak    Batthyány    í^erencznek    felesseghe   [stb.]    (Kör- 
mend   I/l,   nr.    45).    1547;    Vöttem    asszoúonmak  eg 
magár  könuet  (OL.  Nád.  41).  1549 :  Kageluat  uettem 
azzonyomnak   (uo.    49).   1554 :  Azon  kupát   azzonom 
Czany  vramnak    ada    (uo.).  ||  2)    [hajadonról].    1525 : 
Zerelmes  magdalna  ázzon,  hogh  en  oda  hozzyad  nem 
raenthem,  ezt  semmv,  ydegensegre  ne  weghyed  (OL. 
D.  24774,  1.  Zolnai :'  Nyelveml.  237,  238).    [Vö.  Bol- 
dog-, fejedelém-,  gazda-,  hölgy-,  kis-,  leány-, 
major-,  nyoszolyó-,  ruhaőrzó'-,  varró-asszony.  | 

asszonyembér-ruha  :  [vestis  muliebris  ;  frauen- 
kleidj.  1555  :  Et  bokor  kapcz  azon  ember  rvhara  való 
(OL.  Nád.  48). 

ASSZONYKA  :  a)  muliercula ;  weib,  frauchen  ; 
b)  domicella;  friiulein  NySz.  1483:  Domina  Azzonka 
(OL.  D.  18753). 

ASSZÚ,  asszó,  ászé  ?  aszjó,  aszjú,  aszú :  ari- 
(Uis,  siccus,  ton-idus  ;  trocken,  dürr,  ausgedorret  NySz. 
(l.jel.).  1222:  Villa  Ozcag  [a.  m.  asszú-ág?  vö.  «ág»  2. 
jel.  a.j  (OL.  D.  102).  1264 :  Inde  uadit  usque  ad  caput 
Oíscü/iípotok  |«még  egyszer  ugyanígy»  Szám.  jegyz.] 

Magyar  Oklevél-Szótár. 


(uo.  571).  1265:  Inde  descendit  ad  uallem  Osí/wpok  (uo. 
595).  1268 :    Terrarum  Lak  Harasty   Sucurou    Ozyag 
[vö.  «Ozyuhag»  1270]    et  Zenttrinitas  (Körmend  Heim 
7).  1270  :  Ad  alium  riuum    O^evpotok   (OL.    D.  705). 
Duas  terras  eorum  Ozyuhag  et  Sukurod  (Múz.).  1288  : 
Ad  paruam    aquam  que  nominatur    Ozyu  pótok    (OL. 
D.     1230).    Usque    riuum     Oziuag   nímcupatum    (uo. 
1238).     1300  :     Ab    ima    parte     ipsius    Ozzywpotok 
(Veszpr.  Regn.  Met.  5).  Ab  eodem  fluuio  exit  in  loco 
Ozztvywpotoktw    [igy  ?]    (uo.).    1320/1325 :    Quandam 
vallem    ^^7/ifuelgh    uocatam    (OL.    D.    2018).    1323 : 
Quasdam  (Possessiones    Remethe     Korulus     Ozywag 
Egres  (Köi-mend,    Heim   41).    1323/1330:    Iimgit  íiu- 
uium   02:íyMkanow    nominatum    (Körmend,    Sebesiana 
2/8).  1334:  Ad  vallem  Ozywm\Q\g\i  íOL.  D.  2853).  [Vö. 
1333/1349  :  Ad  quandam  siccam  vallem  wlgariter  Zu- 
hodol  vocatam  (uo.  2790).   1338  :  Uallem  nemorosam 
sclauonice  Zuhodol  dictam  (uo.  3166).  1374/1420:    In 
quandam  siccam  vallem  Sclauonie  [igy]  Zohodol  dictam 
(uo.  33618).]  1337/1414 :  A  quodam  fluuio  Azyu^^aiak 
vocato  (uo.  3089).  1338  :  Duas  metas    terreas  in  uer- 
tice  cuiusdam    aluey  Azyu^aiak   vocati   (uo.    31239). 
1356  :  Ad  vnum  patak  Azya-^atak  vocatum  (uo.  4640). 
1377  :  Ad  vnam  vallem  wlgariter   Azyuvíeig  vocatam 
(uo.  6397).  1390  :  Riuulus  .42;iopatak   nominatus  (Le- 
lesz Met.  Mármaros  9).  1398  :  Penes  fluuium  Azyo\ni- 
melnycza   vocatum    (Múz.    Justh).    1407:  Sicci   fluuii 
a^i/opathak   vocati  (OL.  D.  9363).    1408  :  Sicci  fluuii 
Azyw^atak   vocati   (uo.    9477).     1435 :    Possessiones 
Ewsy  Zewdemeter  Azzoazo  (Múz.  Kállay\  1446  :  Duo 
in  loco  Azzyvvía^a  (Veszpr.  14,  Szentkirályszabadja). 
1454 :  Ad  quandam  uallem    AzywwQlg   vocatam   (OL. 
D.  31147).  1558  :  Azw  alma  Aziv  sozo.    Azw  muska- 
tal  körtel.  Azw  bezterchey  zylwa  (OL.  Nád.  49).  Azic 
berkyne.  Azto  cheresne.  Azw  barazk  (uo.).  Aziv  öreg 
zömö  cheresne  (uo.).   1602:    Asszú  Mátyás  (Szókely- 
Okl.  V.194,  218). 

asszú-gyüraölcs :  fructus  siccati ;  gedörrtes  obst 
NySz.  1692  :  Egy  kertésznek  pénz  fl.  4  .  .  .  túró  libr. 
40.  aszugyümölcs  metr.  1  (GazdtörtSzemle  VI.181). 
Két  öreg  béreseknek  .  .  .  búza  cub.  33.  asszugyümölcs 
cub.  1—1  (uo.  182). 

asszú-hal:  [piscis  sole  tostus;  gedörrter  fisch|. 
1544 :  Azzu  halat  utolsó  tal  eteknek  (OL.  Nád.  40). 
Vöttem  asszii  halat  (uo.  41). 

asszú-szilva :  prunum  pressum,  siccatum  ;  getrock- 
nete  pflaumen  NySz.  1587  :  Berkenye  ^s  azzw  zylwa 
(OL.  UC.  12/42).' 

ÁSVÁNY,  ásavágy?  ásavány,  ásoány?  áso- 
vány :  fossatum  ;  graben  NySz.  (1.  jel.).  1055  :  Post- 
hec  ad  bagat  mezee  et  exinde  asauuagi  [olv.  ása- 
vágy ?  a.  m.  ásvány?  vö.  NyK.  XXV.145]  (Pannh. 
Tih.  1/lj.  1226 :  Predia  de  Néma  de  Asuantheu 
(Pannh.  18/T).  1240  k. :  In  predio  AsvanU  (uo.  61/8). 
1241/1338 :  Ad  quendam  lacum  que  wlgo  asuan  dici- 
tur (OL.  D.  2273).  1251/1281 :  Inde  descendit  ad  Rac- 
assuan  (uo.  346).  1252  :  Áb  aquilone  in  loco  Asoan- 
thu  nominato  (uo.  369).  Inde  cum  miütis  metis  vádit 
ad  Asawanfhu  (uo.).  Et  sic  ad  Asoanthu  videlicet  ad 
priorem  metam  (uo.).  Per  eundem  Holthwag  descen- 
dit ad  RaÜiasivan  [igy !]  (uo.).  1263 :  Deinde  uadit 
ad  Asuantv  (uo.  33715).  1272 :  Uadit  usque  asuan 
et  ibi  transit  ultra  fluuium  (uo.  792).  1328  :  luxta  pra- 
tum Asuan  (HazaiOkm.  IV.  143).  1357 :  Asuan,  hn. 
(ZichyOkm.  III.71).  1364:  Quoddam  fossatum  Aswan 
nominassent  (OL.  D.  5308).  1379:  Inde  currit  ad  aquam 
Asonan  vocatum  (Lelesz  Met.  Ugocsa  25)  1409  :  Vsque 
ad  fluuium  Asuan  tondendo  (Múz.).  1426  :  Ad  quen- 
dam alium  ramum  fluuii  Rába  Aswan  vocatum  (Múz. 
Kisfaludy).  1443  :  Super  fossato  quodam  hendes  has- 
wanya  (OL.  D.  14).  1467:  Quadam  fossura  wlgo  aswan 

3 


35 


ASZ— ASZÓ 


ÁSZOK 


36 


vocata  supra  locum  uauigii  (no.  31888).  1479/1484  : 
Piscinam  Asoivantho  vocatam  (uo.  18776).  1485:  Pe- 
nes  eundem  fluiiium  Asswan  (Múz.  Kisfaludy).  1516 : 
Ad  diio  lóca  piscaturarum  quorum  [i^"'?]  ^Tium  Aswan 
appeUatur  alterum  veio  Thengelreth  nominatur  (Pannh. 
Hitel.  113).  1521 :  Venit  ad  planiciem  Asoioanlíipossa. 
dictara  (OL.  D.  23504).  1543 :  Vsque  ad  Rabam  Asvan 
appellatam  que  fluit  versus  Wythnled   (OL.  Nád.  49). 

ASZ  [vö.  NySz.],  1.  aszik. 

ASZAL :  emacio,  sicco,  arefacio,  torreo,  torre- 
facio  ;  trockiien,  dörren,  trocken  machen,  rösten,  bra- 
ten  NySz.  1288  :  Super  [supra  ?]  Ozolo  unum  iuger 
(Veszpr.  109,  Szepezd  2).  1347 :  In  villis  Azalou 
Forrou  Garadna  et  NogJda  vocatis  (Körmend,  Heim 
111).  1369 :  Vnam  domum  eorum  wlgariter  Azalou 
dictam  (Lelesz  Acta  5/28).  1423 :  Petro  Azalo  (uo. 
43/81  .  1453  :  Possessionum  Egres,  Azalo  et  Zerda- 
hel  (OL.  D.  14722).  [Vö.  szilvaaszaló-ház,  cse- 
rény.] 

aszaló-cserény  :  [scirpea  ad  torrendum  facta;  darr- 
hürde].  1597:  Apró  azalo  ezerének  6k  18  (OL.  UC. 
101/3  .  [Vö.  cserény  MTsz.  Íj.  jel.] 

aszaló-keraénce :  [dörrofen].  1638  :  Aszaló  ke- 
mencze  (OL.  UC.  2/34). 

ASZALÓS  ?  :  1342  :  Michaele  dicto  Azalos  [olv. 
aszalós,  aszályos  v.  aszályos?]  (Múz.).  1396  k. :  lohannes 
dictus  Asalos  [a  kiadó  «aszalós»-nak  olvassa]  (Teleki- 
Oki.  L  255).  1415  :  Jacobum  dictum  Azalos  (OL.  D. 
10379).  1418  :  Jacobo  dicto  Azalos  (Lelesz  Acta  38/1). 
1438 :  Mathias  Azalos  (Múz.  TörtTárs.  2).  1439 : 
Michael  Azalos  (OL.  D.  28978).  Andreas  dictus 
Azalos  (Múz.  Kállav).  1455  k. :  Versus  asalosyrtw&n 
(OL.  D.  36935.  1466  :  Johanne  Azalos  (Lelesz  Acta 
77/23).  1468  :  Lucas  Azalos  (Múz.  Kállay).  1476 : 
Demetriüs  ulzalos  (OL.  D  36403).  1478  :  Johannes 
Azalos  (Múz.  Kállay).  1479  :  Matheum  Azalos  (Lelesz 
Acta  89/29;.  1509:  Ladislao  Azalos  (Múz.  Kállay). 
1602  :  Aszalós  Imre  (SzékelyOkl.  V.187).  1603  :  Geor- 
gius  Aszalós  Mátthé  Aszalós  Nicolaus  Aszalós  (uo.  263). 

ASZÁLY?  :  1252:  Ibi  est  méta  capitalis  in  mou- 
ticulo    Ozolser  [a.    m.    aszály"?]    (OL.    D.    369).    [Vö. 

NySz.  MTsz.?] 

ASZÁLY?:  a)  siecitas;  die  dün-e;  b)  aridus,  siccus: 
dtirr,  trocken  NySz.  1414 :  Terra  inculta  haberetur  in 
quadam  vaHe  penes  hatarfa  wlgo  azal  [a.  m.  aszály  ?] 
vocata  (OL.  D.  27285). 

ASZÁLYOS?  :  [L.  aszalós  adatait.  Vö.  aszály 
NySz.  MTsz. ;  aszályos  MTsz.] 

ASZÁLYOS?:  siccus,  aridus;  trocken,  dürr  NySz. 
|L.  aszalós  adatait.] 

ÁSZÉ  ?  1.  asszü. 

ASZIE  :  siccesco,  aresco,  arefio  :  dörren,  trocknen 
NySz.  1544  :  Öt  font  azot  uizat  (OL.  Nád.  42}. 

ASZJÓ,  ASZJÚ,  1.  asszú. 

ASZÓ,  'szó  [összetételekben] :  1)  vallis,  planities  ; 
tal,  niederung  NySz.  1055 :  Hinc  ad  íizeg  azaa  (Pannh. 
Tih.  1/1).  Postea  nogu  azah  feherea  (uo.  .  1095:  Ad 
caput  uallis  que  uulgo  dicitur  Qum\o\iozou  i  Pannh. 
15/0o).  1203/1254 :  In  loco  qui  uulgo  dicitur  Baba 
ozou  (Veszpr.  11,  Merenye).  Descendit  per  [per  val- 
lem  ?]  que  uulgo  dicitur  Geo  oson  (uo.).  1229 :  In 
uilla  Z&TO'/,ozou  (Pannh.  Lib.  Rub.  24/34. 1.  20.  sz.).  1236: 
Protenditur  ad  uallem  que  feneozot;  nuncupatur  (OL. 
D.  212).  1236/1283  :  Ad  vallem  que  Feneozou  nuncu- 


patur (MonStrig.  I.  318).  1240  :  Ad  quandam  vallem 
que  wlgo  dicitur-  Cimiloo^o  (OL.  D.  249).  1259/1364  : 
Tendit  ad  uaUem  que  wlgo  werezhozo  vocatur  (uo. 
5163).  1265  :  Hinc  uenit  ad  Enzzyoozov  (uo.  595). 
Hinc  ascendit  Zarozozov  (uo.).  In  caput  cuiusdam 
vallis  que  wlgo  azov  dicitur  (Múz.).  Hinc  uadit  per 
uallem  qui  dicitur  Worreo^owelgy  (ÓL.  D.  595).  Uallis 
que  uulgariter  Hatarusozon  nominatur  (HazaiOkm.  VI. 
131).  1271 :  Via  Kechkeo2;ovth  nominata  (Veszpr.  16, 
Vespr.  Oppid.).  Circa  viam  Zobo^outh  [a.  m.  aszó  ?] 
appellatam  (uo.).  Supra  vallem  Vamus  ozov  uulgariter 
nuncupatam  (uo.  i.  1276 :  Vallem  'Nogozou  uocatara 
(Kubinyi :  MTörtEral.  I.  98).  1282  :  Uadit  per  médium 
térre  Zobodo^oít-  (Körmend  III/2,  Pezye  72).  1295  : 
In  villis  Endréd  Zamard  Keurusheg  ZarrozosoM  Egres 
Béka  et  Kereky  vocatis  (Veszpr.  106,  Csat  2).  Cir- 
cuendo  caput  vallis  Medyii02:o«  vocate  (OL.  D.  1413). 
lungit  uallem  Kerekozoutn  uocatam  (uo.  >.  Peruenit  in 
quoddam  berch  Watulo^owtu  uocato  (uo.).  1304 : 
Quadraginta  iugera  in  quodam  loco  Zaba^o  nuncupato 
(Veszpr.  16,  Vespr.  Oppid  \  1314:  Duo  [iugera]  in 
eadem  Ozou  ualle  adiacencia  (Veszpr.  14,  Szentkirály- 
szabadja). 1324 :  Vnum  locum  aranazou  uocatum 
(ZichyÓkm.  1.266). .  1329 :  Transeundo  vltra  vallem 
Ozow  (Veszpr.  2,  Ábrahám).  Vallem  Ozoiv  (ZalaOkl. 
1.239).  1333 :  Vsque  O^oitwelg  vocatum  (Körmend 
n/2,  Narda  17).  1335 :  Ad  vallem  Azoiv  vocatam 
iKárolyiOkl.  I.lll).  1336 :  Peruenit  ad  locum  ozoio 
uocatum  (Múz.).  1338 :  In  qua  valle  Azoiv  vocata 
(Körmend  HI/2,  Pezye  82).  In  qua  valle  Azow  vocata 
(Akad.  2).  1353:  In  loco  azou  vocato  (Múz.).  1358 :  Pos- 
sessionum et  porcionumpossessionariorum[igy?]  scilicet 
Zarozou  Kerushyg  Berey  Baluanus  Turuk  Fok  Gungus 
(Pannh.  Tih.  1/17).  Possessionis  Zarozou  (uo.).  1368: 
In  possessionibus  Zarazow  Ewsud  et  Zala  vocatis  in 
Comitatu  Symigiensi  (Veszpr.  17,  Szárszó).  1380 : 
Vnius  vie  Ytazorv  dicte  (Veszpr.  4,  Csopaki.  Per 
vallem  Wra^Oicwtha  dictum  [így  ?]  (uo.).  In  gremio 
cuiusdam  montis  Wrazotvhege  dicto  (uo.).  1380/1414  : 
Ad  quandam  vallem  Azoioelg  [olv.  «azou-4-uelg»  v. 
«azo4-welg»  ?]  vocatam  ÍOL.  D.  6742).  1383:  Ad 
quendam  montem  Wra^^oMfeld  vocatum  (Múz.).  1385  : 
In  loco  Azo  nominato  prope  quandam  viam  (Veszpr. 
6,  Gyulakeszi).  1386 :  In  loco  Zahazo  dicto  septua- 
ginta  Jugera  (Veszpr.  14,  Szentkirályszabadja)  1408: 
Vallis  Azohorha  vocata  (HazaiOkl.  345).  1420  :  Vnam 
magnam  vallem  quam  ipse  magister  Johannes  Wyzes- 
azow  vocari  dixisset  (OL.  D.  10923).  1435  :  Posses- 
siones  Ewsy  Zewdemeter  Azzoa^o  (Múz.  Kállay). 
1486 :  In  monte  Mala^o  [olv.  mái-aszó  ?]  vocato 
(Veszpr.  4,  Alsóörs).  ||  2)  [fluvius,  rivulus  ;  fluss.  bach]. 
1211 :  In  uilla  Ozouíen  hü  sünt  agricole  (Pannh.  Tih. 
1/5.  In  uilla  Ozotiíexi  isti  sünt  ioubagiones  (uo.).  O^ofeu, 
hn.  (Pannh.  Hitel.  ?).  1231.  In  fluuio  Sarusozo  ílectitur 
ad  meridiem  (OL.  D.  168).  1231/1397:  luxta  aquam 
Berekzoiü  [ebből:  *«berekaszó»  ?  vö.  régi  «Száraszó» 
ma  «Szárszó»]  (OL.  D.  174).  1236/1239  :  Riuulus  cadit 
in  alium  quem  quidam  Ycur  ozov  uocant  (HazaiOkm. 
VL33).  1266/1297:  Prediumquodvocatur0^ofev(Pannh. 
Tih.  1/9).  1358 :  Possessionum  etporcionumpossessiona- 
riorumíigy?]  scilicet Vduaiy  DergecheErmenes  Azouífíii 
(uo.  1/17).  1367  :  Inter  duoS'  fluuios  Paljazoic  et  Low- 
few  vocatos  (OL.  D.  5604).  1389 :  Annectit  caput 
cuiusdam  riuuli  Zaruas^oíí  vocati  (Lelesz  Met.  Már- 
maros  13).  Cuiusdam  riuuli  Zaruaszoii  vocati  (OL.  D. 
7481).  1418 :  Villis  Apathy  Assofw  Ermenes  (Veszpr. 
2,  Arács). 

ÁSZOK  :  temo,  pertiea,  sublica,  palus,  fulmentum  : 
ganter,  lagerholz  NySz.  1638  :  Ket  rend  aszok  (OL. 
UC.  2/34). 

ászok-fa  :  cautherius  ;  ganter  NySz.  1493 :  Ad 
celaria  azzokfath  feci  laborare  (EPSZ.  fol.  87). 


a? 


ASZTAG— ASZTAL 


ASZTALKA— ATLAC 


38 


ászok-pénz  :  [lagergeld,  lagergebür].  1480  :  Quod- 
dain  geiiiis  solucionis  azokpenz  vocatum  (OL.  D.  18'U3). 
1613/1696  :  Az  itten  való  ember,  ha  maga  majorságán 
kivül  termett  bort  vidékről  hoz  bé,  az  ittenvaló  is 
annyi  ászok-pénzt  adjon,  mint  a  vidéki  egy-egy  hordó 
borért,  t.  i.  den.  25  (^GazdtörtSzemle  VII.414). 

ászok-vám.  :  1554  :  Tempore  vindemie  azokivam 
vinorum  (OL.  UC.  45/36).  De  singulis  vasis  vini  azok- 
wam  denarios  X  (uo.). 

ászokvám-pénz :  1567 :  Queruntiir  graiiiter  de 
extraordinaria  exactione  pecunie  azokivam])enz  vocate, 
quam  supra  vinum  quintale  de  singulo  vasé  compel- 
luntur  dare  (OL.  UC.  40/35). 

ASZTAG :  acervus  frugum,  méta  foeni ;  triste, 
schober  NySz.  (2.  jel.).  1431:  Pratum  Azthag\ie\ 
vocatnm  (KárolyiOkl.  IL  140).  1499  :  Acerbum  wlgo 
Astagh  tritici  anni  tercii  (Múz.  Justh).  1510  :  Ad  ean- 
dem  vallem  que  Azthag^Q\g\\%  appellaretur  (Múz.). 
1510  k. :  Cumuli  fenorum  wlgo  aztagh  (OL.  D.  26235). 
1550  :  Az  paytanal  való  aztaghan  (OL.  Nád.  4).  [Vö. 
búza-,  dézsma-,  rozs-asztag.] 

asztag-láb :  1637 :  Puszta  asztaghlab  (OL.  UC. 
14/43). 

ASZTAL  :  mensa ;  tisch  NySz.  1293  :  bide  uadit 
ad  nugolm  oztol  [a.  m.  asztal  ?]  uocatum  (OL.  D.  1370, 
1.  HazaiOkl.  138).  1354  :  Possessiones  Tarmik,  Kysa^;- 
ial  (AnjouOkm.  VL169).  1564:  Hwzon  hath  kys  aztalra 
walo  kezkenöchke  (OL.  Nád.  49).  1594 :  Olaz  játék- 
nak ualo  poztos  hozzii  aztal  (OL  UC.  78/7).  1634 :  Négy 
szegeö  íias  asztal  luo.  21/3).  1683  :  Fiókos  asztal  (uo. 
3/32).  [Vö,  cipószakasztó-,  forgó-,  paraszt-, 
tábor-,  tálDorban  való-,  téglavető-,  vagdaló-, 
vert-asztal.] 

asztal-cipó  [panis  albus  ;  weissbrod].  1544  :  Aztal 
cipót  hat  szazat  (OL.  Nád.  42).  1692 :  Számtartónak  .  .  . 
asztalczipó  per  diem  3.  közczipó  nr.  3.  egy  lovára 
széna  (GazdtörtSzemle  VL178).  Udvarbíró  fizetése  fl. 
100  .  .  .  asztalczipó  dietim  nr.  3.  közczipó  nr.  6  (uo. 
179). 

asztal-fia :  riscus,  capsula  mensae,  cista  mensaria  ; 
tischlade,  schublade  NySz.  1597  :  Egi  kis  aztal  fia 
(OL.  UC.  77/13). 

asztal-gyártó:  arcarius,  mensarius,  abietarius, 
scriniarius  ;  tischler,  schreiner  NySz.  1457  :  Gregorius 
Asthalgyartho  (OL.  D.  36405).  1464  :  Johannes  Azthal- 
gyartho  (Lelesz  Acta  75/45).  1475  :  Petro  Aztalgyartho 
(OL.  D.  17660).  1478  :  Paulus  Azthalgyarto  (Veszpr. 
107,  Egerszeg  16).  1498:  Blasius  Azihalgyartho  (OL. 
D.  20765).  1509 :  Dionisio  Azihalgyartho  (Lelesz 
Acta  117/26).  1525 :  Ladislaus  Aztalgarto  (OL.  D. 
37000). 

asztal-kalács:  [placenta;  kuchen].  1569:  Eske- 
téstöl  dénár  12,  egy  keszkenőt  is  adnak  [a  prédiká- 
tornak], egy  asztal  kalácsot  és  egy  pint  bort  ha  va- 
gyon (CanonVisit.  141). 

asztal-kés  :  [tischmesser].  1548  :  Attam  az  aztal 
kesck  köszörölesetöl  (OL.  Nád  41). 

asztal-keszkenó',  -keszkenyö :  serviette  NySz. 
1458  :  Manutergia  wlgo  Astalkeskenev  quindecim  (Múz. 
Kállay).  1546  :  Ket  aztal  kezkenyot  sahost  (OL.  Nád. 
49).  1581:  Aztal  kezkenyeo  kylencz  (OL.  L.  III.16.  17). 

asztal-láb  :  fulcrum,  pes  mensae,  trapezophoron  ; 
tischfuss  NySz.  1683 :  Egy  hitvanos  asztal  láb  asztal 
nélkül,  egy  igen  el  viselt  reghi  Skarlát  szőnyeggel 
be  fedve  (OL.  UC.  3/32). 


asztal-tartás :  [haushaltung  ?].  1596  :  A  prédiká- 
tor  asztaltartással   nem    tartozik    (CanonVisit.    140). 

[Vö.  NySz.] 

ASZTALKA:  parva  mensa;  tischlein  NySz.  1636: 
Fejér  asztalka  (GazdtörtSzemle  1.265).  1638:  Vagion 
egy  négy  Labu  kis  Asztalka  is  (OL.  UC.  2/84). 

ASZTALNAK,  1.  asztalnok. 

ASZTALNOK,  asztalnak :  dapifer,  structor, 
strator;  aufwarter,  tischdecker,  tafeldecker  NySz.  1362: 
Magister  Andreas  Áztatnak  dictus  (ZalaOkl.  11.186). 
1405  :  Stephanus  dictus  Aztalnok  (Lelesz  Acta  28/10). 
1423 :  Petri  dicti  Aztalnok  (OL.  D.  11389).  1436 : 
Stephano  dicto  Azthalnok  (Múz.  Békássy).  Petrus 
Aztalnuk  dictus  (Veszpr.  107,  Gergeteg  6).  1444 : 
Michael  Azthalnok  (Pannh.  38/Aa).  1449 :  Demetrii 
Azthalnok  dicti  (Körmend  III/l,  Bábony  18).  1460 : 
Andree  Azthalnak  (OL.  D.  15487).  1463 :  Ladislao 
Azthalnok  (Lelesz  Acta  74/11).  1477  :  Georgium  Az- 
thalnok (ZalaOkl.  n.268).  1481 :  Emerici  Áztatnak  (OL. 
D.  18462).  1486 :  Demetrii  Astalnak  (Pannh.  51/0). 
1488  :  Fabiani  Áztatnak  (Múz.  Kisfaludy).  1524:  Geor- 
gio  Aztalnak  (Múz.  Kállay). 

ASZTALOCSKA  :  [parva  mensa ;  tischlein]. 
1597 :    Kis    negj    szegw    aztaloczka    (OL.  UC.  101/3). 

ASZTALOS :  mensarius,  scriniarius ;  tischler 
NySz.  1454 :  Anthonio  Asthalus  (Múz.  Becsky). 
Anthonio  Aztalos  (Lelesz  Acta  65/60).  1481 :  Johanne 
Azthalus  (OL.  D.  18534).  1497 :  Johanne  Azthalos 
(Lelesz  Acta  105/4).  1504 :  Gregorii  Azthalos  (Múz. 
Kállay).    Franciscus    Azthalos    (Lelesz    Prot.     I.155a). 

asztalos -műszer  :  [instrumentum  lignariorum  ; 
tischlerwerkzeug].  1638  :  Három  darab  fogas  Asztalos 
m-üszer  Tartó  No.  3  (OL.  UC.  2/34). 

asztalos-szerszám:  [instrumentum  lignariorum; 
tischlerwerkzeug].  1638  :  Asztalos  szerszám  (OL.  UC. 
2/34). 

asztalos-társ :  convictor ;  tischgenosseNySz.  1608 : 
Az  cseh  Acontius  Miklós  deák  is  asztalos  társom  egy 
nihány  több  csehekkel  (MA.  NLL  262). 

ASZÚ,  1.  asszú. 

ÁTAL,  1.  által-. 

AT AL AG,  általag :  tinia,  batus,  doliolum  ;  antel 
NySz.  («általag»  a.).  1544 :  Vöttem  ket  altalagot  (OL, 
Nád.  41).  1548  :  Eg  altalag  szekerkenö  (uo.  48).  1553 : 
Egh  altalag  zen  (OL.  L.  III.  16.  17).  1556 :  Piretot 
hwst  eg  atalagal  (OL.  Nád.  49).  1587  :  Rosa  eczeth 
egy  atalagal  [Oh.  UC.  46/74).  [Vö.  ecetés-átalag.] 

ÁTALAGACSA,  általagacsa :  [parvus  batus, 
parvum  doliolum ;  kleines  antel].  1558 :  írem  wyz 
eg  altalag achatval  (OL.  Nád.  49).  Egres  wyz  e^ 
altalagachawal  [«a  legutóbbi  szó  igen  gyakran  így !» 
Szám.  jegyz.]  (uo.). 

ÁTALAGOCSKA :  [parvus  batus,  pai-vum  doli- 
olum ;  kleines  antel].  1587  :  Lábas  atalagochka  (OL. 
UC.  12/42). 

ATLAC,  atlasz :  attalicum,  bombycinum  atta- 
licum,  pannus  attalicus,  bombycinus ;  atlas-zeug,  bro- 
cat  NySz.  1380  :  Vnum  ornamentum  sacerdotale  de 
atlaz  flauei  coloris  (OL.  D.  6692).  1429—37  :  De  ciclade 
vulgo  atlatz  brunei  coloris  (TörtTár  1887.  évf.  184). 
1458  :  Vnam  Jopulam  de  Athlacz  rubea  (Múz.  Kállay). 
1476 :  Vnum  superlectile  de  Athlacz  wlgo  paplan 
vocatum    (OL.    D.    17836).   Vnam  timicam  de  Athlacz 

3* 


39 


ATLASZ— AVAS 


AVATLAN— AZVAGY 


40 


flauei  coloris  (uo.).  1495  :  Terciam  Subám  de  Atlacz 
flauei  coloris  (Lelesz  Acta  103/13).  1503:  Athlacz. 
Tabyth  (OL.  D.  21212).  1504:  Vnam  Tunicam  de  Ath- 
lacz' (uo.  33011).  1510  :  Stragula  de  rubeo  athlacz 
(uo.  35774).  1516  :  Egh  weres  atlacz  gyewngies  zok- 
nya  (uo.  26367,  1.  Zolnai:  Nyelvem!.  205).  1523:  Seri- 
cum  wlgo  athlacz  (OL.  D."  36999).  1526 :  Partieiüe 
Remyk  Attlaczyok  (uo.  25022).  1589:  Niomtatotb 
athlachioth  zöldet  (OL.  Nád.  49).  [Vö.  athlasmm,  atla- 
scus,  attlacium  Bartal.J  (Vö.  fél-atlac] 

ATLASZ,  1.  atlac. 

ATRACÉL,  atrocél:  borrago  borago,  buglos- 
sum,  cynoglossum  vulgare :  ochsenzung,  boragen 
NySz.    1401:    Blasium    Atrochel    (ZichyOkm.    V.264). 

ATROCÉL,  l.  atracél 

ÁTT  ?  ÁTTAT  ?  1.  ázt.  áztat. 

ATYAFI,  atyjaíi  :  cognatus.  consaugvineus : 
blutsfreund,  venvandter  NySz.  (2.  jel.).  1613/1696 : 
Hogyha  valamennjón  az  vérek  és  attyafiak  jussokat 
mondják  az  örökséghez,  mint  kelljen  az  attyafaknak 
citálniok"?  (GazdtörtSzemle  Vn.407).  Annak  a  gyer- 
meknek akar  atyja,  akar  anvja,  akar  attyja/ia  (uo. 
408).  [Vö.  Zolnai:  Nyelveml.  102  stb.] 

ATYAFISÁG,  atyafiúság  :  consangvineitas  ; 
venvandtschaft  NySz.  (2.  jel.)  1586 :  Békességesen 
bimi  hadja  [a  jószágokat],  sőt  egyebek  ellen  is,  mint 
jó  atyaíi,  megemlékezvén  az  én  hozzá  való  szeretetem- 
ről, és  atyafiuságomról,  az  én  megnevezett  felesége- 
met, ángyát  tartozik  oltalmazni  benne  (SzékelvOkl. 
V.141). 

ATYAFIÚSÁG,  1.  atyafiság. 

ATYJAFI,  1.  atyafi. 

ATYVAL  ;  [vitricus  ;  stiefvater].  1523  :  Andrea 
Attkwal  (Múz  Kállay).  [Vö.  BesztSzójz.  38,  Schlágli- 
Szójz.  223.] 

AVAGY,  azvagy :  aut ;  oder  NySz.  (1.  jel.). 
1558  :  Minden  mészárosnak  legyen  réz,  azvagy  vas, 
vag5^  ónbíil"  csinált  fontja  és  mázsája  igaz  (Gazdtört- 
Szemle VI.136). 

AVAJHA,  L  vajha. 

AVAS :  silva  prohibita :  gehege  NySz.  1275 : 
Silua  Owas  uocata  (OL.  D.  924).  1337  :  Uersus  occi- 
dentem  per  Nemus  Owosberuk  uocatum  (Múz.).  1346  : 
Veniret    ad   locum    qui  wlgo  dicitur  Janusoí/«sa  (uo. 


Dancs).  Veniret  ad  vnum  beerch  Ivanus  auosa  voca- 
tum  (uo.).  1379  1381 :  Siluas  Kuzerdo  et  Otías  mmcu- 
patas  (OL.  D.  6753).  1406 :  Silvam  glandinosara  Auas 
dictam  (ZalaOkl.  11.327).  1424/1498  :  De  silwa  Atoas 
vocata  (OL.  D.  12800).  1467  :  Retro  quandam  Siluam 
Aicos  nominatam  (Múz.).  1480  :  Quandam  Siluam  Awas 
vocatam(OL.D.  36717).  1484  :  Sylvam  dolabrosam  Atcas 
vocatam  (HazaiOkm.  V.362).  1512 :  A  parte  occidentali 
Silue  Wyawas  nuncupate  (Veszpr.  11,  Oroszton). 
1524 :  Glandes  Silue  prohibite  Aivas  vocate  (Múz. 
Soós).  [Vö.  Tagányi,  Erdészeti  Oklevéltár  l.  bevez. 
XIV.] 

AVATLAN:  uneingelassen  BM.  1550:  Fekete 
stametot  auatlan  niretlen  (OL.  Nád.  42).  Sleit  poztot 
auatlant  (uo.).  Karasiath  auatlant  nii-etlenth  ("uo.  48). 

AZ :  is,  ea,  id,  ille,  illa,  illud ;  er,  sie,  jener, 
der,  derjenige  NySz.  (1.  jel.).  1441 :  Hog)^  walalokat 
oltalmol  áznak  adhassak  kinek  akarj^ak  (OL.  D. 
13635).  1544 :  Az  nap  szeleskuton  ebellet  vram  (OL. 
Nád.  41).  1550 :  Azzal  az  lewelel  mellyet  ketelen 
soksagh  [igy  ?]  alat  kellet  wala  neky  adnom  (OL.  Ko- 
lozsm.  50). 


ÁZATLAN:   [non  maceratus;  ungeröstet]. 
Azathlan  kender  kepe  16  (OL.  LC.  12/42). 


1587: 


AZ-HOL,  -HONNÁ JD,  -KI, -KOR,  MELLY- 
(IK),  -MENNYI(RE),  -MI,  -MINT,  l.  ahol, 
ahonnan,  aki,  akkor,  amély(ik),  aniennyi(re), 
ami,  amint. 

AZONKÉPPEN:  a)  itidem,  perinde,  siraüiter : 
gleich,  gleichfaUs,  ebenfalls ;  b)  ita ;  so  NySz.  1638  : 
Vagion  egy  negiven  eöles  halászó  gialom  minden 
hozza  való  eszközivei  eggiüt  azon  keppen  vonó  köte- 
livel  (OL.  UC.  2/34). 

AZÓTA,  azulta :  ex  eo  tempore ;  seither  NySz. 
1608 :  lm  ismét  2  esztendeje  leszen,  hogy  Tomas 
Patkó  Samariai  mesterönk,  predicatorunk  penig  Mar- 
tinus  Hollosi  miwáazulta  fog\'a  (MA.  NLI.  253).  1610 : 
Dominus  Suri  penig  itt  nem  volt  azulta,  hogj'  az  mi 
iffjainkat  felküldöttük  vala  ez  tavaszszal  (uo.  339). 

ÁZT,  átt  ? :  humecto  ;  netzen  NySz.  1343 : 
Inde  versus  orientem  ad  Leenaííojf  [a.  m.  len-áztó  ?] 
(Körmend  III/2,  Seregélyes  104).  [Vö.  kendér-áztó.j 

ÁZTAT,  áttat,  vö.  kendér-áztó,  -áztató,  sza- 
ladáztató-ház. 

AZVAGY,  L  avagy. 


B. 


BAB  ?  :  fába,  fabulum,  cyamus  ;  bohne  NySz.  1211 : 
De  inde  ad  sabulum  Bab  [a.  m.  bab  ?]  (Pannh  Tili.  1/5). 

bab-szem:  [gTanum  fabarium;  die  einzelne  bohne]. 
1211:  [UdvorniciJ  Ai-ud  Zeleh  Bobzem  Gaba  (Pannh. 
Tih.  1/5).    1520  :  Demetrius  Babzem    (Múz.  Forgách). 

BAB,  vö.  mézes-báb. 

BABA,  1.  bába. 

BABA,  baba :  a)  anus,  vetula ;  das  alté  weib ; 
b)  obstetrix;  hebamme;  c)  maga,  venefica;  hexe  NySz. 
(2.  «baba»  a.)  1203/1254 :  In  loco  qui  uulgo  dicitur 
Baba  [a.  m.  baba  v.  bába?]  ozou  (Veszpr.  11,  Merenye). 
1229  :  In  viUa  Vlwes  Wodoy  Baba  (Pannh.  Lib.  Rub. 
■J4— 34  1.  20.  sz.).  1274/1338  :  luxta  quandam  piscinam 
wlgo  Babathoa  vocatam  (OL.  D.  882).  1321:  Baba- 
rethe,  hn.  (AnjouOkm.  1.601).  1327:  Circa  ipsam  metam 
est  nemus  Babahjke  (uo.  11.288).  1338/1395  :  luxta 
quandam  piscinam  wlgo  Babathowa  vocatam  (Múz. 
Jankowich).  1348  :  Ad  aUum  magnum  mentem  Heges- 
holm  alias  Bafeaholm  vocatum  (OL.  D  3i)383).  1440  : 
Mathia  Baba  (Múz.  Kállay).  1446  :  Ad  quandam  pai- 
uam  vallem  ^ctfcawelge  alio  nomine  Erdegmarowelge 
appellatam  (Múz.  Rhédey).  1455  :  Possessiones  Kerez- 
thwr,  Babagerenúa.  (OL.  D.  14942).  1668  :  Üdös  Ist- 
vanne  Vármegje  Babaia  (OL.  UC.  1/21). 

BABKA,  L  batka. 

BABOS:  a)  fabalis;  bohnen-;  b)  maculosus,  vaiie- 
gatus;  scháckig,  gefleckt  NySz.  1S35 :  \nsu\am  Babus 
vocatam  (ZalaOkl.  1.296).  1387:  Anthonius  dictus  Bobos 
(Múz.  Kállay).  1424:  Stephanus  Babos  (Pannh.  IT/Mm). 
1569  :  Babos  Ferencz  (SzékelyOkl.  V.88).  1602:  Babos 
István  (uo.  188).  Babos  Ferencz  (uo.  198).  1607  :  Equus 
albus  griseo  colore  ad  instar  pomorum  natnraliter  varie- 
gatus  vulgo  babos  lo  (OL.  UC.  86/35).  1651:  Vörös 
deres  babos  ló  (DebrLt.,  1.  Nyr.  XXn.518).  1667  :  Négy 
ökör,  egyik  babos  ordos,  másik  röt  kajla  |stb.J  (uo.). 
1677  :  Sárga  babos  ló  (uo.).  1686  :  Barna  babos  ökör 
(uo.). 

BÁCS :  [pecoris  magister ;  schafmeister].  1590  : 
Catharina  Bacz  [a.  m.  bács  ?]  (SzékelyOkl.  V.146). 
Andreáé  Zekely  alias  Bacz  (uo.).  Barbarám  Bacz  (uo.). 
1692  :  Egy  bácsnak:  búza  cub.  6.  köles  cub.'3  (Gazd- 
törtSzemle  VI.179  és  184,  gyulafehérvári,  illetőleg 
görgényszentimrei  jegyzékben).  [Vö.  NySz.  MTsz.] 
fVö.  bacsa,  bacsó.] 

BACSA?:  [schafmeister].  1146:  Gwra  comes  Bacha 
[a.  m.  bacsa  ?]  blastus  (?]  regis  (Pannh.  6/B).  1211 : 
Hü  sünt  vduornici  Cusit  fornos  Zombot  mich  [?]  Bocha 
Árud  Tencus  (Pannh.  Tih.  1/5).  1240  k.  :  Bacha  rum 
íiliis    et   cognatis    (Pannh.    618).    1315:  Possessiones 


Bachamczey  Werusalmafolua  (Múz.  Péchy).  [Vö.  MTsz.] 
[Vö.  bács,  bacsó.] 

BACSÓ  :  a)  [pecoris  magister ;  schafmeister  ?] ; 
b)  [senex ;  der  alté  ?].  1322  :  Zumbathaza  jBasohaza 
[a.  m.  bacsó  ?]  Pethehaza  (OL.  D.  2102).  1371 :  Petrum 
dictnm  Bachow  (Pannh.  34/S).  1451 :  Lucas  Bacho 
(OL.  D.  14467).  1470  :  Petro  Bacho  (Körmend,  Heim 
546).  [Vö.  MTsz.]  [Vö.  bács,  bacsa.] 

BÁDAG,  BÁDAK,  L  bádog. 

BÁDOG,  bádag,  bádak,  bátok :  stannum, 
lamina  stanno  obducta ;  blech  NySz.  1329  :  De  vno 
Curru  stanny  quod  uulgo  Badak  seu  Eyek  dicitnr 
(Múz.  Horvát  Istv.).  1559  :  Duo  vrinalia  badagh  vocata 
(OL.  Nád.  48).  1597  :  Bathok  tábla  2  (OL.  UC.  101/3). 

BAGARIA :  1)  corium  Russicum,  Biügaricum ; 
juchten  NySz.  1552  :  Ket  foltba  bagaria  (OL.  Nád.  48). 
II  2)  lórum,  loramentum ;  nemen  NySz.  1586  :  Frena 
nigra  bagaria  uocata  (OL.  L.  III.  16.  17).  Frenum 
vnum  viügo  bagaria  (OL.  UC.  62/33). 

BAGAZIA :  tela  colore  tincta ;  geglanzte  lein- 
wand  NySz.  1544 :  Bagazia  pecia  vna  (OL.  Nád.  40). 
1549  :  Három  capragh  beleny  eg  uegh  bagazyat  (uo. 
48).  1558 :  Vna  vestis  ex  bagazia  (OL.  UC.  97/19). 
1560  :  Bagazia  három  weg  (OL.  Nád.  49).  1757  :  Ba- 
gazia kötő  (DebrJk.). 

BAGLYA,  L  boglya. 

1.  BAGLYAS,  L  boglyas. 

2.  BAGLYAS,  1.  baglyos. 

BAGLYOS,  baglyas :  [ululis  copiosus ;  reich 
an  eulen].  1324  :  Castra  sua  videlicet  Holouku  Boglos 
et  Ztrahura  vocata  (AnjouOkm.  11.134).  1335 :  Val- 
lem Boglaswegh  [olv.  baglyas  ?  a.  m.  baglyos  ?] 
(ZalaOkl.  1.297).  1366  :  Ad  quendam  piscinam  Bog- 
lyasto  vocatam  (OL.  D.  80691).  1391 :  In  latere  montis 
Boglyas  vocati  (uo.  7699).  1411 :  Johannes  dictus 
Baglyas  de  Hegalya  (Múz.  Kapy).  1419 :  Usque 
Baglyastho  et  Bewdeskwt  (OL.  D.  28793).  1455 : 
Possessiones  Lapwhthew,  BaglyassLÜya  [vö.  ma  is : 
Baglyasalja  CzF]  (OL.  D.  14943).' 1456 :  Possessionibus 
Lapuhtew  Baglyas-dlya  Vendegy  (Múz.  Forgách).  Pos- 
sessiones Lapwhthew,  Baglyasalya  (OL.  D.  15105). 
1480  :  Bcnedicto  Boghlyos  [a.  m.  baglyas  v.  boglyas  ?] 
(OL.  D.  18327).  1482 :  Siluas  glandinosas  Kadarch- 
erdeye  Baglyas  ZylasmegyMochar  DezkaMochar  et 
Bykeshalom  vocatas  (Múz.).  1688  :  Maiorsagh  szölök 
Íj  Uihely  Baglios  25  Ember  kapallo  2)  Uihely  ore- 
mus  7  Ember  kapallo  (OL.  UC.  2/34). 

BAGÓ  ?  1.  bagoly. 


43 


BAGOLY— BAK 


BAKA— BAKSA 


44 


BAGOLY,  "bagó?:  biibo,  noctua.  ulula:  eiile  NySz. 
1389  :  Thomas  Bogul  (OL.  D.  74G7).'l413  :  Pai;li  dicti 
Bagul  (Múz.).  1426 :  Andreas  Bagol  (Múz.  Kende).  1476 : 
Miehaelis  Bagol  (ZalaOkl.  11.602).  1577 :  Bagó  [a.  m. 
bagoly?  vö.  MTsz.]  Walvnth  (OL.  UC.  1/3).  1602 : 
Bagoly  György  (SzékelyOkl.  V.193).  Bagoly  László 
(uo.  202).  [?  Szánn. :  1211 :  Isti  sünt  aratores  Huseh 
Bogliod  [olv.  Baglyod  ?]  Forcost  HjiTud  Zeche  Chipeu 
Mogd  (Pannh.  Tih.  1/5).] 

bagoly -borsó :  cicer  NySz. ;  kichererbse  BM. 
1510  k.  :  Pisces  et  bagolborso  (OL.  D.  26251).  1536  : 
Pisum  bagJwl  borsa  (OL.  L.  TIL16.  17).  1549  :  Bagoly 
borsa  (OL.  Nád.  40). 

BAGZIK:  subo,  ineo,  catulio ;  rammeln  NySz. 
(1  jel.).  1437 :  Quandam  vallem  Bagzowelgh.  (OL.  D. 
13035).  1728 :  Az  pokolbeli  sátáuynyal  test  szerint 
közösködvén  s  bagozván  (Reizner :  SzegedTört.  IV. 
449). 

BAJ  ?  :  a)  certamen.  lucta ;  kampf ;  b)  molestia, 
afflictio ;  mühe,  plage  NySz.  1429 :  Aqiie  Zaladre- 
kethye  [Zabadr-  ?]  et  vie  JBaí/^vswen  [a.  m.  baj  ?]  nomi- 
natarum  (OL.  D.  12086). 

baj-seb:  [hiebwunde,  stichwunde?].  1260— 70/1331: 
Exceptis  caiisis  homicidii  furti  latrocinii  incendii  et 
wlnerís    quod  wlgo  dicitur  boyseb  (Wenzel    VIIL267). 

BAJNAK,  1.  bajnok. 

BAJNOK,  bajnak :  atlűeta,  concertator  palae- 
stricus,  palaestrites,  agonista :  kampfer,  fechter  NySz. 
1231 :  Tendit  cum  eleuatis  metis  usque  ad  metam 
Boynoc  et  Thome  (OL.  D.  168).  1289/1291 :  Pentekfolua 
Boynukíolua  Feirtou  (uo.  1244).  1315  :  Martinus  íilij 
Boymik  (AnjouOkm.  1.384).  1331 1347  :  Martinus  filius 
Boynuk  (OL.  D.  2674).  1365  :  Johannes  dictus  Boynuk 
(OL.  TÜ.  18/15).  1370  :  Paulum  dictum  Baynok  (Múz. 
Kállay).  1377 :  Georgius  Baynuk  dictus  (Lelesz  Acta 
10/13).  1380  :  Johannes  dictus  Baynuk  (Múz.  Kapy). 
1381:  Georgius  dictus  Baynok  (OL.  D.  31333).  1385: 
Possessionibus  Ii-afalua  Gyarmath  BaynuM&lwdi  vocatis 
(Múz.)  1391 :  Petrus  filius  Baynak  iMúz.  Fejéi-pataky). 
1418  :  Thoma  Baynak  (KárolyiOkl.  U.41).  1443  : 
Gregorium  Baynak  (Múz.  Máriássy).  1451/1457  :  Ste- 
phanus  Baynok  (OL.  D.  14453  .  1475  :  Stephano  Bay- 
nok (Lelesz  Acta  85/22).  1482 :  Baynak,  szn.  (Múz. 
Kállay). 

BÁJOL :  certo,  dimico ;  kampfen,  streiten  NySz 
(1.  jel.).  1462  :  Gregorio  Baylo  (Múz.  Kállay). 

BAK :  1)  tragos,  hircus,  capricornus ;  bock  NySz- 
(1.  jel.).  1240  k. :  Libertinum  nomine  Bach  [a.  m.  bak  ?] 
Pamih.  61/8).  1312/1315 :  Possessiones  Galusfolua  et  Bok- 
fya  Benedukfolua  (OL.  D.  33568).  1321 :  Nicolaus  dictus 
Bok  (Múz.  Kállay).  1335 :  Johanni  dicto  Bak  (Körmend, 
V/6,  Heterogena  Miscell.  121).  1337  :  Nicolaum  dictum 
Bok  (HazaiOkm.  IV.  158).  1343  :  Petrus  dictus  Bok 
(.\njouOkm.  IV.321).  1357  :  Nicolaum  dictum  BokheX 
[a.  m.  bak-bél  ']  (ZalaOkl.  1.574).  1395 :  Johannes  dictus 
Bak  (ZichyOkm.  IV.620).  1422:  Thoma  dicto  Bok 
(Múz.  Kállay).  1504  :  Paulo  5a^^ly\vzo  (OL.  D.  21338). 
1519 :  Fenilia  J5a/rtharlomeg5^  Egerallya  ^aA;tharlo 
(Lelesz  Prot.  V.37a).  1602 :  Bak  György  (SzékelyOkl. 
V.179).  Bak  Péter  (uo.).  ||  2)  [bock,  gerüstbock].  1638: 
Ezen  malom  házban  vagion  egy  malom  keö  tartó  fa 
bak  meliet  az  malom  keö  vágásnak  ideien  az  malom 
keö  ala  szoktak  vetni  (OL.  UC.  2/34).  [Hel>Ti.  szárm.  : 
1325/1332  :  Piscinis  quarum  nomina  síuit  hec  Fyuzes 
Re^vtokaia  Bokud  (OL.  D.  2331).  1833 :  Pisscina  elewtho. 
Rewthokaia,  et  Bakud  fZichyOkm.  1.412).] 

bak-bőr :    [corium   hirciuum  ;  bockfell,  bockleder]. 


1478 :  Item  de  centum  cutibus  seu  Alantiis  vulgo 
Bakbem-  et  Gardovan  agnellinis  vei  caprinis  (Teleki : 
Hunyadiak  Xn.69). 

bak-bűz,  -biz:  foetor  caprinus;  bockgeruch  NySz. 
1329 :  Tendit  ad  pirum  Bokbiz  nominatum  (Akad.  2,  1. 
AnjouOkm.  n.436). 

bak-fejű,  -fejő :  [capitis  hircini ;  bocksköpfig]. 
1485 :  Vincentius  Bakfeyew  [a.  m.  bak-fejü  ?]  (OL. 
D.  19046). 

bak-hús:  [caro  hircina ;  bockfleisch].  1548:  Bak 
húst  úolcz  fontot  (OL.  Nád.  42). 

bak-kecske  :  hircus  ;  ziegenbock  NySz.  1584  : 
Bak  kechke.  Czap.  EUö  kechke  (OL.  UC.  56/33). 

BAKA  ? :  typhae  palustris  clava  NySz.  1135 : 
Aratorum  autem  nomina  suut  hec  Vulcan  Scemd  Baca 
[a.  m.  1.  «baka»  NySz.  ?]  :  Pannh.  15/Kk).  1227  :  Quorum 
nomina  hec  sünt  videlicet  Matha  Chebe  Ilmers  Mocud 
Zapa  Boca  [olv.  baka  v.  boka  ?]  Japa  (Veszpr.  9, 
Kál.).  1418:  Gregorium  Baka  (ZichyOkm.  VI.521). 
1469:  Mathias  Baka  (OL.  D.  32365).  16Ó2:  Baka  Tamás 
Baka  Demeter  (SzékelyOkl.  V.191).  [Vö.  bakaWTsz.^] 

B  AKÁC  SIN  :  tela  puUa ;  trauertuch  NySz.  1424  : 
Vnum  scrineum  cum  Barhano  et  Baccachyn  necnon 
álba  et  flauea  tela  repletum  (OL.  D.  29073).  1429—37: 
De  tela  preciosa,  que  aliter  dicitur  BakacJmmm 
(TörtTár  1887.  évf.  186).  1528 :  Pro  sindone  álba 
Bakachyn  (OL.  Nád.  42).  Pro  sindone  álba  et  Baka- 
chyn  (uo.  48).  1545  :  Egy  wegh  bakachyn  (uo.).  1546  : 
Bakachyn  emi  XIIII  sengh  (Múz.  Kisfaludy).  [Vö.  baka- 
chinum,  bogachin  Bartal.] 

BAKATOR  ? :  zierfahnler,  rosentraube  BM.  1385  : 
Lfidislao  dicto  Bakator  [a.  m.  bakator  ?]  de  Nogzakach 
(Múz.). 

BAKÓ:  carmfex,  tortor:  henker  NySz.  1271: 
Frati'um  suorum  Bokov  [a.  m.  bakó  ?]  et  Scentus 
(Körmend,  Heim  8).  1338  :  Nicolai  dicti  Bakau  (Múz.). 
1345  :  Nicolai  dicti  Bakoic  (AnjouOkm.  IV.53y).  1391 : 
Mauricius  filius  Bakou  (Veszpr.  Regn.  H/134).  1418  : 
Bakó  dictus  Koniios  (OL.  D.  10651).  1421 :  Nicolai  dicti 
Bakó  (Veszpr.  8,  Jutás).  1466  :  Valentino  Baka  (OL. 
D.  16323).  1470.  Andrea  Bakó  (Lelesz  Acta  81/19). 
1475  :  Blasio  Baka  (uo.  85/22).  1478  :  Gregorius  Bakó 
(OL.  D.  18145).  1500 :  Johannes  Baka  (Múz.  Kis- 
faludy). 1502 :  Paulus  Bakó  (Pannh.  23/P).  1509  : 
Emerico  Baka  (Múz.  Forgách).  In  vinea  sua  Bakomal 
vocata  (uo.i.  1602:  Bakó  Pál  (SzékelyOkl.  V.173). 
Bakó  Tamás  (uo.  178).  1603  :  Gregorius  Bakó  (uo. 
253)    [Vö.  1—4.  bakó  MTsz.| 

BAKÓC?:  [kleines  reisholz  zur  feuerung?].  1440: 
Quasdam  terras  Bakoczljka.  [a.  m.  «bakóc»  ?]  et  Cho- 
porthakutha  vocatas  (Lelesz  Acta  55/10).  [Vö.  bakóc 
MTsz.  ?] 

BAKOS:  [•?].  1439:  Nicolaus  dictus  Bakws  (Múz. 
Kállay).  1451:  Valentinus  Bakws  (OL.  D.  14467).  [Vö. 
MTsz.  és  Nyr.  XXVni.123.] 

BAKSA?:  equuleus;  füllen  NySz.  12U :  Isti 
sünt  fabri  Welprit  Mociqu  Boxa  [a.  m.  «baksa>  NySz. 
v.  MTsz.  ?]  Vnuca  (Pannh.  Tih.  1/5).  1224 :  Anus  et 
Boxa  tenetiu-  seruire  in  cocitate  [így  ?J  Zerendu  in 
opere  Tauarnici  (Veszpr.  14,  Supuna).  1240  k. :  Hec 
sünt  nomina  aratorum  seruorum  de  eodem  predio 
Sumboth  Bocsa  Gune  Chencu  Cegzeu  (Pannh.  61/8). 
In  predio  Vyloch  hec  sünt  Nomina  vdu  Vche  Bocsa 
(uo.).  1312 :  Quinque  iugera  térre  in  loco  Boxaíeuláe 
dicto  (Veszpr.  4,  Csopak).  1400  :  Valentinus  Baksa 
(OL.  D.  22538)     |Vö.  1.  2.  baksa  MTsz.] 


45 


BAL— BALK^VnY 


BALLAG— BÁLVÁNY 


46 


BAL  ? :  a)  laevus,  sinister,  sinistra ;  cUe  linko 
hand ;  b)  nialiis,  malignus :  bőse  NySz.  (1  2.  jel.). 
1181 :  Quoram  iiomina  hec  sünt  bol  [a.  m.  bal  ?]  quisid 
cin  rovza  (Pannh.  14/L). 

BÁL  :  sagnia,  fasciculus  ;  bündel  NySz.  (1.  «bál» 
a.).  1355  :  De  singulis  ligaturis  tele  Bal  vocatis  (Múz. 
Pécliy).  1399  :  De  vno  modio  alecum  Oley  ficus  etc. 
aut  qualiaeiunque  legumina  transmarina  ín  vno  modio 
wlgo  Balban  [olv.  bálban?]  existant  duodecim  áemiv. 
(Körmend  III/4  Battliyán  13).  1510 :  Ematur  -vnium  Bal 
panni  Gerliczer  (Múz.  Kisfaludy).  1511 :  Vnum  Bal 
panni  (HazaiOkm.  L403).  1531 :  Vnum  bal  papiri  (OL. 
Nád.  43).  1533 :  Pannus  non  vendatur  neque  cnm 
peciis  neque  cum  bal  (uo.).  1548  :  Ket  bal  papiros 
(uo.  48).  1584 :  Mynden  bál  poztotul  (OL.  UC.  56/33). 
[Vö.  2.  bál  MTsz. ;  bal  Bartal.] 

BALASZ,  1.  balaz. 

BALATA?:  [palus,  stagnum  ;  sumpf?].  1271:  A 
quodam  fluuio  Balata  uocato  (Múz.  Forgách).  1274  1338  : 
luxta  quendam  paludem  wlgo  Balatha  vocatum  (OL. 
D.  882).  1331/1347  :  Perveuit  ad  Balataíew  (Anjou- 
Okm.  n.563).  1333/1483  :  Peruenit  ad  quoddam  pra- 
tnm  lutosum  wlgo  Balatha  vocatum  (Múz.  Máriássy). 
1338/1395 :  luxta  quendam  paludem  wlgo  Balatha 
vocatum  (Múz.  Jankowicli).  [Vö.  1418/1433  :  Peruenit 
ad  quendam  paludem  fertes  vocatum  in  volacho  Baltha 
dictum  (Múz.).] 

BALAZ,  "balasz :  [balascus,  balasius,  gemmae 
genus  ;  eine  art  rubin].  1516  :  Egh  Arán  Nyakba  we- 
thew  kwes  kyben  liath  Balaz  [olv.  balaz  v.  balasz?] 
wagj^on  .  .  .  egh  Arán  figew  raytha,  kj'^ben  egh  Balaz 
wagyon  ÍOL.  D.  26367,  1.  Zolnai :  Nyelveml.  204  és 
207).  [Vö.  blask.] 

BALÁZS,  Bálás?  Palázs  ?  :  Blasius,  Basilius  [?] 
PPB.  1446 :  Tria  [jugera]  verő  in  loco  Weres&«Zas- 
berke  (Veszpr.  14,  Szentkirályszabadja).  1454 :  Pra- 
tum  PaZa.srethe  [a.  m.  Balázs  ?]  vocatum  (OL.  D.  14857). 
1493:  Erdv  hegy  balas  (Akad.,  1.  Zolnai:  Nyelveml. 
156).  Erdvhegy  halasnak  (uo.).  1509 :  Pisciuas  sew 
Stagna  Thyzthato  Wethelewstho  Balaser  Bekathawa 
(Lelesz  Acta  117/4).  1510 :  Georgio  Bollas  [igy  ? 
a.  m.  Balázs  ?]  (Veszpr.  3,  Biliege).  1517 :  Raskay 
Balas  vram  tárnok  mester  (OL.  D.  36528).  1587 : 
Zombath  Balas  erdő  örzö  (OL.  UC.  12/42). 

BALFANC:  [?].  1491:  Paulus  Balfancz  (OL.  D. 
19715).  [Vö.  balfasz  MTsz.  ?] 

BALGÓ  ?  1.  bolygó. 

BALHA  ?  BALHÁS  ?  1.  bolha,  bolhás. 

BÁLIN,  bulin :  aspius  rapax  MTsz.  1570 : 
Piscem  quem  ipsi  vocant  Bidin  (OL.  UC.  95/22, 
«Sárospatak»  Szám.  jegyz.).  [Vö.  NySz.  más  jel] 

BÁLINT,  Báint?  Válént,  Válint :  Valeutinus 
PPB.  1558  k. :  Zelestyei  Baint  (Nyr.  XXVIII.21).  Ze- 
lestyei  Baintnak  (uo.  22).  1577 :  Kako  Walent  Tóth 
Walint  Bagó  Walynth  (OL.  UC.  1/3).  Nagy  Walent 
(uo.).  1584 :  Karykas  Balijnth  Sellér  (OL.  ÚC.  56/33). 
1587  :  Kosa  Bálint  lófö  (SzékelyOkl.  V.141). 

BALISTRÁS:  [ballistarius?].  1417:  Johannem 
Balistras  (SztárayOkl.  11.175).  1418:  Ladislaum  Balist- 
ras  (Múz.). 

BALKÁNY :  «vizállásos  hely,  a  mely  esős  idő- 
ben vagy  árvizek  alkalmával  valóságos  tó»  MTsz. ; 
moossumpf  BM.  1346  :  Sua  possessione  Balkan  (Múz. 
Kállay).  1364  :  Possessionis  Balkan  vocate  (uo  .  1376  : 
Penes  fluuium  Balkan  dictum  (Múz.)  1498 :  Quandam 


particulam  terrarum  arabilium  Zaraz6aíA;aMhath  appel- 
latara  intra  veras  metas  dicte  possessionis  Gywlwez 
(Lelesz  Acta  106/44). 

BALLAG-  :  a)  inambulo,  deambulo,  lento  gradu 
iucedo,  procedo  pedetentim  ;  schlendern  ;  b)  latito  ; 
versteckt  sein  NySz.  '^1504 :  Gallus  Ballagó  (OL.  D. 
21269). 

BALOG :  a)  sinister,  laevus.  scaeva ;  link,  lin- 
kisch ;  b '  malignus ;  bőse,  bösartig  NySz.  1095  : 
Inde  ad  caput  arbustarum  bolug  (Pannh.  15/0o). 
1230k./1355  :  Montis  qui  vocatur  Boluq^egh  (OL.  D. 
4475,  1.  HazaiOkm.  VIII.29).  1250  :  Ysolou  íilio  Boloc 
(MonStrig.  1.384).  [Vö.1289/1291 :  Comitis  Nicolai  Sinistri 
(OL.  D.  1244).]  1254  :  Villarum  Kus  falud  et  Bolug 
(uo.  391).  1256  :  Item  [villae]  i?o/?/f/kereke  Item  Terem- 
teluk  (ErdMúzLt.,  1  Wenzel  Vn.430)  1296  :  Magistri 
Bolug  (OL.  D.  1436).  1297  :  Petro  dicto  Balug  (Hazai- 
Oki.  157).  1327  :  Nicolaus  dictus  Bolug  (Múz.  Jan- 
kowich).  1335 :  Nicolai  dicti  Bolug  (Múz.).  1338 : 
Andree  fllii  Bolugh  (Veszpr.  106,  Berej  1).  1341: 
Nicolai  dicti  Bolugh  (OL.  D.  3808).  1343  :  Nicolai  dicti 
Bolug  (AnjouOkm.  IV.340).  1344 :  Monticulum  qui 
wlgo  ^ofoX-peturholniya  nuncnpatur  (OL.  D.  3678). 
1347 :  Petri  dicti  Bolug  (Múz.).  luger  térre  plan- 
tatam,  vulgariter  Bolugh- Januíi-'Aoley  vocatam  (Anjou- 
Okm. V.26).  1360 :  Stephanus  dictus  Bolug  (Múz. 
Kállav).  Duo  Castra  videlicet  Eluskw  et  Bolug  vo- 
cata  "(Körmend  11/4,  Miskouch  68).  1362:  Johan- 
nem dictum  Balug  (Múz.  Kállay).  1381:  Johanncs 
dictus  Balog  (uo.).  1391 :  Michaelem  dictum  Balogh 
(ZichyOkm.  IV.468).  1395:  Andree  dicti  Balogh  (Lelesz 
Met.  Ung  53).  1400/1403  :  Stephano  Balogh  (OL.  D. 
1430).  1413  :  Thomam  dictum  Balogh  (ZichyOkm.  VL 
240).  1415 :  Michaelis  Bolugh  (Körmend  1/9,  Óvár  10). 
1423.-  Johanne  Balog  (Lelesz  Acta  43  58).  1434: 
Symon  Balogh  (Múz.  Kállay).  1436  :  Johannem  Bologh 
(Pannh.  23/B).  1439  :  Johannes  dictus  Balogh  (Múz.). 
1442  :  Johanne  Balog  (Múz.  Kállay).  1447 :  Georgio 
Balogh  (uo.).  1451:  Johannes  Balog  (OL.  D.  14479). 
Georgio  Balogh  (Múz.  Kállay).  1461 :  Stephano  Balog 
(uo.).  1469  :  Jacobum  Balog  (Múz.  Esterházy).  1475  : 
Andrea  Balog  (Lelesz  Acta  85/22).  1478:  Blasius 
Balogh  (OL.  D.  18145).  1485 :  Petro  Balog  (Lelesz 
Acta  95;2).  1499:  Martinum  Balog  (uo.  107'1).  1618: 
Balog  kezével  vetett  süveget  (KomárJk  ).  1691 :  Szep- 
lős, szürke,  balog  körmű  ló  (DebrJk.).  [Helyn.  szárra.: 
1230 :  Villa  Garab  Bolugd  Gregorfolua  (Pannh.  32/V). 
In  villa  Bolugd  (Veszpr.  14,  Dec.  Comit.  Symig.). 
1234:    Ad  caput  arbustorum   Bolugd  (Pannh.    32/A).] 

BALTA  :  securicula,  securis  militaris :  faustiing, 
handbeil  NySz.  1429 :  Albertus  dictus  Baltha  (OL. 
D.  12133). 

BÁLVÁNTT  :  idolum,  seulptile,  colossus  ;  götzen- 
bild  NySz.  [statua  lapidea ;  saule,  gehauener  steinj. 
1055  :  Est  locus  ad  pascua  equorum,  qui  habét  ini- 
cium  |.  .  .]  baluuana  (Paunh.  Tih.  1/1).  Posthec  ad 
aruk  que  ducitur  usque  ad  baluuan  (uo.).  1109  :  De 
inde  uadit  ad  monticulos  et  ibi  stat  méta  lapidea 
que  baluan  uocatur  (OL.  D.  11).  1549 :  Salis  lapis 
magnus  balwan  vocatus  in  duas  partes  sectus  (ÖL. 
UC.  65/83).  1597  :  Eoreg  prés  dugastul  feolso  alsó 
baluaniostul  gusostul  es  garatostul  (uo.  101/3).  Az 
Prés  házban.  Eoreg  Prés  baluaniostul  dugastul  cs 
gusostul  1.  Másik  Prés  feolsö  alsó  baluaniual  gara- 
tostul 1  (uo.).  [Vö.  kapu-bálvány.] 

bálvány-kő :  statua  lapidea ;  saule,  gehauener 
stein  NySz.  1265  :  Dehinc  uenit  ad  Balwankew  (OL. 
D.  595).  1265/1272 :  Deinde  uenit  ad  Balwankure  et 
ibi  sünt  quatuor  mcte  (uo.  590).  12941367  :  Venit  ad 
quendam   lapidem  qui  uocatur  Baluankw  (Veszpr.  6, 


47 


BÁLVÁNYOS— BANGÓ 


BÁNIK— BÁNYÁSZ 


48 


Gyimót).  1360 :  Peruenitur  ad  quendani  lapidem 
magnum  wlgo  Baluanhv  appellatum  (Könnend,  Stat. 
ant.  maj.  10/1).  1454 :  Trés  metas  reperissent  quarum 
vna  a  parte  orientali  Baltvankew  vocata  (OL.  D.  14818). 

BÁLVÁNYOS :  [locus,  ubi  statua  lapidea  inve- 
nitur ;  ort,  wo  es  eine  saule,  gehauene  steine  gibt]. 
1093  :  Balnanis  Fen  Bagag  Vag  (Paniili.  2/A).  1222  : 
Procedit  ad  quandam  aqiiam  nomine  Baluanus  (For- 
rás •?).  1223 :  Baluanis,  hn.  (Pannh.  1/Z).  1229  :  In 
uilla  Balnmms  (Pannh.  Lib.  Rub.  24/34.  1.  20.  sz.). 
1233 :  Procedit  ad  quandam  aqiiam  ciiin  nomine 
Baluanus  (Múz.  Kisfaludy).  1279/1291 :  Prope  aquam 
Baluanus  (Múz.).  1358  :  Possessionum  et  porcionum 
possessionariorum  [?]  scilicet  Zarozou  Kerushyg  Berey 
Baluanus  Turuk  Fok  Gungus  (Pannh.  Tih  1/17). 
1370  :  Villám  Warolya  vocatam  ad  praedictum  Castrum 
Balwanus  pertinentem  (Múz.  Bethlen).  1426 :  Perue- 
nissent  ad  alium  ramum  Huuii  Rabé  wlgo  Baluanus 
appellatum  (Múz.  Kisfaludy).  [Vö.  NySz.  más  jel.] 

BALZSAM?:  balsamum  NySz.;  [balsam].  1270; 
Domina  Balsam  [a.  m.  balzsam  ?]  tilia  Jacobi  (Hazai- 
Okm.  VIII.137). 

BAMBA,  vö.  laanga. 

1.  BÁN,  vö.  megbán. 

2.  BÁN:  banus,  regni  praeses,  dominus  NySz.  1171: 
Quorum  nomina  hec  sünt  Damas  ban  budumer  sabnan 
vsvd  Cepel  wic  (Pannh.  27/Mm).  1211 :  Tendit  per 
ripara  eiusdem  fluuii  ad  locum  qui  dicitur  5rtnriuueh 
(Pannh.  Tih.  1/5).  1^89/1291:  BaanMua,  hn.  (OL.  D. 
1244).  1295  1345  :  In  loco  Baníyzy  dicto  (Körmend 
III/l,  Lullya  19).  1309:  Domina  Gung  filia  Ban 
(MonStrig.  11.599).  Domine  Bybur  vxoris  dicti  Ban 
(uo.  11.600).  1317/1329  :  Kulusmonustra  prope  villám 
Ban  in  Boors  (Körmend  II/4,  Göd  14).  1348  :  Terra 
seu  planicies  i?a«zallasa  vocata  (OL.  D.  30383).  1384  : 
Procedendo  ad  quandam  viam  Banhixta,  vocatam  (Múz. 
Ivánka).  1388  :  Thoma  et  Jacobo  dictis  Ban  (Veszpr. 
106,  Bánkfalva  1).  1416  :  Thomas  dictus  Ban  'OL.  D. 
30772).  1464  :  Mathiam  Baan  (Veszpr.  10,  Papkeszi). 
1468 :  Johannes  Ban  (Múz.  Kállay).  In  loco  Ban- 
pwztha  vocato  (Múz.).  1520  :  Simoné  Falwban  (Lelesz 
Prot.  V.120). 

bán-zsolozsma,  -zsolozsmája:  praestatio  bano 
dari  solita,  descensus  báni,  tributum  bano  pendendum, 
Bartal  («bansolman,  banzalusmaya»  a.  és  bevez.  XIV.); 
victualia  báni  NySz.  («zsolozsma»  egyik  adatában), 
Bartal  ■  ('<zolusmoa»  a.).  1351 :  Nec  racione  collecte 
msirturina.vum1Ba)izulusmaya  vocatarum  (OL.  lad.  H). 
Nec  racione  collecte  marturinarum  Banzolusmaia 
uocatarum  (Akad.  3).  1409/1457  :  A  solutione  collecte 
mardurinarum  et  a  collecta  banzolosma  dicta  (Teleki- 
Oki.  1.345).  [Vö.  még  Bai-tal,  bansulmora,  banzolusmaia 
és  zolusma  a. ;  Pauler  Gy. :  A  m.  nemz.  tört.  az 
Árpádházi  királyok  alatt,  1.437.]  [Vö.  bansolman,  ban- 
sulmora, banzalusmaya,  banzolusmaia  Bartal.]  [Vö. 
zsolozsma.] 

BANCSIK,  I.  boncsok. 

BANGA,  bonga?:  [homo  plumbeus  ;  tölpel  ?]. 
1427:  Prediis  5an/y/ífttheleke  Kysthelek  Feleghaz 
(Múz.).  1440  :  Johanne  Bonga  [a.  m.  banga  ?]  (Múz. 
Kállay).    1447 :    Johanne    Bonga    (uo.).    [Vö.    bamba 

MTsz.]    • 

BANGÓ  :  [stupidus,  homo  plumbeus  ;  tölpelhaft, 
tölpel?].  1468:  Nicolaus  Bangó  (Múz.  Kállay).  1469: 
Franciscus  Bangó  (OL.  D.  32365).  1484:  Blasius 
Bangó  (Múz.  Kállay).  1498:  Petro  Banqo  \\\o.).  Ste- 
phano  Bongó  (uo.).'  [Vö.  MTsz.?] 


BÁNIK  :  curam  habeo  :  behandeln,  besorgen  NySz. 
1544 :  Attam  wram  louaszanak  az  ki  az  kalendárium- 
mal bánik  (OL.  Nád.  40).  [Vö.  lóval-bánó.] 

BÁNK:  Benedictus  PPB.  1354 :  ■  Possessionem 
eorum  .BanAnieytereme  yocitatam  (OL.  D.  4407).  1364  : 
Predicté  térre  5awAylese  (Múz.)  [Vö.  Benedek.] 

BANKÓ:  [baculum,  fultura ;  krücke?].  1483: 
Benedicto  Bankó  (OL.  D.  18847).  [Vö.  bankos  NySz.; 
mankó  MTsz.] 

BÁNT :  impedio,  oífendo,  tiu-bo  ;  kranken,  belei- 
digen, beunruhigen  NySz.  1418 :  Particula  eiusdem 
'Nebanch  [a.  m.  ne  bánts  ?]  vocata  (SztárayOkl.  11.199). 
1430:  Possessiones  Zyl  "Nebanch  et  Zanas  (OL.  D. 
12220).  1453  ?  :  Az  tizt  tarthokert  bánthassanak  (uo. 
14731). 

BÁNTÓ  :  limpediens,  turbans,  offensor  ;  krankend, 
beleidigend,  beleidiger].  1466  :  Dyonisius  Bantho  (OL. 
D.  16408).  1467:  S>Tnon  5ani5/to"  (Lelesz  Acta  78/31). 
1517  :  Oltalmazyak  mynden    bantotvl  (OL.  D.  36528). 

BANYA :  anus,  vetula ;  altes  weib  NySz.  1252  : 
Quorum  seruitorum  nomina  sünt  hec  Karachun  Panka 
Bana  [a.  m.  banya?]  Bleuud  Solka  (Pannh.  11/F).  1269  : 
De  vinetis  Popmai  seu  Pyspukmal  Eleumal  Kerekud 
et  Bnnaíeiűá  [a.  m.  banya  v.  bánya?]  appellatis  (Veszpr, 
106,  Dec.  Bud.  3).  [Vö.  banya  MTsz.  ?] 

BÁNYA  :  a)  fodina :  bergwerk,  grube;  b)  balneum, 
thermae ;  bad  NySz.  1258  :  Ad  riuulum  Banya  patak 
appellatum  í'OL.  D.  480).  1269  :  De  vinetis  Popmai  seu 
Pyspukmal  Eleumal  Kerekud  et  Banaíeulá  [a.  m.  bánya 
V.  banya  ?]  appellatis  (Veszpr.  106,  Dec.  Bud.  3). 
1270/1365  :  Inter  fontem  Bana  vocatum  et  inter  fon- 
tem  Fenkw  nomhiatum  (MonSti-ig.  1.580).  1286  :  Viam 
magnam  qua  itur  in  Zebnech  Bana  uel  argenti  fodinam 
(uo.  11.217)  1351 :  Cadit  in  viam  que  ueniet  de  Banya 
(Múz.).  1361 :  luxta  viam  versus  Schenich&an?/a  (uo.). 
1363  :  Príma  méta  incipit  a  plaga  orientali  a  paiie 
cuiusdam  montane  Zek&sbania  vocate  (Múz.  KáUay). 
1375 :  Hospites  de  Smolnuk&aní/a  (Múz.  Máriássy). 
1376  :  Dominam  relictam  condam  Gref  de  Kunnuch- 
bania  (OL.  D.  6389).  1379 :  Ciues  de  Azunpataka 
et  de  Yenlseubanya  (Lelesz  Acta  12/41).  1415 :  Venis- 
sent  in  vallem  Banyanélge  dictam  (ZichyOkm.  V1.352). 
1424 :  In  monte  regis  wlgariter  wybanya  (Múz.Forgách). 
1450  :  Possessionis  Zepbanya  alio  nomine  Banyachka 
vocate  in  Comitatu  Zempleniensi  (Lelesz  Introd.  P/36). 
1456  :  Possessiones  Domanhaza,  Rysnabanya  (OL.  D. 
15105).  1459 :  In  fluuio  ^amjapathaka  (uo.  15368). 
1487 :  Dicte  Ciuitatis  Offon  Banya  alio  nomine  Aranyas 
Batiya  (uo.  37066).  1494 :  Florenos  XXIIH  dedit  pro 
argento  ad  Banya  fuo.  37170).  1520  :  Molendinatorem 
misit  pro  lapide  ad  Banya  (uo.  26231).  1544 :  Wele 
el  wit  banara  az  rez  mire  (OL.  Nád.  41).  [Vö.  kén- 
eső, kő-,  SÓ-,  vas-bánya.] 

b anya- vas  :   [malleus  ;    schlagel,   grubenschlagel]. 

1549  :  Malleus  vnus  wulgo  banya  was  (OL.  UC.  75/40). 

1550  :  Malleus  vnus  vulgo  Banya  was  (OL.  Instr.  11). 
1616 :  Benn  az  bányában  vagyon.  Bányavas  37  (Gazd- 
törtSzerale  VI.124). 

BÁNYÁCSKA:  [fodina  parva;  kleines  bergwerk, 
kleinc  grube].  1450 :  Possessionis  Zepbanya  alio 
nomine  Banyachka  vocate  in  Comitatu  Zempleniensi 
(Lelesz  Introd.  P/36).  |Vagy  vö.  bánya  b)  jel.?] 

BÁNYÁSZ :  metallarius,  metallicus ;  bergmann 
NySz.  1463  :  Petro  Banyaz  '(Múz.  Kapy).  1475  : 
Michacle  Banyaz  (OL.  D.  17660).  1505:  Martino  Banyaz 
(Múz.  Soós?)  "1508  :  Gregorius  Banyaz  (OL.  D.  36399). 
1509  :  Gregorii  Banyaz  (Múz.  Kállay).  1524  :  Stephano 


49 


BAPKA— BARÁT 


BARÁTSÁGOS— BÁRD 


50 


Banyas  (uo).  1525 :  Blasiuni  Banyaz  (Lelesz  Act;i 
131/47).  1602 :  Bányász  György,  bányász.  Bányász 
Kristóf,  bányász  (SzékelyOkl.  V.223).  ' Baniaz  Antal 
(uo.  24:1).  [Vö.  fő-bányász.] 

bányász-legény  :  metallarius  ;  bergmann  NySz. 
1544 :  Attam  az  banaz  legeneknek  (OL.  Nád.  40). 

bányász-mester:  [bergmelster  ?].  1643:  Bebo- 
csátván  az  hányászmcstcrekd  és  az  huttmant,  több 
bányászokkal  együtt  .  .  .  revideálják  az  bányát  (Gazd- 
törtSzemle  VI. 117).  [Vö.  hányás-mester  NySz.] 

BAPZA,  1.  batka. 

BARACK,  baraszk  :  persienni.  maliim  persicum, 
pomum  persicum ;  pfirsich  NySz.  1516  :  Barazk  emi 
(OL.  D.  261761.  1558  :  Azw  berkyne  Azw  cheresne 
Azw  barazk  (OL.  Nád.  49). 

BARANA,  1.  borona. 

BÁRÁNY:  agniis;  lamm  NySz.  1206/1257 :  Ineipit 
itaque  prima  méta  de  bai-ancnth.  (OL.  D.  42).  1365  : 
Per  quendam  locum  Baraniher  dictum  (OL.  TÜ.  18/15). 
1545  :  Eg  germekded  haránt  (OL.  Nád.  42).  [Hclyn. 
szárra. :  1266/1297 :  Villa  Barancl  (Paunh.  Tih.  1/9).  1358 : 
Possessionum  et  porcionum  possessionariorum  [?] 
scilicet  Tolnauara  Foeud  Fede  Barancl  Mortus  alio 
nomine  Morton  (uo.  1/17).]  [Vö.  címer-,  észtrénga-, 
kerti-,  pázsit-bárány.] 

bárány-bőr,  -bér :  pellis  agnina ;  liimmerfell  NySz. 
1522  k. :  Unam  subám  magnam  et  bonam  de  hazybaran- 
ber  albo  (TörtTár  1889.  évf.  381).  1544:  Eg  fekete 
baranbör  ködment  (OL.  Nád.  41).  1587 :  Baran  hör 
(OL.  UC.  12/42). 

bárány-fej  :  [caput  agninum  ;  lammkopf].  1544  : 
Baranfeyet  lábat  gomrat  (OL.  Nád.  40). 

bárányfi-dézsma :  [zehent  vom  jungen  lamm|. 
1588  :  Nem  tartoznak  sem  ray  desmaual  sem  haranffy 
sem  kechkeífy  desmaioal  (OL.  UC.  64  35). 

bárány -pénz  :  1554 :  ad  festum  Sancti  Georgii 
quilibet  jobagio  harany  -pénz  dat  (OL.  UC.  45/36). 
1614 :  Baranj  pénzt  adnak  (uo.  1/8). 

bárány-suba:  [bauernpelz,bauernmantel  aus  lamm- 
pelz].  1523  :  Vestes  pergamal  et  Baran  suba  (OL.  D. 
26312). 

bárány-váltság  :  1619  :  Malom  auagi  barani  valt- 
saytul  hat  forinth  (OL.  UC.  22/21). 

BÁRÁITYOZIK  :  agnum  edere  ;  lammen  NySz. 
1637  :  Eöregh    harany  ózni  való  juh  (OL.   UC.  14/43). 

BARASZK,  1.  barack. 

BARASZLAI,  1.  braszlai. 

BARÁT:  a)  amicus,  coamicus,  necessarius,  fráter; 
freund,  der  nachste,  brúder;  b)  monachus,  asccta, 
c'oenobita  ;  mönch  NySz.  1252  :  In  uillis  Ech  Sceuleus 
Megér  in  5ara</t  (OL.  D.  369).  1262  :  De  uilla  Barath 
(Pannb.  62/C).  Quandam  uineara  suam  empticiam  in 
^araísucurov  in  loco  qui  Luk  dicitur  existentem  (uo.). 
1334 :  In  possessione  Barath  (Körmend,  Korlátkö- 
Appon.  17/796).  1358 :  De  porcione  sua  possessionaria 
in  dicta  Barát  habita  (Pannh.  18/Aa).  1368  :  De  villa 
iiogbarath  (uo.  4/D).  1381 :  Johanne  dicto  Barath 
(Veszpr.  107,  Lula  5).  1389  :  Villis  Barath  Wthwes 
Bolhaas  Zabaas  Aranyas  (Körmend  III/3,  Atád  19). 
1452  :  Johanne  Barath  (OL.  D.  14539).  1467  :  Lucas 
Barath  (uo.  30882).  Matheus  Barath  (Miiz.).  1470:  Geor- 
gius  Barath  (Lelesz  Bercs.  XIV.2).  1478  :  Franciscus 

Magyar  Oklevél-Szótár. 


Barath  (OL.  D.  18145).  Thomas  Barath  (uo.)  1484  : 
Laurencius  Barath  (Mi'iz.  Ibrányi).  1485 :  Michael 
Barath  (Veszpr.  11,  Merenye).  1498  :  Quedam  feneta 
^araí/toi-kwthyahatha  Zelesreth  et  FerdeAvtho  vocata 
(Lelesz  Acta  106/44;.  1504 :  Benedicto  Barath  (uo. 
112/9).  1524  :  Jus  moncium  et  quoddam  vinum  ibidem 
existens  quod  vocatur  Baraath  Bora  (OL.  D.  26317). 
1560:  5araí  nyelw  kees  (olv.  barát-nyeKí  kés  ?J  (OL. 
Nád.  49].  [Vö.  kolduló-barát.] 

barát-pince :  [klosterkeller].  1564 :  In  cellario 
Barathpyncze  vocato  (OL   L.  III.  16.  17). 

BARÁTSÁGOS :  officiosus,  obsequiosus,  fami- 
liáris, amicabilis  ;  freundschaftlich,  freundlich,  herzlich 
NySz.  1601:  Másszor  ir,  most  barátságosan  köszönt. 
Michael  tuus  ex  imo  pectore  (MA.  NLI.  125). 

BARÁZDA,  brázda :  sulcus,  striae;  furcheNySz. 
1095  :  Uertitur  per  IIII  cumulos  ad  longum  qui  uulgo 
dicitur  \mzei\  brazda  {Psinnh.  15/0o).  1270:  Fossatum 
[quod?]  wlgariter  wráugbarazdaya  nuncupatur  (OL. 
D.  1877).  1300  :  Per  Barázda  eundo  ad  metam  (uo. 
34093).  1329  :  Ineipit  a  parte  occidentali  in  Barázda 
(uo.  33577).  1339/1365  :  Deinde  verő  ad  vnum  locum 
Barázda  vocatum  (uo.  3238).  1356 :  Sulco  barázda 
dicto  (ZalaOkl.  1.569).  1361:  Secunda  méta  directe 
transeundo  sulcum  Barázda  dictum  (Múz.).  1378 : 
In  duabus  liniis  wlgo  Barázda  dictis  (Könnend  Mis- 
cell.  Németújv.  lad.  43,  fasc  102,  nr.  67).  Vsque  ad 
fossatiim  Vrdugharazda  vocatum  (OL.  D.  6504).  1407  : 
Penes  Barázdám  pervenit  ad  priorem  metam  (uo. 
33777).  1509  :  Supra  magnum  sulcum  in  loco  Nagh 
Barazdaíely  vocato  (uo.  36399). 

BARÁZDÁS:  striatus ;  gefurcht  NySz.  1383: 
Stephanum  Barázdás  (Múz.)  1385  :  Stephanum  Baráz- 
dás (Körmend,  Miscell.  Németi'íjv.  lad.  44,  fasc.  116;. 

BARBÁRA,  1.  Borbála. 

BARBÁS,  1.  Barnabás. 

BARBÉLY,  1.  borbély. 

BARBÉR,  1.  borbély. 

BÁRD  :  1)  ascia :  beil  NySz.  1229  :  In  villa  Mehus 
Kara  Bev  Oztupan  Quer  Bárd  [a.  m.  bárd  ?]  Palyan 
(Pannh.  Lib.  Rub.  24—34.  1.  20.  sz.).  1230  :  Villarum 
fayscy  Bárd  chegl  et  Amach  (Pannh.  32/V).  Villarum 
Gerc  Mach  Sag  Béren  Almád  Wosian  Corthon  Fayscy 
Bárd  Chegl  Amach  (Veszpr.  14,  Dec.  Comit.  Symig.). 
1272  :  Item  contulimus  ipsi  monasterio  molendinum 
nostrum,  quod  est  in  Peith  cum  duobus  fundis  curi- 
arum  et  feneto,  quod  potest  sufficere  quinque  homi- 
nibus  ad  falcandum  uno  die,  et  lignis,  que  possunt 
sufficere  ad  duo  dolabra,  que  Bárd  nominantur,  uno 
die  (MonStrig.  1.594).  1277/1344 :  Ac  aliis  terris  feni- 
libus  usu  dolabri  quod  vulgo  hard  nuncupatur  (Zala- 
Okl. 1.85).  1297/1344;  Terris  fenilibus  vsu  dolabri 
quod  wlgo  Bárd  nuncupatur  pascuis  pccorum  cete- 
risque  Juribus  ac  vtilitatibus  (Veszpr.  16,  Vospr. 
Oppid.).  1490 :  Tarpais  Vaschep  Baard  (OL.  D.  26046). 
Secures  magne  Baard  (uo.  26048).  Gerel.  Bárd.  Keep 
(uo.).  1491:^Cuspides,  Bárd  (uo.  26051).  1504:  Item 
wlgo  Bárd  (uo.  36987).  1530  :  Secures  trés  vna  mili- 
taris  alia  Baard  carpentaria  tcrcia  verő  faragó  feyze 
(OL.  L.  III.  16  17).  1539  :  Vagokes.  Bárd.  Z>iowas 
(OL.  Nád.  48).  1542:  Gerel.  hard  (uo.  40).  1557: 
Bipennes  vulgo  Bárd  (OL.  L.  III.  16.  17).  ||  2)  [sUvae 
pars,  quae  ab  uno  homine  uno  die  una  ascia  excidi 
potest ;  ein  stück  waldes,  welchcs  ein  mann  in  cinem 
tagé  mit  eincr  axt  aushauen  kann].  1214 :  Silue  que 
uulgo  Bárd  dicitur  (Veszpr.  Regn.  B/26).  1243  :  Siluam 
cum  uia  cultelli  ot  sccuris  quod  wlgus  Baard  appellat 


51 


bArdocska-barkóca 


BARKOLCA— BARNABÁS 


52 


(Pannh.  Tih.  5/2).  1288 :  Cum  omnibus  vtilitatibus 
siiis  vineis  scüicet  et  fenetis  ac  vsu  consuete  vtili- 
tatis  Bárd  wlgariter  appellate  (Veszpr.  109,  Szepezd  2). 
[Vö.  <tlgen  soká  a  bárd  (latinul  dolabrum)  volt  az  a 
mértékegység,  amelyhez  a  község  minden  tagjának 
egyenlő  erdöilletményét  szabták.  Akkora  területet  ér- 
tettek t.  i.  alatta,  amennjit  egy  ember  egy  bárddal  egy 
nap  alatt  kivághatott,  s  az  olyan  részt  bárd-útjának 
(latinul  is  via  cultelli  et  seciiris),  később  bárdaljának 
nevezték*  (Tagányi :  Erdészeti  Oklevéltár  I.  bevez. 
Xni.  1.).  [Vö.  1.  jel.  1272.  1277.  és  1297.  adatokkal 
és  «-bárd-alja».  «bárd-uta».]  [Vö.  faragó-,  halvágó-, 
húsvágó-,  német-,  szinló'-bárd.] 

bárd-alja :  [süvae  pars,  quae  ab  imo  homine  uno 
die  una  ascia  excidi  potest ;  ein  stück  waldes,  welches 
ein  mann  in  einem  tagé  mit  einer  axt  aushauen  kann]. 
1499 :  Silvis  fogotherdew  vei  Bardalya  appellatis 
(OL.  D.  36405V  [Vö.  bárd,  2.  jel.] 

bárdalja-erdó' :  [cv].  1346  :  Magna  silva  Bardala- 
erdeu  diéta  vulgariter  (HazaiOkm.  1.189).  [Vö.  bárd, 
2.  jel.] 

bárd-uta  :  [oc].  1309  :  Vsum  securis  in  communi 
sihia  qui  uulgariter  bardnfa  dicitiir  (Veszpr.  13,  Sző- 
lős Zala  m.).  [Vö.  bárd,  2.  jel.] 

BÁRDOCSKA:  [asciola;  kleines  beüj.  1597: 
Fa  hasogatnj  bardoczka  (OL.  UC.  101/3). 

BÁRDOL  :  ascio  ;  zimmem  NySz.  (1.  jel.).  1597  : 
Hordónak  való  bárdolt  dugak  (OL.  UC.  101/3). 

BÁRDOLÓ-PEJSZE  :  ascia ;  zimmeraxt  NySz. 
1558:  Bárdoló  feyze  (OL.  Nád.  49). 

BÁRDOS :  [asciam  habens,  ascia  instructus ;  beil 
habend,  mit  beil  versében].  1418 :  Ladislao  dicto  Bár- 
dos (Lelesz  Acta  38/57).  1457  ■.  Stephano  Bardus  (Kör- 
mend, Miscell.  Németújv.  lad.  44,  fasc.  116).  1466  : 
Anthonium  Bardus  (Múz.  Kállay).  1469  :  Valentinus 
Bárdos  (OL.  D.  32365).  1476:  Michael  Bárdos  (Károlyi- 
Oki.  11.452).  [Vö.  NySz.] 

BARILICA  :  [doUolum  ;  fasschen].  1510  k. :  Pul- 
ueres  pixidum  cum  vna  média  tunella  et  cum  vna 
média  Barilicza  (OL.  D.  26235).  [Vö.  Miklosich :  Die 
Fremdwöiier  in  den  slavischen  Sprachen,  barilo  a. ; 
Bartal,  2.  barilla.  bariUus  és  barilus  a.] 

BÁRKA  :  1)  arca  ;  arche  NySz.  1251/1323  :  Cum 
vna  naui  que  Savcia  dicitur  et  cum  vna  barka  tene- 
bimt  deseruire  (ÖL.  D.  33909).  ||  2)  ichthyotrophium, 
natabula,  piscina  NySz.  [vivarium  ;  íischhálterj.  1288  : 
De  quolibet  viuario  paruorum  piscium  uel  maiorum 
qui  in  viuariis  wlgariter  Barka  uocantur  soliti  sünt 
portari  ad  fórum  (MonStrig.  11.239).  [Vö.  hal-,  hal- 
tartó-bárka.] 

BARKÁCS :  1402  :  Paulus  dictus  Barkach  (Zichy- 
Okm.  V.295).  1597  :  Barkach  Imre  házátt :  az  Velall 
epetette  (OL.  UC  12/42).  [Vö.  NySz.  CzF.  MTsz.  és 
Nyr.  XXVIII.  316.] 

BARKÓ:  1495  :  Emerico  Barkó  (Múz.  Forgách). 
[Vö.  NySz.  MTsz.  és  Nyr.  XXVIII.  315.] 

BARKÓCA ,  barkolca,  borkolca  :  sorbum 
torminalc  ;  speierling  ;  arlesbeere,  elsebcere  NySz. 
fsorbus  torminalis ;  elsebeerbaum;.  1257:  Usque  ad 
arborem  Burcolcha  (OL.  D.  458).  1343  :  Arbor  bor- 
choivcha  (AnjouOkm.  1V.369).  1372  :  Inde  ad  arborem 
Borcolcha  (Múz.).  1378  :  Peruenissont  ad  quandam 
arborem  wlgo  Barkolcha  nominata  (OL.  D.  6871). 
1452 :  Ad  quendam  arborem  arbuthy  wlgo  Barkolcha 
vocata  (uo.  14596). 


barkóca-fa :  sorbus  torminalis ;  elsebeerbaum 
NySz.  1325  :  Arbor  Borkouchafa  nuncupata  (OL.  D. 
2290).  Ubi  est  una  arbor  Borkouchafa  uocata  (Múz. 
Wenzel).  1330 :  Ad  quandam  arborem  Borkolchafa 
dictam  (OL.  D.  2617,  1.  AnjouOkm.  11.490).  1350  : 
Arbor  quedam  Barkolchafa  vocata  (OL.  D.  28905,  1. 
AnjouOkm.  V.364).  1379  :  Unam  arborem  wlgo  Bar- 
kochafa  nuncupatam  (OL.  D.  6628).  1407  :  Sub  arbore 
Estanea  wlgo  barkochafa  vocata  (uo.  9363).  1431 : 
Ad  arborem  Barcolchafa  dictam  (Veszpr.  12,  Nagy- 
pécsöl).  1489 :  Vnam  arborem  Barkolczafa  (OL.  D. 
19598). 

BARKOLCA,  1.  barkóca. 

BARLA  ?  :    [baculum  ;  kriicke].    1594  :  Barla  [a. 

m.  barla?]  Márton    (SzékelyOkl.   V.154).    [Vö.  MTsz.] 

BARLABÁS,  1.  Barnabás. 

BARLAG,  1.  barlang. 

BARLANG,  barlag :  antrum,  lustrum,  latebra, 
caveraa,  cavea,  specus,  spelunca,  spelaeum,  tumba, 
latibiüum  ;  höhle,  grotte  NySz.  1248  :  In  Watka  Pobor 
et  Borlogv  [a.  m.  barlang  ?]  fecit  introduci  (Veszpr. 
109,  Szántó  1).  1310  :  Possessionem  Barlag  uocatam 
(Veszpr.  2,  Barlag).  1313  :  Paulum  de  Borlog  (Veszpr. 
108,  Vámos  1).  1357  :  Ad  speluncam  Bohomü  porloga 
dictam  (Akad.  3).  Ad  quendam  montem  Borloghyg 
uocatum  (uo.).  1463  :  Attigissent  siluam  Medwe  Bar- 
iaga vocatam  (Lelesz  Prot.  IV.llO).  1467  :  Venifsent 
ad  montem  BoárlanghQgQ  (Lelesz  Met.  Bereg  21). 

BARLOBÁS?  1.  Barnabás. 

BARMATLAN  :  [pecus  non  habens:  ohne  vieh]. 
1599  :  Minden  barmatlan  ember  egy  egy  napi  kaszál- 
lással  tartozik.  A  barmos  ember  egy  egy  napi  széna 
hordással  tartozik  (CanonVisit.  148).  Minden  barmat- 
lan ember  tai-tozik  aratással  a  Prédikátornak  (uo.). 

BARMOS :  pecorosus,  armentosus ;  vieh-  NySz. 
[vieh  habend].  1581 :  Az  tilalmasban  ha  valami  bar- 
mát találnak  .  .  .  behajtsák,  ha  káron  találják,  az 
kárt  fizesse  meg  az  barmos  ember  hajtópénzzel  együtt 
(SzékelyOkl.  V.125).  Ha  birák  eleiben  jutnak,  3  girán 
maradjon  érette  a  barmos  ember  (uo.  127).  1596 : 
Özvegy  asszony  [ad]  3  sing  vásznat,  minden  barmos 
ember  egy  szekér  fát  (CanonVisit.  141).  1599  :  A  bar- 
nios  ember  egy  egy  napi  széna  hordással  tartozik 
(uo.  148).  1613/1696  :  Valaki  mesgyéjén  a  barom  be- 
mehet keritelenség  [?]  nélkül  ...  az  kárt  is  nem  az 
barmos  ember,  hanem  az  kinek  rósz  az  mesgyéje  .  .  . 
fizesse  meg  az  a  tött  kárt  (GazdtörtSzemle  VII.41Ü). 

BARNA:  fuscus,  ravidus,  baeticus,  subniger  [stb.]; 
braun  NySz.  1349  :  Vnacum  duobus  [bobus]  Zewka  et 
Borna  colores  |igy?]  (Múz.  Kállay).  1359:  Vnum  bouem 
barna  coloris  (Forrás  ?).  1391 :  Rufus  isti  artan.  Alius 
artan  Albe  coloris  emee  Vnum  porcum  barna.  Zur  por- 
cus  Rufus  emee  Isti  emee  (Lelesz  Acta  20/10).  1405 : 
Silua  Barna  (OL.  D.  9063).  1436 :  Paulum  Barna 
(Múz.  Soós).  1475  :  Duas  vaccas  fekethe  Chama  et 
alia  thompa  Barna  (Múz.  Kállay,  Nr.  1160).  Duos 
boues  vnum  nigri  coloris  alterum  Barna  (uo.).  1492  : 
Vnam  vaccam  que  vocatur  Zeleabarna  (OL.  D.  36398). 
1521 :  Lego  duas  vaccas  vnam  in  cauda  kurtha  et 
aliam  coloris  Barna  (Múz.  Kállaj^).  1557 :  Waccam 
barna  tynos  (Múz.  Bethlen).  Vnum  barna  bicat  et 
vnam  vaccam  (uo.\  1686  :  Barna  deres  ló  (DebrLt., 
1.  Nyr.  XXII.518).  1690  :  Barna  kék  tavalyi  bika 
borjú  (uo.).  [Vö.  fekete-barna.] 

BARNABÁS,  Barbás,  Barlabás,  Barlobás  ? 
Barrabás,  Borlabás:  Barabbas   Kr.  ;_1246  :  Quan- 


63 


BAROM— BÁRSONYOS 


BART-BA8ZARÁB 


54 


dam  terram  suam  in  Comitatu  Zaladiensi  existentem 
que  wlgo  Barlabashjda  nunciipatur  cum  duobus  mo- 
lendinis  et  ponté  in  fluuio  Zala  (Körmend  Stat.  ant. 
maj.  29/3).  1252:  Barnabás,  szn.  (OL.  D.  369).  1393: 
Quoddam  molendinum  Bar r ab asiaolna  dictum  (Kör- 
mend, Stat.  ant.  maj.  29/16).  1485  :  Barnabás  Kaptas 
(OL.  D.  19069).  1499 :  Barnabás  Ihaz  (Múz.).  1500—10  ? : 
Haydo  Barlobas  [igy  ?]  (QuellKronstadt  III.3).  1577  : 
Olaz  Borlabas  [igy]  (OL.  UC.  1/3).  Chuka  Barbas  (uo.). 
1602  :  Boldis  Barlabás  (SzékelyOkl.  V.198).  Barlabás 
Ferencz  (uo.  202).  Imre  Barrabás  (xio.  206).  Barrabás 
Tamás.  Barlabás  György  (uo.  208).  Barrabás  Bene- 
dek (uo.  240).  1603  :  Petrus  Barrabás.  Michael  Barra- 
bás (uo.  256).  [Vö.  1212  :  Barlabam  seruum  manumi- 
sit  (HazaiOkm.  VLIO).  1246:  Endre  íilius  Barlabe 
(Körmend  Stat.  ant.  maj.  29/3).  Vö.  Borbás  CzF.] 

BAROM  :  pecus,  jumentum  ;  vieh  NySz.  1256  : 
Item  Wosontou  Item  Borumlok  (ErdMúzLt.,  1.  Wenzel 
VII.430).  1338.  Terra  Borunúak  (AnjouOkm.  in.483). 
1386 :  In  loco  Boromfekthyn  dicto  quatuor  Jugera 
(Veszpr.  14,  Szentkirályszabadja).  1431 :  In  predio 
Baromiak  vocato  (Lelesz  Acta  50/1).  1439  :  Predy 
Baromlak  vocati . .  .  eiusdem  predy  Baromlak  (Károlyi- 
Okl.  11.218).  [Vö.  eke-,  gulya-,  tarka-,  vágb-, 
vonó-barom.] 

baromjáró-föld:  [pascuum ;  trift,  weide].  1588; 
Kwlen  barom  yaro  föld  (OL.  UC.  64/35). 

barom-ól:  mandra,  septum,  caula ;  viehstelle, 
viehstall  im  weiten  féld  NySz.  1683  :  Három  szakasít- 
ban  való  barom  ólak  (OL.  UC.  3/32). 

BARONA,  1.  borona. 

BARRABÁS,  1.  Barnabás. 

BÁRSANY?  1.  bársony. 

BÁRSONY,  bársany?:  ostrum,  porphyra,  pur- 
piira,  holosericum ;  sammt  NySz.  1229  :  Quandam 
terram  nomine  Barsun  [a.  m.  bársony?]  (Pannh.  5/Gg). 
1421:  Sebastiamis  dictus  Barson  (OL.  D.  11093). 
1471 :  Vnam  Subám  de  Barsan  [igy]  rubeo  (Múz. 
Forgách).  Vnam  Subám  de  rubeo  Barsan  (uo.).  1504  : 
Vnam  Haczagam  Aranyas  Baarson  (Körmend  111/5, 
Zákány  34).  1515 :  Duas  subas  wlgo  az  zederyes 
uwzth  es  az  helges  barsonth  (Múz.).  1526 :  Pro  indu- 
mentis  Sacerdotalibus  lego  vaum  Tharka&arson  et 
Atlasii  siue  Cicladis  nigri  cubitos  sexdecem  (uo.). 
1528 :  Vnam  véstem  de  pui-pura  aurotexta  subfili 
wlgo  fodorgathoth  barson  (OL.  L.  IH.  16.  17).  1595  : 
Eg  veg  nyomtatott  barsont  (OL.  Nád.  47).  [Vö.  barsan 
BesztSzójz.  670.  sz.]  [Vö.  dupla-,  kender-,  madá- 
ros-,  toppel-bársony.] 

bársony-szél:  [ein  blatt  sammt?].  1596:  Barson 
zelt,  az  kinek  probayat  kwldóttwk,  tiz  egez  vegt  [igy?] 
(OL.  Nád.  47). 

BÁRSONYOS  :  purpuratus  MA.  [sammtartig,  mit 
sammt  belegt],  1221 :  In  predio  Barsnnus  [a.  m.  bárso- 
nyos?] (Panidi.4/B).  1226:  Terra  de  Barsunus  (uo.l8/T). 
1231 :  Benkc  de  Barsunus  (uo.  52/0oo).  1255 :  Stagnum 
Barsunus  (HazaiOkm.  VIU.62).  1285  k. :  Mons  verő 
Barsunus  propter  lectisternia  sic  relicta,  que  fuere 
purpurea,  de  terricolis  extitit  nominatus  (Kézai,  1. 
FontDom.  1/2.  85).  1386  :  Vnum  Juger  térre  in  loco 
Barsonos  appellato  (Veszpr.  14,  Szentkirályszabadja). 
1418  :  Possessionem  nostram  Bársonyos  (Pannii.  6/P). 
1544  :  Bársonyos  fek.  Kewz  fek  lOL.  Nád.  40).  1594: 
Hat  lóra  ualo  fekethe  barsonios  bogláros  fek  No.  6 
(OL.  UC.  78/7).  1603  :  A  malomnak  fellyül  ismét  az 
Bársonyoson  [határrészj  az  sebes  ér  Járóbau.  Hetek. 


Egyik  kerek  rét  a  morotva  mellett.  A  másik  két  kötél 
a  Bársonyostul  fogva  Hernádig  (Canon Visit.  151). 

BÁRT :  [dependentia  galeae ;  «ein  bárt  an  der 
kappe :  eine  grosze  kappe  mit  langen  barten,  die 
kappe  selbst  dmch  ein  dratgestell  hoch  über  den 
kopf  gehalten,  die  barte  aber  wie  eine  scharpe  um 
den  leib  geknüpft,  so  dasz  die  enden  hintei-w^arts 
herunter  fallen»  Grimm  :  Wörterb.].  1211 :  Isti  suut 
peUipari  Borf  [a.  m.  bárt?]  Zorida  Kesereu  (Pannh.  Tüi. 
1/5).  1462:  Trés  galee  wlgos  [igy?]  Sysak  finews  Vnum 
Barth  (Múz.  Kállay).  1490:  Cirotece  ad  homines. 
Barth.  Disci  ferrei  ad  liomines  (OL.  D.  26048).  1495  k. : 
Arma  ad  vnum  hominem  cum  Barth  et  Themeng  (uo. 
24864). 

BARTA:  Bartholomaeus  PPB.  1576:  Tliomam 
Bartha  (SzékelyOkl.  V.103).  1595  :  Barta  Jakabnak 
(uo.  160j.  [Vö.  Bertalan.] 

BARTALAN?  1.  Bertalan. 

BARTALOM,  1.  Bertalan. 

BARTALOS,  Bartalus,  Bartalyos?  Barta- 
lyus  ?  :  [Bartholomaeus].  1211 :  Isti  sünt  exequiales 
Jiu-eh  Gopod  Bortoleus  (Pannh.  Tih.  1/5).  1560  :  Va- 
gyon az  Dalnok  Riti  meUett  egy  hold,  kit  hinak 
Patakszökö  Bartalis  [igy?]  földének  (SzékelyOkl.  V. 
76).  1602:  Szél  -BaríaZms  (uo.  184 ^  Kis  Bartalios 
(uo.).  Bartalios  Bálás  ("uo.  185).  Bartalios  György 
(uo.  187).  Botos  Bartalios  (uo.  212).  Bartalius  Gás- 
pár. Bartalius  Antal  (uo.  214).  [Vö.  Barta  CzF.] 
[Vö.  Bertalan.] 

BARTÓK :  Bartholomaeus  PPB.  1512  :  Piscina 
quedam  Bai-tlioMhawa  diéta  (Pannh.  27/H).  1580 : 
Barthók  Máthé  (SzékelyOkl.  V.123!.  1602:  Bartók 
András.  Bartók  Bálás  (uo.  198).  [Vö.  Bertalan.] 

BARTOS  :  marginatus  ;  gekrampt  NySz.  1409  : 
Georgius  Barthos  (Múz.  Kállay).  1469 :  Demetrius 
Barthyus  fa.  m.  bartos  ?]  (Veszpr.  106,  Berenhida  5). 
1602:  Bartos  Jakab  (SzékelyOkl.  V.230).  [Vö.  bart.j 

BÁS  ?  :  Basilius,  Blasius  PPB.  12U  :  Isti  sünt  exe- 
quiales Rezed  Bas  [a.  m.  Bás  PPB.  ?]  Wayad  Teber Milost 
(Pannh.  Tih.  1/5).  In  uilla  Gamas  hü  sünt  ioubagiones 
Endereh  Euruh  Bugus  Guze  Bas  Jcanchi  (uo.).  1227 : 
Quorum  nomina  hec  sünt  videlicet  Vnaka  Beneduc 
Cholov  Bas  Guncha  Pete  Munka  (Veszpr.  9,  Kál). 
1229  :  Dominicus  íilius  Bas  (Pannh.  Lib.  Rub.  24— 
34.  1.  20.  sz.).  1297  :  Duas  terras  Prepostfelde  et  Baas 
vocatas  (OL.  D.  1480).  1310  :  Prima  méta  incipit  super 
pontem  JBa«shyda  wlgariter  nuncupatum  (Pannh.  20/G). 

BASA-RÓZSA,  L  bazsarózsa. 

BÁSTYA  :  pugnaculum,  propugnaculum,  munitio, 
saxeus  agger  ;  bastei  NySz  1475/1508  :  Vnum  fabrum 
in  quadam  Bastha  commorantem  (Múz.).  1507  :  For- 
talitium  wlgo  Bastliya  dictum  (OL.  D.  33830).  1510  k. : 
Fecit  quatuor  Basthas  (uo.  26235).  Duo  latorkerth 
in  circuitu  castelli  ipsius,  cum  vna  parwa  Bastha  de 
Sepibus  facta  (uo.).  15Í6 :  Vellemus  coperire  wlgo 
bástyás  (uo.  25579).  1542 :  In  Basthya  tarazk  ferrei 
(OL.  Nád.  40).  1638 :  Ezen  Bastianak  első  része  Teölgy 
fa  baronaval  vagion  fel  róva  (OL.  UC.  2/34).  [Vö. 
szenes-bástya.] 

bástya-rakó :  [basteiarbeiter].  1544 :  Attam  az 
basfa  rákoknak  (Forrás  ?). 

BASZARÁB  :  [Bessaraba,  Bessarabicus ;  der  bes- 
sarabier,  bessarabisch].  1325  :  Bazár  ab  Transalpinum 
iníidelem  (Körmend,  Miscell.  Németújv.  lad.  43,  fasc. 
104,  nr.  110).  1329  :  Contra  Bulgaroa  Bazarab  Woy- 

4* 


55 


BASZIK-BEAD 


BEÁLL— BÉCSÜ 


56 


uodam  transalpinum  Regem  Rascie  scismaticum  (Kör- 
mend II  4,  Göd  14).  1350  1360  :  Petro  dicto  Bazarah 
^Körmend  III/2,  Örs  18,  1.  ZalaOkl.  1.499). 

BASZIK :  [futuere  ;  ficken].  1221 :  Seruum  nomine 
Bozou  [a.  m.  baszó  ?]  (Pannh.  4/B).  1478  :  Petrus  Bazo 
(OL.  D.  18145).  Lucám  Bazow  (Körmend,  Heim  590). 
1504:  Georgio  Bazo  (Körmend,  Miscell  Németújv. 
lad.  40,  nr.  82). 

BATZA,  "babka,  bapka:  sextans;  pfennig  NySz. 
1526  :  Babka,  Cruciferi,  aliae  quoque  monetae  exteniae 
(1526.  évi  37.  tör\'cikk).  1541:  Pecimia  Bapkas  non 
volunt  accipere  (Múz.  Kapy).  1544:  Húsz  denart  es 
eg  batkat  (OL.  Nád.  42).  1604 :  Babca,  Numus  Bohe- 
micus,  quarum  trés  efficiunt  Cruciferum  Germanicum 
(MA.'  magyar-latin  rész,«DiíFiciles  aliquot»  stb.  szakasz 
alatt).  [Vö.  babca,  babka,  babkones  Bartal.] 

batka-pénz  :  [nummi  minoris  notae  ;  kleingeld  ?]. 
1609 :  Almásinak  az  beadott  sjgnatura  után  ötvös 
Imre  által  adtam  batka-pénzt  fl.  1  (Mihalik :  Kassa- 
ÖtvTört.  212). 

BÁTOK,  1.  bádog. 

BÁTOR  :  animosus,  impavidus,  cordatus,  securus  ; 
kühn  NySz.  1095  :  Pellilices  Nenu  bnatir  [a.  m.  bátor  ?] 
keseydi  bókon  seudi  (Pannh.  IS/Oo).  1138,1329  ;  Baha- 
tur,  szn.  (MonStrig.  1.91).  1252  :  Inter  tenam  üliorum 
Batur  (OL.  D.  368).  1332  :  Johanne  dicto  Batur  (Múz. 
i\agy  Gábor).  1338 :  Johannes  dictus  Batur  (OL.  D. 
3134).  1370 :  Johannes  dictus  Batur  (Lelesz  Acta  6/2j. 
1372 :  Andreas  dictus  Batiir  (HazaiOkl.  297).  1388  : 
Johannes  dictus  Bátor  (OL.  D.  31340).  1393 :  Petrus 
dictus  Bátor  (Múz.  Kállay).  1403 :  Blasium  Bátor 
(ZichyOkm.  V.339).  1426 :  Castrorum  Galgocz  et  The- 
metwen  necnon  Batorkvf  vocatorum  (Körmend  V/5, 
Ujlakj'ana  49).  1480:  Andi-ea  Bathor  (Lelesz  Acta 
9U/18).  1493 :  GaUus  Bathor  (uo.  101/4).  1511 :  Vidisset 
ipsum  Sigismundum  ad  domum  suam  venire  et  eciam 
audisset  de  domo  Petri  Zewcz  H\\'j'da  Bestia  Kwtjok 
[igy?]  dixisse  et  eciam  Sigismundum  Cheres  ad  illám 
vocem  dixisse  Hwyda  Bathor  Bestyek  (Lelesz  Prot. 
II.109a). 

BATYKÓ:  fpope].  1567:  Est  ibi  Batyko  vnus,  qui 
tenetur  dare'  vnam  manticam  vocatam  Izak  (OL.  UC. 
53/12,  «Bereg  m.»  Szám.  jegyz.).  1621:  Battyko  huius 
loci  tenetiu*  dare  intra  biennium  Bouem  vnum  (OL. 
UC.  2/31,  «Mánnaros»  Szám.  jegyz.).  [Vö.  NySz.  és 
Kazinczynál,  Nyr.  XXIIL374.] 

BAZSA-ROZSA,  basa- :  paeonica  NySz.  («basa- 
rózsa»  a.).  1638  :  Isten  faia.  Basa  rosa.  Keöszmete 
(OL.  UC.  2/34). 

BEAD,  bé- :  1)  intrado ;  hineingeben,  hineinrei- 
ehen  NySz.  (1.  jel.).  1574 :  ígérek  magokat  megfo- 
gadni és  megállani  valami  móddal  való  végezést 
köztök  rendelünk,  avagy  végezünk :  kinek  megállá- 
sára mind  Bernáld  Miklós  és  mind  az  öcscse  Bernáld 
Márton  kezeket  beadák  iSzékelyOkl.  V.94).  fVö.  NySz. 
szólások  a.]  1598:  Illenképen  add  be  [mondattárgy?] 
jobbágyul  mi  előttünk  az  felyel  megírt  Nagy  István 
Lázár  Farkas  uramnak,  hogy  .  .  .  íuo.).  Kezét  is  a  mi 
nekünk  ez  felyel  megirt  biroknak  beadd  és  vitte  Lázár 
Farkas  uramnak  az  felyel  megirt  Nagy  István  luo.). 
1634 :  Uttyat  elvégezvén  [a  posta]  tisztességbe  vesztese 
alat  tartozzik  czimerünket  levelünket  mingiarast  be 
adni  (Magyarorsz.  állap,  ezeréves  fennállásakor  VIII. 
89G).  1643  :  Mindazonáltal,  mig  azt  nyolczad  nap  alatt 
beadják  az  uraságnak  az  appellátiót,  ez  az  appelláns 
pars  ha  akar  nóvummal  élni,  szabadon  élhet  (Gazdtört- 
Szemle  VI.4G8j.  ||  2)  solvo;  einzahlen  NySz.  (4.  jel.). 
1707 :  Anno  1707  die  14.  Juni.  Gróza  Szabó    Márton 


állott  be  az  Fejérvári  Szabó  czéhben  és  az  beálló 
pénzben  adott  bé  fl.  5  (Gyulafehéi"vári  szabócéh  törzs- 
könyvéből, Rejöd  József  adata  a  Nagy  Szótárhoz). 
Eodem  Die  et  Anno:  Borsai  Szabó  Mihály  az  beálló 
pénczt  egészen  beadta,  fl.  12  (uo.). 

BEÁLL,  -bé :  ineo,  accedo ;  eintreten,  einstehen 
NySz.  (5.  jel.  >.  1707 :  Anno  1707  die  14.  Juni.  Gróza 
Szabó  Márton  állott  be  az  Fej  érvári  Szabó  czéhben 
és  az  beálló  pénzben  adott  bé  fl.  5  (Gyulafehérvári 
szabócéh  törzskönyvéből,  Rejöd  József  adata  a  Nagy 
Szótárhoz). 

BEÁLLÓ-PÉNZ,  -pénc:  [aufnahmegebühr]. 
1707  :  Anno  1707  die  14.  Juni.  Gróza  Szabó  Márton 
állott  be  az  Fej  érvári  Szabó  czéhben  és  az  beálló 
pénzben  adott  bé  fl.  5  (Gyulafehérvári  szabócéh  törzs- 
könyvéből, Rejöd  József  adata  a  Nagy  Szótárhoz). 
Eodem  Die  et  Anno :  Borsai  Szabó  Mihály  az  beálló 
pénczt  egészen  beadta,   fl.  12  (uo.). 

BEBOCSÁT, -bé:  immitto,  intromitto  ;  hineinlas- 
sen  NySz.  1526 :  Gaspar  fyamates  be  bochyattam  az 
kanisaj  Jóságba  (OL.  D.  24323,  1.  Zolnai :  Nyelveml. 
256  és  259). 

BÉCS :  obulus ;  heller  NySz.  1510  k. :  Tenentur 
soluere  singiüos  quinquaginta  Bech  (OL.  D.  35014). 
1544 :  Gerfat  vöttem  tiz  beczen  (OL.  Nád.  41).  1545 : 
Az  nap  költ  bor  hatuan  hat  pénz  ara  es  ket  bécz 
(OL.  Nád.  40).  1584:  Mynden  Jwtwl  [fizet]  kQth  beóheth 
Mynden  Dyznothwl  keth  becheth  (OL.  UC.  56/33).  Mjti- 
den  heles  ád  öthwen  becheth  Zenth  görg  napban  (uo.). 
1594  :  Tauaz  búza  három  bech  (uo.  106/3).  1597  :  Min- 
denik dyznothol  keth  keth  bech  (uo.    12/4'2). 

BÉCSI :  [Vindobonensis  ;  wiener].  1522  :  Bechy 
kalha  noua  pro  fornacibus  tribus  (OL.  D.  26357).  1558  : 
Öregh  bechy  föld  fazék  (OL.  Nád.  49). 

bécsi-rŐf,  -réf:  [ulna  Vindobonensis ;  wiener  ellej. 
1557 :  Eg  V^g  meg  zunö  londys  kibe  uagion  bechy 
reff  37  (OL.  Nád.  Számadások  b.  csomó).  Eg  V^g 
mak  zun  purpian,  kibe  uagion  bechy  reff  47.  fer: 
1  (uo.). 

BECSINÁL,  bé- :  occludo,  operio ;  zumachen, 
zudecken  NySz.  1613  1696:  Látjuk,  hogy  az  emberek 
az  szófogadatlanság  miatt,  hogy  mesgyéiket  be  nem 
csinálják,  minden  esztendőben  sok  embereknek  sok 
károk  esnek  szölöj ékben  (GazdtörtSzemle  Vn.410). 
1616 :  Ezen  pitvarból  megyén  két  rend  grádics  alá, 
felől  deszkával  becsináltatott  két  kémény  fából  (uo. 
VI. 128).  1643 :  Valaki  szőllő  gyepűit  úgy  be  nem 
csinálja,  hanem  káros  lészen  és  aiTÚl  a  gyepüröl 
mégyen  bé  a  marha,  4  forinton  maradjon    (uo.    47('). 

BÉCS-LEVÉL:  schatzungsbrief  BM.  1700 :  A 
minemű  törvényeink,  rendtartásink  .  .  .  mind  az  szőlő 
örökségének,  keresésének  módjaiban,  mind  azoknak 
szerzésének  alkalmatosságával  emanálni  szokott  örök- 
vallás és  becslevelcknek  kiadásában  s  váltásában  .  .  . 
rendszerint  folytának,  s  practicálíattanak  (Gazdtört- 
Szemle VII.402).  Városunk  irott  törvénye  szerint  az 
szőlő  örökségre  emanálni  szokott  örökvallás  és  becs- 
leveleknek megpecsétlésének  és  kiváltásának  ideje  és 
tenninussa  esztendőt  által  kétszer  szokott  lenni  (uo. 
404).  [Az  eredetiben  mindkétszer :  Becs  Leveleknek. 
Tagányi  K.  közlése.]  [Vö.  Kolosvári-Óvári :  Werbőczy 
Istv.  Hármas  Könyve,    Jogi   műszótár,  acstimatio   a.] 

BÉCSŐ,  l.  2.  és  4.  becsű. 

1.  BECSŰ,  böcsü :  aestimatio,  valor,  pretium ; 
wert,  preis  NySz.  («becs»  a.,  1.  jel.)  [.schátzung].  1602: 
Becsű   György.    Becsű    Mihály    (Székely  Oki.    V.184). 


57 


BECSŰ— BEHIRDETŐ-PÉNZ 


BEHORD-BEKE 


58 


1721 :  Akik  pedig  aféle  kárnak  böcsüjére  kimennek 
és  valaki  valami  kárt  akar  az  esküdt  emberekkel 
megböcsültetni,  tartozik  azon  ember  a  birónak  :  40 
pénzt  letenni,  máskép  nem  tartozik  senkit  is  böcsüre 
bocsátani  (GazdtörtSzemle  Vn.l28).  [Vö.  háló-,  víz- 
becsü?] 

2.  BECSŰ,  beeső,  becsű:  [?].  1514:  De  retibus 
laicorum  Becheic  vocatis  [  ?]  ad  Sarwar  duxi  pisces 
Lta  (OL.  D.  26158).  Pisces  Bechetv  dicti  (iio.).  [Vö. 
böccsö-háló  MTsz.  ?]  [Vö.  h.áló-,  víz-bécsü?] 

3.  BECSŰ,  vö.  1.  böcső. 

4.  BECSŰ,  beeső,  becsű,  böcsű:  choenix;  ge- 
treidemass  NySz.  1598  :  Mensura  tritici  bechtv  vocata 
(OL.  UC.  116/3).  Octavam  partém  unius  boczu  hordei. 
Sedecimam  partém  nniiis  boczu  hordei  vei  avenae 
(uo.  36/34).  Mensurae  tritici  beczö  (uo.).  [Mind  a  há- 
rom adatnál:  «Nagyvárad»  Szám.  jegyz.] 

BÉCSÜL,  böcsűl,  büesűl,  vö.  el-,  megbecsül. 

BECSÜS,  bücsős :  [aestimator ;  schatzmeister, 
schatzer].  1569  :  Oda  az  ö  lakóhelyökre  menünk  Bes- 
senöre  és  jámbor  bücsöseket  választánk,  tudniillik  Nagy 
Simont  és  Deák  Pált  (SzékelyOkl.  V.90).  [Vö.  becsüs 
NySz.  más  jel.] 

BEDŐ:  [Benedictus?].  1397/1416:  Sepefate  piscine 
Bedeut&ua  (Múz.  Jankowich).  [Vö.  CzF.] 

BEÉRKEZIK,  -bé :  intro;  hereinkommen  NySz. 
1769:  A  Falu  közepin  Hintójából  leszállván  gyalog 
Templomunkba  jött  [a  püspök].  Az  hová  beérkezvén 
és  kömyül  nézvén  legelsöbben  is  ezt  mondotta  [stb.] 
(CanonVisit.  190). 

BEPENEKEZ,  bé- :  [einböden].  1646/1727  :  Ha 
az  molnár  az  új  zsilipet  béfenekezi,  tartozik  a  gazda 
20  pénzzel,  és  ha  a  gazda  adja  a  feneket,  10  pénz- 
zel (GazdtörtSzemle  VII.124). 

BEFOG,  bé- :  [saepio,  obsaepio ;  umzaunen]. 
1613/1696  :  Méltó  tehát,  hogy  annak  is  tilalma  legj^en, 
és  szt.  György  napig  befogják  [a  káposztás  kertet] 
sövénynyel  (GazdtörtSzemle  VII. 411).  Mindem  ember 
ki  mely  szomszédja  felöl,  tartozik  sövényt  tartani ; 
megcsinálja  jó  szóval ;  ha  ugyan  nem  akarja,  a  biró 
hagyjon  15  napot  neki,  és  ha  arra  is  meg  nem  csi- 
nálja, fogja  bé  az  más  fél  szomszédja;  de  ily  okkal, 
hogy  az  bé  nem  fogó  fél  az  biró  parancsolatjában 
való  el  nem  járásért  1  frton  marad  (uo.  413).  [Vö. 
NySz.  más  jel.] 

BEFÖD,  béféd :  tego,  obtego,  operio  [stb.] ; 
bedecken,  zudecken  NySz.  1599 :  E  két  Szöllönek 
minden  miveivel  a  Kassaiak  tartoznak.  Az  az  tartoz- 
nak megnyitni  megmettzeni,  homlitani,  annak  utánna 
háromszor  meg  kapálni,  fel  kötni  és  végre  be  fedni 
(CanonVisit.  148). 

BÉG,  1.  bőg. 

BEHAGAS,  bé- :  [inscensio ;  das  hineinsteigen]. 
1712  k. :  Az  erdőnk  bekerítését  minden  nap  egyike  [?J 
közülük  megkerülje  és  rés  csinálásra,  behágásra  s  által- 
járásra  keményen  vigyázzanak    (GazdtörtSzemle   VII. 

41(i). 

BEHAJTÁS,  bé- :  [das  hineintreiben].  1752  :  Bé 
is  hajtsák  [a  tilosban  járó  marhákat],  és  az  behajtást 
tiszttartónak  értésére  adják  azonnal  (GazdtörtSzemle 
VI.140). 

BEHIRDETŐ-PÉNZ,  béh.-:  [vorladungslaxe]. 
1843  :  A  tizenölöd  nap  clütt  harmad  nappal  a  kereső 


fél  behirdető-pénzzel :  egy  pénzzel  tartozik  ha  idevaló, 
ha  vidéki  4  pénzzel  a  hegymesternek  (GazdtörtSzemle 

VI. 467). 

BEHORD,  bé- :  inveho,  importo ;  hineintragen, 
hineinführen,  hineinbringen  NySz.  1545 :  Az  traga- 
roknak  kyk  az  halat  az  wizre  be  Jiortak  (OL.  Nád.  42). 

BEHORDÁS,  bé-:  invectio,  invectus,  importatio; 
einführung,  zufuhr  NySz.  1599:  Jégvágással,  és  aimak 
béhordásával  is  tartoznak  (CanonVisit.  148). 

BEHOZ,  bé-  :  infero,  ingero,  introduco ;  hinein- 
bringen, hereinführen  NySz.  1610  :  Kiküldöttek  vala 
praedicatoronkat  és  mestereinket,  de  ismég  az  ország 
behozta  palatínus  Turzo  György  által  (MA.  NLI.  339). 

BEÍRÁS,  bé- :  inscriptio ;  einschrift,  das  ein- 
schreiben  NySz.  1613/1696 :  Az  felperes  protestáljon 
és  Írassa  bé  protestátióját,  hogy  nem  magán  múlt  el; 
az  beírástól  tartozik  den.  4  (GazdtörtSzemle  VII.406). 
A  citatoria  béirástúl  is  és  kiadástúl  az  nótáriusnak 
[tartozik]  den.  16,  az  pecsétttíl  az  bírónak  den.  4  (uo.). 

BEJÁRÓ-HELY,  béj.- :  [introitus ;  eingang].  1643 : 
Ujonan  schacht,  azaz  bejáró  hely,  avagy  akna  nem 
készéttetett  (GazdtörtSzemle  VI.120). 

BEJÁRÓ-KAPU,  béj.-:  [porta  introitus;  ein- 
gangsthor,  einfahrtsthor].  1654 :  Az  Blasovai  Udvar- 
ház illyen  modalitással  vagion.  Az  be  iaro  kapnia 
ket  contignatioban  vagion  fabul  (OL.  GyfLimb.  17/2). 

BEJÖVETEL,  bé- :  [proventus,  reditus  ;  einkom- 
men].  1588 :  Molnok  mercheienek  bejeoueiely  (OL. 
Nád.  40).  [Vö.  MTsz.] 

BÉJTÉS,  1.  böjtös. 

BÉKA :  rana,  batrachus ;  frosch  NySz.  1295 : 
In  villis  Endréd  Zamard  Keurusheg  Zarrozosou  Egres 
Béka  [a.  m.  béka?]  et  Kereky  vocatis  (Veszpr.  106, 
Csat  2).  Terram  nostram  Bekafolo  circumiacentem 
(Veszpr.  Regn.  B/29).  1303/1450  :  Quoddam  stagnum 
Bekatho  vocatum  (OL.  D.  1647,  1.  AnjouOkm.  1.55). 
1339 :  In  loco  J5e/vatouhel  dicto  quinque  iugera  (Veszpr. 
106,  Antalfa  4).  1507 :  Piscinas  sew  stagna  Thyz- 
thatho  Horgastho  J5eA;athawa  (Lelesz  Acta  115/40). 
1509  :  Piscinas  sew  stagna  Thyzthato  Wethelewstho 
Balaser  i?eA;athawa  (uo.  117/4). 

béka-kő  :  bufonius,  bufonites  ;  krötenstein  NySz. 
1533 :  Annulus  argenteus  continens  Bekakew  (OL. 
Nád.  49). 

BÉKÁS:  [ranis  copiosus;  reich  an  fröschen].  1401 : 
Quendam  lacum  wlgo  BekasÚxo^N  dictum  (OL.  D.  8650). 

[Vö.  NySz.] 

BEKÉ:  [Benedictus?].  1194:  Unde  tendit  ad 
sepulchrum  Beque  (OL.  D.  33).  1211 :  Hü  sünt  iou- 
bagiones  Tubus  Dolus  Beké  Gentus  (Pannh.  Tih.  1/5). 
Vduornici  de  Mortus  hü  sünt  Karachun  Chomud  Guz 
Beké  Fexe  (uo.).  Isti  sünt  ioubagiones  Mog  Corom 
Wot  Juneh  Beketj  [a.  m.  Beké  ?]  (uo.).  1296^^:  Grego- 
rio  et  Nicolao  filiis  Dominici  ac  Bekc  et  Dyonisio 
(SzékelyOkl.  V.l).  1324/1363 :  In  uertice  eiusdem 
montis  iungit  vnam  arborem  Silicis  Bekeía  [a.  m.  Beké 
v.  béke?]  vocatam  (Múz.  Kende).  1345:  Predictum 
Beké  dictum  Vaguth  (Múz.).  1357/1432:  Beké  de  Olazy 
(Múz.  Kende).  1451:  Bekefy  [a.  m.  Beke?|  Janus  (OL. 
D.  14454).  [Vö.  CzF.]  [Vö.  Bekő.] 

BÉKE  :  pax ;  friede,  ruhe  NySz.  1324/1363  :  In 
uertice  eiusdem  montis  iungit  vnam  arborem  Silicis 
Brkrfa  [a.  m.  béke  v.  Beké  ?J  vocatam  (Múz,  Kende). 


59 


BEKERÍTÉS— BÉL 


BÉLA— BÉLÉS 


60 


1479 :    Hungari   clamauemnt   Beeke   beeke   idest   pax 
pax  (Dubnitzi  Krón.,  1.  FontDom.  1/3,  164). 

BEKERÍTÉS,  bé- :  [saepimentum  ;  iimzauniing]. 
1712  k.  :  Az  erdőnk  bekerítését  minden  nap  egyike  [?] 
közülük  megkerülje  és  rés  csinálásra,  behágásra  s 
általj  árasra  keményen  vigyázzanak  (GazdtörtSzemle 
VII.416). 

BEKÉRTÉL,  bé- :  sepio,  obsepio,  praesepio,  cir- 
cumsepio ;  umzaunen,  verzaimen  NySz.  1588 :  Be 
kerteltette  borona  fawai  (OL.  UC.  64/35). 

BÉKÉS  :  pacatus,  pacificus  ;  friedlich  NySz.  1095  : 
In  forcosig  Ereuca  ethes  bekes  [szn.,  a.  m.  békés?]  moda 
(Pannh.  15/0o).  1240  k. :  In  duobus  prediis  Fyvs  hec 
snnt  nomina  Jobagionum  equestrium  Bekes  Endere 
Sumug  Pyncust  (no.  61/8).  1426  :  Petrus  Bekes  (OL. 
D.  11750).  1431 :  Clemente  Bekees  (ZalaOkl.  11.473). 
1451 :  Emerico  dicto  Bekes  (OL.  D.  14905).  1459 : 
Jacobum  Bekes  (Lelesz  Acta  70/29).  1462  :  Francisco 
Bekes  (Múz.  Dőry).  1478  :  Ambrosium  Bekes  (Körmend, 
Heim  590).  Benedictus  Bekes  (OL.  D.  18145).  1489  : 
Nicolai  Bekes  (Lelesz  Acta  98/31).  1505 :  Gaspar 
Bekes  (Múz.  Forgácli).  1507  :  \  alentinus  Bekes  (Múz. 
Kállay). 

BÉKESSÉG,  bókessíg :  pax,  concordia ;  friede, 
eintracht  NySz.  (1.  jel.)  1610 :  Az  Ur  Isten  békessiget 
adott,  Kegyelmed  biz  vast  jöhet  közinkben  mert  az 
ur  Isten  békessigben   tart   bennönket  (MA.  NLI.  335). 

BÉKLÓ,  L  békó. 

BEKO,  békló  :  compedes,  compes,  pedica  ;  fessel, 
fusseisen  NySz.  1468  :  Compedibus  ferreis  wlgo  Bcko 
(Veszpr.  107,  Hajmáskér  3).  1548  :  Pyncheben  Beko 
was  VII  kapa  hythwan  VIÍI  (OL.  UC  99/7).  1558  : 
Emberre  való  vas.  Beko.  Bylynch  (OL.  Nád.  49).  1621: 
Három  niakra  vfalo  bilinchek  es  ket  békló  (OL.  UC. 
2/31).  [Vö.  vas-békó.] 

békó-lakat :  [sera  compedis ;  schloss  des  fuss- 
eisens].  1567  :  Serae  mediocre  [így?]  octo  quarum  ima 
bekolakath  (OL.  L.  IH.  16.  17). 

BEKŐ  :  [Benedictus  ?].  1198  :  Quorum  nomina  hec 
sünt  Phitoch  Bekv  et  Bika  (Körmend  H/B,  Szent- 
gothárd  1).  1602:  Bekö  Kelemen  (SzékelyOkl.  V.233). 
1603 :  Nicolaus  Bekő  (uo.  246).  [Vö.  CzF.  Beké  a.] 
[Vö.  Beké.] 

BEKÖT,  bé- :  corapingo  ;  einbinden,  znsammen- 
heften  NySz.  1608  :  Wittenbergára  jönek  és  [a  köny- 
vet] jó  módgyával  beköttethetik  (MA.  NLL  293).  1609: 
Bár  kötetlen  lett  volna  [a  biblia],  nálunk  is  szépen 
beköttethetnönk  (uo.  297). 

BEL-,  1.  bél  (3.  jel ). 

BEL,  bel- :  1)  intestina,  viscus ;  darm,  gedarm, 
eingeweide  NySz.  (1.  jel).  1357 :  Nicolaum  dictum 
Bokbel  [a.  m."  bak-bél  ?J  (ZalaOkl.  1.574).  1527  :  Car- 
nes.  Beelth.  Sal  (OL.  Nád.  49).  1530  :  Kasa  ad  bel 
[a.  m.  CzF.  4.  jel.  ?]  emi  (uo.  43).  1550  :  Eg  tehén 
bélit  (uo.  41).  11  2)  pars  interior ;  das  innere  NySz. 
(3.  jel.).  1135  :  Monasterium  sancti  Mauricii  de  Bel 
[a.  m.  bél?:  vö.  «Bakonybél»  CzF.]  (Pannh.  15/Kk). 
1168  :  Monasterium  beati  Mauricii  in  beel  (uo.  51/N). 
1205  k.  :  Abbas  de  Bel  (uo.  51/R).  1219/1222  :  Ab- 
batem  Demetrium  de  Belh  (uo.  14/F).  1239:  Conuen- 
tum  de  Beel  (uo.  6/Ee).  1240 :  Monasterium  beati 
Mauricii  de  Bel  (uo.  14/K).  1292  :  Monasterium  beati 
Mauricii  de  Beel  (uo.  6/(').  1417  :  Ladislai  Tóth  dicti 
de  Alsomolnas/;eZ  (Pannh.  Hitel.  48).  ||  3)  ejtsd : 
«bel»  és  «bél»  :  [interior;  hiner].  1231:  Ibi  intrat  in 
Belaav.    Ueniet    ad    orientoni    ad    alium    Sar    (OL.   D. 


168).  In  5eZzund  que  uulgo  Fener  dicitur  (uo.). 
Eciam  in  Bel  Zund  emit  quartam  partém  tocius 
ville  quod  wlgo  Fener  dicitur  (uo.).  In  eodem  Bel 
Zund  fórum  et  portum  super  Danubium.  In  Kyu  Zund 
Rumis  cum  fratre  suo  (uo.).  1300  :  Duabus  particulis 
terrarum  quarum  vna  Kyubodun  nominatur.  Ad  ten*am 
suam  ^eZbodim  vocatam  (OL.  D.  31192).  1325  :  Pos- 
sessionum  Kywzalka  et  ^eZzalka  uocataram  (OL.  D. 
2325).  1347  :  In  fossato  inter  Ciuitatem  Redege  et 
terram  Belmma  (OL.  D.  3927).  1355 :  Laak  Kylaak 
Beeüaak  (Múz.).  1366:  In  districtu  5eeZmura  (Körmend, 
II/ő,  Lyndva  13).  1389 :  Vnum  campum  SeZmezeu 
appellatum  (OL.  D.  7481).  lungit  vnum  campum  Bel- 
mezeu  appellatum  (Lelesz  Met.  Mármaros  13).  1422  : 
In  aquam  Beleér  (Veszpr.  108,  Tapolca  4).  1506  : 
Vtrisque  Fenek  alio  nomine  JBeeZfenek  et  Kysfenek 
vocatis  (Körmend  III/5,  Belfenék  53).  [Vö.  borjú-, 
gyertya-bél.] 

BÉLA,  Bella?:  Adalbertus  PPB.  1092:  Hec 
sünt  nomina  predictarum  familiarum  Desee  Lawa  Béla 
Bedadi  Kasudi  (Pannh.  52/P).  1095 :  Quorum  nomina 
hec  sünt  bela  bedadi  kasudi  zagordi  zacan  (uo. 
15/0o).  1221 :  Quorum  nomina  sünt  hec  Cema  Jlcus 
Chymoz  Nymuga  Bella  [a.  m.  Béla?]  (uo.  4/B). 
1282  k. :  Andreas  Bela  et  Lewenta  (Kézai,  1.  FontDom. 
1/2.  82).  1299/1360  :  lungit  5etopatakazada  (OL.  D. 
1553).  1597  :  Bella  [vezetéknév]  Orbán  hele  (OL.  UC. 
12/42).  [Vö.  bélya  NySz.  ?] 

BELC:  [albus;  weiss  ?].  1211:  [Udvomici]  Zeuleus 
Reke  Toppá  Belch  [olv.  bele  v.  beles  =  bölcs  ?]  Chima 
(Pannh.  1/5).  1240  k. :  Conterminales  villás  habent 
has  Luca  Bele  Tauarnici  Scarozlo  Abram  (uo.  61/8). 
1521 :  Lego  trés  vaccas  vnam  coloris  beleh  aliam  co- 
loris  varii  videlicet  tarcha  et  terciam  belch  (Múz. 
Kállay). 

BÉLCS,  1.  bölcs 

BBLCSÖ,  1.  bölcső. 

BÉLEL,  béri- :  pelleni  vei  paunum  vesti  induco, 
subsuo ;  füttern  NySz.  («béllel»  a.).  1516 :  Egh  weres 
atlacz  suba  pegywetel  Beleth  (OL.  D.  26367,  1.  Zolnai : 
Nyelveml.  205).  Maas  zewld  aranyas  Nussal  Belelh 
[suba]  (uo.).  1539  :  Gregorius  Berletv  [a.  m.  bélelő 
V.  bérlő?  vö.  «bélel»  alakjait,  NySz.]  (Múz.  Kisfaludy). 
1544 :  Vöttem  eg  bellet  siueget  (OL.  Nád.  40).  1549 : 
Három  capragh  beleng  eg  uegh  bagazyat  (uo.  48). 
1550  :  Belleni  ualo  sleyt  poztot  (uo.  42).  1637  :  An- 
nak aytaya  bellet  vas  sarkas,  pántos  parasKt  záros 
fogontyus,  kilinches  (OL.  UC.  14/43).  1638 :  Egy  reghi 
bellet  aitaia  (uo.  2/34).  [Vö.  megbéléL] 

BÉLÉNCS,  1.  bilincs. 

BÉLÉNY,  -ÖS,  L  bölény,  -es. 

BÉLÉS :  placenta,  polenta,  artocreas,  laganum, 
artolaganus ;  kuchen,  brodküchlein  NySz.  foblate  ?]. 
1400/1403  :  Blasio  .BeZesaldo  [olv.  bélösáldó  ?  Szám. 
így  olvasta]  dicto  (OL.  D.  1430).  1544:  Vöttem  tey- 
felt  beleshez  (OL.  Nád.  42).  1550  :  Egy  öregh  pynnya- 
tath  beles  swthny  (uo.  48).  [Vö.  óstya-bélés.J 

béleskerekító'-vas,  -kerekétő- :  1561 :  Egi  beles 
kereketho  was  (OL.  L.  III.  16.  17). 

bólésmetélő-karika :  1544 :  Vöttem  e^  beles 
metélő  karykath  (OL.  Nád.  42). 

bélés-sütő  :  1)  [strudelpfannc  ?].  1549  :  Egh  beles 
swtkwih  (OL.  Nád.  48).  ||  2)  [strudelbecker].  1714: 
Bclessiitö  [foglalkozásnév]  (GazdtörtSzemle  IX.22). 


61 


BELES— BEMOND 


BÉNA— BENEDEK 


62 


BÉLÉS,  1.  béllés. 

-BÉLI,  képző  :  [in  etwas  befindlich].  1506  :  Que- 
dam  fenilia  Moczarreth  Nagreth  et  MazevfbclkGth 
vocata  (Lelesz  Prot.  L26).  1544 :  Uöttem  az  koíiha 
koczi  béli  louaknak  (OL.  Nád.  40).  Az  szent  istuan 
tornabeli  síposoknak  attam  úolczuan  pénzt  (uo.).  1589  : 
Az  söytöry  msijorbeUeknek  zabasok  wagyon  ételekre 
(uo.). 

BÉLICA?:  1570:  Vnum  animál  belycza  vocatum 
(OL.  UC.  53/14).  [Vö.  belice  MTsz.  ?] 

BELJEBB,  bellyebb  :  interíus ;  weiter  hinein 
NySz.  1544 :  Belleb  nőttek  az  tengelt  (OL.  Nád.  40). 

BELLA,  1.  Béla. 

BÉLLÉR  ?  1.  böllér. 

BÉLLÉS,  bélés,  vö.  mente-béllés. 

BÉLLETLEN:  non  subsutus;  nngefüttert  NySz. 
1595 :  Két  fosztánt  [küldtem],  egyik  gyermeknek  való, 
másik  nagy,  az  bélctlen,  kék  (SzékelyOkl.  V.160). 

BELŐL,  belőll :  ex  interiore  parte ;  von  innen 
NySz.  (la.  jel.).  1648 :  Egy  beleöli  tüzeleö  veres 
kályhás  kemencze  (OL.  UC.  10/63). 

BELSÉ,  1.  belső. 

BELSŐ^  belsé  :  internus,  interior,  intrarius,  peui- 
tus  ;  innerlicli,  inwendig  NySz.  (1.  jel.)  1317/1407 : 
Ad  riuulum  ^eZsepatak  vocatum  (OL.  D.  1894).  1379  : 
Ad  latus  vnius  campi  5eZsemezey  (Lelesz  Met.  Ugoosa 
25).  1411 :  Possessionum  Hegyes  et  Belseivh  vocatarum 
(Múz.).  1454 :  Silue  BeZseit'hassas  Kezepsewhassas 
Kylsewhassas  (OL.  D.  14844).  1470 :  Prefata  vinea 
Belsezelew  (Veszpr.  11,  Merenye).  1485  :  Silve  Belseiv- 
hassas  (KárolyiOkl.  11.521). 

belső-vár :  [arx  interior ;  die  innere  burg].  ^1549  : 
Az  belső  varban  az  abrakos  pjiiclieben  wr  zóleyn 
termet  borok  vannak  (OL.  Nád.  41).  1566  :  Az  belső 
ivarban  az  boltok  alath  egy  gémeiben  wagyon  bwza 
lyzth  cub.  LXXm  (uo.  49). 

BÉLYEG,  bílig,  bílyég,  bilyög :  signaculum, 
stigma,  character, '  signum,  vestigium  ;  kennzeichen, 
merkmal  NySz.  1263  :  Per  officiales  nostros  scilicet 
magistrum  Petrum  dictum  biluk  Curie  nostre  dispen- 
satorem  (MonStrig.  L496).  1436  :  Decem  septem  Equos 
equaciales  ipsius  exponentis  cum  ipsorum  cauteriis 
wlgo  Bylegh  consignassent  potencia  mediante  (Lelesz 
Acta  53/4).  1597 :  Peoczetes  bilig  az  vr  neue  raita 
(OL.  UC.  101/3). 

bélyeg- vas:  tudicula,  cauterium;  brenneisen  NySz. 
1587 :  Byligh  was  (OL.  UC.  12/42). 

BÉLTÉGZŐ-VAS,  bélyegező- ;  tudicula,  cau- 
terium ;  brenneisen  NySz.  1638  :  Beliegezö  vas  (OL. 
UC.  2/34). 

BEMÉGY,  bó-:  íneo,  Intro,  introeo  [stb.] ;  hinein- 
gehen,  eintreten  NySz.  («bemén»  1.  jel.  a.).  1474 : 
Dixit  eciam  eidem  vxori  mee  Intra  vnde  pessima 
domina  testiculos  habens  wlgo  menibc  vnnath  gonoz 
monias  new  (Múz.). 

BEMESZEL,  bé-:  incrusto,  calce  obduco,  dealbo; 
einweissen,  tünchen  NySz.  1769 :  Megvallyuk  azt,  hogy 
nem  akkori  irás,  mikori  a  meszelés.  Mert  bémeszelte- 
tett  a  Templom  ezelőtt  tiz  esztendőkkel,  bémeszelte- 
tett  az  irás  is  (CanonVisit.  204). 

BEMOND,  bé- :  insusurro,  indico,  prodo,  aviso  ; 


angeben,  anzeigen,  verraten  NySz.  [ansagen].  1943: 
Az  bányászokat  és  azoknak  huttmányát  előlhivatván, 
megesküdtessék,  hogy  mindenekre,  az  kikre  kórdet- 
tetnek,  igazán  megfelelnek  és  conscientiose  bemond- 
ják (GazdtörtSzemle  VL117). 

BÉNA  :  mutilus,  mancus,  claudus,  delumbis,  de- 
bilis  ;  verstümmelt,  krüppel,  lahm  NySz.  1095  ;  Ekyldi 
Luadi  Béna  [szn.,  a.  m.  béna?].  Sol  (Pannh.  15/0o.). 
1240  k. :  Hec  sünt  nomina  pelliparorum  de  eodem 
predio  Hetes  Sereda  Hegud  Béna  Repud  (uo.  61/8). 
1449  :  Benedicti  Béna  (Lelesz  Acta  61/62). 

BENC  ?  1.  Bence. 

BENCE,  Benc?  Bencenc:  Vincentius  PPB. 
[Benedictus  ?].  1211 :  Hü  sünt  vdornici  Ono  Bohceu 
Bencheu  [olv.  Benchen?]  Huuus  Quiba  (Pannh.  Tih. 
1/5).  Lsti  sünt  agricole  Hozuga  Bench  [a.  m.  Bence  ?] 
Kesseh  Chomos  (uo.).  Hü  sünt  uinitores  Zeke  Benche 
Mortun  Tompa  (uo.).  Vdornici  de  Mortus  hü  sünt 
Vosod  Bense  [a.  m.  Bence  ?[  Hoda  Erizeu  (uo.).  [Udvor- 
rüci]  sünt  isti  Edse  Zenteu  Bense  Vued  (uo.).  1217 : 
In  Poloznuc  trés  mansiones  ciuilium  de  Zulgageur 
Benz  [olv.  Benc?  a.  m.  Bence?]  Paul  Ergut  nomi- 
lübus  (Veszpr.  12,  Nagypécsöl).  1299  :  Comes  Petrus, 
fiüus  Benchench  (MonStrig.  11474).  Magister  Petrus, 
filius  Benche  (uo.  n.475).  1400 :  Benche  Kereztes 
dicto  (ZichyOkm.  V.181).  1408  :  Benche  dictum  Vuel 
(ZalaOkl.  11.341).  [Vö.  PPB.  Vincentius  a.  és  Nyr. 
XXVH.  XXVm.  k.].  [Vö.  Bene,  Benedek.] 

BENCENC,  1.  Bence. 

BENDO :  epigastrion ;  schmeerbauch  NySz.  («böndö» 
a.)  1434 :  Insiüa  Bendew  [a.  m.  bendő  ?]  vocata.  (Hazai- 
Okm.  11.254).  1436:  Insula  magna  Bendwelefhwalo- 
zygeth  appellata  (OL.  D.  12907).  1478 :  Stephanus 
Bendeto  (uo.  18145). 

BENDŐS?:  [bauchig?  vielfrass?].  1422:  Deme- 
trius' dictus  Bendus  [a.  m.  bendös?  Szám.  igy  olvasta] 
(OL.  D.  11283).  [Vö.  MTsz.] 

BENE  :  Benedictus  PPB.  1135 :  Jobagiones  quorum 
nomina  sünt  hec  Egud  Sulc  pua  Jsac  Jacob  Bcne 
(Pannh.  15/Kk).  1211 :  Isti  sünt  qui  parant  scuteUas 
scilicet  Priba  Beneduc  Vosud  Bene  (Pannh.  Tih.  1/5). 
Vdornici  de  Mortus  hü  sünt  Buhteh  Thedeh  Zenteh 
Beneh  [a.  m.  Bene  ?]  (uo.).  1240  k. :  Quorum  nomina 
sünt  hec  Copo  Bene  Ceke  (Pannh.  61  8).  In  predio 
Tepey  hec  sünt  nomina  Jobagionum  Musun  Bene 
Stephan  Colondus  (uo.).  In  villa  Megér  sünt  equestres 
seruientes  Bene  Zoboz  (uo.).  1275  :  Peruenitur  ad 
Siluam  Smaragdi  iíenedubraya  uocatam  a  parte  fluuü 
Zaua  (Múz.  TörtTárs.  4).  1602 :  Bene  Miklós  (Székely- 
Okl. V.195).  [Vö.  Benedek.] 

BENEDEK,  Benedik,  Benedök :  Benedictus 
PPB.  1095  :  Quorum  hec  sünt  nomina  Benedic  Beidi 
Lakoti  Helezes  Pecudi  Sella  Geiu-i  (Pannh.  15/0o). 
1211 :  Isti  sünt  qui  parant  scutellas  scilicet  Priba 
Beneduc  Vosud  Bene  (Pannh.  Tih.  1/5).  In  mlla  Fyred 
hü  sünt  exequiales  Beneduc  Chenkeu  Juke  (uo.).  Isti 
sünt  serui  Sicus  Zesun  Beneduc  Cusid  (uo.).  1227  : 
Scereda  Pentech  Heus  Beneduc  (OL.  D.  133).  Quorum 
nomina  hec  sünt  videlicet  Vnaka  Beneduc  Cholov 
(Veszpr.  9,  Kál).  1240  k. :  Hec  sünt  nomina  carpen- 
tariorum  de  eodem  predio  Guzu  Erens  Zallas  Beneduc 
(Pannh.  61/8).  1283  :  Duos  laco.s  piscine  Sceleueyze 
et  Benedukueyze  uocatas  (OL.  D.  1157).  1312/1315  : 
Possessiones  Galusfolua  et  Bokí'ya  Benedukíolna,  (uo. 
33568).  1357 :  Ad  quendam  foiieam  Bcncdicvermc 
uocatam  (Akad.  3).  1372 :  Tekehaza  alio  nomina 
Bcnedukhaz-d  (Múz.).  1382 :  In  possessione  Zenth- 
benedekkala  vocata  (Veszpr.  106,  Szentbenedekalja  1). 


63 


BENEDIK— BÉRC 


BÉRC 


64 


1385 :  Possessionibus  Zoníhbencdugkalya  et  Toty 
vocatis  (Pannh.  Tih.  5/5)  1416 :  Molnaruag-a.sa  Lado- 
lueruagasa  Benedekuagasa.  (OL.  D.  10440).  1453 :  A 
quodam  nemore  Benedckgyakra  vocato  (iio.  27891). 
1463:  In  possessione  Zenth&enef/eM-alyavocata  (Veszpr. 
106,  Szentbenedekalja  4).  1484 :  Ladislai  BenedeMy 
(VeszipT.  4,  Csopak).  1500-10?:  Pays  larto  Benedik 
Nagy  Benedik  (QuellKronstadt  III.3).  [Vö.  Bánk, 
Bedő?  Bsne,  Benk,  Benke,  Benkő.] 

BENEDIZ,  1.  Benedek. 

BENEDÖK,  1.  Benedek. 

BENK:  [Benedictus  ?].  1348:  Blasii  íilii  Benk 
[2-szer]  (AujouOkm.  V.210-211).  [Yö.  Benke,  Benkő.] 

BENKE :  Benedictus  PPB.  1231 :  Benke  de  Bar- 
sunus  (Pannh.  52/Ooo).  1240  k.  :  Hec  sünt  nomina 
pistorum  in  eodem  predio  Latamas  Benke  Kvcun 
(uo.  61/8).  1265 :  Prope  Be7ike  erestewene  (OL.  D. 
595).  1602  :  Benke  István  (SzékelyOkl.  V.188).  [Vö. 
Benk,  Benkő.) 

BENKŐ  :  Benedictus  PPB.  1601 :  Benkő  István 
(SzékelyOkl.  V.172).  [Vö.  Benk,  Benke.] 

1.  BÉR,  vö.  erdő-,  fű-,  háló-,  ház-,  makk-, 
szekér-bér. 

2.  BÉR,  1.  hőr. 

3.  BSR:  [panicum;  heidckorn  ?].  1569:  Pulmenti 
ex  milio  becr  (OL.  L.  111.164).  [Vö.  bor-köles  NySz.  ?  ; 
tót  bér  «mobar».] 

BERAK,  bé- :  impono  ;  hineinlegen  NySz.  (1.  jel.) 
1636:  A  Szynaiak  is  egy  darab  rétet  kaszainak,  gyűj- 
tőnek és  beraknak  (GazdtörtSzemle  1.269). 

BERBÉCS  :  vervex  ;  hammel,  schöps  NySz.  1423  : 
Jacobo  Berbech  (Lelesz  Acta  43/81).  1598 :  Duos 
berbeez  castratos  (OL.  UC.  36/34).  1637:  Meddeö 
keczke  Eöregh  csap.  Eöregh  berbeez  (uo.  14/43).  Ta- 
vali  berbeez  (uo.). 

berbécs-bőr:  [pellis  vcrvecina;  hammelfelll.  1637: 
Bcrbeezy  bcör  (OL.  UC.  14'43i.  1692:  Kádárnak  búza 
cub.  6.  berbécsbőr  nr.  9  (GazdtörtSzemle  VI.181). 

BÉRBÉNCE,  börbence:  pLxis,  thecula,  vas- 
culum:  büchse,  fasschen  NySz.  (1.  jel.'.  1638  :  Vagion 
eget  boros  Beőrbencze  No.  8  (OL.  UC.  2/34).  Ber- 
bencze  (uo.\  [Vö.  ecetes-bérbénce.] 

BERBENCES :  [qui  vasculum,  theculam  habét 
vei  facit ;  der  büchsen,  fasschen  hat  oder  verfertigt]. 
1422:  Benedicto  Berbenehes  (OL.  D.  11263).  1433: 
Georgio  Berbenehes  (uo.  12527). 

:  BÉRC,  bílc?  bírc  :  clivus,  jugum  montis ;  berg- 
spitze,  gipfcl  des  berges  NySz.  (1.  jel.)  [mons,  monti- 
culus ;  berg,  kleiner  bergj.  1214 :  Ad  montem  qui 
uulgo  dicitur  bercii  (Körmend  II/8,  Ederich  72). 
1216/1230  :  Inde  transiens  Bereh  (OL.  D.  79 1.  1227 : 
Ad  unum  montem  que  in  hungarico  Nerges  bereh 
nf)rainatiir  (uo.  134).  Ad  unum  monticulum  qui  wlga- 
riter  ogogovs  Be)rh  uoeatur  (uo.).  1227/1400  :  Ad 
vnum  monticulum  qui  wlgo  Agyagwsbereh  vocaretur 
(uo.  280).  1228  1357  :  In  iuontem  qui  vocatur  Cu%bcrrh 
(HazaiOkm.  VI.22,  23).  1232/1248 :  A  parte  orientis  sub 
feneaberch  (Wenzel  VI. 513).  1234:  Por  qucndam  cliuium 
qui  uulgo  Cneaberc  appellatnr  (uo.  Vi.  558).  12381292: 
Versus  siluam  super  Becrch  qui  dicitur  Zuhodol  (OL. 
D.  30354).  1252 :  Inde  ascendit  super  vnum  Bereh 
(uo.  369).  Uenit  ad  vnum  J5m7í.  (MonStrig.  1.391). 
1253  :    Usque    ad    summitates    montium    que    Be^xh 


uocantur  (Múz.  Forgách).  1254 :  Inde  ascendit  in 
bereh  lapideum  (Múz.).  1256 :  Deinde  ascendit  ad 
unum  Bereh  qui  uulgo  eregeteidiyg  uoeatur  (Pannh. 
10/G).  Protenditur  ad  unum  Bereh  qui  uulgo  Humu- 
rozou  dicitur  (uo.).  In  quodam  monte  qui  wlgariter 
Bereh  nímcupatur  (Pannh.  5/K).  Inde  descendit  ad 
unum  Bereh  qui  urdgo  dicitur  Humuroteteu  (uo.  10/G). 
In  supercilio  monticuli  wlgariter  Beereh  dicti  (OL.  D. 
432).  1258 :  Ad  locum  qui  dicitur  Kuzep&erc/i  (uo. 
4G7).  1259  :  Uersus  meridiem  in  quodam  bereh  (uo. 
33714/.  1262  :  In  montem  Nergesbereh  vocatum  (Mon- 
Strig. 1.472).  Tendens  in  montem  qui  uulgo  dicitur 
bereh  (OL.  D.  528).  1265 :  Usque  ad  finem  cuiusdam 
Byrch  qui  uoeatur  Buckulese  (uo.  595).  Deinde  uer- 
titur  super  Golombuk  Berehy  (uo.).  luxta  uiam  super 
Byrch  Saturhygy  (uo.).  1268  :  Ad  vnum  Bereh  Gezte- 
neberche  vocatum  (uo.  32237).  1269  :  Venit  in  Byreh 
vbi  est  méta  (Múz.  Bethlen).  1270/1387  :  Unum  berxh 
Darabheg  dictum  (HazaiOkm.  VIII.131).  1279:  Per 
eandem  viam  ascendit  ad  Bereh  (Múz.  Jankowich!. 
1283 :  Montis  Bereh  mügariter  uocati  (OL.  D.  1167). 
1285  :  Ad  collem  bereh  vocatum  (HazaiOkm.  VIII.242). 
1287  :  Currit  in  quoddam  Kuzberch  dicto  (Múz.  Justh). 
1293  :  Ad  unum  montem  siue  unum  bereh  (Wenzel 
X.119).  1294 :  luxta  viam  Berchut  dictam  (Veszpr. 
107,  Mochola  1).  1295:  Peruenit  in  quoddam  bereh 
Watulozoutu  uocata  (OL.  D.  1413).  1296  :  Ascendendo 
per  Kyzepbirch  (SzékelyOkl.  V.l)  Per  eundem  Birch 
perveniet  ad  unum  collem  magnum  (uo.).  1297 :  Deinde 
per  Or  ipsius  Bereh  dii-ecte  descendendo  (uo.  28710). 
Eundo  per  monticulum  siue  aggerem  Beyreh  dictum 
(Múz.  Justh).  1299  :  Uadit  per  bei-eh  cuiusdam  montis 
(Wenzel  V.  228),  1303 :  Tendit  ad  vnum  kuzbei-eh 
(SzékelyOkl.  III.5).  1310  :  Ad  vnum  uerticem  montis 
wlgariter  Bereh  dictum  (Pannh.  20/G).  1314 :  Sub  or 
vnius  parui  Bereh  Zakaduth  vocato  (OL.  D.  28715). 
1319  :  In  eodem  Bereh  descendendo  uadit  in  Kechke- 
hath  (Körmend,  Sebesiana  2/3).  1323  :  Ascendit  super 
quendam  Bereh  (Múz.  Hanvay).  Et  per  idem  Bereh 
Circuit  caput  Harj^Dan  few  vocatum  (uo.)  1323/1330 : 
Peruenit  ad  Bereh  qui  Dubraí^erc/í  nominatur  (Körmend, 
Sebesiana  2/8).  Directe  ascendit  ad  Kuzberch  (uo.). 
1324/1363 :  Ascendendo  ad  quoddam  Bereh  (Múz. 
Kende).  1327 :  Ad  vnum  Bereh  Sumusmal  dictum 
(OL.  D.  2470).  Per  verticem  montis  quod  wlgo  Bereh 
dicitur  (uo.  2418).  1329 :  In  eadem  Beereh  ascendit 
(Veszpr.  2,  Ábrahám).  In  uno  beere  Akazto  beerc 
vocato  (AnjouOkm.  11.399).  Ad  beere  Dubrahegese 
(uo.  11.400).  1329/1417  :  Per  idem  Byreh  ad  Akazthofa 
Berehy  (OL.  D.  28723).  Per  idem  Beercz  ad  Akazto- 
íaberezy  (uo.  37277).  1333  :  In  monte  qui  Byleh  [igy  ? 
a.  m.  bérc?]  vocatur  (Körmend  II/2,  Narda  17).  Super 
vertice  montis  que  wlgariter  Bereh  vocatur  (uo.).  1334: 
Montem  Kwzberch  nuncupatum  (OL.  D.  30369).  Montem 
Kurtuilusöerc/i  nuncupatum  (uo.).  1338 :  In  loco  Megges- 
maalberchy  dicto  (uo.  31086).  1341 :  A  quodam  monte 
ecclesie  eghazberey  vocato  (uo.  30640).  Latus  Wlues- 
bereh  (AnjouOkm.  IV.152i.  1343 :  Ad  altiorem  Bereh 
peruenientes  qui  dicitur  Ingoberekbercheorra  (OL.  D. 
28726).  1346 :  Veniret  ad  vnum  beereh  Ivanus  auosa 
vocatum  (Múz.  Dancs).  1347:  Ad  monticulum  beereh  vo- 
catum (ZalaOkl.  1.468).  1348  :  Descendendo  per  Kuzep- 
byrch  supra  vnam  vallem  (OL.  D.  30383).  Ascendit  ad 
vnum  montem  Elusbereh  nominatum  (uo.).  1351 :  Unum 
bereh  seu  haat  (SoprOkl.  1.233).  In  quodam  bereh  secus 
viam  Zauuzut  vocatam  (OL.  ü.  4197).  1352  :  In  quodam 
monticulo  Bereh  wlgariter  dicto  (uo.  4272).  1355/1423  : 
Ad  alium  Beereh  Temeráccbereh  dictum  (Múz.).  1356  : 
Ascenderet  ad  quoddam  Be?rh  Zyhiasberch  dictum 
(uo.).  1363  :  Viam  Berchuih  vocatam  (uo.).  Ascendit 
ad  quoddam  Be7-ch  wlgo  Kusbereh  nominatum  (Körmend, 
Heim  186).  In  eodem  Bereh  currit  ad  quendam  locum 
Petermagala  vocatum  (Múz.  Kállay).  1364/1367  :  Ad 
Monticulum  Éles  Bereh   vocatum  (OL.  D.   30682).  Ad 


65 


BÉRE— BEREK 


BEREK 


66 


imum  montem  Berch  uocatum  (uo.)-  1365  :  Ad  quod- 
dam  Beerch  ascendendo  (OL.  TÜ.  18/15).  1366  ;  Venis- 
sent  declinando  iufra  Kwzberch  vocatiun  (OL.  D. 
28742).  Ad  imum  Montem  virgultosum  que  mons 
vocatiir  Zupur&erc/t  (uó.  30691).  1368  :  Viam  Berchuíh 
vocatam  superius  villám  Hydegkuth  tendentem  (Múz. 
Kapy).  1369  :  Quodam  monticulo  wlgo  Kysberch  dicto 
(OL.  D.  30701).  1373:  Iiixta  fluvium  Orehwa  de  Kezep- 
berch  fluentem  (SztárayOkl.  L400).  1377 :  Vnam  metam 
terream  in  monte  Kiizepberch  Cunmlatam  (Körmend  II/l, 
Alber  6).  1379 :  Ad  vnum  colliculum  wlgo  Kysberch  dic- 
tum  (Múz.  Kállay).  Tendendo  per  idem  Berch  ía  vno  loco 
Bábolna  naka  nominato.  Ad  predictum  Bábolna  ascen- 
dendo (Múz  Mednyánszky).  1381 1413:  Ascendit  in  mon- 
tem Kezberch  (Múz  Kállay).  1383 :  Super  quendam  lon- 
gum  montem  Kuzberch  dictum  (Lelesz  Met.  Mánnaros  5). 
1390  :  In  vertice  montis  Noghfcerc/í  appellati  (uo.  41). 
Currit  ad  montem  Kezberch  vocatum  (uo.).  1392 : 
Ascendendo  in  cacumine  eiusdem  Berch  ,uo.  28769). 
In  acie  eiusdem  montis  Byborus&erc/i  vocati  (uo.). 
1398  :  Super  Berch  kysnyarlew  vocatum  (uo.  28945). 
1405  :  Ascendit  in  montem  Kezberch  vocatum  (Lelesz 
Met.  Ung  9).  1408  :  Ad  cacumen  montis  Nerges6erc/i 
(Múz.).  1411 :  Transiendo  per  vnum  Kwzberch  (Lelesz 
Met.  Mármaros  18).  1412 :  Transeimdo  sub  quodam 
haraztos  bercz  (Múz.)  1413  :  Venissent  ad  alium  Bercz 
wlgo  Reg}i;oronliel  vocatum  (Múz.  Motesiczky).  1414 : 
Quendam  montem  Kuzep&ercA  alio  nomine  Jawomak- 
hegye  appellatum  (OL.  D.  10268).  1424 :  Venissent  ad 
quoddam  Beerch  wlgo  homok  nuncupatum  (Lelesz  Met. 
Szabolcs  36).  1430  k.  :  Ipsius  montis  Ingobereg&erc/íe 
(OL.  D.  28815).  1435  :  In  quodam  Berch  seu  monticulo 
(Múz.  Kállay).  1446 :  Dehinc  ascendendo  ad  aliud 
Bercz  Mosotbercz  appellatam  (Múz.  Rhédey).  1448 : 
In  ascensu  cuiusdam  montis  wlgo  Zeenheghetew  Bercz 
vocati  (OL.  D.  36391).  1452:  Ad  vnum  montem  Hegyes- 
hegh  vocatum  qui  mons  in  fine  Kwrwsbercz  situs  est 
(uo.  31146).  1463 :  Venissent  ad  vnum  Kewzberch 
(Lelesz  Prot.  IV.llO).  1473  :  In  quodam  Rubeto  Pjti- 
czeshegyefterc^e  (Lelesz  Acta  84/10).  1478  :  Ascendis- 
sent  ad  montem  extensum  in  cujus  culmine  sew 
cacumine  wlgo  Bercz  appellato  (OL.  D.  658).  1479  : 
In  loco  qui  dicitur  5erc2aUyaCzomogafolyasa  incepis- 
sent  (Múz.).  1487 :  Descendissent  ad  vnum  Beercz 
(OL.  D.  37066).  1492  :  Per  quoddam  Bercz  Zarraztho- 
bercze  (HazaiOkl.  444).  1521 :  Super  Beercz  Felehalom- 
hatha  nominato  (OL.  D.  23504). 

bérc-orr  :  [felsenspitze].  1338  ;  In  capite  cuiusdam 
promontorii  wlgo  Berchor  (OL.  D.  3201).  1343  :  Ad 
altiorem  Berch  peruenientes  qui  dicitur  Ingoberek- 
bercheorra  (uo.  28726).  De  ipso  autem  or  Ingoberek- 
bercheorra  (uo.).  1415  :  Ad  altiorem  montem  Ingo- 
heTegberczchora  dictum  (uo.  28795) 

BÉRE  ?  :  1095  :  Inde  ad  locum  nbi  martinus  in- 
cendit  aratrum  bére  iudicis  (Pannh.  15/'0o).  [A.  m.  bére 
MTez.  ?J 

BERECK,  Böröck:  [Briccius].  1354:  Possessio- 
nis  Zenthbcrcchk  vocate  (Veszpr.  106,  Bereck  1).  1569  : 
Bercczk  Máthé  (SzékelyOkl.  V.87).  Bereczk  Bálás  (uo.). 
1584  :  Böröczk  Marton  (0I-.  UC.  56/33).  [Vö.  Beretzki 
PPB.  «Briccius»  a.] 

BEREK,  berk,  berök :  nemus,  saltus,  lucus, 
virgultum ;  hain,  gebüsch  NySz.  1193  :  Inde  ad  Sag 
berk  [hn.|  (OL.  D.  27).  1203/1254 :  Ponitur  quoquc 
in  Kerecbberuk  [így  ?]  in  loco  qui  dicitur  Nayrscig 
(Veszpr.  11,  Merenye).  In  loco  qui  uulgo  dicitur  Beruc- 
scig  (uo.).  1206  :  >rocedit  iuxta  berech  (OL.  D.  45). 
1211:  Protenditur  usque  ad  jBerwczegu  (Pannh.  37/1). 
1214 :  Protenditur  usque  ad  Berugscug  (uo.  41/F). 
1223  :  Protenditiu-  usque  ad  beregsceg  (uo.  1/Z).  1231 : 
Ad  locum   qui   uocatur  Chasma  Berke   (OL.  D.   168). 

Magyar  Oklevél-Szótár. 


1231 1397 :  Iuxta  aquam  Berekzow  (uo.  174).  1243/1354 : 
Inde  descendendo  ad  Ryppam  Zeuleunberuk  (uo.  260). 
1252  :  Inde  tendens  in  eadem  parte  ad  vnum  Beruk 
wenith  ad  abietem  magnam  (uo.  369).  Et  inde  super 
eodem  Berek  tendens  (uo  ).  Et  inde  in  eodem  Beruk  de- 
scendens  (uo.).  1258/1334 :  Ad  Ryppam  Scelnsberuk 
que  kara  dicitur  (HazaiOkm.  Vn.78).  1259  :  Cum  silua 
Zosiberke  nuncupata  (OL.  D.  33714).  1265  :  In  nemore 
quod  Beruk  dicitur  (MonStrig.  1.529).  1269  :  Silue 
Sumberuk  vocate  (Veszpr.  107,  Nivig  3,  1.  ZalaOkl. 
1.54).  1280 :  Ad  siluam  Yyzesberek  nuncupatam 
(Wenzel  XII.318).  1289/1291:  WylagusierM/fc,  hn.  (OL. 
D.  1244).  1291 :  Quoddam  nemus  nomine  Gyruiiberek 
(uo.  1332).  1293 :  Ad  quoddam  rubetum  somberek 
vocatum  (Wenzel  X.132).  1299  :  Iuxta  nemus  Kyws- 
berek  dictum  (Veszpr.  Regn.  A/3,  1.  Wenzel  V.240  és 
HazaiOkm.  VI. 450).  Vnum  virgultum  Fywsberek  wlga- 
riter  nuncupatum  (Wenzel  V.240).  1299/1300  :  Cur- 
ritur  iuxta  nemus  Kywsberek  dictum  (Veszpr.  1,  Arky^- 
banaziu'chuk).  1304 :  Uadit  ad  caput  ipsius  fluuii 
Berekíeu  uocatum  (OL.  D.  1672).  1309/1342:  Quod- 
dam nemus  eorum  Tekeberke  vocatum  (uo.  1731). 
1320 :  Siluam  Mesterbcrkij  dictam  (OL.  D.  1990,  1. 
AnjouOkm.  1.552).  Vnam  siluam  l^ekiűberky  dictam 
(OL.  D.  1990).  Protenditur  uersus  monyorusberek  (Múz. 
Hanvay,  1.  AnjouOkm.  1.561).  1323 :  Vnum  iuger  in 
loco  Bytkeberke  dicto  (Veszpr.  16,  Vespr.  Oppid.). 
1326/1331 :  Ad  siluam  Tyukzou&er?tc7í  uocatam  (OL. 
D.  31071).  1327  :  Directe  ad  Zyluasberuk  (uo.  2418). 
1329 :  Quoddam  Nemus  wlgariter  Beruk  uocatum 
(Múz.  Nagy  Imre).  1334 :  Quoddam  Nemus  Silberuk 
uocatum  (OL.  D.  2864).  1337 :  Uersus  occidentem 
per  Nemus  Owosberuk  uocatum  (Múz.).  1339 :  Ad 
íluuium  Sar  et  Nemus  Hodlyuk&ereA:e  dictum  (Lelesz 
Met.Szatmár  30).  Viragus&er^,  hn.  (AnjouOkm.  111.564). 
1343  :  Abhinc  vádit  ad  Gyosberuk  (Körm.  III/2,  Sere- 
gélyes 104).  Ad  altiorem  Berch  peruenientes  qui  dici- 
tur Ingo&ere^bercheorra  (OL.  D.  28726).  De  ipso  autem 
or  IngoöereA;bercheorra  (uo.).  1344 :  Nemus  prunarimi 
Zyluabcrek  vulgariter  dictarum  (ZalaOkl.  1.417).  Nemus 
quod  vulgo  berek  vocatur  (AnjouOkm.  IV.478).  Ad 
vnum  magnum  nemus  quod  vlgo  Berek  nominatur 
(Múz.).  Intrat  nemusculum  Felberuk  nominatiun  (uo.). 
Descendit  in  vallem  Kysberukwexűge  dictam  (uo.). 
1351 :  Possessionis  Zaraz  be7-ek  vocate  (Slüz.  Kapy). 
1353  :  Vsque  nemus  Gyumuchkuz6erA;e  (Múz.).  1355  : 
Locum  paludosum  Hatarberegh  vocatum  (ZichyOkm. 
11.541).  1357 :  Nemoris  Eleuberuk  dicti  (uo.  III.55). 
1361 :  Quoddam  rubetum  Zyluas&end-  dictum  (OL.  D. 
5350).  1364 :  In  fine  cuiusdam  nemoris  wlgariter 
Uuzyaberek  uocati  (Múz ).  1371 :  Beche  de  Wylagus- 
berk  (Múz.  Bethlen).  1372-1400  :  Nemus  Zagyuaberk 
vocatum  (OL.  D.  6038).  1378  :  Possessionem  Zeuleus 
alio  nomine  Viragus&er^•  (Múz.).  1381 :  Quoddam  nemus 
Ahranberke  vocatum  (uo.).  1381/1413  :  In  nemore  Eger- 
berek  vocato  (Múz.  Kállay).  1383  :  Peruenit  ad  Mono- 
rosberkc  (Múz.).  Transeundo  ad  Zohosberke  vocatum 
(uo.).  1386  :  Duo  Jugera  in  loco  Sere^-alia  (Veszpr. 
14,  Szentkirályszabadja).  Cuiusdam  nemoris  wlgariter 
Berk  dicti  (uo.).  1394  :  Quoddam  pratiun  in  loco  Berek- 
kwz  vocato  (Veszpr.  11,  Márkó).  In  nemore  Halagus- 
berek  nominato  (Múz.).  1399  1406  :  Vnum  virgultum 
alias  Berk  (Akad.  6).  1400  :  Virgulti  prunorum 
Zyluaberek  dicti  (OL.  D.  8575).  1408  :  Vnam  siluam 
Monyorosöe/eA:  vocatam  (uo.  28773).  1415 :  Ad  altio- 
rem montem  Ingo&ere^berczehora  dictum  (uo.  28795). 
Ad  possessionem  eorum  Tyzta&ereA;  vocatam  (Lelesz 
Acta  35/50).  1419 :  Nemus  Zylberek  appeUatum (Forrás?). 
1422  :  ínter  Kysöere/c  et  kezeb&ere^  (Múz).  Cum  terris 
jBere^-allvafelde  et  Homoklab  vocatis  (uo.).  Térre  Berek- 
allyafelde  et  Homoklab  (uo.).  1424/1498:  In  loco 
Fekethe  Berek  melleke  (OL.  D.  12800).  1430  :  Quan- 
dam  Siluam  Nucum  Dyosberek  vocatam  (Lelesz  Acta 
49/14).    Quandam    Siluam   Nucum  Dyosberek  vocatas 


67 


BEREKÉNYE— BERETTYÓ 


BERETVA— BERKENYE 


68 


[így]  (Máz.  Kállay).  Venissent  ad  quendam  locum  vimi- 
nosum  Kerek&ere/calya  nominatum  (ííúz.  Bethlen).  Per 
transitum  cuiusdam  Silue  Hozyu&ereA;  vocate  (Lelesz 
Acta  49/22).  1430  k. ;  Ipsius  montis  Ingo&ere^berclie 
(OL.  D.  28815).  1431 :  Rubetum  Altal&ereA;  vocatum 
(KárolyiOkl.  II.14Ü).  Johannis  de  Viragws&erA;  (Múz. 
Békássy).  1435  :  Ad  quoddam  rubetum  Kwrthueles- 
berek  (Lelesz  Met.  Bereg  54).  1446  :  Tria  [jugera]  verő 
in  loco  Weresbalas&erA;e  (Veszpr.  14.  Szentkirálysza- 
badja). 1447 :  Silue  seu  rubeti  Wagothberek  vocate 
(OL.  D.  36391).  1451 :  Penes  Basberky  (uo.  14498). 
1457  :  Supra  Siluam  Facyan&ereA;  (uo.  15186).  1460  : 
luxta  quoddam  Nemus  Kjsberek  vocatiim  (Veszpr.  12, 
Nagypécsöl).  1463  :  Quatuor  in  loco  Sarusberek  (Kör- 
mend II/8,  Felsőőr  2).  Siluarum  Mezes  Berekíel  vo- 
catanim  (OL.  D.  15837).  1466  :  Nemoris  Chomberke 
vocati  (Veszpr.  10,  Gyulakeszi).  1468  :  Ad  quoddam 
nemus  Orberek  vocatum  (Múz.).  1475  :  Vsque  Nemus 
Thyztha&ere^  vocatum  (Lelesz  Met.  Bereg  30).  1487  : 
Nemore  Vagoth  Berek  nuncupato  (SzókelyOkl.  V.29). 
1505 :  Possessionem  Weragosberek  (Múz.).  1519 : 
FeniHa  Elew.BereA;  Méhes  (Lelesz  Prot.  V.37a). 

berek-erdő  :  [silva  virgulta,  lucus  ;  buschwald  ?]. 
1477 :  Quandam  siluam  Berekerdew  vocatam  (Múz. 
Forgách). 

berék-jó,  1.  Berettyó. 

BEREKÉNYE,  L  berkenye. 

BEREKINYA,  1.  berkenye. 

BEREKNYE,  1.  berkenye. 

BEREKÖNYE,  1.  berkenye. 

BÉREL  ?  :  conduco,  pretio  conduco ;  dingen,  mieten 
NySz.  1539 :  Gregorius  Berlew  [«bérel»  v.  «bélel» 
igeneve  ?]  (Múz.  Kisfaludy). 

BÉRÉNA,  1.  borona. 

BÉRÉNZA,  L  bronza. 

BÉRES :  a)  mercenarius ;  gedungen ;  b)  conductor ; 
mieter  ;  c)  mercenarius  ;  mietling  ;  d)  semis  boarius  ; 
ochsenkneeht  NySz.  1387  :  Johannem  dictum  Béres 
famUiarem  ipsorum  (Forrás  ?).  1459  :  Mathiam  Bercs 
(OL.  D.  15328).  1477 :  Thome  Béres  (Múz.  Kállay). 
1483  :  Anthonio  Béres  (Múz.  Forgách).  1507  :  Mathias 
Béres  (Múz.  Kállay).  1524 :  Johanne  Béres  (Múz. 
Forgách).  1588 :  Az  Bó'rössöknek  [így  ?  olv.  bérös- 
söknek.  a.  m  béreseknek  ?]  es  Zekenvezetöknek  (OL. 
Nád.  4Í).  1602:  Béres  Mátj^ás  ,(SzékeIyOkl.  V.228). 
Béres  Balázs  (uo.  290).  1754 :  Én  császár  béresének 
[a.  m.  zsoldos,  zsoldos  katona]  állottam  a  háborúba 
(Debr.Tk.).  1699 :  A  béres  vagy  pénzes  földeket  senki 
másnak  kilenczedéböl,  se  pénzen  el  ne  adgya,  hanem 
maga  éllye  (GazdtörtSzemle  IX.6).  [Vö.  NySz.]  [Vö. 
kis-béres.] 

béres-pénz :  1525 :  Tam  jobagiones  quam  in- 
quilini  annuatim  tenentur  soluere  quod  Béres  pcnz 
dicitur  (OL.  D.  37ÜÜ0). 

BERÉTRA,  biretrura,  brétra:  mitra,  capitium, 
cidaris ;  haube,  raütze,  priesterhut  NySz.  1561 :  Pilei 
sericei  viles  wlgo  Biretrum  (OL.  L.  ÍII.16.  17).  1581 : 
Pozthobol  chinalt  bretrak  (uo.).  Egi  fekete  barson 
bretra  (uo. '. 

BERETTYÓ,  berék-jó,  berök-jó  :  [folyónév]. 
1300  :  luxta  Berukyou  (Múz.  Neuhoffer).  1346  :  Vltra 
ipsum  fluuium  Berykyoiv  (Körmend  II/4,  Bogus  59). 
1360  :    luxta    fluuium    Berekyou    (Múz.).    1435 :    Ad 


fluuium  Berekyo  (OL.  D.  30434).  1449  :  A  parte  fluvii 
Berektjo  (KárolyiOkl.  n.271). 

BERETVA,  borotva  :  novacula  ;  rasiennesser 
NySz.  1442  :  Georgii  BorotJma  (OL.  D.  35578).  1517  : 
Nicolaus  Borothtva  (Múz.).  1528  :  Vnum  wlgo  borothiva 
(OL.  Nád.  48). 

bérétva-kő :  cos  olearis  NySz.  [schleifstein  für 
rasiennesser].  1560  :  Heth  beretwa  he  (OL.  Nád.  49). 

BÉRÉTVÁS,  borotvás :  [novaculam  habens ; 
rasiennesser  habend].  1468  :  Johannes  Borotwas  (Múz. 
Kállay).  1485 :  Anthonius  Borothwas  (Veszpr.  11, 
Merenye).  1518  :  PhUippo  Borothwas  (OL.  D.    23029). 

BÉRGAM  :  «Perkan,  Berkan,  species  panni ;  teve- 
szörszövet,  perkál,  félpatj'olat ;  Camelot»  Bartal.  1503 : 
Emi  quatuor  petias  de  bergam  de  rubeo  panno  pro 
fl.  84  (Századok  VL368). 

BERHE :  subligaculum,  perizoma,  subligar;  halb- 
hosen,  unterhosen,  reithosen,  schurtz  NySz.  1545 : 
Uött  lu-am  eg  berket  (OL.  Nád.  42). 

BÉRHES?  :  [qui  subligar  habét ;  mit  unterhosen]. 
1358  :  Michael  dictus  Berkes  [a.  m.  berhés  ?]  (Veszpr. 
107,  Köveskál  7).  1466:  Stephano  Berkes  (OL.  D. 
16323). 

BERK,  1.  berek. 

BERKE-GYAPJÚ  :  [lana  ;  wolle].  1689  :  Vévén 
kegyelmed  azért  ez  commissiónkat,  számunkra  vétes- 
sen posztónak  való  Berke  gyapjtU  cent.  no.  10  v. 
tíz  mázsát  (Apaífy  Mihály  levelében  Apor  Istvánhoz, 
az  Akad.-tól  az  OL.-nak  átengedett  egyik  oklevélből, 
Tagányi  Károly  közlése,  mai  helyesírással).  [Vö.  berke- 
bárány BM.]  [Vö.  birge,  birka.] 

BERKENYE,  berekenye,  berekinya,berek- 
nye,  berekönye,  berkinya,  berkinye,  breke- 
nye,  brekinye,  brokinya  :  sorbum  ;  sperber  NySz. 
[sorbus ;  sperberbaum].  1055  :  Deinde  ultra  fyzeg  ad 
brokinax%a  (Pannh.  TÍh.  1/1).  1259  :  Ad  quandam  ar- 
borem  berekune  (OL.  D.  33714.  1264  :  Arborem  berecne 
cruce  signatam  (Wenzel  Vin.108).  1265 :  Sub  una 
arbore  que  Berekune  uocitatur  in  hungarico  (Múz.,  1. 
Wenzel  JIL126).  1268  :  Descendendo  transit  Brekene 
potoka  (Múz.  Balassa).  1274 :  Sub  arbore  Brekyne 
(OL.  D.  866).  Descendit  ad  finem  cuiusdam  prati 
Berkyne  vocati  (Múz.  Forgách).  1279  :  Ascendit  per 
aliud  minus  pótok  super  arborem  Berekenye  iMúz. 
Bossányi).  1280 :  Ad  quandam  arborem  Berekene 
(OL.  D.  33730).  1283:  Arborem  Berekene  (Kubinyi : 
MTörtEml.  L131).  1284  :  Ad  quandam  arborem  Bere- 
kene uocatam  (OL.  D.  35838).  1299  :  Peruenit  vnam 
[igy]  arborem  Berekyna  (Múz.).  1337 :  Ad  arborem 
Berkina  (OL.  D.  33582).  1339  :  Ad  quandam  arborem 
Berkene  vocatam  (Veszpr.  2,  Sárberény).  1386 :  In 
loco  Berkene  appellato  vnum  Juger  (Veszpr.  14. 
Szentkirályszabadja).  1511/1517  :  In  promontorio  Ber- 
/;e«emaal  vnam  vineam  (Veszpr.  16,  Vespr.  Oppid.). 
1512:  In  loco  Berycknyemal  [igy?]  appellato  (Veszpr. 
4,  Fölsöörs).  1558  :  Azw  berkyne  Azw  cheresne  Azw 
barazk  (OL.  Nád.  49).  1587  :  Berkenye  ^s  azzw  zjdwa 
(OL.  UC.  12/42)    [Vö.  vad-berkenye.] 

berkenye-fa  :  sorbus  :  sperberbaum  NySz.  1252  : 
Venit  ad  arborem  Berekenefa  (OL.  D.  363).  Arbo- 
rem Berekenefa  (HazaiOkl.  26).  1252/1326:  Venit 
ad  arborem  Berekenefa  (OL.  D.  2342).  1257:  Sub 
arbore  bcreknefa  (OL.  D.  458).  1304 :  Super  duabus 
arboribus  Berekunefa  et  Feneufa  uocatis  (OL.  D.  1680). 
1365  :  Cuiusdam  arboris  wlgo  Bereknyefa  vocate  (OL. 
TÜ.  18/15). 


69 


BERKES— BESENYŐ 


BESLIA— BESZEDÉS 


70 


BERKES?  berkös?:  nemorosus,  saltuosus  ;  wal- 
dicht,  mit  baumen  bewachsen  NySz.  1222 :  Septem 
mansiones  contulimus  Bog  scilicet  Chopur  Weche 
Bechen  Berkus  [a.  m.  berkes  ?]  Zerechen  et  Fundur 
(Veszpr.  12,  Nagypécsöl). 

BERKINYA,  BERKINYE,  1.  berkenye. 

BERKÖS?  1.  berkes. 

BÉRL-?  1.  bélel. 

BÉRNÁD,  1.  Bernát. 

BÉRNÁLD,  1.  Bernát. 

BÉRNÁRD,  1.  Bernát. 

BERNÁT,  Bérnád,  Bérnáld,  Bemard:  Ber- 
nardus  PPB.  1574 :  Az  vitézlő  Bernáld  Miklós  között 
és  Bernáld  Márton  között  (SzékelyOkl.  V.94).  1586  : 
Bernáld  Miklós.  Bernáld  Ferencz.  Bernáld  Máté  (uo. 
140).  1603  :  Matthias  Bemard  (uo.  248).  1767  :  Ber- 
nád  PPB. 

BERÖK,  1.  berek. 

BÉRSÉN(Y),  BÉRSÖN(Y),  1.  berzseny. 

BÉRTaLAM,  1.  Bertalan. 

BERTALAN,  Bartalan?  Bartalom,  Bér- 
talara,  Bértalena?  Bertalom,  Birtalam?:  Bar- 
tholomaeus  PPB.  1211 :  Hü  sünt  agricole  Bord  Cyine- 
gey  Pecixr  Moi-tunus  Bortolon  [olv.  Bartalan  a.  m. 
Bertalan?]  Nuetlen  Bocu  Topsa  (Pannh.  Tih.  1/5). 
1386 :  Mychael  literátus  de  ^erí/íaZemfyaytul  (Múz. 
Fejérpataky).  Mychael  literátus  de  jBarí/íaíomfyahastul 
(uo.).  1528 :  Sessionem  suam  Nobilitarem  deseitam  Byr- 
í/iöicíOTliazahelye  vocatam  (OL.  Kolozsm.  106).  1544  : 
Attam  uram  akaratából  az  horuat  bertalan  lantosá- 
nak hegedösinek  d  45  (OL.  Nád.  41).  1577:  Zabo 
Bertalom  (OL.  UC.  1/3).  Magos  Bertalom  (uo.).  [Vö. 
Barta,  Bartalos,  Bartók,  Bertók.] 

BERTÓK  :  [Bartholomaeus] ;  Bertram  BM.  1602  : 
Bertóli  István.  Bertók  Mihály  (SzékelyOkl.  V.181). 
Bertók  Gergely  (uo.  209).  [Vö.  CzF.  és  :  Birtok  PPB.] 
[Vö.  Bertalan.] 

BÉRTŰS,  1.  börtüs. 

BERÜ,  1.  bürü. 

BÉRZÉGET?:  [irrito ;  zum  zorne  reizen].  1678: 
Engemet  mint  a  kutyát  hersegettél  [így  ?  olv.  berze- 
get?]  (DebrJk.).  [Vö.  berzenget  MTsz.] 

BERZSENY,  bersen(y),  bérsön(y),  bérzsen, 
bér?sön(y).  börsön(y),  börzsön(y):  bresillus,  bresil- 
lum,  lignum  acanthinum,  Brasilianum;  bresillholz,  bresi- 
lienholz  NySz.  1552 :  Berson  libras  duas  (OL.  Nád.  49). 
Coriario  bersen  lat  8  (uo.).  1594 :  Beörseön  3  fertőn 
(OL.  UC.  78/7). 

BESE  ?  :  haliaetus  ;  meeradler  NySz.  1138/1329  : 
Bcse  [szn.,  a.  m.  bese  ?]  (MonStrig.  1.91).  1277  :  Cum 
Bese  filio  suo  (Múz.  Ertl.).  1277/1291 :  Cum  Bese  filio 
suo  (Múz.  Érdy). 

BÉSÉG,  1.  bőség. 

BÉSÉNDÉLEZ,  1.  bezsindélyéz. 

BESENYŐ,  besenó'  ?  besnyó',  bessenyö : 
[Bissenus  ;  der  Petschenege].  1095  :  Quorum  hec  sünt 
nomina  Beseneu  Apasci  Zagou  Banusa  (Pannh.  15/0o). 
1211 :  Tendit  per  ripam  eiusdem  fluuii  ad  locum  qui 
dicitur  Banriuueh  inde  ad  Beseneytu  {Pannh.  Tih.  1/5), 


In  uiUa  Beseneu  (uo  ).  1221 :  Ad  locum  ^esenewgumulc 
(HazaiOkm.  VI. 16).  1225  :  Trés  insulas  quaiüs  modi- 
cas  Mogorsciget  ^eswewsciget  Nassciget  (OL.  D.  119). 
1229  :  Locum  aptum  ad  vineas  et  arandum  qui  uocatur 
Beseneumal  (Pannh.  Lib.  Rub.  24—34. 1.  20.  sz.).  1234  : 
Itur  ad  rus  Bissenorum  quod  uulgo  dicitur  Beseneu- 
thorlou  (Pannh.  32/A).  1279  :  Usque  uiam  que  uocatur 
Besenev  uta  (OL.  D.  1401).  1322:  Petrum  dictum 
Besseneiv  (Veszpr.  107,  Germen  1).  1324 :  Cum  pos- 
sessionibus  Hotwan  Beseneu  Parazthzekul  Keseleu- 
fezek  [-fezük  ?]  (OL.  D.  2223).  1328  :  Petrus  dictus 
Beseneiv  (Múz.  Soós).  1340  :  Johanne  dicto  Besseneu 
(Múz.).  1353 :  Paulo  Beseneu  dicto  de  Kerezthwr 
(Múz.  Jeszenák).  1360  :  Michael  dictus  Beseneu  (Múz.). 
1369  :  Mathiam  dictum  Beseneu  (Körmend  III/l,  Ugal 
15).  1378  :  Johannes  dictus  Beseneu  (Múz.  Kisfaludy). 
1385:  MichaelisdictijBesenew  (Múz.).  1453:  Johanne 5es- 
seneiv  (OL.  D.  30828).  1455  :  Predia  Beseneiv  et  Te- 
retheghaz  vocata  (OL.  D.  15003).  [Helyn.  szárm. :  1378  : 
Ex  parte  particularum  terrarum  arabilium  Besseneívd 
et  Gepzer  vocatatarum  [így]  (Múz.  Kállay).  1455 : 
Possessionis  Besenywd  vocate  in  Comitatu  de  Zabolch 
(Lelesz  Prot.  IV.44a).] 

BÉSLIA  :  önkéntes  török  lovasság  egyik  fajtája, 
mely  a  mai  basi  bozukokhoz  volt  hasonló  NySz.  [Vö. 
1514  :  Item  quod  Vaywode  et  Beslie  in  partibus  in- 
ferioribus  constituti  cessent  et  deleantur  (OL.  lad.  H.). 
De  Besliis  autem  Comites  vei  vicecomites  faciant  pro- 
clamare  vt  beslie  cessent  et  supercedent  a  Rapinis 
atque  furtis  (uo.).] 

BESNYŐ,  1.  besenyő. 

BESSENYÖ,  1.  besenyő. 

BESTIA,  béstye :  belua,  bestia,  fera  NySz. 
[bestie].  1507  :  Crudelibus  vituperiis  afifecisset  dicendo 
Bestia  hyres  kwrwaffy  (OL.  D.  21967).  15U  :  Vidisset 
ipsum  Sigismundum  ad  domum  suam  venire  et  eciam 
audisset  de  domo  Petri  Zewcz  Hwyda  Bestia  Kwtyok 
dixisse  et  eciam  Sigismimdum  Cheres  ad  illám  vocem 
dixisse  Hwyda  Bathor  Bestyek  (Lelesz  Prot.  n.l09a). 
1525 :  Prorumpendo  in  hec  verba  Besthye  kurwa 
ebeweer  (OL.  D.  36096).  1643 :  Üsd  üsd  az  bestye 
kuranöt  (Debr.  Jk.,  1.  NyK.  XXVI.345).  Ötét  rossz 
embernek  bestye  kiu-afiának  szidalmazták  (uo.).  [Vö. 
MTsz.]  [Vö.  mégbéstyekürvaj&áz.] 

BÉSTYE,  1.  bestia. 

BESZAKADOZ,  bé- :  [nach  und  nach  einsinken, 
einstürzen].  1643 :  Az  régi  sóvágó-helyek,  az  felső 
mezőben  vulgo  küm,  azmint  felől  is  specificaltatott, 
teljességesen  elhagyatának  az  mimkábul,  beszakadoz- 
tanak  (GazdtörtSzemle  VI.120). 

BESZALADÁS,  bé-:  [dashineinlaufen].  1613/1696 : 
Minden  esztendőben  sok  embereknek  sok  károk  esnek 
szőlöjekben,  barmainknak  bészaladások  miatt  (Gazd- 
törtSzemle VII.410). 

BESZÉD :  sermo,  logos,  loquela,  fabula,  dictio, 
eloquium ;  rede  NySz.  1318 :  Locum  fori  Bezedkeu 
dictum  (ZalaOkl.  1.149).  1318/1320 :  Quatuor  sessio- 
nibus  sub  Castro  Omnium  sanctorum  a  parte  meri- 
dionalí  prope  lapidem  magnum  Cecekeu  vocatum 
existentibus  ex  utraque  [parte]  vie  qua  de  eodem 
Castro  versus  lociun  fori  Bezedkw  dictum  transitur 
(Veszpr.  16,  Vespr.  Oppid.).  1338  :  Sub  Castro  om- 
nium sanctorum  a  parte  meridiei  prope  quemdam 
lapidem  magnum  Cetekw  vocatum  ex  vtraque  parte 
vie,  qua  de  eodem  Castro  uersus  locum  fori  Bezedkw 
dictum  transitur  (HazaiOkm.  rV.162). 

BESZÉDES  :  loquens  ;  redend  NySz.  1403.  Geor- 

5* 


71 


BÉSZERMENY— BEVONÓ 


BEZSINDELYEZ— BÍLIG 


72 


gio   Bezedes    (ZichvOkm.    V.339).    1468:  Vincencium 
Bezedcs    (Békefi  :  PilisLA.páts.  421). 

BÉSZÉRMÉNY,  1.  böszörméDy. 

BESZŐ,  bé- :  intexo,  obtexo  NySz. ;  einweben, 
einwirken,  durcliweben  BM.  1799  :  Egj'  sárga  és  fejér 
szkófiummal,  8  virágokkal  kivarrott  patyolat  kesz- 
kenő, a  körületén  sujtás,  közepin  két  lyuk,  fejér 
selyemmel  beszőve  (CanonVisit,  214). 

BESZTERCEI  SZILVA :  pruniun  Damascenum ; 
primell  NvSz.  1522  k.  :  Una  libra  pnmi  hezthercey 
TörtTár  Í889.  évf.  376).  1544:  Uettem  bezterczei 
zihiat  (OL.  Nád.  41).  1558 :  Azw  muskatal  körtel. 
Azw  bczterchey  zyhca  (uo.  49). 

BETAKARÁS,  bé- :  subvectio  ;  getreidezufuhr 
NySz.  (2.  jel.).  1636  :  A  szántást,  vetést  mind  ösz- 
szel  s  tavaszszal  az  ö  idejében  végezze  el  s  úgy  az 
aratást,    kapálást    és    bétakarást    is    (Gaz dtört Szemle 

1.271). 

BETAKARÍT,,,  bé-:  1)  [in  cella  recondo ;  ein- 
speichem].  1599  :  Ok  is  pedig  tartoznak  azzal,  hogj' 
hűségesen  takaritsák  bé  a  Prédikátor  borát  (Canon- 
Visit. 149).  [Vö.  NySz.  2.  jel.]  ||  2)  [bumare  ;  beerdi- 
gen,  begraben].  1609:  Hagyom  lelkemet  az  Üristennek 
szent  kezében,  testemet  pedig  az  földnek  gyomrában 
betakarítani  tisztességesen  (^lihalik :  KassaÖtvTört. 
212). 

BETAKARÍTÁS,  bé- :  einspeicherung  BM.  1636 : 
Tavaszkor  a  Szepsi  városbeliek  tartoznak  egy  táblát 
bevetni  zabbal,  minden  munkájok  övék  a  betakarítás- 
ban (GazdtörtSzemle  1.269).  [Vö.  NySz.  más  jel.] 

BETEG:  aeger,  aegrotus ;  krank  NySz.  1458: 
Anthonio  Betheg  (Lelesz  Acta  6927).  1602 :  Beteg 
István  iSzékelyÓkl.  V.209). 

BETEGÜL,  vö.  megbetegűl. 

BETELJESÍTÉS,  bé- :  explementnm,  expletio  ; 
anfiiUung,  erfüUung  NySz.  (1.  jel.)  [ergánzung].  1545  : 
Attam  az  eg  ho  pénz  be  tellesitesere  farkasnak  (OL. 
Nád.  40). 

BÉTŰSPbötős?  bötűs?:  1211:  Istisuntpiscatores 
Bodor  Cuche  Syguer  Buhte  Botus  [olv.  böttís  ^  betűs ; 
V.  botos  ?]  Euuen  (Pannh.  Tüi.  1/5).  Isti  sünt  exequi- 
ales  warou  butus  [a.  m.  bettís,  botos  v.  bütüs'?]  feled 
pentuc  (uo.).  1338  :  Johanne  dicto  Butus  (Múz.).  1347 : 
Paulum  dictum  Bidhus  (ZicbyOkm.  11.284).  1356:  Johan- 
nis  dicti  Bothus  (AnjouOkrn.  VI.440).  1368  :  Johannis 
dicti  Bothus  (Múz.).  1399  :  Johannes  Bevtevs  (Múz. 
Kállay).  [Vö.  NySz.  ?] 

BETYÁR  :  trossulus  ;  stutzer  NySz.  [Vö.  betyáro 
Bartal.] 

BEÜL,  bé- :  insideo,  introsedeo;  sich  hineinsetzen 
NySz.  1769  :  A  Templomból  egyenesen  jött  a  Paro- 
chiára,  az  hol  az  Asztalhoz  beülvén  elsőben  is  ezt 
mondotta  [stb.]  (CanonVisit.  191). 

BEÜLTET,  bé-:  insero;  bepflanzen  NySz.  1588- 
Az  kapoztas  kerthet  kertelik,  ganezzak,  be  loltctik  (OL- 
UC.  64/35). 

BEVARR,  bé- :  insuo,  obsuo ;  einnáhen  NySz. 
1670 :  A  Matrirulába  bé  keU  [az  iratot]  varrani  (Canon- 
Visit. 164). 

BEVONÓ,  bé- :  [ansa;  zuzieher].  1638:  Egy  reghi 
giantaros  fel  szer  aito  fa  be  vonoiaval  (OL.  UC.  2/34). 
Aitaia  azon  Baronabul  fel    rot   részen,  vas    Sarkával    ' 


Pantiaval,  fa  kilinczievel  es  fa  be  vonoiaval  (uo.).  Ki- 
linczievel  vas  bevonoiaval  (uo.). 

BEZSINDELYEZ,  béséndélyéz  ?  -zséndé- 
lyéz :  [scandulis  contego ;  mit  schindeln  deckenl. 
1683  :  Egj^  ravátkos  besendelezett  palánk  (OL.  UC. 
3/32). 

BIAL,  -OS,  1.  bivaly,  -os. 

BÍ  BÁJOS,  1  bűbájos. 

BÍBOR:  byssus;  purpur  NySz.  1181:  Hec  sünt 
nomina  illarum  Lence  Bibura  [?]  (Pannh.  14;L).  1264 : 
Domina  Bybur  filia  Stephani  (Wenzel  111.115).  1309  : 
Domine  Bybur  vxoris  dicti  Ban  (MonSti-ig.  11.599, 
600).  1485  :  Sebestianus  Bybor  >  Veszpr.  11,  Merenye). 
1522  k.  :  Una  pecia  bybor  'sive  bissi  (TörtTár  1889. 
éxí.  377).  1536  :  Trés  Tezthemen  ex  quibus  duo  de 
bibnr  tercium  de  challyan  [challyam "?]  (OL.  Nád.  48). 
1542  :  Banderia  aurea.  Bandérium  Bibor  (uo.  40). 

BÍBOROS  :  purpurén s  :  purpura  NySz.  1392  : 
In  acie  eiusdem  montis  Byborush^vch  vocati  (OL. 
D.  28769). 

BICSAK  :  scalprum,  scalprum  calcearium,  scalprum 
sutorium,  culter  plicatilis ;  taschenmesser,  schnapp- 
messer,  kneiflf  der  schuster  NySz.  1453  :  Barnába 
Bychak  (OL.  D.  14670).  1454  :  Bamabam  Bychak  (Múz. 
Forgách).  1505  k. :  Vnum  Bychak  argen*eum  deauratimi 
vnacum  ferro  (OL.  D.  26142)  1524 :  Habeo  vnum 
Bychak  cum  argento  et  auro  habundantem  (Múz.). 
1527 :  Frameam  Bychak.  Calcar.  Hanchar.  Frenum 
(uo.)  1533:  Bychak  argentatum  cum  fen-o  (OL.  Nád. 
49).  1539  :  Bichak  argentea  aureata  (]\Iúz.  Kisfaludy) 
1539  k. :  lidem  Saxones  portaverunt  vnum  sablya  cum 
vagina  argentea  et  vnam  byczak  (TörtTár  1889.  évf. 
19Í).  1602  :  Bicziak  János.  Bicziak  Máté  (Székely- 
Oki.  V.  241). 

BIDÉS,  BIDÖS,  1.  büdös. 

BIK,  1.  bükk. 

BIKA :  taurus ;  stier  NySz.  (1.  jel.).  1193  :  Uadit 
usque  ad  biquacnt  (OL.  D.  27)  1198  :  Quorum  nomina 
hec  sünt  Phitoch  Bekv  et  Bika  (Körmend  II/8,  Szent- 
gothárd  1).  1211 :  [Udvomici]  sünt  isti  Edse  Zenteu 
Bense  Vued  Bicca  [a.  m.  bika  ?1  Vnud  Karachun 
(Pannh.  Tih.  1/5).  13271466?:  Peruenit  ad  locum 
5í/A;flbokra  vocatum  (Múz.).  1346 :  Nicolao  dicto  Bika 
(MonCivZagr.  1.452).  1394 :  Johannes  dictus  Byka 
(ZichyOkm"/  IV.554).  1399  :  Andrea  dicto  Byka  (OL. 
D.  8437).  Petro  dicto  Byka  (Múz.  Ibránvi).  1454: 
Thome  dicti  Byka  (OL.  D.  14861). 

bika-nyakú :  [dickhalsig  wie  ein  stier].  1341 : 
Blasü  Bykanyakio  dicti  (OL.  D.  3408). 

bika-pénz,  -pinz  :  1573  :  Birsagium  aUas  bikapinz 
(OL.  UC.  37/13).  [Vö.  «Szeleieken  vöttem  bikapénzty> 
NySz.  ni. 1107,  vesz  szólásai  alatt.] 

BIKÉS,  1   bükkös. 

BIKK,  -ÉS,  -ÖS,  L  bükk,  -ös. 

BIKÖS,  1.  bükkös. 

BÍLC  ?  L  bérc. 

BILIÁRD  :  ludus  tudicnlaris,  Bartal ;  [lusus  glo- 
borúm  ebumeorum  ;  billard[.  1772  :  (1.  Bartal  «biliárd 
lusus*  a.). 

BÍLIG?  1   bélyeg. 


73 


BILINCS— BIRO 


BIRODALOM— BITÓ 


74 


BILINCS,  béléncs :  manica,  numellae,  compe- 
des ;  hand-  oder  fussfesseln  NySz.  1558  :  Emberre 
való  vas.  Beko.  Bylynch  (OL.  Nád.  49).  1564  :  Ferra 
captiiűtatis  Bylinch  vocata  (OL.  L.  III.  16  17).  1621 : 
Három  niakra  walo  büinchek  es  ket  békló  (OL.  UC. 
2/31). 

bilincs-vas:  [manica  ferrea;  eiserae  fesseln].  1597: 
Niak  vas.  Belenez  vas  (OL.  UC.  101/3). 

BÍLYEG,  BÍLTIG?  BÍLYÖG,  L  bélyeg. 

BÍNÉS,  1.  bűnös. 

BIOL  ?  1.  bival. 

BÍR,  1.  bér. 

BIRBICS,  biribics :  mariandelspiel,  Bartal  («bi- 
ribics»  a.) ;  kegelspiel  mit  einem  kreise  statt  der  kiigel 
BM.  1775  :  Biribits  (1.  Bartal  id.  h.).  [Vö.  Körösi  Sán- 
dor :  A  magy  nyelvbeli  olasz  elemek,  berbics  a.  és 
Szinnyei,  Nyi-.  XXII.  169.] 

BÍRC,  1.  bérc. 

BIRÉTRUM,  1.  bérétra. 

BIRGE  ?  :  1469  :  Blasius  Birge  (OL.  D.  32365). 
[A.  m.  birge  MTsz.  BM.  ?  v.  birge,  bürge  MTSz. 
(«birka»  a.) '?  Ez  utóbbira  vö.  GazdtörtSzemle  11.335, 
\1I.60  és  Simonyi,  Nyr.  XXXL35.]  [Vö.  birka.] 

BIRIBICS,  1.  birbics. 

BIRKA,  berke,  birge  ? :  ovis ;  schaf  NySz. 
1461 :  Oues  lo  birccL  (OL.  D.  25982).  [Vö.  MTsz.]  fVö. 
berke-gyapjú,  birge  ?] 

BIRKÖS,  börkés  ?  brikés  ?  bürkés  :  pannus 
Brugis  paratus,  Bartal  («brykes»  a.) ;  [in  Brügge  (Hol- 
land) verfertigtes  tuch].  1522  k.  :  De  panno  brykes 
[így  ■?  V.  olv.  «b5Tkes»  ?]  pro  lüna  seii  brachio  (TörtTár 
1889.  évf.  380,  egykorú  másolatból).  1530  :  De  panno 
Betvrkes  (OL.  Kolozsm.  106).  1544 :  Uöttem  hannad- 
fel  ref  byrköst  (OL.  Nád.  41).  1545  :  De  ima  pecia 
panni  beiorkes  (KPénzügymLt.   Denkbuch    384.    köt.). 

BÍRÓ :  praetor,  index ;  richter  NySz.  (3.  jel ). 
1306/1359  :  Btjroiáelek,  hn.  (OL.  D.  4841).  1354 : 
Georgii  dicti  Byrow  (AnjonOkm.  VI.212).  Georgü 
dicti  Byro  (uo.  VI.215).  1370 :  Johannem  dictum 
Byroíya  (Múz.  Kállay).  1378 1387 :  Domina  Relicta 
Georgii  condam  Judicis  dicti  Biro  (Múz.).  1395 : 
Stephanum  dictimi  Byro  (Lelesz  Acta  22/24).  1409  : 
Johannes  Byro  (Múz.  Kállay).  1415:  Johannis  J5f/roi<; 
(Körmend  1/9,  Óvár  10).  1416  :  Valentino  Byro  (Lelesz 
Acta  36/33).  1420  :  Georgio  dicto  Byro  (Veszpr.  Regn. 
K/153).  1423  :  Michaele  Biro  (Múz.).  1426  :  Andreas 
Byro  (Múz.  Kende).  1435 :  Gregorio  Byro  (Lelesz 
Acta  52/7).  Luce  Byro  dicti  (Múz.  Soós)  1439 : 
Gregorio  Biro  (OL.  D.  31499).  1440  :  Ambrosio  dicto 
Biro  (HazaiOkl.  402).  1451:  Gregorius  Byro  (OL.  D. 
14443).  1459  :  In  fine  cuiusdam  Silue  Lazloöí/roerdey 
vocate  (OL.  D.  35807).  1464 :  Johannem  Byro  (Veszpr. 
10,  Papkeszi).  1467:  Thomas  Byro  (Múz.).  1469: 
Johanne  Biro  (Múz.  Kállay).  Hog  sonha  hitet  senky 
sem  eg  biro  ne  uehessen  (ÓL.  D.  16801).  1470  :  Lau- 
rencio  Byro  (Körmend,  Heim  542).  Simoné  Byro 
(Múz.  KáUay).  1475  :  Egidio  Biro  (Körmend  Unyom 
112).  1478  :  Martinus  Byro  (OL.  D.  18145).  1489 : 
Petrus  Byro  (Lelesz  Acta  98/30).  1504:  Valentinus 
Byro  officialis  oppidi  Nowa  (Múz.).  1506 :  Pratum  Byro 
Reethe  vocatum  (Múz.  Kállay).  1594  :  Hogiha  tilalmat 
az  ispánra  teszeön  valaki  az  az  ispánt  illeti,  ha  ki 
pedigh  az  birora  tilt  valamit  annak  birsagha  az  biro- 
nak  jaar    (OL.     UC.     11.3/5).     [Vö.    csősz-,    csűr-, 


fogott-,  király-,  kis-,  köz-,  major-,  malom-, 
szabados-,  szekérúti-,  székes-,  szolga-,  udvar-, 
vásárbíró.] 

BIRODALOM  :  impérium,  regnum,  ditio ;  herr- 
schaft,  macht  NySz.  (2.  jel.).  1581 :  Minden  tilalmas- 
beli  csóvás  szénafű,  vagy  parlag  ha  lészen,  de  senki 
semmi  biradalmával  [így?]  rá  nem  mehet  az  birák 
hire  nélkül,  mert  ha  rámégyen  maga  gondolat  jávai, 
3  girán  marad  az  ember  (SzékelyOkl.  V.126,  XVIII. 
száz.  másolatból). 

BÍRÓSÁG :  iudicatus,  praetura  ;  richteramt  NySz. 
1588 :  Szabad  birosagh  chak  egy  wolt  regenthen 
(OL.  UC.  64/35).  [Vö.  főbíróság.] 

bíróság-helye :  [cm-ia].  1482 :  Mediám  Curiam 
Birosaghele  vocatam  (Múz.  Forgách). 

BIRS-ALMA,  bis- :  cotoneum,  chrj^somela,  cydo- 
nium ;    quitte,    quittenapfel   NySz.  1544 :    Eg  pénzen 

bisalmat  (OL.  Nád.  41). 

BÍRSÁG  :  a)  judicium  ;  gericht ;  b)  mulcta  ;  straf- 
geld  NySz.  1276:  Absque  Byrsagio  Judicis  (Múz.).  1355: 
Judicio  seu  birsagio  (AnjouÖkm.  VI. 408).  1344:  Pro  Ju- 
dicüs  seu  Birsagüs  (Múz.).  1349  :  Judiciorum  siue  Bir- 
.srf^iorum  (OL.  D.  4080).  1358  :  Nos  nouem  marcas 
Judiciorum  seu  birsagiomm  nosti'e  Judiciarie  porcioni 
omnino  cedere  debentes  (Múz.).  1380 :  Tandem  in  birsa- 
gio convictus  remansisset  (MonCivZagr.  1.290).  1553  : 
Birsaqia,  sanguinis  mutilationis,  keek,  litis  compositio- 
nis  (OL.  UC.  45/25).  1567  :  De  Birsagio  Bytangh  offi- 
ciaU  cedunt  due  ratae  porciones  (uo.  1/2).  1568 : 
Birsagium  sanguinis  d.  33  Cicatrix  wlgo  wer  mutatás 
d.  40  (uo.  46/73).  1588 :  Walamely  ember  másnak 
wereth  ky  onthia  es  megh  bizoniodik  negi  forintot 
wegyen  rayta  birsagoth  az  vduarbiro  törwen  elöth, 
azt  w§r  bírságnak  hi^vyak  (uo.  64/35).  Három  palcza 
birsagh  alat  senki  piztrangot  ne  fogion  (uo.).  1594 : 
Hogiha  tilalmat  az  ispánra  teszeön  valaki  az  az  ispánt 
illeti,  ha  ki  pedigh  az  birora  tilt  valamit  annak  bir- 
sagha az  bironak  jaar  (uo.  113/5).  [A  latin  judicinm- 
ról  vö.  Réthei  Prikkel,  NyK.  XXVI.  90—91,  és  Bartal.] 
[Vö.  kapu-,  or-,  panasz-,  parázna-,  vér-bírság.] 

BIRTALAM  ?  1.  Bertalan. 

BIRTOK  :  a)  possessio  ;  besitz  ;  b)  potestas,  jus  ; 
macht  NySz.  1504:  Michaele  Byrthok  {OL.  D.  21338). 

BIS-ALMA,  1.  birs-alma. 

BITANG :  1)  tributum,  pretium  redemptionis ; 
steuer,  lösegeld  NySz.  (2.  jel.).  1567:  De  Birsagio 
Bytangh  officiali  cedimt  due  ratae  porciones  (OL.  UC. 
1/2).  II  2)  \'ulgivagus,  scurra ;  herumschweifend,  her- 
renlos  NySz.  (3  jel).  1496 :  Equum  vnum  Bithang 
babatari  feci  (OL.  D.  37170).  1569:  Bytangh  seu 
pecora  errabunda  (OL.  ÜC.  51/5).  1577 :  Rerum  vei 
animalium  vulgo  Bifangh  média  pars  est  officialis 
(uo.  1/3). 

BIT  ANGOL  :  depraedor,  dilapido;  plündem,  ver- 
schwenden  NySz.  (1.  jel.).  1683  :  Attul  foghva  oda 
bitangoltatik  a  rét  (OL.  UC.  3/32).  1752:  Ami  tüze- 
lésre való  fát  illeti,  .  .  .  avval  is  mértikletesen  bánja- 
nak és  ne  hitangolják  (GazdtörtSzemle  VI.139). 

BITÓ:  camifex,  lanio  Kr.;  [henker|.  1293:  Bytou  [a. 
m.  bitó  ?]  ac  fratros  ipsius  (Múz.  Beniczky).  1294/1382: 
Magister  Bithow  pugnando  strenue  (Körmend  11/2, 
Csatár  53).  1356  :  Magister  Bytho  (AnjouOkm.  VI.467). 
1358  :  Bythohsiza  alio  nomine  Myskefolua  nominata 
(Múz  ).  1385:  Possessiommi  Bitolsika  etZarm(uo.).  1413: 
Clemens  Bithou  (ZichyOkm.  VI.283).  1437 ;  Johannes 


75 


BIVALY— BLASK 


BLIKTRI— BODNÁR 


76 


Bytho  (Lelesz  Acta  54/2).  1443 :  Stephani  Bijtho  (OL. 
D.  13714).  1453  :  Johanne  Bytho  (Lelesz  Met.  Abaúj 
3).  1469:  Bartholomeus  Büo  (OL.  D.  32365).  1476: 
Johanne  Bytho  (uo.  17856). 

BIVALY,  bial,  biol  ?  bival :  bubalus  ;  büflfel 
NySz.  (1.  jel.).  1193  :  Hec  igitur  sünt  nomina  predi- 
orum  Scequed.  lialaz  Biicol  [a.  m.  bivaly?]  (OL.  D. 
27).  1344 :  Possessionem  Byol  (AnjouOkm.  IV.421). 
1403  :  In  monte  Byolmdl  vocato  (KárolyiOkl.  1.523). 
1470  k.  :  Dnos  wlgo  btjal  (OL.  D.  20903). 

lDÍvaly-akol :  [stabuhim  boum  buffelorum,  sta- 
bulum  bubaliniim ;  biiffelstall].  1246/1263 :  Herina, 
Byolokol    de    comitatu   Dobica    (Zimmermann-Wemer 

1.72). 

bivaly-bőr,  -bür:  [pellis  bubalina;  büflfelhaut,  büffel- 
leder].  1594:  Giartot  hial  hur  (OL.  UC.  78/7) 

BIVALYOS,  bialos :  büffelhalter,  büffelknecht 
BM.  1692 :  Két  bialosnak  külön-külön :  pénz  fl.  3. 
búza  cub.  4  [stb.]  (GazdtörtSzemle  VI.179). 

BÍZ,  1.  bűz. 

BIZATLAN  ?  :  [diífidens,  infidus  ;  misstrauisch, 
unziiverlassig?].  1211:  [Udvomici]  BobZem  Gaba  Bizot- 
lon  [a.  m.  bizatlan  ?]  Chemeli  (Pannh.  Tih.  1/5). 

BÍZIK  :  fido,  confido ;  trauen  NySz.  1425  :  Thomas 
dictus  Byzow  (OL.  D.  11693).  Dauid  Byzo  (uo.  11736). 
1449 :  Petrus  Bizo  (Múz.).  1459:  Georgium  Byzo  (OL.  D. 
15325).  1519  :  Albertus  Byzo  (Múz.  Soós).  1525 :  En 
azt  erthem,  hogh  ky  morhaltioz  byzstal  [így],  hogh  czak 
the  magad  thwdnad  hogh  annak  walamy  heya  waghyon 
(OL.  D.  24774,  1.  Zolnai :  Nyelveml.  237).  [?  Szárai. : 
1225  :  Quorum  nomina  sünt  hec  Kynus  cum  filiis  suis 
Bizoud  [a.  m.  bizó-d  ?]  cum  filio  (Pannh.  l/F.).] 

BIZONTALAN,  L  bizonytalan. 

BIZONY  ?  :  a)  verus,  certus  ;  wahr,  wahrhaft " 
b)  verum,  veritas ;  wahrheit  NySz.  (1.  2.  jel.).  1452' 
Paulo  Byzon  [a.  m.  bizony  ?]  (OL.  D.  14539).  1489  : 
Petro  Byzon  (Lelesz  Acta  98/8). 

BIZONYODIK,  vö.  mégbizonyodik. 

BIZONYTALAN,  bizontalan:  incertus  ;  unge- 
wiss  NySz.  [unzuverlassig].  1610  :  Ha  mikoron  a  leve- 
let Bécsben  küldöttem  is  Wechelus  András  uramnak, 
oly  igen  hizontalanokat  találtam  csak  annak  oda  vite- 
lére is  (MA.  NLI.  349). 

BÍZOTT:  fidus;  zuverlasslich  NySz.  (2.  jel.).  1610  : 
De  látja  Isten  énnekem  mind  az  üdötöl  fogva  is 
hizott  emberem  nem  találkozott,  kinek  adhattam  volna 
[a  pénzt]  kezében  (MA.  NLI.  349). 

BÍZÖS,  1.  bűzös. 

BIZTAT :  animo,  sperare  jubeo,  fiduciam  addo, 
solor;  aufmuntern,  vertrösten  NySz.  1638:  Éhez  képest 
az  Incattusok  más  szekereseket  biztattak  [a.  m.  ren- 
deltek ?]  és  fogadtak   (DebrJk.).    [Vö.    mégbiztat.] 

bízvást  :  fidenter,  confidenter ;  zuversichtlich 
NySz.  1613/1696 :  Hogy  az  ö  maradékoknak  öröksé- 
get bizvdstabban  és  állandóbbképpen  szerezhessenek 
[stb.J  (GazdtörtSzemle    VII.408).    |Vö.    bizvásb  NySz.] 

BLASK :  [balascus,  gemmae  genus ;  eine  art 
rubin].  1435 :  Duos  annulos,  ununi  scilicet  cum  lapide 
blask  vocato  (ZalaiOkl.  11.485).  1540  :  Násfa  egy  kibe 
egy  saphil  és  négy  blask  vagyon  (KárolyiOkl.  III.227). 
[Vö.  balaz,  balassa,  balast  Zolnai  :  Nyelveml.  207  ; 
Ballagi  A. :  Kecskeméti    W.  Péter  Ötvöskönyve   139, 


168  ;  Schmidt    Sándor :    A    drágakövek  11.188. 
balaz.) 


[Vö. 


BLIKTRI:  [nihil,  nullum ;  nichts,  null].  [Vö. 
1630  k. :  Ratio  est :  quia  voces  ex  impositione  habent 
ut  significent,  et  ita,  si  nulli  rei  sint  impositae,  nihil 
significabimt,  ut  blictri  nihil  significat  (Pázmány : 
Dialectica,  Bognár  István  kiadása,  428.  1.).  Szótáraink 
nem  ismerik,  de  vö.  Körösi  Sándor :  A  m.  nyelvbeli 
olasz  elemek  28.  1.  és  Nyr.  Xni.417 ;  Lumtzer-Melich: 
Deutsche  Ortsnamen  u.  Lehnwörter  69.] 

BOCÉR,  bolcér :  caesaries  SchlagliSzójz.  283. 
sz. ;  rauh,  struppig,  behaart  BM.  [balzer  (Diefenb.)]. 
1240  k. :  Hec  sünt  nomina  vduorniconun  in  eodem 
predio  Mota  Bolcer  (Pannh.  61/8).  1478 :  Gregorius 
Boczeer  (OL.  D.  18145).  1492:  Johannes  Bolczer 
(Körmend  in/4,  Batthyán  65).  [Vö.  bócér-Kata  MTsz.] 
[Vö.  bócéros.] 

BÓCÉROS,bolcéros:  cirrosus  SchlagliSzójz.  290 
sz. ;  zerzaust  BM.  1499  :  Anthonio  Bolcheros  (Károlyi- 
Okl. in.35).  Petro  Bolcheros  (uo.).  1500 :  Anthonio 
Boczeros  (OL.  D.  20956).  [Vö.  MTsz.] 

BOCI  ?  :  [vitulus  ;  kalb].  1221 :  Quorum  nomina 
sünt  hec  Chomou  Bocy  [a.  m.  boci  ?]  Chima  Cema 
Elus  Lazou  (Pannh.  4/B). 

BOCS  :  [cadus  ;  stander].  1444  :  Decem  magna  vasa 
vini  wlgariter  Bach  dicta  (Veszpr.  11,  Merenye).  [Vö. 
bocha  Bartal?]  [Vö.  bocska.] 

BOCSÁT  :  mitto,  dimitto,  permitto  ;  lassen,  gehen 
lassen,  loslassen  NySz.  (2.  jel.)  [effimdere  ;  vergiessen]. 
1643  :  Valaki  szőlőhegyen  verekedik,  szitkozódik,  és 
vért  bocsát  egymáson,  megbizonyodván,  aki  oka  lészen 
a  háborúságnak  in  fiorenil  íolv.  -is]  20.  convincáltas- 
sék  (GazdtörtSzemle  VI.470).  [Vö.  be-,  el-,  föl-, 
mégbocsáot,  kibocsátás.] 

BOCSKA:  cadus;  stander  NySz.  1478:  Silua 
Glandinosa  Boc]ikaíaya,  [a.  m.  bocska  ?]  vocata  (OL. 
D.  18145).  1587  :  Öregh  bochka  (OL.  UC.  12/42)  [Vö. 
MTsz.]  [Vö.  bocs.] 

BOCSKOR  :  pero,  carbatina ;  riemenschuh  NySz. 
(1.  jel.).  1454:  Michaelis  Boczkor  (OL.  D.  14867). 
1596  :  Weöttem  boczkort  (OL.  L.  HL  16.  17).  1602  : 
Bocskor  Pál.  Bocskor  Tamás  (SzékelyOkl.  V.235). 
1638  :  Bocskornak  valo  talpbeört  (OL.  UC.  2/34). 

BOCSKOROS  :  peronatus  NySz.  ;  [riemenschuhe 
tragend].  1578  :  Pedites  turcici  in  Wacz  commoran- 
tes  bochkorosok  uocati  (OL.  UC.  62/32). 

BÓCSÓ,  L  búcsú. 

BOCSOG  ?  :  [strepo,  murmuro  ;  platschen,  plat- 
schern].  1342 :  Fluuium  Bochogo  [a.  m.  csobogó  ?] 
vocatum  (ZichyOkm.  11.35).  [Vö.  csob,  csupog  NySz. ; 
csobog  CzF.] 

BÓDIZSÁR,  1.  Boldizsár. 

BODNÁR  :  vietor  ;  binder  NySz.  1388  :  Nicolaus 
Bodnár  dictus  (HazaiOkl.  315).  1406 :  Johannes 
Bodnár  (Lelesz  Acta  29/17).  1438  :  Johannes  Bodnár 
(Múz.  Tört.Társ.  2).  1451 :  Laurencio  Bodnár  (Múz. 
Kállay).  1476  :  Petro  Bodnár  (OL.  D.  17856).  Petro 
Bodnár  (Lelesz  Acta  86/26).  1484 :  Mathei  Bodnár 
;0L.  D.  19015).  1497:  Michaele  Bodna^r  (Lelesz  Acta 
105/4).  1523 :  Benedicto  Bodnár  (Múz.  Ibrányi). 

bodnár-ház  :  [officina  vietoris  ;  binderwerkstatt]. 
1634 :  Bodnár  házban  Egi  hoszu  hituan  Lábatlan 
Asztal  (OL.  UC.  21/3). 


77 


BÓDOG— BODZA 


BODZÁS  -BOGLÁR 


78 


BÓDOG,  1.  boldog. 

BODON,  bodony:  [vasciűum;  fassclien.tönuclien]. 
1561 :  Desa,  bodonj  weka  (OL.  L.  III.  16.  17).  1594 : 
Cheöbcör.  Lyo.  Bodon  (OL.  UC.  78/7).  Korsó,  legeölli, 
bodon  (uo.).  1597  :  Viz  hordó  bodon  aliter  vödröczke 
(uo.  101/3).  1605  :  Egh  hozzw  bodon  (uo.  28/61).  1634  : 
Egi  fa  bodon  (uo.  21/3).  [Vö.  MTsz.  és  döbön,  bödönke 
NySz.] 

bodon-kút :  eine  quelle  mit  einem  kasten  (gewöhn- 
lich  von  einem  hohlen  baum)  umgeben  BM.  1484 : 
Quatuor  in  loco    Bodonkioth    (Veszpr.    8,  Jutás).  [Vö. 

MTsz.] 

BODOR  :  crispus  ;  kraus  NySz.  1198  :  Hec  nomina 
seruorum  Bugard  Budiir  [a.  m.  bodor  ?]  Lechk  (Kör- 
mend II/8,  Szentgothárd  1).  1211 :  Isti  sünt  piscatores 
Bodor  Cuche  Syguer  Buhte  Botus  Euuen  Silleu  Hecu 
Tenke  Hede  (Pannh.  Tih.  1/5).  In  uilla  Gamas  hü  sünt 
ioubagiones  HerhudjBwriliír  Cuchen  Mochi  (uo.).  1240  k. : 
Quorum  nomina  sünt  hec  Batha  Karachjna  Budur  (uo. 
61/8).  1269:  Marcelli  filii  Budur  (Múz.  Jankowich). 
1290  :  luau  filius  Btidur  (Múz.  Haraszthy  T.).  1299  : 
Comes  Budur  (MonStrig.  11.475).  1305 :  Budur  decanus 
ecclesie  Wesprimiensis  (Veszpr.  16,  Vespr.  Oppid.). 
1309  :  Qiiendam  seruum  nomine  Budur  filium  Chel 
(Veszpr.  13,  Szölös,  Zala  m.).  1323 :  Ex  parte  ville 
Bodm-iohva  vocate  (Múz.  Kisfaludy).  1358 :  Johannes 
filii  Bodur  (Múz.).  1364 :  Bodor  de  Sarnouchamellyke 
(uo.).  1369  :  Michael  dictus  Bodor  (Pannh.  17/Ii).  1396  : 
Possessiones  suas  iíorZorfeldew  Rum  Gothardfeldew 
voeatas  (Múz.).  1401 :  Demetrio  Bodor  (Veszpr.  2, 
Ábrahám).  1425 :  Luca  Bodor  (Körmend,  Heim  745). 
1426  :  Gregorio  Bodor  (OL.  D.  11750).  1466 :  Grego- 
rius  Bodor  (Veszpr.  106,  Árokfö  3).  1468  :  Laurencium 
Bodor  (Veszpr.  107,  Hajraáskér  3).  1474  :  Blasio  Bodor 
(Lelesz  Acta  84/6).  1478 :  Dominicum  Bodor  (Kör- 
mend, Heim  590).  1483  :  Petrum  Bodor  (OL.  D.  18873). 
Andrea  Bodor  (Lelesz  Acta  93/21).  Ambrosio  Bodor 
(Lelesz  Bercs.  X.12).  1487':  Valentino  Bodor  (Károlyi 
Oki.  11.527).  1595  :  Bodor  Antal  (SzókelyOkl.  V  160). 
1602:  Bodor  Pétev.  Bodor  Lörincz  (uo.  185).  [?  Vö. 
török  bodur  «court  de  jambes,  trapu»  (Barbier  de 
Meynard  szót.) ;  1.  Nagy  Géza  cikkét  a  Pallas-Lexi- 
konban.] 

BODZA,  borza?  boz,  boza,  bozja,  bozza : 
acte ;  hollunder  NySz.  1211 :  In  uilla  Cuest  isti  simt 
ioubagiones  Eazi  Boz  [a.  m.  boz  =  bodza  ?]  Bodes 
Tenke  (Pamih.  Tih.  1/5).  Isti  sünt  ioubagiones  Boscu 
Mog  Jac  Buz  Sebeh  (uo.).  Isti  sünt  ebdomadarii 
Boza  Michi  Zulehu  Boche  Vehseh  (uo.).  1313 :  Versus 
locum  &o2^kosar  uocatum  (AnjouOkm  1.303)  1331 : 
Arborem  boz  (uo.  11.557).  1347  :  Incipiendo  primo  et 
principaliter  a  Surkyfto^rt  iuxta  antiquum  portum  wlga- 
riter  Orew  vocatum  (Múz.  Jankowich).  1358  :  Per  terras 
lutosas  Zuledöo2:«  appellatas  (Múz.  Kapy).  1420  :  ín 
possessione  Maysa  a  parte  orientis  secus  liuuium 
Borzaiűze  [a.  m".  bodza  ?j  (ZichyOkm.  VI. 614).  1455  : 
^ozeghaz,  hn.  (OL.  D.  29812).  [Vö.  MTsz.] 

bodza-bokor  :  [dumus  sambuci ;  hollunderbusch, 
hollunderstrauch].  1337  :  Vnuni  Rubum  Sambucy  uulgo 
Bozijabukur  nominatum  (OL.  D.  3064,  1.  AnjouOkni. 
111.357).  1365 :  Vnum  rubetum  Bozbokor  vocatum 
(OL.  D.  5423).  1406 :  Inde  directe  ad  quandam  [Szám. 
szerint  igy]  dumura  Bozbokor  dictam  (Múz.  Rhédey). 
1420 :  Possessiones  Bozyas  et  Bozbokor  (ZichyOkm. 
VI.578). 

bodza-fa  :  sambucus  ;  hollunder,  massholderbaum 
NySz.  1257  :  Ad  aliara  metam  sub  arbore  buzfa  (OL. 
D.  458).  1320/1355:  Arbor  Bwzfa  wlgariter  dicta 
(Veszpr.    16,   Vespr.    Oppid.).  1337 :    Arborem    vulgo 


Mbozfa  vocatam  (AnjouOkm.  III.370).  1339  :  Proces- 
sissent  versus  orientem  ad  arborem  Bozfa  (Múz.), 
Ad  arborem  Bozfa  (HazaiOkm.  V.114).  1399  :  Quan- 
dam arborem  Bozfa  vocatam  (OL.  D.  35301).  1419  : 
Arborem  seu  dumum  Sambuci  wlgo  Bozfa  vocati 
uo.  10775). 

bodzakásás :  [suco  sambucis  expresso  mixtus ; 
mit  hoUundermus  vermischt].  1558  :  Boza  kasas  bor 
(OL.  Nád   49).  [Vö.  lodza-kása  NySz] 

bodzavirágos  :  [floribus  sambuci  conditus ;  mit 
hoUunderblüthen  versetzt].  1597  :  Bodza  virágos  bor 
(OL.  UC.  101/3). 

BODZÁS,  bozjás,  bozos  ?:  [sambucis  copiosus  ; 
reich  an  hollunderbaumen].  1233  :  Tendit  ad  quandam 
terram  quam  incole  Buzus  [olv.  bozos  =  bodzás  ?] 
telük  appellant  (Múz.  Kisfaludy).  1240  k.  :  Villa  Bo- 
zias  et  villa  de  Karán  que  wlgo  nuncupantm-  Guz- 
noov  (Pannh.  61/8).  1248/1399  :  Irfloco  qui  Bozijash%g 
vocatur  (OL.  D.  8387),  1292  :  In  valle  uidelicet  qui 
uulgo  Buzus  uocatur  (uo.  1341).  1347 :  Quendam 
riuulum  Bozzyaser  vocatum  (uo.  3920).  1348/1369  : 
In  monte  Buziasümgasn  [a.  m.  bodzás  ?]  vocato 
(uo.  28728).  1368  :  Possessiones  Capolna  Thathalus 
Buzus  appellatas  (Múz.).  1412 :  Médium  Juger  in 
Homoroweluel  et  similiter  médium  in  terra  Hetes- 
kwrtwel  circa  Bozyas  (uo.).  1420:  Possessiones  Bozyas 
et  Bozbokor  (ZichyOkm.  VI.578).  1453  :  Possessionibus 
Harangláb  Galfalwa  Bozyas  (OL.  D.  30829).  1520: 
Vnum  in  loco  Bozyasba  (Múz    Kisfaludy). 

BOES,,  bojár,  bojér:  nobilis  Valachus  ;  walachi- 
scher  edelmann  NySz.  1493:  Mathia  jBo«/er  (Akad.  11). 
1603  :  Michael  Boér.  Thomas  Boér  (SzékelyOkl.  V.265). 
[Vö.  1502 :  Quosdam  Boyarones  (OL.  D.  36405)  1511 : 
Mailadus  Boicro,  Mailadio  Baiarino  de  Fogaras  (uo. 
22141).  1520 :  Nos  autem  Boyarones  et  juratos  (uo. 
31028).] 

BOGÁÉ, :  insectum,  vermis  ;  kafer  NySz.  1211 : 
Artifices  hü  sünt  Buhte  Bogár  Boda  Widu  Kysideh 
Kereu  Thorsol  (Pannh.  Tih.  1/5).  Villa  Bogár  [a.  m. 
bogár?]  (uo.).  1221:  Quorum  nomina  sünt  hec  Gueca 
Gosol  Zubus  Buguar  (Pannh.  4/B).  1239 :  Tywan 
Pincusd,  Btigar  (Weuzel  VII.67).  1240  k. :  Hec  sünt 
nomina  Jobagionum  de  villa  Cebh  Bugar  bud  vroch 
aba  garab  (Pannh.  61/8).  In  vUla  Endréd  sünt  duo 
vinitores  quorum  nomina  sünt  Bugar  et  Wylma  (uo.). 
1301 :  Stephanus  Bogár  dictus  (Körmend.  Heim  17). 
1310  :  Martinus  filius  Bogár  (Veszpr.  106,  Dec.  Episc. 
7).  1329  :  Stephanus  dictus  Bogár  (ZichyOkm.  1.349). 
1330  :  Stephanus  dictus  Bogár  (Körmend  III/l,  Ugal 
5).  1365  :  Johannes  dictus  Bogár  (Múz.).  1369  :  Terram 
lítigiosam  J5oí/«rfulde  uuncupatam  (Veszpr.  3,  Bogár- 
földe). Simulcum  quodani  molendino  Bogar-molna.  vo- 
cato (uo.).  1393  :  Johanni  Bogár  (KárolyiOkl.  1.461). 
1425 ;  Attigissent  quendam  Rywlum  iJo^rarpathaka 
nominatum  (Lelesz  Met.  Szatmár  8).  [Szárra. :  1198  : 
Hec  nomina  seruorura  Bugard  Budur  Lechk  (Körmend 
II/8,  Szentgothárd  1).  1199:  Bugard  pastorem  ouium 
(Veszpr.  16,  Vespr.  Eccl.).]  [Vö.  dongó-bogár.] 

BOGDÁN  :  Adeodatus  CzF. ;  Bogdanus  BM. 
1299/1300 :  Bugdan,  hn.  (Veszpr.  1,  Árkybanazur- 
chuk).  1324 :  Cuiusdam  ville  Bogydantelke  vocate 
(Múz.  Ibrányi).  1402  :   Bogdán  Thalas  (Múz.  Becsky). 

BOGLÁR,  boklár  :  a)  umbilicus,  lunula;  spange; 
b)  funda ;  vertiefung  NySz.  1193 :  Hec  igitur  sünt 
nomina  prediorum  Sag.  Agár.  Boclar  [a.  m  boglár?]. 
Nodog  (OL.  D.  27).  1211 :  \\\  uilla  Boclar  (Pannh.  Tih. 
1/5).  1505  k. :  Boglár  \  parthaw  (OL.  D.  26142).  1520  : 
Baltheum  wlgo  maycz  muliebre.  Chath  et  fark  sünt 
deaurata.  Boglár  non  sünt  deaurata  (uo.  26277).  1533  ; 


79 


BOGLÁROS— BOJTOS 


BOKA— BOKROS 


80 


Boglár  XXII  ad  Cingulum  hwzaronum  (OL.  Nád.  49). 
1555  :  Eg  párta  wv  ezisth  boklarok  wadnak  raytha 
(uo.  48).  1556 :  Eg  kjs  kömvechke  kyn  nolcz  ezwst 
boglár  wagion  (uo.).  1572 :  Ezwst  sysakban  cymer 
boghlar  nekyl  (uo.  47).  1576  :  Neg  arany  boglárban 
thermes  rubynth  (uo.  48).  1581 :  Egi  eorw  agárra  walo 
ezwst  boglárok  wannak  raitha  (OL.  L.  III.  16.  17). 

BOGLÁROS  :  umbilicatus,  lunulatus ;  mit  rosetten 
besetzt  NySz.  1533 :  Zorytho  nigri  veluti  Bogláros 
(OL.  Nád.  49).  1542:  Frenum  Bogláros  (uo.  40).  1547: 
Ket  bogláros  féket  (uo.  48).  1581 :  Tyz  bogláros  fek 
(OL.  L.  m.  16.  17).  1594 :  Hat  lóra  ualo  fekethe 
barsonios  bogláros  fek  No.  6  (OL.  UC.  78/7). 

BOGLYA,  baglya:  acervus  foeni,  cumulus  foeni ; 
schober  NySz.  1561 :  Három  boglia  zena  (OL.  L.  UI. 
16.  17).  1594:    Egi  baghlia   széna    (OL.    UC.    106/3). 

BOGLYAS:  birsntus;  struppig  NySz.  1324: 
Michael  dictus  Boglas  (Múz.  Kállay).  '1335 :  Vallem 
Boglasvfegh  [olv.  boglyas  v.  boglyás  ?]  (ZalaOkl. 
L297).  1366 :  Ad  quendam  piscinam  Boglyasto  [olv. 
boglyas  ?]  vocatam  (OL.  D.  30691).  1391 :  In  latere 
montis  Boglyas  vocatis  (uo.  7699).  1480  :  Benedicto 
Boghlyos  [a.  m.  boglyas  v.  baglyos  ?]  (uo.  18327). 

BOGLYAS  ?  :  [cumulis  foeni  copiosus  ;  reich  an 
schobern].  1335 :  Vallem  Boglaswegh  [a.  m.  bog- 
lyás ?]  (ZalaOkl.  1.297).  1366:  Ad  quendam  pisci- 
nam Boglyasto  vocatam  (OL.  D.  30691). 

BOGNÁR  :  [carpentarius ;  wagner].  1410  :  Bog- 
warvagasa  (HazaiOkl.  350).  1415 :  Petri  Bognár  (Kör- 
mend 1/9,  Óvár  10).  1498 :  Matheo  Bognár  (Múz. 
Kállay). 

BOGAS  ?  bogos  ?  :  [nodosus  ;  knotig,  knorrig]. 
1181 :  Quorum  nomina  hec  simt  bol  quisid  cin  rovza 
bugiis  [olv.  bogos  ?  a.  m.  bogas  ?]  i-ve  (Panni.  14/L). 
1211 :  In  uilla  Gamas  hü  sünt  ioubagiones  Endereh 
Eiu-uh  Bugus  Guze  Bas  (Pannh.  Tih.  1/5).  1602  :  Bogos 
István  (SzékelyOkl.  V.224).    Bogos  Ambrus  (uo.  228). 

BOGOS  ?  L  bogas. 

BOGYÓ:  bacca;  beere  NySz.  1602:  Bogyó  András 
(SzékelyOkl.  V.187).  Bogyó  László.  Bogyó  Gvörgy 
(uo.  196). 

BOJÁR,  1.  boér. 

BOJÉR.  L  boér. 

BOJTÁS,  L  bujtás. 

BOJTORJÁN,  bojtoroján?:  tribulus,  acanthus, 
carduus,  aparinae  ;  kiette  NySz.  1240  ;  Villás  Molua 
Vduorc  Buhturvyan  (Pannh."  61/8).  1412/1418  :  Nico- 
laum  Boytoryan  (OL.  D.  9965). 

BOJTOS  :  hirtus,  hirsutus,  hispidus,  comosus,  sur- 
culosus,  villosus :  haaricht.  schossreich,  rauh,  stach- 
licht,  stnippicht  NySz.  1211 :  [Udvornici]  Culessed  Boda 
Buncheu  Keyci  Buhtus  [a.  m.  bojtos  ?J  (Pannh.  Tih. 
1/5).  [Udvornici]  Micchyker  Viter  Buhtus  Othoc  Thyze 
(uo.).  [Udvornici|  Varau  Juben  Ruchtu  Buhtus  Kerus 
(uo.).  Hü  sünt  coci  Endus  Feleh  Buhtus  Sata  Matoy 
(uo).  1240  k.  :  Hec  sünt  nomina  piscatorum  Tebe 
Petur  Buhtus  (Pannh.  61/8).  1252  :  Quorum  seruitorum 
nomina  sünt  hec  Syle  Buhtus  Moyk  (uo.  11/F.).  1309  : 
Iwanca  et  Buhtus  íilns  Bolyar  (Veszpr.  13,  Szőlős, 
Zala  m.).  1327 :  Sub  arbore  Ilicis  Bohtustiűgía.  (OL. 
D.  2470).  1459  :  Gregorius  Boythos  (I^elesz  Acta  70/4). 
1520  :  Stephanus  Botjthos  (Körmend,  Heim  710).  1603  : 
Georgius  Bojtos,  colonus.  Matthaeus  Bojtos,  colonus 
(SzékelyOkl.  V.262). 


BOKA?  :  talus  ;  knöchel  NySz.  1211 :  Isti  uero  sünt 
vdoruici  Certu  Boca  [a.  m  boka?]  Boudug  Matou 
(Pannh.  Tih.  1/5).  Vdornici  de  Mortus  hü  sünt  Boca 
forcos  Medveh  Mogus  (uo.).  In  uilla  Fotud  hü  sünt 
ioubagiones  Mihal  Vosud  Boca  Feled  Fita  (uo.).  1227  : 
Quorum  nomina  hec  sünt  videUcet  Matha  Chebe  Ilmers 
Mocud  Zapa  Boca  Japa  (Veszpr.  9,  Kál). 

BOKÁL,  BOKÁLY,  bokálya  :  batiocus,  boca- 
lium,  baccolla ;  pokal  NySz.  1549  :  Thwba  cum  bokaly 
(OL.  UC.  75/40).  1581 :  Egy  zeold  bokaly  aranias  (OL. 
L.  in.  16.  17).  1594:  Lábas  iuegh.  Bokali.  luegh  kanna 
(OL.  UC.  78/7).  [Vö.  boklyó.j 

bokaly- csésze :  poculum;  pokal  NySz.  1556: 
Ket  bokalya  cheze  (OL.  Nád.  48). 

bokály-tálacska :  [scutella  fictiUs;  irdenes  schüs- 
selchen?].  1594:  Bokali  talachka  (OL.  UC.  78/7). 
[Vö.  bokálla-korsó  MTsz.] 

BOKÁLYA,  1.  bokaly. 

BOKÁS  ?  :  [magnó  talo  ;  mit  grossen  knöchebi]. 
1504 :  Briccio  Bokas  [a.  m.  bokás  ?]   (OL.  D.  21269). 

BOKLÁR,  1.  boglár. 

BOKLYO,  bokolyó :  óbba ;  flasche,  ein  erdnes 
trinkgeschÜT  NySz.  («2.  boklyó»  a.) ;  csobolyó,  légely 
MTsz.  («2.  bokÍyó»  a.);  das  lagel,  ein  flaches  fasschen, 
eine  grosse  hölzerne  flasche  BM.  («bokolyó»  a.).  1548: 
In  edibus  eiusdem  Bokolge  [igy  !  a.  m.  boklyó  ?]  (Múz. 
Kapy).  1731 :  Egy  bokolyó  haltól  pedig,  mivel  háton 
hozza  szombaton  és  köznap  [a  vásárpénz]  d.  1  (Gazd- 
törtSzemle  Vn.87).  [Vö.  bokaly.] 

BOKOLYÓ,  1.  boklyó. 

BÓKONY,  bolkony  :  «az  hajónak  oldalait  bel(5l 
taiió  lóts-forma  fa»  SzD.;  spann,  spant,  rippe  des 
schiffes,  gebelholz,  krummholz,  kipfen,  gesperrbaum 
BM.  1528  :  Pro  bolkon  ad  preparandum    wlgo    kerep 

(OL.  Nád.  49).  [Vö.  MTsz.] 

BOKOR:  1)  dumus;  gebüsch  NySz.  1055:  Mo- 
narau  bukurea  (1.  «mogyoró-bokor»  a.).  1095  :  Cuius 
méta  incipitiu-  de  gemina  frutice  quod  uiűgariter 
uocatur  íkirbucur  (Pannh.  15/0o).  1193  :  Peruenitur  ad 
siluam  que  dicitur  Bocor  et  ultra  bocor  uadit  ad  duas 
vlmos  (OL.  D.  27).  1327/1466  ? :  Peruenit  ad  locum 
BykaöoA-rrt  vocatum  (Múz.).  1330  :  Rubum  aueUanarum 
wlgo  MonjTOS&w/cíír  [így]  vocatarum  (OL.  D.  2639). 
1397/1416 :  Inciperetur  a  plaga  occidentali  in  loco 
Gembokra  vocato  (Múz.  Jankowich).  1415 :  Johannis 
Bokor  (Körmend  1/9,  Óvár  10).  1475:  Predia  Kyszev- 
levs  Kevrthwel&oA;or  (Lelesz  Acta  85/1).  1668  :  'Bokor 
György  Egy  ház  íiu  (OL.  UC.  1/21).  ||  2)  compar ;  paar 
NySz.  1526  :  Item  debet  vnum  bokor  daru  thoU  (Múz.). 
1552 :  Egy  bokor  gem  tollat  aranyast  mjaá  tholtokostwl 
(OL.  Nád.  42).  1555 :  Et  bokor  kapcz  azon  ember 
rvhara  való  (uo.  48).  Három  bokor  ezisth  kapcz 
(uo.).  1576 ;  Egy  perpenche  was  Eg  bokor  hobzo 
(Múz.  Rhédey).  1594 :  Ket  bokor  fwo  regalhoz  walo 
(OL.  UC.  78/7).  1637:  Négy  bokor  szán  talp  (uo. 
14/43).  1641 :  Olyan  marhákat  árul,  kiknek  28  frton 
hagyták  bokrát  (DebrJk.).  [Vö.  bodza-,  ciprus-, 
cser-,  csipke-,  éger-,  fagyai-,  fenyő-,  fűz-, 
galagonya-,  gyertyán-,  gyümölcsény-,  bá- 
lyag-,  haraszt-,  kálna-,  kökényfa-,  kőris-, 
mogyoró-,  rekettye-,  som-,  szil-,  szilfa-,  tölgy-, 
tövis-bokor.] 

BOKROS:  1)  dumosus,  dumetum  [stb.];  buschig, 
strauchig  NySz.  (1.  jel.).  1636 :  Vagyon  4  drb  rét .  .  . 
1.  Torokles  ...  4   a  hidfelöl  bokros  nevű  rétek  (Gazd- 


81 


BOLCÉR— BOLGÁR 


BOLHA— BOLYGÓ 


82 


törtSzemle  L266).  ||  2)  creber,  multifarius ;  haiifig, 
vielfiiltig-  NySz.  (2.  jel.)  [in  gruppén].  1728:  Hiti  után 
vallja,  hogy  a  fatenshez,  maga  udvarában  fektében, 
a  boszoikánvok  hozzája  menvén,  bokros  tánczot  jár- 
tak körülötte  (Reizner :  SzegedTört.  IV.432). 

BOLCÉR,  -OS,  1.  bócér,  -os. 

BOLCSÓ,  BOLCSÚ,  1.  búcsú. 

BOLDIS?:  [Balthasar?].  1602:  Boldis  Imre.  Bol- 
dis  Bai-Iabás  (SzékelyOkl.  V.198).  [Vö.  Boldi  PPB,] 
\Yö.  Boldizsár.] 

BOLDIZSÁR,  Bódizsár  :  Balthasar  PPB.  1526  : 
Gáspárnak  Boldisarnak  hagyom  szálában  kanisaj  lazlo 
attyamfya  Jóságat  (OL.  D.  24323,  1.  Zolnai :  Nyelveml. 
256).  1584 :  Zabo  Bodíjsar  (OL.  UC.  56/33).  1597  :  Az 
madaraz  házban.  Racz  Boldisar  Vramnak  mongiak 
kilencz  atalag  borath  (uo.  101/3).  [Vö.  Boldis.] 

BOLDOG,  bódog :  beatus,  felix,  faustus,  fortu- 
natus, prosper ;  selig,  glücküch  NySz.  1193 :  Hec 
igitur  sünt  nomina  predionim  Jonata.  Boinca.  Concol. 
Bodogthl .  .]  Epceu  (OL.  D.  27).  1211 :  Isti  uero  sünt 
vdornici  Certu  Boca  Bondug  Matou  (Pannh.  Tih.  1/5). 
1377 :  Blasium  dictum  Bodugh  (Lelesz  Acta  10/13). 
1433 :  Egidio  Bodogh  (OL.  D.  12527).  1470 :  Gregorii 
Bódog  (Múz.  Kállay).  1480 :  Adam  Bodogh  (Lelesz 
Acta  90/18).  1489  :  Adam  Bodogh  (uo.).  1615  :  Szom- 
batba [mentünk]  az  bódog  emlékezető  Asztalos  házá- 
hoz, Patai  Jánoshoz  (MA.  NLL  69).  1700  :  A  boldog 
emlékezetű  néhai  Rákóczy  Ferencz,  méltóságos  feje- 
delem, kegTelmes  urunk  ö  nagysága  is  [stb.]  (Gazd- 
töi-tSzemle^n.405), 

Boldog-asszony :  beata  domina,  Maria  NySz. 
1256 :  Ladán  Palata  Bodugazunhaza  (ErdJVIúzLt.,  1. 
Wenzel  Vn.429).  1379:  Bodugazzimfolna  (OL.  D. 
6633).  1390 :  Bodogazunfahm,  hn.  (Múz.).  1393 :  In 
possessione  Bodogazonmeleke  (Múz.  TörtTárs.  1). 
1396;  Nicolai  de  Bodogassoníalva  (ZichyOkm.  V.21). 
1402  :  Tholuayfeuld  Bodogazzonfalua  Kekenzarw  Fel- 
sew  Janók  (OL.  D.  8751).  1408  :  Dyonisii  de  Bodog- 
azzonwtfij  (MAz.).  1410 :  Possessionis  Bodogazon- 
theleke  vocate  (OL.  D.  9661).  1428 :  Possessionem 
Bodogazonfahwa  vocatam  (Múz.).  1454 :  Bodogazzon- 
falwa,  hn.  (OL.  D.  14604).  1459  :  Bodogazzonkapohia, 
hn.  (uo.  15399).  1463 :  Transitur  ad  ecclesiam  Beaté 
Marié  virginis  wlgo  Kerek  Bodoghazzon  Eghazara 
(Múz.  Balassa).  1521 :  Religiosorum  fratrum  heremi- 
tarum  ordinis  sancti  Pauli  primi  heremite  in  Claustro 
Beatissime  uírginis  Marié  Chalady  Bodogazzon  vocato 
degentium  (Múz.  Békássy). 

Boldogasszony -adó  ja  :  [genus  tributi  XVIII. 
Kai.  Sept.  soluti ;  eine  art  am  15-ten  august  bezahlte 
steuer].  1599 :  Minden  egész  helytől  három  adóra 
Sz. -Mihály,  Sz. -György  és  Boldog  Aszszony  adójára 
tartoznak  tízen  két  két  pénzel,  az  az  harmintz  hat 
hat  pénzel  esztendeig  (CanonVisit.  149). 

boldogasszony-bal :  [leuciscus  virgo  ?].  1522  : 
Bodogasson  halért  (OL.  D.  26309).  1527  :  Bodogazzon- 
hallath  (OL.  Nád.  43).  1544 :  Vöttem  bodogasszon 
halat  (uo.  40).  Herenget  bodog  ázzon  halat  es 
stokfiset  (uo.).  [«Boldogasszonyhal.  Lehet  azonos  a 
Leuciscus  virgo  Heck.  fajjal,  meljmek  magyar  népies 
nevei  közt  van  a  lednyhal^  szüzhal,  szüzleányhah 
Hermán  Ottó  levélbeli  közlése.] 

BOLGÁR :  IBulgarus,  Bulgaricus ;  der  bulgár, 
bulgarisch].  1366 :  Ladizlao  dicto  Bulgár  (OL.  D. 
30125).  1372  :  Ladislai  dicti  Bulgár  (HazaiOkl.  298). 
1394  :  Nicolaura  dictum  Bolgár  (Múz.  Kállay).  1409  : 
Gerhardus  dictus  Bolgár  (Múz.).  1453  :  Ladislai  Bolgár 
(OL.  D.  29807).  1546  :  Laczlo  Istennek  malazthyaa- 
bool    Magyerorzaagnak,   dalmaciaanak  horwathorzag- 

Magyar  Oklevél-Szótér, 


nak  szeremsygnek  raacsaagnak  hawasmellyeknek  kw- 
noknak  bolgaaroknak  etc.  kyi-allya  (ZalaOkl.  1.72). 
1569  :  Az  Ghemífalu  erében  való  szénafevet  [igy?]  neki 
engedé  és  az  .Boí^armezőn  valót  is  (SzékelyOkl.  V.87). 
1602:  .BoZ^fár  György,  jobbágy.  Bolgár  Márton  (uo.  312). 

BOLHA,  balha?:  1)  pulex ;  floh  NySz.  (1.  jel.). 
1252 :  Exinde  per  uallem  Balhagumur  [a.  m.  bolha  ?j 
tendit  cum  metis  continuis  (OL.  D.  369).  1397  :  Bolha- 
falwa,  hn.  (ZichyOkm.  V.40).  ||  2)  [?].  1558:  E^  zal  was- 
bol  chynalt  ember  nakara  való  chjTigethe  Bolha  Öreg 
was  nars  (OL.  Nád.  49). 

BOLHÁS  ?  balbás  ?  :  pulicosus  ;  flöhig  NySz. 
1230  :  Villa  Kariag  bolchas  [a.  m.  bolhás  ?]  Chycou 
(Pannh.  32/V).  In  villa  Bolchas  (Veszpr.  14,  Dec. 
Comit.  Symig.  1331 :  Vüle  Balhas  (AnjouOkm.  n.563). 
Ville  Biclhas  (uo.).  1389  :  Villis  Barath  Wthwes  Bol- 
haas  Zabaas  Ai-anyas  (Körmend  III/3.  Atád  19). 

BOLKONY,  1.  bókony. 

BOLOND  :  amens,  demens,  veeors  [stb.]  ;  thor, 
thöricht,  verrückt,  unvemünftig,  narr  NySz.  1381 : 
Michaelem  dictum  Bolond  (Múz).  1417  :  Petrus  Bolond 
(Lelesz  Acta  37/43).  1437:  Petri  dicti  Bolond  (uo. 
54/14).  1460:  Gregorio  Bolond  (uo.  71/26).  1471: 
Petri  Bolond  (Múz.).  1478 :  Stephanus  Bolond  (OL. 
D.  18145).  1602  :  Bolond  Gergely  (SzékelyOkl.  V.209). 

bolondok-tála :  [?].  1578 :  Keth  bolondok  tála 
(OL.  Nád.  48). 

BOLT,  bolt,  bót:  1)  camera,  testudo,  fornix;  wöl- 
bung,  decke  NySz.  (1.  jel.).  1211 :  Hü  sünt  ioubagiones 
Bolt  [a.  m.  bolt  ?]  Jocos  Mogd  feled  (Pannh.  Tih.  1/5). 
1458  :  Ibidem  duas  testudines  wlgo  bolth  cum  rebus 
subtilibus  repletas  (Múz.  Kállay).  1566 :  Az  belső 
warban  az  boltok  alath  egy  gernelben  wagyon  bwza 
lyzth  cub.  LXXHI  (OL.  Nád.  49).  ||  2)  ceUa,  horreum, 
taberna ;  stube,  gewölb  NySz.  (2.  jel).  1410 :  Vniuer, 
sis  síüs  edificiis  Celariis  Boltis  (OL.  D.  10017).  1493 
In  Boltis  pauimenta  fecit  (EPSz.  fol.  37).  1634:  Nap 
niugati-ul  ualo  Bót  házban.  Nap  kelet  felöl  ualo  -Bóín 
ban  (OL.  UC.  21/3).  1638 :  Ugian  azon  Boros  Bolt 
mellet  vagy  előtte  való  kis  Bolt  másod  magával  (uo. 
2/34).  [Vö.  boros-,  kereszt-,  pince-bolt.] 

bolt-hajtás :  arcus,  fornicis  curvatura,  concame- 
ratum,  fomix,  testudo  [stb.] ;  gewölbe  NySz.  1597  : 
Az  előtth  való  bolt  haitas  kis  pituaroczkaban  (OL. 
UC.  101/3). 

bolthajtásos:  arcuatus;  bogenweis  gewölbt  NySz. 
1759  :  A  Parochia  áll  két  szobából  az  egyik  bolt- 
hajtásos (CanonVisit.  182). 

bolt-ház:  [cella, horreum,  taberna;  stube,  gewölb?]. 
1634 :  Nap  niugatrul  ualo  Bót  házban.  Nap  kelet  felöl 
ualo  Botban  lOL.  UC.  21/3). 

B OLTÁS  :  fornix,  testudo  ;  wölbung  NySz.  1637  : 
Boltas  ala  való  árkos  fak  (OL.  UC.  14/43). 

BOLTOCSKA  :  camera  parvula  ;  kleines  gewölb 
NySz.  1597  :  Ezen  hazak  alat  az  gradicz  uegebeu 
ualo  kis  boltoczkaban.  Palaczk  thok  vasas  wres  2 
(OL.  UC.  101/3). 

BOLTOS  :  [mercator  ;  kramer].  1494  :  Benedicto 
Bolthos  mercatore  (Engel :  GeschUngrReichs  1.75). 
1523:  Benedictus  Boltos  (OL.  D.  37007)  [Vö.  NySz. 
más  jel.] 

BOLYGÓ,  balgó  :  1)  erraticus,  vagus,  errabun- 
dus  ;  herumirrend  NySz.  1343  :  Venisset  ad  fontem 
Bolgokiith  vocatum  (OL.  D.  3439).  [Vö.  1330/1449: 
Descendit  aquam  Lechnych  vocatam  tewtxmice  fer- 
lornwascer   nominatam    (Múz.    Görgey).]  1359 :   luxta 

6 


83 


BOLYÓKÁS— BOR 


BOR 


84 


quendam  fontem  aque  Bolgowkuth  vei  alio  nomine 
Serephellnvta  vocatum  (Pannh.  68/X).  1380/1414 :  Ad 
quendam  fontem  Bolygokiith  vocatum  (OL.  D.  6742). 
1450 :  Quasdam  terras  ipsorum  exponencium  a  parte 
Pethry  sub  vna  arbore  Tilie  et  KjTakethe  neonon 
Bolgorekethyeye  et  Gygemonlna  [igy  ?  olv.  -mohia] 
vocatas  (Lelesz  Acta'62'37)  1496:  Jacobo  Bolygó 
(OL.  D.  20476).  15U :  Blasíus  Bolghn  (Múz).  ||  2)  [vesa- 
nus  ;  nárrisch  ?].  1484  :  Gallus  Balga  |a.  m.  bolygó  ri^ 
bohó?]  (Veszpr.  6,  Garabonc).  [Vö.  bolygó  MTsz.  3.  jel.] 

BOLYÓKÁS :  stultus,  stolidus,  vecor.s,  delirus, 
demens  [stb.] :  wahnsinnig,  unvernünftig,  albem  NySz. 
1683 :  Sütő  Márton  bolyokas  nyomorult  ember  (OL. 
UC.  3/32). 

BOMLIK,  vö.  el-,  megbomlik. 

BONC  ?  :  femur  ;  schenkel  NySz.  1379  :  Johannis 
dicti  Bonch  [a.  m.  bonc  ?]  (Múz.).  [Vö.  MTsz,] 

BONCOS?:  [villosus;  zottig,  rauhharig].  1539: 
Blasium  Bonczos  [a.  m.  boncos?]  (Múz.  Kállav).  [Vö. 
MTsz.] 

BONCSOG,  1.  boncsok. 

BONCSOK,  bancsik,  boncsog :  1)  monile ; 
halsband,  halszierde  NySz.  1500  ;  Dedit  nobis  vnum 
Banchik  (OL.  D.  30241).  1533  :  Vnum  Bonchok  cum 
serico  et  tribus  particulis  (OL.  Nád.  49).  1544  :  Pro  dis- 
posicione  quandam  Bonchyok  (uo.  40).  1552 :  Az 
saarwarj'  tárházból  egy  bonchokoth  (uo  48).  ||  2) 
signum  militare  ;  kriegsfahne  NySz.  1543  :  Egh  bon- 
chyogh  tengerj^  3'h  fark  de  auratum  (Múz.  Kis- 
faludy). 1599  :  Ket  bonchíok.  Eggjk  almajawal  (OL. 
L.  m.  16.  17).  [Vö.  boncsokones  Bartal] 

BONDOR  :  1412:  Nicolaum  dictum  Bondur  (Múz.). 
1417:  Georgius  Bondor  (Múz.  Kisfaludy).  1418:  Nico- 
lai  dicti  Bondor  (Múz.).  1429 :  Clemente  Bondor 
(Lelesz  Acta  48/71).  1475 :  Emerico  Bondor  (uo. 
85/22).  1483:  Anthonio  Bondor  (uo.  93/23).  [Vö. 
MTSz.  ?] 

BONGA?  1.  banga. 

BONGOLYAG  :  1505  :  Dyonisio  Bongolyag 
(Pannh.  34/N).  [Vö.  gombolyag?] 

BONGOS,  1.  gombos. 

BONT,  vö.  föl-,  megbont. 

BONTA  :  bicolor,  maculosus,  diversi  coloris  ;  bűnt 
NySz.  1450  :  Paulus  Bontha  (Körmend  in/3,  Baráti 
78).  1470  :  Briccium  Bontha  (Múz.  Forgách  ?).  1544  : 
Az  bonta  louat  (OL.  Nád.  40j.  1602  :  Bonla  János 
(SzékelyOkl.  V.224).  1709  :  Barna  kancza  ló,  a  fara 
fejér  bonta  (DebrLt..  1.  Nyr.  XXIL518). 

BONTAKOZIK,  bontokozik:  corrumpor,  con- 
turbor,  efiringor ;  zerbrochen,  zeiTüttet  werden  NySz. 
1742:  Testvéröcscse  azzal  menti,  hogy  bontakozott  el- 
mével vagyon  (DebrJk.).  [Vö.  mégbontakozik.] 

BONTÓ:  labefactans,  destrucns;  zerstörend  NySz. 
1450 :  Ladislao  Bontha  (Lelesz  Acta  62/29).  1480 : 
Ladislao  BoTboniho  (OL.  I).  18350).  1522  :  Emericus 
Bontho  (uo.  37328).  1602 :  Bontó  Gáspár  (Székely- 
Okl. V.207).  [Vö.  sereg-bontó.] 

bontó-fésű,  -fisö  :  [pecten  rarioribus  radiis];  aus- 
kámmkaram  BM.  1596  :  Egi  bontho  fyseo  (ÜL.  L.  lU. 
16.  17). 

BONTOKOZIK,  1.  bontakozik. 

BOH :  vinum,  temetum ;  weinNySz.  («l.bor»  a.\1095 : 
In  ketel  lóca  kelem  vla  magudi  bor  ;szn..  a.  m.  bor?J 


(Pannh.  15/0o).  1211 :  Hü  sünt  uinitores  Pata  Mogud 
Bor  Zaaslou  (Pannh.  Tih.  1/5).  1372:  Thome  dicti 
Bor  (ZichyOkm.  111.456).  1381 :  In  terra  arabili  Borho- 
moca  [a.  m.  bor?  v.  vö.  «bór-fa»,  «bór-fenyö»?]  uocata 
(Múz.).  1390  :  Peruenissent  ad  capud  iíorpatak  [a.  m. 
bor?  V.  vö.  «bór-fa»,  «bór-fen3Ö»?]  vocatum  (Lelesz  Met. 
Mármaros  20).  1398:  Sebastiani  dicti  5orkethe  (Zichy- 
Okm. V.93).  1400  :  Sebastiani  dicti  5orkethe  (Lelesz 
Acta  27/21).  1422 :  De  nonis  partibus  et  vino  Comitis 
seu  Castellani  pro  tempore  presenti  et  constituto  seu 
in  futurum  constituendo  quod  vinum  vlgariter  Span- 
bora  nuncupatur  reddentes  liberos  (Pannh.  63  D). 
1480 :  Ladislao  Borhontho  (OL.  D.  18350).  1524 : 
Jus  moncium  et  quoddam  vinum  ibidem  existens 
quod  vocatiir  Baraath  Bora  (uo.  26317).  1544 :  Borért 
kit  etek  lében  uittek  (OL.  Nád.  40).  Az  bor  tataro- 
zónak (uo.)  Az  palazk  tokba  töltetem  bort  higgadni 
(uo.  41).  Bor  hidegiteni  uöttem  eg  safot  (uo.).  1549 : 
V^gian  ot  0  sapa  bor  eg  hordowal  (uo.  49).  1550  : 
Egh  bor  emelew  tekervvent  (OL.  Kolozsm.  50).  1551 : 
Az  hatodik  hordóban  vagj^on  tizenkét  kebel  bor 
(OL.  Nád.  48).  1552:  Ezek*  az  borok  meg  fordwltak 
de  \vy  tórkóre  wettek  mas  hordóba  (uo.  49).  Ezek 
jo  tj'zta  borok  ketheytwl  meg  walwa  mert  ketey 
meg  fordwlt  (uo.).  1556  :  Vnam  Amphoram  Cupream 
Bor  egetnv  (uo.  48).  1587  :  Borok  tötelikere  (uo. 
40).  1594:'Ket  hordó  foglalt  bor  (OL.  L.  III.16.  17). 
1597 :  Bor  egetnj  való  kadoczka  1  (OL.  UC.  101/3). 
Bodza  virágos  bor  (uo.).  1601 :  Bor  tartó  gannar  fak 
vadnak  (uo.  35/2).  1610 :  Dominus  Taxoni,  szána- 
kodva  irom,  semmi  jó  magaviseletben  nincsen.  Szer- 
dahelt  lakja,  borát  gy^akortabb  [olv.  gyakortább|  hajtja, 
ki  miatt  magát  is  gyakorta  elfelejti  s  nótában  ejti 
(MA.  NLI.  349).  1668 :  Fogott  bort  is  ad  (OL.  UC. 
1/21).  [Vö.  csere-bora,  dézsma-bor,  égetétt- 
bor(os),  égett-,  fordult-,  gíra-,  hegyvám-bor, 
ispán-bora,  issza-,  kastély-,  látó-,  nyárlott-, 
nyúló-,  nyúlós-,  ó-,  penna-,  pincés-,  szer-,  tör- 
köly-, új-,  ürmös-,  vak-,  virágos-,  zsályás-bor.] 

bor-árus  :  vinarius,  oenopola  ;  weinhándler  NySz. 
(«boráros»  a.).  1537 :  Jacobum  Boraros  (Múz.  Kisfaludy). 

bor-dézsma,  -dézma:  [decuma  vini ;  weinzehent]. 
1700  :  Azmi  az  bor-dézmát  illeti,  az  régi  boldog  üdö- 
ben  az  szőlők  terméseit  az  szüreti  dézmáláskor  tör- 
kölyül szokták  behozni  az  szüretezö  emberek  (Gazd- 
törtSzemle  V1I.404). 

bor-égető  :  1)  [coctor  vini  e  frumento  facti ;  brant- 
weinbrenner].  1524 :  Thoma  Boregetheiv  (Veszpr.  3, 
Bercsény).  1554  :  Antonius  Boreghetew  (OL.  UC.  16/5). 
1559 :  Josephus  Boregethco  (uo.  11/41).  1597 :  Bor 
Egcteö  János  hele  (uo.  12/42).  ||  2)  [ad  destillandum 
vinum  e  frumento  factum  destinatus ;  zur  brantwein- 
brennerei  gehörig].  1597  :  Bor  cgeteo  rész  fazék  thö- 
röth  (OL.  UC.  101/3). 

borégető-h.áz :  [officina,  ubi  vinum  e  frumento 
factum  coquitur ;  brantweinbrennerei].  1608  :  Bor  ege- 
theo  haz  (OL    UC.  37/56). 

bor-báz  :  oenopolium,  taberna  vinaria ;  weinhaus 
NySz.  1638  :  lo  borház  szalmával  fedett  padlasos  es 
igen  io  tapaszos  (OL.  UC.  2/34). 

borbordó-út  :  [via  ad  vinum  portandum  ;  weg  für 
den  weintransport].  1378  :  Peruenissent  ad  quandam 
magnam  viam  Borhordouth  nominatam  (OL  D.  6871). 
1507  :  Via  Borhordowth  vocata  (Veszpr.  10,  Falaznak). 
1509  :  Via  publica  Borhordo  irth  vocata  (\'eszpr. 
Regn.  P/242).  [Vö.  borhordó  NySz.] 

borhűtó'-kádacska :  [lacusculus  ad  vinum  refri- 
gerandum ;  kleine  weinkühlwanne].  1638 :  Borhiitö 
kadaczka  (OL.  UC.  2/34). 


BOR 


BORB^ÍLA— BÓR-FA 


86 


bor-h.üvösítő  :  [vas  ad  vinum  refrigerandum  ;  wein- 
külilwanne,  kühleimer].  1635  :  Ha  bor  hüyösítőt  csinál, 
annak  [t.  i.  az  edényhez  szükséges  réznek]  fontját 
45  d.  (Gazdtört Szemle  VIII.480). 

bor-issza,  -isza,  -iszja :  potator  vini ;  weintnnker, 
siídfer  NySz.  1434  :  Deinetrio  Boryza  (OL.  D.  12645). 
1436  ;  Demetrio  Boryza  (uo.  12852).  1469  :  Gregorius 
Boryzya  (uo.  32365).  1478 :  Matheus  Boryzya  (uo. 
18145).  1480  :  Blasio  Boryzya  (uo.  18313). 

bor-korcsraa,  -korcsoma :  oenopolium,  tabeina 
vinaiia ;  weinsehenke  NySz.  1623 :  Mostan  csaknem 
mindennek  szabad  bort  bevinni,  hogy  már  csak  maga 
szükségére  és  ha  csak  az  útra  is  nem  kevés  az  bor- 
korcHomáiiak  (ErdGazdtSzemle  1897.  évf.  18). 

bor-.korcsnxálás,  -korcsomárlás,  -korcsomároltatás : 
[das  weinschenken].  1643 :  Bor  korcziomarlassal  tar- 
toznak [így  többször]  (OL.  UC.  3/24).  Bor  korczioma- 
roltatassalis  tartoznak  (uo.). 

bor-kút :  [fons  acidae  aquae?] ;  sauerbrunnen?  NySz. 
1244/1271 :  In  quodara  fonté  qui  dicitur  in  uulgari 
burcuth  (OL.  D.  2217).  1254 :  Incipit  in  quodam  fonté 
qui  dicitur  in  uulgari  burcut  (Múz.  32).  1261 :  Ad  pute- 
um  Burcut  (Wenzel  nL4).  Peruenit  ad  puteum  Burcut 
(uo.  Vin.l2).  1332  :  Vineam  ipsorum  Btvrkwth  voca- 
tara  (AnjouOkm.  11.616). 

bor-ném-issza,  -isza,  -iszja  :  invinius,  abstemius  ; 
einer  der  nicht  vfein  trinket  NySz.  1434 :  Nicolao 
Bornemyza  (OL.  D.  12645).  1436 :  Nycolaus  Bornem- 
yza  (uo.  12852).  1442 :  Petrus  Bornemyza  dictus 
(uo.  13678).  1447 :  Johannes  Bornemyza  (KárolyiOkl. 
II.  260).  1449 :  Johannes  Bornemyza  (Lelesz  Acta 
61/4).  1453:  Thomas  Bornemyza  (Veszpr.  5,  Fájsz). 
1469 :  Johannes  Bornemyzya  (Múz.  Kállay).  1475/1483  : 
Johannis  Bornemyza  (líárolyiOld.  11.438).  1496  ;  Bor- 
nemyzzya,  szn    (Múz.  Kállay). 

bor-pénz :  vectigal  vino  inipositum ;  weinsteuer 
NySz.  1495  k. :  In  festő  beati  Martini  episcopi  sol- 
uent  quod  vocatur  borpenz  (OL.  D.  36994). 

bor-prés,  -pörös :  [torcular,  torcularium ;  kelter, 
weinpresse].  1587 :  Peoreos  ala  walo  kad.  Eoregh 
bor  pörös  minden  zerzamostol  (OL.  UC.  46/74). 

bor-szerető  :  [potator  vini ;  weintrinker].  1734  : 
Tudja  bizonyosan,  hogy  az  deutrumban  nevezett  Kis- 
görögné borszerető  és  tékozló  asszony  (Reizner :  Sze- 
gedTört.  IV.504).  [Kovács  János  közlése  szerint  Szege- 
den ma  is  használatos  szó  a  részegesség  szelídebb 
kifejezésére.] 

bor-töltéke  :  [infundibulum  vini ;  weintrichter]. 
1588 :  Az  Belső  warbely  pinczeben  Bor  teöltheo 
chiobör  1  Bor  teöltheke  [így]  1  (OL.  UC.  76/17).  [Vö. 
töltike  NySz. ;  bor-tötike  MTsz.] 

bortöltó'-csöbör :  [amphora,  lacus  ad  defunden- 
dum  vinum  ;  zuber  zum  wein-giessea].  1588  :  Az  Belső 
warbely   pinczeben    Bor  teöltheo    chiobör  1  (OL.  UC. 

76/17). 

bortöltő-dézsa :  [situlus,  hama  ad  defundendum 
vinum ;  eimer  zum  vk'ein-giessen].  1597 :  Bor  teolteo 
fa  desa  (OL.  UC.  101/3). 

bortöltö-válú  :  [alveus  ad  defundendum  vinum  ; 
trog  zum  weiu-giessen].  1597  :  Bor  Icolleo  valu  (OL. 
UC.  101/3). 

bor-válú,  -váló  :  [s(;lmss\vandel].  1587  :  Bor  loálo 
(OL.  UC.  12/42).  1597  :  Eoreg  bor  valu  laith  ala  (uo. 
101/3). 

bor-vonás,  -vonyás  :  [abstich,  das  abzieheu  des 
weines].  1554  :   Költöth  az  boriconiasra  (OL.  Nád.  49). 


bor-vonó,  -vonyó:  1)  [weinabzieher].  1588:  Bor 
wonoknak  fyzetctt  bora  felwonasaert  (OL.  Nád.  41). 
Az  borwonyoknak  (uo.).  ||  2)  [zum  wein-abziehen 
nothv^^endig].  1594  :  Az  zabos  házban.  Bor  ivonio  hass 
keötell  vágjon  No.  1  (OL.  UC.  78/7). 

BORBÁLA,  Barbára,  Borbára:  Barbara  PPB. 
1581 :  Az  két  húgomnak  Bacz  Borbárának  és  Katá- 
nak (SzékelyOkl.  V.129).  1582:  ígértük  az  Bodo 
Dyenes  leányát  Barbara  asszont  az  ménasági  Boné 
Jánosnak  (uo.  134).  1586  :  Az  én  feleségem  Morgon- 
dai  Borbára  asszony  (uo.  140).  1589  :  Borbára  asszony 
(uo.  144).  1599  :  Sr.ki  Barbarát  minden  javaival  mi 
ótalmunk  és  gondviselésünk  alá  vöttünk  (uo.  164). 

BORBÁRA,  1.  Borbála. 

BORBÁT  :  soUers  ;  fleissig,  sorgfáltig,  spitzündig, 
geschickt  NySz.  1602 :  Borbát  János  (SzékelyOkl. 
V.236).   Borbát  Tamás.  Borbát  Pál  (uo.  289). 

BORBÉLY,  barbély,  barbér,  borbér :  tonsor, 
chirurgus,  barbator;  barbier  NySz.  1436 :  Andrea  Borbei 
(Lelesz  Acta  53/44).  1464 :  Thoraam  Barber  (Veszpr. 
107,  Gelemér  2).  1470 :  Matheo  Barber  (Körmend, 
Heim  546).  1473  :  Valentino  Barber  (Múz.  Bethlen). 
1482  :  Johanne  Barber  (Veszpr.  9,  Kovácsi).  1495  k.  : 
Georgio  Barbel  (OL.  D.  32746).  1498  :  Thoma  Barbel 
(uo.  20702).  1502:  Benedictus  Barbel  (KárolyiOkl. 
III.53).  1507  :  Matheo  Barbel  (Veszpr.  15,  Vászoly). 
1515  :  Gregorio  Borber  (Pannh.  63/Gg).  1520  :  Simoné 
Barbel  (Pannh.  66/14).  1544 :  Attam  az  borbelnak  az 
lu-am  feye  mosásától  (OL.  Nád.  41).  1545 :  Vöttera 
füues  lúgot  az  borbeltol  (uo.  42).  1584 :  Barber  De- 
mether  (OL.  UC.  56/33).  1602  :  Borbély  György  (Szé- 
kelyOkl. V.235).  1603  :  Joannes  Barbély.  Laurentius 
Barbély  (uo.  245).  1608  :  Meg  is  sántultam,  mert  az 
csípőmből  az  forgócsontot  [a  kapu]  kiütötte  és  nem 
tudták  helyére  igazítani  az  tudatlan  barbélyok  (MA. 
NLI.  254). 

borbély-keszkenő, -keszkenyő:  [sudarium  tonso- 
ris  ;  schertuch].  1581 :  Barbély  kezkenyeo  (OL.  L.  III. 
16.  17). 

borbély -medence :  pelvís  tonsoria  NySz.  [bar- 
bierbecken].  1543 :  Eg  barbelmedenchye  (Múz.  Kis- 
faludy). 

BORBÉR,  1.  borbély. 

BORDA  :  a)  pecten  filíaríura,  tíbícen  liciatoríum  ; 
weberkamm ;  b)  costa ;  rippe  NySz.  1269  :  In  monte 
Bordachege  [a.  m.  borda?]  vocato  (Körmend  III/2, 
Pezye  90).  1389  :  Prope  villám  Nyék  in  loco  Borda- 
pokla,  [a.  m.  borda  ?]  vocato  (Múz.  Kapy).  1480 : 
Stephano  Borda  (OL.  D.  18313).  1561:  Borda,  nízt, 
gereben,  borda  he,  tekerő  fa  (OL.  L.  III.  16.  17). 
1596  :  Egí  borda  nystesthol  (uo.). 

borda-héj,  -hé :  díe  labe,  der  schlag  eines  web- 
stuhls  BM.  1561 :  Borda,  nízt,  gereben,  borda  he, 
tekerő  fa  (OL.  L.  III.  16.   17).    [Vö.  bordahaj   MTsz.j 

borda-kötő,  -ketö  :  1510  :  Albertus  Bordakethew 
(OL.  D.  26082).  1519  :  Sebastianus  Bordakethew  (uo. 
37007). 

BORDÁS  :  [weberkamm  habend,  weberkamm- 
macher?  dem  man  díe  ríppen  ziihlen  kann,  hervor- 
stehende  ríppen  habend  ?].  1355  :  Michaelis  dictí  Bor- 
dás (Múz.).  1466  :  Blasio  Bordás  (OL.  D.  16430).  1476 : 
Stephano  Bordás  (uo.  17856).  Stephano  Bordás  (Lelesz 
Acta  86/26).  1483  :  Michaele  Bordás  (uo.  93/1).  1507  : 
Thoma  Bordás  (uo.  115/28).  1602:  Bordás  Péter 
(SzékelyOkl.  V.225).  [Vö.  borda.] 

BÓR-FA:  [pinus  silvestrís|.  12621612:  Sub  ar- 
bore  Borffa  (HazaiOkm.  VII.84).  1269/1290  :  Venit  ad 
duas  arbores  nyrfa   et  borfa  (Wenzel  yill.251).  [Vö. 

6* 


87 


BÓR-FENYÓ— BORJÜ 


BORJÜS— BOROSODIK 


« Bór  fa  és  bórfcnyü  igazi  hangzása,  a  nűnt  én  saját 
hallomásomból  tudom  :  h»órfa,  b"órfenyö,  vagy  búrfa, 
biírfenyö.  Latin  neve  Pinus  silvestris.  Az  Ipolyvölgj' 
magyarjai  nevezik  így,  s  ez  a  palóc  legény  a  kalapjá- 
hoz búrágat,  búrt  v.  búrfa-ágat  tíiz  téli  mulatságos  idő- 
ben rozmaring  helyett.  A  MTSz.  búr  alatt  emliti,  de 
ott  a  Finus  strobus  ?  hibás».  (Borbás  Vince  levélbeli 
közlése.)  Vö.  még  bor  1381.  és  1390-i  idézeteivel?] 
\y"ó.  bór-fenyő.] 

BÓR-PENYŐ  :  [pinus  silvestris).  1372  :  Peruenit 
ad  arborem  Borfeneu  dictam  (Múz.).  [VÖ.  bór-fa.] 

BORGYAS  ?  1.  borjas. 

BORÍT,  búrét,  burít :  contego ;  decken  NySz. 
1542 :  Zabola  ezystel  burytot  (OL.  Nád.  40).  1556  : 
Három  láda  bérrel  bivrethot  (uo.  48).  1572  :  Az  ken- 
gel  vason  buretua  uagion  ezüst  negh  gyra  (uo.  47). 
1597 :  Regj  hintó  tengelestwl,  rudastul  kauastul  Mas 
regj  hintó  rudastul  derakastul  oh  bwrrel  burüoth 
(OL.  UC.  101;3).   [Vö.    egybe-,  el-,  mégborít(ás). 

BORÍTÓS  :  [tegulum  habens  ;  mit  einem  deckel 
versehen].  1533  :  Cuppe  argentee  deaurate  Borythos 
(OL.  Nád.  49). 

BORJAS,  borgyas  ?  borjús  :  vitulinus,  vitnlum 
habens ;  ein  kalb  habend  NySz.  1231 :  Usque  ad 
Buryasfnca  [a.  m.  borjas  ?]  (OL.  D.  168).  1399  :  Jaco- 
bum  dictum  Borgyas  [a.  m.  borjas  ?]  (Múz.  Kállay). 
1462 :  Vacce  cum  vitellis  wlgo  Bwrjos  Inew  sex 
(uo.).  1517 :  Matheo  Boryivs  (Lelesz  Bercs.  XV. 4). 
1598 :  Két  ökröt  és  egy  borjus  ünöt  adjon  nekie 
(SzékelyOkl.  V.162).  [Vö.  borgyú  MTsz.l 

BORJAZIK,  vö.  borjúzik,  mégborjazik. 

BORJÓ,  1.  borjú. 

BORJÚ,  borjó,  bomyú  :  vitulus ;  kalb  NySz. 
1355  :  Nicolai  dicti  Boryiv  (Múz.).  1357  :  Petri  dicti 
Boryu  (ZalaOkl.  L575).  1368  :  Nicolaiun  dictum  Borion 
(OL.  D.  30700).  1485  :  Anthonius  Borijiv  i  Veszpr.  11, 
Merenye).  1549 :  Eg  chechemew  idey  boryiv  (OL.  Nád. 
41.  és  49).  1553  :  Mostany  boryic  gyermekded  (OL. 
UC.  96/3).  [Vö.  őz-borjú.] 

borjú-bél :  [intestina  vitiüina ;  kalbsgeschlinge]. 
1545  :  Boriufeyet.  Bormbelt  Boriumaiat  (OL.  Nád.  41). 

borjú-bőr :  [pellis  vitulina,  coriura  vitulinum ; 
kalbsfeU,  kalbslederj.  1587:  Boryw  bór  (OL.  UC.  12/42). 
1635  :  A  bornyu  bőrt  az  elmúlt  évben  adtuk  egyet 
25,  27,  30  d.  (GazdtörtSzemle  Vm.473).  1638  :  Giar- 
tot  boriu  bór  (OL.  UC.  2/34). 

borjú-címer,  -cémer :  lumbus  vitulinus  NySz. 
(«cimer»  a.);  kalbsviertel,  kalbsschlagel  BM.  1556  :  Egh 
boryu  cemert  hozatam  (OL.  Nád.  42). 

borjú- f ej  :  [caput  vitulinum;  kalbskopfj.  1545: 
Boriufeyet.  Boriubelt  Boriumaiat  (OL.  Nád.  41). 

borjú-bús  :  caro  vitulina  NySz. ;  [kalbsfleisch]. 
1544 :  Ebedre  apró  sültnek  eg  font  boriuhust  (OL. 
Nád.  40). 

borjú-láb:  [pes  vitiüinus;  kalbsfuss].  1544:  Boryu- 
labot.  Galamb  fyat.  Tik  fiat  (OL.  Nád.  41). 

borjú-máj  :  [jeciir  vitulinum  ;  kalbsleber).  1544  : 
Vöttem  boriu  niaint  (OL.  Nád.  40).  1545  .  Boriufeyet. 
Boriubelt  Borinmaiat  (uo.  41). 

borjú-ól :  [septum  vitulorum  ;  stall  der  kjilber  im 
weiten  féld].  1211 :  luxta  cuius  ripam  in  loco  qui 
dicitur  Bureuohul  [Szám.  szerint  a.  m.  borjú-ól,  1.  NyK. 
XXV.156]  est  méta  (Pannh.  Tih.  1/5). 


borjú-pásztor:  [pastor  vitulorum ;  kalbshirt].  1554: 
Benedictus  Bornyw  pastor  (OL.  UC.  45/36). 

borju-tüdő,  -tidö  :  [pulmo  vitulinus  ;  kalbslunge, 
kalbsbeischel].  1545:  Boriutidó't  mayát  (ÓL.  Nád.  41). 

BORJÚS,  1.  borjas. 

BORJÚZIK,  vö.  borjazik. 

BORKÓCA,  1.  barkóca. 

BORKOLCA,  1.  barkóca. 

BOR-KÖLES,  -kelés  :  milium,'  panicum  ;';  hirse, 
heidekorn  NySz.  spelta,  Bartal  («borkules»  a.).  1328  : 
Milii  borkules  wlgariter  dicti  (MonCivZagr.  L131).  1490 : 
Post  vindemium  scilicet  vini  Milii  alterius  Milii  Borkeles 
vocati  et  Surgonis  (Körmend  V/5,  nr.  99).  1549  :  Bor 
köles  neg  kóból  (OL.  Nád.  41). 

BORLABÁS,  1.  Barnabás. 

BORNYÚ,  1.  borjú. 

BORONA,  barana,  barona,  beréna:  1)  trabs, 
tignum  ;  balken'NySz.  (1.  jel.)-  1406  :  Duodecim  ligna 
edificio  domus  apta  wlgo  Berena  dicta  (Lelesz  Acta 
29/25).  1601 :  Vagion  9  szál  rothat  fenió  berena  (OL. 
UC.  35/2)  1638  :  Ezen  Bastianak  első  része  Teőlgy 
fa  baronaval  vagion  fel  róva  (uo.  2/34).  Aitaia  azon 
Baronabul  fel  rot  részen,  vas  Sarkával  Pantiaval,  fa 
kilinczievel  es  fa  be  vonoiaval  (uo.).  ||  2)  crates ; 
geflechte,  flechtwerk  NySz.  (2.  jel.).  1200  k. :  Con- 
stituerunt  terminos  regni  Himgarorum  usque  ad  Boro- 
nam  et  usque  ad  Saruuar  (Anon.  37).  1245  :  luxta 
magnam  salicem  in  latitudine  terrarum  que  uulgo 
Ketbarana  scele  dicitur  (Pannh.  64/A,  1.  Wenzel 
11.186).  1255  :  Prima  méta  incipit  a  fluvio  Thapolcha 
exeundo  juxta  magnam  salicem  in  longitudine  terrarum 
que  vulgo  ket  baranna  scelejdicitur  (Wenzel  n.262). 
1264 :  Quandam  terram  castri  de  Barana  Drauch 
uocatam  (OL.  D.  563).  1638  :  Ezen  kertnek  aitaia  ket 
felöl  fel  rot  boronaiaval  tapasz  nélkül  (OL.  UC. 
2/34).  II  3i  occa ;  egge  NySz.  (3.  jel.).  1597 :  Másik 
el  töröt  vass  barona,  kinek  fogaj  25.  panth  vasacz- 
kaia  12  (OL.  UC.  101/3). 

borona-fa  :  tignum  ;  balken  NySz.  1588  :  Be  ker- 
teltette  boronajfawal  (OL.  UC.  6í/35). 

BORONCA,  1.  bronza. 

BORONZA,BORONZÁS,Lbronza,bronzás. 

BOROS  :  vinosus,  temulentus,'vinolentus  ;  saufer, 
ti-unkenbold  NySz.  (2.  jel.).  1391 :  Jacobum  dictum 
Boros  (ZichyOkm.  1V.469).  1400/1403  :  Johanne  Boros 
(OL.  D.  1430).  1402:  Thoma  Boros  (Múz.  Becsky). 
1423:  Mathiam  Boros  (Lelesz  Acta  43/70).  1457: 
Dominico  Boros  (Körmend,  Miscell.  Németiíjv.  lad.  44, 
fasc.  116).  1478:  Michael  Boros  (OL.  D.  18145).  Am- 
brosio  Boros  (Lelesz  Acta  88/1).  1479  :  Cum  terris 
arabilibus  5orosneganayosa  vocatis  (Múz.).  1602 : 
Boros  Ferencz  (SzékelyOkl.  V.227) 

boros-bolt:  [camera  vinaria -.  weinmagazin].  1638: 
Ugian  azon  Boros  Bolt  mellet  vagy  előtte  való  kis 
Bolt  másod  magával  (OL.  UC.  2/34).  Ezen  ui  hazbol 
az  Boros  BoKra^'nilo^  ablak ;^ vas /osteliaval(uo.). 

boros-fazék  :  [oUa  vinaria  ;  weintopf].  1619  :  Ege- 
teth   boros   fazektul  [egi  egi  forinth  (0L.»  UC.  22/21). 

boros-szekér :  [weinwagen].  1635  :  Egy  pár  létra 
posztó  szekérhez  1  f.  25  d.  Egy  pár  létra  boros  sze- 
kérhez 1  f.  20  d.  (GazdtörtSzemle  \in.476). 

BOROSODIK,  vö.  mégborosodik. 


89 


BOROSTA— BORZ 


BORZA— BOT 


90 


BOROSTA:  a)  setacetum,  pecten  setaceus:  bürste; 
b)  pcniculus  ;  pinsel  NySz.  1347  ;  Stagni  Burustato 
[a.  m.  borosta  ?]  (ZichyÓkm.  11.241).  1564  :  E<^  ezösth 
borostha  (OL.  Nád.  49).  [Vö.  fogtisztító-borosta.] 

BOROSTYÁNOS :  laimcomus  NySz. ;  loibeer- 
reich  BM.  1327  :  Descendit  infra  Burustyan^^s^patak 
dictum  (OL.  D.  2470). 

BOROTVA,  BOROTVÁS,  I.  beretva,  bérét- 
vás. 

BORS:  piper;  pfeffer  NySz.  1417:  Benedictus 
dictus  Bonsythew  [a.  m.  bors-ütö?]  (Lelesz  Acta  37/83). 
1453:  Michaele  Borsythow  (Múz.  Kállav).  1457:  Ste- 
phanus  Borsythew  (ÓL.  D.  36405).  1467  :  Valentiniis 
Borsjthe  (Múz.).  1511:  Matheo  Borsythew  (Lele.sz  Acta 
119/16).  1530  :  Piper  wlgo  bors  ami  (OL.  L.  IIL  16. 
17).  1544  ;  Vöttem  rískasat,  borsot,  safrant,  faheyat 
es  egeb  fii  szerszamot  (OL.  Nád.  40). 

bors-őrlő  :  [mola  piperis  granis  frangendis  ;  pfeffer- 
mühle].  1638  :  Egy  rósz  semmire  kellö  bors  őrlő  (OL. 
UC.  2/34). 

bors-szita:  [cribrumpiperarium;  pfefifersieb].  1596: 
Egi  bors  zitat  (OL.  L.  IH.  16    17). 

borsszitáló-szita.  -szitálló- :  [cv].  1548  :  Uöttem 
eg  bors  szitáló  szítat  (OL.  Nád  49).  1597  :  Bors  szi- 
tallo  szita  (OL.  UC.  101/3). 

BORSÓ  :  pisum ;  erbse  NySz.  1254 :  Uadit  ad 
locum  qiü  Bwrsoteluk  [a.  m.  borsó  ?]  dicitur  (OL.  D. 
390).  1544 :  Vöttem  borsot  heyalni  (OL.  Nád.  41). 
1572  :  Plataycot  borsónak  hozatam  (uo.  40).  1597  : 
Ziliia  octalj  2  Borsó  octalj  1  (OL.  UC.  101/3).  1602 : 
Borsó  Lörincz  (Székely Oki.  V.277).  Borsó  Gergely 
(uo.  309).  [Vö.  bagoly-,  csiosér-,  fárafolyó-, 
fehér-,  hüvelykes-,  szeges-borsó. j 

borsó-szak  :  puls  pisina  [puls  piso  facta] ;  erbsen- 
brei  ?  NySz.  1546 :  Borsó  szakra  confre)i;et  (OL. 
Nád.  41). 

BORSOLÓ :  conditor  NySz.  1731 :  Az  idevaló 
kiskalmároktól  és  borsolóktól  singtől,  fonttól  d.  6 
(Gazdtöi-tSzemle  VII.89). 

borsoló-kanál,  -kalán :  [cochlear  piperarium ;  löffel 
zum  pfeffera].    1597  :  Borsolo  kalan  (OL.  UC.  101/3). 

borsoló-szita  :  [cribrum  piperarium  ;  pfefifersieb]. 
1539:  Borsolo  zita  (OL.  Nád.  48). 

borzsoló-zsák:  [saccus  piperarius ;  sack  zum 
pfeffern].  1530  :  Bursa  pipertoria  Borsolosak  (OL.  L. 
m.  16.  17).    1544:    Az  borsolo    sakot  (OL.    Nád.  41). 

B  ORSÓS  :  &)  piperatus  ;  gepfeflfert ;  b)  pretiosus, 
carus  ;  theuer,  fein  NySz.  1383 :  Petrus  dictus  Borsos 
(Múz.  Kállay).  1426  :"  Blasius  Borsos  (Múz.  Kende). 
1429  :  Alberto  Borsus  (Lelesz  Acta  48/75).  1498 : 
Emerico  Borsos  (Veszpr.  108,  Ság  5).  1525 :  Inter 
nvbeta  Eorsoschereye  (Lelesz  Prot.  V.268a).  1602 : 
Borsos  Bálint.  Borsos  Benedek  (SzékelyOkl.  V  242). 
1613/1696:  Borsos  Pál  (GazdtörtSzemle  VII.406). 
1731 :  Borsos  Kata  (Reizner :  SzegedTört.  IV.482). 

borsos-kolbász:  [farcimen  piperatum ;  gepfeflferte 
wurst,  pfeflferwurst].  1544:  Három  borsos  kolbazt  (OL. 
Nád.  42). 

BORZ:  melis,  taxus,  hericius ;  dachs  NySz.  1193  : 
Hec  igitur  sünt  nomina  prodiorum  .  .  .  Petrella.  Borz 
[a.  m.  borz  ?].  Izca.  Zoboca  (OL.  D.  27).  1221 :  Nicolai 
nlii  Borz  (Pannh.  4/B).  1240  k.  :  Hec  sünt  nomina 
eorum  qui  debent  vinum  portare  Vonyz  Gurgu  Burzu 
[a.  m.  borz?]  (uo.  61/8).  1393:  Thomam  dictum  Borz 
(ZichyOkm.  IV.532). 


borz-lyuk:  [caverna  melis;  dachsloch].  1350/1360: 
Vsque  ad  paruum  montera  ut  dicebant  Burzlyuk  voca- 
tum  (Körmend  III/2,  Örs  18,  1.  ZalaOkl.  1.498).  1389 : 
Villa  Borzlyuk  (Pesty  :  KrassóvmTört.  ni.l89).  1408  : 
Veniret  ad  quoddam  paruum  montem  Borzlywk  nomi- 
natum  (Lelesz  Met.  Szabolcs  61).  1430 :  Ad  locum 
qui  vocatur  Borzlyuk  (uo.  27).  1459 :  Monticulum 
Borzlywk  vocatum  (OL.  D  15378).  [Vö.  1491:  Ad 
pedem  eiusdem  montis  vbi  fouea  melotum  haberetur 
(uo.  36398).] 

BORZA?  1.  bodza. 

BORZAS :  hirtus,  hirsutus,  sentus  [stb.]  ;  rauh, 
struppig,  zerzauset  NySz.  (1.  jel.).  1601 :  Reggel  fel- 
kelek, nézek  két  fele,  mit  látok  az  borzas  getáknál 
egyebet  ?  (MA.  NLI.  124).  1603  :  Blasius  Borzas  (Szé- 
kelyOkl. V.262). 

BOSNYÁK  :  [Bosniensis] ;  der  bosnier  BM.  1604  : 
Bosnyák  Tamás  (KárolyiOkl.  IV.3).  Bossnyák  Istvánnak 
(uo.). 

BOSSZANKODÁS,  boszonkodás,  bosszon- 
kodás :  indignatio ;  árgemis,  verdrossenheit  NySz. 
(«bosszonkodás»  a.).  1568  :  Bozonkodas  100.  Wer  bir- 
sagh  400.  Szythok  f  1.  Kek  mutatás  f  1.  Bozzw  mon- 
dás f.  4  (OL.  UC.  46/73). 

BOSSZONKODÁS,  1.  bosszankodás. 

BOSSZÚ,  boszú :  a)  maledicus,  acerbus  ;  láster- 
lich  ;  b)  contumelia,  indignatio,  ultio  ;  arger,  verdruss, 
rache  NySz.  (1.  2.  jel.).  1211 :  Isti  sünt  ioubagiones 
Boscu  [a.  m.  bosszú  ?]  Mog  Jac  Buz  (Pannh.  Tih.  1/5). 

bosszú-mondás :  maledictio ;  lá.sterung  NySz. 
1568 :  Bozonkodas  100.  Wer  birsagli  400.  Szythok 
f  1.  Kek  mutatás  f  1.  Bozzw  mondás  f.  4  (OL.  UC. 
46/73). 

bosszú-sző  :  [<^\.  1574  :  Az  ideig  is  az  mi  bosszú- 
szók, avagy  cselekedetek  estének  közöttök  mind 
magokon,  mind  szegény  népeken,  abból  mindenik 
megcsendesedjék  és  egymást  itt  mü  előttünk  meg- 
kövessék (SzékelyOkl.  V.94). 

BOSSZÚSÁG  :  injuria,  contumelia  ;  argernis,  ver- 
druss NySz.  1557 :  Menne  karth  bozzusagot  raitok 
tettek  (OL.  L.  IH.  16.  17). 

BOSZONKODÁS,  1.  bosszankodás. 

BOSZORKÁNYOZ :  [aliquem  veneficam  nomi- 
nare ;  jemanden  eine  hexe  nennen].  1730  :  És  annak 
előtte  papok  is  mentek  hozzája,  nem  szólott  senkinek 
is,  hanem  az  asszony  mihelyest  oda  ment,  azonnal 
boszorkány  ózta  és  kiáltotta :  ti  nem  látjátok  ennek 
az  fejét,  olyan  mint  három  akós  dézsa,  alig  fér  meg 
köztetek  (Reizner:  SzegedTört.  IV.465).    [Vö.  NySz.] 

BOSZÚ,  1.  bosszú. 

BOT  :  baculus,  fustis ;  stock,  stáb  NySz.  («1.  bot» 
1.  jel.).  1184 :  Eorum  uero  nomina  pro  quibus  con- 
tenderent  hec  sünt  Sudan  Egid  Petrus  Iwa  Both  |a. 
m.  bot?]  (Pannh.  Tih.  1/4).  1193:  Ibi  diuiditiu-  cum 
Both  (OL.  D.  27).  1211 :  Isti  sünt  exequiales  Seneud 
Topa  Mocud  Cemma  Bozur  Bot  Buche  (Pannh.  Tih. 
1/5).  1229 :  Both  custos  in  Kysfolud  (Pannh.  Lib. 
Rub.  24—34.  1.  20.  sz.).  1240  k. :  Quorum  nomina  sünt 
hec  Both  Petur  Pepul  Ledi  Herceg  Miclous  (Pannh. 
61/8).  1377  :  Quandam  possessionem  ]\íortonteleke  alio 
nomine  JSo//ikemene  vocatam  (Múz.  Justh).  1402 : 
Benedictum  £oí/trrtfaragoth  (Lelesz  Acta  27/18).  1475 : 
Porcionis  possessionarie  J5oí^sjTnonewlese  vocate 
(Múz).  1504 :  Vnum  bonura  Gladium  simulcum  vno 
magnó  Both  (Körmend  III/5,  Zákány  34).  [Vö.  bün- 
kős-,  toló-,  tüzes-,  vas-bot.l 


91 


BÓT— BÖJT-ELÖ 


BÖJTÖS— BÖR 


92 


BÓT,  1.  bolt. 

BOTOR:  hebes,  stolidus,  .stupidus,  bardus;  albern, 
dumm    NySz.    1604 :    Gallus    Botkor  (OL.  D.  21269). 

1.  BOTOS :  [baculum  habens ;  mit  einem  stocke 
versében  ?].  1211 :  Isti  simt  piscatores  Bodor  Cuche 
Sj'guer  Buhte  Botv?:  [olv.  botos  v.  bötűs  "?J  Euuen 
(Pannh.  Tih.  15).  Isti  sünt  exequiales  warou  hutus 
feled  pentuc  (uo.).  1338  :  Johanne  dicto  Butus  (Múz.). 
1347:  Paulum  dictum  Buthus  (ZichyOkm.  II 284). 
1356:  Johannis  dicti  Bothus  (AnjouOkm.  VI.440). 
1368 :  Johannis  dicti  Bothus  (Múz.).  1426 :  Paulo 
dicto  Bofhos  (Múz.  Máriássv).  1430  :  Ladislaus  dictus 
Bothos  (OL.  D.  12216).  1443:  Petro  Bothos  de  Felegh- 
haz  (KárolviOkl.  11.233).  1451 :  Lucas  Bothos  (OL.  D. 
14467).  1463:  Blasio  Bothos  (uo.  15877).  1479  :  Bothos, 
szn.  (Forrás  ?).  1484 :  Martino  Bothos  (Veszpr.  107, 
Gerezd  4).  1517 :  Bothoshalma,  hegyn.  (Múz.  Kállay). 
1523:  Sebastiano  Bothos  (Múz.  Ibrányi).  1602  :  Botos 
Bálás  (SzékelyOkL  V.182).  Botos  Tamás  (uo.  197). 
1603 :  Steplianus  Botos  (uo.  249).  1736 :  Martinus 
Botos  (CanonVisit.  173).  [Vö.  1.  2.  botos  NySz. ;  1. 
2.  3.  botos  MTsz.  ?] 

2.  BOTOS  :  udo,  sculponea,  pedulis,  pedule,  tibiale, 
calceus  laneus ;  filzscbuh  NySz.  («1.  botos»  a.).  1564 : 
Eg  bothos  (OL.  Nád.  49,  «rulianeműek  inveutáriumá- 
ban»  Szám.  jegyz.). 

BOZ,  -A,  1.  bodza. 

BOZDOGÁN(Y).  BOZDUGÁN(Y),  1.  buzo- 
gány. 

BOZGÁN(Y),  1.  buzogány. 

BOZJA,  BOZJÁS,  1.  bodza,  bodzás. 

BOZOS,  L  bodzás. 

BOZZA,  1.  bodza. 

BÖ :  a)  ubertus,  copiosus ;  reich,  reichhaltig,  reich- 
üch,  viel ;  b)  amplus,  largiis,  laxus,  capax,  prolixus ; 
weit,  geraumig  ;  o)  sonorus ;  schallend  NySz.  («2. 
bö»  a.).  1229 :  In  villa  Mehus  Kara  Bev  [a.  m. 
bö?]  Oztupan  (Pannii.  Lib.  Rub.  24—34.  1.  20.  sz.). 
1359 :  Petro  dicto  Ben  [a.  m.  bö  ?]  (Veszpr.  106, 
Dec.  Episc.  14).  1643 :  Bizonyosok-é  benne,  avagy 
aránzzák-e,  hogy  schachtot  csináltatván,  bővebb  sót 
tanálhatnának-é  ?  (GazdtörtSzemle  VI.118). 

bó'-markú,  -niarkó :  largus,  liberális  ;  freigebig 
NySz.  1376 :  Nicolai  dicti  Beumorkow  (Múz.). 

BŐBÁJOS?  L  bűbájos. 

1.  BÖCSŐ,  böcsű  :  legumen  :  hülsenfrucht  NySz. 
(«1.  becsü>>  a.).  1544 :  Kezeget  böcó're  swtny  (OL. 
Nád.  40).  Herenget  böczöre  (uo.  41)).  1546 :  Pro  car- 
nibus  bouinis  Pro  bóehv.  Pro  piperato  (uo.  49).  1572  : 
Zalanat  Ispeknek  es  böcó're  (uo.  40).  Herj'uget  bőcőrc 
swtny    (uo.).  Eg  font   lazacz    halat    böczöre    (uo.  42). 

2.  BÖCSŐ,  L  víz-becsü. 
BÖCSŐ,  -S,  1.  bölcső,  -s. 
BÖCSŰ,  L  1.  böcső,  1.  ós  4.  becsű. 
BÖCSÚL,  vö.  becsű  . 

BŐG,  bég :  balo ;  blöckcn  NySz.  («2.  !H;g»  a.). 
1251/1271 :  Legén  ot  Jóember  consauguiiieis  dicti 
Bmjcti  fa.  m.  bögö  .■'|  (Veszpr.  Regn.  0,223).  1484: 
Anthonius  Begcw  (Veszpr.  6,  Garabonc). 

BÖJT-ELÖ,  bó't-elű:  [fobruarius  ?].  1609:  Az 
elmúlt   böjtelőben   küldöttem   vala  egy   levelemet   az 


bécsi    Vekelius    uramtól    (MA.    NLI.    309).    [A.    m.  a 
NySz.-beli  jel.  ?| 

böjtelő-hó :  februarius  NySz.  1604 — 24 ;  Anno 
1614  bötelü  hónak  elsü  napján  adta  isten  ez  világi-a 
Kató  leányunkot  (KárolyiOkl.  IV.5). 

BÖJTÖS,  bejtés  :  jejunans  ;  fastend  NySz.  1211: 
[Udvoniici]  Buncheu  Keyci  Buhtus  [a.  m.  böjtös?] 
(Pannh.  Tih.  1/5).  [IJdvornici]  Micchyker  Viter  Buhtus 
Othoc  (uo.).  [Udvoi  i'_'ij  Juben  Ruchtu  Buhtus  Kerus 
(uo ).  Hü  sünt  coci  Endus  Feleh  Buhtus  Sata  (uo ). 
Isti  sünt  exequiales  Chenke  Buhtus  Dóba  Coda  (uo.). 
1240  k. :  Hec  sünt  nomina  piscatorum  Tebe  Petur 
Buhtus  (Pannh.  61/8).  1252 :  Quorum  seruitorum  no- 
mina sünt  hec  Syle  Buhtus  Moyk  (uo.  11/F).  1309 : 
Iwanca  et  Buhtus  íiliis  Bolyar  (Veszpr.  13,  Szőlős, 
Zala  m.).  1398  :  Kylianum  dictum  Beythes  [a.  m.  böj- 
tös "?]  (Veszpr.  107,  Gergeteg  1).  Kylianum  dictiun  Behtes 
(uo.  Gergeteg  2).  1424/1498  :  Paulus  Beythes  (OL.  D. 
12800).  1442  :  Dionysius  Betjthes  (uo.  36390).  1462  : 
Gregorio  dicto  Beythes  (Múz.  Kisfaludy).  1480  :  Pauli 
Beicytheics  (Lelesz  Acta  90/15).  1488*:  Blasio  Beytes 
(OL.  D.  26047).  1489  :  Blasium  Beythes  (Lelesz  Acta 
98/21).  1493 :  Ambrosium  Beijthes  (Könnend  in/3. 
Ötvös  71).  1516  :  Andrea  Beythes  (Pannh.  28/1).  1532  : 
Petri  Beythes  (Múz.). 

BÖLCS,  beles  ? :  doctus,  eruditus,  consiliosus, 
literátus,  sapiens,  philosophus ;  weise,  gelehrt,  klug 
NySz.  (1.  jel.).  1199  :  Olechol  Visoborum  et  Bolchu 
[a.  m.  bölcs  v.  búcsú  ?]  manumisit  (Veszpr.  16,  Vespr. 
Eccl.).  1211 :  [Udvomici]  Zeuleus  Reke  Toppá  Belch 
[a.  m.  bölcs  ?]  Chima  (Pannh.  1/5).  1237 :  Scegen 
íilium  Bulchv  [a.  m.  bölcs  v.  búcsú  ?]  (Múz.  10).  Zegenh 
filio  Bulchu  (ZalaOkl.  1.13).  1251/1281 :  Bulchu,  szn. 
(OL.  D.  346).  1252:  Bulchu,  szn.  (uo.  369).  1341:  In 
terra  seu  loco  .BwZc/msilwaya  dicto  (uo.  3384).  1426  : 
Jacobum  Beiolch  (uo.  35946).  1459 :  Petro  Bewlch 
(Lelesz  Acta  70/30). 

BÖLCSŐ,  beleső  ?  bőcső  :  cunae,  cunabula  ; 
wiege  NySz.  1413 :  Nicolaus  dictus  Belcheiv  [olv. 
beleső  =  bölcső  ?]  (KárolyiOkl.  1.588).  1635 :  1  bőcső 
ha  festett  1  f .  1  fejér  bőcsőért  50  d.  (GazdtörtSzemle 
Vni.478). 

BÖLCSŐS,  bőcsős:  [infans ;  saugling].  1728: 
Sárkány  János  veje  fiát,  Ferenczet,  bőcsős  korában 
rontotta  meg  (Reizner  :  SzegedTört.  IV.408).  [Vö. 
bölcsőbeli  NySz.] 

BÖLÉNY?  bölény?:  bison,  vison:  auerochsNySz. 
(«1.  bölény »  a.).  1211:  In  uilla  Bekn  [a.  m.  bölény?] 
(Pannh.  Tih.  1/5).  1302 :  Mediantibus  probis  viris 
scilicet  Andrea  filio  Chugud,  Belén  [olv.  belény  ?]  et 
Choc  de  Teyed  (AnjouOkm.  1.33).  |?  Helyn.  szárm. : 
1330 :  Villarum  suarum  Belend  Fayez  Wamus  Kai  et 
Dyaky  vocatarum  (V^eszpr.  107,  Köveskál  2).] 

BÖLÉNYES,  belényös :  [bisontibus  copiosus  ; 
reich  an  auerochsen].  1349  :  Fons  seu  riuulus  Belenns 
in  alium  riuulum  Kapás  vocatum  cadit  (Múz.  Kállay). 
1488  :  Stephanus  Bewlenes  (OL.  D.  27072;. 

BÖLLÉR?  bellér?:  a)  [botularius] ;  wür.stler 
BM. ;  b)  [pecuarius] ;  viehhandler  BM.  1469  :  Demetrius 

Bcller  [olv.  bellér,  a.  m.  böllér  ?]  (Lelesz  Acta  80/54). 
1507  :  Ambrosius    Bellér  (Múz.   Ibrányi).  [Vö.  MTsz.] 

BÖNDŐ,  1.  béndö. 

BÖR,  bér,  bűr :  corium,  pcllis,  tergus,  tergum, 
cutis,  cuticularis,  byrsa  :  haut,  feli,  ledér  NySz.  1462  : 
Vnura  puluinar  Bcwr  (Múz.  Kállay).  1556  :  Három  láda 
bérrel  bwretliot  (OL.  Nád.  48).  1561 :  Bór  waion  [olv. 
vagyou]  giarthatlan  három  (OL.  L.  III.  16.  17).  [Vö. 
bak-,  Ijárány-,  berbécs-,  bivaly-,  borjú-,  cáp-, 


93 


BÖRBÉNCE— BŐSÉGES 


b6sz— BÚCSÜ 


94 


cápa-,  cseres-,  farkas-,  háti-,  Múz-,  hód-,  juh-, 
kanca-,  karmazsin-,  kecske-,  kecskeolló-,  kos-, 
medve-,  nyest-,  ökör-,  őz-,  róka-,  szarvas-, talp-, 
tehén-,  tinó-,  tulok-,  vad-,  vehem-,  vidra-bőr.J 

bőr-gyártó,  -jártó  :  alutarius  ;  gerber,  weissgerber 
NySz.  1489 :  Elias  Bevrgyartho  (Lelesz  Prot.  11.20). 
1B12 :  Wolfí<ang-o  Beu-ryartho  (Körmend  Acta  II/2, 
Csatár  55). 

bőr-iszák :  [saccus  scorteus ;  felleisen].  1597 : 
Három  eoreg  beor  Iszakban  valo  sátorok,  az  negiedik 
hwr  Izakhan,  minden  keoteliuel  es  három  arbocz 
fainál  egietemben  (OL.  UC.  101/3). 

bőr -kapca  :  [tibiale  scorteum] ;  ledemer  fusssack 
BM.  [lederstrnmpf].  1572  :  Bör  kapcat  vettem  uram- 
nak (OL.  Nád.  40). 

bőr-kárpit:  |tapete    scorteum;   ledenie   tapete]. 

1637 :    Keöreös  keorwl    az    palota    nyomtatott  sikos 

virágos  kilencz  beó'r  karpitokal  be  vont  (OL.  UC. 
14/43). 

bőr-kesztyű,  -kesztö  :  chirotheca  pellicea ;  leder- 
ner  handschub  NySz.  1549  :  Egh  par  hör  keztöt  nettem 
karuoly  hordozny  (OL.  Nád.  49). 

bőr-kosár  :  [fiscella  scortea  ;  lederkorb,  maulkorb, 
beisskorb  aus  ledér].  1548:  Ket  lo  oraba  ualo  b^r 
kosár  (OL.  Nád.  48). 

bőr -láda  :  [riscus ;  koífer].  1597  :  Hituan  ormos 
bivr  láda,  kiben  diuersae  literae  Missiles   continentur 

(OL.  UC.  101/8). 

bőr -mázsa :  1399 :  Ab  vno  Curru  pellium  wlgo 
Beermasatiti  vnum  aurum  (Körmend  Acta  111/4,  Batthván 
13).  [Vö.  mdzás-szekér  Nyr.  XXVIII.  87,  131.] 

bőr -tegez  :  [pharetra  scortea ;  ledemer  köcher]. 
1597 :  Tatár  nilnak  valo  bivr  tegez  feodeletlen  (OL. 
UC.  101/3). 

bőr-veder :  uter  vinarius ;  weinschlauch  NySz. 
1552  :  Keth  bÓr  vedret  (OL.  Nád.  48). 

bőr-zsák :  culeus,  culeum,  uter ;  lederner  sack 
NySz.  1616  :  Két  öreg  vizvonó  bőrzsák,  egyéb  hoz- 
závaló szerszámmal.  Ót  sóvonó  bőrzsák  (Gazdtört- 
Szemle  VI.124).  1638  :  Egv  Beőr  sakban  szakallos 
por  (OL.  UC.  2/34). 

BÖRBÉNCE,  1.  berbence. 

BÖRKÉS  ?  1.  birkös. 

BÖRÖCK,  1.  béréck. 

BŐRÖS-SZÉK:  sella  pellicea;  lederner  stuhl 
NySz.   1634  :  Egi  zeczel  beöreös  szék  (OL.  UC.  21/3). 

BÖRSÖN(Y),  1.  berzseny. 

BÖRTÜS,  bértüs:  globulatus ;  kömig  NySz. 
1572 :  Vgan  ezen  nyakba  uetonek  az  gombyaban  kyt 
boiiivsnek  hynak  (OL.  Nád.  47).  Vgan  ezen  bortivs  far- 
metrynghben  (uo.).  1635 :  Hutári  mtítöl,  a  kit  mi  bertus 
műnek  [ötvöscéh  jegyzékében]  hívunk  öntés  girájá- 
tól  2  f.  50  d.  Azouképen  öntés  bertus  asszonynak 
való  övektől  girájától  4  f.  (GazdtörtSzemle  Vni.474). 

BÖRZSÖN(Y),  1.  berzseny. 

BÖSEG,  béség :  copia,  abundantia  [stb.] ;  über- 
fluss,  füUe,  reichthum  NySz.  1608  :  Búzával,  borral, 
jóval  ez  múlt  idén  is  béséggel  látogatott  [Isten]  ö  felsége 
(MA.  NLI.  254). 

BŐSÉGES,  btísóges :  superíiuus,  ciunulatus : 
reichhaltig,  reichlich  NySz.  (1.  jel.).  1643  :  Kijüvotele 
la  levegőnek]  büségeshben  lehetne  (GazdtörtSzemle 
VI.  120).  [Vö.  még  bőségesen  NySz.] 


BŐSZ?:  [malus,  vehemens,  acer,  iratus,  iracundus, 
maledicus,  pravus,  improbus  ;  bőse].  1504  :  Georgio 
Bewz  [a.  m.  bősz  v.  bííz?)  (OL.  D.  21269).  [Vö. 
Szily:  Nyelvújít.  Szót.  bőszülni  a.] 

BÖSZÖRMÉNY,    bészérmény:     Ysmaelita 

BesztSzójz.  (82.  sz./i ;  Ismaeliticns  SchlagliSzójz.  (545. 
sz.).  1325 :  In  villa  eorum  Bezermen  vocata  (Múz. 
Kállay).  1360 :  Petrus  dictus  Bezermen  (uo.).  1411 : 
Possessionum  prediorumque  Bezermen  Heges  (Zichy- 
Okm    VI.147).  [Vö.  muzulmán  NySz.] 

BŐT,  L  böjt-elő. 

BÖTŐS?  L  betűs. 

BÖTŰS?  L  betűs. 

BRASSAI-POKRÓC  :  [stragulum  Brassovieuse  ; 
brassóer  decke].  1543 :  Vnum  brassay  pochroch 
(Múz.  Kisfaludy). 

BRASZLAI,  baraszlai:  [pannus  Vratislaviensis ; 
breslauer  tuch].  1524 :  Brazlai  viridi  coloris  (OL.  D. 
26266).  1543:  Pannum  Brazlay  ciibitos  VII  (Múz. 
Kisfaludy).  1544:  Pannum  Baraslay  (OL.  Nád.  40). 
1557  :  Öth  u^g  io  fele  barazlait  (OL.  Nád.  Számadások 
b.  csomó).  1561 :  Sárga  barazlait  neg  singet  (OL.  Nád. 
41).  [Vö.  1743  :  A'  Braszlai  (vagy  Silésiai)  és  a'  Posoni 
Singek  között  illyen  Proportiót  vettem  észre  (Maróthi : 
Arithmetica  1 64).] 

BRÁZDA,  1.  barázda. 

BREKENYE,  1.  berkenye. 

BREKINYA,  BREKINYE,  1.  berkenye. 

BRÉNZA,  1.  bronza. 

BRÉTRA,  1.  berétra. 

BRINGA,  1.  bronza. 

BROKINYA,  1.  berkenye. 

BRONZA,  bérenza,  boronca,  boronza, 
brenza,  brinca :  caseus  Bresnensi.^  •  brinsenkas 
NySz.  1546  :  Casei  in  vtres  compositi  Bronza  vocati 
(OL  L.  III.  16.  17).  1549  :  Vtres  casei  uulgo  bronza 
(OL.  UC.  75/39).  1557 :  Quoddam  genus  caseomm  Brenza 
vasculis  5  (OL.  L.  III.  16.  17).  1564:  Vtres  wlgo  them- 
lowy  3  berenze  [lat.  több.  alak  berenza-hól]  (OL. 
UC.  24/75).  1596  :  Egi  fel  zapu  boronza  (OL.  L.  III. 
16.  17).  1601 :  Casei  caratini  vulgo  Boroncza  (KPénz- 
üg}TuLt.  Hungarica).  1619  :  Boronza  egy  korczo.s  van- 
naval  OL.  UC.  4/24).  1670  :  Ex  larido,  butiro,  brincza 
et  caseis  (1.  Bartal). 

bronza-túró:  caseus  Bresnensis;  brinsenkase  [ígyj 
NySz.  [brieserkáse].  1569 :  Formagium  bronzathivro 
in  dolio  (OL.  UC.  18/15). 

BRONZÁS,  boronzás  :  [ad  caseum  Bresnensem 
conservandum  ;  für  brieserkáse].  1619 :  Boronzás  tonna 
üres  (OL.  UC.  4/24). 

BÚBOS  ?  :  turbineus,  turbinatus  ;  schopfig  NySz. 
1485:  Michael  Búbos  [a.  m  búbos?]  (Veszpr.  11, 
Merenye). 

búbos-fejsze  :  [securis  genus  ;  eine  art  a.\t].  1566: 
Biübos  fcyze.  Kwlya  feyze  (OL.  Nád   49). 

búbos-szekerce  :  [securis  genus ;  eine  art  beilj. 
1556 :  Keth  birbos  kezep  zekerche  (OL.  Nád.  49). 

BUCKÓ  ?  :  1708  :  Szőke    bnezko    ökör    (DebrLt., 

1.  Nyr.  XXll.nlfi).  [Vö.  bötkő  NySz.  ?    bnlnkó  MTsz.  ?] 

BÚCSÚ,  bócsó,  bolcsó,  bolcsti,  bulcsó  :  licen- 
tia  ;  erlaubnis  [stb.J  NySz.  1095 :  Unde  e.\it  ad  piitenm 


95 


BUGA— BUNDA 


BUNKÓS-BÜZA 


96 


uuezmes  inde  kadit  ad  puteum  buchu  [a.  m.  búcsú  ?] 
(Paimh.  15/0o).  1198 :  Seruos  quorum  nomina  hec 
siint  Negu  Bulchov  [a.  m.  búcsú?]  Much  (Könaend  11/8, 
Szentgothárd  1).  1199  :  Olechol  Visoborum  et  Bolchu 
[a.  m.  búcsú  V.  bölcs  ?]  manumisit  (Veszpr.  16,  Vespr. 
Eccl.).  1210 :  Quorum  nomina  hec  sünt  Rupa  Feud  Files 
Chuca  Golombus  Soma  Bulsuu  [a.  m.  búcsú  ?]  (Pannii. 
5  F).  Libertinos  quorum  nomina  hec  sünt  Fioch  Cugul 
Bulsuu  (uo.).  1211:  Isti  sünt  agricole  Suge  Cheke 
Wsud  Bolchou  (Paunh.  Tih.  1/5).  Hü  sünt  agasones 
Pot  Zemd  Bolchou  Nüma  (uo.).  Isti  sünt  ioubagiones 
Huceh  Mouroz  Wid  Honus  Bolsou  Warou  (uo.).  In 
uiila  Gamas  hü  sünt  ioubagiones  Modoros  Juba  Bol- 
sou (uo.).  Isti  sünt  agricole  Bulcíiou  Keched  Thexa 
(uo).  [Udvornici]  Othoc  Thyze  Suma  Bulsou  Bocca 
(uo.).  1237 :  Scegen  íUium  Bidchv  [a.  m.  búcsú  v. 
bölcs  ?]  (Múz  10).  Zegenh  filio  Bulchu  (ZalaOkl.  1.13). 
1261/1281 :  Bulchu,  szn.  (OL.  D.  346).  1252  :  Bulchu, 
szn.  (uo.  869).  1341 :  In  terra  seu  loco  Bulchusüwaja 
dicto  (uo.  3384).  1434 :  Vineas  exemptas  et  libertatas 
wlgo  Bochozewlevf  appellatas  (Veszpr.  12,  Nagj^pécsöl). 
1588 :  Senki  bívchtvt  ne  adgion  predicatornak  az  Wr 
h>Te  nekwl  (OL.  UC.  64/35).  [Utána :  «Egy  falw  se 
fogaggion  se  hiuatalt  miwellien  predicatornak  az 
Wr  hii-e  nekwl ».] 

búcsú-vétlen  :  sine  valedictione  ;  ohne  abschied 
NySz.  1593 :  Ha  önként  elmenne  és  bolcsúvétlcn  az 
megirt  vitézlő  Lázár  Farkas  uram  földiről  akaratja 
ellen  (SzékelyOkl.  V.153).  1634 :  Valamely  posta  itt 
udvarunkban  nem  laknék,  hirünk,  engedelmünk  nél- 
kül imitt-amott  farsangolna,  vagy  elszöknék,  vagy 
búcsúvétlen'menne  el,  meg  kell  érette  halni  (Gazdtört- 
Szemle  Vn.l82). 

BUGA?:  a)  galla;  gallapfel;  "b)  tegumen,  testa  ; 
schale  NySz.  1232 :  Buga  [nönév,  a.  m.  buga  ?] 
(Múz.  4).  1391 :  Nicolaum  dictum  Buga  (ZichvOkm. 
IV.468).  1521 :  Ad  locum  Erbwga  dictum  (EgyKönj^. 
Litt.  Epist.  Őrig.  22).  [Ugj-anitt :  «Penes  Erthew,  és 
eg3"éb  ér-rel  összetett  szók»  Szám.  jegyz.] 

BUJA  :  1736  :  Egy  török  varrásos  sokféle  selyem- 
mel varrott  nag)^  buja  vászonkendö  (CanonVisit.  176). 
[Vö.  NySz.  2.  jel.] 

BUJDOSÓ  :  [error,  vagatio,  peregrinatio,  erratio  ; 
das  herumirren].  1668  :  Fiai  bujdosóba  vannak  (OL. 
UC.  1/21).  [Vö.  NySz.  szólások  a.] 

BUJTÁS,  bojtás:  inoculatio  palmitis,  propagatio; 
das  ablegen  NySz.  («bojtás»  a.)  1559 :  Pro  boytas  in 
vinea  (OL.  Nád.  48).  1597  :  Az  zeoleo  boitas  es  ganey 
nekwl  szwkös  (OL.  UC.  101/3) 

BULCSÓ,  1.  búcsú. 

BULGÁR,  1.  bolgár. 

BULIN   1.  bálin. 

BUMBÁK :  1555 :  Keeth  fedél  bvmbakbvl  zMh 
(OL.  Nád.  48).  Keth  fedél  bívmbakbivl  zewth  (OL.  L. 
in.l6.  17).  [Vö.  bumbachius  Bartal  ?] 

BUNA  :  [•?!.  1199  :  Nomen  alteri  Caraz  vxori  eius 
Buna  (Veszpr.  16,  Vespr.  Eccl.).  1211 :  Hii  sünt  pul- 
satores  Buna  Keseyd  Hyzy  (Pannh.  Tih.  1  5).  1240  k. : 
Hec  sünt  nomina  equestrium  in  eodem  predio  Hanta 
Buna  Chumoz  Bulusoy  (Pannh.  61/8).  [Vö.  buna  MTsz.? 
bmma  NySz.  ?] 

BUNDA  :  vestis  hiemalis  pelle  subducta  :  winter- 
pelz  NySz.  1793  :  Ex  villosis  ovium  pellibus  véstem 
consarcinant  ruricolae  et  opiliones,  quae  instar  pallii 
vei  penulae  usque  ad  talos  ab  humeris  dependet. 
Bunda  illi  nomen  (1.  Bailal). 


BUNKÓS,  vö.  bünkős-bot. 

BÚRÉT,  L  borít. 

BÚR-FA,  1.  bór-fa. 

BÚR-FENYŐ,  L  bór-fenyö. 

BURÍT,  1.  borít. 

BURJÁN  ?  :  herba  inutilis,  sterilis ;  gátgras,  un- 
kraut  NySz.  1364 :  Dyonisium  dictum  Buryan  [a.  m. 
burján  ?]  (ZichyOkm.  in.245).1426  :  Stephanum  dictum 
Buryan  (OL.  D.  27857).  1454 :  Btvryanfalwa,,  hn. 
(uo.  14604).  1481 :  Jacobi  Bwryan  (uo.  18462).  1485  : 
Matheus  Buryan  (Veszpr.  11,  Merenye). 

BÚS  :  tristis,  moestus  :  kummerv'oll,  gramUch  NySz. 
1186  :  Sünt  autem  eoriun  hec  nomina  Sciget  eiusque 
filii  Kéve  Ab  Buus  [a.  m.  bús  ?J  (Pannh.  Lib.  Rub. 
19.  1.  16.  sz.).  1222  :  Nomina  uero  hominiun  de  pre- 
dicta  uilla  hec  sünt  Forcos  Buus  Mech  Cumur  (Pannh. 
3/L).  1252  :  Conterminando  térre  Bivs  et  Mycou  bar- 
bati  de  uüla  Graz  (OL.  D.  369).  1394 :  Nicolaus  dictus 
Bws  (ZichyOkm.  IV.536).  1402  :  Emericus  dictus  Bws 
(Múz.  Kállay  nr.  7).  1408 :  Emericus  Buus  (Múz.  Kállay). 
1436:  Benedicto  Bws  (Lelesz  Acta  53/44).  1443: 
Gregorio  Bivs  (Veszpr.  2,  Barlag).  Gregorio  Bivs 
(HazaiOkm.  V.237).  1451:  Johannes  Bus  (OL.  D. 
14467).  1470  :  Gregorius  Bivs  (Lelesz  Bercs.  XIV.2). 
1478  :  Albertus  Bws  (OL.  D.  18145).  1484  :  Laurencio 
Bws  (Lelesz  Acta  94/22). 

BUSA  ? :  a)  «kövér,  köpcös,  zömök,  duzzadt, 
vastag*  ;  b)  tnagj'fejtí*  MTsz.  1602 :  Busa  [a.  m. 
busa  ?]  Márton  (SzékelyOkl.  V.290).  1686  :  Egyik  barna 
busa.  másik  csákó  szőke,  harmadik  busa  szőke  ökör 
(DebrLt.,  1.  Njr.  XXn.518).  1707:  Szőke  busa  ökör 
(uo.).  1708 :  Egyik  fakó,  másik  kesely  busa  ökör 
(uo.).  Sárga  busa  ökör  (uo.).  1711 :  Bán  Tamás  ismerte 
meg  itt  városunkban  lakos  Kecskeméti  Pálnak  egy 
rőt,  busa  sőréjét  (uo.). 

j  BUSTYA?  :  ferus,  immanis  ;  wild,  grausam  NySz. 

I  1389  :  Possessionum  5í/síahaza  [a.  m.  bustya  ?J  Zal- 

I  dobos  Hozyumezeu  (Lelesz  Met.  Mármaros  13). 
I 

j  BUTA  :  a)  retusus  ;  stumpf ;  b )  stupidus,  hebes  ; 

I  dumm  NvSz.  1481 :  Petrum  Bivtha  (Lelesz  Acta  91/19). 
1517  :  Aíithonio  Bwtha  (KárolyiOkl.  IH.lOl). 

BÜTYKÖS  :  lagena  angusti  oris ;  enghalsiger  krug 
NySz. :  angster,  angster  BM.  1684 :  A  pincze  ajtaján 
alig  lát  kimenni,  vagy  a  nagy  tágas  kapun  is  alig 
tud  kitérni  köntöse  alatt  levő  jól  felserdült  butykossal 
annyira  tántorog  az  ina  miatt  (GazdtörtSzemle  1.250). 
\Vó.  MTsz.] 

butykos-korsó :  [lagena  angusti  oris  ;  enghalsiger 
krugj.  1638  :  Btitikos  korsó  (OL.  UC.  2/34). 

BÚZA  :  triticum,  frumentum  ;  weizen  NySz.  1221 : 
Jobagiones  quorum  nomina  sünt  hec  Buusa  [a.  m. 
búza  ?i  Wina  Tvuuan  Chotod  [Chotad  ?]  Heuseb  Theku 
(Pannh.  4/B).  1399  ;  Petro  Búza  dicto  (Múz.).  1407  : 
Laiu-encio  Búza  (ZichyOkm.  V.496).  1428  :  Laurencio 
dicto  Búza  (Veszpr.  11,  Lovas).  1451 :  Johaime  Búza 
(OL.  D.  14905).  1528  :  In  ciuitate  Pesthiensi  in  piatea 
Bwza  wcza  vocata  (Múz.  Kisfaludy).  1558  :  Ako  bwza 
wagion  Rezneken  kywel  az  Zegensegh  tartozót  (OL. 
Nád.  49).  1594:  Búza  allya  vagyon  (OL  L.  Hl.  16. 
17).  Maghnak  való  giartatlan  búza  (OL.  UC.  106/3). 
1603:  Emericus  Búza  (SzékelyOkl.  V.257).  1605: 
Liztt,  wczvu,  giartatlan  búza  (OL.  UC.  28/61).  [Szám. 
1193:  Ibi'diuiditur  cum  buzad  [szn.]  (OL.  D.  27).] 
[Vö.  abajdoc-,  alakor-,  dézsma-,  malomvám-, 
tar-,  tavasz-,  tavaszi-,  török-,  vámbúza.] 


97 


BÜZAS— BUZGÓ 


BUZOGÁNY-BÜKK 


98 


búza-asztag  :  méta  tritici ;  weizenfehmon  NySz. 
1594  :  Az  másik  búza  aztaghban  vagion  kalongia  248 
(OL.  UC.  106/3). 

búza-dara  :  polenta  ;  korngrütze  NySz.  1638  : 
Búza  dara  (OL.  UC.  2/34). 

búza-dézsma,  -dézma  :  [decimae  tritici ;  zehent 
von  weizenl.  1603  :  Minden  szántó  ember  búza  dézma- 
kor  peima  kévével  tartozik  egy  kévével  (CanonVisit. 
152). 

búza-h.áz  :  [granarium  ;  kornspeicher,  kornhausl. 
1564 :  In    domo  Bwzahaz   tritici  coreti  652  (OL.  UC. 

24/75). 

búza-kepe  :  [capetia  tritici,  acervus  manipulorum 
tritici] ;  mandel  von  weizengarben  BM.    1553 :  Ez  ez- 

thendewbe  mjTideneth  walo  dezma  gabona  Az  Gelse 
késbe  waghyon  buzakepe  64  Az  Komar  késbe  wa- 
ghyon  buzakepe  206  Az  Kolon  késbe  waghvou  buza- 
kepe 26  (OL.  Nád.  48). 

búza-liszt :  far  [stb.] ;  konnnehj  NySz.  1566  :  Az 
belsö  warban  az  boltok  alath  egy  gémeiben  wagyon 
bwza  líjztli  cub.  LXXIII  (OL.  Nád.  49). 

búza-ocsú :  [afterkorn].  1638 :  Búza  ocziu  (OL. 
UC.  2/34). 

búza-piac:  [forumfrumentarium;  kornmarkt].1499: 
In  Teatro  frugum  Biozapyaczya  vocato  (HazaiOkm. 
1.383).  1511 :  Vnam  domum  Lapideam  in  Teatro  Bwza- 
pyacz  nuncupato  (Műz.  Kisfaludy). 

búza-széralés :  [das  auslesen  des  weizens]. 
1684 :  A  buzaszemlöknek  nagy  ravaszsága  szokott 
lenni,  mert  a  buzaszemlésben  a  minemű  szokást  szokott 
a  frumentárius  prescribálni,  .  .  .  olyankor  azon  cseléd 
azt  szokta  cselekedni,  liogy  a  megszemelt  kevés 
búza  rakását  széljel  nyomván  a  közepét  szemeletlen 
búzával  tölti  meg  (GazdtörtSzemle  1.248.1 

búza-szemlő :  [weizenausleser].  1684 :  A  buza- 
szemlöknek nagy  ravaszsága  szokott  lenni,  mert  a 
buzaszemlésben  a  minemű  szokást  szokott  a  frumen- 
tárius prescribálni,  .  .  .  olyankor  azon  cseléd  azt 
szokta  cselekedni,  hogy  a  megszemelt  kevés  búza 
rakását  széljel  nyomván  a  közepét  szemeletlen  búzá- 
val tölti  meg  (GazdtörtSzemle  1.248).  Mikor  valamely 
buzaszeinlönek  a  rakását  el  akarják  tölteni,  elsőbben 
széljel  tekintsék  és  jól  megvizsgálják  (uo.). 

búza-vásár :  jforum  frumentarium ;  kornmarkt]. 
1486  :  In  dicta  Ciuitate  pesthiensi  in  vico  Bwzatoasar 
(OL.  D.  19161). 

búza-vetés :  seges  triticea ;  weizensaat  NySz. 
1700 :  A  búza  dézmáláskor  valakinek  dézmaadó 
])arasztföldben  búza,  vagy  gabona  vetése  volt  .  .  . 
eleitül  fogva  mind  azokbúl  ö  nagyságoknak  kilenczed 
szokott  járni  (GazdtörtSzemle  VÍI.404). 

BÚZÁS  :  triticeus;  vveizen-  NySz.  [tritico  copiosus; 
reich  aii  weizen].  1381:  Benedicto  dicto  Buzas  (Veszpr. 
107,  Lula  5).  1398  :  Petrus  dictus  Buzas  (Zichy Okm. 
V.89).  1420:  Dominicum  Buzas  (uo.  VI.594).  1423: 
Johannes  Bwzas  (Lelesz  Acta  43/83).  1450:  Franciscus 
Bwzas  (Körmend  III/3,  Baráti  78).  1451:  Michacl 
Btízas  (OL.  D.  14479).  1458  :  Johanne  Bwzas  (Lelesz 
Acta  69/27).  1463:  Eraerico  Buzas  (Mi'iz.  Kállay). 
1500  :  Johannem  Bwzas  (KárolyiOkl.  111.42).  1602 : 
Búzás  Máté  (SzékelyOkl.  V.226).  1603:  Georgius 
Búzás  (uo.  255). 

BUZGÁN(Y),  -OS,  1.  buzogány,  -os. 

BUZGÓ :  fervens,  eíFervens,  fervidus ;  wallend, 
eifrig,  inbrünstig  NySz.  1429:  Dominico  Biozgo  (Lelesz 

Magyar  Oklevél-Szótár. 


Acta  48/38).  1469  :  Georgium  Bwzgo  (OL.  D.  16923). 
1498 :  Johanne  Bívzgo  (uo.  20702). 

BUZOGÁNY,  bozdogán(y) ,  bozdugán(y), 
bozgán(y),  buzgáii(y),  buzogván(y) :  clava,  cam- 
buea,  cambuta,  cambota,  pila  clavata ;  keule,  streit- 
kolbe  NySz.  1424 :  Vnum  baculum  ferreum  buzgan 
nominatum  (Múz.  Kállay).  Arcus  cum  faretra  et  buzgan 
(Pesty:  KrassóvmTört.  III.306).  1430:  Cum  Claua 
wlgo  Buzogwan  vocata  (Lelesz  Acta  49/18).  1491 : 
Biccelli,  Dacus,  Bozdogan  Turcales  (OL.  D.  26051). 
1518 :  Unum  pileum  et  unum  bozdtvgan  (KárolyiOkl. 
III.119).  1548  :  Ket  bozgany  es  eg  heges  tor  (OL.  Nád. 
48).  1602 :  Buzogány  Ferencz  (SzékelyOkl.  V.318). 
[Vö.  bosdoganum,  Bartal.] 

BUZOGÁNYOS,  buzgányos  :  clavatus  ;  mit 
keule  versében  NySz.  1482  :  Thoma  Btvzganyos  (OL. 
D.  1869.3). 

BUZOGVÁN(Y),  1.  buzogány. 

BŰBÁJOS,  bíbájos?  bőbájos?:  mágus,  incan- 
tator ;  zauberer  NySz.  (2.  jel.).  1476  :  Cuiusdam  stagni 
BobayosÜíO  [a.  m.  bűbájos  ?]  (OL.  D.  17864).  1588  : 
Tolwayok  paráznák  bibaiosok  es  egyéb  fele  latrok 
(OL.  UC.  64/35). 

BŰCSÖS,  1.  becsüs. 

BŰCSŰL,  1.  bécsűL 

BŰDÉS,  1.  büdös. 

BÜDÖS,  bidés,  bidös,  büdés:  foetidus,  foetu- 
leutus,  putidus,  olidus,  olens,  vapidus  ;  stinkend  NySz. 
1221 :  Nomina  uero  seruorum  sünt  hec  Budus  [a.  m. 
büdös?]  Disky  Vina  (Pannh.  4/B).  1342:  Piscinam 
Bydiston  vocatam  (ZichyOkm.  11.35).  1347:  Puteo 
Bydusknt  dicto  (ZalaOkl.  1.468).  1368  :  Possessionem 
Warhegalia&HfÍMsfolua  [a.  m.  büdös"?]  vocatam  (Múz. 
Máriássy).  1378/1425  :  A  capite  cuiusdam  Riuli  Bydus- 
kuthfew  vocati  (OL.  D.  11297).  1386 :  Piscinas  Bwdws- 
er  Swlywmuspalya  Kysswly\vmus  (uo.  7182).  1413  : 
Quendam  lacum  Bydesthow  appellatum  (Múz.).  Unius 
piscine  Bywdustho  (TelekiOkl.  1.393).  1415:  Laci 
Bydesto  vocati  (OL.  D.  30771).  1416:  Prope  fon- 
tem  scaturientem  Byduskxúh  vocatum  (Lelesz  Met. 
Zemplén  1).  1419  :  Úsque  Baglyastho  et  Bewdeskwt 
(OL.  D.  28793.).  1424 :  Incepissent  a  capite  cuiusdam 
riuuli  ByduskuŰűew  vocati  (Múz.).  1427 :  Pratum  sew 
lacum  wlgariter  Bydesev  vocatum  (Lelesz  Met.  Sza- 
bolcs 1).  1451:  Vallis  Bydestho  nuucupate  (OL.  D. 
30281).  1452 :  Piscinam  Bydeivsího  vocatam  (uo. 
31146).  1487  :  Peruenissent  ad  quendam  fontem  Bydes- 
kwth  vocatum  (uo.  37066). 

BŰKZ,  bik,  bikk,  bük  :  fagus  ;  buche  NySz.  [silva 
fagina;  buchenwald].  1095:  Per  latéra  montis  usquo 
ad  introitum  fagorum  qui  uulgo  dicitur  bik  zadu 
(Pannh.  15/0o).  Indc  kadit  ad  puteum  buchu  [a.  m. 
bükk  ?]  (uo.).  1203/1254 :  In  loco  qui  dicitur  Bydeu 
(Veszpr.  11,  Merenye).  1206  :  Silua  que  uocatur  bich 
(OL.  D.  45).  1208/Í359  :  Transit  ad  aquam  Bucemvni 
[a.  m.  bükk  ?]  (uo.  50).  1222  :  Per  magnam  uiam  uadit 
ad  Scelus  byk  (uo.  103).  1223/1359 :  Usque  fagos 
que  dicuntur  NogeiíX"  (Zimmermann  -  Wcrncr  1.28). 
1228/1357  :  Siluam  fagi  que  vocatur  MacUdbiki  (Hazai- 
Okm. VI.22).  1242  :  Sub  arboribus  Byk  et  Ihor  (OL. 
D.  33702).  1251:  Per  uallom  que  uulgariter  JSi/cwelg 
dicitur  (uo.  36645).  1265 :  Vbi  iungit  duas  arbores 
quarum  vna  byk  in  Ilungarico,  Latiné  verő  fagus 
nominatur  (Wenzel  III.126).  1274 :  Venit  ad  partém 
orientalem  ad  byktowk  (HazaiOkm.  VII.  149).  1275  : 
Ad  montem  excelsum  Chahnbykteteu  uocatum  (OL. 
D.  902).  1283  :  Arboribus  Cher  et  Bik  uocatis  (Kubinyi : 
xMTörtEml.  1.131).  1313:    Arbor  magna   Hangas    Byk 


99 


BÜKK 


BÜKKfiNY— BŰZÖS 


100 


iiocata  (OL.  D.  1822, 1.  AnjouOkm.  1.307).  1314/1328  : 
Circa  locura  Segnthfti/i;  uocatum  (Múz.  Jankowich,  1. 
AnjouOkm.  1.373).  1327:  Circa  ipsam  metain  est  nemus 
Bahabyke  (AnjouOkm.  11.288).  1329/1335  :  Due  arbores 
fagus  que  wlgo  Byk  dicitur  (OL.  D.  2519).  1330/1420 : 
lungit  vnam  arborem  Em'byk  vocatam  (Múz.  Soós). 
1337 :  A  quodam  loco  Byk7,3id  vocato  (SztárayOkl. 
1.417).  1337/1414:  A  quodam  loco  Bíjkmá  vocato  (OL. 
D.  3089).  1339 .:  Venit  ad  btjk  silvam  (ZalaOkl.  1.352). 
1365 :  Medietas  Silue  wigariter  ííogbyk  nominate 
(Körmend  1/9,  Saah  59).  1391 :  Arborem  i'agi  wigariter 
Byk  dictam  (OL.  D.  33467).  1408:  Circa  Siluara 
Althalbyk  scianonicum  autera  Prechnabukovyna  vocata 
(uo.  9416).  1411:  Duas  arbores  Byk  (Múz.  Kállay). 
1419:  In  prato  wlgo  5ífA;malalya  (Múz.  Békássy).  1454: 
Secus  quandam  Siluam  Rozywbyk  nuncupatam  (Múz. 
Bethlen).  1455  :  In  loco  Halal&í/Á-ethorka  penes  quan- 
dam viam  (Körmend,  Unyom.  74).  1484 :  Venit  ad 
pai-tem  orientalem  ad  Bykíhovok  (OL.  D.  36753). 

bükk-erdő  :  silva  fagina  ;  buchenwald  NySz.  1252 : 
Uenit  ad  siluam  que  uocatur  Byk  Erdeu  (OL.  D. 
33710).  1270 :  lutrando  siluam  Bykerdev  (uo.  705). 
1335  :  Quandam  silvam  faginam  vulgo  bykerdew  vo- 
catam (SztárayOkl.  1.93).  1335/1449  :  Quandam  siluam 
faginam  wlgo  Bykerdew  vocatam  (OL.  D.  2963).  1336  : 
Quandam  silvam  faginam  vulgo  bykerdev  vocatam 
(SztárayOkl.  1.108).  1343  :  Terminatur  circa  quandam 
Siluam  Byk  Erdeu  nominatam  (Múz.  Jankowich). 
1385  :  Siluam  Bykerdeu  (Körmend,  Heim  382).  1394 : 
Silua  magna  Bykerdew  vocata  (OL.  D.  7952).  1408  : 
Quadara  Silua  wlgo  Bykerdew  vocata  sclauonicum 
autem  Bukowyna  diceretixr  (uo.  9416).  1489 :  Ad 
siluam  permissionalem  Bykerdew  vocatam  (Körmend 
V/8,  nr.  266). 

bükk-fa  :  fagus  ;  buche  NySz.  1193  :  Est  ibi  Bigfa 
pro  méta  (OL.  D.  27).  1243 :  Ad  arborem  fagi  que 
wlgo  dicitur  Bich  fa  (uo.  259).  1252 :  Ad  arborem 
signatam  que  uulgo  dicitur  Bykfa  (uo.  33710).  1257  : 
Arbor  que  dicitur  Bykfa  (uo.  456).  1259 :  Inde  ad 
bikfa  (uo.  33714).  1299:  lungit  arborem  bykfa  super 
qua  est  crux  (Múz.).  1335:  Sub  arbore  fagi  vulgo 
bikfa  (ZalaOkl.  1.299).  1340:  Arbor  fagy  uulgariter 
Bykfa  vocata  (Veszpr.  11,  Oroszton).  1341 :  Sub  arbore 
fagy  Bykfa  uulgariter  dicte  (OL.  D.  3416).  1351 :  Super 
duabus  arboribus  faginis  wlgo  btjkfa  vocatis  (Forrás  ?). 
1357  :  Sub  arbore  fagi  vulgo  bikfa  vocata  (Sztáray- 
Okl. 1.267).  1363:  Sub  arbore  fagi  vlgariter  bykfa 
dicti  (Múz.).  1368  :  Sub  arbore  fagi  wigariter  Bikfa 
dicti  (Múz.  Kapy).  1370 :  Sub  quadam  arbore  fagy 
wigariter  Bykfa  vocata  (OL.  D.  5831).  1376 :  In  radice 
cuiusdam  arboris  fagi  wigariter  Bykfa  dicti  (Veszpr. 
11,  Merenye).  1461:  Due  arbores  Twlfa  qí  Bikfa  (OL. 
D.  35077). 

bükk-kerék  :  [silva  fagina  (circularis  ?) ;  (kreis- 
förmiger  ?)  buchenwaldj.1193  :  Inde  ad  biy  quereg  (OL. 
D.  27).  Inde  ad  Moinnerov  kerek  (uo.).  Inde  ad  bik 
kerek  (uo.). 

bükk-nyest :  [molis  genus] ;  buchmarder  NySz. 
1571:  Egy  bik  nestet  (OL.  Kolozsm.  72). 

bükk-tőke  :  [truncus  fagi ;  buchklotz].  1302  :  In 
quodam  loco  vbi  est  quidam  truncus  Byklukv  vocatus 
(Múz.  Jankowich). 


BUZKENY,  L  bükköny. 

BÜKKÖNY,  bükkény:  vicia;  wicke  NySz. 
1549  :  Teonkeol.  Bwkken.  Zab  (OL.  Nád.  41).  1597 : 
Eoszi  árpa,  bivkken,  tauaszi  búza  (OL.  UC.  101/3). 

BÜKKÖS,  bikés,  bikkés,  bikkös,  bikös: 
silva  fagina ;  buchenwald  NySz.  1291 :  Penes  quan- 
dam Siluam  Bykes  (OL.  D.  1332).  1331:  In  fluuium 
Bykuspataka  (Köi-mend  II/9,  Dolynch  22).  1381/1413 : 
Per  vnam  siluam  Bykus  vocatam  (Múz.  Kállay).  1421 : 
In  quadam  magna  Silua  Nag  Bykes  vocata  (Lelesz 
Met.  Ung  46).  1429 :  Ad  maiorem  montem  ascen- 
dendo  in  Silvam  Bykes  procedendo  (Múz.  Forgách). 
1482 :  Siluas  glandinosas  Kadarcherdeye  Baglyas 
ZylasmegyMochar  DezkaMochar  et  Bykeshalona.  voca- 
tas  (Múz.). 

BÜNKŐS-BOT :     [baculum    nodosum ;    knoten- 

stock].  1756:  Bünkös  ftoí  (DebrJk.).  [Vö.  bunkós 'NySz.] 

BŰNÖS,  bínés :  nocens,  peccator,  sons,  sonti- 
cus ;  sünder  NySz.  1500 :  Johanne  Bynes  (OL.  D. 
20956). 

BÚR,  1.  bőr. 

BÜRKÉS,  1.  birkös. 

BÜRÜ,  berü  :  ponticulus  ;  stég  NySz.  1270/1280  : 
luxta  viam  et  vineam  Olburuh  [a.  m.  bürü  f\  (Körmend, 
Heim  5).  1404 :  Ad  quendam  íiuuiimi  paruulum  vbi 
pedites  possunt  per  lignum  transsire  wlgo  Seryna- 
berw  vocati  (OL.  D.  35316).  1462 :  Ad  locum  vbi 
pedites  per  lignum  possunt  pertransire  wlgo  zeryna 
berw  (OL.  D.  35637). 

BŰSÉGÉS,  L  bőséges. 

BÜTÜS  ?  :  1211 :  Isti  sünt  exequiales  warou  butus 
[a.  m.  bütüs  ?]  feled  pentuc  (Pannh.  Tih.  1/5).  1338  ; 
Johanne  dicto  Butus  (Múz.).  1347 :  Paulum  dictum 
ButJms  (ZichjOkm.  11.284).  1399:  Johannes  Bevtevs 
(Múz.  Kállay).  [Vö.  bütü  NySz.  bütü  MTsz.  ?] 

BÜZ  ?  :  a)  odoramen,  odoramentum  ;  geruch  ;  b) 
foetor,  putor,  pedor ;  gestank  NySz.  1211 :  Isti  sünt 
ioubagiones  Boscu  Mog  Jac  Buz  [a.  m.  bííz  v.  boz  ?] 
Sebeh  Sycu  (Pannh.  Tih.  1/5).  1504:  Georgio  Bewz 
[olv.  bűz  V.  bősz?]  (OL.  D.  21269).  [Vö.  bak-bűz, 
-bűzű.] 

BŰZÖS,  bízös  :  putidus,  foetidus  ;  stinkend  NySz. 
1233 :  Tendit  ad  quandam  terram  quam  incole  Buzus 
[olv.  bűzös  V.  bozos  =  bodzás  ?]  telük  appellant 
(Múz.  Kisfaludy).  1240  k. :  Trés  mansiones  exequia- 
lium  quorum  nomina  sünt  hec  Byusius  [a.  m.  bfízös  ?] 
Nerka  Putus  (Pannh.  61/8),  1268  :  Exinde  currit  iuxta 
byzus  cut  (Múz.  Burián).  1269  :  Progreditur  in  eadem 
via  usque  ad  locum  qni  dicitur  Bizuskniúh  (Múz.  Jan- 
kowich, 1.  Kubinyi:  MTörtEml.  1.64).  1271:  Terram 
suara  Byznskiit  uocatam  (OL.  D.  770).  1292 :  In  valle 
uidelicet  qui  uulgo  Buzus  uocatur  (uo.  1341).  1320: 
In  aqua  Byzus  nominata  (uo.  2000).  1329 :  Descendit 
ad  Byzustou  (AnjouOkm  11.399).  1329/1417:  Inde 
descendit  ad  Byzustw  (OL.  D.  28723).  Inde  descendit 
ad  Byzusthu  (uo.  37277).  1368  :  Bysusknth,  hn.  (Sopr- 
Okl.  1.377). 


.^,^. 


c. 


CAFRANG  :  dorsuale,  phalerae,  stragulum,  tegu- 
mentum  equi ;  schabracke,  pferdedecke  NySz.  (l.  jel.). 
1529  :  Pallium.  Chafrang.  Birreta  (OL.  Nád.  43).  1581 : 
Egi  oltár  óltózetie  walo  veres  selembwl  chinalt  arany 
fonallal  elwegh  chafranyh  (OL.  L.  III.16.  17).  [Vö. 
NySz.]  [Vö.  csáprág.] 

C A JT-HÁZ,  cejt- :  armamentarium ;  rüstkámmer, 
zeughaus  NySz.  1637  :  Az  czetjt  haz  felett  (OL.  UC. 
14/43). 

CAKÓ :  ciconia ;  storch  NvSz.  1426 :  Jacobum 
Chako  [a.  m.  cakó  ?]  (OL.  D.  35946).  1441 :  Stephano 
dicto  Chako  (Lelesz  Acta  56/2).  1448:  Johaunes  Czako 
(Múz.  Kállayi.  1460  :  Possessiones  Czakoíuhv^L  Jaco- 
haza  (OL.  D.  15508).  1468:  Pliilippus  Czako  (uo. 
16629).  1476:  In  prato  C'^a^okapozthaya  vocato  (Lelesz 
Acta  86/28,  vö.  KárolyiOkl.  11451).  1481:  Nicolai 
Czako  (OL.  D.  18462). 

CANGÓ  ?  1.  cankó. 

CANZÓ,  cangó  ?  csángó  ?  :  [faex  vini  cremati 
vei  cerevisiae,  vinum  vile] ;  das  letzte,  die  hefen  (von 
bier,  brannt\vem),  schlechtes  getráuk  BM.  («cankó»  a.) 
sauerwein  uo.  («csángó»  a.)  1401 :  Georgium  Chango 
[olv.  cangó  V.  csángó  ?]  dictum  (ZicliyOkm.  V.233). 
1424 :  Petro  Chanko  [a.  m.  cankó  ?]  (Múz.  Forgách). 
1560 :  Csángó  [eredeti  helyesíi-ása  ?]  András  (Székely- 
Oki.  V.76).  1584:  Czanko  Thamas  [igy  kétszer]  (OL. 
UC.  56/33).  1602  :  Csángó  Miklós  (SzékelyOkl.  V.207). 
[Vö.  csángó  és  cankó  MTsz.] 

CÁP  :  hircus  ;  geissbock  NySz.  1584 :  Bak  kechke. 
Czap.  EUö  kechke  (OL.  UC.  56/33).  1637 :  Meddeö 
keczke  Eöregh  csap.  Eöregh  berbecz  (uo.  14/43). 

cáp-bőr :  [peUis  hircina ;  bockfell,  bockleder]. 
1637  :  Kos  beör.  Csap  beör.  (OL.  UC.  14/43). 

cáp-szőr  :  [pili  hircini ;  bockhaar].  1637  :  Csap  beör 
Gyartatlan  Csap  sor  [olv.  cáp-ször]  es  neosteny  taualy 
keczyke  olló  beör  Nro  8  (OL.  UC.  14/43). 

CÁPA ;  corium  punctis  asperatum ;  ledér,  das  auf 
fischotterart  zugerichtet  wird  NySz.  (1.  jel.)  1529  : 
Kepenyeg.  Pokrocz  lasnyak  Czapa.  Chyznia  (OL. 
Nád.  43).  1543  :  Frena  duo  ex  chyapa  (Múz.  Kisfa- 
ludy). 1545  :  De  cntc  czapa  (KPénzügymLt.  Donkbuch 
384.  köt.).  1547  :  Három  czapa  féket  (OL  Nád.  48j. 
1552 :  Ejí;  hegestörth  czapa  nekwl  (uo.  49).  1558 : 
Pixis  manuális  Vna  czapa.  Ferum  cubitale  (OL.  UC. 
97/19).  1581 :  Egy  eöregh  pallos  araniazoth  czapa 
az  hwwele  (OL.  L.  in.16.  17). 

capa-bőr,  -bér:  corium  punctis  asperatum  NySz. 
(«cápa-bör»  a.);  [ledér,  das  auf  fischotterart  zugerich- 
tet wird].  1544  :  Emit  wlgo  chapa  berth  (OL.  Nád  40). 


CAPÁZ,  vö.  mégcapáz. 

CÉCÉLLYE,  CÉCÉLYE,  1.  Cicélle. 

CÉDA  ?  :  nequam,  petulans.  dissolutus  ;  muth- 
willig,  ausgelassen  NySz.  1439 :  Laurencio  Cheda 
[a.  m.  céda?]  (OL.  D.  28978). 

CÉDRON,  L  citrom. 

CÉDULA-PÉNZ:  1684:  Erdeinkröl  hordandó 
tűzifáért  limitált  cédulapénzt  vagy  kemencezab,  urbá- 
riumban meg  levén  irva,  a  szerint  exigáltasson  udvar- 
birónk  (GazdtörtSzemle  1.240).  [Vö.  «A  szentmiklósi 
uradalom  jobbágyai,  a  munkácsi  ui-aság  erdeiből  él- 
veztek faizást,  ezért  minden  kemenczétöl  tartoztak 
fizetni  évenkint  egy-egy  kÖbÖl  zabot,  mi  kemence- 
zabnak neveztetett.  A  visszaélések  elkerülése  végett 
tartoztak  a  lakosok  a  tűzifára  cédulát  váltani,  külön- 
ben szekerestől  behajtattak»  Lehoczky  Tivadar  jegy- 
zete uo.].  1692  :  Udvarbirónak  pénz  fl.  100  .  .  . 
asztalczipó  per  diem  4.  közczipó  nr.  6,  item  czédula- 
pénz  (uo.  VI 181). 

CÉG?  L  cége. 

CÉGE,  cég?  cék?  ceke  ?  céke  ?  csege  ? 
csége  ?  :  nassa  piscatoria  ;  fischerreuse  NySz.  1184  : 
Eorum  uero  nomina  pro  quibus  contenderent  hec 
sünt  Warov  Ceke  [a.  m.  cége  ?]  Cekelev  Des  (Pannh. 
Tih.  1/4).  1193  :  Usque  ad  arborem  cequísi  [olv.  cék  ? 
a.  m.  cége  ?]  (OL.  D.  27).  1211 :  Isti  uero  sünt  vdoriüci 
Fenche  Ceqii  Curt  Latamas  (Pannh.  Tih.  1/5).  Hü 
sünt  pulsatores  Etey  Pauca  Theke  keneh  cegue  (uo.). 
1222  :  Nomina  uero  hominum  de  predicta  uilla  scilicet 
Niüos  hec  sünt  Cége  Vilmod  Cekeu  Prugoy  Ceke 
Forcos  (Pannh.  3/L.).  1240  k. :  Quornm  nomina  sünt 
hec  Copo  Bene  Ceke  (uo.  61/8).  Hec  simt  nomina  de 
eadem  villa  equestrium  seruiencium  Cekez  Aga  Cheme 
Cegu  (uo.).  1252 :  Quorum  seruitorum  nomina  sünt  hec 
Much  Chege  Darka  Mura  (Pannh.  11/F).  1269:  In 
monte  Bordac/ie;^e  vocato  (Körmend  ni/2,  Pezye  90). 
1299  :  Chege  [a.  m.  cége  ?]  de  Kach  scenaya  (MonStrig. 
11.475).  1320  :  Vineam  in  eiusdem  ville  Chege  terri- 
torio  Zeuleumal  vocato  (Veszpr.  4,  Csege).  1448:  Por 
terras  fenosas  wigo  (^heg  [olv.  cég?]  nominatas  (OL. 
D.  36391).  1492  :  A  quodam  monte  C7íí'(/cgyo\vp\vfw 
vocato  (HazaiOkl.  444).  [Vö.  Hermán  0. :  MHalászat 
II.  776—779,  cég,  cége,  cége,  csege  a.]  [Vö.  szógye.] 

CÉGÉR:  signum,  index;  zeiger,  schild  NySz. 
1525 :  Ad  monticulum  Czc^crhegye  [a.  m.  cégér  ?] 
lapossá  gorongya  vocatum  (Lelesz  Prot.  V.268a). 
1540 :  Contra  voluntatem  nostram  et  tocius  oppidi 
hedera  sua  suspendit  wlgo  czegereth  ki  tewtew  et 
vina  educillauit  (Múz.  Kállay). 

7* 


103 


CEH— CENK 


CENKE— CICÉLLE 


104 


cégér-pénz:  [tranksteuer?].  1624:  Az  látó-bort, 
és  czégér-pénzt  az  város  biiájának  tartozzék  kezében 
adni  mind  az  szentegyház  szükségére,  s  mind  város 
segitségére  (GazdtörtSzemle  III.833).  [Vö.  cégéradó 
BM.  ?] 

CÉH :  collegiiim  opificum :  zunft  NySz.  1466  : 
Ipsi  more  aliorum  pelliíicum  et  artiticum  societatem 
wlgariter  Czech  liabencium  (Múz.).  1480  :  More  alio- 
rum pelliíicum  selliparium  et  artificum  societatem 
wlgariter  Czeh  liabencium  (uo.)-  1495  k. :  Ad  Czeli  ma- 
gistrorum  pelliticum  (OL.  D.  30244).  1523  :  More  Suto- 
rum  et  aliorum  artificiorum  societatem  wlgariter  Cheh 
liabencium  (Múz.).  [Vö.  2.  ceclia  Bartal  és  1486 :  Sub 
prouisione  Ceche  artis  doleatorum  (OL.  D.  25268).] 

céli-láda,  -ládája :  cista  collegii ;  zunftlade  NySz. 
1600 :  Akkoron  Attak  az  mi  kezonkben  az  Czéh 
ladayat,  Minden  Leueleiwel  Egyetemben  (Müialik : 
KassaÜtvTört.  53  és  54).  1609  :  Az  fedelet  [a  kannáét] 
Debreczeni  Imreh  az  czéh  ládájával  vitt  [olv.  vitte] 
zálogban  maga  szüségeért  (uo   1^12). 

céli-levél :  zunftbrief,  gildbrief  B JI.  1600  :  Akkoron 
Attak  az  mi  kezonkben  az  Czéh  ladayat,  Minden 
Leueleiwel  Egj^etemben  es  Annak  felette  az  Czeh 
leuelet,  es  az  Czéh  Peczetit  (Mihaiik :    KassaÖtvTört. 

53  és  54).  [Vö.  CzF.] 

céliraestér-levél :  [zunftmeisterbriefj.  1635  :  Leg- 
elsöbben  is  azt  tartja  a  céhmester  levelek  [t.  i.  a  kanna- 
gyártóké], 2  font  ó  ónért  1  fontot  ad  műben  ujat, 
ha  pedig  annji  font  ónt  visszakér,  amennyit  adott 
a  munkáért,  fontjától  kell  adni,  ha  tálat  csinál  20  d. 
(GazdtörtSzemle  Vin.480). 

CÉJT-HÁZ,  1.  cajt-Mz. 

CÉZ?  L  cége. 

CEKE  ?  CÉKE  ?  L  cége. 

CÉKLA:    béta;   rübe  NySz.   1544:    Wöttem  eg 

kosár  spinaczot  czeklat  (OL.  Nád.  40). 

CÉKLÁS  :  [betis  copiosus  ;  reich  an  rüben].  1322  : 
Johannis  dicti  Ceclas  [a.  m.  céklás  ?]  (Múz.  Mariássy). 
1323  :  Johannes  dictus  Chcclas  (Múz.  Kállay).  1423  : 
Jacobo  dicto  Cheklas  (Lelesz  Acta  43/76).  1426 :  Ste- 
phanus  Cheklas  (Múz.  Kende). 

CELLÉR  ?  :  salarius  ;  salzverkiiufer  NySz.  1522  : 
Johannes  chelleer  [a.  m.  cellér?]  (OL.  D.  370Ü4). 

CÉMA?  1.  csima. 

CÉMER,  1,  címer. 

CÉMMA?  1.  csima. 

CÉNDÉLY:  zendel,  zindeltaffet  NySz.  1435: 
Johannem  Chendel  [a.  in.  cendely?]  (Múz.  Kállay). 
1468  :  Demetrium  Czendel  (OL.  D.  16618).  1473  : 
Vnum  ligámén  capitis  deauratum  Zederyes  cendel 
(Körmend  Heim  562). 

CENK  ?  cenke  ?  :  a)  caniculus,  catulus,  catullus  ; 
hund;  hündclien ;  b)  cacula,  calo,  homo  scelestus ; 
kriegsknecht,  bűbe  NySz.  1211.  Isti  sünt  exequiales 
huitol  Chenke  [olv.  cenke  ?  a.  m.  cenk "?]  Buhtus  Dóba 
Coda  (Pannh.  Tih.  1/5).  1222  :  Mansiones  Geke  Balar 
Chenke  Man  Nymige  Gekune  (Veszpr.  12,  Nagy- 
pécsöl).  1240  k. :  In  predio  Digna  hec  sünt  nomina 
Jobagionum  Cenrpi  [a.  m.  cenk  ?J  Moraz  (Pannh.  61/8). 
Hec  sünt  nomina  aratorum  in  eodem  piedio  Cenke 
la.  m.  cenk?]  Hotolmos  Enge  (uo.).  1256:  Item 
Pangrachfaya  ot  ChenkeQ.wrcme  [hn.]  similiter  prope 
Morusium  (ErdMúzLt.,  1.  Wenzel  VII.430).  1309:  Crisio 


íilio  Chenke  (V^eszpr.  13,  Szölös  Zala  m.).  1360  :  A.d 
vnam  laz  ChenkclazsL  vocatam  (OL.  D.  4966).  [?  Szárm.  : 
1222  :  Fratrem  Chenkud  (Veszpr.  12,  Nagj-pécsöl).  Vö. 
MTsz.J 

CENKE?  1.  cenk. 

CENKES  ? :  [caniculam  vei  calonem  habens ; 
hündchen  oder  kriegsknechte  habend?].  1211.  Isti  sünt 
agricole  Bulchou  Keched  Thexa  Beche  Chenkes  [a.  m. 
cenkes  v.  csenkesz  ?]  Theke  (Pannh.  Tih.  1/5).  Isti 
sünt  aratores  Hodus  Roncin  Cenkes  Sac  (uo.).  Isti 
suiit  ioubagioues  Bugud  Hotus  Renk  Gana  Chenkes 
(uo.).  1240  k. :  Hec  sünt  nomina  vduornicorum  de 
eodem  predio  Cenkez  Árpad  Golombus  Feiid  (Pannh. 
61/8).  1364 :  Jacobum  Cenkes  dictum  (Múz.  Kállay), 
Jacobimi  Cynkes  [a.  m.  cenkes  ?]  dictum  (uo.).  1459 : 
Jacobi  Chenkes  (Lelesz  Acta  70/70). 

CEPE  ?  [cantharus,  poculum  május;  humpen, 
krug].  1318  :  Stephanus  filius  Stephani  dictus  Chepe 
[a.  m.  cepe  v.  csepe"?]  (Múz.  Jankowich).  [Vö.  MTsz. 
és  BM.] 

CÉPÓ  ?  CÉPÓ  ?  1.  cipó. 

CÉRNA,  cévorna  ?  civorna  ?  :  íilum,  filum 
tortum,  duplicatum  ;  zwim  NySz.  1553  :  Egh  thongba 
waghyoü  puskapor,  kynek  hozath  themerdek  segeth 
czernaual  megmerthek  (OL.  L.  III. 16.  17).  1556 :  Eg 
funt  eres  chivorna  [chevorna?  Szam.-nál  így,  kétféle 
olvasattal ;  a.  m.  cérna  ?]  (OL.  Nád.  49).  1596  :  Egi 
gombalek  feyer  czema  (OL.  L.  111.16.  17).  [Vö.  Ás- 
bóth,  NjT.  XXVI.  62.]  [Vö.  török-cérna;  cérnás.] 

cérna-mérték :  1553 :  Az  poros  es  salétromos 
thunnaknak  czema  mertheke  ez  leghystromba  waghon 
papirosba  thakai-wa  (OL.  Nád.  48). 

CÉRNÁS  ?  cévérnás  ?  :  íibrosus  ;  faserig  NySz. 
[íilum  habens ;  zwirn  habendj.  1413 :  Demetrium 
Chencrnas  [igy  !  olv.  cévérnás  ?  a.  m.  cérnás  ?]  (OL. 
D.  1Ü094>.  1487 :  Johannes  Chernas  [a.  m.  cérnás  ?] 
(uo.  19274).  1495 :  Johanne  Chernas  (Múz.  Forgách). 
[Vö.  cérna.] 

CET  ?  :  cetus,  balaena  ;  waltisch  NySz.  1211 :  Isti 
sünt  agricole  Theke  Boda  Chet  [a.  m.  cet  ?]  Cassad 
Quina  Hármas  (Pannh.  Tih.  1/5 1.  Isti  sünt  piscatores 
Karache  Moncat  Cet  Zob  Vasaard  (uo.j.  Sünt  sutores 
hü  Adamas  Chimos  Sjanoud  Beyd  Chet  (uo.}. 

CÉVÉRNÁS  ?  L  cérnás. 

CÉVORNA  ?  L  cérna. 

CIBAK?:  1413:  Adrianus  dictus  Chibak  [olv. 
cibak?]  .Veszpr.  106,  Árokfö  2).  1690  :  Czihak  szőke 
ökör  (DebrLt.,  1.  Nyr.  XXn.518).  1706 :  Röt  czibak 
ökör  (uo.).  1709 :  Czibak  fennálló  szarvú  ökör,  a 
torka  alatt  egj^  kis  fekete  jegy  i^^uo.).  1711 :  Kék 
hegj^es  czihak  szabású  ökör  (uo.,  1.  Nyr.  519).  [Vö.  1. 
2.  cihák  MTsz.  ?] 

CIBERE,  cibre  :  jus  acetosum,  otfa,  sorbillum, 
jusculum  aceto-sum;  essigbrühlein  NySz.  1475  :  Vnam 
vaccam  nomine  Chibere  [a.  m.  cibere,  színéről  nevezve 
igy  ?J  Charna  et  aliam  vaccam  langas  (Múz.  Kállav, 
nr.  1160).  1527:  Panes.  Oleum.  Cybere.  Caules  (OL. 
Nád.  49.  1602:  Czibre  Tamás  (SzékelyOkl.  V.227). 
Czihre  Márton.  Czibre  Bálint  (uo.  290).  1653:  Cibere 
János  (GazdtörtSzemle  I.-  30).  [Vö.  MTsz.] 

CIBRE,  L  cibere. 

CICÉLLE,  Cecéllye,  Cécélye :  Caecilia  Kr. 
1506  :  Soxtum  [pratnm|  Eerhalmaalva  seu  Ceceh/e 
Ázzon  Rethe  (Múz.  Kállay).  [Vö.  Tzilzély  PPB] 


105 


CIFRÁS— CIMBORA 


CIMBOrAS— CINEGE 


106 


CIFRÁS :  vermiculatus,  polymitus,  pietuiatus  ; 
géziért,  gescbmückt  NySz.  Í591 :  Egj  liausar  ezv.ísí 
aranyazoth  czyfras  (OL.  Nád.  49).  1594 :  Cziffras 
aytho  (OL.  UC.  78/7).  1597:  Czifras  beolczo  (iio. 
lÜl/8).  1635  :  1  huszár  avagy  katonauyerget  a  mely 
közönséges  limit.  2  f.  50  d  Ha  czifrásabh  és  jobla 
3  f.  25  d.  vGazdtörtSzemle  VIII.478). 

CIFRÁZ  :  exorno,  vermiciilor  ;  scbmücken,  zieren 
NySz.  1637 :  Diófával  czifrazot  ayto  i  OL.  UC.  14/43). 

CIFRÁZÁS :  comptus,  exornatio ;  auszierung, 
putz  NySz.  1635  :  A  mennyi  munkát  foglal  magában 
a  dereka,  a  cifrázást  majd  kétannyi  munkával  \1sz- 
sziik  véghez  (GazdtörtSzemle  VIII.479). 

CIGrÁNY :  Ciganus.  Tiganus ;  zigeuuer  NySz. 
1402  :  Benedictus  dictus  (Jliygan  (Múz.  Mednyánszky). 
Benedicto  Cygan  (ZichyOkm.  V.280).  1410  :  Johannis 
dicti  Chygan  (Múz.).  Johannis  dicti  Chygan  (ZalaOkl. 
11.370 1.  Benedicti  dicti  Chygan  (uo.).  1425:  Benedic- 
tus Cygan  dictus  (Múz.  Kapy).  1425/1454 :  Johan- 
nes  Cigan  dictus  (Múz.  Justh).  1435."  Stephanum  dic- 
tum  Chygan  (Múz.  Kállay).  1453 :  Thoma  Czygan 
(OL.  D.  30828).  1470  :  Petro  Chygan  (Veszpr.  108, 
Petöfalva  2j.  1517  :  Stephano  Czygan  (Múz.  Ibrányi). 
1636 :  Más  ember  soltárt  énekelt  ö  pedig  czigán  nótát 
énekelt  (DebrJk.,  jl.  NyK.  XXVI.340,  «izgága»  a.). 
[Vö  1490:  Tercium  verő  quem  ab  egiptiis  siue  czyn- 
ganis  emi    (Körm.  IV/5,  nr.  45j.]    [Vö.  kohcigány.] 

cigány-fortély:  [zigeunerlist].  1634:  Semmi  nemű 
adassál  vevessel,  akar  mi  utón,  módon,  szin  alat  az 
Posták  közzül  megh  ne  mereszellye  az  szegenseget 
háborgatni  es  bántani,  sem  valami  czigan  fortellial 
vagy  akar  mi  Prátextus  alat,  sem  bort  buzat  .  .  .  egi 
summában  semmit  el  venni  (Magyarorsz.  közgazd.  és 
közmtív.  állap,  ezeréves  fennállásakor,  VIII.  895 — 896, 
vö.  GazdtörtSzemle  VII.181). 

CIKÁ  ?  :  1137/1262  :  Cum  quatuor  colonis  quorum 
nomina  sünt  Rodowan  Ceyka  Cykur  et  cyka  [olv. 
cika?J  (Pannh.  lo/L).  [Vö.  1.  cika  MTsz.;  cikás  NySz.  ?J 

CIKKELY :  articulus,  particula ;  theil,  abschnitt, 
artikel  NySz.  (1.  jel.).  1641 :  Mikor  Sz.  Gáspárnak  az 
kertet  eladta,  egy  darab  gyümölcsös  czikkelt  abból 
maga  számára  kifogott  (DebrJk.).  1683 :  Harmadik 
rész  szecsenyi  rész  mely  két  fele  szakad  az  első 
szakaszt  is  két  fele  hasad.  A  második  szakaszt  egyik 
czikelye  stb.  (OL.  UC.  3,32). 

CIKÓRIA:  intubus  NySz. ;  [endiviej.  1544:  Vöttem 
soskat,  pareyt,  cykoriat  (OL.  Nád.  40).  1549  :  Vettem 
chykoriat,  karoo  reepat  (uo.  41). 

CIMA  ?  1.  csima. 

CIMARIN?  1.  csimarin. 

CIMAZON?  1.  csimazon. 

CIMBA?  1.  cimpa. 

CIMBALIUM,  1.  cimbalom. 

CIMBALMOS,  cim^balmas  :  cymbalistes,  tym- 
panista  NySz.;  cymbalist,  cymbelschlager  BM.  1603: 
Martinus  Czimbalmas  (SzckelyOkl.  V.246). 

CIMBALOM,  cimbalium :  cymbalum,  tympa- 
mim,  tinnibulura  NySz. ;  [cymbelj.  1597:  Czinibalíum 
thöröth  (OL.  UC.  101/3). 

CIMBORA :  socius,  sodalis ;  genosse,  spiess- 
gesell  NySz.  1683  :  Mikor  a  majoroskodásra  küldik, 
czimborával  fogh  öszve  (OL.  UC.  3/32).  A  fél  iiclycs 
czimhorával  (no.). 


CIMBORAS :  consors,  socius,  sodalis  ;  genosse. 
kamerád  NySz.  1619 :  Minden  ekés  ember  ád  egy 
köböl  búzát.  Czimborás  ketten  egy  köblöt  (Canon- 
Vi.sit.  153). 

CÍMER,  cémer:  1)  armus ;  schulter,  vorderbug 
vom  wilde  NySz.  {1.  jel.).  [Vö.  «borjú-cimer».]  ||  2) 
insignia,  stemma,  signum,  imago ;  wappen,  schild, 
bild  NySz.  (2.  jel.).  1326  :  Cristam  inferius  descriptam, 
que  vulgo  Cymer  dicitur  (Turul  1901.  évf.  98.  1.). 
1332 :  Eidem  Kolus  et  per  euni  suis  posteritatibus 
in  signum  speciális  dilectionis  pro  signo  et  titulo  in- 
signii  Galealis  formám  angustarii  uulgariter  Cimer 
dictam  continentem  perpetuo  duximus  conferendum 
(Múz.  Cím.  lev.).  1480:  Johanne  Czymer  (OL.  D. 
18313).  1544 :  Az  ötuös  az  uram  címerét  meg  mec- 
czeíte  az  ket  araíias  kupán  (OL.  Nád.  40).  1558 : 
Egi  rákot  korsó  Matias  kiral  czimere  raita  (OL.  L.  I.l). 
1581 :  Egy  mosdó  medencze  kyn  vram  czymere  wagion 
raitha  (uo.  III.  16.  17).  1634  :  Valamely  Posta,  magha 
vagy  mások  dolgában,  hirünk  engedelmüuk  nélkül 
czimerünkel  vagy  levelünkéi  csak  fel  mly  [így?  olv.  mély 
V.  mily]  földigh  meneis,  megh  haljon  érette  (Magyarorsz. 
közgazd.  és  közmüv.  állap,  ezeréves  fennállásakor 
VIII.896,  fejedelmi  rendeletben;  vö.  GazdtörtSzemle 
VII. 131).  Uttyat  elvégezvén  [a  posta]  tisztesseghe  vesz- 
tese alat  tartozzik  czimerünket  levelünket  mingiarast  be 
adni  (uo.).  ||  3)  crisía;  federbusch  NySz.  (4.  jel.).  1490: 
Quedam  corrigia  ad  cassides  pertinentia  in  quibus 
ponuntur  criste  czimer  (OL.  D.  26048).  1572  :  Ezvvst 
sysakban  cymer  boghlar  nekyl  (OL.  Nád.  47).  ||  4)  [fa- 
sciculus,  ligatura ;  bündel].  1494 :  De  pellibus  her- 
mellinis  ligaturae  vulgo  Chymer  sex  (Engel :  Gesch- 
UngrReichs  1.81 ).  1532 :  De  pellibus  hermellinis  vna 
ligatura  wlgo  czymer  (OL.  Nád.  48).  1574 :  Keth 
czymer  nwzthoth  mjTidenykben  negyvv^en  negywen 
nwzlh  vagyon  (uo.).  [Vö.  MTsz.  és  Lumtzer-Melich : 
Deutsche  Ortsnamen  u.  Lehnwörter  78.] 

címer-bárány :  [armus  agninus ;  lammsviertel]. 
1544 :  Attam  eg  czemer  baranert  (OL.  Nád.  41). 

címer-kő :  [wappenstein].  1597 :  Ittem  vagyon 
három  aranygyíiríí,  egjikben  czimerkő  vagyon  (Miha- 
lik :  KassaÖtvTört.  205,  vö.  Ballagi  A. :  Kecskeméti 
W.  Péter  Ötvösk.  342). 

CÍMERES :  a)  eristatus ;  einen  federbusch  habend ; 
b)  insigni  praeditus  ;  mit  wappen  versehen  ;  c)  nobilis, 
insignis,  praeclarus ;  adelig,  prachtig  NySz.  1411 : 
Petri  Cymeres  dicti  (OL.  D.  9795).  1478  :  Anthonius 
Czymeres  (Veszpr.  108,  Sztrágsziget  16).  1545 :  Egy 
arany  gywrw  cymeres  (OL.  Nád.  48).  1558 :  Ezmi 
czimeres  és  függő  pecsétünkkel  megerőséteít  leve- 
lünknek ereje  és  bizonysága  által  (GazdtörtSzemle 
V1.137). 

CIMPA,  cimba  ?  :  a)  cartilago ;  knorpel ;  b) 
naso  torto  ;  schiefnasig  NySz.  1288  :  Petri  dicti  Cumpa 
(HazaiOkm.  VII.207).  1338 :  Stephani  dicti  Cymba 
[a.  m.  cimpa  ?]  (Múz.).  1339  :  Stephani  dicti  Ci/mba 
(OL.  D.  3213).  1437:  Andrea    dicto    Chympa    (Múz.). 

CINADOF :  syndon,  tela  pretiosa,  linteum  bissi- 
num,  carbasus ;  feines  gewebe  NySz.  1530  :  Camisias 
de  ci/nadof  (OL.  UC.  98/5).  1560  :'Eg  emeg  val  chi/na- 
dof  (OL.  Nád.  49). 

CINEGE,  cinke  :  meancha,  saix ;  meise  NySz. 
1346  :  Nicolai  dicti  Cyncgc  (Múz.  Dancs).  1347  :  Nico- 
laus  dictus  Cyncge  (AnjouOkm.  V.79).  1353  :  Nicolaus 
dictus  Chyncge  (Múz.).  1415  :  Nobilis  puella  Chynege 
vocata  (uo.).  Í416  :  Joiiannis  dicti  Cyncge  (Múz.  Dancs). 
1419  :  Johannis  dicti  Cinege  (OL.'  D.'  10779).  J422 : 
Nicolai  Cyiicyc  (Múz.).    1435 :    Cynege   de    Keweches 


1Ü7 


CmKA— CIPROS 


'CIPRUS- COMPÓ 


108 


(SztárayOkl.  11.313).  1442:  Georgiám  Cynke  dictum 
(OL.  D.  13693K  1448  :  Sebastiano  Czynege  (uo.  14184). 
[Vö.  Kr.  MTsz.j 

CINKA  ?  :  1271 :  Vuam  ancillara  Pyrohta  vocatam 
cum  Cynka  filia  siia  (Mi'iz.  Hondát  Istv.).  [Vö.  MTsz.  "?] 

CINKE,  1.  cinege. 

CINKOS,  cinkus :  liistrio,  ludio,  collusor,  gaueo, 
consors  in  latrocinio,  sodalis ;  gaiikler,  possenreisser, 
mitdieb,  compagnon  NySz.  1349/1351 :  Jacobiira  dic- 
tum Chynims  (Múz.  Kállay).  1369 :  Nicolaus  dictus 
Cinkus  (Múz.).  1459  :  Blasium  Czynkos  (OL.  D.  15328). 
1487  :  Philippus  Czynkos  (uo.  19268). 

CINZÜS,  1.  cinkos. 

CINÓBER,  cinobriom :  synopis,  miuium,  miiii- 
aríum  metallum  NySz. :  [zinnoberj.  1549  :  Az  kemence 
fösteny  cynobrymnot  uettem  (OL.  Nád.  49). 

CINOBRIOM,  L  cinóbér. 

CIPELLÉS,  1.  cipellős. 

CIPELLÍS  ?  CIPELLIS  ?  1.  cipellős. 

CIPELLŐS,  cipellés,  cipellís  ?  cipellis?: 
solea,  calceus,  crepida,  sandabum ;  schuii,  stiefel, 
pantoflel  NySz.  1402 :  Pauli  dicti  Chypelleus  (Veszpr.  4, 
Csopak).  1419 :  Alberto  Chypellf.us  dicto  (Pannh. 
Hitel.  52).  1488  :  Dominó  paruo  cÍ2)ellos  (OL.  D.  26047). 
1507  :  Precium  calceonmi  wlgo  czypelys  (uo.  26124). 
1539 ;  Ocree  magne.  Cipellés  (OL.  Nád.  48).  1544 : 
Wöttem  ég  koidouant  cipdlösnek  (uo.  40).  Eg  cipel- 
lösrc  attam  (uo.  42).  1558  :  Egy  férfinak  való  czipellést 
[adjanak]  15  krajczáron ;  egy  asszonyembernek  való 
czipellést  12  krajczáron  (GazdtörtlSzemle  VI.137). 
1571 :  Cypdlóst  az  menyet  el  nyóheíli  (OL.  Nád.  47). 

cipellős-pénz :  1643  :  A  vevő  és  eladó  ember  a 
hegység  bíráinak  közönségesen  egy  vödör  borral 
tartoznak.  Az  eladó  ember  egy  pénzzel  leteszi,  a 
vevő  eg5'  pénzzel  felveszi,  ugyan  akkor  a  Czipellös 
pénzt  is  meg  kell  adni,  ha  ki  elmulatja,  nem  lészen 
helyes  a  vallás  (GazdtörtSzemle  VI.469,  egy  hegy- 
község törvényeiből). 

cipellős-vonó,  -vonyó:  [anzieher,  schuhhorn?]. 
1544 :  Vöttem  cipellős  uonot  (OL.  Nád.  41).  1577 : 
Hytuan    was    czypelles    iconyok   (OL.    L.    III. 16.    17). 

CIPÓ,  cepó  ?  cépd  ?  :  libum,  panis  albus  ;  weiss- 
brod  NySz.  1211 :  In  uilla  Zeleus  isti  simt  vdomici 
Árud  Cepou  [olv.  cepó  v.  cépó  ?  a.  m.  cipó  ?]  Teleh 
Bolosey  Fenerh  (Pannh.  Tih.  15).  1443  :  Duas  tortas 
panis  et  vnum  cziponeva.  (HazaiOkl.  406).  1530 : 
Laurencii  CzypoovAYio  cognomine  (Múz.  Kisfaludy). 
1549 :  Libones  panes  uulgo  cypw  (OL  ÜC.  75/39). 
1571 :  Libum  vnum  vulgo  czypo  (uo.  11/28).  [Vö. 
asztal-,  fehér-,  köz-cipó.] 

cipóhordó-kosár  :  [corbis  ad  liba  ferenda  ;  korb 
fül-  den  brottran.sport].  1638 :  Czipo  hordó  kosár 
(OL.  UC.  2,34). 

cipó-sütő, -sitő  :  [pistor  siliginarius;  weissbacker). 
1481 :  Valentinus  Czyposythew  (OL.  D.  29851). 

cipószakasztó-asztal :  fmensa  ad  panem  con- 
depsendum :  tisch  zuiu  brotaiiskuoten|.  1638:  Az 
reghy  alsó  Sütő  Haz  Ebben  vagion  Czipo  szakasztó 
Asztal  No.  1  (OL.  UC.  2/34).      ^  . 

CIPROS,  1.  ciprus. 


CIPRUS,  cipros :  cupressus  NySz. ;  [cypresse]. 
1638 :  Wannak  ezen  Kertben  külömb  ktilömb  fele 
füvek  Sallia,  Ruta,  Szekftí,  Isten  faia,  Czipros  (OL 
UC.  2  34). 

ciprus-bokor :  [dumus  cupressinus ;  cypressen- 
gebüsch].  1552 :   Chyprws  bokor  (OL.  NRA.  1648/27). 

CIRIÁK,  -OS,  1.  Cirjék. 

CIRJÁK,  1.  Cipjék. 

CIRJÉZ,  Ciriák,  Ciriákos,  Cirják:  [Cyriacusj. 
1478  :  Petrura  Chyryakos  (Köraiend  Heim  590).  1602  : 
Czirják  Bálint  (SzékelyOkl.  V.199).  CzÍ7-iak  András 
(uo.  241).  [Vö.  «Cyriacus:  Tzerjék»  PPB.] 

CIRKALIUM,  1.  cirkálom. 

CIRKÁLOM,  cirkalium,  cirkulum :  circinus  ; 
zirkel  NySz.  (1.  jel.).  1587  :  Fa  circulum  awagy  arcus 
(OL.  UC.  46/74)'.  1588 :  Az  pintér  házban  .  .  .  zalu, 
faragó  bárd  .  .  .  circulum,  fenek  meczo  (uo.  76/17). 
1597:  Czirkalium  hordó  fenek  keritenj  való  2 
(uo.  101/3). 

CIRKOS?  :  [zea,  spelta  copiosus  ;  reich  an  spelt  ?]. 
1478  :  Andreas  Chyrkos  [olv.  cirkos  ?]  (OL.  D.  18145). 
1480:  Alberto  Chyrkos  (Lelesz  Acta  90/32).  [Vö. 
cirok  NySz.  MTsz.  ?] 

CIRKOS  ? :  [L.  cirkos  adatait.  Vö.  szirkó,  cirkó 
MTsz.  •?] 

CIRKULUM,  1.  cirkálom. 

CIROK :  zea,  spelta ;  spelt  NySz.  1465 :  Triginta 
Capeeias  Cyrok  (OL.  D.  35112)".  1510  k.  :  Czyrok 
essent  cum  vigintiocto  quartis  (uo.  26235). 

CITROM,  cédron  :  malum  Medicum,  citrium 
NySz. ;  [limone,  citrone].  1544 :  Lemonat.  Czedront. 
Tengeii  szölöt  (OL.  Nád.  41).  1731 :  Az  a  Czitromné 
ette  meg  (Reizner :  SzegedTört.  IV.487). 

CITVAR  :  zedoaria  ;  zwitter  [zitwer]  NySz. 
1327  1335  :  Laurencii  dicti  Cyttuuar  (OL.  D.  1^431,  1. 
AnjouOkm.  IL315).  1350 :  Laurency  dicti  Chituar 
(ZichyOkm.  n.440). 

CIVEK?  1.  cövek. 

CIVORNA?  1.  cérna. 

COJTA :  «vizi  malmot  tartó  gúzskötél»  MTsz. 
(«cejte»  a.)  1646/1727  :  Az  molnár  tartozik  Sz.  Márton 
napjára  egy  czojtának  való  veszöt  vágni  (Gazdtört- 
Szemle V1I.124,  semptei  molnárok  céhszabályaiból). 
Ha  új  czojtának  a  fejét  megköti  és  reáüti,  tartozik 
a  gazda  1  forint  borral  (uo.).  Ha  az  molnár  minden 
konczon  egy-egy  új  gúzst  nem  köt  minden  czojtára, 
és  a  malombiró  esküdtjével  meglátja,  tartozik  25  pénz- 
zel. Ha  az  czojta  az  vizben  hever  ily  okon,  ha  az 
gazda  fát  ad  alája  az  czojtának,  tartozik  molnár  egy 
pint  borral  (uo.  125).  [Vö.  «Alkalmasint  vesszőből  font 
kötél,  amelylyel  a  malom  oda  van  erősítve.  Más  eéh- 
szabátyok  [melyek?]  czejle-nék  hívják,  az  1728-iki 
pedig  czintor-n.ak-»  Tagányi  Károly  jegyzete  no.  124.] 

COMBOS :  [crassis  femorilras ;  dickschenkelig]. 
1407  :  Nicolaus  dictus  Chonbus  [a.  m.  combos  ?]  (Múz. 
Soós).  1445:  Paulo  dicto  Czombos  (Múz.).  1467: 
Stephani  Chombos  (Lelesz  Acta  78  19). 

COMPÓ,  szompó  ? :  tinca,  tencha ;  schleihe 
NySz.  1211 :  isti  sünt  serui  Eld  Syquíteu  Piod  Duba 
Sompou  [a.  m.  compó  ?J  VVrus  Tolpa  (Pannh.  Tih.  15). 


109 


GONDRA— CUDAR 


CUKOR— CULÁS 


110 


1377  :  Andreas  dictus  Chumpo  [a.  m.  1.  v.  2.  «compó» 
MTsz.  ?]  (OL.  D.  38356).  1482:  Petro  Czonqw  (uo. 
18713).  1492 :  Georgiiis  Chomjw  (uo.  36992).  1548  : 
Vöttem  ket  czompot  ebedre  (OL.  Nád.  42).  1638 : 
Varga  hal  vagy  czompo  (OL.  UC.  2/34).  [Vö.  1.  és  2. 
compó  MTsz.] 

GONDRA:  sacconia, panniciüus,  udo,  saga;  regen- 
rock, lappén  NySz.  1500  :  Petras  Czondra  (Múz.  For- 
gách). 

CÖVEK,  civek  ?  :  bacillus,  paxillus,  clavus  li- 
gaeus,  sublica,  valliis,  tudes  ;  pfahi  NySz.  1346  :  Petri 
dicti  Ctfuek  [olv.  civek,  a.  m.  cövek  ?]  (Múz.  Kállay). 
1429  :  'Jacobi  dicti  Cwuek   (Pannh.    Tih.  18  1).    [Vö. 

MTSz.] 

CÚCA  ?  CÚCÁS  ?  1.  csúcsa,  csúcsás. 

CUDAR  ?  szudar  ?  :  tiu-pis,  deformis,  .sordidus  ; 
niedertrachtig,    hasslicb,    lumpig   NySz.    1413 :  Bene- 


dicti  dicti  Zudar  folv.  szudar  ?  a.  m.  cudar  ?]  (Sztáray- 
Okl.  11.125). 

CUKOR:  saccharura  candidura  etpelluciduniNySz.; 
[zucker].  1587 :  Egj  twnna  czivkorral  csinált  eleuen 
geombert  (OL.  Nád.  40).  [Vö.  1490 :  Czucarum  in 
parua  quantitate  (OL.  D.  26048).  1505  k. :  Pro  Czu- 
karo  (uo.  35798).] 

CULÁK?:  stipes;  pfahlNySz.  1523:  Petri  Chiolak 
[a.  m.  culák  v.  csulák  ?]   (Pannh.  42/G).    [Vö.  MTsz.]. 

CULÁKOS  ?  :  [stipitem  habens  ;  pfahl  habend  ?]. 
1437 :  Blasium  Chwlakiis  [olv.  ciüákos  v.  csulákos '?] 
(Lelesz  Acta  54  12).  [Vö.  culák.] 

CULAS:  [a)  sarcinalis;  mit  bündel ;  b)  pannosus  ; 
lappig?].  1480 :  Georgio  Czidas  (OL.  D.  18404).  Geor- 
gio  C/uclas  (Lelesz  Acta  90/18).  1489  :  Georgio  CJnvlas 
(Múz.  Kállay).  [Vö.  cula  NySz.  MTsz.] 


^ 


CSABA?:  [vanis,  valgus,  vatius;  krimimbeinig  ?'. 
1151 :  Ex  precepto  legis  comes  Heynncus  hiüus  rei 
prestaldum  nomiiie  Caha  [olv.  csaba,  csába  v.  kába  "?1 
constituit  atque  dedit  (Pannh.  31  X).  1237 :  Chaba 
[a.  m.  «csaba»  MTsz. "?]  cum  tribus  fratribus  (uo.  1/C). 
1267:  Ad  clausuram  wlgariter  r/möaguatha  uocatam 
(HazaiOkm.  VI.löO).  1275:  Ad  montem  excelsum  Chaha- 
bykteteu  uocatiim  fOL.  D.  902).  1347  :  Usque  ad  íinem 
cuiiisdam  clausure  in  wlgo  CAa  Z)rtgatafarka  dicte  (OL. 
D.  3909,  I.  AnjouOkm.  V.88).  1359:  Possessionibus 
C/ia&rtlaka  Monyorod  vocatis  (Múz.).  1368 :  Valle 
CAa&azurduka  vocata  (OL.  D.  5658).  [Vö.  MTsz.] 

CSABA  ?  :  stupidus,  delirus  ;  stumpfsinnig,  diimm 
NySz.  1151 :  Ex  precepto  regis  comes  HeJ^mcus  hiűus 
rei  prestaldum  nomine  Caba  [olv.  csába,  csaba  v. 
kába"?]  constituit  atque  dedit  (Pannh.  31/X).  [Vö.  a 
csaba  alattiakkal  és  MTsz.] 

CSACSOGtÁS,  csácsogás  :  dicaciías,  garrulitas, 
loquacitas ;  geschwiitz  NySz.  1712 :  Szajkót,  rigót, 
seregélyt,  pacsértát,  havasi  pintyet,  és  egyebeket 
ínekelésre,  csacsognsra,  szóllásra  [igyekezzék]  tanítani 
(GazdtörtSzemle  VII.417,'. 

CSAHÓ  ?  :  [sciurus  ;  eichhörnchen  ?].  1406  :  Alve- 
olum  Chahocherge  [a.  m.  csahó  ?]  vocatum  (ZichyOkm. 
V.479).  [Vö.  MTsz.l 

CSAHOL,  csahol  ?  :  [camlsiae  genus  :  eine  art 
hemd].  1458 :  Camisias  wlgo  Chahol  nouem  (Múz. 
Kállav)  1503  :  Duas  Camisias  maiores  Chahol  vocatas 
(OL.  í).  32834).  1516:  HarmjTich  Nydch  aranyas  chahol 
EwmaganalvYs  aranvas  chahol  (uo.  26367,  1.  Zolnai : 
Nyelveml.  206  és  208).  1523  :  Vnam  subbam  hermello 
subductam  et  V  Chahol  (OL.  D.  36999).  Indusia  wlgo 
Calhokath  (uo.).  1528 :  Caraisie  chahol  dicte  aureis 
philis  composite  (OL.  Nád.  48).  1530:  Chyahol  muli- 
ebre  duo  (OL.  UC.  98 '5).  1532:  \mm\  chcűiol  (OL.  L. 
in.16.  17).  [Vö.  fél-csahol] 

csaiiol-ing,  -eraeg :  [camisiae  genus ;  eine  art 
hemd].  1560  :  Kogistrom  az  feyer  ruháról  Ket  chahol 
emeg  aranias  hira  vagion  egeken  (OL.  Nád.  49). 

CSÁKÁNY,  csákán:  clava  cruciata,  runcina,  [ral- 
luin,  dolabra':  reuthaue,  streithammer  NySz.  1277:  Spc- 
culatores  de  Chakan  [a.  m.  csákány?]  (Mú/,.  Ertl). 
1277 '91 :  Speculatores  de  Chakan  (Múz.  Érdy).  1277/1328: 
Speculatores  de  ( hakan  (uo.).  1321 :  Insula  materna- 
liter  Chakan  Zygete  uocata  (01..  D.  2067  1.  Anjou- 
Okm. 1.643).  1327:  Yxűchakan,  hn.  (Múz.  Szilágyi 
Sándor).  1330 :  Arborem  piri  C/irtA-ajíkurtuele  dicti 
(OL.  D.  2617).  1393:  Lucas  dictus  Chakan  (Múz. 
Kállay).  1402 :  Cum  Maleys  fen-eis  wlgo  Chakan 
dictis  (Múz.  .Máriássy).  1490  :  Chyakan.  Zarwasilew 
(OL.  D.    26048).    1494:    Chakan   (uo.   26076).    Celtes 


wlgo  Chakan  (Enge!  :  GeschUngrReichs.  1.63).  Chakan. 
Reez.  Lorice  viles  (vjL.  D.  26076).  1518  :  Vnum  Sar- 
kulum  Chakan  (uo.  26184).  1520  :  Item  wlgo  czakan 
(uo.  26219).  1527:  Antique  plehek.  Chackan  (OL. 
Nád.  49)  1533  :  Chakan,  aso,  legyezew  íuo.  45).  1548  : 
Eg  czakany  Eg  tokos  szekercze  (uo.  48).  1557  :  Fer- 
ramenta  oblonga  vulgo  Chakan  saxifraga  (OL.  L. 
III.16.  17).  1564  :  Sarculi  Chyakan  vocati  (uo.).  1602  : 
Csákán  Pál.  Csákány  István  (SzékelyOkl.  V.185). 
Csákány  Imre  (uo.  197}.  [Vö,  liégyés-,  kővágó- 
csákány.] 

CSÁKÁNYOS :  clavum  habens ;  mit  beil  ver- 
sében NySz.  [mit  krampe  versében].  1548  :  Neg  sze- 
kercze chakanos  (OL.  Nád.  48). 

csákányos-kapa:  [ligo  dolabra  praeditus;  kramp- 
haue].  1545  :  Irtó  kapa.  Czakanos  kapa  (OL.  Nád.  40). 

csákányos-szekerce  :  [securis  dolabra  praedita ; 
mit  einer  krampe  versehenes  breitbeil].  1547:  Kilencz 
czakany  OS  szekercze  (OL.  Nád.  49). 

CSÁKLYA  :  contus,  hai-pago,  hama ;  enterhakeu 
NySz.  1288 :  In  Monté  Chaklya  [a.  m.  csáklya  ?] 
uocato  (Veszpr.  107,  Liüa  1).  1337  :  Aqua  Chaklya 
vocata  (AiijOuOkm.  III. 370).  1506 :  Ligna  ad  conduc- 
tionem  Nauium  que  Chaklya  dicitur  (OL.  D.  26122). 
[Vö.  vas-csáklya.] 

CSÁKÓ  :  «kiálló  szarvú»  MTsz.  (2.  jel.) :  der  ochs 
[oder  kuh]  mit  auswartsgebogenen  hörnern  BM.  1667  : 
Csákó  kékszörü  ökör  (DebrLt.,  1.  Njt.  XXII.518). 
1685  :  Lombos  csákó  tehén  (iio.  520).  'l686  :  Csákó 
ökör,  az  jobb  füle  ájos  (uo.  518).  Csákó  tulok  ökör 
(uo.).  1688  :  Barna  csákó  szemök  szabású  ökör  (uo.). 

CSALÁD :  a)  familia:  familie;  b)  domesticus,  famu- 
litium:  diener.hausgesindeNvSz.1257:  Medietatem  térre 
Chalad  [a.  m.  család  ?]  (Síni.  36.  sz.).  1272—90  :  Duas 
uillas  suas  hereditarias  Keetchalad  uocatas  in  Comi- 
tatu  Suprun  (Múz.).  1278 :  Quandam  terrara  castri 
Nitrensis  Chalad  uocatam  (Körmend,  Korlátkö-Appon. 
14/757).  1300  :  Possessionis  Chalad  (Múz.  Nagy  Imre). 
1346 :  Possessiones  Chalad  Chapodc/üaZarf  vocatas 
(Múz.). 

CSALÁN,  csallyán  :  1)  urtica,  acalyphe  ;  nessel 
Nyöz.  1311:  Arkjchalan  lm.,  a.  m.  csalán?!  (Anjou- 
Okm. 1.242).  II  2)  Isindon';  nesseltnch].  1538 :  trés 
Tezthemen  ex  quibus  duo  de  bibor  tcrcium  de  chal- 
lyan  (OL.  Nád.  48). 

CSALÁNOS,  csalyános,  csanálos,  csolyá- 
nos  :  [urticis  copiosus ;  nesselreich].  1346  :  De  pos- 
sessione  Chalanusv&ús.  (Múz.  Kállay).  1355 :  Vnam 
vineam  suam  Chalanus  vocatam  (uo.)  1379  :  Ad  quan- 
dam piscinam  Chalanus  uocatam  (OL.  D.  6609).  1395  : 


113 


CSALLYÁN-CSAP 


CSAPKOD    CSAPONG 


114 


Vsqiie  ad  ChalanosTpathak  (Lelesz  Met.  Ung  53). 
1411 :  Possessionum  prediorumque  Bezermen  Heges 
Chalanos  (ZichyOkm.  VI.147).  1459 :  Chalanus,  hn. 
(OL.  D.  15352).  1470 :  Habeo  vnuin  pratum  in  cho- 
lyanustiio  (uo.  17462).  1499  :  In  possessione  Chanalos 
vocata  (KároIjiOkl.  III.39). 

CSALLYÁN,  1.  csalán. 

CSALFA:  halophanta;  betrüger  NySz.  1563: 
Paulus  Czalfa  (OL.  UC.  27/57). 

CSALÓ  :  a)  fraiidulentus,  mendax ;  trügerisch, 
lügneriscti ;  b)  deceptor,  frustrator,  eircumscriptor ; 
betrüger  NySz.  1227  :  Quorum  nomina  hec  sünt  vide- 
licet  Vnaka  Beneduc  Cholov  [a.  m.  csaló  ?]  Bas  Guncha 
Pete  Munka  ( Veszpr.  9,  Kál).  1401 :  Nicolaum  Chalo 
(ZichyOkm.  V.233). 

CSALÓKA  :  a)  fraiidulentus,  falsus  ;  trügerisch, 
falsch  ;  b)  fraudator,  circiüator,  halophanta  ;  betrüger, 
schAvindler  NySz.  1490  k. :  Michaeli  Chaloka  (OL. 
D.  26252). 

CSALYÁNOS,  1.  csalános. 

CSAMANGÓ :  a)  «kutyapecér,  sintér»  MTsz.; 
schinder,  abdecker  BM  ;  b)  «dologtalan  ember»  MTsz. 
1737:  Csamangó  József  (Reizner:  SzegedTört.  IV.521). 

CSANAK  :  [scyphus  ;  becher,  kelch].  1367  :  Vnum 
cyfum  argenteum  Avlgo  Chanak  [a.  m.  csanak  ?]  dic- 
tum  (Múz.  Kállay).  1677  :  Az  Incattus  házában  meg- 
találta elveszett  csanakját.  Házánál  ismert  meg  egy 
csanakot  (DebrJk.).  [Vö.  MTSz.] 

C  SAN  ÁKOS  ?  :  [scyphum  habens  ;  becher  ha- 
bend].  1498  :  Honestam  mulierem  Vrsulam  Chanakosne 
[a.    m.    csanakos  ?]    dictam    (KárolyiOkl.    III. 30,    31). 

CSANÁLOS,  1.  csalános. 

CSÁNGÓ,  1.  cankó. 

1.  CSAP,  vö.  alulcsapó,  fölülcsapó,  le-, 
megcsap. 

2.  CSAP  :  1)  [pensile  ;  gehange  ?].  1458  :  Vnum 
lewegew  wlgo  Chaj)  quod  sólet  mulieribus  appendi  ad 
crines  deauratum  (Máz.  Kállay).  ||  2)  doliarium  verucu- 
lum  ;  der  zapíf  [zapfen]  an  fassern  NvSz.  (1.  jel.). 
1490  :  Chyap  de  cupro  (OL.  D.  26048).l591 :  Instru- 
menta  ad  cellaria  necessaria  héber,  csapok,  csap  fúrok 
OL.  UC.  77/10).  1719  :  A  lévai  község  korcsmárosa, 
midőn  Szent  Mihály  naptól  fogva  újesztendeig  folyatja 
a  község  csapját,  hasonló  hittel  köteles  lesz  a  fö- 
lül megirt  punctumok  megtartására  (GazdtörtSzemle 
III.272).  II  3)  [?].  1632:  Az  malomhoz  való  apros 
szer  szamot,  az  korong  vasat  is,  czapot  es  egieb 
kusaly  talp  vasat  (OL.  UC.  3/20).  [Vö.  réz-,  vas- 
csap. | 

csap-fogó  :  [forceps  ferrea  ;  zapfenhahn  ?].  1553  : 
Duos  Terebellos  chap  fwro  et  duos  chapfogo  (OL. 
Nád.  49).  1556 :  Forceps  ferrea  chap  fogó  vocata 
(OL.  UC.  99/27).  1597 :  Czap  furo.  Czap  fogó  [«pin- 
czeeszközök»  Szám.  jegyz.]  (uo.  101/3). 

csap-fúró  :  zapfenbohrer,  zwickbohrer  NySz.  1510 
k.  :  Wagokesth,  Cyapfuro,  patkowero  (OL.  D.  26251). 
1553  :  Duos  Terebellos  chap  fivro  et  duos  chapfogo 
(OL.  Nád.  49).  1587  :  Eg  chap  fivro  (OL.  UC.  12/42). 
1591 :  Instrumenta  ad  cellaria  necessaria  héber,  csa- 
pok, csap  fúrok  (no.  77/10).  1597  :  Czap  furo.  Czap 
fogó  I«pinczeeszközök»  Szám.  jegyz.]  (uo.  101/3). 

csap-szók:  [?|.  1587:  Eg  cAop  2;eA:  [« a  présházban, 

Magyar  Oklevél-Szótár. 


t.  i.  a  mire  leülnek,  tehát  nem  Weinschank»  Szám. 
jegyz.]  (OL.  UC.  12/42).  1616  :  Ezen  házban  [a  prófont- 
házban]  egy  csapszék,  két  öreg  csapló  kupa  (Gazd- 
törtSzemle VI.125).  [Vö.  NySz.] 

CSAPKOD,  vö.  megcsapkod. 

CSAPLÁR :  oenopola,  tabemarius,  vinarius ; 
schenkwirt  NySz.  1400  :  Michaelem  Chaplar  (Zichy- 
Okm. V.192).  1416 :  Paiilum  Chaplar  (OL.  D.  10431). 
1418  :  Barnabam  Chaplar  (ZichyOkm.  VI.521).  1420  : 
Clementem  Chaplar  (uo.  VI. 594).  1453 :  Nicolaus 
Chaplar  (OL.  D.  14696).  1478  :  Gregorium  Chaplar 
(Körmend,  Heim  590). 

CSAPLÓ-KUPA  :  1616:  Ezen  házban  [a  prófont- 
házban]  egy  csapszék,  két  öreg  csapló  kupa  (Gazdtört- 
Szemle VI.Í25). 

CSAPÓ :  1)  nacca,  lanarius,  fullo  ;  walk^r,  woU- 
arbeiter  NySz.  (3.  jel.).  1213:  Speculatores  de  Zala  Jou- 
bagiones  predicti  castri  [t.  i.  Castriferrei]  Wossos  Pota 
Zerma  Chopov  [a.  m.  csapó  ?]  Noge  (Körmend  II/8, 
Szentgothárd  2).  1228 :  Libertinos  quorum  nomina 
hec  sünt  Marchus.  Mortunus.  Chopov.  Muna.  Tenke 
(HazaiOkm.  III.l).  1237:  Wduornici  de  uilla  Borost 
quorum  nomina  Itol  Chopou  Petur  Medue  (Múz.  Középk. 
oki.  11.  sz.).  Vdornici  de  uilla  Borost  quorum  nomina 
Itol  Copou  [így]  Petur  Medue  (uo.  9.  sz.,  vö.  Wenzel 
11.73).  1283 :  Andreas  filius  Chopou  (OL.  D.  1153). 
1288 :  Petri  filii  Chopo  (Veszpr.  109,  Szepezd  2). 
1351 :  Petrus  filius  Chapou  (Körmend,  Heim  122). 
Nicolaus  Chapou  (KárolyiOkl.  1.196).  1374 :  Nicolaus 
dictus  Chapou  (Lelesz  Acta  8  4).  Johannem  dictum 
Chapou  (ZichyOkm.  III.577).  1397:  Johannem  dictum 
Chapo  (uo  V.40).  1413 :  Michael  dictus  Chapo  (uo. 
VI.283).  1424:  Petro  dicto  Chapo  (Múz.  Kisfaludy). 
1424/1498 :  Jacobus  Chapo  (OL.  D.  12800).  1425 : 
Georgio  Chapo  (Körmend,  Heim  745).  1428 :  Bene- 
dicto  Chapo  (Veszpr.  11,  Lovas).  1436  :  Benedictuin 
Chapo  (Pannh.  23/B).  Lucas  dictus  Chapo  (Lelesz 
Acta  53/50).  Petro  Chapo  (Múz.  Kisfaludy).  1437: 
Georgio  Chapo  (Pannh.  64'H).  1438  :  Paulus  Chapo 
(uo.  17/Nn).  1449  :  Jacobi  Chapo  (Lelesz  Acta  61/62\ 
1458  :  Andreas  Chapo  (OL.  D.  15213).  1459  :  Gallo 
Chapo  (Múz.  Kállay).  1463 :  Benedicto  Chapo  (OL. 
D.  15875).  1468  :  Damiani  Chapo  (Veszpr.  107,  Haj- 
máskór 3).  Simon  Chapo  (Múz.  Kállay).  1476  :  Fran- 
ciscus  Chapo  (Könnend,  Heim  576)  Benedictus  Chapo 
(Békefi :  PilisiApáts.  434).  1478 :  Stephanus  Chapo 
(Veszpr.  107,  Egerszeg  16).  1482:  Petro  Chapo  (Veszpr. 
9,  Kovácsi).  1485  :  Elias  Chapo  (Veszpr.  11,  Merenye). 
1498:  Elia  Chapo  (Múz.  Kállay).  1519:  Benedicto 
Chapo  (Körmend  III/l,  Ugal  64).  jj  2)  machaera ; 
schlachtschwert  NySz.  (2.  jel.)  [framea].  1484;  Fra- 
meam  wlgo  Chapo  (Múz.  Kisfaludy).  1519  :  Arma  niea 
Chapo  vocata  et  cingulum  meum  (Lelesz  Acta  125/62). 
[Vö.  szűr-csapó.] 

csapó-fa  :  hostorium  ;  streichholz  NySz.  1509  : 
Cum  quodam  ligno  wlgo  Chapoffa  Sebastianum  lite- 
ratum  percussit  (OL.  D.  21967). 

csapó-kapu :  [pons  levatorius,  janua  caduca,  deci- 
dua ;  fallthor].  1532 :  Ad  pontem  leuatorium  chapo 
kapw  (OL.  Nád.  48). 

csapó-szűr :  1669  :  Egy  jó  öreg  ujjas,  galléros 
csapószür  (GazdtöitSzemle  1.94). 

csapó-zár :  [fallklappe,  schnappschlossj.  1637 : 
Egy  fel  szer  aj'to,  kichin  chapo  zar  rayta  (OL. 
UC.  14/43). 

CSAPONG :  íiuctuo,  labare  sermone ;  wanken 
NySz.  (3.  jel).  1751:    A   beszédbe   csapong,    hol    azt 


115 


CSAPOS-CSAT 


CSATA— CSAVAR 


116 


mondja,  NádudvaiTa  küldötte  [a  pénzt],  hol  pedig  el- 
vesztette (DebrJk.). 

CSAPOS?:  U99:  Chopos  [olv.  csapos?]  cum 
filiis  scilicet  Fumos  et  Figud  (Veszpr.  16,  Vespr. 
Eecl.).  1481 :  Sebastiamim  Chapos  (Körmend,  Raiky 
60).  1546 :  Vnus  cantarus  chapos  (OL.  NRA.  23/83). 
[Vö.  MTsz.  ?] 

csapos-erszény?:  1545:  Öt  zaz  c/ify;o.9  [olv.  csa- 
pos V.  csapós  ■?]  erzen  (OL.  Nád.  49). 

CSAPÓS-ERSZÉNY?   vö.    csapos-erszény. 

CSÁPRÁGr :  dorsuale,  phalerae,  stragulum,  tegu- 
mentum  equi ;  schabracke,  pferdedecke  NySz.  («caf- 
rang»  1.  jel.  a.).  1493 :  Equnm  et  chapragas  etc.  misi 
(EPSz.  fol.  32).  1511 :  Vnam  frameam,  vnum  Czapprak, 
vnum  Timpaniun  (Mviz.  Forgách).  1549  :  Három  capragh 
beleny  eg  uegh  bagazyat  (OL.  Nád.  48).  1552  :  Ég 
capragóth  (uo.).  1598 :  Una  cutis  turcica  ad  meusam 
chaprag  vulgo  vocata  (OL.  UC.  36/34).  [Vö.  cafrang.] 

CSÁRDÁS?:  1469:  Stephanus  Czardas  [«nem : 
csordás»    Szám.  iegjz. ;  =  csárdás  ?]  (OL.  D.  32365). 

CSARNA  :  niger  ;  schwarz  NySz.  1211 :  [Udvor- 
nici]  Neugrad  Varous  Vosud  Medue  Maca  Merch 
Charna  [a.  m.  csarna  ?]  Michou  Euzen  (Pannh.  Tih. 
1/5).  1475 :  Duas  vaccas  fekethe  Charna  et  alia 
thompa  Barna  (Múz.  Kállay,  No.  1160).  Vnam  vaccam 
nomine  Cbibere  Charna  et  aliam  vaccam  langas 
(uo.).  [Vö.  NjT.  XXIX.271,  és  :  1759  :  Hej  cserne,  hej 
barna  hajsd  le  a  szar\adot  (Csiksomlyói  misztérium- 
ban, Régi  M.  Könj-vtár  in.l86).] 

CSÁSA,  1.  csésze. 

CSÁSZÁR :  Caesar ;  kaiser  NySz.  [imperátor]. 
1221 :  Causam  que  uertebatur  inter  Medue  et  Cazar 
[olv.  császár  v.  kazár "?]  (Pannh.  58/A).  1233  :  De  uilla 
Chasar  (Múz.  Forgách)  1238 :  Pous  filius  Chazar 
(Könnend  IH  6,  Körmend  1)  1343  :  Emericum  dictum 
Chazar  (OL.  D.  27271).  1422  :  Stephani  de  Chazar 
(Múz.).  1434  :  Michael  Chazar  (uo.).  1445  :  Benedictum 
Chazar  (Lelesz  Acta  55  22).  1452  :  Michaele  Chazar 
(OL.  D.  14523).  1469  :  Nicolao  Chazar  (Múz.  KáUay). 
1474:  Thomas  Chazar  (Múz.  TörtTárs.  4).  1475  :  Micha- 
elis  Chazar  (Múz.).  1478 :  Blasius  Chazar  (OL.  D. 
18145).  Emericum  Chazar  (Körmend,  Heim  590).  1485  : 
Gregorius  Chazar  (Veszpr.  11,  Merenve).  1488:  Antho- 
nius  Chazar  (OL.  D.  32000).  1489':  De  casti-o  Chazar- 
wara  vocato  in  Comitatu  Warosdiensi  (Könnend  1/7, 
Szalonok  30).  1506  :  Matheus  Chazar  (Múz.  Kállay). 
1508  :  Petrus  Chazar  (Múz.).  1520  :  Antonius  Chazar 
(uo.). 

császár-lapát :  [?].  1597 :  Czaszar  lapath  1  (OL. 
UC.  101/3). 

császár-madár,  -madara :  attagen,  attagena,  bo- 
nosa,  tetrao  bonasia  ;  haselhuhn  NySz.  1504  :  Phasia- 
norum,  perdicum  et  Caesareorum  vvígo  Chazarmadara 
nuncupatorum  (OL.  lad.  H.,  II.  Ulászló  1504-iki  törv. 
18.  §.).  Item  aucupia  fasianorum  et  Cesareorum  wlgo 
chazarMadara  nuncupatorum  (uo.).  1545 :  Keth  császár- 
madara (OL.  Nád.  42).  1549 :  Vöttem  eg  császár 
madarat  (uo.  42).  1588  :  Egy  faith  Madár  ert  Egy 
Chiaszar  madár  ert  Egy  hwros  madár  ert  (OL.  UC. 
64/35).  1596  :  Singulos  aues  chaszar  madara  vocatas 
(uo.  11/50). 

CSAT :  hamus,  fibula ;  spange  NySz.  1211 :  Hii 
sünt  ioubagiones  Wilraos  Vzos  Chot  [a.  m.  csat  ?] 
(Pannh.  Tih.  1/5).  1368/1421:  Peruenissent  ad  locum 
(|ui  dicitur  wlgo  O/írtívanus  halála  [a.  m.  csat?] 
(Körmend  III/4,  Batthyán  31).  1520  :  Balthcum   w  Igo 


maycz  muliebre.  Chath  et  fark  sünt  deaiirata.  Boglár 
non  sünt  deaurata  (OL.  D.  26277).  1536  :  Vnum  Maycz 
sew  Zoretho  cum  fine  et  chat  et  buUis  argenteis  super 
velutum  nigrum  (OL.  Nád.  48). 

csat-szíj,  -szi?:  [copiüa;  koppelriemen  ?].  1597: 
Hinthora  való  Czat  szy  [így]  (OL.  UC.  101/3). 

CSATA :  a)  agmen,  turma ;  schaar,  tnippe ;  b) 
classicum,  praelium,  pugna :  schlacht,  kampf  NySz. 
1250/1324:  Cadit  in  C/iöí/írtkutfeu  [a.  m.  csata?] 
(HazaiOkl.  18).  1254/1324:  Cadit  in  C/iaí/jakutfeu 
(OL.  D.  1589).  1602:  Cziata  Sándor  (SzékelyOkl. 
V.24.S). 

CSATINA?:  [clamor,  strepitus;  larm,  gerausch?]. 
1240  k. :  Nomina  coquonim  de  eadem  villa  sünt  hec 
Syidev  feuche  chotina  [olv.  csatina  ?]  Zubud  vros 
Zumboth  (Pannh.  61  8).  [Vö.  csatináz  MTsz.  ?] 

CSATLÓ-PA  :  subscudes;  leiste,  querholz  NySz. 
1587:  Az  haz  heyan.  Chathlo  fa  Csigha  keötel  (OL. 
UC.  46/74). 

CSATLÓS  :  ductor  equitum  ;  herrschaftshayduck, 
vorreiter  NySz.  (2.  jel.)  1634 :  Kettő  [a  posták  közül] 
mindenkor  ittfen  [igy  ?]  légien,  ejelis  utonis  csat- 
losink  közöt  hallion  bennek  magunk  szaUasan  (Magj-ar- 
orsz.  közgazd.  és  közműv.  állap,  ezeréves  femiáUá- 
sakor  Vni.896,  fejedelmi  rendeletben,  vö.  Gazdtört- 
Szemle  VII.131).  1668  :  Az  ö  Nagysága  Csatlósa  (OL. 
UC.  1/21). 

CSATÓ  ?  :  1274  :  Libertinum  suum  Chotou  voca- 
tum  (Múz.).  1323  :  HenchljTii  íilii  Chotow  (HazaiOkm. 
IV.122).  1602  :  Csató  János  (SzékelyOkl.  V.228).  Csató 
István.  Csató  Márton  (uo.  234).  |Vö.  « Csató  v.  csató- 
lábú :  kinek  a  lába  térdnél  befelé  görbfíl.  Szilágj"  m. 
Znah»  László    Géza    adata    az    új    Nagy    Szótárhoz.] 

CSATORNA,  vö.  abrakosztó-,  vízfogó-,  víz- 
vetó'-csatoma. 

CSATORNÁS:  canaUtius ;  ausgehöhlt  NySz. 
(1.  jel.)  [cistema  vei  canaü  praeditus;  mit  einer  cisterne 
oder  kanál  versehen  ?J.  1505 :  Tribus  Molendinis 
quarum  [igy  ?]  duo  in  Naghaghwj'z  et  tercium  in 
Chatornasmalom  fluuiis  nuncupatis  (Lelesz  Prot.  n.49a). 
[Vö.  csatorna  NySz.  1.  és  3.  jel] 

CSATOS :  fibulam  habens ;  mit  einer  schnalle 
versehen  NySz.  1463  :  Anthonio  Chathos  (Lelesz  Acta 
7414).  Anthonium  Chathos  (OL.  D.  31803). 

csatos-szíj,  -szi :  [lórum  fibula  praeditum ;  mit 
einer  schnalle  versehener  riemen].  1597 :  Gzatos  szy 
(OL.  UC.  101  3). 

CSÁ VÁLÁS  :  elaboratio  coriorum ;  das  gerben 
NvSz.  (1.  jel.)  1706  :  Egy  róka  bőr  csáválásátul  4  d. 
Egy  öreg  juh  bőr  csáválasattd  12  d.  (MTörtTár  XVIII. 
256).  1735 :  Rók^aihöv-csáválástul  II1/2  dénár  Öreg 
hkrk-axhöv-csáválástul  IIV2  dénár  (GazdtörtSzemle  IH. 
347).  [Vö.  csáváitatás.] 

CSÁVÁLATLAN:  [infectus,  crudus  j ;  ungegerbt 
BM.  1706 :  Csáválatlati  bőrök  limitatioja.  Egy  jó 
öreg  rókabör  csúvdlaflanlf. 80d.  (MTörtTár  XVni.256). 
Szép  vidra  bör  csáválaÜan  2  f.  (uo.). 

CSÁVÁLTATÁS:  [elaboratio  coriorum;  das 
gerben].  1669  :  Egy  rókabör,  a  ki  szép  1  frt  50  dénár 
CsáváUntásálul  9  dénár  (GazdtörtSzemle  1.91).  [Vö. 
csáválás.] 

CSAVAR  :  a)  verto,  verso  ;  drehen,  wedeln  ;  b) 
exprimo ;  pressen,  winden  NySz.  1478 :  Anthonium 
Chauaro  (Körmend  Heim  590).  1505  :  Andrea  Chaxvar 


117 


CSAVARGÓ -CSEKE 


CSEKÉLYSÉG— CSÉLLYE 


118 


[a.  m.  csavar,  névül  használva  ?]  (Pannh.  34/N).  1602 : 
Csavar  Gáspár  (SzékelyOkl.  V.191).  1630—48 :  Hogy 
valami  rósz  erkölcsű,  felrugó,  vagy  ki  magát  ördög- 
lené, s  el  nem  menne  ember  alatt,  olyat  [t.  i.  lovat] 
ne  találjon  venni,  vagy  farka  csavarót,  mert  ur  alá 
illetlen  és  gyalázatos  az  farka  csavaró  ló  (Gazdtört- 
Szemle  1.288). 

CSAVARGÓ :  erro ;  landstreicher,  vagabund  NySz. 
(5.  jel.)  1489  :  Martinum  Chaivaryo  (Lelesz  Acta  98/31). 

CSAVAROG :  vagor,  divagor ;  herumschweifen 
NySz.  1584 :  Azth  mongak  chak  chawarogh  (OL.  UC. 
56/33). 

CSEBER,  1.  csöbör. 

CSÉBRÉS,  1.  csöbrös. 

CSÉCSÉL  :  isugo,  lacto  ;  saugen].  1549  ;  Chedieló 
borj^v  (OL.  Nád.  41).  Chccheló  boryw  barom  (uo.  49). 
[Vö.  csecsei  MTsz.J 

CSÉCS-ÉMÖ  :  infans ;  saugUng  NySz.  1549  :  Eg 
checheniew  idey  boryw  (OL.  Nád.  41  és  49). 

CSECSES  ?  :  mammosus,  mammatus  ;  volibrüstig 
NySz.  (1.  jel.)  1480  :  Georgio  Cheches  [a.  m.  csecses 
V.  csécsesPJ  (OL.  D.  18313). 

CSÉCSES  ?  :  «liimlölielyes»  MTsz. :  der  die  blat- 
tern  oder  pocken  hat  BM.  1480  :  Georgio  Cheches 
[a.  m.  csécses  v.  csecses  ?]  (OL.  D.  18313). 

CSECS-TÓ :  «mely  azokat  a  helyeket  látta  el 
vízzel  (szoptatta),  a  hol  a  vejszék  fel  voltak  áUítva» 
(Hermán  0.  :  MHalászat  H.776).  1224/1389 ;  Piscinam 
que  wlgo  Chechtoiv  dicitur  (MonStrig.  1.247).  1367 : 
Prope  piscinam  Chcchtou  vocatam  (OL.  D.  5539).  1478  : 
Piscine  Chechtho  et  aliarum  piscinarum  (Múz.). 

CSÉDÉR,  L  csődör. 

CSEGE  ?  CSÉGE  ?  L  cége. 

CSEGÖ:  i?j.  1378:  Viam  wlgo  C/iCí/okuthkemene 
vocatam  (OL.  D.  6506).  1499  :  Thoma  Chcgeio  (Károlyi- 
Oki.  IH.35).  [Vö.  cége?] 

CSEH :  [Bohemus,  Bohemicus ;  der  böhme,  böh- 
misch].  1146 :  De  centurionibus  uicinis  Ceh  [a.  m. 
cseh?]  Henricus  Cherbela  (Pannh.  5  Hh).  1269:  Ab 
vna  parte  Cheh  íilio  Pochima  comitis  (Múz.).  1359  : 
Petro  dicto  Cheh  (Veszpr.  106,  Dec.  Episc.  14). 
1364/1399 :  Johanne  íilio  Petri  dicti  Cheh  Comite 
wlgo  Greb  dicto  de  Gyznoyow  (OL.  D.  5277).  1368: 
Johannem  dictum  Cheh  (Miiz.  Máriássy).  1398  :  Eme- 
rico  dicto  Cheh  (Múz.).  1404  :  Petri  dicti  Cheh  (uo.). 
1597  :  Az  mosó  házban.  Czeh  módra  czinalt  Parazt 
kal'has  kemencze  tOL.  UC.  101/3).  |?  Helyn.  szárm. : 
1281 :  Villám  Kalaman  Chehy  vocatam  (Könnend, 
Heim  10).  1436  :  Possessionibus  Azzonfalua  Myhal- 
falua  Chehíj  et  Mendzenth  vocatis  (Múz.).] 

cseh-oldal  ?  -ódal :  [pars  currus ;  ein  gewisser 
theil  des  wagens].  1597 :  Ketth  szekérre  való  czeh 
I  olv.  cseh  v.  céh  ?]  odal  (OL.  UC.  101/3).  Zekerro  való 
czeh  odal  par  1  (uo.). 

cseh-posztó :  [pannus  Bohemicus ;  böhmisches 
tuch|.  1553:    Panni    rubei  Che   Pozto  (OL.  Nád.    49). 

CSÉK  ?  CSÉK  ?  1.  csök. 

CSEKE  :  íVJ.  1198  :  Hec  uomina  .seruorum  Pethe 
Chekc  Aruhd  (Könnend  II  8,  Szentgothárd  1).  1211 : 
Hü  sünt  ioubagiones  Deme  Cehe  [olv.  cseke  ?J  Buhteh 
Behneh  (Pannh.  Tih.  1/5).  Hü  sünt  pulsatores  Adomas 


Cheke  Aianduc  Feuche  (uo.).  Hü  sünt  agasones  Pocud 
Chcke  Buine  Celey  (uo.).  Hü  sünt  qui  salcs  Ecclesie 
soluunt  Pica  Cheke  Acentus  Redenptus  (uo.).  Isti  sünt 
exequiales  Keueh  Zorida  Cheke  Bota  (uo ).  Isti  sünt 
agricole  Suge  Cheke  Wsud  Bolchou  (uo.).  Isti  sünt 
serui  Karasun  Chikireu  Cheke  Giocud  (uo.).  Isti  suut 
ioubagiones  Latamas  Cheke  Fosca  (uo.).  Isti  sünt 
ioubagiones  Cheke  Thencu  Muncha  Tucus  (uo.).  Isti 
sünt  uinitores  Cheke  Piscut  feuche  Wasard  (uo.).  1222  : 
Nomina  uero  hominum  hec  sünt  Cége  Vümod  Cekeu 
Prugoy  Ceke  Forcos  (Pannh.  3/L).  1229  :  Quorum 
nomina  mixtim  hec  sünt  Mihal  Bethme  Cheke  Habur 
(uo.  5/Gg).  1237/1325  :  In  uilla  Lula  Jefyan  Kesereu 
Sumug  Cheke  Phylteu  (Veszpr.  107,  Lula  2).  1267: 
Peche  centm-io.  CJieke  centimo  (OL.  D.  619).  1289/1426  : 
Quoddam  Stagnum  quod  C/ieA;ezatuna  vocatur  (Hazai- 
Oki.  115).  1386  :  In  loco  Komac/íeA;e  dicto  duq  Jugera 
(Veszpr.  14,  Szentkirály-szabadja).  1448  :  Ad  quandam 
vallem  CAe/tdakathorka  vocatam  (OL.  D.  36391).  [Vö. 
cseke  MTsz.  ? :  esek,  csekik  NySz.  ?]  [Vö.  cége  ? 
csekő  ?] 

CSEKÉLYSÉG:  res  pai-va;  kleinigkeit  NySz. 
[paucitas,  exiguitas ;  wenigkeit].  1769 :  tavaly  Pün- 
köst  előtt  más  félhéttel  érkezvén  hozzánk  [Esterházy 
gr.  püspök,  egyházlátogató]  Emödre  tizenkét  óra 
tájban  ki  mentünk  eleiben  a  Falun  kivül  az  holott 
tsekélységem  szerint  köszöntöttem    (CanonVisit.    197). 

CSÉKLYE  ?  :  tendiciüa  ;  schlinge  NySz.  1240  k.  : 
Nomina  vduornicorum  de  eadem  villa  hec  sünt  Tad 
Chyd  Cliekle  [a.  m.  cseklye  ?]  Malocoz  Colombu 
(Pannh.  61'8).  [Vö.  csekle  MTsz.] 

CSEKŐ:  [■?].  1211:  Isti  sünt  ioubagiones  Chekexi 
Mana  Kemus  Matoy  Vnoca  (Pannh.  Tih.  1/5).  Isti 
sünt  agricole  Mochy  Semchi  Chekeu  Elee  Vsud  (uo.). 
Isti  sünt  exequiales  Onda  Sentus  Chekeu  Demeu  (uo.). 
1222 :  Nomina  uero  hominum  hec  sünt  Cége  Vilmod 
Cekeu  Prugoy  Ceke  Forcos  (Pannh.  3/L).  1389  :  Ad 
vadum  qui  wlgariter  Chekorewj  appeÜatur  (Akad.  5). 
1468  :  Michael  Chekew  (Múz.  Kállay).  [Vö.    cseke  ?] 

CSEL  ? :  insidiae,  dolus,  astutia ;  Ust,  hinterlist 
NySz.  1309  :  Quendam  seruum  nomüie  Budur  íiHum 
Chel  [a.  m.  csel  ?[  (Veszpr.  13,  Szölös  Zala  m.). 

CSELEGLYÉS,  1.  csereklyés. 

CSELEKÉDET:  [fascmatio ;  behexung].  1731: 
Cserépre  álltatta  az  megnyomorodott  személyt  és 
mind  az  háromszor  elaludt  az  füst ;  úgy  próbálta,  ha 
cselekedet  vagyon  e  rajta  (Reizner  :  SzegedTört.  IV.485). 
[Vö.  NySz.  más  jel.] 

CSELEKÉSZIK,  L  cselekszik. 

CSELEKÖSZIK,  1.  cselekszik. 

CSELEKSZIK,  cselekészik,  cseleköszik,  vö. 
megcselekszik. 

CSELLEG?  :  1599  :  A  czellegben  I  határrész  neve] 
való  favágástól  és  jégvágástól  ételt  nem  adott  (Canon- 
Visit. 148).  A  czellegben  is  egy  egy  napi  favágással 
tartoznak  (uo.).  Szántó  földek  is  vagjniak ;  az  alsó 
nyomáson  egy  darab  föld  a  Czelleg  mellett  Feleknek 
hivják,    mind  a  Prédikátoré    (uo.    149).   |Vö.   Nj'Sz.  ?] 

CSÉLLE-MALOM  ?  1.  csillye-malom. 

CSELLÓ  ?  :  Imobilis,  inconstans,  Icvis,  temcrarius  ; 
wankelmüthig,  leichtsinnig  ?J.  1409 :  Andree  dicti 
Chellev  (HazaiOkl.  345).  [Vö.  MTsz.?] 

CSELLYE :  [currus  levior,  vehiculum  rusticum; 
bauernwagen].    1285/1358 :    De    curru    magnó    wlga- 

8* 


119 


CSÉMA— CSÉNDÉR 


CSENDES— CSÉP 


120 


riter  mása  vocato.  De  curribus  leuioribus  Chelle 
vocatis  (OL.  D.  4708).  1619 :  Tenentur  poríare  ad 
castnun  fenum  cum  vno  chelle  (uo.  37007).  1520  : 
Ligna  septem  czellye  (OL.  Nád.  42).  1559  :  Negwen 
chellye  zenat  (U.  I.).  [Vö.  csellye  és  2.  3.  csille  MTsz. ; 
Civillé  CzF. ;  csillye-szekér  ;  «csekély  terhíi  szekér»  SI.J 

cséllye-malom?  1.  csillye-malom 

CSÉMA?  1.  csima. 

CSÉMASZ?  1.  csimasz.    ' 

CSÉMATA  ?  1.  csemete. 

CSÉMÉLET  :  cjnnatilis,  vestis  undulata,  vestis 
cymatili.«,  undulatus  pannus ;  schamlotkleid,  atlasskleid 
NySz.  1480  :  Trés  Subbas  \Tiam  pui-puream  aliain  de 
pemisio  et  terciiun  de  Chemeleth  (Lelesz  Acta  90/2). 
1490:  Cruces  nigri  de  chemeleth  (OL.  D.  26048). 
Peciam  vnam  de  Chemeleth  nigro  (Körmend  IV/5, 
m-.  45).  1504:  Síibbam  de  Chemeleth  (uo.  111/5,  Zá- 
kány 34).  1509  :  Trés  tnnicas  vmam  de  thabyth  aliam 
de  chemeleth  et  terciam  de  Raach  kamoka  (OL.  D. 
21965).  1524 :  Legauit  pallium  de  chemeleth  (Múz. 
Kállay).  1529  :  Vna  pecia  de  czemelet  coloris  pauonacii 
wlgo  zederyes  (OL.  Nád.  49).  1539  :  Supicha  cemelet 
vulDea  (uo.  48).  1553  :  Kar  kapa  werews  liabos  cheme- 
leth (uo.).  [Vö.  1311  :  Casiüam  de  Chemelete  nigro 
(MouStrig.  n.637).  1434 :  Unam  tunicam  de  chemeleto 
(ZalaOkír  11.483).  1494 :  De  Chemelotho  Sethethkek 
una  pecia  (Engel :  GeschUngrReichs  L82).  Una  pecia 
Chemelothi  rubei  coloris  (uo.).] 

CSEMETE,  csémata?  csémétő?  csimota: 
a)  frutex,  surcuhis,  arbuscula,  \ibumum,  myrica  ? ; 
setzling,  pfropfreis,  staude ;  to)  puUiüus,  progenies, 
stirps  :  spross,  nachkömmüng  NySz.  1211 :  Isti  sünt 
uinitores  Tompa  Cemete  Jiike  Sebeth  (Pamih.  Tih. 
1/5).  Hii  sünt  agasones  Celey  Chema  Chemata  [a.  m. 
csemete?]  Chemorog  (uo.).  Vdomici  de  Mortus  Mi  sünt 
Hoda  Erizeu  Chemothey  [igy?  a.  m.  csemete?]  Segue 
(uo.).  1240  k. :  Mansiones  seruorum  Comud  Cymotey 
]a.  m.  csemete  ?]  (Pannh.  61/8).  1328:  Doininicum  íilium 
Chemetw  [olv.  csemetö,  a.  m.  csemete?]  (ZichyOkm.  1. 
308).  1354.:  Nicolai  filü  Chemethe  (OL.  D.  4407, 1.  Anjou- 
Okm.  VL163).  1419  :  Stephano  dicto  Chymotha  (Zichy- 
Okm. VI.560).  1426:  Anthonius  Chemethe  (Múz.  Kende). 
1429  :  Anthonio  Chemethe  (Lelesz  Acta  48/75). 

CSÉMÉTŐ  ?  1.  csemete. 

CSÉMMA  ?  1.  csima, 

CSÉMÖR?  1.  csömör. 

CSEMPES  ?  CSEMPÉS  ?  vö.  csempész. 

CSEMPÉSZ?  CSEMPÉSZ?:  1221:  Quorum 
uidelicet  aratorum  nomina  sünt  hec  Sop  Chempez 
|olv.  csempes,  csempés,  csempész  v.  csempész?] 
Wasard  Pozor  Chuma  Etcha  (Pannh.  4/B).  [Vö.  csevi- 
2)es,  csempés,  csempész,  csempész  MTsz.  ?j 

CSÉNÁL,  1.  csinál 

CSENDÉ?:  [sarmenta  arida;  reisholz  ?].  1326: 
Nicolai  dicti  Chende  fa.  m.  csendé  ?]  (ZalaOkl.  1.193). 
[Vö.  csendé  MTsz.J 

CSÉNDÉR?  csendőr?:  [scarabaeus  melolontha; 
maikafer  ?].  1211 :  Hii  sünt  scriii  Somod  Holgut  Pond 
Chedeh  Chendur  [olv.  csendőr,  a.  m.  csenderi  ?[  (Pannh. 
Tih.  1/5).  Hii  sünt  vdnoniici  Wardau  Chendur  Gengur 
Kerus  Modorod  (uo.).  1516:  Paulo  Chender  (Pannh. 
27/1).  [Vö.  csenderi  MTsz.  ?] 


CSENDES,  cséndesz,  csöndösz  ? :  silens,  tran- 
quillus,  placidiis,  inturbatus,  sedatus  ;  still,  ruhig,  sanft 
NySz.  1277 :  Deudalus  filius  Chundus  [olv.  csöndösz, 
a.  m.  csendes?]  (Múz.  Ertl).  1277/1291:  Deudalus 
filius  Chundus  (Múz.  Érdy).  1277/1328 :  Deudalus  filius 
Chundus  (uo.)  1478 :  Michaelem  Chendes  (Körmend, 
Heim  590).  1498  :  Augustino  Chendes  (Múz.  Kállay). 
1505 :  Andrea  Chendes  (Pannh.  34/N).  1630—48  :  Mind- 
azáltal ezen  kell  ö  kegyelmének  ügyekezni.  1)  Hogy 
én  alám  csendes  lovat  vehessen  ...  itt  penig  az 
csendességet  én  az  felülésröl  értem  inkább,  hogy  az 
felülést  várná  csendesen  s  engedelmesen  (Gazdtört- 
Szemle  1.288). 

CSENDESSÉG:  tranquillitas,  quies,  placiditas, 
silentium  ;  stille,  ruhe  NySz.  [zahmheitj.  1630—48 : 
Mindazáltal  ezen  kell  ö  kegyelmének  ügyekezni.  1) 
Hogy  én  alám  csendes  lovat  vehessen  ...  itt  penig 
az  csendességet  én  az  felülésröl  értem  inkább,  hogy 
az  felülést  várná  csendesen  s  engedelmesen  (Gazd- 
törtSzemle  1.288). 

CSÉNDESZ,  L  csendes. 

CSENDÍT :  tinnire  facio ;  tönen  lassen  NySz. 
1613/1696 :  Ha  szerelmes  házastársimkat,  avagy  sze- 
relmes gyermekeinket  .  .  .  Isten  kiszólítja,  megholt- 
nak jelentésére  csak  a  kissebbik  haranggal  csendít- 
senek, vagy  harangozzanak  (GazdtörtSzeinle  VII.414). 

CSENDŐR?  1.  cséndér. 

CSÉNGÉ  ?  1.  csengő. 

CSÉNGÉR  ?  csöngör  ? :  [virgiüta] ;  das  ge- 
.strüppe  BM. ;  «bokros  sűrűség,  bozót»  MTsz.  1413 : 
Gregorius  dictus  Chongor  [olv.  csöngör  =  csenger  ?] 
(Körmend  in/2,  Örs  36).  1446 :  Nicolai  dicti  Chongor 
(Veszprém  14,  Szentkirályszabadja).  1468 :  Nicolai 
Chongor  (HazaiOkm.  IV.421). 

CSÉNGETÉ,  L  cséngetyű. 

CSENGETŐ,  1.  cséngetyű. 

CSÉNGETYŰ,  cséngeté,  csengető:  a)  ftin- 
nitum  ciens,  tintinnabulum  pulsans  ;  klingend,  schel- 
lend] ;  b)  tintimiabulum  ;  glöcklein  NySz.  1422 :  Michael 
Chengcthew  (OL.  D.  11283).  1453;  Briccium  ChengetJietu 
(uo.  14669).  1489  :  Clemens  Ghengetheiv  (Lelesz  Acta 
98-30).  1495  k. :  Michael  Ghenghethew  (OL.  D.  26243). 
1549 :  Campanam  maiorem  wlgo  czengetheio  emi  (Múz.). 
1553  :  Chengethe  rez  (OL.  Nád.  48).  1594  :  Az  kapun 
egi  kis  chengeteó  (OL.  UC.  106/3). 

CSENGŐ,  csengé  ? :  resonus,  resonabilis  ;  klin- 
gend NySz.  1295:  Duos  íluuios  K^Üíchenge  [olv.  csengé, 
a.  m.  csengő?]  uocatos  (Wenzel  V.136).  1478  :  Petrus 
Chengew  (OL.  D.  18145), 

CSENKESZ?:  [festuca] ;  schwingel  BM.  1211: 
Isti  sünt  agricole  Bulchou  Keched  Thexa  Beche  i'heii- 
kes  [a.  m.  csenkesz  v.  cenkés  ?J  Theke  (Pannh.  Tih. 
1/5).  Isti  sünt  aratores  Hodus  Roncin  Cenkes  Sac 
(uo.).  Isti  simt  ioubagiones  Bugud  Hotus  Renk  Gana 
Chenkes  (uo.).  Hii  sünt  vdornici  Gudus  Chenkez  Kerus 
Halalud  (uo.).  1240  k.  :  Hec  sünt  nomina  vduornico- 
rum  de  eodem  predio  Cenkcz  Árpad  Golombus  Feud 
(Pannh.  61  8).  1274/1278  :  Terram  C7ímA;e^felde  (OL. 
D.  33178).  1364:  Jacobum  Cenkes  dictum  (Múz.  Kál- 
lay). Jacobum  Cynkes  [a.  m.  csenkesz  ?J  dictum  (uo). 
1459  :  Jacobi  Oi'enkes  (Lelesz  Acta  70/70).  [Vö.  MTsz.] 

CSÉP  :  1)  clava  pendula,  tribula,  flagellum  frugum  ; 
flegel  NySz.  1387  :  Andree  dicti  C}iep  [olv.  csép  v. 
csepp?]  (Múz.  Kállay,  1.  Pesty:  Krassó\TnTört.  III.170). 
1394 :  Quidam  Jobagiones  Michael  Chaptas  et  Fabia- 


121 


CSÉPÁNOS-CSEPET 


CSEPLE— CSER 


122 


nus  dictus  Cheptul  futamuth  .  .  .  predictus  fabianus 
Cheptinr  [olv.  cheptiul  -  csépttíl]  futamuth  (Zicliy- 
Okm.  IV. 554).  ||  2)  [instramenti  piscatorii  genus  ; 
eine  art  fischzeug?].  1559:  Ligna  chep  vocata  ad 
piscinam  kerezturyensem  (OL.  Nád.  48).  ["Vö.  vas- 
csép.] 

CSÉPÁNOS  ?  :  [Stephanus  ?].  1240  k. :  In  predio 
Temurd  equestrium  seruiencium  hec  sünt  nomina 
Latus  Cepantis  [olv.  Csépános  v.  csépáuj'os?]  Hudus 
(Pannh.  61/8).  [Vö.  Csépán,  Gsépánfalva  CzF.]  [Vö. 
István.] 

CSÉPÁNYOS  ?  :  [herbis  inutilibus  plenus  ,  voU 
unkraut  ?].  1240  k.  :  In  predio  Temurd  equestrium 
seruiencium  hec  sünt  nomina  Latus  CejJamis  [a.  m. 
csépányos?]  Hudus  (Pannh.  61/8).  [Vö.  MTsz.] 

CSEPE  ?  :  [quercus  novella  ;  junger  eichenbaum?]. 
1318  :  Stephanus  filius  Stephani  dictus  Chei)e  [a.  m. 
csepe  V.  cepe  ?]  (Múz.  Jankowich).  |Vö.  MTsz.?  és 
Munkácsi :  Árja  és  kaukáz.  elem.  199.]  [Vö.  csépel.] 

CSEPEG  ?  1.  csepész. 

CSÉPÉGÉS:  stillatio,  stillicidium,  distillatio ; 
das  tröpfeln  NySz.  1692 :  Korcsomárosnak  búza  cub. 
2.  köleskása  metr.  1.  Minden  veder  borbul  csepegésre, 
gyertyára,  apadásra  1 — 1  pénz  (GazdtörtSzemle  VI.181). 
Radnótfái  korcsomárosnak :  búza  per  annum  cub.  4. 
Csepegésre,  apadásra,  minden  hordó  borból  Vs — V2 
ejtelt  kell  engedni  (uo.  184). 

CSÉPÉGŐ  :  guttans,  stillans  ;  triefend,  traufelnd 
NySz.  1353/1361 :  A  puteo  videlicet  Cepegeu  incipiens 
(OL.  D.  26980). 

CSEPEL?:  [quercus;  eichenbaum ?i.  1193:  Hec 
igitur  suut  nomina  prediorum  faer  egiaza.  Chepel  [hn., 
a.  m.  tölgy  ?].  Liba  (OL.  D.  27).  Chepeil  (uo.).  1229  : 
Johannes  et  Wosos  in  Chepel  (Pannh.  Lib.  Rub. 
24—34.  1.  20.  sz.).  1233  :  Sacerdotum  de  Zovlad  de 
Cepel  de  Tur  de  Gomas  de  Chega  (Pannh.  29/1). 
[Vö.  csepeles  MTsz.]  [Vö.  csepe.] 

CSÉPEL  :  detero,  trituro  ;  dreschen  NySz.  (1.  jel.). 
1548  :  Czeplettem  32  kobol  buzath  lOL.  L.  ni.16.  17). 
[Vö.  elcsépel.] 

CSÉPÉRKA?  L  csiperke. 

CSÉPÉRKE  ?  1.  csiperke. 

CSÉPÉRKÉS,  1.  csiperkés. 

CSEPES?  [vö.  MTsz.J  1.  csépes. 

CSÉPES  ?  :  [tribulam  vei  instnimentum  piscato- 
rium  habens  ;  flegel  oder  fischzeug  habend  ?].  1211 : 
Hü  sünt  ioubagiones  Opus  Chepes  [olv.  csépes,  csepes 
V.  csepesz  ?]  Chedeh  Arod  Dosnuch  (Pannh.  Tih.  1/5). 
1450 :  Stephano  Chepes  (Lelesz  Acta  62/33).  1459  : 
Lucám  Chejies  (OL.  D.  15361).  1470 :  Francisco  Chepes 
(uo.  16985).  1479 :  Petrus  Chepes  (Múz.  Máriássy). 
[Vö.  csép.] 

CSEPÉSZ,  csepéc  ?  :  [mitra,  mitella,  reticulum  ; 
haube,  hauptbinde].  1448  :  Quatour  in  \v\go  Chepech 
[így!  olv.  csepec?]  vocatas  (OL.  D.  14134).  |Vö. 
MTsz.].  1496:  Item  wlgo  Chepy  |a.  m.  csepesz?] 
argenteos  et  deauratos  que  solent  portare  mulieres 
aut  ancüle  (Könnend.  Miscell.  Németújv.  lad.  41,  fasc. 
188).  1524 :  Perierunt  michi  certa  clenodia  videlicet 
due  parte  gemmee  Item  wlgo  chepee  [chipee  ?  a.  m. 
csepesz  ?]  (OL.  D.  33864).  [Vö.  még  a  csép)es  a.  ada- 
tokkal? és  Simonyi,  NyK.  XXII.  525.] 

CSÉPET?:  1483 :  Valentino  Chepeth {01..  Y>.  18847). 
[Vö.  csepet-háj  MTsz.  ?] 


CSEPLE,  1.  cséplő. 

CSÉPLETLEN  :   non    trituratus  ;    ungedroschen 

NySz.  1587  :  Cheplethlcn  köles  (OL.  UC.  12/42). 

CSÉPLŐ,  csépié,  csíplő:  triturator;  drescher 
NySz.  1409:  Johannem  Chepleio  (Lelesz  Acta  30/3). 
1419  :  Nicolao  Chepleiv  (Pannh.  Hitel.  52).  Petro  dicto 
Chepleio  (ZichyOkm.  VI.560).  1450 :  Anthonius  Cheplew 
(Körmend  I1I/3,  Baráti  78).  1451:  Pauli  Chepleiv  (OL.  D. 
14509).  1468  :  Demetrii  Cheplew  (Múz.).  1475  :  Albertus 
Cheplew  (Múz.  Bethlen).  1477 :  Gallum  Cheplew  (Lelesz 
Acta  87/3).  1480  :  Blasio  Cheplew  (KárolyiOkl.  11.492.) 
1483  :  Ambrosio  Cheplee  (OL.  D.  18786).  1485  :  Michael 
Cheplew  (uo.  31990).  1510  :  Benedictus  Chepletv  (uo. 
36405).  1540 :  Tschypleiv  Lazlo  (QuellKronstadt  III.47). 
|Vö.  «csép»  MTsz.]  1548  :  Attam  az  czyeplgknek  (OL. 
L.  m.l6.  17).  1602  :  Cséplő  Péter.  Cséplő  Miklós  (Szé- 
kelyOkl.  V.188).  Cséplő  György  jobbágy  (uo.  291). 
16Ó3  :  Joannes  Cséplő,  colonus  (uo.  253). 

CSEPP  :  a)  gutta,  stilla  ;  tropfen ;  b)  paullulus  ; 
sehr  wenig,  sehr  klein  NySz.  1387 :  Andree  dicti 
Chep  [olv.  csepp  v.  csép  ?  i  (Múz.  Kállay,  1.  Pesty : 
KrassóvmTört.  III.170). 

CSÉPPENET:  stiUa;  tropfen  NySz.  [paululus ; 
kleiuwinzig  ?].  1418  :  Nicolaus  dictus  Cheppeneth  (OL. 
D.  10739). 

CSEPŰS  ?  :  stuparius  ;  zum  werg  gehörig  NySz. 
1499 :  Michaelem  Chepetvs  ía.  m.  csepüs  ?]  (Lelesz 
Acta  107/1). 

CSER,  csér?:  a)  quercus;  zerreiche  NySz.  (1. 
jel);  b)  quercetum,  vepretum ;  eichenwald,  gebüsch;. 
1075/1217 :  Per  siluam  huntiensem  que  hungarice 
surkusc/ter  uocatur  (Knauz :  GaranmApáts.  25).  1193  : 
Prima  méta  incipit  a  cher  (OL.  D.  27).  1251:  Usque 
ad  lóca  que  lóca  C/ieruoduiz  [a.  m.  cser?]  et  Chuas- 
nahatia  vocatur  (Pannh  Tih.  1/8).  1273 :  Ad  duas 
arbores  Tul  et  Cher  (OL.  D.  839):  1283  :  Arboribus 
Cher  et  Bik  uocatis  (Kubinyi :  MTörtEinl.  1.131).  1291 : 
Ad  arborem  C/ierhatar  vocatam  (OL.  D.  1332).  1320 : 
Ad  arborem  Cher  (uo.  1990,  1.  AnjouOkm.  1.550). 
1338/1411 :  Egreditur  circa  Boáacherc  [olv.  cser-e  v. 
csere  ?]  (Múz.).  1339  :  Ad  vnam  arborem  Cher  dictam 
(Veszpr.  2,  Sárberény).  1342  :  Ad  magnam  viam  CJier- 
hygvta  [olv.  cser-hegy  úta?]  dictam  (OL.  D.  3485). 
Sub  arbore  cher  est  vna  méta  (Múz.  TörtTárs.  1). 
1358 :  Per  siluam  Hontensem  que  Hungarice  Sur- 
koscher  vocatur  (Knauz :  GaranmApáts.  24).  1363  ; 
lungeret  quoddam  rubetum  wolgo  CJier  vocatum  (Múz. 
Kállay).  1369:  Ad  arborem  Cher  (OL.  D.  34106). 
1388  :  Quasdam  arbores  Cher  dictas  (uo.  8005).  1394  : 
Emericus  dictus  Cheer  (a.  m.  cser  v.  2.  csér?]  (Veszpr. 
107,  Egerszeg  4).  1410  :  In  loco  Cherzel  [olv.  cser- 
szél ?]  quatuor  (Múz.)  1424 :  Particulam  Silue  Lean- 
chere  vocatam  (Lelesz  Met.  Szabolcs  39).  In  medio 
silue  Cher  vocate  (Múz.).  1430  :  Alias  Siluas  simplices 
Merkyoc/íerc  [olv.  cser-e  v.  csere  ?]  Zepewresthewen 
(Lelesz  Acta  49/14).  Siluas  Simplices  Nyaras  Chokas 
Thokerek  Agerdew  Merkyoc/w're  Zepewresthewen  (Múz. 
Kállay).  1439 :  Chertelek  [hn.  olv.  cser-telek  ?]  (Múz.). 
1445  :  Duo  in  monte  in  terra  wlgo  Godolao.;cr  [olv. 
cser?]  adiacencia  (Múz.  Békássy).  1448 :  Aliud  in  íoco 
Cherzeg  (Veszpr.  2,  Ábrahám).  1454  :  Vineam  suam 
Cherzele.w  (OL.  D.  14810).  1470:  Quandam  Siluam 
ipsius  Capituli  Negzeghwc//t'?-  vocatam  (Veszpr.  4, 
Alsóörs).  1476 :  Per  locum  qui  dicitur  Cher  [a.  m. 
cser?]  folyása  (Lelesz  Prot.  Parv.  94a.).  1488:  Jaco- 
bus  Cher  [a.  m.  cser?|  de  Zenthkyral  Zabadya  (Pannh. 
17/Aa).  1489 :  Alpibiis  Walkahawassa  C/ícrhawas 
Lwkachhawas  vocatis  (Lelesz  Prot.  II. 30a).  1495 : 
Quibusdam  virgultis  wlgo  Tharyanosc/terri/e  [olv. 
cser-je  v.  cserje  ?J  (OL.  D.  20275). 


123 


CSER— CSERENY 


CSEREP-CSÉRÉSNYE 


124 


cser-bokor :  [dumus  quercinus ;  eichenbusch]. 
1466 :  In  radice  rubi  querci  wlgo  Cherbokor  (Veszpr. 
6,  Gyiüakeszi). 

cser-fa:  quercus,  robui-:  eiclie  NySz.  1275:  Peruemt 
ad  Cherfa  (OL.  D.  33852).  1328  :  Venit  siiper  duas 
arbores  kerci  vulgo  cherfa  dictas  (ZalaOkl.  1.229). 
1330  :  Super  quandam  arborem  quercus  Cherfa  dié- 
tám (OL.  D.  2617).  1347:  Due  arbores  scilicet  Ibor 
et  Clierfa  diete  (uo.  3909).  1359 :  Arbor  quercina 
cherfa  vocata  (SoprOkl.  1.313).  1362:  Arbor  Cherfa 
vocata  (OL.  D.  33970).  1367  :  Ad  quandam  arborem 
Clierfa  vocatam  (uo.  33613).  1410  :  Ad  quandam  arbo- 
rem Quercus  bifiircatam  wlgo  Ikrus  Cherfa  vocatam 
(uo.  9661).  1455 :  Arboris  querci  wlgariter  Cherfa 
diete  (no.  31148). 

cser-törő :  [mola  comminuendo  cortici  coriario 
facta ;  lokmühle  ?].  1367 :  Molendinis  que  wlgo  Cher- 
turew  et  Corlou  vocantiir  (OL.  D.  80696).  [Vö.  NySz.] 

1.  CSÉR,  L  cser. 

2.  CSÉR?:  [lutum,  palus ;  koth,  pfütze  ?].  1394: 
Emericus  dictns  CJicer  [a.  m.  csér?]  (Veszpr.  107, 
Egerszeg  4)  [Vö.  MTsz.] 

CSÉRC  ?  CSÉRCS  ?  L  csörc. 

CSERE :  quercetum,  vepretum,  vepres ;  eichen- 
wald,  gebüsch  NySz.  («1.  csere»  a.).  1338/1411 :  Egre- 
ditur  circa  Bodachere  [olv.  csere  v.  cser-e  ?]  (Múz.\ 
1366  :  Circa  nemorem  CJierc  dictum  (OL.  D.  30691). 
1424 :  Paj-ticiűam  Silue  ipsorum  wlgo  Chere  nominate 
(Lelesz  Met.  Szabolcs  39).  1430  :  Alias  Siluas  simplices 
Merkyochere  [olv.  csere  v.  cser-e '?]  Zepewresthewen 
(Lelesz  Acta  49/14).  Siluas  Simplices  Nyaras  Cliokas 
Thokerek  Agerdew  Merkyoc/iere  Zepe^vresthewen  (Miíz. 
Kállay),  1442:  Silue  Kwthcheretje  (OL.  D.  36390). 
Simulcum  Bagych  chcreye  [«erdöosztásról  van  szó» 
Szám.  jegyz.]  (uo.  37330).  1455  k.  :  Item  retro  paruum 
Chere  (uo.  36935).  Í463  :  Decem  in  loco  Emse-sercí/e 
[olv.  emse  cseréje  ?]  (Körmend  Acta  11,3,  Felsőőr  2). 
1478 :  Lucas  Chere  (]\Iúz ).  1494 :  Vnius  nemoris 
Hywwelgh  ehereije  nominati  (OL.  D.  36398).  1496: 
Particula  Silue  Soldosc/iere?/e  mmcupate  (uo.  36403). 
1501 :  In  silua  Zwlchercye  vocata  (uo.  36405).  1515  : 
In  diueiticulo  Kerekheghc/íereí/e  est  \Tium  (Múz. 
Ibrányi).  1518  :  Medietatem  cuiusdam  nemoris  Fyggew- 
chereye  nuncupati  (OL.  D.  36405).  1522  :  Versus  Siluam 
Zewlewc/icre  (uo.  37354).  1525  :  Inter  rwbeta  Borsos- 
chereye  (Lelesz  Prot.  V.268a).  1528 :  Infra  locum 
Waryasc/teree  vocatum  (OL.  Kolozsm.  106).  1638 : 
Erdeök  es  czierek  (OL.  UC.  2  34). 

CSERE-BORA :  [vinum  molle,  leve ;  leichter 
wein?].  1578:  Hoc  vinum  est  valde  leue  vulgo  c/icre- 
bora  vocaüun  íOL.  UC.  47/41). 

CSEREZLYÉS,  cseleglyés  :  frondibus  pineis 
insertus :  mit  íichtenzweigen  bedeckt  XySz.  1519  :  In 
loco  Cheleglycs  vocato.  In  valle  CheleglyeswGlgy  nuncu- 
pata  vsque  viam  Oieleglyeswth  dictam  (SIút,.  Kisfaludy). 
[Vö.  csereklye  NySz.  MTsz. :  csercklyés  MTsz.j 

CSERELES  :  permutatio,  commutatio ;  tausch, 
austausch  NySz.  1560  1665  :  Az  Bethlenfalvi  vitézlő 
János  Geréb  és  Zsófi  asszony,  az  vitézlő  Hestfalvi 
Gergely  felesége  az  ö  fiával  Pállal  mi  előttünk  tűnek 
ilyen  cserélést,  hogy  [stb.,  birtokeseréröll  (Székcly- 
Okl.  V.77). 

CSERÉNY,  cserén;  a)  quercetum  ;  eichenwald  ; 
b)  scirpea,  crates  viminca;  íiechtwerk  NySz.  1338  1395  : 
Intrat  in  quoddam  Stagnum  C/i(,Tf«thow  [a.  m.  cse- 
rény?]  vocatum    (Múz.  Jankowich).    In  quoddam   sta- 


gnum Qierentíiow  vocatum  (Múz.)  1587  :  CJieren  (1. 
«szilvaaszaló-cserény;>).  [Vö.  MTsz.]  fVö.  aszaló-, 
sajtszára.sztó-,  szakasztó-,  szilvaaszaló-cse- 
rény.] 

CSERÉP :  1)  testa,  ostracium ;  irdenes  geschirr 
NvSz.  (2.  jel.).  1327 :  Nicolai  dicti  Qierep  (OL.  D. 
2423,  1.  AnjouOkm.  11.299).  1384 :  ^  Stephanus  fiUus 
Johannis  dictus  Chereph  [a.  m.  cserép  ?]  (Veszpr.  106, 
Csajág  1).  1520  :  Portauit  testas  wlgo  Cereph  (OL. 
D.  26231).  1545 :  Eg  chercp  vaiat  (OL.  Nád.  42).  1572  : 
Mercimum  kys  chiereppel  (OL.  UC.  77/13).  ||  2)  tegula  ; 
dachziegel  NvSz.  1637  :  Ezer  kupás  es  lapos  heyazni 
való  ezerep  (ÓL.  UC.  14/43). 

cserép-csésze :  [patera  fictiUs ;  irdene  schale]. 
1637 :  Egy  falka  cherep  chesze  (OL.  UC.  14/43). 

CSEREPES  :  a)  testaceus  ;  irden  ;  b)  imbricatus  ; 
mit  ziegeln  gedeckt  NySz.  [contegulator ;  ziegel- 
decker  ?].  1337 :  luxta  Cheripes  [a.  m.  cserepes  ?] 
mezeu  dictum  (OL.  D.  31081).  1388:  Nicolaus  dictuo 
Cherepes  (uo.  30085).  1414:  Petro  de  Cherepes  (Károtyi- 
Okl.  11.15).  1419:  M-rtino  Cherepes  (ZichyOkm.  VI.568). 
1468:  Jacobus  Ch.  pes  (Múz.  Kállay;.  1470:  Blasiia 
Cherepes  (OL.  D.  16985).  1488  :  Valentinus  CJierepes 
(Múz.  Kisfaludy).  1499:  Petro  CJierepes  (Múz.  Forgách). 
1519  :  Stephano  Cherepes  (Lelesz  Acta  125/54).  1525  : 
Valentinus  aierepes  (OL.  D.  37000).  1584:  Cherepes 
fabian  (OL.  UC.  56/33).  Kys  Clierepes  fabian  (uo.). 
[Vö.  1.  és  2.  (?)  cserepes  MTsz.] 

CSERES,  cserés  ? :  1)  quernus,  querceus ;  ei- 
chen-  NySz.  (1.  jel.)  [quercetum;  eichenwald].  1240  k.: 
Feneta  que  sünt  inter  Erech  et  Ceres  [a.  m.  cseres  ?[ 
íluuios  (Pannh.  61/8).  1418  :  Ad  quendam  monticulum 
C/i-eresdomb  vocatum  (Lelesz  Met.  Mármaros  26),  1427  : 
Quoddam  lygeth  Cheres  nominatum  (uo  Met.  Szatmár  6). 
Quoddam  autem  lyget  wlgo  Cheres  nominatum  (OL. 
D.  11894).  Lygeth  vulgo  Cheres  nominatum  (Teleki- 
Oki.  1.491).  1428 :  In  quadam  silua  Cheres  vocata 
(Múz.  TörtTárs.  1).  1443 :  Vsque  quandam  aeiem 
montis  wlgo  Cheresel  dictam  (Múz.  Bethlen).  1511 : 
Sigismundum  Cheres  (Lelesz  Prot.  n.l09a)  1520 : 
Ad  quoddam  Rubetum  Cheres  vocatum  (uo.  V.77a). 
[Vö  «cserés»  MTsz.]  ||  2)  cortici  coriario  inserviens. 
ILxivio  maceratus :  lohgar,  gegerbt  NySz.  (2.  jel.). 
1558  :  Egj'  kétszeres  cseres  sziból  csinált  jeles  jó 
huszárféktül  adjanak  32  pénzt,  egy  parasztféktül 
10  pénzt,  egy  cseres  sziból  csinált  kötőféktül  .  .  . 
25  pénzt  (GazdtörtSzemle  VI.137).  1635:  Vásári  cseres 
hámot  50  d.  Vásári  csei'cs  féket  50  d.  (uo.  VIII.479). 

cserés-bó'r,  -bűr  :  [pelUs  lixivio  macerata  ;  gegerb- 

te?>  ledér].  1594:   Chieres  biir  (OL.  UC.  78/7). 

CSERÉS,  1.  cserés. 
CSÉRÉSNYA,  1.  csérésnye. 

CSERESNYE,  csérésnya :  cerasum :  kirsche 
NySz.  [cerasus ;  kirschbaum].  1256  :  Cheresna  (1. 
«csert'snye-fa»).  1265  :  Ad  arborem  Cheresne  (Hazai- 
Okm.  Vn.98).  1268 :  Venit  ad  arborem  Cheresna 
(OL.  D.  647).  1312:  In  loco  Cheresnethw  uocato 
(uo.  1806,  1.  ZalaOkl.  1.140).  1328  :  Ad  supradic- 
tas  arbores  Sukoscheresne  dictas  (OL.  D.  2477,  1. 
ZalaOkl.  1.218).  1329  :  Locum  sessionalem  iuxta  ses- 
sionem  suam  que  materno  more  C]ieresna\leys  uocatur 
a  parte  aquilonis  existentem  wlgo  Monorosvleys  nun- 
cupatam  (Körmend,  Raiky  4).  1478  :  In  dyozer  duo 
Jugera.  In  CheresnyezQv  duo  Jugera  (Múz.  Békássy). 
1544 :  Ebedre  czeresnet  es  hiuelkes  borsot  (OL.  Nád. 
41).  1558  :  Azw  öreg  zömö  cheresne  (uo.  49).  Azw 
berkyue  Azw  cheresne  (uo.). 


125 


CSERESNYÉS— CSÉRPENYÖ 


CSESZ-^-CSID 


126 


csérésnye-fa :  cerasiis;  kirschbaum  NySz.  1256: 

Sub  arbore  Clwresnafa  . . .  sub  arbore  gertianfa  (Hazai- 
Okm.  VII.57).  1257 :  Descendit  ad  arborem  ceresnafa. 
Sub  arbore  cheresnefa  (OL  D.  458).  1257/1351 :  Ad 
arborem  cheresnafa  (HazaiOkm.  VII. 68).  1302  :  Uenit 
ad  arborem  Cheresnefa  dictam  (Múz.  Jaukowich). 

CSERESNYÉS :  cerasis  abundans ;  kirschen-NySz. 
1485:  Pratiim  C/ieresní/esparagha  (Múz.).  1602:  Cse- 
resnyés Bálint  (SzékelyOkl.  V.304). 

CSERÉT  :  [arundinetum,  camietum  in  bumido 
campo ;  rohriges,  schilfiges  dickicht  auf  der  feueh- 
ten  wiese  ?J.  1231 :  Inde  tendit  ad  locum  qui  uoca- 
tur  Cherét  signatis  locis  et  ibi  intrat  in  Cherét  in 
loco  qui  uocatur  Gurgus  fenerree  (OL.  D.  168). 
Ad  locum  qui  uocatur  Cherét  et  in  illó  Cherei  est 
magna  arbor  que  uocatur  Thul  (uo.).  1244/1270 : 
Nemus  quoddam  quod  Cherech  [olv.  cheretli]  uulga- 
riter  appellatur  (uo.  35139).  1366  :  Inde  transiens  per- 
transiens  vnuni  Cheretli  (Múz.).  1432  :  Penes  siluam 
Chereth  vocatam  (Könnend,  Miscell.  Németújv.  lad. 
40,  nr.  31).  1454:  Super  aquam  Chereth  (OL.  D. 
14807).  [Vö.  MTsz.] 

CSERETYEP:  1467:  Decunensque  ad  lacum 
Reniethek  thawa  tendens  directe  ad  CJierethyeíok 
(Lelesz  Acta  78/1).  [Vö.  cseretyés.] 

CSERETYÉS?:  1384:  Moutem  Cheretyeshegh 
dictum  (ZichyOkm.  IV.281).  [Vö.  cseretye.] 

CSERFILES  ?  :  1476  :  Benedicto  Cherfyles  (OL. 
D.  17783). 

CSERGE:  gausape,  stragukmi,  sagum,  siparium; 
zottigte  [zottige]juppe,decke,kotzenNySz.  1406:  Alve- 
olum  Chahocherge  [a.  m.  cserge  '?]  vocatum  (ZichyOkm. 
V.479).  1429  :  Tentoria  wlgo  Gierge  (OL.  D.  25933). 
1478  :  De  minoribus  lodicibus  Cherge  (Teleki :  Hunya- 
diak XII.69). 

CSÉRGETEG,  csérgetíg?:  fluentum,  rivulus; 
bach  NySz.  (2.  jel.).  1341 :  Quidam  riuulus  Chergeteg- 
pataka  nuncupatus  (OL.  D.  3393).  1353  :  Penes  vnum 
Ryuulum  Chergeteg  (Lelesz  Met.  Zemplén  63),  1372  : 
Parvum  rivulum  Chergetygh    dictum    (ZalaOkl.    11.59). 

CSÉRGETÍG  ?  1.  csérgeteg. 

CSERGŐ  :  a)  garrulus  ;  sckreiend,  [geschwatzig] ; 
bj  streperus  ;  rasseind  NySz.  (1.  2.  jel.).  1193  :  Hec 
igitur  sünt  nomina  prediorum  Ojvduor.  Chergou  [a. 
m.  csergő?].  Zoloc  (OL.  D.  27).  In  Chergou  prima 
méta  incipit  a  piscina  abram  (uo.).  1466 :  Michael 
CJiergew  (uo.  16292).  1488 :  Johannes  CJiergew  (uo. 
27072).  1602  :  Cziergeő  Pál  (SzékelyOkl.  V.243). 

CSERJE  :  [frutex,  fruticetum,  virgultum  ;  strauch, 
buschj.  1358/1364 :  Deinde  iret  in  silua  Cherié  nomi- 
nata  (OL.  D.  31286).  1495  :  Quibusdam  virgultis  wlgo 
Tharyanosc/ierrí/e  [olv.  cserje  v.  cser-je  ?]  (uo.  20275). 
1517  :  Silua  Czertje  vocata  (uo.  33074). 

CSERKE?:  1346:  Stephanus  dictus  Cherke  [a. 
m.  cserkc  v.  csirke?]  (OL.  D.  3815).  [Vö.  MTsz.] 

CSÉRKE,  cserke  ?  1.  csirke. 

CSERKESZ  :  [Circassius]  ;  der  cirkassier  BM. 
1608  :  Az  szegénség,  ki  az  sok  török,  tatár,  cserkesz 
és  hajdú  miatt  elpusztult  volt,  naprul-napra  igen  éppül 
(MA.  NLl.  254). 

CSERMELECS?:  1400:  Vnam  Reuerendam 
nostram  Chermelech  dictam  (HazaiOkl.  329). 

CSÉRPENYÖ,  1.  serpenyő. 


CSESZ  ?  cseszik?  :  1201 :  Istos  V.  fratres  paulum 

euchca   cese  [a.    m.    cseszé  —  csesző  ?]    eliam    Sciga 
(Pannii.  19/V).  1444  1496  :  Mathei  dicti  aiezeiv  [a.  m. 

csesző  ?]  [Vö.  MTsz.] 

CSÉSZE,  csása  ? :  patera,  scyphus,  poeulum, 
calix,  phiala,  sympulum ;  schale,  pokal,  kelcb  NySz. 
1201 :  Istos  V.  fratres  paulum  euchca  cese  [a.  m. 
csésze?]  eliam  Sciga  (Pannh.  19/V).  1490:  Duos  par- 
uos  Ciffos  Chasa  dictos  (Körmend  IV/5,  nr.  45).  1498  : 
Vna  Qieze  tredecim  coclearia  argentea  (Veszpr.  Regn. 
N/217).  1512  :  Vnam  Taciam  wlgo  Chcze  dictam  haben- 
tem  in  fundo  literas  TS  cum  corona  desuper  (OL.  D. 
30075).  1517 :  Quinque  Cheze  (uo.  22994).  1522 :  Ciun 
quodam  cratere  wlgo  cheze  vocato  (Lelesz  Acta  128/30). 
1524 :  Carthesium  unum  wlgo  cJieze  (Múz.  Kállay). 
1528  :  Vnum  picarium  argenteum  vnum  éhese  vnum 
pathyolath  (Múz.  Kapy).  1568  :  Septem  pocula  argen- 
tea latioris  forme  uulgo  cheze  dicta  (OL.  UC.  76/19). 
[Vö.  bokály-,  cserép-csésze.] 

CSESZIK  ?  1.  csesz. 

CSÉSZKÓ  ? :  1528  :  Nicolaus  Czezko  (OL.  Nád.  42). 
[Vö.  MTsz.  ?] 

CSETE  ?  :  1300  :  Laurencio  dicto  Chete  (Múz.  br. 

Nyáry  A.).  [Vö.  MTsz.?] 

C SETÉN YE:  [frutex,  fruticetum;  strauch,  ge- 
büsch].  1264  :  Quandam  siluam  Chetene  uocatam  (OL. 
TÜ.  104/77).  [Vö.  MTsz.] 

CSETER :  [panni  genus ;  schetter,  eine  art  zeng]. 
1308 :  Quarta  autem  [dalmatica]  de  Chcter  (Veszpr.  Regn. 
P/227,  1.  HazaiOkm.  IV.117).  Tercium  verő  [subci- 
lium]  de  Cheter  (HazaiOkm.  IV.117).  [Vö.  ném.  schetter  ] 

CSÉTÉR,  1.  csötör. 

CSÉTÉRT,  1.  csötör. 

CSÉTÉRTÉK,  1.  csütörtök, 

CSÉTÉRTÉS,  1.  csötörtös. 

CSÉTÉRTÖK,  1.  csütörtök. 

CSÉTKÓ  ?  1.  csikó. 

CSÉTÖR  ?  CSÉTÖRT,  L  csötör. 

CSÉTÖRTÉK,    CSÉTÖRTÖK,  1.  csütörtök. 

CSÉV,  CSÉVE,  L  cső. 

CSÉVES,  L  csöves. 

CSEVICE  :  [aquae  acidae]  ;  sauerbrunn,  mineral- 
wasser  BM.  1769  :  Hát  nyir  vizzel  lehetne-e  keresz- 
telni ?  Nem  .  .  .  Hát  Csevitzével  nem-e  ?  ...  Én  azt 
sem  tartom  tiszta  és  természet  szerint  való  viznek 
(CanonVisit.  191).  [Vö.  MTsz.] 

CSÉVLŐ,  1.  csőUő. 

CSÉZA  :  essedum,  esseda  ;  kalesche  NySz.  1735  : 
Festett  öreg  ökör-bőrnek  párja,  mely  csizmának,  kocsi 
és  cséza  [az  eredetiben :  cseza,  Kőszeglii  Sándor  köz- 
lése] boritásnak  való  (GazdtörtSzcmlc  UI.342). 

CSIBA  ?  :  1476  :  Thomas  Qiyba  (Körmend,  Heim 

576).  [Vö.  csiba  MTsz.  ?] 

CSICSÉR-BORSÓ :  [cicer;  platterbse,  zieser]. 
1545  :  Vöttom  tormát,    cziczer  borsot  (OL.    Nád.    41). 

[Vö.  csicsér  és  esicseii-borsó  NySz.] 

CSID  ?:  1240  k.  :  Nomina  vduornicorum  de  eadeni 
villa  hec  sünt  Tad    Chyd   Chekle    Malocoz    Colombu 


127 


CSIGA— CSIGOLYA 


csík— csíkos 


128 


(Pannh.  61/8).  [Vö.  csidu  MTsz.  ?  L.  Munkácsi :    Árja 
és  kaukáz.  elemek  204.]  [Vö.  csüd  ?] 

CSIGA :  1)  concha,  coneliyle,  cochlea,  ostreum, 
cliannae,  domiporta ;  schnecke  NySz.  (1.  jel.)  1407: 
Ladislaus  dictus  Cliyga  (Múz.  Kállay  346).  1454:  Petro 
Onjga  (OL.  D.  14823).  1544:  Ebedre  vöttem  száz 
czigat  (OL.  Nád.  40).  |j  2)  trochlea,  orbieiüus  :  rolle, 
walze,  winde  NySz.  (3.  jel).  1493 :  Duas  cordas  magnas 
pro  chyga  (EP'Sz.  fol.  85).  1517 :  Per  chigam  traherunt 
(OL.  D.  2G156).  1557:  Cordas  canabineas  pro  chyga 
(OL.  Nád.  49).  1638  :  Fel  tekereö  cziga  (OL.  UC.  2/34). 
1643  :  Az  középső  részében  az  aknának  vagyon  egy 
zink,  20  öl  mélvségre,  azon  vagyon  eg\  kézzel  tekerő 
csiga  (GazdtörtSzemle  VI.119).  f|  3)  [?].  M67  :  Quedam 
instrumenta  ad  Bombardas  nostras  pertinentia,  ^iil- 
gariter  Chyga  vei  Czwg  appellata  (Teleki :  Hunyadiak 
XI.226).  1538  :  Instrumentum  chyga  vocatum  vna  cum 
kos  (OL.  Nád.  48).  [Vö.  NySz.  4.  jel.  ?]  [Vö.  tengeri-, 
vízvető- csiga.] 

csiga-ház:  [rollengehause,  flasche  ?].  1554:  Instru- 
menta lignea  \'ulgo  Chygahaz  OL.  UC.  76/1). 

csiga-karika  :  trochleae  orbieiüus  ;  rad  oder 
scheibe  am  roUbrunnen  NySz.  («csiga-karikája»  a.) 
1549  :  Rota  cuprea  troelee  wlgari  lingua  chyga  karika 
(OL.  UC.  75/41). 

csiga-kerék :  schneckenrad,  winderad  BM.  1616  : 
Egy  csigakerék  minden  hozzátartozó  szerszámával 
(GazdtörtSzemle  VI. 123).  Az  gépely,  azhol  az  csiga- 
kerék vagyon,  újonnan  sindelyeztetett,  és  deszkázta- 
tott  környüsköröl  (uo.). 

csiga-kötél  :  funis  crassior,  quo  pondéra  per 
trochleam  attoUuntur  ;  windenseU  NySz.  1587  :  Az  haz 
heyan.  Chathlo  fa  Csigha  keötel  (OL.  UC.  46'74). 

csiga-tekerő :  [trochleam  torquens;  der  die  zrg- 
winde  windet].  1643  :  Az  apró  művesnek  béri,  úgy- 
mint :  az  csiga-tekcrő,  taliga-tolyó  és  az  kötéltartókra 
sok  haszontalan  költség  kell  (GazdtörtSzemle  VI. 120  . 

CSIGÁS  :  in  cochleam  retortus  ;  schneckenförmig 
NySz.  (2.  jel.).  1522.  Vsque  ad  aliam  semitam  Chygas- 
ewswenye  (OL.  D.  37354). 

CSIGÁZ  :  exanimo,  torqueo,  cochlea  torqueo  ; 
peinigen,  mai-tem,  quálen  NySz.  (1.  jel.).  1728  :  Az 
boszorkányok  hozzája  jártak  csi^ázm  és  kényszeríteni, 
hogy  álljon  közikbe  (Reizner  :  SzegedTört.  376;.  Egész 
két  hétig  oda  jártak  csigázni  és  kényszerítették,  hogy 
esküdjék  közikbe  (uo.).  Ragadja  a  fatens  baltáját  és 
azzal  kezdette  ütni  s  verni,  el  ment  onnét  azon 
asszonyság  és  azután  soha  sem  jártak  csigázni  a 
fatenst  (uo.).  [Vö.  összecsigáz.] 

CSIGÁZÁS  :  tormentum,  tortúra  ;  peinigung,  das 
martern  NySz.  (1.  jel.).  1728  :  Es  azon  csigázása  any- 
nyira  elrontotta  egészségében  fatenst,  hogy  az  időtül 
fogvást  soha  sincs  egészsége  (Reizner :  SzegedTört. 
IV.376).  Első  csigázáshan  jelen  látta  lenni  Rósa 
Dánielt  is,  Kökénynét,  Rohonkánét  (uo.). 

CSIGER :  lóra,  lorea,  posca,  vinacium,  deuteria, 
secundariiim  viniun  ;  lauer,  nachwein,  tresterwein  NySz. 
1549 :  Quatuor  média  vasa  vinacea  chygcr  dicta  (Múz. 
Soós). 

CSIGER-KOPONYA,  -kapinya :  [mensurae 
genus;  eine  art  Hüssigkeitsmass  ?].  1497  :  In  vindemio 
proxime  transacto  quandam  nouam  mensuram  Chyger- 
kapynya  wlgariter  appellatam  (OL.  D.  20625).  [Vö. 
koponya  MTsz.  2.  jel.J 

CSIGOLYA:    [vertebra;    wirbelbein].    1211:    Hü 


sünt  ioubagiones  Mochou  Cygolou  [Gygelou"?  a.  m. 
csigolya  ?]  Feles  Chj^dur  Wtod  (Pannh.  Tih.  1/5).  1549 : 
Larda  Scapulae  Chygolya  Dorsa  (OL.  Nád.  41).  Lardo- 
rum  scapularum  et  czygolyanxm  (uo.  40).  1551 :  Sünt 
decem  scapulae  et  chygola  (uo.  48).  [Vö.  1.  2.  csi- 
golya MTsz.  ?  ;  nyak-csigolya  NySz.j 

CSÍK :  lampetra,  poecilias,  lacertus,  lumbricus 
aquaticus ;  schlammbeisser  NySz.  (1.  jel.)  1420 :  Georgio 
C7íí//q)etenvey  [a.  m.  esik  ?],  Petro  CJtyk  Stephano 
Sapulkapeterwey  dicto  (Múz.  Soós).  1544 :  Vöttem 
eg  vödör  cikot  (OL.  Nád.  42).  Vöttem  öklét  cikot 
retkéét  kop  halat  (uo.).  1558 :  Az  csíknak  pintje 
nyárban  4  pinzen,  télben  6  pénz  legyen  (Gazdtört- 
Szemle VI.137).  1587 :  Horogra  walo  chykot.  Keth 
merítő  zakót  (OL.  Nád.  49).  1597:  Egy  pynth  chykkal 
es  lo  vámmal  tartoznak  (OL.  UC.  12/42).  [Vö.  1515: 
Piscibus  et  chykonibus  iKárolyiOkl.  m.93).  1518  :  Ad 
coquinam  chykones  (OL.  D.  37176).  1519  :  Ad  prandium 
chikones  (uo.  35012).  1523 :  Exinde  pisces  et  Chykones 
prensos  (Lelesz  Acta  129/45).  1534 :  Lampretas  seu 
chykones  (OL.  Nád.  49).] 

csík-varsa,  -vorsa :  [sagena  ad  lampetras  capien- 
das ;  reuse  zum  schlammbeisserfang].  1587 :  Chyk 
u-orsath  wettek  (OL.  Nád.  49).  [Vö.  Hermán  0. :  MHalá- 
szat  n.778.] 

CSIKA?:  [equuleus;  kleines  füUen?].  1440: 
Thoma  Chijka  [a.  m.  csika  ?]  (lilúz.  KáUay).  [Vö.  MTsz.] 
[Vö.  csikó.] 

CSIKATA  ?  1.  sikoltyú. 

CSIKÓ,  csétkó  ? :  equuleus,  mannulus,  puUus 
equinus,  polyedro,  pulitras ;  füllen  NySz.  1252 :  Inde 
vádit  ad  meridiem  ad  C7íí/Z:ífragathu  [a.  m.  csikó-rágató  ?] 
(OL.  D.  369).  1343  :  Magistrum  Chykoio  filium  Chi/ko 
(AnjouOkm.  IV.311).  1409  :  Paulus  Chyko  (ZichyOkm. 
V.6U7).  1413:  Valentini  C]iyco  (uo.  VI.255).  1414: 
Francisci  dicti  CJiyko  (HazaiOkm.  11.200).  1466  :  Symone 
Chethko  [a.  m.  csitkó,  csikó?]  (OL.  D.  16367.)  1482: 
Valentini  CJiyko  (Körmend  0  2,  Komjáti  104;.  [Vö. 
csitkó  MTsz.  NySz.]  [Vö.  csika.] 

CSIKOLTÉ,  L  sikoltyú. 

CSIKOLTÓ,  1.  sikoltyú. 

CSIKORGÓ  :  velum :  wetterhahn  NySz.  (2.  jel.) 
1566  :  Keth  pléh  chykorgo  (OL.  Nád.  49). 

CSÍKOS  :  [lampetris  abundans  ;  reich  an  schlamm- 
beissem].  1384:  Nicolaum  dictum  Chykos  [a.  m.  csíkos 
V.  csikós?]  (Körmend  Miscell.  Németújv.  lad.  41, 
fasc.  187).  1393:  Johannem  dictum  CJiykus  (SztárayOkl. 
1.528).  1427 :  Vsque  ad  viam  Chgkoswth  adiaceutem. 
Pratum  suum  in  loco  Chykos  (OL.  D.  36933).  1433  : 
Jungeret  íinem  stagni  Chi/kivsihow  vocati(Múz.Ibrányi). 
1435  :  Riuuli  Cykusthow  (OL.  D.  30794).  1449  :  Be- 
nedictum  Chykos  (uo.  32150).  1454 :  Petro  Chykws 
(uo.  14898).  1459:  Blasium  C%^-os  (uo.  15361).  1462: 
Ladislao  Chikos  (Múz.  Dőrv).  1465  :  Gregorius  Chikos 
(OL.  D.  16163).  1469  :  Antonius  Czikos  (uo.  32365). 
Michael  Czykos  (Lelesz  Acta  80/1).  1475 :  Damiano 
Chykos  (uo.  85  22j.  1476  :  Fabianus  Chykos  (Körmend, 
Heim  576).  1492  :  Ambrosius  Chykos  (Körmend  V/7, 
nr.  161).  1517  :  Nicolao  Chykos  (Lelesz  Bercs.  XV.4). 

CSIKÓS :  custos  equorum ;  stutereiwárter  NySz. 
1384  :  Nicolaum  dictum  Chykos  [a.  m.  csikós  v.  csíkos?] 
(Könnend  Mi.scell.  Németújv.  lad.  41,  fasc.  187).  1427: 
Vsque  ad  viam  Chykoswth  adiacentem.  Pratum  suum 
in  loco  Chykos  (OL.  D.  36933).  1449 :  Benedictum 
Chykos  (uo.'  32150).  1459:  Blasium  Chykos  (uo.  15361). 
1462  :  Ladislao  Chikos  (Múz.  Dőry).  1465  :  Gregorius 


129 


CSIKÓTÉ— CSIMA 


CSIMARIN— CSINÁL 


130 


Chikos  (OL.  D.  16163).  1469  :  Antonius  Czikos  (uo. 
32365).  Michael  Czykos  (Lelesz  Acta  80/1).  1475: 
Damiano  Chykos  (uo.  85/22).  1476  :  Fabianus  Chykos 
(Körmend,  Heim  576).  1492  :  Ambrosius  Chykos  (Kör- 
mend V/7,  nr.  161).  1517 :  Nicolao  Chykos  (Lelesz 
Bercs.  XV.4). 

CSIKÓTÉ,  1.  sikoltyú. 

CSIKÓTÓ,  1.  sikoltyú. 

CSILLAG:  Stella,  aster;  stern  NySz.  1373  :  Nico- 
laum  dictum  Chylagh  [a.  m.  csillag  ?]  (Múz.).  1388  : 
Nicolaum  dictum  Chilak  [a.  m.  csillag  ?]  (Köimend, 
Miscell.  Németújv.  lad.  44,  fasc.  116).  1799  :  A  csil- 
laggal megjegyzett  portékákat,  felesleg  valóknak 
láttatván,  el  lehet  adni  (Canon Visit.  213). 

CSILLAGOS :  stellatus,  sidereus,  steUis  inter- 
stinctus ;  stemvoll,  gestimt  NySz.  1549 :  E^  konc 
papyrosat  cylagost  nettem  (OL.  Nád.  40). 

CSILLAPODIK,  vö.  lecsillapodik. 

CSILLE  ?  :  1323  :  Descendit  ad  fontem  Chylle- 
kutha  wlgariter  nuncupatum  (Veszpr.  16,  Vespr.  Oppid., 
1.  ZalaOkl.  1.170).  1419  :  Michaele  dicto  Ckylle  (OL. 
D.  10776).  [Vö.  csillye  NySz.?;  csille  MTsz.  ?]  [Vö. 
eséllyé,  csillye,  csillye-malom  ?] 

CSILLÉK,  csillök:  [poculi  genus  ;  eine  art  beclier]. 
1462  :  Duorum  piccariorum  Chillewk  (Múz.  Kállay). 

csillék-poh.ár :  [o^].  1462  :  Duorum  piccariorum 
argenteorum  wlgo  Chillekpohar  et  tercio  lato  Zylews- 
pohar  (Múz.  Kállay). 

CSILLÉS,  csillyés  :  1464 :  Micliaelem  Chylles 
(Veszpr.  10,  Papkeszi).  1714  :  Csillyés  [foglalkozásnév] 
(GazdtörtSzemle  IX.22,  DebrLt.-ból).  [Vö.  «  Csüyéseknek 
nevezték  az  erdőkről  felszedett  sőremorával  [olv. 
töremorával],  a  szénával  kufárkodó  szekeres,  talj-igás 
embereket))  a  közlő  jegyzete,  GazdtörtSzemle  id.  h.] 
[Vö.  csille.] 

CSILLÖK,  1.  csillék. 

CSILLYE  :  »kis  szállítmány*  MTsz.  («2.  csille»  a.) 
1751 :  Tegnap  vasárnapi  napon  erővel  bejött  Nagy 
János  egy  csillye  töremorával  a  csapó  ntczai  kapun, 
vasárnapot  rontott,  fát  lopott,  büntetödjék  (DebrJk). 
[Vö.  2.  3.  csille  MTsz.]  [Vö.  csille?] 

CSILLYE-MALOM.  csellé-?  eséllyé-?:  [mo- 
lae  genus ;  eine  art  mühlej.  1619  :  Mola  \Tia  Czillie 
malom  vocatur  (OL.  UC.  1/17).  1668 :  Vagion  egh 
rósz  Csele  malom  [olv.  csellé-  v.  csellve-  ?]  (uo.  1/21). 
[Vö.    csillye    NySz.?;   csille  MTsz.  ?]  '[Vö.    csille?] 

CSILLYÉS,  1.  csillés. 

CSIMA,  céraa  ?  cémma  ?  ciraa  ?  cséma  ? 
csémma  ?  csuma  ?  :  cyma  ;  stengel  NySz.  1210  : 
Nomina  uero  eorum  hec  sünt  Ceme  Hilcus  Cimoh 
[olv.  cima  V.  csima?  a.  m.  csima?]  Nimige  (Pannh. 
5/F).  1211 :  Hodus  Thompa  Chima  [szn.,  a.  m.  csima?] 
Árud  (Pannh.  Tih.  1/5).  Isti  sünt  exequiales  Seneud 
Topa  Mocud  Cemma  [olv.  cemma  v.  csemma  ?  a.  m. 
csima  ?  vö.  «cima,  cumma»  MTsz.]  Bozur  Bot  Buche 
(uo.)  In  uilla  Aarach  hü  sünt  pulsatores  Chyma  Zember 
Syquid  (uo.).  Isti  sünt  curriferi  V^osos  Chima  Domus 
Mogd  (uo.).  Hü  sünt  pulsatores  Kuteh  Eteu  Chema 
Sop  (uo.).  [Udvornici]  Belch  Chima  Vosca  Heteh  (uo.). 
1221:  Quorum  nomina  sünt  hec  Chomou  Bocy  Chima 
Ccma  [olv.  cema  v.  csema?  a,  m.  csima?]  Elus  Lazou 
(Pannh.  4/B).  Quonim  nomina  sünt  hec  Cema  Jlcus 
ChjTnoz  Nymuga  Bella  (uo.).  Quorum  uidelicet  arato- 

Magyar  Oklevél-Szótár. 


rum  nomina  sünt  hec  Sop  Chempez  Wasard  Pozor 
Qmma  [a.  m.  csima  ?]  Etcha  (uo.).  1237/1325 :  In 
uilla  Copul  Sykes  Chema  [szn.]  Syka  Choboz  Gabsa 
(Veszpr.  107,  Liüa  2).  1240  k. :  Hec  sünt  nomina 
Agasonum  campestrium  de  eodem  predio  forcud  Pos 
Cyma  [olv.  cima  v.  csima  ?  a.  m.  csima  ?]  (Pannh.  61/8). 
In  predio  Elbu  Cyma  Chon  Pentuc  (uo.).  [Vö.  MTsz.] 

CSIMARIN,  csimaszin?  csimaszon?  csima- 
zin  ?  csimazon  ? :  [panni  genus  ;  eine  art  tuch]. 
1572  :  Eg  w^gh  zederyes  czymazynt  [olv.  csimaszin 
V.  csimazin  ?]  (OL.  Nád.  41).  1588 :  Az  vduarbiro 
rwhazaftha  Chymazynbúl  lezen  (uo.).  1635  :  1  csima- 
zin saya  és  faüongis  ráncos  szoknyától  2  f.  (Gazd- 
törtSzemle Vin.472).  [Vö.  NySz.  más  jel.  és  Körösi 
Sándor  :  A  m.  nyelvbeli  olasz  elemek,  Fiumei  főgimn. 
értés.  1891/92.] 

csiraarin-posztó  :  [c^].  1548  :  Zederyes  cymason 
poztot  (OL.  Nád.  42).  1635  :  A  cimarin  posztó  singi- 
töl  [a  nyirás  ára]  per  5  d.  (GazdtörtSzemle  Vni.482). 

CSIMASZ,  csémasz?  csumasz?:  cimex;  wanze 
NySz.  1211 :  Hü  sünt  pulsatores  Nirteu  Retey  Chemos 
[olv.  csemasz,  a.  m.  csimasz  ?]  Chicuid  (Paimh.  Tih. 
1/5).  Vdornici  de  Mortus  hü  sünt  Medveh  Mogus 
Morodech  Chymoz  Vltos  (uo.).  Sünt  sutores  hü  Ada- 
mas  Chimos  Symoud  (uo.).  Isti  sünt  agasones  Wros 
Chemos  Vosud  Sombot  (uo.).  Piscatores  isti  sünt 
VejTius  Lengén  Chimos  Vros  Egueteu  (uo.).  1221 : 
Quomm  nomina  sünt  hec  Cema  Jlcus  Chymoz  Nymuga 
Bella  (Pannh.  4/B).  1240  k. :  Hec  sünt  nomina  eque- 
strium  in  eodem  predio  Hanta  Buna  Chumoz  [olv. 
csumasz  ?  a.  m.  csimasz  ?]  Bulusoy  (Pannh.  61/8). 
1252 :  Andreám  fiUum  Chymoz  (OL.  D.  368).  1340  : 
Petrus  íilius  Chymaz  (AnjouOkm.  IV.24). 

CSIMASZIN?  1.  esimarin. 

CSIMASZON  ?  1.  esimarin. 

CSIMAZIN  ?  1.  esimarin. 

CSIMAZON?  1.  esimarin. 

CSIMOTA,  1.  csemete. 

csín,  CSÍN:  1)  kimmé,  kröse,  gargel  BM.  «fa- 
edénynek  fenekén  kivüü  párkánya,  v.  azon  bevágása, 
a  melybe  a  feneket  illesztik»  MTsz.  1676  :  A  hordó, 
csinyjának  rósz  volta  miatt,  csorgott,  csepegett 
(DebrJk.).  ||  2)  [untergestell,  unterwagenj.  1706  :  Egy 
öreg  nyári  szekér  csinyával  5  f.  Nyári  elő  csin  1  f. 
Utolsó  csin  84  d.  (MTörtTár  XVni.265).  Öreg  fakó 
szekér  3  f.  Ahoz  való  egy  kerek  48  d.  Első  csin 
60  d.  Utolsó  csin  42  d.  (uo.  266).  Egy  pár  taliga 
kerek  tengelyestül  60  d.  Csin  nélkül  48  d.  (uo.). 
rVö.  SzUy  K.,  Nyr.  XXVHI.  251—252  és  XXIX.185.] 
[|  3)  [?].  1646/1727  :  Hogyha  a  molnár  az  öreg  ke- 
rékben csint  [«talán  a  kerék  bevágása  a  küllő 
részére*  a  közlő,  Tagányi  K.  megjegyzése]  csinál 
úgjTnint  az  gazda  fájából,  tartozik  az  gazda  50  pénz- 
zel ;  ha  a  kis  kerékben  maga  fájából  csinál,  25  pénz- 
zel (GazdtörtSzemle  Vn.l24). 

CSINA  ?  :  [equuleus  ;  füllen  ?].  1211 :  In  uilla  Kecu 
isti  sünt  exequiales  Piscu  Micher  Wnoca  Chyna  [a. 
m.  csina  ?]  Chom  Wlues  Tay  (Pannh.  Tih.  1/5).  1221 : 
Quorum  nomina  sünt  hec  Nugulm  China  Gouci  Vici 
(Pannh.  4/15).  [Vö.  csiná  MTsz. ;  Munkácsi :  Árja  és 
kaukáz.  elemek  205.] 

CSINÁL,  csénál :  1)  paro,  architector,  fabrico  ; 
bereiten,  schaffen,  machen  NySz.  (1.  jel.) ;  [elaboro  ; 
ausarbeiten,  fertig  machen].  1506  :  Chcnal  (1.  «eke- 
csináló»).  1516 :  Egh  paplan  keek  futából  chenalth 
(OL.    D.    26367,    1.    Zohiai :    Nyelveml.    206).    1544  : 

9 


131 


CSINÁLÁS— CSIPERKÉS 


CSIPKE— CSIRE 


132 


Attam  az  paticarosnak  hog  wrainnak  purgatiot  cinalt 
(OL.  Nád.  40).  Az  kolat  czinaltatni  lüttek  (uo.  42). 
1552 :  Senney  vram  koeliys  lowaynak  ehenaltak  ket 
nyakbawethöt  (uo.  49).  1555 :  Chynalt  len  thizen  hat 
kethes  (uo.).  1635  :  Ha  pedig  moncíva  és  szépen  csinál- 
tatják [az  erszényt]  annak  a  munkának  a  fáradtságát 
és  szerszámának  megbövitése  szerint  többet  veszünk 
(GazdtörtSzemle  Vni.482).  ||  2)  [euphemismus  pro 
«baszik»].  1737  :  Mindjárt  káromkodással  mondván  : 
csinálom  az  anyádat,  adjál  vajat  (Reizner :  Szeged- 
Tört.  IV.521).  [Vö.  be-,  föl-,  megcsinál.] 

CSINÁLÁS  :  faetus,  factura,  confectura  ;  berei- 
tung,  verfertigung  NySz.  1544 :  Attam  az  kesefa 
cinalasert  (OL.  Nád.  41).  1545 :  Eg  öreg  verfele 
cinalastol  (uo.  42).  1548 :  Az  panczer  sak  cinalasatol 
(uo.  49).  1549  :  Ég  tal  tok  puzta  faya  cynalasatol 
(uo.  40).  ['Vö.  esináltatás.] 

CSINÁLATLAN:  [non  confectus ;  ungemacht]. 
1597 :  Az  ablakj   czinalatlanoTt  (OL.  UC.  101/3). 

CSINÁLÓ :  opifex,  conditor,  factor ;  arbeiter, 
verfertiger  NySz.  [Vö.  csutora-,  eke-,  fegyver- 
derék-,  furulya-,  gorab-csináló,  hordócsináló 
-gyalu,  hüvely-,  kard-,  kása-,  kés-,  kupa-,  láda-, 
nyerég-csináló,  sajtcsináló-sajtó,  tányér-csi- 
náló,  veslingcsináló-szék.] 

CSINÁLTATÁS  :  [confectio ;  bereitung,  ver- 
fertigung]. 1544 :  Attam  az  hintó  czinaltatasaban  az 
ernöert  es  az  rez  gombokért  (OL.  Nád.  41).  1545 : 
Attam  kaUtka  cinaltatasatol  (uo).  1547 :  Attam  az 
kömiuesnek  az  eleuen  kut  czinaltatasara  (uo.  42). 
[Vö.  csinálás.] 

CSINCSER,  csingér?:  bója,  manica ;  fessel, 
ketté  NySz.  1564 :  Trés  catene  tenues  ad  Chynchycr 
pertinentes  (OL.  L.  111.16.  17).  1577:  Lakath.  Chyn- 
cher  (uo).  Lakat  kettő  Chincher  hath  (uo).  1578  :  Com- 
pedes  3.  Chynger  [így,  «instrumenta  bellica»  közt, 
olv.  csincsér  v.  csingér  ?]  1  (OL.  UC.  76/16).  1638  : 
Czinczier  es  lábra  való  vas  (uo.  2/34). 

CSINGÉR?  1.  csincsér. 

CSINGETÉ?:  1558:  Eg  zal.  wasbol  chynalt 
ember  nakara  való  chyngcthcBolhaÖTegwasnars{OL. 
Nád.  49). 

CSINTALAN:  a)  inordinatus ;  unordentlich  ;  h) 
pravus,  improbus ;  schlecht,  ruchlos  [stb.  stb.]  NySz. 
(1—4.  jel.)  1273 :  Magistri  Chyntolon  (OL.  D.  841). 
Magistri  Chyntolon  (HazaiOkl.  68).  1348 :  Iwanka 
dictus  Chynthalan  (ZichyOkm.  n.320).  1357 :  Nicolaum 
dictum  Chyntalan  (ZalaOkl.  1.575).  1406 :  Laurencius 
Chintalan  (Múz.  Kállay  261).  1469 :  Michael  Czin- 
talan  (OL.  D.  32365).  1602  :  Csintalan  Máté  (Székely- 
Okl.  V.183). 

CSIPA :  gramiae ;  augenbutter  NySz.  1211 :  Isti 
sünt  serui  Zombot  Chypa  Vocu  Voci  (Pannh.  Tih.  1/5). 

CSIPALNAKOS:  [?].  1402:  Johanne  Chypal- 
nakos  (Múz.  Becsky).  1454 :  Johanne  Chypalnakos 
(Lelesz  Acta  65/60).  1468 :  Johanne  Chypalnakos 
(Múz.  Becsky).  [Vö.  csijmluyos  NySz.  ?] 

CSIPERKE,  csépérke  ?  csépérka  ?  :  fungus 
tuberosus ;  champignon  NySz.  («csepcrke»  a.)  1228  : 
Preterea  ancillas  quarum  nomina  hec  sünt  Cheperka 
[a.  m.  csiperke  ?]  cum  filiabus  suis.  Scinta.  Scentev. 
Giluad.  Drága  et  una  neptis  dicte  Cheperke  [a.  m 
csiperke?]    (HazaiOkm.    III.l).    [Vö.    csiperke    MTsz.] 

CSIPERKÉS,  csepérkés?:  [fungis  tuberosis 
abundans  ;  reich  an  champignonsj.  1358  :  Ad  quendam 


locum  Cheperkesmal  dictum  (OL.  D.  30388).  [Vö.  cse- 
perke  MTsz.] 

CSIPKE,  csipk?  csipka?  sipk?:  1)  rubus ; 
hagedornNySz.  (1.  jel.)  1264:  In  arbore  Chypke  (Zala- 
Okl. 1.43).  1270/1280 :  Vna  est  in  ceraso  alia  in 
arbore  Chypke  (Körmend,  Heim  5).  1284  :  Ad  quasdam 
frutices  spinarum  Chypke  vocatas  (OL.  D.  35838).  1305 : 
Eundo  per  mega  peruenit  ad  dumum  Chypka  [így]  (uo. 
1692).  1352 :  Montem  vulgariter  Sypkheg  [igy,  olv.  csipk, 
csipke,  sipk  v.  sipke  ?]  dictum  (uo.  4272,  vö.  Anjou- 
Okm.  V.570).  ||  2)  fimbria  clavlculata,  limbus  denticu- 
latus ;  spitzen  NySz.  (3.  jel.)  1607 :  Chlamis  rubrea 
cum  fimbrüs  vulgo  czipke  (ÓL.  UC.  86/35). 

csipke-bokor  :  rubus;  dombusch  NySz.  1291  : 
Uenit  ad  Chypke  bokor  (OL.  D.  1338).  1341:  Peruenit 
ad  vnum  sigTium  Chipkebukur  (Akad.  2).  1344 :  Dumus 
rubi  qui  wlgo  dicitur  Chypkebokur  (Körmend  in/2, 
Pezye  95).  1372  :  Dumum  Cypkebokor  dictum  (Zala- 
Oki.  1.59).  1435  :  Sub  vno  dumo  spineto  wlgo  Chypke- 
bokor  dicto  (OL.  D.  12711).  1447  :  Rosas  syluestres 
vulgo  Chipke  bokor  vocatas  (Teleki :  Hunyadiak  X.216). 
1471/1494  :  Vsque  Rubetum  ChypkeBokor  dictum  (Múz. 
Kisfaludy). 

csipke-kötó' :  der  klöppler,  spitzenklöppler,  die 
spitzenJdöpplerin  BM.  1731 :  Ennekelötte  harmadfél 
esztendővel  az  fátens  Csipkekötö  asszony  fiát  meg- 
fogadván béresnek,  félesztendö  alatt  elszökött  (Reiz- 
ner: SzegedTört.  IV.467,  469  stb.). 

CSIPKÉS  :  clavatus,  crenatus,  fimbriatus  ;  zackig, 
gezackt  NySz.  [dumis  vestitus,  dumis  obsitus ;  mit 
dombüschen  verwachsen  ?].  1475 :  Andrea  Chipkes 
(OL.  D.  17660).  1528:  luxta  ChypkeskváMolyamya 
medii  (OL.  Kolozsm.  106).  1535 :  Cupa  noua  chy2> 
kes  (OL.  Nád.  49).  1736:  Egy  patyolat  tsipkés  kendő 
(CanonVisit.  176,'. 

CSÍPLÖ,  1.  cséplő, 

CSÍPŐ  pungens,  veUicans,  carpens,  mordax,  acris ; 
stechend,  stichelnd,beissend,  scharf  NySz.  («1.  csípő*  a.) 
1211 :  Vdornici  de  Mortus  hü  sünt  Vltos  Texe  Chipeu 
Lompus  (Pannh.  Tih.  1/5).  Isti  sünt  aratores  Porcost 
Hyrrud  Zeche  Chipeu  Mogd  (uo).  1218  :  Cipeu  [szn. 
a.  m.  csípő  ?]  (MonStrig.  1.219).  1237 :  Chipeu,  szn. 
(uo.  1.322).  1237/1325  :  In  uilla  Egris  Chipeu  [szn.] 
Chapa  Hyuotol  Hoyou  (Veszpr  107,  Liüa  2).  1343  : 
Petrus  dictus  Cypeu  (Múz.  Hanvay,  1.  AnjouOkm. 
IV.372).  1348  :  In  terra  sua  Chypeutehxky  uocata  (Zichy- 
Okm. 11.327).  1602  :    Czipeö  Péter  (SzékelyOkl.  V.179). 

csípó'-vas :  [forceps ;  zange].  1572 :  In  officina 
doleatoria  gj^alw  was,  gyalw  zek,  chypo  vas  (OL. 
UC.  76/17). 

CSÍPTETÉ,  1.  csíptetó'-vas. 

CSÍPTETŐ-VAS,  csípteté-:  [pertica,  volseUa  ; 
zwickzange].  1513  :  Perrum  vnum  wlgo  chyptheteivas 
(OL.  D.  26151). 

CSÍR,  1.  csűr. 

CSIRA,    CSÍRA?:    1400:    Laurencium    Eliam, 

Chira  díctos  (ZichyOkm.    V.225).    [Vö.    NySz.  ?  és  2. 
csira  3.  és  4.  jel.  MTsz.  ?] 

CSÍRÁZIK:  germinasco,  puUesco,  puUulo ;  keimen 
ausschlagen  NySz.  1584  :  K^th  köböl  chyrazoth  abay- 
noczos  (OL.  UC.  56/33). 

CSIRE  ?  :  1343  :  Petrus  dictus  Chyre  (Körmend, 
Heim  87).  1436  :  Barnabam  Chyre  (Múz.  Kállay).  1451: 
Stephanus  Chyre  (OL.  D.  14467).  1453  :  Petrus  Chyre 


133 


CSIRKE -CSIZMA 


CSIZMADIA— CSÓKÁS 


134 


uo.  14698).  1481:  Clemens    Chyre    (uo.  18460).    [Vö. 
csira  ?  csirke  ?] 

CSIRKE,  csérke  ?  csürke  ?  :  a)  pullus  ;  junges 
geflügel ;  b)  pullaster,  pullus  gallinaceus ;  hühnchen 
NySz.  1322  :  Dionisio  dicto  Chyrke  (AnjouOkm.  11.57). 
1346  :  Stephanus  dictus  Cherke  [a.  m.  csii-ke  v.  cserke?] 
(OL.  D.  8815).  1351 :  Thoma  dioto  Churke  [a.  m.  cskke? 
vö.  MTsz.]  (Múz.).  1357 :  Nicolai  dicti  Chyrke  (Anjou- 
Okm. VI.628).  1363:  Thomas  dictus  Cyrke  (Múz.). 
1368  :  Thomas  dictus  Cyrke  (Múz  Kapy)  Í370  :  Petrus 
dictus  Chirke  (OL.  D.  35245).  1371:  Petrum  dictum 
Chyrke  (Múz).  1374 :  Petrus  dictus  Czyrke  (Múz. 
Hanvay).  1375 :  Petrus  dictus  Chyrke  (Körmend, 
Miscell.  Németújv.  lad.  41,  fasc.  187).  1378  :  Petrus 
Chirke  (MonCivZagr.  1.271).  Nicolai  dicti  Chyrke 
(Múz.  Soós).  1379 :  Petrum  dictum  Churke  (Múz). 
1382 :  Johannis  dicti  Chyrke  (Múz.  Máriássy).  1405  : 
Andreas  dictus  Chyrke  (Múz.).  1436 :  Thome  Chyrke 
(Lelesz  Acta  53/47).  1453:  Thoma  Chyrke  (Lelesz 
Met.  Abaúj  3).  1458  :  Benedicto  Chyrke  (Lelesz  Acta 
69/27).  1460  :  Thoma  Chyrke  (OL.  D.  15532).  1481 : 
Thoma  Chyrke  (uo.  18512).  1485  :  Dominicus  Chyrke 
(Veszpr.  11,  Merenye).  1577:  Chirke  János  (OL.  UC  1/3). 

CSIROS  ? :  1478  :  Petrus  Chyros  (OL.  D.  18145) 
[Vö.  MTsz.  ?] 

CSISZÁR,  csiszér :  machaeropoeus,  politor,  ar- 
morum  faber,  samiator,  samiarius;  schwertfeger  NySz. 
1240  k. :  Vnus  coquus  in  eodem  predio  nomine  Cysar 
(Pannh.  61/8).  1297 :  Ten-am  suam  Chyzar  [a.  m. 
csiszár  ?]  uocatam  inter  villás  Kok  Boyon  et  Nymchun 
nuncupatas  (Veszpr.  4,  Csaba).  1358  :  Laurencii  filii 
Chyzer  (Múz.).  1359  :  Petri  filii  Chyzeer  (Körmend 
V/7,  nr.  123).  1397  :  Stephanum  Chyzar  (ZichyOkm. 
V.40).  1399  :  Petrus  dictus  Chyzer  (Múz.  Soós).  1410 : 
Petro  dicto  Chysar  (Veszpr.  4,  Alsóörs).  1418  :  Andree 
Chyzaar  (Múz.).  1423  :  Paiüus  Chyzar  (Lelesz  Acta 
43/83).  1425  :  Thoma  Chyzar  (Körmend,  Heim  745). 
1427:  Paiüus  dictus  Chyzar  (Pannh.  19/Z).  1442: 
Thomas  Chisar  (OL.  D.  13678).  1457  :  Petrus  Chtjzar 
(uo.  36405).  1459 ;  Georgius  CMjzar  (Lelesz  Acta  70/45). 
1464 :  Petrus  Chyzar  (Veszpr.  4.  Csaba).  1468  :  Bar- 
nabás Chizar  (Múz.  Kállay).  1469  :  Thomas  Czizar 
(OL.  D.  32365).  1478  :  Cristoforo  Chyzar  (Múz.  KáUay). 
Georgius  Chyzar  (Veszpr.  107,  Egerszeg  16).  1480  : 
Johanne  Chyzar  (OL.  D.  18350).  1486  :  Blasius 
Chizar  (Körmend  III/l,  Ugal  51).  1494 :  Johannem 
Chyzar  (Lelesz  Acta  102/7).  1498  :  Johanne  Chyzar 
(Múz.  Kállay).  Petro  Chyzar  (Körmend,  Heim  662). 
1499:  Demetrius  Chyzer  (Lelesz  Acta  107/44).  1501: 
Clemente  Chyzar  (KárolyiOkl.  III.45).  1503  :  Michaelis 
Chyzar  (Pannh.  33/K).  Thomas  Chyzar  (Múz.  Kisfa- 
ludy). 1509 :  Petro  Chyzar  (Lelesz  Acta  117/8). 
1521:  Petro  Chyzar  (uo.  127/6).  Fabri  ac  Gladia- 
tores  wlgo  Chyzarok  (Múz.).  1544:  Attam  az  kapui 
cziszarnak  (OL.  Nád.  42).  1547  :  Attam  az  cziszarnak 
az  ket  szablatul  (uo.) 

CSISZÉR,  L  csiszár. 

CSÍV,  1.  cső. 

CSIZMA :  cothumus,  calceus  obliquus,  calceus 
Turcicus ;  schuh,  stiefel  NySz.  1492 :  Vnum  Zakrapach 
et  vnum  cingulum  wlgo  Zkender  de  serico  et  Chyzmai^ 
(OL.  D.  26055).  1503  :  Vna  chyzma  (uo.  25420).  1504  : 
Vnum  par  ocrearum  wlgo  Czizme  [latin  többesszám] 
(uo.  330111  1519 :  Coturnos  duos  wlgo  Chissma 
(Múz.  Bethlen).  1528  :  Emi  vnum  par  wlgo  chyzma 
(OL.  Nád.  42).  1529 :  Kepenyeg.  Pokrocz  lasnyak  Czapa. 
Chyzma  (uo.  43).  1535 :  Calcaribusque  et  Cistna 
Pokrocz  et  vna  penula  (Lelesz  Prot.  VI. 61).  1544 : 
Czyzma  kepenyeg  (OL.  Nád.  40).  1578  :  Vnum  par 
Chyzma  (OL.  UC.  37/15).  1635  :    Egy  pár  csizma^9.i- 


koltatástól  8  d.  (GazdtörtSzemle  Vni.475).  [Vö.  deli-, 
fejelés-,  száras-csizma.] 

CSIZMADIA,  csizmazia :  calcearius,  cothur- 
narius ;  schuhmacher  NySz.  1602  :  Csiszmasia  János 
(SzékelyOkl.  V.283). 

CSIZMAZIA,  1.  csizmadia. 

CSOBÁN  :  sextarius,  culigna,  cimea  ;  lagel  NySz. 
1559  :  Vnum  choban  ligneum  (OL.  Nád.  48).  1590  : 
Keth  choban  (uo.  49).  [Vö.  facsobán.] 

CSOBÁNOS  :  [sextarium,  culignam  habens  ;  lágel 
habend].  1454 :  Thomam  Chobanus  (Múz.  Becsky). 
[Vö.  csobán.] 

CSOBOLYÓ :  cimea;  handlágelNySz.  1329:  Prope 
locum  vinee  desolate  Chobolotv[a.  m.  csobolyó?]  dicte 
(Veszprém  2.  Ábrahám,  1.  ZalaOkl.  1.239).  1557  :  Ket 
köbles  chyobolyot  (OL.  L.  III.  16.  17).  1594:  Vagion 
egy  chobolio  (uo.).  [Vö.  fa-csobolyó.] 

CSODA,  csuda :  monstrum,  portentum ;  ungeheuer- 
ungethüm  NySz.  (2.  jel.)  [deformis,  immundus,  sordi, 
dus ;  hasslich,  schmutzig  ?].  1198 :  Quorum  nomina 
hec  sünt  Guyre  Apungna  Chuc  íilius  Weng  Wassa 
Chuda  (Körmend  II/8,  Szentgothárd  1).  1211 :  Isti 
sünt  exequiales  huitol  Chenke  Buhtus  Dóba  Coda 
[a.  m.  csoda  ?]  (Pannh.  Tih.  1/5).  1228 :  Libertinos 
quorum  nomina  hec  sünt  Micula.  Cingul.  Reuka.  Chuda 
cum  tribus  filiis  suis  (HazaiOkm.  III.l).  1240  k. :  Hec 
simt  nomina  equestrium  de  eodem  predio  Buthmer 
Pousa  Chom  Cuda  [a.  m.  csoda  ?]  (Pannh.  61/8). 
1322  :  Stephanus  filius  Chuda  (AnjouOkm.  n.2).  1358: 
Demetrium  filium  Chuda  (Veszpr.  107,  Köveskál  7). 
1517  :  In  eadem  porcione  Chivdarezje  (Múz.  Kisfaludy). 
[Vö.  MTsz.  3.  jel.  ?] 

CSOHA,  1.  csuha. 

CSOHODÁR  :  cubicularius  ;  kammerdiener  NySz. 
(«csuhadár»  a.)  1637  :  Az  chohodarnal  az  kolcha  (OL. 
UC.    14/43,    «Fogaras    vár,    nem    törökökről*    Szám. 

jegyz.). 

CSÓK :  osculum,  suavium,  basium ;  kuss  NySz. 
1302  :  Mediantibus  probis  viris  sciücet  Andi^ea  filio 
Chugud,  Belén  et  Choc  [a.  m.  csók  ?]  de  Teyed 
(AnjouOkm.  1.33).  1602  :  Csók  Benedek  Csók  István 
(SzékelyOkl.  V.186). 

CSÓKA  :  gracus,  [graculus],  monedula  ;  krahe 
NySz.  [dohle].  1211:  Isti  simt  vdornici  Wassard  Warou 
Latamas  Choucha  [a.  m.  csóka?]  (Pannh.  Tih.  1/5). 
1240  k. :  Libertinos  Covka  Vud  Zombot  Kusid  Svska 
(Pannh.  61/8).  1332:  Castellani  de  Choukakw  [vö.  e  hely- 
ségnek latin  nevével :  «PetraMonedulae»,  1.  Kazinczy: 
Magyarország  lerajzolása  27]  (Körmend,  MisceU.  Német- 
újv. lad.  43,  fasc.  104,  nr.  112).  1337:  Castellanum  de 
Choukakw  (Múz.).  1356:  Stephano  dicto  C/íoA-a  (Anjou- 
Okm. VI.483).  1359 :  Paulus  dictus  Choka  (Múz.). 
1368  :  In  monte  Choiikaniíial  nomine  (Pannh.  55/Mm). 
1400:  Andreám  Choka  (ZichyOkm.  V.192).  1405: 
Petrus  dictus  Choka  (Múz.).  1450  :  Magnifice  domine 
honorande,  Pridem  per  Nuncios  et  litteras  nostras 
intimaramus  eidem  vestre  dominacioni  petendo  eandem 
vt  Bombardam  Choka  vocatam  nobis  mittere  velletis 
(HazaiOkm.  Vn.467).  1482:  Blasio  Choka  (Veszpr. 
9,  Kovácsi).  1507  :  Ad  locum  CVio^afolyasa  "(OL.  D 
32068).    1602:    Czioka    István    (SzékelyOkl.  .V.241). 

CSÓKÁS  :  jmonedulis  abundans  ;  reich  an  dohlen]. 
1282 :  Per  locum  virgultosum  Chokas  mmcupatum 
(OL.  D.  30582).  1292:  Quedara  Rupis,  Chokaskeu 
uocata  .  .  .  ubi   supraeminet   rupis    Chokasku   uocata 

9* 


135 


CSOKOR— CSOMÓS 


CSOMOSZOL— CSONT 


136 


(MonStrig.  II.323\  1380  :  Petrus  dictiis  Choukas  (Múz. 
Kállay).  1383 :  Petrus  dictus  Chokas  (Lelesz  Acta  15/15). 
1413 :  Prediorumque  Chokastelek  Mykolaka  (Múz. 
Jnsth).  1430  :  Alias  Siluas  simplices  Nyaras  Chokas 
(Lelesz  Acta  49/14).  Siluas  Simplices  Nyaras  Chokas 
Thokerek  Agerdew  (Múz.  Kállay).  1454  :  Lociun 
virgiütosum  Chokas  nuncupatum  (OL.  D.  31147). 
1460:  Prata  Chokasalja,  et  Remethethorok  nuncupata 
(Forrás  ?). 

CSOKOR?  csukor?  :  [fasciculus  floriun;  blumen- 
strauss?].  1602  :  Cziokor  [a.  m.  csokor?]  Antal  Cziukor 
Péter  (SzékelyOkl.  V.286).  Cziukor  György  (uo.  287). 
[Vö.  Szily  :  Nyelvúj.  Szót.] 

CSOLNAK.  csolnok  •.  liuter,  cymba,  scapha ; 
kahn  NySz.  1357  :  Iiixta  fluuium  Situa  ia  oppositum 
cuiusdam  fosse  Cholnukwih.  vocate  (Múz.).  1475  :  De 
piscantibus  verő  noviculis  [olv.  naviculis]  Cholnok 
dictis  nichil  solvere  teneantur  (Forrás  ?). 

csolnak-pénz,  -piaz :  [genus  tributi  piscatorii ; 
bootgeld].  1492  :  In  festő  beati  Martini  episcopi  sessio 
integra  soluet  czolnakpinz  denarios  wiennenses  XX 
(OL.  D.  36992).  1507 :  Circa  festum  Nicolai  confessoris 
Cholnakpenz  (uo.  36983).  1519 :  Tenentur  soluere 
Cyolnakpenz  qui  cum  nauicuüs  piscant  (uo.  26197). 
1528  :  Cholnokpeenz  soluerent  (OL.  UC.  12/42).  [Vö. 
«Csolnakpénzt  azok  fizettek,  a  kik  csolnakkal  halász- 
tak* Szám.  megjegyzése,  í.  Természettud.  Közlöny 
1894.  évf.  491.  1.] 

CSOLNAKOS,  csolnokos, csónakos:  [cymbam 
habens,  lintrarius ;  kahn  habend,  kahnführer].  1420  : 
Nicolaum  Cholnokus  (Zichy0km.VL594).1449:  Ladislao 
Cholnokos  (OL.  D.  14277).  Ladislaus  Cholnokos  (Lelesz 
Acta  61/4).  1466 :  Ladislao  Cholnokos  (uo.  77/23). 
Ladislao  Cholnokos  (Múz.  Kállay).  1470 :  Thome 
Cholnokos  (uo.).  1478 :  Gregorius  Cholnokos  (uo.). 
1544 :  Az  göri  reuen  az  reuezeknek  es  az  czonako- 
soknak  (OL.  Nád.  41). 

CSOLNOK,  -OS,  1.  csolnak,  -os. 

CSÓLTÁR,  L  csótár. 

CSOLYÁNOS,  1   csalános. 

CSOMA?:  1211:  Isti  sünt  serui  Tolpa  Eleus  Cho^na 
[a.  m.  csoma?]  Woca  Zombot  (Pannh.  Tih.  1/5).  In 
uilla  Vazil  isti  sünt  serui  Giocud  Pehleh  Chomos 
Belenic  Vuicil  Choma  (uo).  Hü  sünt  cumferi  Horrod 
Vosca  Zorida  Choma  Pentuc  (uo.).  Isti  sünt  pisca- 
tores  Mocchi  Choma  Zorida  Numuolou  Chekine  (uo.). 
[Udvomici]  sünt  isti  .  .  .  Thyze  Suma  [a.  m.  csoma  V] 
Bulsou  Bocca  (uo.).  1602 :  Csorna  Máté  (SzékelyOkl. 
V.192).  [Vö.  MTsz.] 

CSOMBOR,  csompor?:  pulegium ;  polei  NySz. 
1496  :  Ad  rubeta  Wezews  et  Chompor  [a.  m.  csom- 
bor ?]  dicta  (Lelesz  Prot.  n.234).  1518 :  Blasius  chom- 
bor  (OL.  D.  37007,  XVI.  1.).  1603:  Valentinus  Csombor 
(SzékelyOkl.  V.257). 

CSOMÓ  :  nodus  ;  knoten  [stb.]  NySz.  1221 :  Quo- 
rum  nomina  sünt  hec  Chomou  [a.  m.  csomó  ?]  Bocy 
Chima  Cema  (Pannh.  4jB).  1240  k. :  Hec  sünt  nomina 
fabrorum  in  eodem  predio  Chomov  Bűzte  (Pannh.  61/8). 
1484:  Barnába  Chomo  (OL.  D.  19015). 

CS0M:0LYÉK  :  [fasciculus  ;  bündel].  1635  :  Egy 
lepödö  végiben  való  fejér  varrás.  Egy  csomolyékban 
kapcsok  (Mihalik :  KassaÖtvTört.  223).  [Vö.  csomólék 
NySz. ;  csomolyag  MTsz.] 

CSOMÓS  ?  :  a)  nodosus  ;  knotíg ;  b)  bulbosus ; 
knotig,  höckerig  NySz.  1135  :  Aratorum  autem  nomina 


sünt  hec  Tius  Chomoz  [a.  m.  csomós  ?]  (Pannh.  15/Kk). 
1171 :  Quorum  nomina  hec  sünt  Beretes  [?]  Sunad 
som  conios  huna  quisid  Cun  Rua  (Pannh.  27/Mm). 
1211  :  Hü  sünt  vduomici  Nemelh  Bochi  Chomos 
Tomor  Deun  Zombot  (Pannh.  Tih.  1/5).  Isti  sünt 
serui  Giocud  Pehleh  Chomos  Belenic  Vuicil  Choma 
(uo.).  Isti  simt  agricole  Zobas  Zehee  Hozuga  Bench 
Kesseh  Chomos  (uo.).  1240  k. :  Hec  sünt  nomina  vini- 
torum  seruonmi  Chomos  Wasard  (Pannh.  61/8).  1602  : 
Csomós  István  (SzékelyOkl.  V.179).  Csomós  Mihály 
(uo.  189). 

CSOMOSZOL :  frango,  quasso :  mosten  NySz. 
[contero,  confringo,  conquasso ;  zermahnen,  zerquet- 
schen].  1211 :  In  uilla  Theluky  sünt  isti  uinitores 
Gunuzd  Eurizeu  Chomosloti  [olv.  csomoszló]  Henche 
Mochi  (Pannh.  Tih.  1/5).  1240  k. :  Nomina  pellipa- 
rorum  de  eadem  villa  sünt  hec  Chvmoslo  Jacob 
(Pannh.  61/8).  Vüiitor  unus  nomine  Comozlo  (uo.). 
1314 :  Petri  filii  Chomozloti  (Veszpr.  14,  Szentkirály- 
szabadja).  [Vö.  csomoszló,  csomoszol  MTsz.] 

CSOMPOR?  L  csombor. 

CSÓNAKOS,  1.  csolnakos. 

CSONGOR?:  1413:  Gregorius  dictus  Chongor 
[olv.  Csongor  v.  csöngör  ?]  (Körmend  ni/2,  Örs  36). 
1446  :  Nicolai  dicti  Chongor  (Veszpr.  14,  Szentkirály- 
szabadja). 1468  :  Nicolai  Chongor  (HazaiOkm.  IV.421). 

[Vö.  csongora  MTsz.  ?] 

CSONKA  :  mancus,  mutilus.  mutícus,  defectivus  ; 
verstümmelt,  mangelhaft  NySz.  1221 :  Quorum  nomina 
sünt  hec  Cug  Huguia  Lenchud  Taia  Cunca  [a.  m. 
csonka?]  (Pannh.  4/B).  1309  1342:  Per  duas  arbores 
populeas  Chuncanar  vocatas  (OL.  D.  1731).  1320 : 
Ladizlai  dicti  Chunka  (uo.  1991).  1329  :  Usque  arbo- 
rem  siUcis  chunkafa  vocatam  (AnjouOkm.  11.399). 
1329/1417 :  Ad  arborem  SiUcis  Chonkaía  vocatam 
(OL.  D.  28723).  Vsque  ad  arborem  silicis  Chon- 
kaia  vocatam  (uo.  37277).  1338  :  Ad  vnam  arbo- 
rem pyry  C/iíwX-akerthwel  dictam  (uo.  31086).  1341 : 
Ad  vnam  arborem  que  vocatur  Chunkai\űía  (uo. 
3^02,  1.  AnjouOkm.  IV.122).  1343 :  Inde  ad  Chim- 
/takurtuel  (Körmend  IH  2,  Seregélyes  104).  1360: 
Petrus  dictiis  Chunka  (Veszpr.  14,  Újlak).  1396 : 
Egidio  dicto  Chonka  (Veszpr.  107,  Mindszentkál  1). 
1401:  Andreám  Chonka  (ZichyOkm.  V.233).  1402: 
Thoma  Chonka  (Múz.  Becsky).  1409:  Johannis  Chonka 
(Múz.).  Emericum  Chonka  (Múz.  Kállay  428).  1416 : 
Petro  Chonka  (Lelesz  Acta  36  33).  1418 :  Michaele 
Chonka  (KárolyiOkl.  n.41).  1423  :  Benedicto  Chotika 
(Lelesz  Acta  43/72).  1428 :  Ladislao  dicto  Chonka 
(Veszpr.  11,  Lovas).  1435 :  Lucám  Chonka  (Múz. 
KáUay).  1448  :  Stephanus  Chonka  (uo.).  1454  :  Thoma 
Chonka  (Múz.  Becsky).  1468  .•  Vrbanus  Chonka  (uo. 
Kállay).  1471 :  Ad  quaudam  arborem  piri  Chonka- 
kewrthwel  appellatam  (OL.  D.  17901).  Ad  quandam 
fractam  arborem  populeam  wlgo  Chonkanjaría  nuncu- 
pataúi  (uo.).  1478  :  Martino  Chonka  (Lelesz  Acta  88/1). 
1485:  Vincencius  Chonka  (Veszpr.  11,  Merenye).  1489: 
Benedictum  Chonka  (Lelesz  Acta  98/31).  1499:  Thoma 
Chonka  i  Múz.  Forgách).  1503  :  Sebastianus  Chonka 
(Forrás  ?).  1602 :  Csonka  Miklós  (SzékelyOkl.  V.190). 
Csonka  Péter.  Csonka  János  (uo.  231).  1708  :  Egyik 
szőke  csonka,  másik  kék  söre  ökör  (DebrLt.,  1.  Njt. 
XXIL518). 

CSONKOLY  ?  1.  sonkoly. 

CSONT;  08 ;  bein,  knochen  NySz.  1391:  Bene- 
dictum dictum  Chonth  (ZichyOkm.  IV.468).  1462: 
Possessionibus  Napfen  ChonthafeyeT  [olv.  csonta  — 
csontja?]  (OL.  D.  15703).  1480  :  Martino  Kaichontha 
[olv.  kar-csonta?]  (uo.  18313), 


137 


CSONTOS— CSORDA 


CSORDÁS— CSÓVA 


138 


csont- fésű:  [pecten  osseus;  beinerner  kamm]. 
1581 :  Egi  tok  fesw,  kiben  három  fa  fesw,  egi  chonth 
fesw,  egi  oUo,  twker  wagion  (OL.  L.  III.  16.  17). 

csont-golyóbis:  [glóbus  osseus;  beinkugel|.  1594: 
Olaz  játékhoz  walo  tolio  bot.  Chont  goliohis  (OL.  UC. 

78/7). 

CSONTOS :  a)  osseus ;  beinig,  knochig ;  b) 
fortis  ;  stark  NySz.  (1.  és  3.  jel).  1337  :  Benedictus 
dictiis  Chuntus  (OL.  D.  3041).  1339 :  Benedictum 
dictum  Chuntus  (uo.  3973).  1343  :  Gregorius  dictus 
Chuntus  (AnjouOkm.  IV.374).  1386  :  Nicolaus  dictus 
Chonthus  (Múz.).  1388 :  Nicolaus  dictus  Chontus 
(Lelesz  Acta  18/8).  1413  :  Bartholomeus  dictus  Chon- 
tos  (KárolyiOkl.  1.592).  1415  :  Bartholomeo  dicto  CJion- 
tos  (Múz.  Máriássv).  1429  :  Petro  Chuntos  (Múz.  Kál- 
lay).  1430 :  Stephani  dicti  Chontos  (OL.  D.  27863). 
1452  :  Matheo  Chontus  (Lelesz  Acta  63/22).  Matheo 
Chonthos  (Múz.  Kállay).  1453 :  Johannem  Chontos 
(ÓL.  D.  14765).  1466  :  Clemente  Chonthos  (Múz.  Kál- 
lay). 1475  :  Vincencio  Chonthos  (Körmend,  Heim  566). 
1509  :  Fabiano  Chontos  (Múz.  Kállay). 

CSOPOR?  1.  csoport. 

CSOPORT,  csopor  ?  :  1)  gleba ;  scholle  NySz. 
(1.  jel.).  1382  :  Thomas  dictus  Chupur  [olv.  csopor, 
a.  m.  csoport?  vö.  NySz.  MTsz.]  (Múz.  Kállay).  1611: 
Egy  cso^orí-föddel  hajtotta  el  az  lovakat  (KomárJk.). 
II  2)  acervus,  copia ;  haufe,  menge  NySz.  (3.  jel.). 
1587  :  Eg  choporth  erezteth  salétrom  (OL.  UC.  12/42). 
Egh  czoport  nadmezet  (OL.  Nád.  47). 

CSOPORTOS,  csuportos :  complicatus,  incomp- 
tus;  struppig,  zerzaust  NySz.  (3.  jel.)  [?].  1516:  Anthonio 
Choportivs  (Lelesz  Acta  122/8).  1538  :  Choportos  Chiv- 
portos  Chuportos  Tschuportos  János  (QuellKronstadt 
III.46).  [Vö.  csopros.] 

CSOPROS?:  [glebosus;  schollig?].  1440  k. : 
Ad  quendam  locum  qui  vocatur  chupnisagag  [olv. 
csopros?]  (OL.  D.  28836).  [Vö.  csoport  MTsz.]  [Vö. 
csoportos.] 

CSÓR?:  1523:  Martino  Choor  (Múz.  Ibrányi).  [Vö. 
MTsz.?] 

CSORBA  :  a)  mancus,  mutilus  ;  verstümmelt ; 
b)  edentulus  ;  zahnlos  NySz.  (1.  és  3.  jel.).  1227 : 
Decano  eiusdem  ecclesie  nomine  Churba  (OL.  D.  133). 
1295  :  Martinus  dictus  Churba  (uo.  1493).  1300  :  Miko 
dicto  Churba  (uo.  1559).  1321 :  Martini  dicti  Churba 
(AnjouOkm.  1.634).  1329  :  Petrus  dictus  Churba  (Múz. 
Jankowich).  1329/1338  :  Stephano  dicto  Chorba  (OL. 
D.  33739).  1335:  Nicolai  dicti  Chorba  (uo.  2958). 
1349  :  Thome  dicti  Chorba  (Múz.).  1366 :  Andreám 
dictum  Chorba  (Lelesz  Acta  4/?).  1388 :  Ladislaus 
Chorba  dictus  (OL.  D.  31338).  1400  :  Andreám  Chorba 
dictum  (ZichyOkm.  V.179).  1402 :  Demetrio  Chorba 
(Múz.  Becsky).  1429  :  Stephani  Chorba  (Pannh.  Tih. 
18/1).  1433:  Jacobo  Chorba  (OL.  D.  12527'.  1445: 
Michaele  Chorba  (Veszpr.  11,  Maros).  1461 :  Ladislaus 
Chorba  (OL.  D.  15582).  1468  :  Demetrio  Chorba  (Múz. 
Becsky).  1469 :  Jacobus  Czorba  (uo.  32365).  1478  : 
Mathiam  Chorba  (Körmend,  Heim  590).  1609:  Johanne 
Chorba  (Múz.  KáUay).  Paulo  Chorba  (Múz.    Forgách). 

CSORDA  :  grex,  annentum  ;  herde  NySz.  (1.  jel.). 
1282/1325  :  Ad  locum  quendam  Charadajavas  [így  ?] 
(Wenzel  XII.371). 

csorda-nyom:  [vestigiagregis;  herdentritt].  1525: 
Qiiedam  via  Chorda  Nyom  appellata  (Lelesz  Prot. 
V.276a). 

csorda-pásztor  :   pastor   armentorum  ;   rinderhirt 


NvSz.  1497 :  Anthonio  Chordapazthor  (OL.  D.  20574). 
1522:  Paulus  Chordapaztor  (uo.  37328).  1596:  A 
csordapásztor  félköblöt  adott,  ha  a  prédikátor  barmát 
nem  örzötte  (Canon Visit.  139). 

csorda-út,  -uta  :  [via  gregis  ;  viehweg,  viehtrift]. 
1291 :  Que  via  uocatur  wlgariter  Churda  uta  .  .  . 
Inde  per  viam  gregis  sünt  quatuor  mete  (MonStrig. 
11.309).  1292  :  A  parte  meridionali  via  wlgariter  Chur- 
dauta  dicta  (Veszpr.  9,  Kovácsi).  1340/1449  :  A  parte 
inferiori  Chordaívt  (Körmend  111/2,  Pezye  98  ?).  1343  : 
Duas  vineas  in  monte  Churdaivth  (Veszpr.  13,  Szőlős). 

CSORDÁS,  csordós:  armentarius;  viehhiit  NySz. 
1400  :  Clementem  Chordas  (ZichyOkm.  V.156).  1480  : 
Benedictum  Chordas  (Pannh.  51/Rr).  1482:  Gregorius 
Chordas  (Körmend  III/3,  Baráti  83).  1488 :  Philipus 
Chordas  (Pannh.  17/Aa).  1489:  Vincencius  Chordas 
(Körmend  I1I/2,  Kékese  13).  1495:  Anthonius  Chordas 
(OL.  D.  20283).  1519:  Michaele  Chordas  (Veszpr.  Regn. 
P/228).  Petro  Chordas  (Körmend  III/l,  Ugal  64).  1597  : 
Tott  János  :  Az  Chyordos  [igy]  haza  az  Velall  feöl- 
deön  falwoll  epetettek  (OL.  UC.  12/42).  Chyordos 
Thámás  háza  [ugyanígy  alább  még  egyszer] :  Az  keöz- 
feöldeön  falwoll  epetettek  (uo.).  [Vö.  csordós,  csorduós 
MTsz.  «csordás»  a.]  [Vö.  város-csordása.] 

CSORDÓS,  L  csordás. 

CSÓRÉ:  1602:  (7sóre  Márton  (SzékelyOkl.  V.320). 

[Vö.  MTsz.] 

CSORGÓ,  csurgó :  a)  fluens ;  íiiessend ;  b)  fluor, 
fluentum  ;  bach  ;  c)  tubus,  canalis  ;  kanál  NySz.  1226: 
Hospitalarios  tam  Albe  quam  in  Curgou  [a.  m.  csorgó?] 
commorantes  (Pannh.  31/P).  1266  :  Domus  hospitalis 
Jerosolimitane  de  Churgo  (Veszpr.  107,  Egerszeg  1). 
1295  :  Inter  Riuum  Churgo  uocatum  (Múz.  Jankowich, 
1.  Wenzel  X.436  és  Kubinyi :  MTörtEml.  1.160).  1312  : 
Petrus  dictus  Churgo  (Múz.  Kállay).  1331:  Chorgow, 
hn.  (AnjouOkm.  11.563). 

CSOROG  :  perfluo,  manó;  rinnen  NySz.  1677  :  Az 
sajtóház   mindenütt  csorog   (GazdtörtSzemle   III.277). 

CSOROSZLYA :  culter  praecisorius  in  aratro ; 
pflugsech  NySz.  1587  :  Eg  lapis  was  es  keth  chorozla 
hozza  (OL.  UC.  12/42).  1594 :  Ket  lapos  vas  choroz- 
liastol  (uo.  106/3). 

csoroszlya- vas  :  [^].  1597 :  Ekére  való  széles 
es  czorozla  vasak  (OL.  UC.  101/3).  1638  :  Lemez  vas. 

Czioroszlia  vas  (uo.  2/34). 

CSOSZÓ  ?  :  1602  :  Csoszó  Márton.  Csoszó  Jakab, 
jobbágy  (SzékelyOkl.  V.294).  [Vö.  MTsz.  ?] 

L  CSÓTÁR,  csoltár,  csujtár,  csútár:  dor- 
suale;  schabracke  NySz.  1607:  Tegumentum  equorum 
turcica  csiutar  (OL.  UC.  86/35).  1629  :  Két_  urnák 
való  paripa  fékágyastúl  [igy?],  pokroczostúl  és  czol- 
tárostól  (KPénzügymLt.  Hungarica).  1759 :  Vagyon  egy 
veres  selyem  Tstijtár  (CanonVisit.  183). 

csótár-pokróc :  [c^].  1552:  Adtam  chwtar  pokro- 
chokoth  vezetek  loora  valoth  (OL.  Nád.  48).  Eg  cwtak 
[így  ?  olv.  cwtar  -   csútár  ?]  pokrocoth  (uo.). 

2.  CSÓTÁR:  [culter  praecisorius  in  aratro ;  pflug- 
sech]. 1566  :  Eke  barom.  Azokhoz  lemes  wagon  három 
Chotar  négy.  Ezteke  három  (OL.  Nád.  49).  [Vö.  2.  csa- 
tár MTsz.] 

CSÓVA  ?  :  signum  ;  feldzeichen  NySz.  1458  : 
Stephano  Chowa  [a.  m.  csóva?]  (Lelesz  Acta  69/27). 
[Vö.  1.  2.  csáva  MTsz.  ?] 


139 


CSÓVAS— CSÖK 


CSOLLE— csősz 


140 


CSÓVÁS :  [signo  vetiti  praeditus ;  mit  einem 
verbotszeJchen  versében].  1581 :  Ha  valaki  lovát  vagy 
egyébféle  barmát  a  csóvás  parlagon  pásztoroltatja 
vagy  rá  köti  sz.  János  napig,  3  girán  maradgyon 
(SzékelyOkl.  V.126).  Minden  tilalmasbeli  csóvás  szénafű, 
vagy  parlag  ha  lészen,  de  senki  semmi  biradalmával 
rá  nem  mebet  az  bírák  híre  nélkül  (uo.).  [Vö.  1.  csóva 
2.  jel.  MTsz] 

CSŐ,  csév,  cséve,  csív:  1)  fistula,  tubus;  röhre 
NySz.  (1.  jel.).  1638 :  Egy  eget  bor  egetö  katlan, 
Reghi  Fazekával  Cziöbrevel  Sisakiaval  es  ket  Cziövevel 
eggiíit  (OL.  UC.  2/34).  ||  2)  fistiüa,  syi-inx,  syi-inga ; 
pfeife,  hoi-n  NySz.  (4.  jel.).  1594 :  Vagion  egi  regal 
egi  nihani  cheöuel  (OL.  UC.  78/7).  ||  3)  fistula  textoria  ; 
weberspule  NySz.  (5.  jel.).  1481  :  Filum  de  auro  VTI 
chetv  (OL.  D.  26018).  1526:  Vna  verő  cheiv  auri  (uo. 
26353).  1536 :  Vnum  cum  dimidio  cheiv  fili  aurei 
(OL.  Nád.  48).  1544 :  Eé  font  arán  fonalat  tizenkét 
czót  (uo.  40).  Eg  font  araií  fonalat  tizenkét  czőt  (uo. 
41).  1548  :  Négy  chewe  arany  (uo.  48).  Eg  egez  ceue 
uont  aranyat  (uo.  40).  1559  :  Eot  chewe  ezwst  fonal 
(uo.  41).  1564  :  Öth  cheiv  wonth  ezösth  (uo.  49).  1572  : 
Negh  egez  ceue  uont  aranyat  (uo.  40).  [Vö.  ezüst- 
csév,  puska-cső.] 

CSÖBÖR,  cseber :  amphora,  medimnus,  tina, 
batus,  cibrio,  scaphium ;  zuber,  butte  NySz.  1490 : 
Decem  tinas  wlgo  Cheber  (Köimend  IV/5,  nr.  45). 
1492 :  Soluent  sex  tinas  vini  wlgo  cheberth  (OL.  D. 
36992).  1506  :  Vnum  vas  vini  deputetur  ad  cubulos 
wlgo  cheber  decem,  cubulum  quemlibet  per  quadrin- 
gentas  pintas  wlgo  ferthal  dictas  computando  (uo. 
24613).  1519  :  Vnam  tinam  cheber  (uo.  37007).  1549  : 
Kylench  chóbór.  Neg  saflf  (OL.  Nád.  41).  1552  :  Cheb- 
reket.  Vekath  (OL.  NRA.  1648/27).  1594:  Cheöbeör. 
Lyo.  Bodon  (OL.  UC.  78/7).  1638  :  Egy  eget  bor  Egetö 
katlan,  Reghi  Fazekával  Cziöbrevel  Sisakiaval  es  ket 
Cziövevel  eggiüt  (uo.  2/34).  [Vö.  1196/1204 :  De  vineis 
in  teiTa  Abbatis  et  fratrum  de  monte  Sancte  Marié 
cybriones  non  recipiatis  (OL.  D.  38).  1224 :  Omnes 
chibriones  de  villa  Meinart  (uo.  110).  1236  :  Chybriis 
a  singuüs  uineis  (uo.  211).  1267  :  Omnes  chybriones 
de  Menharth  (uo.  625).  1297  :  Chibrionibus  lűnearum 
(HazaiOkm.  VII.261).]  [Vö.  bortöltő-,  lóitató-,  mos- 
lékos-csöbör.] 

csöböíraérő-fa:  [baculumad  modum  doliorum  me- 
tiendum ;  visirstab].  1597:  Egj  czöbör  merő  fa  aliter 
fwzer  (OL.  UC.  101/3). 

CSÖBRÖS,  csébrés:  amphoras  continens  ;  eimer-, 
NySz.  1479  :  Porcionis  promoutoríalis  Hathceíres  vo- 
cate  (Múz.). 

CSŐDÉR,  1.  csődör. 

CSŐDÖR,  csédér,  csődér :  equus,  caballus, 
admissarius  ;  hengst  NySz.  1521 :  Equum  vnum  wlgo 
Czetvder  (Lelesz  Acta  127/17).  1541 :  Vnum  bonum 
equum  juvenilem  wlgo  Chederth  (Múz.  Kapy).  1548  : 
Menés,  czóder,  wezetek  lo  (OL.  Nád.  47).  1594 : 
Thauali  cheödeör  (OL.  UC.  78/7). 

CSÖG  ?  :  nodus  ;  knoten  NySz.[?].  1221 :  Quorum 
nomina  sünt  hec  Cug  [a.  m.  csög  ?]  Huguia  Lenchud 
Tála  Cunca  (Pannh  4/B).  1240  k. :  Villa  Hcym  nomine 
Chvg  [szn.  ?]  (uo.  61/8).  1467 :  Quedam  instrumenta 
ad  Bombardas  nostras  pertínentia,  vulgariter  Chyga 
vei  Czwg  appellata  (Teleki :  Hunyadiak  XL226\  [Vö. 
csög  és  1.  2.  csök  MTsz.  ?] 

CSÖK?  esek?  csék :  nervus  bovinus,  taurea ; 
ochsenziemerNySz.  («csék»  a.)  [?].  1198 :  Quorum  nomina 
hec  sünt  Guyre  Apungna  Chiic  [a.  m.  csök  ?]  filius 
Wcng  Wassa  Chuda  (Körmend  11/8,  Szentgothárd  1). 


1469  :  Anthonius  Chek  [olv.  esek  v.  csék,  a.  m.  csök?] 
(OL.  D.  32365).  [Vö.  1.  2.  csök  MTsz.  ?] 

CSÖLLE?:  1482:  Chewle  [szn.,  a.  m.  csÖUe  ?] 
(Múz.  Forgách?).  [Vö.  1.  2.  csölle  MTsz.?] 

CSŐLLŐ,  csölő,  csüUő :  girgillus,  stamineus  rhom- 
bus  («csévlö»  2.  jel.  a.);  ein  spulrad  PPB.  («tsürlö»  a.). 
1521 :  Pro  disposicione  Chewhv  [olv.  csöl(l)ö  v.  csüUö?] 
quem  disposuerunt  in  Molendino  (OL.  D.  37179).  [Vö. 
MTsz.] 

CSŐLŐ,  L  csőllő. 

CSÖMÖR?  csemör  ?  :  nausea,  fastidium  cibi;  ekei 
NySz.  1222 :  Sex  mansiones  Adrianum  Chomor  [a.  m. 
csömör?]  Wasard  Chenee  [Chence?]  Paulum  et  Fene- 
rus  (Veszprém  12,  Nagypécsöl).  Nomina  uero  hominum 
hec  sünt  Forcos  Buus  Mech  Cumur  [olv.  csömör  v. 
komor  ?]  Och  Ereu  (Pannh.  3/L).  1240  k.  :  Mansiones 
carpentariorum  scilicet  Chomor  et  Petur  (Pannh.  61/8). 
1251/1281:  Chymur  [szn.,  olv.  csemör  a.  m.  csömör?] 
(OL.  D.  346). 

CSÖNDÖS?  L  csendes. 

CSÖNDÖSZ?  L  csendes. 

CSONGOR?  L  csénger. 

CSÖRC,  csere  ?  cseres  ?  csörcs  ?  :  «miser,  mi- 
serandus;  arm,  annselig?»  NySz.  1329/1358:  Johanne 
dicto  Cherch  (OL.  D.  2532).  1439  :  Nicolao  Chetvrcz 
(uo.  28978).  1451:  Alberti  Chewrch  (uo.  14467).  1507: 
Albertus  Chetvrcz  (Múz.  Kállay).1564:  Nicolaus  Chewrcz 
(OL.  UC.  27/56). 

CSÖRCS?  1.  csörc. 

CSŐREGE-SÜTŐ:  [spritzkuchenbacker].  1714: 
Csöregesütő  [foglalkozásnév]  (GazdtörtSzemle  IX.22, 
DebrLt.-ból). 

CSÖRGŐ-FÜ  :  [herbae  genus ;  eine^ art  ki-aut]. 
1728 :  Romlott  gyermekeknek  tisztes  fíí,  csörgő  fü, 
—  csörög  mikor  lekaszálják  —  megfürösztik  benne 
és  fejét  megpárolják  (Reizner :    SzegedTört.   IV.393). 

esős,  L  csöves. 

CSŐSZ :  vagiator,  custos  silvaram  et  pratorum ; 
feldhiiter  NySz.  1093/1399  :  Villa  Cheuz  [a.  m.  csősz?] 
in  Bókon  (Pannh.  Tüi.  1/27).  1193  :  Hec  igitur  sünt 
nomina  prediorum  Timar.  Cheuz.  horta.  Zöld  (OL.  D.  27). 
1211 :  In  uilla  Cheuz  sünt  cultores  Syke  Tecusa 
Vasár  (Pannh.  Tih.  1/5).  In  prenominata  lüUa  Cheuuz 
hü  sünt  serui  Sykue  Thexe  Moniac  Biba  (uo.). 
Belén  Zeuleus  Pilip  [így  ?  olv.  Philip  ?]  Cheuz  Colon 
(uo.  ?).  1264 :  Separat  terram  Suran  a  terra  Cheuz 
(MonStrig.  1.516).  1276  :  lobagionibus  Tawamico- 
rum  et  Tawarnicis  de  uiUa  Chuuz  (Múz.  Békássy). 
1277  :  Aliam  piscaturam  Cheuzweyz  uocatam  (Wenzel 
IV.83).  1289/1291:  Cheuzteluk,  hn.  (OL.  D.  1244). 
1307 :  Johannes  filius  Iwanka  dictus  Cheuz  (Mon- 
Strig. 11.569).  1326:  Vbi  vicinatur  C/tm^agarfelde 
(OL.  D.  2374,  1.  AnjouOkm.  n.258).  1334  :  Super  pos- 
sessionibus  Sebefeiüde  ct  Cheuz  vocatis  (Múz.).  1358  : 
Johannis  báni  dicti  Chttz  [olv.  csősz  v.  csúz  ?]  (uo.). 
Possesionum  et  porcionum  possessionariorum  [így?] 
scilicet  Barand  Keueaza  Cheus  Chour  (Pannh.  Tih. 
1/17).  1375  :  Térre  Cheuzíeuláe  (Kömend  II1/5,  Bei- 
fenék  52).  1384 :  Johannis  dicti  Chivz  (Körmend, 
Miscell.  Németújv.  lad.  41,  fasc.  187).  1452  :  Martino 
Chivs  [a.  m.  csősz  v.  csúz  ?]  (Múz.  Kállay).  1461 : 
Demetrii  Chewz  (Lelesz  Acta  72/27).  1484 :  Martini 
Chewz  (OL.D.  18976).  [Vö.  Csánki:  TörtFöldr.  in.323. 


141 


CSÖSZI-CSÜFOS 


CSUHA- CSULA 


142 


csősz-bíró :  [iudex  vagiatorum ;  richter  der  feld- 
hüter].  1668  :  Nagy  András  Csöz  hiro  (OL.  UC.  1/21). 

CSÖSZI:  ad  custodem  campi  pertinens  Kr.;  [einem 
feldhüter  gehörig].  1231:  Uadit  usque  ad  metas 
Cheuscy  (OL.  D.  168). 

CSÖTÉRT,  1.  csötör. 

CSÖTÉRTÉK?  1.  csütörtök. 

CSÖTÖR,  csetér,  esetért,  csetör  ?  csetört, 
csötert,  csötört :  1)  modius ;  ein  konimass,  schef- 
fel  NySz.  1211 :  Isti  enim  simt  serui  Chetur  [olv. 
csetör,  a.  m.  csötör?]  Helch  Coza  (Pannh.  Tih.  1/5). 
1343  :  Inde  ad  montem  Chuturhygj  vocatum  (Körmend 
in'2,  Seregélyes  104).  1357  :  Johannem  dictum  Csutur 
(ZalaOkl.  1.575).  1469  :  Blasius  Cheter  (OL.  D.  32365). 
1470:  Vna  metreta  pisi  wlgo  ChetJiewrth  Qiiúz.).  1519: 
Triticum  chetreth  VUI.  et  mei-w  El  (OL.  D.  26247). 
De  tritico  quartas  wlgo  chetherth  (uo.).  1524:  Tritici 
Chetreth.  Auene  chetreth  (uo.  26314).  Trituratoruni 
frugiim  Cheter  XVI  (uo.  26319).  1528  :  Farine  cheterth 
quinque  (OL.  UC.  4/41).  1593/1628  :  Az  vaarbeli  kö- 
böllel ellyen  az  ki  az  varasra,  vagy  buzat,  vagy 
Rost  .  .  .  hozna  be,  az  varos  Czötörtivel  merje  (OL. 
NRA.  1049/15,  1.  GazdtörtSzemle  III.  107—108).  1602: 
Czieter  Balázs  (SzékelyOkl.  V.281).  Czieötertt  Mátyás 
(uo.  282).  1603 :  Thomas  Csötör.  Matthias  Csötör 
(uo.  268).  1643  :  Két  csötert,  egy  fél  csötert  [sófözö 
hutában]  (GazdtörtSzemle  VI.129).  ||  2)  [quarta  pars 
pecudis  mactatae;  viertel  des  geschlachtenen  viehes]. 
1665  :  Az  bárány  húsnak  czetertit  ad  den.  15  limi- 
táltuk (DebrJk.).  [Vö.  ószlov.  cetvrztz.  Vö.  esetért 
MTsz.] 

CSÖTÖRT,  L  csötör. 

CSÖTÖRTÖK,  L  csütörtök. 

CSÖTÖRTÖS,  csétertés:  1513:  Johanne  Che- 
therthes  (Múz.  Mednyánszky).  [Vö.  csötör.] 

CSÖVES,  cséves,  esős :  tubulatus ;  ausgeholt 
NySz.  («cséves»  a.)  [fistula,  tubo  instnictus ;  mit  einer 
röhre  versehen].  1544 :  Vöttem  eget  borhoz  ket  öreg 
rez  korsót  czeuest  (OL.  Nád.  41).  1637  :  Uagyon  négy 
sereghbonto.    Eggik  tizenhat  cseös    (OL.    UC.    14/43). 

CSÚCSA,  cúca  ?  cúcsa  ?  :  lancea,  hasta  ;  lanze 
NySz.  1229  :  Nomina  uero  illorum  seruorum  sünt  hec 
Cucha  [olv.  csúcsa,  cúca  v.  cúcsa  ?]  Vnica  Forcos 
(Pannh.  5/Gg). 

CSÚCSÁS?  cúcás?:  [lanceam  habens;  lanze 
habendj.  1522  :  Michael  Czwczas  [olv.  csúcsás  v.  cú- 
cás?] (Múz.). 

CSÚCSOS :  pyramidalis,  turbiueus,  turbinatus ; 
spitzig  NySz.  1452  :  Petro  Chivchios  [a.  m.  csúcsos  ?] 
(Lelesz  Acta  63/22).  1597  :  Hituan  oh  vas  sisak  czuczos 
(OL.  UC.  101/3). 

csúcsos-pajzs:  [clipeus  cacuminatus ;  spitziger 
schild].  1584  :  Reghy  chuchos  pays  (OL.    UC.    56/33). 

CSUDA,  L  csoda. 

CSÚF:  a)  ludio  ;  schauspieler ;  b)  ülusor,  jocosus; 
gaukler,  spassmucher ;  c)  jocosus,  ridiculus ;  spassig, 
lacherUch  NySz.  (1.  2.  és  4.  jel).  1403  :  Johannes 
dictus  Chioph  (Múz.).  1408 :  Gallum  dictum  Chivf 
(ZalaOkl.  n.341).  1489  :  Blasius  Chwf  {Körmená.  III/2, 
Kékese  13). 

CSÚFOS :  scurra,  histrio ;  spassraacher,  schau- 
spieler [stb.j  NySz.  (1 — 5.  jel.)  1539:  Laurencius  Czufos 
(OL.  UC.  4/40). 


CSUHA,,  csolia:  vestis,  tunica;  ein  langer  bauem- 
rock,  gewand,  kleid,  rock  NySz.  1229 :  Nomina  uero 
illorum  seruorum  sünt  hec  Cucha  [a.  m.  csuha  ?J 
Vnica  Forcos  (Pannh.  5/Gg).  1500  k. :  Pro  vna  Chivha 
et  expensis  (OL.  D.  34992).  Blasio  yo  pro  vna 
Chivha  (uo.).  1504  :  Lego  vnam  Choham  sarog  [sarag?] 
de  panno  olaz  (Múz).  1510 :  Subám  agnellinam.  Choham. 
\Tiam  (OL.  D.  36405).  1516  :  Vna  Choha  grisea  (Erd- 
MúzLt.).  1520  :  Pro  vna  Czwha  (OL.  D.  26230).  1528: 
Quattuor  Choha  (OL.  L.  III.16.  17).  1532:  Lego 
Chwham  vnam  et  super  eam  wlgo  Gombok  de  argento 
(OL.  NRA.  696/6).  1545 :  Chtoham.  de  granato  (uo. 
173/31).  1561 :  Egi  komonj,  nadrág,  sarw  chivha  (OL. 
L.  m.l6.  17).  [Vö.  szűr-cstLha.] 

CSUHADÁR,  L  csohodár. 

CSUJTÁR,  L  csótár. 

CSUKA  :  lupus,  lucius,  lupus  piscis ;  hecht  NySz. 
1152 :  Do  trés  homines  Cuka  [a.  m.  csuka  ?]  Vosonei 
Kaska  (Pannh.  38/?).  1210  :  Quorum  nomina  hec  sünt 
Rupa  Feud  Files  Chuca  Golombus  Soma  Bulsuu 
(uo.  5/F).  1229  :  Nomina  uero  illorum  seruorum  sünt 
hec  Cucha  [a.  m.  csuka  ?]  Vnica  Forcos  Viyalam 
Zuca  (uo.  5/Gg).  1240  k. :  Hec  sünt  Nomina  Pistorura 
de  eadem  villa  Chuka  Stephan  (uo.  61/8).  1305 : 
Paulum  dictum  chuka  (MonStrig.  11.560).  1323 :  Petrus 
dictus  Chuka  (KároljaOkl.  I.  53).  1324 :  Chuca  legi- 
timum  procuratorem  (Körmend  ül/l,  Ugal  2).  1327 : 
Nycolaus  dictus  Chuka  (OL.  D.  29115).  1328  :  Nicolaus 
dictus  Chuka  (Múz.).  1333  :  Stephanum  filium  Chuca 
(Veszpr.  109,  I.  Miscell.  21).  1343  :  Nicolaus  dictus 
Chuka  (Múz.).  1357 :  Possessiones  Naualyad  et  Chuka- 
haza  vocate  (SztárayOkl.  1.261).  1363:  Johannis  dicti 
Chuka  (ZalaOkl.  1.639).  1369  :  Johannem  et  Stepha- 
num dictos  Chika  (OL.  D.  5769).  1372 :  Stephano 
dicto  Chtika  (ZalaOkl.  11.62).  1384 :  Pauli  dicti  Chuka 
(Múz.).  1428  :  Dominico  Chwka  (Lelesz  Acta  47/26). 
1457:  Briccü  Chivha  (OL.  D.  15137).  1544:  Wöttem 
ket  retkét  es  ket  czukat  (OL.  Nád.  40).  Sziuolni  ket 
posart.  Ket  czukat  főzni  (uo.).  Eg  cukat  közép  tálra 
fözny  (uo.).  Wöttem  sóba  fötnek  ket  czukat  (uo.).  Wöt- 
tem neg  öreg  czukat  éles  leuel  ualonak  (uo.).  Az  napra 
hideggé  uöttem  eg  öreg  czukat  (uo.  41).  Vöttem  eg 
cukat  hideggé  tenni  (uo.).  Eg  közép  nemö  cukat  (uo. 
42).  1549  :  Cukat  lengéi  leuel  ualonak  (uo.  49).  1577 : 
Chuka  Barbas  (OL.  UC.  1/3).  1602 :  Csuka  Tamás 
(SzékelyOkl.  V.201). 

csuka-fi,  -fiú  :  [lucius  pullus  ;  junger  hecht].  1550: 
Harmadik  thonyaba  fogtak  c/iít'A'a/í/aí  hetet  (OL.  Nád.  49). 
1553  :  Ex  piscibus  minoribus  apró  potyka,  kezegh, 
karaz  swger  apró  chwka  fyw  (OL.  UC.  45/36). 

csuka-horog  :  [hamus  ad  lucios  capiendos  ;  hecht- 
angel].  1587 :  Chivka  horogra  es  merő  mazzagra  (OL. 
Nád.  49). 

csuka-ivat :  [ova  vei  soboles  lucii ;  eier  oder 
brut  des  hechtes  ?].  1588  :  Körözthury  tooba  Chuka 
ivatot  wettem  (OL.  Nád.  41). 

CSUKÁS :  [luciis  copiosus ;  reich  an  hechten]. 
1462 :  Nicolaus  Chwkas  (Múz.  Kállay). 

CSUKLYÁS  :  cucullatus  ;  kutte  habend,  tragend 
NySz.  1468 :  Stephanus  Chivklas  (Múz.).  Stephano 
Chwklas  (OL.  D.  16726).  1500  :  Paulus  Chioklas  (Múz. 
Justh).  1519  :  Paulus  Chwklas  (Múz.). 

CSUKOR?  1.  csokor. 

CSULA  ?  csulya  ?  :  1517  :  Michaele  ChwUja  [a. 
m.  csula  V.  csulya?]  (Lelesz  Bercs.  XV.4).  [Vö.  csula 
MTsz.  ?1 


143 


CSULÁK— CSUTKA 


CSUTORA— CSÜTÖRTÖK 


144 


CSULÁK?:  [dolium  magnum,  vas  magnum ; 
grosses  fass,  grosses  gefass?].  1523:  Petri  Chwlak 
[a.  m.  csulák  v.  culák?]  (Pannh.  42  G).  1602:  Gsulak 
[olv.  csulák  ?]  Péter.  Csulak  János.  Csulak  Máté  (Szé- 
kelyOkl.  V.210).  [Vö.  MTsz.  ?] 

CSULÁKOS  ?  :  [dolium  magnum  habens  ;  grosses 
fass  habend?].  1437:  Blasium  Chiclakus  [olv.  csulákos 
V.  culákos  ?]  (Lelesz  Acta  54/12).  [Vö.  csulák.] 

CSULYA?:  [bunium  bulbocastanum?]  1517:  Mi- 
cliaele  Chwlya  [a.  m.  csulya  v.  csiüa  ?]  (Lelesz  Bercs. 

XV.4).  [Vö.  MTsz.?] 

CSUMA  ?  L  csima. 

CSUMASZ?  1.  csimasz. 

CSÚNYA :  rudis,  incompositus,  opicus,  turpis ; 
roh,  grob,  hasslich  NySz.  («2.  csunya»  a.)  1237 : 
'Chuna  | férfinév,  a.  m.  csúnya?]  (MonStrig.  L322). 
1237/1325 :  In  uilla  Lula  Jelyan  Kesereu  Sumug 
Cheke  Pliylteu  Chuna  Chegzeu  (Veszpr.  107,  Lula  2). 
1244 :  Tria  mancipia  sua  quorum  nomina  Chvna 
Micbael  et  Hvswet  (Körmend  111/2,  Moha  61).  1330  r 
Andreas  dictus  Chuna  (OL.  D.  2620).  1469  :  Blasius 
Czicna  [Czwua  ?]  (Lelesz  Acta  80/54).  1492  :  Blasius 
Chionya  (OL.  D.  36992).  [Vö.  1.  csúnya  NySz.  ?  ;  1. 
2.  csúnya  MTsz.  ?] 

CSUP,  CSÚP :  apex,  vertex,  fastigium ;  spitze, 
gipfel  NySz.  1392  :  Ad  quandam  coUem  Kaderdeu- 
chupya  dictam  (OL.  D.  28769).  1464 :  Ad  vnam  ma- 
gnam  aciem  videlicet  ad  vnum  altum  Chuy  (uo.  28854). 
1496 :  Ad  quendam  collem  sev  monticulum  Chwp 
vocatum  (uo.  37309). 

CSUPOR :  1)  ollula,  urceus ;  topf,  krug  NySz. 
1321:  Nicolaum,  filium  Stephani,  dicti  Chupor  (Mon- 
CivZagr.  1.99).  1382 :  Thomas  dictus  Chupur  [olv. 
csupor  ?]  (Múz.  Kállay).  1392 :  Prope  quoddam  mo- 
lendinum  filiorum  Chupor  (MonCivZagr.  1.342).  1400: 
Matheum  Chupor  dictum  (ZicliyOkm.  V.192).  ||  2) 
[instrumenti  bellici  genus;  eine  art  kiiegsgerath].  1594: 
Kiueteö  chupor  No.  48  Heth  kalach  kiueteó  No.  7 
az  teóbbi  ell  rothath  [hadi  szerszámok  közt]  (OL. 
UC.  106/3).  [Vö.  tüzes-csupor.] 

CSUPORTOS,  1.  csoportos. 

CSUPROS:  [oUulamhabens;  topf  habend].  1467: 
Symon  Chivpros  (OL.  D.  27688).  1503:  Johannes 
Chivpros  (Lelesz  Prot.  L153a).  [Vö.  csupor.] 

CSURA?  :  [puUus  equinus;  füllen].  1587:  Csurra 
[jobbág>Tiév,  a.  m.  csiura  ?]  Mihók  (SzékelyOkl.  V.142). 
[Vö.  MTsz.] 

CSURAG?  CSURÁG?:  1461:  Johanne  Chwragh 
(Múz.  Kállay).  [Vö.  csurak  MTsz  ?] 

CSURGÓ,  1.  csorgó. 

CSURKA  ?  1.  hurka. 

CSUTA  ?  :  caudex,  petiolus  ;  fruchtstiel,  stengel 
NySz.  (1.  jel.)  1500:  Anthonio  Chwtha  [a.  m.  csuta?] 
(OL.  D.  20956).  [Vö.  csutak,  csutka.] 

CSUTAK:  a)  caude.x,  petiolus;  fruchtstiel,  stengel' 
b)  stipes ;  pfahl  NySz.  '(«csuta»  a.)  1602 :  Csutak 
András  (SzékelyOkl.  V.192).  Csutak  Lázár.  Csutak 
Antal  (uo.  194).  [Vö.  csuta.] 

GSÚTÁR,  1.  1.  csótár. 

CSUTKA  :  caudex,  petiolus  ;  fruchtstiel,  stengel 
NySz.  («csuta»  1.  jel.  a.)  1381:  Pauli  dicti  Chuthka 
(Körmend,  Heim  294).  [Vö.  csuta.] 


CSUTORA-CSINÁLO ;  [tornator;  drechsler]. 
1714  :  Csutoracsináló  [foglalkozásnév]  (DebrLt. ,  Zoltai 
Lajos  értesítése). 

CSUTORÁS:  [tornator];  drechsler  BM.  1714: 
Csutorás  [foglalkozásnév]  (GazdtörtSzemle  IX.22). 

CSUZ,  csúsz  ?  :  erysipelas,  ignis  sacer  ;  rothlauf 
NySz.  1358  :  Johannis  báni  dicti  Chuz  [a.  m.  csúz  v. 
csősz  ?]  (Múz.).  1384 :  Johannis  dicti  Chivz  (Körmend, 
Miscell.  Németújv.  lad.  41,  fasc.  187).  1452  :  Martino 
Chws  (Múz.  KáÜay). 

CSŰD,  csuk :  artus ;  gelenk,  sprungbein  NySz. 
(1.  jel.)  1240  k. :  Nomina  vduomicorum  de  eadem 
villa  bee  sünt  Tad  C/í?/fZ  [a.  m.  csüd?]  Chekle  Malocoz 
Colombu  (Pannh.  61/8).  1469  :  Benedictus  Czwd  (OL. 
D.  32365).  1667  :  Az  első,  felülő  felől  való  lába  [a 
lónak]  csükben  fejér  (DebrLt.,  1.  Nyr.  XXII.518).  1708: 
Zelizi  János  érsemjéni  praedicator  találta  Erdős 
Jánosnénál  egy  barna  pej  herélt  lovát,  első  jobb  lába 
csüdben  merő  (uo.).  [Vö.  csüd,  csüg  MTsz.]  [  V  ö.  csid.] 

CSŰDÉS?  L  csüdös. 

CSÜDÖS?  csüdes?:  1461:  Stephano  Chwdtvs 
[olv.  csüdös  ?]  (Múz.  Kállay).  1469 :  Benedictus  Chyiv- 
detvs  (Lelesz  Acta  80/54).  1478:  Benédicto  Chewdes 
ra.  m.  csüdös  ?]  (uo.  88/1).  [Vö.  csüd.] 

CSUK,  1.  csüd. 

CSŰLLŐ,  CSÚLLŐ,  1.  csőUő. 

CSŰR,  csír:  horreum,  tribularium ;  scheuerNySz. 
1493  :  Vnum  magnum  stabulum  wlgo  chyr  pro  con- 
seruandis  frugibus  (EPSz.  fol.  36).  Zarwfath  pro  chyr 
(uo.  fol.  77). 

csűr-bíró  :  villicus  ;  verwalter  NySz  1692  :  Csür- 
bírónak  pénz  fl.  1.50.  búza  cub.  3.  saru  par  1  (Gazd- 
törtSzemle VI.178).  Csürbírónak  búza  .  .  .  juhbőr  köd- 
mönnek  m-.  8,  sajt.  libr.  10  (uo.  180).  Tyukászmajomak, 
ki  csürbíró  is  :  per  annum  fl.  3.  búza  cub.  6  (uo.  181). 

CSŰRÉS,  1.  csűrös. 

CSŰRKE?  L  csirke. 

CSŰRÖS,  csűrés  :  horrearius ;  scheune-  NySz. 
[horreum  habens ;  scheuer  habend].  1601 :  Csűrös 
Miklós  (SzékelyOkl.  V.172).  1602 :  Csűrés  János  (uo. 
184).  Csűrés  Miklós  (uo.  186). 

csűrös-kert:  getreidehof NySz.  1634:  Az  czürös- 
kertben  vagion  eöt  abora  (OL.  UC.  21/3).  1638: 
Cziüröskert  (uo.  2/34).  1683  :  Egy  mayor  haz  csűrös 
kertivel  egjüt  (uo.  1/19). 

CSŰTÉRTÉK?  1.  csütörtök. 

CSÜTÖRTÖK,  cséterték,  csétértök,  cse- 
törtek.  csétörtök,  csötertek?  csötörtök,  csü- 
terték?:  dies  Jovis,  feria  quarta;  donnerstag  NySz. 
1206 :  Quoddam  predium  quod  uulgo  dicitur  Che- 
ttirtuchyel  cum  omni  prouentu  fori  quod  in  eodem 
predio  est  constitutum  (OL.  D.  45).  1217/1324:  Tributum 
fori  Cheturtuk  (uo.  87).  1254 :  Tercia  pars  tributi  de 
Cheturtukheil  (Békefi :  PilisiApáts.  317).  1297 :  Pos- 
sessiones  suas  hereditarias  Zeredahel  et  Cheturtukhel 
uocatas  (Körmend  III/8,  Monyorókerék  1).  1299 : 
Quoddam  forima  Cheturtekhel  uocatum  (OL.  D.  1550). 
1307  :  Ville  Cheturtuk  (MonStrig.  n.576).  1351 :  Versus 
villám  Chutiirtuk  (OL.  D.  4193).  Versus  villám  Cheter- 
tuk  (uo.).  1399:  Chutertck  [hn.;  olv.  csötertek  v.  csü- 
tertiik?]  (HazaiOkm.  11.163).  1477:  Thomam  Chetertek 
(Körmend,  Miscell.  Németújv.  lad.  43,  fasc.  105,  nr.  230). 


.^^.■p~. 


D. 


DACOS?:  obstinatus;  trotzig  NySz.  1423:  Thoma 
Dachos  [a.  m.  dacos  ?]  (Lelesz  Acta  43/72).  1505 : 
Anthouius  Dachos  (Múz.).  1519 :  Georgio  Daczos 
(Veszpr.  Regn.  P/228). 

DACSO  :  [Danielis  nomen  blandiens  ;  koseform  zu 
Dániel?].  1405:  Demetrius  dictus  Dachoiv  (Forrás?). 
1416:  Nicolaum  dictum  Dacho  (OL.  D.  31402).  [Vö. 
CzF.]  [Vö.  Dániel.] 

DAGANÁS?:  tumor;  geschwiir  NySz.  1348: 
Quandam  insulam  Daganas  [a.  m.  daganás  ?]  voca- 
tam  (Lelesz  Acta  1/32). 

DAGASZTÓ-SZÉK :  mactra  ;  backtrog  NySz. 
1597:  Dagazto  szék  (OL.  UC.  101/3).  1638:  Egy 
Dagasztó  szék  (uo.  2/34). 

DAGASZTÓ-VÍZ  :  [aqua  in  depsendo  adbibita ; 
knetwasser].  1728  :  A  hannatot  a  gabonárul,  azt  zsír- 
nak csinálják,  ki  főz  véle,  ki  kenekedik.  De  mivel  az  ö 
felesége  nem  olyan  életű,  ö  csak  belétöltögetett  egy-egy 
csöppet  az  dagasztóvízbc  (Reizner:  SzegedTört.  IV.418). 

DAJKA,  déjka  ?  :  nutrix,  educatrix,  altrix,  ássa  ; 
saugamme,  verpüegerin  NySz.  1359  :  Quidam  Jobagio 
Panlus  nomine  dictus  Deyka  [a.  m.  dajka?]  (Múz.). 
1481  :  Petro  Dayka  (OL.  D.  30091).  1502  :  Luce  Dayka 
(Múz.  Forgách).  1603  :  Nicolaus  Dajka  (SzékelyOkl. 
V.260). 

DAJKÁLKODIK :  nutricor ;  sáugen,  warten, 
erziehen  NySz.  1584 :  Három  germecbkeye  wa^on 
azokkal  w  maga  daykalkodik  (OL.  UC.  56/33). 

DÁKOS  :  sica,  pugio  ;  dolch,  kurzer  degen  NySz. 
1448  :  Vnum  dacos  in  wlgo  aureatum  (OL.  D.  14134). 
1490:  Clipei  manuales ;  Dakos  (uo.  26048).  1491: 
Biccelli,  Dacus,  Bozdogan  (uo.  26051).  1552 :  Egy 
ezüstös  dakost  (OL.  Nád.  48).  i^Vö.  fegyveres  dákos.] 

dákos-szíj  :  [lórum  pugionis  ;  dolchriemenj.  1544  : 
Hanczar.   Dakos  szy  (OL.  Nád.  41). 

DALM  :  [equus  sagmarius  ;  saumross  ?].  1335  : 
Item  duo  emissarii  unus  parefredus  quinque  equi 
wlgariter  dalm  dicti  (OL.  D.  2931,  1.  AnjouOkm. 
111.179).  I?  Helyn.  szárm. :  1389  :  Duas  villás  wdwarni- 
cales  [igy  ?]  Dalmad  et  Somodor  (Körmend  111/3, 
Atád  19).  Vö.  BesztSzójz.  940.  sz. ;  SchlagliSzójz. 
1356.  sz.] 

DALMÁN(Y),  1.  dolmány. 

DALOS:  [cantor,  cantans;  sánger?].  1211:  Hü  sünt 
ioubagiones  Tubus  Dolus  [a.  m.  dalos  ?|  Beké  Gentus 
Horogus  (Pannh.  Tih.  1/5).  1416 :  Nicolaus  dictus 
Dalus  (Körmond  1/9,  Saah  60).  1422  :  Nicolai  dicti 
Dalus  (Múz.  Kisfaludy).  1437  :  Gregorio  dicto  Dalos 
(Körmend,  Heim  áSl).  1493  :  Michaelem  Dalos  (Kör- 
Magyar  Oklevél-Szótár. 


mend  EI/S,  Ötvös  71).  1495  k. :  Benedictus  Dalos 
(OL.  D.  26082).  1520  :  Alberto  Dalos  (Pannh.  66/3). 
1520  k. :  Paulus  Dalos  (EgyKöuyvt.  Litt.  Epist.  Őrig. 
261).  1531 :  Petrus  Dalos  (OL.  Nád.  42).  1584  :  Dalos 
János  (OL.  UC.  56/33).  [Vö.  dal  NySz.] 

DÁMA?:  mulier, femina  praenobilis NySz. ;  [dame]. 
1240  k.  :  In  predio  Lázi  hec  sünt  nomina  jobagionum 
Chobov  Dáma  [a.  m.  dáma?]  (Pannh.  61/8).  1293: 
ZerechunetDama  custodum  nostrarum(Múz.Beniczky). 
1356  :  Térre  Dawafeulde  (Múz.  lUésházy). 

DAMAKOS,  l.  Domokos. 

DAMOKOS,  L  Domokos. 

DÁM- VAD,  dán- :  platj'ceros,  otis,  sterpsiceros  ; 
dammhirsch  NySz.  1533 :  Auleum  habens  effigium 
Dan  Wad  et  cerui  (OL.  Nád.  49). 

DAISTCS?:  [immunditia,  sordes;  immundus,  sordi- 
dus  ?] ;  unreinigkeit,  schmutz  BM.  ;  [unrein,  schmu- 
tzig].  1452 :  Thoma  danch  [a.  m.  dancs  ?]  (OL.  D. 
14584).  1469  :  Z)a«c/ihegye,  hn.  (Csánki :  TörtFöldr. 
111.45).  1478  :  Decimatores  cultelU  Danch  kees  (OL. 
D.  18040).  1602 :  Dancs  Mihály.  Jobbágy.  Dancs 
Bálás  Jobbágy  (SzékelyOkl.  V.194).  [Vö.  MTsz.] 

DANDÁR  ?  :  phalanx,  cohors,  caterva,  exercitus  ; 
truppé,  schaarNySz.;  [vespa  crabro  ;  homiss?].  1577: 
Dandár  [a.  m.  darázs?]  Georg  (OL.  UC.  1/3).  [Vö. 
1.  2.  dandár  MTsz.l 

DÁNIEL:  Dániel  PPB.  1258:  Peteu  Dániel 
Almus  Bohas  Jaco  et  Symun  (Pannh.  6/D).  [Vö. 
Dacsó  ?  Dankó.j 

DANKÓ:  [Daniehs  nomen  blandiens ;  koseform 
zu  Dániel].  1602 :  Dankó  Máté.  Jobbágy  (Székely- 
Okl. V.203).  Dankó  János.  Dankó  Tamás  (uo.).  [Vö. 
CzF.]  [Vö.  Dániel.] 

DÁN-VAD,  1.  dám-vad.- 

DARA,  vö.  árpa-,  búza-,  zsemlye-dara. 

DARAB  :  pars,  crustum,  frustum,  portio,  fragmen, 
fragmentum;  theil,  stück  NySz.  1270/1387:  Unura 
berch  Dara&heg  [a.  m.  darab  ?]  dictum  (HazaiOkm. 
VIII.131).  1526:  SoUicitauerit  de  quodam  Ai-an  Darab 
(OL.  D.  25022).  [Vö.  dirib-darab.] 

DARABANT,  darabont,  drabant,  garabant, 
garabont :  stipator,  satelles  ;  trabant  NySz.  («dra- 
bant>>  a.).  1467 :  Pauli  Drahanth  (Múz.).  1472 :  Gallo 
Darabanth  (OL.  D.  17340).  1476  :  Clemente  Drabanth 
(Veszpr.  17,  Vespr.  Oppid.).  1477  :  Gregorius  Drabanth 
(OL.  D.  36403).  1482:  Anthonio  Drabanth  (Múz. 
Forgách).  1498  :  Stephanum  Drabanth  (Múz.  Kállay). 
1509 :    Ambrosio    Darabonth   (^Veszpr.   15,  Vászoly). 

10 


147 


DARABONT-DARVAS 


DÁVID— DÉJÁK 


148 


1517 :  Stephano  Darabanth  (Múz.  Ibrányi).  1522  :  Bla- 
sius  garabant  (OL.  D.  37328).  1548 :  Az  garabontoknak 
fyzeteth  (OL.  UC.  99/7).  1587 :  Kosa  Bálint  lofö,  ki 
Bátorv  Sigmond  urunk  ö  nag^'sága  darabantja  (Szé- 
kelyOkl.  V.141).  [Vö.  hetes-darabant.] 

darab ant-ház :  [domns  stipatorum ;  trabanten- 
haus].  1634  :  Veresház  alat  ualo  Darabant  ház  (OL. 
UC.  21/3). 

DARABONT,  1.  darabant. 

DARABOS :  asper,  rudis,  horridus ;  rauh,  roh, 
grob,  grausam  NySz.  (3.  jel.)  ["?].  1305 :  Dicto  dorobus 
[a.  m.  darabos  ?j  (AnjouOkm.  LlOl).  1335 :  Johannes 
dictus  Darabus  (Máz.).  1339  :  Nicolaus  dictus  Dara- 
bús (Forrás  "?).  1369 :  Ladislaus  dictus  Darabus  (Pannh. 
49/Ggg).  1378  -.  Jacobus  Darabus  dicüis  (Múz.).  1385  : 
Johannem  Darabus  (uo.).  1390 :  Johannes  dictus 
Darabus  (uo.).  1407 :  Nicolao  Darabos  (ZicliyOkni. 
V.490).  1413 :  Petrus  Darabws  (Veszpr.  106,  xirokfö  2). 
1419 :  Johanne  Darabos  dicto  (Pannh.  Hitel.  52). 
1420  :  Andreas  Darabus  dictus  (ZichyOkm.  VL582). 
1453 :  Johanne  Darabos  (OL.  D.  2689Ö  .  1454 :  Pauli 
Darabos  (SztárayOkl.  n.529).  1475 :  Matheum  Darabos 
(Körmend,  Heim  566).  1478  :  Andreas  Darabos  (OL. 
D.  18145).  1500 :  Valentinus  Darabos  (Múz.  Kis- 
faludy). 1602 :  Darabos   János    (SzékelyOkl.    V.205). 

DARÁZS  :  vespa  :  -wespe  NySz.  1388:  Ad  dictam 
possessionem  Wduamuk  Darás  [a.  m.  darázs  ?!  (OL. 
D.  8005).  1389  :  Petrus  dictus  Darás  (Múz.  Kisfaludy). 

DÁRDA,  vö.  kaputoló-,  ostrom-dárda. 

DÁRDÁS  ?  :  lanceatus,  lancearius,  verutus,  con- 
tophorus,  hastatus :  spiessknecht,  mit  speer  bewaffnet, 
lanzentrager  NySz.  1231 :  Quorum  nomina  sünt  hec 
videlicet  Zumbotka  Pentuk  Dardaz  [a.  m.  dárdás  ?] 
Zalaas  (OL.  D.  165). 

DARÓC:  straguliun:  aUerlei  deckzeug,  fries,  grobe 
leiawand  NySz.  1349  :  De  panno  daroucJi  (ZichyOkm. 
n.385).  1493 :  Pro  maioribus  saccis  faciendis  emi 
Grisium  vulgo  darocz  (EPSz.  fol.  29).  Emi  karlathlan 
daroczofh  pro  faciendis  saccis  (uo..  80).  1551 :  Vnum 
karlo  pro  darocz  (OL.  UC.  1/1).  1557  :  Vnum  '  karlo 
pro  darocz  (uo.  4/48).  1561 :  Keth  daroch.  Keth  imeg 
Egi  sweg.  Egi  harisnya  (OL.  L.  m.l6.  17). 

DARU:  grus;  kranich  NySz.  (1  jel.)  1480: 
Thoma  Daru-  (OL.  D.  18313). 

daru-fi  :  [pullus  gruinus] ;  ein  junger  kranich  BM. 
1712  k. :  Darvakat  is  kell  nekie  szerezni,-  úgy  ha 
mesterségeket  veszi,  túzokfiakat  darufiakat  is  nevel- 
jen és  szaporétson  (GazdtörtSzemle  VII.417). 

daru-szőrű :  [püo  coloris  gruini :  mit  kranich- 
farbenem  haar].  1691 :  Daruszörü  szőke  ökör  (Debr- 
Lt.,  1.  Nyr.  XXn.519). 

daru-toll :  penna  gruis  ;  kranichfeder  NySz.  1526 : 
Item  debet  \'num  bokor  daru  tholl  et  vnam  thecam 
argenteam  et  vnum  sisak  (Múz.).  1544  :  Uöttem  daru- 
tollakat  (OL.  Nád.  41).  1546 :  Nyolcz  szál  feyer  darw 
tollat  (uo.  42).  1549 :  Darti  tolat  uöttem  (uo.  40). 

DARVAS  :  [gruibus  copiosus;  reich  an  kranichen]. 
1367  :  Terram  paludosam,  que  vocatur  doruosXo  (OL. 
D.  28919).  1368 :  Ad  quendam  lacum  arimdinosum 
Daruasiow  vocatum  (Múz.).  1382  :  Fabianum  dictum 
Daruas  (Körmend  III 1,  Ugal  20).  1452:  Quendam 
lacum  Dartvastho  vocatum  (OL.  D.  36403).  1461 : 
Pratum  suum  Daricasthoalya,  vocatimi  (uf).  36392). 
1478 :  In  predio  Darwas  (uo.  18145).  1602  :  Darvas 
Tamás  (SzékelyOkl.  V.  183).  Darvas  Márton  (uo. 
234,  stb). 


DÁVID,  Dávit:  Dávid  Kr.  1526  :  Berendi  Dauit 
komám  (OL.  D.  24323,  1.  Zohiai:  Nyelveml.  255).  Jo 
komám  Dauit  -vTam  (uo.,  1.  Zolnai  id.  m.  256).  1599 : 
Mii  Küs  Gergely  és  Péter  Davit  Demjén  lófö  sze- 
mélyek (SzékelyOkl.  V.162). 

DÁVIT,  1.  Dávid. 

DEÁK,  deják,  diák,  dijak:  1)  literátus,  scriba, 
secretarius  ;  gelehrt,  schreiber,  sekretár  NySz.  (2.  jel.) 
1337:  Roa.zdyak  serviens  suus  (KároMOkl.  1.125). 
1342 :  Pousa  Dyak  dicto  (Múz.).  1349':  Stephanum 
dictimi  Dyak  (Múz.  Kállay).  Petrum  Dyak  (uo.). 
1352  :  Laurencius  dictus  Dyak  (OL.  D.  4321).  1364: 
Petro  dicto  Dyak  (Múz.  Kállay).  1402 :  Laurencio 
Deeak  (Múz.  Becsts').  1414 :  Quendam  puteum  Deak- 
kutha  vocatnm  (OL.  D.  27285).  1416  :  Andrea  Dyak 
(Lelesz  Acta  36;33).  1418  :  Johannis  dicti  Deák  (Zichy 
Okm.  VI.516).  1422 :  Johanne  Dyak  f^^eszpr.  109,  I. 
Miscell.  47).  1437  :  Stephano  Dyak  (Lelesz  Acta  54/21). 
1443 :  Valentini  Dyak  (Múz.  Bethlen).  1451 :  Johannes 
Deyak  (OL.  D.  14489).  1454 :  Laurencio  Deák  (Lelesz 
Acta  65/60).  1467:  Petrus  Dyak  im\z.)  1475:  Peter- 
deaklak^i,  hn.  (Múz.  TörtTárs.  4).  1477  :  Simonem  Dcak 
(Lelesz  Acta  87/4).  1479:  Di/ak,  szn.  (Múz.  Kállav). 
1487 :  Petro  Dyak  (Körmend  m'5,  Zob  51).  1488 :  Bene- 
dicüis  Deák  (OL.  D.  27072).  1510  :  Penes  quoddam  si- 
gnum  GyerghfZm^-asasa  vocatum  (Múz.  Forgách).  1525 : 
MolendÍQum  vnum  Janos(7eaA.-molna  vocatum  (Pannh. 
4;F)  1561 :  Laurentio  Deák  (SzékelyOkl.  V.82).  1643  : 
Áki  pedig  appellálja  [az  ítéletet]  a  földesurakra,  tarto- 
zik a  hegymesternek  4  pénzt  adni,  vagj-  hegj'beU,  vagy 
vidéki,  a  mester  pedig  tartozik  deákot  áUitani  a  ki  a 
törvényt  megírja  (GazdtörtSzemle  VI.467).  ||  2)  scho- 
lastícus :  schüler  NySz.  (3.  jel.)  1544 :  Az  escola 
mesternek  es  az  deákoknak  (OL.  Nád.  40).  Attam 
az  eskola  mesternek  az  deákokkal  egetembe  hog  re- 
kordalanak  szén  [olv.  szent]  wrsula  asszon  napian  eg 
forintot  (uo.  41).  Az  rekordalo  deákoknak  Az  má- 
sodik iskolából  való  deákoknak  (uo.).  1549  :  Az  deá- 
koknak ky'k  koldultak  (uo.  40).  1572  :  Az  deyakok- 
nak  kyk  rekordatak  ^igy  ?]  (uo.\  1591 :  Nagyörömest 
volnánk  most  is  rajta,  ha  küldhetnénk,  mert  bizonyára 
ettől  az  német  dijaktól  el  mernénk  küldeni  (MA.  KLl. 
89).  [Vö.  koldus-,  nem-,  rékordáló-,  számtartó- 
déák,  ucca-déákja.] 

DEÁKI,  diáki :  literarius,  Latinus  ;  lateinisch,  wis- 
senschaftlich  NySz. ;  [ad  literatum  hominem  pertinens; 
zu  einem  gelehi-ten  gehöríg].  1240  k. :  Vülas  Dyaqiii 
Stara  Vj-falu  (Pannh.  61/8).  1270  :  Possessionem 
Dyaky  nomine  (Veszpr.  4,  Deáki).  1330 :  Villanun 
suarum  Belend  Fayez  Wamus  Kai  et  Dyaky  voca- 
tarum  (Veszpr.  107,  Köveskál  2).  1357  :  Possessionis 
Deaky  (Pannh.  42  B).  1609  :  Voltak  szép  deáki  gyü- 
lekezetönk  közel  százan  az  domesticusokkal  egye- 
temben (MA.  NLI.  830). 

DÉCÉG,  1.  délcég. 

DÉD  ?  :  avu.s  ;  ahn  NySz.  1236,1239  :  Dicti  Mo- 
doros Dedűa.  [a.  m.  déd  ?]  iiinitoris  (HazaiOkm  VI.33). 

DÉG,  1.  dög. 

DEGrET  ?  deged  ?  axungía,  terra  pingvis ;  wa- 
genschmier  NySz.  1095 :  In  panauuadi  acha  Jut 
Gugmat  Zacal  Eleuta  Deged  [szn.,  a.  m.  deget  ?]  Heten 
(Pannh.  15/0o).  [Vö.  MTsz.] 

DEGETES,  gyebeces:  [qui  axungíam  vendit; 
wagenschmiereverkaufer].  1731 :  Egy  hordó  kolímásztól 
d.  12.  Gyeheczcsektől  szombaton  és  akármikor  d.  2 
(GazdtörtSzemle  V1I.88).  [Vö.  deget,  dehec  MTsz.] 

DÉJÁK,  1.  deák. 


149 


DÉJKA— DEMETER 


DEMOTOR— DEREK 


150 


DÉJKA  ?  1.  dajka. 

DÉKÁN:  decanus;  dechant  NySz.  1418:  Demetrio 
dicto  Dekán  (OL.  D.  10738).  1426  :  Valentino  Dekán 
(uo.  11750).  1453:  EmericoZ>eA;an  (Lelesz  Bercs.  VII.IO). 
1469  :  Barnabam  Dekán  (Veszpr.  5,  Fadd).  Martinus 
Dckan  (OL.  D.  32365).  1476  :  Albertus  Dekán  (Kör- 
mend, Heim  576).  Beuedictum  Dekán  (Lelesz  Acta 
86/18).  1477:  Benedictum  Dekán  (uo.  87/4).  1478: 
Michael  Dekán  (OL.  D.  18145).  1484  :  Andreas  Dekán 
(Veszpr.  6,  Garabonc).  1487 :  Georgius  Dekán  (Székely- 
Oki.  V.29). 

1.  DEL?:  a)  meridies;  mittag;  b)  regio  australis, 
meridies ;  síid  NySz.  (1.  2.  jel.)  1449 :  Paulus  dictus 
Deel  [a.  m.  dél?J  (Veszpr.  107,  Egerszeg  8). 

dél-est,  déUyest  :  a  meridie  ;  nachmittag  NySz. 
(«déllest»  a.).  1544 :  Attam  deUest  eg  forintot  (OL. 
Nád.  42). 

2.  DÉL,  1.  dűL 

DÉLCEG,  décég  :  1)  lasciviens,  refractarius  ;  wie- 
derspenstig,  geil,  uubandig  NySz.  1377  :  Petro  Delcheg 
dicto  (Lelesz  Acta  10/13).  1389  :  Petrus  Delcheg  (OL. 
D.  7467).  1445  :  Thoma  Delcheg  (Veszpr.  11,  Maros). 
1483  :  Stephano  Delcheg  (OL.  D.  18847).  1500  :  Jo- 
hanne  Delczeg  (uo.  20956).  1522 :  Georgius  Delczeg 
(KárolyiOkl.  III.143).  1525 :  Matheo  Delczeg  (Lelesz 
Acta  131/21).  II  2)  armentum,  equaria ;  heerde  NySz. 
1498 :  Andreas  DeZr^eí/thaneytho  (Múz.  Kállay).  1597 : 
Mykor  dcczegeth  haythnak  uijiidenyktewl  egy  egy 
garast  (OL.  UC.  12/42). 

DELELŐ,  L  déllő. 

DELI-CSIZMA  :  1735  :  Egy  pár  deli  csizma  fel- 
sarkallásával  együtt,  selyem  zsinór  nélkül .  .  .  Egy 
pár  deli  karmazsin  csizma  felsarkallásával  együtt  [stb.] 
(GazdtörtSzemle  m.343).  [Vö.  deli-saru.] 

DELI-SARU  :  calceus  ;  halbstiefel  NySz.  1532  : 
Deli  sarív  duo  (OL.  Nád.  48).  1544  :  Eg  deli  sarut 
(uo.  41).  1545 :  Vöttem  eg  deli  sarut  (uo.  40).  [Vö. 
deli-csizma.] 

1.  DÉLLŐ,  1.  dűlő. 

2.  DÉLLŐ  ?  :  ti-anquillus  ad  quietem  locus  ;  ruhe- 
ort  NySz.  («delelö»  a.)  1436 :  Ipsum  vadum  non  hoc 
nomine  Agyagos  sed  delleiv  [a.  m.  déllö,  delelő  v. 
dűlő  ?]  appellassent  (OL.  D.  12907). 

DÉLLYEST,  1.  dél-est. 

DÉLSÖ:  [meridianus,  australis;  südlich].  1597: 
Nap  Enézétt  felőli,  delseö  rezrwll  elkezdwen  (OL. 
UC.  12/42).  Az  delseo  zérén,  nap  kélétt  felóU  el- 
kezdwen (uo.).  Az  s'eller  Vczaban  delseo  rendén  nap 
kelettrewl  elkezdwen  (uo.).  Az  eczetes  haz  feőlőtth 
ualo  delseo  Bastiaban  (uo.  101/3).  Az  delseo  kw'  fal 
mellet  ualo  heiazaton  (uo.).  [Vö.  MTsz.] 

DÉME,  1.  Demeter. 

DEMETER,  Déme,  Démötör:  Demetrius  PPB. 
1211 :  In  uilla  Balauus  que  est  in  prouincia  Cenadiensi 
isti  sünt  serui  Wodos  Demus  Demeh  [olv.  Deme, 
a.  m.  Demeter "?]  Wiob  Song  (Pannh.  Tih.  1/5). 
Hü  sünt  ioubagiones  Bota  Deme  Ceke  Buhteh  Beh- 
neh  (uo.).  Vdornici  de  Mortus  hii  sünt  Quesereu  Tlie- 
temeh  Monios  Colondus  Sumou  Demeh  Quisid  (uo.). 
1240  k. :  In  pi-edio  Temurd  hec  sünt  nomina  Joba- 
gionum  Petus  Tybo  Demutur  Dcg  (Pannh.  61/8).  1299; 
Deme,  szn.  (MonStrig.  11.474).  1337  :  Dewícíeryspan- 
laka,  hn.  (AnjouOkm.  III.331).  1415:  Demeter  fya 
istwan  (SzékelyOkl.  III.34).  1420  :  Myhalfya  Jsthwan- 


felde  Egyedfyafelde  Demeíerfyapetherfelde  (Ki5nnend, 
Miscell.  Németújv.  lad.  41,  fasc.  187).  1509  :  Alberto 
Demeternefya  (Veszpr.  15,  Vászoly),  1584 :  Barbár 
Demeiher  (OL.  UC.  56/33).  1668  :  Nagy  Demeter  Őrlő 
az  varhoz  (uo.  1/21).  [Helyn.  szárm.  :  1435 :  Pos- 
sessiones  Ewsy  Zewdemeteri  (Múz.  KálIay).]  [Vö. 
Déme  CzF.] 

DÉMÖTÖR,  1.  Demeter. 

DÉNES,  Dienés,  Dienös  :  Dyouisius  Kr. 
1228/1357  :  Transit  vltra  ad  dienus  teleké  (HazaiOkm. 
VI.21).  1515:  Versus  Dyeneswerme  sünt  quatuor  iugera 
(Múz.  Ibrányi).  1582:  AzBodo  Dyenes  leányát  (Székely- 
Oki.  V.134). 

DÉNG  ?  1.  döng. 

DÉNGÉL,  1.  döngöl. 

DERCE?:  appluda,  furfur;  kleie,  fussmehl  NySz. 
(«1.  derce»  a.)  [?] ;  fribusculum;  kleiner  zank,  trotz 
NySz.  («2.  derce»  a.)  [?].  1434 :  Jacobo  dicto  Derche 
(OL.  D.  12645).  1451:  Mathias  Dercze  (uo.  14443). 
1454 :  Thoma  Dercze  (uo.  14823). 

DEREK,  drék:  1)  pars  principális,  praecipua, 
média;  haupttheil,  das  beste,  mitte  NySz. (2.  jel.).  1329: 
Aque  Dere/ckerus  uocate  (OL.  D.  2544,  1.  AnjouOkm. 
n.413).  1377  :  Ad  fluuium  Mura  wlgo  Derekmma  nomi- 
natum  (OL.  D.  6437).  1635  :  A  mennyi  munkát  foglal 
magában  a  dereka,  a  cifrázást  majd  kétannyi  munká- 
val visszük  véghez  (GazdtörtSzemle  Vin.479).  1719  : 
Minthogy  az  ó-barsi  határban  a  Garam  vizinek  dere- 
kából a  méltóságos  lévai  uraság  a  maga  malmai  szá- 
mára ...  a  Perecz  vizit  minden  esztendőben  ki  szokta 
venni  [stb.]  (uo.  III.271).  ||  2)  [alveus  currus,  capsus 
redae ;  wagenkasten].  1566:  Fwkar  zeker  derekak 
Fwkar  zekerhez  walo  kerekek  (OL.  Nád.  49).  1597  : 
Regj  hintó  tengelestwl,  riidastul  kauastul  Mas  regj 
hintó  rudastul  derekastul  oh  b#rrel  buritoth  (OL.  UC. 
101/3).  [Vö.  NySz.  «közmondások»  a.]  [Vö.  fegy- 
ver-, korsó-,  szekér-derék.] 

derék-alj,  -al:  culcitra;  imterbett  NySz.  1400: 
Vnum  puluinar  magnum  vlgariter  derekai  dictum 
(HazaiOkl.  330).  1438  :  Puluinar  magnum  derekai  voca- 
tum  (OL.  D.  26603).  1458 :  Sex  puluinaria  magna 
videlicet  derekai  (Múz.  Kállay).  Puluinaria  ad  sex  lectos 
derecal  vocata  octo  fewal  (uo.).  1516 :  Egh  derekai 
(OL.  D.  26367,  1.  Zohiai :  Nyelveml.  206).  1530:  Vnum 
derekai  et  duo  fewal  (OL.  Kolozsm.  106).  1568  :  Pului- 
naria magna  wlgo  derekai  duo  (OL.  UC.  75/32). 

dérékalj-h.éj,  -haj,  -hió  ?  :  [theca  culcitrae  ;  unter- 
bettziehe].  1516 :  Keeth  derekai  hyo,  kamoka  (OL,  D. 
26867,  1.  Zolnai :  Nyelveml.  206).  1530  :  Cooperimeuta 
puluinaria  wlgo  derekai  hay  (OL.  UC.  98/5). 

derék-kapu :  [porta  principális,  porta  maxima ; 
hauptthor].  1588 :  Az  derek  kapw  felet  (OL.  UC.  64/35). 

dérék-rúd:  1493:  i)ereA;rMítoí  laytrarwdath  Zytha 
Nywthorwd  (EPSz.  fol.  84). 

dérék-szég,  -szög :  [spannnagcl].  1513  :  Duos  cla- 
uos  wlgo  derekzeg  (OL.  D.  26151).  1517 :  Clauem 
derekzegh  marokwas  et  vas  karika  ac  ad  nouam  por- 
tám sarkwas  (uo.  26156).  1564 :  Claues  íerrei  magni 
uulgo  derek  zeogh  (OL.  UC.  59/9).  1637:  Derek  szegh 
tengelyben  jaro ;  pengeö  karika  (uo.  14/43). 

dérékszég-fúró  :  [spannnagel-bohrer].  1552  :  Ke- 
rekzegh  furo.  Derekzegh  fiiro.  Vonyokes  {OL.  Nád.  49). 

derék-tartó  :  1494  :  Ladatharthowas.  Hyndothar- 
thüwas.  Kerezthwas  derektarto  (OL.  D.  2607). 

10* 


151 


DEREKAS— DEVAN 


DÉVÉR— DÉZSMÁL 


152 


DÉRÉKAS,  derékos?:  a)  membrosus,  corpulen- 
tus  ;  gross,  stark,  schwerleibig,  dickleibig  ;  b)  solidus, 
bonus,  probus,  firmus  ;  fest,  tüchtig,  brav  NySz.  1353: 
Simon  dictus  Derekus  [igy  többször,  olv.  derékos? 
a.  m.  derekas?]  (KároIyiOkl.  1.214). 

DÉRÉKOS?  1.  derekas. 

DERES:  murinus;  mausfarbig  NySz.  (I.  k.  494. 
1.,  2.  jel.).  1291 :  i^l.  «vörös-deres»  a.).  1413  :  Grego- 
rius  dictus  Deres  (OL.  D.  9987).  1422:  Gregorius 
dictus  Deres  (uo.  11269).  1461:  Mathia  Deres  (uo. 
15595).  1470:  Stephano '  Deres  (Körmend,  Heim  546). 
1478  :  Johannes  Deres  (OL.  D.  18145).  1610  :  Deres 
szabású  csikó  (KomárJk.).  [Vö.  vas-,  vércse-,  vörös- 
deres.] 

DERESZKELŐS,  L  döröckölős. 

DERS  ?  L  Dezső. 

DESZKA:  assis,  asser;  brett  NySz.  1482 :  Siluas 
glandinosas  Kadarcberdeye  Baglyas  ZylasmegyMocliar 
DezkaMochsLT  [a.  m.  deszka  ?]  et  Bykeshalom  vocatas 
(Múz.).  1588:  Vöttek  egy  fwadar  dezkat  (OL.  Nád.  41). 
1590:  Horgas  dezkath  (uo.  43).  1597:  Kenier  sza- 
kazto  dezka  (OL.  UC.  101/3).  Az  dezka  leuel  kapun 
keth  felöl  kapu  vass  sorkok  4.  Azon  dezka  leuel 
kapun  retez  fej  5  (uo.).  1634 :  Az  karay  külseö  deszka 
minden  teöketül  az  molnáré  [«fürészmalomnál»  Szám. 
jegyz.]  (uo.  21/3).  1638:  Miiben  forgott  külömb-kíüömb 
deszka  (uo.  2/34).  1683 :  A  pinczeben  vagyon  egy 
rekeszt  deszkabul  (uo.  3;32).  [Vö.  fenyő-,  fenyőfa-, 
hárs-,  hársfa-,  jávor-,  padló-dészka.] 

deszka-ajtó  :  [ostium  e  tabulis  factum  ;  bretter- 
thür].  1597 :  Az  be  teuö  dezka  ajtó  (OL.  UC.  101/3). 

deszka-padlás:  contabulatum ;  bretterboden  NySz. 
1638  :    Deszka  padlásával  es  heiazatiaval    (OL.    UC. 

2/34). 

DESZKÁS :  e  tabulis  factus,  tabulatus,  ligneus  ; 
brettern,  hölzern  NySz.  [bretterhandler?].  1469:  Geor- 
gius  Dezfots  (OL.  D.  32365).  1522 :  Lecta  lignea  f7e^A;as 
(uo.  26357).  1636 :  Egy  szekérszin  az  ciirian,  és  egy 
deszkás  kapu  az  föle  zsindelyes  (GazdtörtSzemle 
1.266). 

DÉSZKÁZ :  asso ;  mit  brettem  belegen  NySz. 
1616 :  Vagyon  más  deszkázatott  uj  istálló  (Gazdtört- 
Szemle VI. 127).  Más  deszkázott  szoba  vagyon  (uo. 
VI.128). 

DÉSZKÁZATLAN  :  [non  assatus  ;  ungedielt]. 
1638  :  Padlása  deszkazatlan  (OL.  UC.  2/34). . 

DÉSZPOT  :  regulus,  princeps,  tyrannus  NySz. ; 
[despot].  1467 :  Clemens  Dezpoth  (Múz.\  1469  :  Seba- 
.stianus  Dezpoth  [«jobbágynóv»  Szám.  jegyz.]  (OL.  D. 
32365).  1510  k.  :  Dominus  dezpoth  dedit  dominó  vnum 
equum  ad  fekwalcyaka  illius  dedi  florenos  II  (uo. 
26251).  1518  :  Thoma  Dezpoth  (Múz.  Forgách). 

DETRE,  Detreh?  Detrih?  Ditrih?:  Diete- 
ricus  PPB.  1146  :  Liberaliter  seruiant  videlicet  Kissodi 
Forcas  Johannes  Thidrich  Mendus  Heléna  (Pannh. 
5/Hh).  1282  :  Ad  vnum  puteum  Detrichk\ú?í  vocatum 
(Wenzel  XII.375).  1371 :  Dpthryhi\a.gsisa,  Leryncliua- 
gasa  (OL.  D.  5999).  1412:  Palacio  wlgo  Detreh^^ala- 
taya  nuncupato  (Múz.  Forgách). 

DETREH?  1.  Detre. 

DETRIH  ?  1.  Detre. 

DÉVÁN,  1.  díván-szőnyeg. 


DÉVÉR:  cyprinus;  karpf  |karpfen]  NySz.  1545  : 
Keszeget,  kárászt,  devert  (OL.  Nád.  41). 

DÉZMA,  -I,  DÉZMÁL,  DÉZMÁS,  1.  dézsma, 
-i,  dézsmál,  dézsmás. 

DÉZSA  :  scaphium,  orca ;  schefifel  NySz.  1520  : 
Schapeum  wlgo  desa  (OL.  D.  26219).  1561:  Desa, 
bodonj  weka  (OL.  L.  in.l6.  17).  1638  :  Egy  fön  hor- 
dozó desa  (OL.  UC.  2/34).  [Vö.  bortöltő-dézsa.] 

DÉZSMA,  désma :  decimae,  vectigal ;  zehent 
NySz.  («dézma»  a.).  1553 :  Dezma  kylenczed  es 
heghwam  bor  thezen  kebel  zamat  (OL.  Nád.  48). 
1566  :  Mykoron  a  Korompa  kes  dezmayat  meg  wet- 
thek  wolna  (RMNy.  11.183).  [Vö.  bárányfi-,  bor-, 
búza-,  kecskefi-,  raj-dézsma.] 

dézsma-adó :  [decimam  dans,  ex  quo  decima 
solvitur ;  zehent  gebend,  woraus  zehent  gégében 
wird].  1613/1696 :  Az  beírástól  tartozik  den.  4,  ha  ez 
hellyben  dézmaadó,  az  nótáriusnak,  ha  pedig  nem 
dézmaadó  és  extraneus,  tehát  den.  12  (GazdtörtSzemle 
VII.4'  6).  1700  :  A  búza  dézmáláskor  valakinek  dézma- 
adó parasztföldben  búza,  vagy  gabona  vetése  volt  és 
nagyon  [olv.  vagj^on],  eleitül  fogva  mind  azokbúl  ö  nagy- 
ságoknak kUenczed  szokott  járni  (uo.  404).  Minden  vi- 
déki emberek,  valakiknek  helyünkben  házok  nincsen  s 
dézmaadó  szölejek  vagyon,  fertonpénzt  den.  72  szok- 
tak ö  nagyságoknak  dézmájok  mellé  fizetni  (uo.  405). 

dézsma-asztag :  [acer\ais  frugum  decumanus ; 
zehent-triste].  1566 :  Az  kewlsew  paytanal  wagj^on 
egy  dezma  aztagh  elwegyes  kepe  (OL.  Nád.  49).  [Vö. 
NySz.  dézma  a.] 

dézsma-bor :  [vinum  decumanum] ;  zehentwein 
j  BM.  [weinzehentl.  1549 :  Desma  wy  borok  vannak 
nyolcz  hordokal  Vgianot  vynos  2  (OL.  Nád. ^9).  1597: 
Az  Sopronj  Dezma  boroknak  kiket  An  96 :  Karol 
Georgj  Vram  Dezmalt,  Sommaia  lezen  Vasa  193 
(OL.  UC.  101/3). 

dézsma-búza:  frumentum  decimale;  zehentweizen 
NySz.  1760  :  Híva  híjják  a  helységekot,  hordják  el 
onnat  [a  fát],  s  bár  hordanák  is,  mert  dézsma  búzá- 
ból több  hasznot  venne  az  uraság  (GazdtörtSzemle 
Vn.418). 

dézsma-gabona,  -gobna  ?  :  [frumentum  decuma- 
num ;  zehent-getreide].  1549  :  Desma  gobna  [így  ?] 
abaychos  vagion  (OL.  Nád.  41).  1553:  Ez  ezthen- 
dewbe  myndeneth  walo  dezma  gabona  (uo.  48). 

dézsma-jövedelém,  -jüvedelém:  [proventus  de- 
cumanus ;  zehenteinkommcnj.  1564 :  Vagyon  ismeg 
dézsma  jüvedelme  bor,  búza,  répa,  zab  és  köles  (Gazd- 
törtSzemle 1.73).  Ezféle  dézsma jüvedelemnek,  mind  bor- 
nak, gabonának,  baromnak,  zabnak,  árpának,  köles- 
nek és  pínznek  summáját  minden  esztendőben  külen 
ii'va  külgye  (uo.  76). 

dézsma-zab :  [avena  decumana ;  zehent-haber]. 
1597 :  14  Aztag  Dezma  Zab  cap :  65,  15  Aztag 
Dezma  Abainocz  cap  :  85  (OL.  UC.  101/3). 

DÉZSMAI,  dézmai:  [decumanus;  zehent-].  1700 : 
Mind  a  boldogtalan  üdöre  nézve,  s  mind  pedig  ezen 
limitálásunk  módja  szerint  ö  nagysága  bővebb  dézmai 
proventust  experiálván  [stb.]  (GazdtörtSzemle  VII.405). 
A  limitálásért  is  mindannjaszor  40  pénzt  fizetvén, 
mely  szüretkori  dézmai  modalitás  mind  ez  jelenvaló 
boldogtalan  s  keserves  üdöig  e  szerint  practicálta- 
tott  (uo.). 

DÉZSMÁL,  dézmál :  decimo ;  zehenten  NySz. 
(«dézmál»  a.).    1597 :  Az    Sopronj    Dezma   boroknak 


153 


DÉZSMÁS— DIÓ 


DIÓS— DIRIB-DARAB 


154 


kiket  An  96  :  Karol  Georgj  Vram  Dezmalt,  Sommaia 
lezen  Vasa  193  (OL.  UC.  101/3). 

DÉZSMÁS,  dézraás:  decimator;  zehenter  NySz. 
1338 :  In  quartam  valle  J)e2:wmsweulgzada  vocata 
(Múz.  Nagy  Gábor).  Possessionis  De^^masfelde  vocate 
(uo.).  1348 :  Cum  quadam  particula  térre  Dezmas- 
teleke  uocate  (Lelesz  Acta  1/50).  1599  :  Mikor  szüret- 
kor a  Király  Dézmásit  a  Prédikátor  ebédre  egyszer 
el  hivja  a  Cassaiak  akkor  tartoznak  halászással  (Canon- 
Visit.  149).  1602  :  Dezmás  János  (SzékelyOkl.  V.201). 
1700 :  Az  dézmálásnak  idején  ez  szegény  helyben 
eleitől  fogva  az  dézmásoké  volt  az  birság  (Gazdtöii;- 
Szemle  VII.404). 

DEZSŐ,  Ders?:  Desiderius  PPB.  1322:  Pos- 
sessionis Ders  [a.  m.  Dezső  ?]  Ilese  vocate  (Anjou- 
Okm.  11.15).  1322/1398  :  Ders  dicti  Kwer  (Kubinyi : 
MTörtEral.  11. 75).  1324  :  Terram  Kaluz  vocatam  quon- 
dam  Deseu  hominis  (Veszpr.  9,  Kálóz).  Predicte  térre 
Deseukalnzya  (uo.).  1341 :  In  possessionibus  Jwanusy 
Deers  et  Hudaz  vocatis  in  eodem  Comitatu  Zathmar 
(Múz.  Ibrányi).  Ders  (uo.).  1353 :  Magister  Thomas 
et  Deseu  fráter  suus  (ZichyOkm.  11.499).  Magister 
Thomas  et  Deseic  (uo.).  1385 :  Magister  Ders  de 
Zerdahel  (Múz.).  1506  :  Totális  predii  Warfewlde  alio 
nomine  Desewfewlde  appellati  in  Comitatu  Gewmeriensi 
(Múz.  Hanvay  ?).  1602 :  Dezső  Jakab.  Dezső  Mihály 
(SzékelyOkl.  V.177).  [Vö.  Ders  CzF.] 

DIA,  1.  dió. 

DIÁK,  -I,  1.  deák,  -i. 

DIAMÁNT,  1.  gyémánt. 

DIÁS,  1.  diós. 

DICSŐ  :  gloriosus,  glorificatus ;  ruhmwürdig,  rühm- 
lich,  herrlich  NySz.  1343  :  Petri  dicti  Dychev  (Zichy- 
Okm. 11.58).  1376 :  Possessionem  suam  Dychewzen- 
marton  vocatam  (OL.  D.  30714).  1418  :  Pauíi  Dycheiv 
(ZichyOkm.  VI.516).  1509  :  Paulo  Dyclmv  (Múz.). 

DIENÉS,  L  Dénes. 

DIENÖS,  L  Dénes. 

DIJAK,  1.  deák. 

DIKTA  :  «négjaiyüstös  vászon»  MTsz.  1558  :  Egi 
veg  olaz  waznoth,  Harmadfél  veg  dikra  [így  ?]  hayatli 
(RMNy.  Ilb.  149).  1635:  Kék  dikta  dnnnahaj  vagyon 
No.  2  (Mihalik :  KassaÖtvTört.  223).  1670 :  Kék  dikta 
hajas  derekaly  (Nyi-.  V.160).  1671:  Két  [kék?]  diktai 
[így?]  derekaly  (uo.  V.159,  vö.  Szarvas  G.,  uo.  208). 
1760  :  Egy  vég  diktát,  kék   tarkást  lopott  (DebrJk.). 

DINNYE?  dinnya?  :  pepo,  meló  ;  melone  NySz. 
1093  :  Tredecimum  predium  est  quod  uocatur  dinna 
[a.  m.  dinnye  ?]  (Pannh.  2/A).  1095  :  Predium  quod 
uocatur  dinna  (Pannh.  15/0o).  1223 :  Tredecimum 
predium  est  quod  uocatur  Dinna  (uo.  1/Z).  1240  k.  : 
In  predio  Digna  hec  sünt  nomina  Jobagionum  Cenqu 
Moraz  (uo.  61/8).  [Vö,  álló-,  görög-,  sárga-,  teleló'- 
dinnye.] 

dinnye-mag :  [granum  melonis ;  melonenkern]. 
1594  :  Dinnic  mag  (OL.  UC.  106/3). 

DINNYÉS  :  cucumerarius  ;  melonen-  NySz.  1453: 
In  possessione  Dymjesmeed  (OL.  D.  14657).  1731 : 
Egy  dinnyés  szekértől  [vásárpénz]  akármikor  d.  12 
(GazdtörtSzemle  VII.88). 

DIÓ,  dia,  gyia,  gyió,  gyó?:  nux,  juglans;nuss 
NySz.  1203/1254  :    Descendit  per  [per   vallem  ?)    que 


uidgo  dicitur  Geo  [a.  m.  dió  ?]  osou  (Veszpr.  11,  Me- 
renye).  1288 :  Ad  magnam  arborem  nucum  que  in 
vngarico  Ma,vcelneygyaya  uocatur  (MonStrig.  11.244). 
1307 :  In  possessione  eorum  heveditaria  Neguenzil 
vocata  iuxta  Er  prope  Dyozeg  existenti  (Múz.  Nagy 
Imre).  1358:  Possessionibus  Nogeer  Gyozegh  (Forrás?). 
1360 :  Usque  arborem  nucis  vulgariter  mezgevgya 
nuncupatam  (ZalaOkl.  1.624).  1372  :  Sub  monte  Gyomai 
dicta  (OL.  D.  30706.)  1381:  Ad  quoddam  predium 
Dyathelek  vocatum  (Múz.  Döry).  1384 :  Quatuor  in 
loco  dyoelej  dicto  (uo.  7074).  1389  :  Arborem  nucis 
vulgariter  Kevokdio  dictam  (ZalaOkl.  11.237).  1433 : 
Perueniet  ad  terram  Matediaya  (Pannh.  15/E).  1448  : 
Quadam  vinea  Dyomaal  appellata  (Veszpr.  2,  Ábra- 
hám). 1450  :  Sedecim  Jugera  penes  Hatos%o  vocatum 
(Múz.).  1463  :  Vnum  in  Thwyssessark,  secundum  in 
Zel  a  parte  occidentali,  tercium  in  KylenczfarZ^/ozeel 
(OL.  D.  15826).  [Vö.  «diófa»  a.  1451-i  adattal.]  1478  : 
In  dyozer  duo  Jugera.  In  Cheresnyezer  duo  Jugera 
(Múz.  Békássy).  [Hel>Ti.  szárm. :  1229  :  In  Gyogu  [olv. 
gyiógy  v.  gyógy?  a.  m.  diód,  vö.  «gyiós,  gyós»,  1. 
«cliós»]  habét  terram  ad  dimidium  aratrum  (Pannh. 
Lib.  Rub.  24—34,  1.  20.  sz.).  1251/1281  :  Inde  per 
Duduag  ascendit  ad  Gyog  (OL.  D.  346).  1344  :  Andree 
de  Gyogh  (Múz.).  1438  :  Predia  Dyodtheleke  Lygeth- 
eghaz  Zenthpalameka  (Forrás?).]  [Vö.  kerek-,  sze- 
recsén-dió.] 

dió-fa:  nux,  juglans ;  nussbaum  NySz.  [nussholzj. 
1264 :  Venit  uersus  aquilonem  ad  arborem  Gyofa  sub 
qua  est  méta  teiTea  (OL.  D.  33211).  1451 :  In  loco 
Kylenchf^^■o/'azele  (uo.  14498).  1637 :  Diófával  czif- 
razot  ayto  (OL.  UC.  14/43). 

diófás :  [ligno  nucis  inductus ;  mit  nussholz  bo- 
egt,  géziért].  1637 :  Haboson  festett  diofas  gyan- 
tlaros  ayto  (OL.  UC.  14/43).  [Vö.  NySz.] 

DIÓS,  diás,  gyiás,  gyiós,  gyós  ?  :  a)  nuceus , 
nuss- ;  b)  nucetum;  nussgartenNySz.  [nucibus  obsitus, 
nucibus  copiosus;  mit  nussbaumen  bewachsen,  reich  an 
nüssen].  1319  :  Cadit  in  riuulum  Gí/owspotok  (Körmend 
Sebesiana  2/3).  1338 :  Cuiusdam  possessionis  Iklad 
alio  nomine  Gyosie\ak  vocate  (Múz.  Máriássy).  1343  : 
Abhinc  vadít  ad  Cr?/osberuk  (Körmend  III/2,  Seregélyes 
104).  1353 :  Quandam  sessionem  antiquam  (rí/asteluk 
vocatam  (OL.  D.  33408).  1358  :  Transeundo  ad  Gyous- 
potok  (Múz.  Kapy).  1373  :  Dátum  in  Gyosgeiir  (Sztáray- 
Okl.  1.411).  1416 :  Ad  quendam  riuulimi  Dyospatak 
vocatum  (Múz.  Kapy).  1423 :  Ad  quandam  vallem 
Dyaswelgh  nominatam  (Veszpr.  2,  Nagyberény).  1430: 
Quandam  Siluam  Nucum  Dyoshevek  (Múz.  Kállay). 
Quandam  Siluam  Nucum  Dyoshevek  vocatam  (Lelesz 
Acta  49  14).  1456 :  In  loco  Dyostelek  inter  vineas 
(Pannh.  Hitel.  66).  1461 :  Vsque  ad  quandam  vallem 
seu  fossatum  Dv/osgemrek  vocatum  (Múz.  Kisfaludy). 
1520  :  In  loco  -D?/osthelek  appellato  (Pannh.  65/Nnn). 
1602  :  Diós  Fábián  (SzékelyOkl.  V.306).  Diós  Balázs. 
Diós  István  (uo.). 

DIR  ?  dür  ?  gyir  ?  gyűr  ?  :  [tumulus  arenae: 
tumulus  ;  sandhügel,  hügel  ?].  1300  :  Vineam  suam 
ereditariam  in  quantitate  vnius  iugeris  in  territorio 
ville  Sceuleus  in  quodam  loco  qui  Emnatdyru  wlga- 
riter  appellatur  (Múz.  Jankowich).  1309  :  Unum  Juger 
térre  et  dimidium  in  territorio  montis  Ruruaíkdínre 
[olv.  düre  v.  gyüre  ?]  dictum  (no.).  1336  :  Peruenit  ad 
quendam  locum  wlgo  Kesef?iretUOcatum  (Múz.).  1412  : 
Trés  in  loco  Horuath^rj/re  (Veszpr.  13,  Szőlős,  Zala  m.). 
[Vö.  gyűr  MTsz.  ?] 

DIRIB-DARAB  :  fragmenta,  segmina,  minutiae  ; 
abgebrochene  stiicke,  kleine  stücklein,  bisslein  NySz. 
1597  :  Regi  módra  czinalt  fegiuer  derek  diribei  darab- 
bal val  vasaiual  araniazoth  1  (OL.  UC.  101/3). 


155 


DISKÁNTOR— DISZNÓS 


DITRIH— DOBRA 


156 


DISKÁNTOR:  musicus  Murin.  (2343.  sz.)  [vocis 
summae  cantor  ;  discantist,  discantsangerj.  1550:  Attam 
az  hegedősöknek  liuszbn  öt  pénzt  Az  síposoknak 
húszon  öt  pénzt  Az  diskantoroknak  húsz  pénzt  (OL. 
Nád.  41). 

DISZNÓ,  gyésznó,  gyisznó :  porcus,  sus ; 
schwein  NySz.  (1.  jel).  1240  k. :  Villa  Bozias  et  villa 
de  Karán  que  wlgo  nuncupantur  Guznoov  [a.  m.  disznó  ? 
vagy  vö.  az  1364-i  adattal?]  (Pannh.  61/8).  1266  "1297  : 
Villám  de  gesnov  uel  apaty  (Pannh.  Tih.  1/9).  1267  1380 : 
Ad  lacum  G-yznoufertes  vocatum  in  quo  laco  aqua  pluui- 
alis  stagnare  consueuit  (Wenzel  III.174).  1338:  Inpos- 
sessionibus  seu  villis  Marzaly  Geyznou  et  Gadan  (Pannh. 
26/D).  1364;1399 :  Johanne  filio  Petri  dicti  Cheh 
Comite  wlgo  Greb  dicto  de  Gyznoyow  (OL.  D.  5277). 
1390  :  Vádit  ad  caput  seu  originem  cuiusdam  riuuli 
Dyzno\^a.tak  vocati  (Lelesz  Met.  Mármaros  30).  1460  : 
Possessionis  DyznopaÜxaka  vocate  (OL.  D.  15428). 
1467  :  Ad  quendam  locum  qui  vocatiu-  Di/2/?oferthehel 
(Lelesz  Met.  Bereg  21).  1510  k. :  Ibidem  zekerber  duó 
kewerthehen  I  kewer^'Cí/.sno  vnum  (OL.  D.  26082). 
Ibidem  denth  zekerber  duo  kewerthehen  vnum  kewer- 
geyano  vnum  (uo.).  1522  :  Valentinus  Dmiowere  (uo. 
37004).  1548:  Vöttem  körmöt  di2;oeí  [igy?  olv.  «diz- 
noet>>]  (OL.  Nád.  42).  1564:  Öreg  fyazo  dyzno  (uo. 
49).  1584  :  Mynden  Jwtwl  [fizet]  k^th  becheth  Mynden 
Dyznofhwl  kí^th  becheth  (OL.  UC.  56;33).  1632  :  Az 
malom  porral  az  molnár  tartozik  disznókat  hizlalni 
(uo.  3/21).  1634 :  Egi  disznó  hizlaló  (uo.  21/3).  1668  : 
Ha  dizno  nem  jutt  valto  d.  12  (uo.  1/21).  Méheknek 
disznóknak  váltója,  5  d.  (uo.).  [Vö.  MTsz.  Helyn. 
szárm. :  1478  :  Quasdam  terras  arabiles  Kolthar  Zyl- 
fazele  Fenekdyznod  (Múz.).  Vö.  Ásbóth,  Njt.  XXX.o22.] 
[Vö.  eme-,  erdei-,  magló-,  pázsit-,  verő-disznó.] 

disznó-fej,  -fö :  [caput  smllum ;  schweinskopfj. 
1544 :  Uöttem  az  diznofö  főzni  eg  öreg  fazokat  (OL. 
Nád.  49).  Eg  dizno  feyet  (uo.  41). 

disznó-láb:  [lumbus  smllus;  schweinskeulej.  1544  : 
Vöttem  dizno  lábat  (OL.  Nád.  41).  1587  :  Dizno  Lab 
Oria  Húsos  Mayos  Kasas  Veres  (uo.  40). 

disznó-ól :  hara.  suile  ;  schweinstaU  NySz.  1307  : 
Méta  uulgariter  GyznouolÍQu  nuncupata  (AnjouOkm. 
1.124). 

disznó-orj(a) :  spina  suilla  ;  schweinsrücken  NySz. 
(1.  jel.).  1544 :  Vöttem  eg  dizno  oryot  (OL.  Nád.  41). 

disznó-ó'rző :  [subulcus,  suarius:  schweinhirt]. 
1505  :  Benedicto   DyznoEwrzew  (Körmend  Heim  697). 

disznó-pásztor :  subulcus,  suarius,  porcarius ; 
schweinehirt  XySz.  1544 :  Attam  az  dizno  paztornak 
(OL.  Nád.  40).  1588 :  Dyzno  paztornak  vmóghre 
(uo.  41).  1692  :  Két  disznópásztoroknak  külön-külön 
búza    cub.  6.  gyapjú   nr.  6  (GazdtörtSzemle    VI.179). 

disznó-váltság :  1578  :  Az  tretinat  es  az  dizno 
waltsagoth   megh  attak  mint  az  teöb  faluk  (OL.  UC. 

47/41). 

DISZNÓS,  gyésznós,  gyisznós:  suarius,  por- 
carius ;  schwein-  NySz.  [suem  habens,  subus  copiosus  ; 
schwein  habend,  reich  an  schweinen].  1336  :  Cadit  in 
quendam  meatum  aque  quandoque  fiuentem,  Geznoser 
vocatum  (SztárayOkl.  1.115).  1370  :  De  qua  ad  Giznos- 
zegh  transiuissent  (OL.  TÜ.  26/47).  1421 :  Ad  locum 
similiter  arundinosum  Gyznoshon  appellatum  (OL.  D. 
11115).  1458:  Petro  Dyznos  (Lelesz  Acta  69/27). 
1466:  Blasio  Diznos  Symone  Dyznos  (OL.  D.  16430). 
1478 :  Vrbanus  Dyznos  (uo.  18145).  1520 :  Petro 
Dyznos  (Múz.  Forgách).  1581 :  Ha  disznót  találnak  a 
tilalmasban  és  kárt  tészen,  megfizesse  disznós  ember 


a    hajtópénzzel    együtt    (SzékelyOkl.    V.125).     [Vö. 
disznó.] 

DITRIH  ?  1.  Detre. 

DÍVÁN-SZÖNTEG,  déván-szűnyeg :  1671: 
Tapetes  Persici  vulgo  Devan  zünyeg  (KPénzügymLt. 
Hungarica).  [Vö.  NySz.] 

DOB :  t\Tnpanum :  trommel,  pauke  NySz.  1211 : 
De  uilla  Dob  [a.  m.  dob  ?]  íPannh.  Tih.  1/5).  1256 : 
Item  Wevesdub  [a.  m.  dob  ?]  Item  Humkreu  Item  Kuch- 
eghaz  Item  Dtibeghaz  (ErdMúzLt.,  1.  Wenzel  VII.430). 
1338  :  Dub  (1.  «dob-verö»).  1462  :  Vnum  Timpanum 
cupreum  wlgo  dob  (Múz.  Kállay).  1527  :  Aquam  cum 
vno  dob  (OL.  Nád.  49).  1588  :  Az  pintér  házban  za- 
marra  való  dob  négy  (OL.  UC.  76/17).  [Vö.  gyalog-, 
kézi-,  réz-,  suhancár-dob.] 

dob-veró' :  [locus,  ubi  tympanizatur ;  ort,  wo  ge- 
trommelt  wird].  1338  :  Vsque  locum  Dubuereuhyg 
vocatum  (Akad.  2).  Vsque  locum  Dubtiereuheg  uoca- 
tum  (Körmend  m/2,  Pezye  82). 

DÓBA  ?  :  1211 :  Isti  sünt  serui  Eld  Syquiteu  Fiod 
Duba  [a.  m.  dóba?]  Sompou  (Pannh.  Tih.  1/5).  Isti 
sünt  exequiales  . .  .  Chenke  Buhtus  Dóba  Coda  (uo.). 
1270  :  Johannes  et  Dóba  filü  Inows  iobagiones  castri 
de  Zulgageur  (Múz.  Forgách).  1309  ;  Wolpot  filio  Duba 
[olv.  dóba  ?]  (Veszpr.  13,  Szölös,  Zala  m.).  [Vö.  MTsz.  ?] 

DOBAJ:  [strepitus];  getöse  BM.  1734:  Nagy  nehe- 
zen levetette  [a  kutyát]  az  földié.  Az  alatt  mindjárást 
hallván  az  dobait,  akkor  ott  lévő  quártélyos  német  az 
peszterkéivel  hozzája  hajlott  az  kutyához,  mondván 
[stb.]  (Reizner :  SzegedTört.  IV.500).  [Vö.  MTsz.] 

DOBÓ :  1332 :  Inter  duobus  riuulis  Dofcopotaka 
et  Megepotak  vocatis  (Múz.).  1339  :  Blasius  filii  Dobou 
(AnjouOkm.  in.550).  1405  :  Petrus  Dobow  (Múz.).  [Vő. 
dob  NySz.  ?  ;  dobó,  dobóka  MTsz.  ?] 

DOBOG :  palpito  :  klopfen,  pochen  NySz.  1430  : 
Monticulum  wlgo  dobog o\i.2\ra.  vocatum  (OL.  D.  12298). 
1447 :  Predium  Dofeo^rozewlews  appellatum  (Veszpr. 
10,  Liter).  1454:  Ad  molendinum  desertimi  Dobogó 
vocatum  (OL.  D.  14807).  1466:  Nicolaus  Dobogó  (uo. 
16323).  [Vő.  dobogó  MTSz.  ?] 

DOBOS  :  tj^mpanista,  tyonpanistes  ;  tambour  NySz. 
U93  :  Inde  ad  dobos  [hn.,  a.  m.  dobos?]  (OL.  D.  27). 
1221 :  Quorum  nomina  sünt  hec  Dubus  Forcos  Jnoc 
Milud  Zegun  (Pannh.  4/B).  1240  k. :  Hec  simt  nomina 
Dlorum  qui  debent  dare  Équum  Teluch  Forcos  Dubus 
Pechcu  Chomoc  (Pannh.  61/8).  1269/1275:  Posses- 
sionum  suarum  videlicet  FuMobus  Oldobus  (OL.  D. 
671).  1308  :  Quandam  possessionem  Dobus  vocatam 
in  Comitatu  de  Zathmar  (Lelesz  Acta  1/56).  1336  : 
Dobos,  hn.  (AnjouOkm.  ni.249,  250).  1340  :  Quadam 
possessione  Dobus  uocata  in  Comitatu  de  Zothmar 
(Múz.).  1374:  Paulus  dictus  Dobus  (OL.  D.  6187). 
1400 :  Ladislaum  Dobos  (ZichyOkm.  V.225).  1402 : 
Stephano  Dofej/s  (Veszpr.  10,  Falaznak).  1412:  Ladislao 
Dobus  (ZichyOkm.  VI.182).  1453:  Ladislao  Dobos 
(Lelesz  Bercs.  VU.IO).  1463  :  Barnába  Dobos  (OL.  D. 
29293).  1475  :  Nicolao  Dobos  (Könnend,  Unyom.  112). 
1480  :  Demetrio  Dobos  (OL.  D.  18313).  1499 :  Ma- 
theum  Dobos  (Lelesz  Acta  107/1).  1505:  Gregorio 
Dobos  (Pannh.  34/N).  Valentinus  Dobos  (Múz.  Soós). 
1556  :  Az  trombvtasok  az  dobosai  ö.szue  ts'zen  uol- 
tanak  (OL.  Nád.  49).  1602  :  Dobos  Miklós  jobbágy  (Szé- 
kelyOkl. V.2Í39).  1692  :  Dobosnak  hóról  hóra  az  gya- 
logokkal pénz  fl.  4.  ruházatjára  per  annum  fl.  4  [stb.J 
(GazdtörtSzemle  VI. 182). 

DOBRA  ?  :  1487  :  Vsque  ad  pedem  montis  Dobra- 
hegye vocati  (OL.  D.  37066.)  [Vö.  MTsz.?] 


157 


DOBSA— DOMB 


DOMBOL— DONGÓ 


158 


DOBSA :  immodicus,  effrenatus ;  ausschweifend 
NySz.  1504:  Emerico  Dobsa  (OL.  D.  21338). 

DOBZÓ  ?  :  prunum  cerinum  ;  wachspflaume  NySz. 
1498  :  Thomas  Dobzo  [a.  m.  dobzó  ?]  (OL.  D.  20719). 

DOHÁNY-ÁRULÓ  :  [mercator  tabaci ;  tabak- 
handler].  1714 :  Dohányáruló  [foglalkozásnév]  (Gazd- 
törtSzemle  IX.22). 

DOHÁNYOZ  :  tabaci  funium  e  fistiila  haiirio  ; 
rauchen  NySz.  1700  :  Mikor  ki  megyén  a  munkás 
mostan  karóbúi  mindgyárt  tüzet  rak  déUyest  a  sze- 
rint és  Így  dohányoz  még  (GazdtörtSzemle  1.79). 

DOHOS?:  putidus;  übelriechend,  stinkend,  dumpfig, 
müfíig  NySz.  1251/1281 :  Duhus  [szn.,  a.  m.  dohos 
V.  dühös?]  (OL.  D.  346).  1252:  Dit/ms,  szn.  (uo.  369). 

DÓKA?':  «rövidebb  v.  hosszabb  dolmány-forma 
kabát>  MTsz. ;  der  lange  dolman,  der  oberrock,  die 
tóga  BM.  1744 :  Dóka  [a.  m.  dóka  ?]  Ágnes  (Reizner : 
SzegedTört.  IV.528,  529). 

DOLAMA  ?  DOLAMÁN  ?  1.  dolmány. 

DOLGOS:  a)  negotiosus,  laboriosus,  industrius ; 
arbeitsam,  fleissig ;  b)  actor,  provisor,  administrator ; 
verwalter,  aiifseher,  hofmeister  NySz.  (1.  és  3.  jel.). 
1512  :  Nicolai  Dolgos  (OL.  D.  24869).  1516  :  Nicolaus 
Dolgos  (Lelesz  Acta  122/40).  1523  :  Ambrosii  Dolgos 
(Pannh.  42/G).  1539  :  Joannes  Dolgos  (OL.  UC.  4/40). 
1602  :  Dolgos  György  (SzékelyOkl.  V.320). 

DOLMÁNY,  dalniáii(y),  dolama?  dolamán? 
doloraán(y) :  tunica,  indusium,  subucula,  poderis ; 
leibrock  NySz.  1504 :  Habeo  vnam  Aranyas  Dolo- 
maan  (Körmend  111/5,  Zákány  34).  1511 :  Vnam  véstem 
purpuream  wlgo  dolman  vocatam  (Múz.  Forgách). 
1516 :  Nodulorum  ad  dolman  (Múz.).  1520 :  Nodos 
sculptos  ad  dolama  [igy !  olv.  dolama  v.  dolamán  ?] 
(OL.  D.  26227).  1528  :  Duas  vestes  dolman  et  sup- 
picam  (OL.  Nád.  42).  1530 :  Dalman  cum  nodis 
argenteis  deaiiratis  (OL.  L.  IIL  16.  17).  Véstem 
suam  dolman  (OL.  Kolozsm.  106).  1538  :  Pro  vno 
dolman  (OL.  Nád.  48).  Sleit  poztobol  dolman  (uo.). 
1544 :  Eg  kecczer  dolm,ant  Eg  kecczer  nadrágot  (uo. 
■40).  1545 :  Dolman  supycza  gattya  (uo.  45).  1556 : 
Egh  dolmannak  attam  sayat  (uo.  49).  1558  :  Vnum 
sagum  vei  dolama  [így!]  (OL.  UC.  97/19).  1572:  Egh 
dolmanak  ualo  uörös  haytot  es  stametot  [így  ?  olv. : 
haytot  estametot?]  (OL.  Nád.  40). 

DOLOG,  vö.  úr-dolga. 

DOLOMÁN(Y),  1.  dolmány. 

DOMÁN(Y)?  1.  Dömjén. 

DOMB  :  tumulus,  monticulus,  gmmus,  tuber,  tuber 
terrae  ;  hügel,  anhöhe  NySz.  1307  :  Peruenit  ad  unum 
Kerekdumb  (OL.  D.  36610).  1310  :  Uadit  ad  montem 
dimib  wlgariter  (uo.  1761).  1334  :  Incipit  a  sabulo  in 
medio  prati  que  wlgariter  Haliimdumb  uocatur  (uo. 
31224).  1335 :  Venit  in  quendam  locum  qui  vulgo 
dumb  dicitur  (SztárayOkl.  L96).  1338 :  In  quodam 
monticulo  wlgo  Dumb  uocato  (Múz.  Ibrányi).  1341 : 
In  quodam  domb  sünt  due  mete  (Múz.).  1342  :  In  vno 
monticulo  wlgariter  dumb  (OL.  D.  1731).  1343 :  Parv'i 
montis  vulgo  dumb  nominati  (ZalaOkl.  1.412).  1344 : 
Ad  vnum  monticulum  qui  wlgo  dumb  nuncuparetur 
(OL.  D.  3676).  Super  \Tium  domb  vlgo  dictum  (Múz.). 
1355  :  Petrus  dictus  Dumbunyl(^\x  fur  puplicus  (Kör- 
mend Korlátkö-Appon.  17/797).  1358  :  Quendam  mon- 
tem higydumb  vocatum  (OL.  D.  30888).  1360  :  Monti- 
culum Kysdumb  (HazaiOkm.  V.136).  1368  :  Sub  quodam 


monte  paniissimo  dumb  vocato  (Múz.).  1374 :  Tumo- 
rem  térre  wlgariter  domb  dictum  (ZichyOkm.  1U.535). 
1393 :  In  quodam  monticulo  wlgariter  domb  dicto 
(Múz.  Ibrányi).  1394/1446 :  Ad  quendam  monticulum 
wlgo  M.art]iondombya  dicüim  (OL.  D.  7914).  1406 : 
Monticulo  quod  wlgo  domb  dicitur  (ZichyOkm.  IV.626). 
1418  :  Ad  quendam  monticulum  CheresíZomfe  vocatum 
(Lelesz  Met.  Mármaros  26).  1428  :  In  loco  eminenciori 
wlgo  Axokjáomb  nominato  (Forrás  ?).  1434  :  In  quodam 
monticiüo  wlgo  dvmb  (Múz.  Kállay).  1454 :  Dombog- 
haz,  hn.  (OL.  D.  14800). 

DOMBOL,  vö.  mégdombol. 

DÓMJÁN,  1.  Dömjén. 

DOMOKOS,  Damakos,  Damokos,  Domon- 
kos, Domos?  Dónk?:  Dominicus  PPB.  1211: 
Isti  sünt  curriferi  Vosos  Chima  Domus  [olv.  Domos  ? 
a.  m.  Domokos?  vö.  CzF.  és  PPB.]  Mogd  (Pannh. 
Tih.  1/5).  1264 :  Medietatem  silue  do»^^-potoka  [a.  m. 
Domokos  ?  vö.  PPB.]  que  wezueris  nuncupatur  (OL.  D. 
564).  1425  :  Pertranseundo  in  quodam  loco  Domonktcs- 
fewlde  nominato  (Lelesz  Met.  Szatmár  8).  1429: 
Quandam  vallem  domokusgedre  appeUatam  (OL.  D. 
12069).  1495  :  Nagh  Domonkos  (Lelesz  Acta  103/30). 
1586:  Damokos  István  (SzékelyOkl.  V.140).  1587: 
Damakos  byro  (OL.  UC.  12/42).  1602:  Damokos 
Ferencz.  Damokos  Mihály  (SzékelyOkl.  V.187).  Damo- 
kos Miklós  (uo.  205).  1603 :  Michael  Damakos  (uo. 
244).  Georgius  Damakos  senior.  Georgius  Damakos 
junior  (uo.  255).  [Vö.  Dósa?] 

DOMONKOS,  1.  Domokos. 

DOMOS  ?  1.  Domokos. 

DONÁT  :  [Donatus ;  Donát].  1211 :  In  uilla  Fotud 
hü  sünt  ioubagiones  Zorida  Donát  Hoda  Nimed  (Pannh. 
Tih.  1/5).  1239  :  Terras  lüdelicet  ipsius  nomine  donat 
et  drauch  (OL.  D.  33701).  1455  :  Possessiones  Donath- 
tornya,  Wasarhely  (uo.  14942).  1484  :  In  possessionibus 
nostris  Donath  Thornya  Ethwenablak  Komlós  (uo. 
18943).  1602 :  Donát  Mátyás  (SzékelyOkl.  V.199). 

DONGA,  duga,  dunga :  1)  asserculus,  assicu- 
lus,  doliarius  assis,  comma ;  fassdaube  NySz.  1233  : 
Teneantur  portare  quinque  plaustra  de  lignis  ad 
tuneUas  faciendas  que  uiügo  dicuntur  Dunga  [1.  v. 
2.  jel?]  (Pannh  3/Aa,  1.  Wenzel  VI.543).  1559: 
Hordó  fenek.  Donga.  Köthö  vezzö  (OL.  Nád.  48).  1586 : 
Ligna  vulgo  duga  pro  vasis  (OL.  UC.  77/1).  1587  : 
Hordóra  walo  duga  (uo.  12/42).  1597  :  Hordónak  való 
bárdolt  dugak  (uo.  101/3).  Hordó  fenéknek  es  dugak- 
nak  való  gialuk  (uo.).  Eoreg  prés  dugastul  feolso  alsó 
baluaniostxü  gusOstul  es  garatostul  (uo.).  Az  Prés- 
házban. Eoreg  Prés  baluaniostiü  dugastul  es  gusostul 
1.  Másik  Prés  feolsö  alsó  baluaniual  garatostul  1 
(uo.).  II  2)  [doHum,  cupa ;  fass].  1564 :  Instrumenta 
pro  preparandis  vasis  Dwngha  vocatis  (OL.  L.  III.16. 
17).  1584 :  Soo  kQth  dwga  (OL.  UC.  56/33).  1588  : 
Wcttek  kösowal  egyetembe  sot  dugába  (OL.  Nád.  41). 
[Vö.  1785  :  «Ijetén  júkakban  szoktátok  a'  nyomorult 
Marhákat  egész  Télen  által ;  valamint  a'  herénget  a' 
dimgába  bé-rckeszteni»  (Wolstáin  Amádó :  Barom-ve- 
szélyröl,  17).  « Szilágyban  is  :  Annyin  vótunk  a  házba, 
mind  a  hering  a  hordóba !»  (László  Géza  jegyzete  az 
előbbi  idézethez)  ]  [Vö.  hordódonga-fúró.] 

duga-só :  1566 :  Wam  so.  Pénzes  so.  Dívgha  so 
(OL.  Nád.  49). 

DONGÓ  ?  :  bombilans,  resonans  ;  summend  NySz. 
(1.  jel.)  1194 :  Iiide  tcndit  ad  montem  Dungou  [a.  m, 
dongó?]  (OL.  D.  33).  [Vö.  döng.] 


159 


DÓNK— DÖMJEN 


DONG— DRUSZA 


160 


dongó-bogár  :  bombylius,  crabrones  ;  brummfliege 
NySz.  1737 :  Maga  [nö]  dicsekedvén,  hogy  az  ö  szer- 
száma —  salvo  respectii  —  nag^'obb  mint  az  borjú 
szája  és  az  dongó  bogarak  is '  belepték  (Reizner : 
SzegedTört.  IV.520). 

DÓNK?  1.  Domokos. 

DONSZÉG-FEJEZŐ :  [scheUeisen,  nageleisen]. 
1556 :  Instrumentaim  donzeg  feyezeic  vocatiim  '  ÖL. 
UC.  .99/27,  «Nagjbánya,  kovácsmühelyben»  Szám. 
jegyez.).  [Vö.  dongszé'g  MTsz.] 

DORKÓ  :  Dorothea  IVLA.^.  fDorotheae  nomen  blan- 
diens  :  kosefonn  zu  Dorothea].  1558  k. :  En  kj^  wol- 
nek  az  HoUosi  Dorko  ázzon  (Njt.  XXVni.21)'.  [Vö. 
Dorottya.] 

DORNI :  dornetum,  pannus,  qiii  in  űrbe  Tournai 
Flandriáé  (Flandris  Doomik)  conficiebatur,  Bartal  (1. 
«dometum»  és  «domi»  a.) ;  [Toumai'er  tuch].  1279  : 
Unam  peeiam  panni  de  dorni  (Wenzel  IX.268).  1286  : 
Item  quatuor  pecias  de  dorni.  Item  unam  peeiam  de 
Dorni  (MonStrig.  11.211).  1291 :  Viginti  quatuor  lűnis 
de  panno  Dorni  (Zimmermann-Wemer  180).  1312 : 
De  pecia  pamű  Dorni  (AnjouOkm.  1.264).  [Vö.  1318: 
Cum  panno  donietico  (Múz.  Máriássy).  1325  :  Nouem 
vlnas  de  dorneto  (Múz.  Kállav).  Duodecim  vlnas  panni 
de  dorneto  (uo.  1.  AnjouOkm.  11.222).  1326  :  Panni 
grauis  uelleuis  dorneti  (ZichyOkm  1.277).  1338  :  Unam 
tunicam  de  dorneto  (AnjouOkm.  III.478).  1344:  Tunicam 
cum  clamide  grauis  donieti  (Pestj^  :  KrassóvmTört. 
III.15).  1346  :  Duas  pecias  panni  dometi  (Múz.  Kállay).] 

DOROG  ? :  [murmuro  ;  bnimmen  ?].  1390  :  Petro 
dicto  Dorgo  [olv.  dorgó  v.  dörgő?]  (Lelesz  Acta 
19/17).  1414  :  Benedicti  dicti  Dorgow  (Múz.  Rhédey). 
1506 :  Michaelis  Dorgo  (Könnend  IJ/9,  Beech  seu 
Belez  65).  [Vö.  dörög.] 

DOROMBOL?  drombol?:  mussito,  murmiu-o : 
brummen  NySz.  (2.  jel.).  1468  :  Petrus  Dorombol  [a. 
m.  dorombol  ?]  (Múz.  Kállay,  No.  1024).  Petrus  Drom- 
bol  (uo.). 

DORONG,  dorung :  phalanga,  palanga,  fustis, 
pertica,  palus  :  walze,  stange,  hebbaum  NySz.  1466 : 
Demetrio  Dorongh  (KárolyiOkl.  11.378 1.  '[Vö.  vas- 
dorong.] " 

DORONGOS :  [fustem  habens  :  mit  einem  piiigel 
versében].  1463  :  Benedicto  Dorongos  (OL.  D.  15877). 
1478  :  Jacobus  Dorongos  (Körmend  111/3,  Vepsén  123). 
1488  :  Jacobus  Dorongos  (Pannh.  17/Aa).  1489  :  Vinea 
Dorongos  vocata  (OL.  D.  19501). 

DOROTTYA :  Dorothea  MAI  1602 :  Dorottya 
Péter  (SzékelyOkl.  V.200).  [Vö.  Dorkó.] 

DORUNG,  L  vas-dorong. 

DÓSA  ?  :  1359  :  Dósa  [a.  m.  Domokos?  vö.  PPB. 
«Domimcus»  a.]  de  Wnizy  (\>szpr.  106,  Dec.  Episc.  14). 
[Vö.  NySz.?]  [Vö.  Domokos?] 

DÖG,  dég  :  a)  cadaver ;  aas  ;  b  i  lues.  pestis  ; 
seuche,  pest  NySz.  (1.  2.  jel).  1240  k. :  In  predio 
Temurd  hec  sünt  nomina  Jobagionum  Petus  Tybo 
Demutur  Deg  [a.  m.  dög?]  (Pannh.  61/8;.  1488  k. : 
^Qvüdege  deperditiir  .  .  .  ífenie  váglak,  mire  arra  hogy 
te  vesey  Jánosról  az  ^GmdegetQ  (Bagonyai  ráolvasás, 
1.  Zolnai :  Nyelveml.  153). 

DÖL,  L  dűL 

DŐLŐ,  1.  dűlő. 

DÖMJÉN,  Domán(y)  ?  Dómján  :  [Damianus]. 
1299 :    Possessionum  Doman    [olv.    Domán(y),    a.  m. 


Dömjén  ?]  vlese  vocatarum  (Múz.  Szentiványi,  túróéi 
konvent  oki.).  Possessionum  Doman  jiűese  [így 
többször]  vocatarum  (Múz.  Szentiványi,  szepesi  káp-  . 
talán  oki.).  1306 :  Qiiidam  fons  Domonkuta  nun- 
cupatus  (Múz.  Soós).  1456  :  Possessiones  Dowíanhaza, 
R^Tnabanya  (OL.  D.  15105).  1584 :  VjTicze  Domyan 
(OL.  UC.  56/33).  [Vö.  PPB.] 

DÖNG  ?  deng  ?  :  bombilo,  resono;  summen,  brum- 
men NySz.  («dong»  a.)  1509 :  Fabiano  Dengew  [a. 
m.  döngő?]  (Lelesz  Acta  117/18).  [Vö.  döng  Nysz. ; 
3.  döng  MTsz.]  [Vö.  dongó.] 

DÖNGETÉS  ?  :  1719  :  Őszre  és  tavaszra,  az  esz- 
tendők voltához  képest,  supplantatiót  vagjis  dönge- 
tést  [így?  V.  olv.  döntögetést ?]  keU  [a  szőlőben] 
tétetni,  hogv  successive  heljTe  megépülhessenek  (Gazd- 
törtSzemle'lII.264).  [Vö.  NvSz.  más  jel.  és  1.  dönt 
CzF.  (3.  jel.,  és  MTsz.] 

DÖNGÖL?  déngél?:  1372:  Petro  dicto  Den- 
gelcu  (Lelesz  Acta  7  8).  1602:  JDejf^eZo  András  (Székely- 
Okl. V.320  .  1603 :  Stephanus  Döngölő  (uo.  249). 
[Vö.  MTsz.  ?j 

DÖRGECSE :  acerina  cernua :  kaulbarsch  NySz. 
1544  :  Apró    halat    koppot    dörgeczet  (OL.    Nád.    40). 

Sigert,  dörgeczet  feier  halat  (uo.). 

DÖRÖCKÖLŐS,  dereszkeló's :  [?].  1415:  Ad 
locum  Derezkeleics  welg  vocatum  (OL.  D.  28512).  1441: 
Jacobus  Derezkelews  (uo.  36390).  [Vö.  döröcköl  NySz.] 

DÖRÖG  :  tono,  intono,  protono,  retono,  tonesco, 
reboo,  murmuro ;  tönen,  donnern.  brummen  NySz. 
1390 :  Petro  dicto  Dorgo  [olv.  dörgő  v.  dorgó  ?] 
(Lelesz  Acta  19 17).  1414 :  Benedicti  dicti  Dorgotv 
(Múz.  Rhédey).  1489  :  Mathei  Devrgev  (Lelesz  Prot. 
n.40a).  1506':  Mchaelis  Dorgo  (Körmend  II/9,  Beech 
seu  Belez  65).  [Vö.  dorog.] 

DRABANT,  1   darabant. 

DRABOLY  ?  :  1664  :  Tavaly  az  Sz.  Mihály  napi 
sokadalmi  alkalmatossággal  Szegedre  menvén,  száz 
tallérokat  drabolyban  [így  ?]  kötvén,  az  Actortul  el- 
veszett, az  Incattus  látta  s  tudta,  hol  volt  a  pénz 
(DebrJk.).  [Vö.  garaboly  MTsz.  ?  L.  Szinnyei,  NyK. 
XX\T.339). 

DRÁGA:  alpretiosus;  teuer,  kostbar;  b)  carus; 
lieb,  geliebt  NySz.  (1.  és  2.  jel.).  1228 :  Preterea 
ancülas  quarum  nondna  hec  sünt  Cheperka  cum  filiabus 
suis.  Scinta.  Scentev.  Giluad.  Drága  et  una  neptis 
dicte  Cheperke  (HazaiOlan.  III.l).  1463:  Michael 
Drága  (OL.  D.  15882 ,.  1509  :  Petro  Dra^alabo  (Lelesz 
Acta  117  26).  1602:  Drága  Tamás  (SzékelyOkl.  V.189). 
Drága  János  (uo.  229). 

DRÉK,  1.  fegyver-derék. 

DROMBOL  ?  1.  dorombol. 

DROMÓ  :  1728 :  Vagyon-e  szövetséged  az  ördög- 
gel ?   Mi  fonnában  ?    Vagyon    szövetsége,  az  Dromo 
hitére  esküdtek  meg,    hogy    seregében   lészen  és  az 
Istent    és    minden    szenteket    megtagadta    (Reizner :      « 
SzegedTört.    IV.389).    Az    ördög    a   boszorkányokat   .'« 
Dromo  seregének  nevezte  (uo.  417).  [Vö.  «A  boszor-      ■ 
kány  hírben  levő  kuruzsló  vén  asszonyról  ma  is  azt 
mondják  Szegeden,  hogy  Dromó  hitin  van,  vagj^  így  : 
Dromó  van  vele»  (^Kovács  János  közlése).  Vö.  Drumó, 
Erdélji  :  Népd.  és  mondák  111.330  és  drumó,  dromó, 
drómó  Ipolyi:   Magy.    Mythologia   45,  420,  573.    Mint 
ördög-név  Dromo  alakkal  előfordul  az  1719-iki   «Co- 
mico  Tragoedia»-ban  is,  B5b.  s  köv.  11.] 

DRUSZA  ?  :  homonvmus  ;  namensbruder  NySz. 
1499  :  Nicolao  Drwsa  [a.  m.  drusza  ?]  (OL.  D.  20856). 


161 


Í)SIDA-DUS 


DUSNOK— DÜR 


162 


DSIDA  :  missile  ;  wuríspiess,  lanze  NySz.  1607 : 
Laneea  turcica  dsida  (OL.  UC.  86/35). 

DÚC?:  tuber;  brodranftNySz.  1434:  Georg'ms Dtvch 
[a.  m.  dúc?]  (Múz.  Kállay).  [Vö.  1.  2.  dúc  MTsz.  ?] 

DUD  :  [mortuus  ;  todt,  von  dem  afterarme  eines 
flusses].  1251/1281 :  Inde  per  Duduag  aseendit  ad 
Gyog  (OL.  D.  346).  1271 :  Uenit  ad  fluuium  Duduaga. 
dictum  (Múz.  Forgách).  Dudv^ag  (uo.).  [Vö.  ^Dtid 
(pl.  Dud-Vág).  Ófn.  dód,  tót,  kfn.  tót,  ószász  dód, 
mortuus,  tot,  gestorben,  getödtet»  (Borovszky  Samu, 
NyK,  XXIV.336).  Vö.  Dudvág  CzF.] 

DUDA  ? :  a)  tibia  utricularis  ;  dudelsack  ;  b)  vox 
contumeliosa ;  schimpfwort  NySz.  1095 :  Dolatores 
Gedesa  Duda  [a.  m.  duda  ?]  pagandi  bodin  (Pannh. 
15/0o).  [Vö.  duda  MTsz.  ?] 

DUDU?  :  1509:  Bartholomeo  Dwdw  (Lelesz  Acta 
117/18).  [Vö.  1.  2.  3.  dudu  MTsz.?] 

DUG  A,  1.  donga. 

DUGGAT :  occulto,  abscondo  frequenter ;  ver- 
bergen,  fleissig  verstecken  NySz.  1634 :  Azt  mondja 
az  Incattus,  hogy  az  két  font  arany  fonál  elveszett, 
hogy  a  látó  előtt  duggatták  Bécsben  (DebrJk.,  1. 
NyK.  XXVI.341,  «látó»  a.). 

DUHNYA,  1.  dunyha. 

DUKÁT  :  nummus  aureus  ;  goldstück  NySz.  1429  : 
Trés  marcas  denariorum  presentis  monete  regalis 
dukath  nominatorum  (Múz.  Kisfaludy).  Monete  rega- 
lis dukath  (HazaiOkl.  388).  1430 :  Trecentos  flo- 
renos  monete  dukath  appellate  (Lelesz  Acta  49/42). 
Monete  nostre  ducat  vocate  (OL.  D.  12219). 

DÚLÓ :  depopulator,  vastator,  praedator ;  verwüster, 
rauber  NySz.  ;  steuereintreiber,  stuhlrichter  BM.  [?]. 
1453:  Stephanus  Dulo  (OL.  D.  30828).  1481:  Bene- 
dicti  Dtvlo  (uo.  18460^.  1493 :  Nicolaus  Dívlo  (uo.  19976). 
1602 :  Dúló  Pál  (SzékelyOkl.  V.199).  [Vö.  MTsz.] 

DUNGA,  1.  donga. 

DUNNA,  1.  dunyha. 

DUNYHA,  duhnya,  dunna :  mattá,  pulvinar, 
teges,  culcitra  NySz. ;  oberbett,  flaumfederbett,  deck- 
bett  BM.  1458:  Vna  dwhna  (Múz.  Kállay).  1473: 
Papion  necnon  puluinaria  duhna  (Könnend,  Heim  562). 
1474 :  Vnum  puhünar  cum  linteamine  ac  vnam  dwhnam 
(Körmend,  KorlátköAppon.  3/165).  1475  :  Duos  cussi- 
nos  duhna  vocatos  (Múz.  Kállay).  1484  :  Duhna  pului- 
naria maiora(Veszpr.  Regn.  test.  saec.  2).  1491:  Lin- 
teamina,  Dwhna,  Puluinaria  (OL.  D.  26Ü51).  1493 : 
Duhnas  duas  (uo.  20035).  1495  :  Quatuor  puluinaria 
Duhna  vocata  (Lelesz  Acta  103/13).  1496  :  Duas  divh- 
nas  (OL.  D.  37170).  1528  :  Duhna  vna  (OL.  L.  IIL 
16.  17).  1548  :  In  edibus  eiusdem  egy  velees  duhna 
halastul  (Múz.  Kapy). 

dunyha-héj,  -haj  :  [theca  pulvinaris ;  polstcr- 
ziehe,  bettziehe].  1530 :  Cooperimenta  wlgo  dwhna  hay 
(OL.  UC.  98/5).  1635  :  Kék  dikta  dunnahaj  vagyon 
No.  2  (Mihalik:  KassaÖtvTört.  223). 

DUPLA-BÁRSONY  :  [holosericum  duplicatum  ; 
doppelsammet].  1515  :  Habco  duas  subas  nwzth  qua- 
rum    vna    est    subducta    cum    nigro    purpureo    wlgo 

du2)la  bársony  (Múz.). 

DUPLA-TAFOTA:  tafetum  duplicatum;  doppelt 
scidenzeug,  taffet  PPB.  («dufla  tafota»  a.).  1589  :  Kys 
kusychkanak  weres  dtqüa  taflFotath  2  refet  (OL. 
Nád.  49). 


wohlhabend   NySz.  1519  :  Andreas  Dws  [a.  m.  dús  ?] 
(OL.  D.  37007)!  [Vö.  Simonyi,  N>t.  XXIX.49.] 

DUSNOK:  «dusnici»,  servi  in  libertatém  a  dominó 
asserti,  ut  eorum  manumissio  animae  saluti  sit,  Bartal 
(«dusnici»  a.).  1211 :  In  uilla  Fuzegy  hü  sünt  iouba 
giones  Opus  Chepes  Chedeh  Arod  Dosnuch  [a.  m 
dusnok  ?]  Thopus  (Pannh.  Tih.  1/5).  1225  :  Quatuor 
iugera  iuxta  fundum  eiusdem  Dusnuc  (OL.  D.  118). 
1251/1255  :  índe  per  ueterem  uiam  Dusnuk  (uo.  407). 
1256:  Tangit  terram  ville  DmshmA;  (Körmend,  Heim  3). 
1258  :  Ipse  dusnuc  et  sui  cognati  (OL.  D.  480).  1274 : 
Ville  Dusnuk  (Múz.  Forgách).  1290  :  Super  ipsos  pul- 
satores  de  Thoplicha  et  eorum  socios,  super  terra 
Dusnuk  vocata  (ZalaOkl.  I.IOO).  1319  :  Tems  Monkad 
Dusnuk  et  Haraschan  uocatis  (MonStrig.  U.754).  1338  : 
Ville  eorum  Dusnók  vocate  in  sepe  dicto  Comitatu 
Borsodiensy  existens  (Múz.  Nagy  Gábor).  [Vö.  1225  : 
Dusnico  filio  Vecud  de  uilla  Sagisidoud  (OL.  D.  118). 
1240 :  Cum  dusnicis  ibidem  existentibus  (Pannh.  14/K,  1. 
Wenzel  11.101).  1260/1402  :  Deinde  ad  duas  metas  dus- 
nicorum  ibi  saliendo  commetaneitatem  dusnicorum 
(Körmend,  Heim  4).  1290  :  Apud  praedictos  dusnicos 
(ZalaOkl.  1.100).  1375  :  Separatiu-  a  terris  doznicorum 
(uo.  11.125).  Vö.  Miklosich :  Slavische  elemente,  duh- 
nikz  a.  és  Nyr.  XI.163.  Vö.  Dúsnak,  Dusnok  hn.  CzF.] 

dúsnok-föld:  [terra  dusniconun].  1517:  Az  dvs- 
nok  fewldet  en  az  magochy  egyhaztvl  tartotam  hvz 
foryntoth  attam,  megh  az  maczadonyayak  es  yghen 
tartotak  az  maghochy  egyhaztvl  (OL.  D.  36528). 

DUTKA  :  nummi  genus  ;  geldsorte  NySz.  1545  : 
In  vna  vesica  erant  grossi  nomine  dutka  (OL.  Nád.  48). 
1610  :  Dutka  és  aprópénz  (KomárJk.).  1638 :  Pénz 
vagion  arannial  tallérral  szesztakkal  dutka  es  polturak 
(OL.  UC.  2/24).  [Vö.  duttca  Bartal.] 

DÜHÖS?  :  rabidus,  rabiosus,  furiosus,  furialis,  furi- 
bundus,  vesanus  ;  toll,  rasend,  wütig  NySz.  1251/1281 : 
DuhHS  [szn.,  a.  m.  dühös  v.  dohos?]  (OL.  D.  346).  1252: 
Duhus,  szn.  (uo.  369). 

DÚL,  dél,  dől :  ruo,  labor ;  fallen,  sinken  NySz. 
(«döl»  a.).  1422  :  Térre  Berekallyafelde  et  Homoklab 
alio  nomine  Zalogosradelew.  Terra  Felyarofeld  et 
alia  terra  ZenddrerfeZe?*feld  (Múz.).  1505 :  Penes 
Wjzredeleivbe  quatuor  iugeribus  (OL.  D.  21400).  1525  : 
Possessionariam  porcionem  wlgariter  wdwarywtradelew 
vocatam  (Lelesz  Acta  131/40).  1608  :  Ha  megh  nem 
epetik  nyakra  dibl  az  malom  haz  (OL.  UC.  37/56). 
[Vö.  ledűL] 

DÚLEDÉZ,  dűlödöz,  L  mégdüledez. 

DÚLŐ,  déllő,  délő,  dőlő,  düUő :  confinium, 
collimitium ;  anwand  NySz.  (2.  jel.)  1254/1368  :  Hinc 
itur  inter  duo  Jugera  que  wlgo  dulew  vocatur  (Múz.). 
1342  :  Terra  liyxuddulew  vocata  (ZalaOkl.  1.403).  1410 : 
Tribus  in  loco  Paphfeldew  deley  (Múz.).  1413 :  Deue- 
niret  ad  inferiorem  partém  ipsius  térre  arabilis  wlgo 
dulew  (OL.  D.  28778).  1436  :  Ipsum  vadum  non  hoc 
nomine  Agyagos  sed  dellew  [a.  m.  dülö  v.  déllö?i 
appellassent  (uo.  12907).  1522  ;  In  Seprewsheghdewleye 
(uo.  37354).  [Vö.  föld-dűlő,  ödölő.j 

dűlő-föld,  -féld  :  jugerum,  confinium ;  anwand 
NySz.  1429 :  In  terris  arabilibus  Kuzepduleufcld  (Pannh. 
Tih.  18/1).  1769:  Én  a  helységnek  nemeseivel  és 
Lakosaival  a  falun  kivül  egy  düllö  földnyire  eleibe 
kimentem  (CanonVisit.  199). 

DÚLÖDÖZ,  L  mégdüledez. 


DÚS?:  locuples,  opulentus,  pcrdivos,  divea  ;  roich,   <       DÜR?  1.  dir. 


.-:>.«^. 


Magyar  Oklevél-Szótár. 


11 


E. 


EB,  ebé- :  canis  ;  hund  NySz.  1297  :  (I.  «eb-fa»). 
1400  :  Petro  dicti  Eh  (ZichyÖkm.  V.174).  1731 :  No 
te  eb  ágyában  termett  Borsos  Kata,  valahányszor 
látod  az  én  nádfalamat,  annyi  ezerszer  megsiratod 
(Reizner:  SzegedTört.  IV.482).  Mondotta  Bartos  Ka- 
tának :  no  e&ágyában  termett,  egy  almányi  könynyel 
megsiratod,  mert  valamennyi  tjaikod  bémegj'  az  kertbe, 
agyon  verem  (no.  490).  f?  Szánn.  :  1270  :  Kemyno  Rey- 
noldo  et  Chak  filiis  Éhed  [a.  m.  ebed  v.  ebéd?]  (Múz.). 
1274:  Reynoldus  et  Jak  lilii  Éhed  (uo.).] 

éb-adta :  formula  execrationis ;  fluchwort  NySz. 
1636  :  Eh  atta  parasztja !  nem  osztasz  te  énnekem 
földet,  tudok  én  magamnak  osztani  (GazdtörtSzemle 
1.231). 

eb-fa,  ebe-fa :  chamelaea  :  seidelbast  NySz.  1297 : 
Circa  dumiim  Rakatia  in  quo  eciam  dumo  est  spina 
que  eh  fa  dicitm-  (OL.  D.  1470).  1397/1416:  Primo 
incepissent  a  quodam  loco  arabili  wlgo  lapor  ubi 
quedam  ai'bor  wlgo  ebefa  apparuisset  (Múz.  Jankowicli). 
Pertranseundo  per  clarum  grémium  sepefate  piscine 
Bedeutaua  vsque  ad  quendam  locum  acialem  wlgo 
lapor  dictum  in  quo  arbor  ehefa  apparuisset  (uo.). 

éb-pécér,  -peszér:  [agitátor  canum,  custos  canum; 
hundbesorger].  1416 :  Predictus  Petrus  dictus  Variv 
eundem  Nicolaum  dictum  Dacho  talibus  verbis  illicitis 
attigisset.quod  eum  custodem  sev  pastorem  canum 
in  wlgo  Ebpezer  retulisset  coram  ipsis  (OL.  D.  31402 
vö.  TörtTár  1901.  évf.  68). 

eb-vér,  1.  ebévér. 

ÉBÉ-?  vö.  eb-fa,  ebévér. 

EBED  ?  :  prandium  ;  mahlzeit,  mittagsmalil  NySz. 
1270  :  Kemyno  Reynoldo  et  Chak  filiis  Ebed  [a.  m. 
ebéd  V.  ebed  ?]  (Múz.).  1274  :  Reynoldus  et  Jak  filii 
Ebed  (uo.). 

ebéd-hal :  [piscis  ad  prandium  ;  fisch  für  das  mit- 
tagsmahl].  1492 :  Soluent  pro  pecuniis  rakpenz  et 
chedhal  (OL.  D.  36992).  1495  k. :  Soluent  pro  pecu- 
niis rakpenz  et  chedhal  (uo.  36994).  1587  :  Ebed  halath 
keth  kerölöben  ad  (OL.  UC.  12/42).  1588  :  Járt  mvn- 
den  heten  ebed  hal  (OL.  Nád.  41).  1597  :  Ebed  halath 
adgyon  (OL.  UC.  12/42).  Zeryaras  szerenth  minden 
hethen  ebed  halath  ad  (uo.).  1654 :  Az  nagy  érnek 
penig  halaszatjából  ebéd-halat  vittek  Pálfára  a  Török 
famíliának  minden  pénteken  (ErdészetiOkl.  L5Ü3). 

ebéd-köböl,  -keböl :  [ccubulus  prandii»,  quaedam 
pars  frumenti  trituratoribus  pro  aliraento  tribuenda  ; 
der  den  dreschern  als  verköstigung  gcgebene  korn- 
antheil].  1519 :  Sine  partibus  trituratorum  et  sine 
Ehedkeheivl  (OL.  I).  26211).  [Vö.  Sine  partibus  tritu- 
ratorum et  sine  cubulo    prandii    (uo.).    Vö.    ebéd-véka 


MTsz. ;  «ebédkereszt :  a  részibe  aratók  az  élelmezés 
helyett  minden  harmadik  részeléskor  egy  kereszt 
búzát  kapnak.  Szilágy  m.  Ermellék»  (Sarkadi  Lajos 
adata  a  Nagy  Szótárhoz).] 

EBÉDEL,  ebéllik :  meridio,  prandeo ;  ich  esse 
zu  imbiss  oder  zu  mittag  NySz.  1544 :  Az  nap  sze- 
leskuton  ebellet  vram  (OL.  Nád.  41).  1614  :  Ebéllcttem 
Christof  Lochnernél  (V\X.  NLL  64). 

ÉBÉFA,  L  éb-fa. 

EBÉLLIZ,  1.  ebédéi. 

ÉBER  ?  :  vigil,  vigilans  ;  wach,  aufgeweckt  NySz. 
1503  :  Andrea  Eher  [a.  m.  éber  ?]    (Múz.    Kisfaludy). 

EBES  :  paludosus  SchlagUSzójegyz.  ;  [sumpfig]. 
1067/1267  :  Piscinarum  nomina  hec  sünt  Wensellev 
towa  í^fces  (Wenzel  L25).  1334 :  Possessionem  íJfteshar- 
san  vocatam  in  Comitatu  de  Barana  (Körmend,  Heim 
309).  1349 :  Veniret  uersus  septemtrionem  ad  vnum  fok 
qui  exit  de  predicta  aqua  Ebes  (OL.  D.  4044, 1.  Anjou- 
Okm.  V.281).  1378  :  luxta  aquam  í^ftespataka  nuncu- 
patam  (uo.  31331).  1478  :  In  possessione  -E&esharsan 
(uo.  18145).  [Vö.  Nyr.  XXX.386.] 

ebes-tó  :  palus  SchlagliSzójz.  (748.  sz.) ;  [sumpfj. 
1447  :  Ad  locum  qui  wlgo  dicitur  Ebesthotv  (Veszpr. 
5,  Fadd). 

EBEVER :  [vox  increpandi,  proprie :  sanguis 
canimis,  idest  ex  cane  natus  ;  schimpfwort,  eigentlich : 
hundsblut].  1525  :  Prorumpendo  in  hec  verba  Besthye 
kwrwa  ebeweer  (OL.  D.  36096).  [Vö.  «Ebvér  (ember), 
megvető  értelemben  a  rossz,  indulatos  emberről,  Abaúj, 
Sáros  m.  vidékein»  (Keczer  Géza  adata  az  új  Nagy 
Szótárhoz).  Vö.  ehevér  NySz.] 

ECET,  ecet,  ecöt :  acetum ;  essig  NySz.  1544  : 
Tok  kosonnaban  uöttem  három  pint  eczetet  (OL.  Nád. 
40).  1545  :  Eczetet  koconáanak  (uo.  42).  1553  :  Thyztha 
eczeth  therkel  nekyl  (uo.  48).  1566 ;  Kewlthew  cczöth 
fel  hordowal.  Eezöt  agy  egy  hordó wal  (no.  49).  [Vö. 
rózsa-,  törkölyös-ecet] 

ecet-ágy  :  crassamentum  aceti ;  essiglager  NySz. 
1566  :  Eczöt  agt/  egy  hordowal  (OL.  Nád.  49).  1638 : 
Eczet  agy  (OL.  UC.  2/3^). 

ecet-áruló  :  [venditor  aceti ;  essighandler].  1714  : 
Eczetáruló    [foglalkozásnév]    (GazdtörtSzemle  IX.22). 

ecet-tartó  :  [aceti  receptaculum  ;  essigbehalter] . 
1638  :  Ket  eczeteslab  ket  eczet  tartó  (OL.  UC.  2/34). 

ECETES :  acidus,  acetosus :  das  nach  essig 
schraecket,  .sauer  schmeckend  NySz.  1480  :  Gregorius 
Eczethes  [a.  m.    ecetes  v.  ecsetes  ?J    (OL.    D.    18380). 


165 


ECOT— EGER 


EGÉRÁLLÚ-HAL— ECtÉR-FOGÓ 


166 


1623  :  Büdös,  nyárlott,  eczetes,  nyúlós  borokat  ki  ne 
vitessen  (ErdGazdtSzemle  1897.  évf.  18). 

ecetés-átalag  :  buticula  acetaria,  oxys  ;  ein  essig- 
legel  NySz.  1597  :  Eczetes  atalag  egj  hwuel  teniemi 
heian  teli  (OL.  UC.  101/3).  Eczetes  atalag  egi  hwuel- 
kes  tenierni  heian  teli  (uc).  1683 :  Eczetes  atalag 
kiben  vagyon  eczet  de  hijános  (uo.  3/32). 

ecetés-berbénce:  [vasciüumaceti;  essigfassehen]. 
1638  :  Eczetes  üres  berbencze  (OL.  UC.  2/34). 

ecetes-ház :  [camera  ad  acetum  conservandum  : 
essighaus].  1597 :  Az  eczetes  haz  feölötth  ualo  delseo 
Bastiaban  (OL.  UC.  101/3).  Az  Eczetes  házban.  Eczeth 
atalagostul  7  (uo.).  1634:  Az  Eczetes  házban  Egy 
füstös  kemencze  (uo.  21/3).  1638  :  Eczetes  haz  (uo.  2/34). 

ecetés-láb  :  1638  :  Ket  eczetes  lob  ket  eczet  tartó 
(OL.  UC.  2/34). 

ECÖT,  L  ecet. 

ECSELLETLEN:  impexus ;  ungekammet,  un- 
gestrehlt  NySz.  1637 :  Eczelletlen  hituan  lenfeö  (OL. 
ÜC.  14/43). 

ECSELLŐS  ? :  1240  k. :  Hec  sünt  nomina  coquorum 
in  eodem  predio  Pentue  Echelleus  [olv.  ecsellös?] 
Tynlov  Porc  (^Pannh.  61/8).  [Vö.  ecsellő  NySz  ;  ecselö 
MTsz.  ■?] 

ECSET :  setaceum,  pecten,  peniculus,  pecten  seta- 
ceus ;  kratzbürste,  kamm,  bürste  NySz.  1533  :  Séta 
wlgo  Echeth  cum  Manubrio  argenteo  (OL.  Nád.  49). 
[Vö.  nyíró-,  ruhatisztító-,  vas-ecset.] 

ECSETÉS?:  [setaceum  habens ;  bürste  habend]. 
1480:  Gregorius  Eczetkes  [a.  m.  ecsetes  v.  ecetgs?] 
(OL.  D.  18380). 

ÉDÉLÖ,  1.  ödöló'. 

EDÉNY,  vö.  kérésztelő-edény. 

ÉDES,  ídés?  :  a)  dulcis,  musteus  ;  süss;  b)  svavis, 
lepidus;  lieblich  NySz.  (1.  2.  jel.).  1290/1536  :  Riuulum 
ydesuyz  [a,  m.  édes?]  (HazaiOkm.  VI.355).  1388 : 
Insula  Edeszygeth  [a.  m.  édes?]  vocata  (HazaiOkl  318). 
1422  :  Valentino  Édes  (Múz.  Kállay).  1423  :  Terram 
í^deskwrthuelmezeye  vocatam  (Múz.).  Duas  terras 
arabiles  in  monte  in  superiori  fine  superioris  diver- 
ticuli  prefate  térre  íJrfeskwrthuelmezeye  adiacentes 
(uo.).  1485:  Jacobo  Édes  (Lelesz  Acta  95/2).  1552: 
Édes  naranchot  Sawnyw  [igy  ?]  naranchot  (OL.  Nád.  49). 

édes-káposzta :  caules  dulces  Kr. ;  kohl  BM. 
1546  :  Édes  kapoztat  (OL.  Nád.  41). 

EGÉR,  L  éger. 

EGÉR,  egér,  égör,  egör :  alnus ;  erle  NySz. 
1193:  Inde  descendit  ad  quercum.  De  quercu  ad 
egerag  [a.  m.  éger?]  (OL  D.  27).  1200  k  :  Usque  ad 
fiuuium Egur  [azonos a fanévvel?]  (Anon.  32).  1235 — 70  : 
Magne  arboris  nomine  Egur  (HazaiOkm.  VI.165). 
1251 :  Due  arbores  Egur  (OL.  D.  352).  1255/1261 : 
Ad  arborem  Egur  (uo.  518).  1257  :  In  arboribus  Egur 
et  Wenuz  sünt  mete  (uo.  453).  1263  :  Uenit  ad  pla- 
tanos  quod  uulgo  dicitur  Egur  (Múz.  Középk.okl.  51. 
HZ.,  1.  HazaiOkm.  VL120).  1266 :  Quandam  posses- 
sionem  Egunxxg  uocatam  (Veszpr.  107,  Egerszeg  1). 
1269  :  In  fruticibus  arboris  Egur  (OL.  D.  676).  1293 : 
lungit  quendam  truncum  qui  j^^/<rthuke  vocatur  (Múz. 
Hanvay,  1.  HazaiOkm.  VII. 233).  Exit  ad  duas  arbores 
Eger  (Múz.  Czech).  Possessio  Egerzegh  (Veszpr.  107, 
Egerszeg  3).  1296?:  Super  quoddam  flumen   Kuken- 


egurpothok  nominatum  (Múz.  Péchy).  1309  :  Ubi 
sünt  due  mete  tcrree  denouo  erecte  in  quarum  una 
est  arbor  Egur  (Múz.  Jankowich).  1314:  In  eadeni 
Keséken  Eger  pothoka  Príma  méta  incipitur  in  Kese- 
ken egerfey  (OL.  D.  1844).  1326/1372 :  Ad  arborem 
plantani  wlgariter  Egur  dictam  (uo.  5987).  1339: 
Cum  aliis  villis  videlicet  Lona  Egerherg  [a.  m. 
éger,  egér  ? ;  mai  neve  «Egerbegy»  CzF.]  Zenth- 
kyral  et  Zarkad  uocatis  in  Comitatu  de  Torda 
existentibus  (Lelesz  Acta  1/54).  1344 :  Penes  arbo- 
rem Eger  (Múz.).  1363  :  Separat  a  Raunapataka 
Egerzeg  et  Remete  (Körmend,  Heim  186).  1381/1413: 
In  nemore  .EJ^rerberek  vocato  (Múz.  Kállay).  1414 : 
Quibasdam  Siluis  Zaldobagh  et  Eger  appellatis  (Lelesz 
Acta  34/58).  1415 :  Ad  quandam  venam  quam  Andreas 
Zydalmthauafoka,  dictus  verő  Sigismundus  econtra 
Thwrzeg  Eger  vocari  dixisset  (Múz.  Kállay).  1420  : 
Piscinarum  Egertho  Keethpaloclia  Keethgykenyes  Ke- 
etkerekthaua  vocatarum  (Lelesz  Acta  40/86).  Piscina- 
rum Holthe^erthaua  Keetkerekthaua  vocatarum  (uo.). 
1427  :  Cuiusdam  panii  nemoris  Doroge^e?-e  nominati 
(Lelesz  Met.  Szatmár  6).  1430 :  Siluam  dolabrosam 
aquosam  Eger  dictam  (Múz.  Kállay).  1435  :  Arborem 
Eruli  wlgo  Eger  dictam  (OL.  D.  12711).  1448  :  Vnum 
in  loco  Egerzegh  (Veszpr.  2,  Ábrahám).  1505  :  Pos- 
sessionibus  Werewfenfalwa  ÍJ^'erallya  Gyekenes  (Kör- 
mend III/5,  Zákány  35).  1519  :  Fenilia  Baktharlomegy 
Egerallya  Baktharlo  (Lelesz  Prot.  V.37a). 

éger-bokor:  [dumus  alneus;  erlengebüsch].  1343: 
Ad  alium  dumum  transeundo  qui  wlgariter  dicitur 
Egerbokur  (Múz.  Jankowich). 

éger-erdő:  [silva  alnea;  erlenwald].  1341:  Quan- 
dam siluam  Eg%irerdeu  uocatam  (OL.  D.  3357). 

éger-fa;  alnus;  erlenbaum  NySz.  (1.  jel.).  1234; 
Arbor  que  Hungarice  dicitur  egurfa  (Wenzel  VI.559). 
Arbor  que  Hungarice  dicitur  egurfa  (uo.  XI.273). 
1243/1354  :  Méta  terrea  in  qua  est  yki'use^rer/a  (OL. 
D.  260).  1252 :  Tendit  ad  aliam  arborem  que  uulgo 
Egurfa  dicitur  (uo.  33710).  Inde  deciinat  ad  arbores 
signatas  que  uulgo  Gertan  fa  et  Egur  fa  nominantur 
(uo.  33710).  1268 :  Vbi  sünt  due  mete  vna  in  Salice 
alia  in  Egurfa  (Múz.  Burián).  1288/1343  :  Arboribus 
Buricum  que  wlgo  Nirfa  et  Egurfa  vocantiu-  (Múz., 
1.  HazaiOkm.  VI.340).  1293 :  Per  fiuuium  Kuzephonua 
vádit  supra  per  binas  arbores  egerfa  uocatas  (Múz. 
Hanvay).  1294 :  Unam  Egurfa  dictam  (Veszpr.  107, 
Mochola  1).  1299 :  Sub  una  arbore  Egurfa  sünt 
due  mete  (Múz,).  1327  :  Sub  duabus  arboribus  Egurfa 
dictis  (OL.  D.  2457).  1329  :  luxta  duas  arbores  Egurfa 
uocatas  (Múz.  Kapy).  1332  :  Sub  qua  est  alia  arbor 
que  wlgo  Egurfa  uocatur  (Múz.).  Ad  arbores  Egerfa 
vocatas  (uo.).  1336 :  Vna  méta  terrea  in  qua  est 
Ikvusegurfa  (OL.  D.  2982).  1337 :  Una  arbor  vulgo 
cgwrfa  vocata  (SztárayOkl.  1.125).  1338/1395:  lungit 
quandam  arborem  wlgo  Egerfa  vocatam  (Múz.  Janko- 
wich). 1347  :  Ad  quandam  arborem  Egurfa  uulgariter 
vocatam  (OL.  D.  3934).  1350/1355  :  A  quadam  arbore 
byfurcata  ornus  wlgariter  verő  Egerfa  vocata  (uo. 
30299).  1369  :  Veniret  ad  arborem  Egerfa  (uo.  33857). 
1454 :  Deinde  ad  quandam  arborem  Egerfa  vocatam 
(Körmend  Unyoni.  71).  1461 :  Quedam  arbor  Egerfa 
(OL.  D.  35077). 

EGÉRÁLLÚ-HAL,  -álló-  :  [piscis  genus  ;  eine 
artr  fisch].  1544  :  Piztrangot,  semlinget,  köuiet,  koczot 
egér  allo  halat  karazt  herenget  bodog  ázzon  halat  es 
stokíiset  (OL.  Nád.  40). 

EGÉR-FOGÓ  :  decipula,  muscipula ;  mausfalle 
NySz.  1638 :  Eqerfoqo  fabul  czinalt  vagion  Nr.  1 
(OL.    UC.    2/34). '  Egy  fa  egér    fogó    (uo.).    1731 :    Az 

11* 


16; 


EGERCSE— ÉGETT 


EGGY— EGRES 


168 


egérfogókat   hordozóktól  és  képesektől   [a  vásárpénz] 
akármikor  d.  3.  (GazdtörtSzemle  VII.88). 

EGERCSE?  ÉGÉRCSE?:  1519:  Duo  prata 
sew  fenilia  quonim  vnum  Eger  eh  e  et  aliud  Kvvtlios 
Irothwan  vocatur  (Lelesz  Prot.  V.  87a).  [Vö.  egereséi 
NySz.  MTsz.?]  [Vö.  éger?] 

ÉGÉS,  vö.  föld-égés. 

EGÉSZ,  egísz  :  totus  ;  ganz,  völlig  NySz  (1.  jel.). 
1610  :  Kegyelmednek  öremest  szolgálnak  mi  szempci 
biró  és  az  égisz  tanács  (MA.  NLI.  835). 

egész-hely :  [sessio  integra ;  ganzer  baúemsitz]. 
1584:  Egpuzta  éghez  hel,  Karyka  Gerghele  (OL.  UC. 

56/33).  [Vö.  sessio  Bartal.] 

egészlielyés :  [hubarius,  sessionem  integram  ha- 
bens  ;  höfner,  hüfner,  ganzhöfner].  1559  :  Diós  Mihály 
egez  helies  Warga  Imre  fel  heües  (ü.).  1584 :  Rákos 
Marton  éghez  kelés  (OL.  UC.  56/33).  Mastan  kyk  lak- 
nak Bodonhelen.  Kowach  Pether  éghez  heles  Kaza 
Amborus  fel  heles  (uo.).  1643:  Census.  Minden  egész 
helyes  }obh&gy  Sz  :  Mihály  Adajat  ad  f.  1.  d.  12  [stb.] 
(uo.  3/24). 

EGÉSZLEN  :  integre  ;  ganz,  völlig  A'ySz.  (1.  jel.). 
1719  :  Ezek  pedig  a  faluk,  melyeket  az  uraság  egész- 
len bir  . . .  úgymint  Podlusány,  Ó-Bars  [stb.]  (Gazdtört- 
Szemle III.177). 

EGÉSZSÉG,  egíssíg,  egíszsíg :  incolumitas, 
valetudo,  sanitas,  salubritas;  gesundheit,  wolfart  NySz. 
1610  :  Nem  tudjuk,  ha  él-e  Kegyelmed  és  jó  égisz- 
sigbcn  volna  Kegyelmed,  vagj-  nem,  azért  ha  ili 
Kegyelmed  az  világon  és  jó  egiszsigben  vagyon  Kegyel- 
med, .  .  .  csudálatos,  hogy  Kegyelmed  enni  időtől 
fogva  nem  jött  kezinkben  (MA.  NLI.  3H4). 

EGÉSZSÉGTELENSÉG  :  invaletudo,  invalen- 
tia ;  ungesundheit  NySz.  1609  :  Az  Kegj^elmed  leve- 
lére hogy  ilyen  késen  tehetek  választ,  sok  okai  vad- 
nak, főképpen  penig  egészségtelenségem  is  nem  engedte 
(MA.  NLI.  322). 

ÉGET  :  cremo,  uro,  ustulo  :  brennen  NySz.  1556  : 
Vnam  Amphoram  Cupream  Bor  egetny  (OL.  Nád.  48). 
1597  :  Bor  egetnj  való  kadoczka  (OL.  UC.  101/3). 

ÉGETÉS,  vö.  mész-égetés. 

ÉGETÉTTBOR-FŐZŐ :  [coctor  ^-ini  e  frumento 
facti ;  brantweinbrenner].  1715  :  Égetetthor-fözö  [fog- 
lalkozásnév] (GazdtörtSzemle  IX.23). 

ÉGETÉTTBOROS  :  [ad  viuum  e  frumento  fac- 
tum  conservandum ;  zum  behalten  des  brant\veins[. 
1619  :  Egeteth  boros  fazektul  egi  egi  forinth  (OL.  UC. 
22/21). 

ÉGETLEN-TÉGLA :  [later  crudus:  ungebrann- 
ter  ziegel].  1587 :  Eghethlen  t^gla  (OL.  UC.  12'42). 
1597 :  Egetlen  tégla  (uo.  101/3). 

ÉGETŐ  :  flammifer,  urens,  ustor ;  brennend,  an- 
zünder  NySz.  1211 :  Piscatores  isti  sünt  Veynus  Len- 
gén Chimos  Vros  Eguetcu  (Pannh.  Tih.  15).  1310/1338: 
Usque  vnum  locum  iuxta  K\xegneiero  (OL.  D.  31063). 
1335:  Johannes  Égetheti  dictus  (Múz.).  1355:  Thome 
dicto  Egeto  (AnjouOkm.  VI.383).  1561 :  Blasio  Egethö 
(SzékelyOkl.  V.82).  1602 :  Égető  Mátyás  (uo.  173, 
213).  Égető  András  (uo.  213).  [Vö.  arany-,  bor- 
égető, égéttborógető-katlan,  kő-,  mész-,  szén-, 
tegla-égető.] 

ÉGETT :    crematus,    ustu.s,    u.stulatus ;    gebrannt, 


verbrannt  NySz.  (1.  jel.).  1435  :  Possessiones  Moroch- 
lakus  Cozmahaza  et -ÉJ^eí/dakus  vocatas  (Múz.).  1454: 
Peruenit  ad  finem  cuiusdam  arundineti  EgethnaáB, 
vocatam  (Körmend  Unyom.  71).  1549 :  Vádit  ad 
quosdam  lapides  Egethkew  vocatas  (OL.  NRA.  924/55). 
1584 :  Wargha  Gergel  chak  az  el  mwlth  nyáron 
kezulth  az  egeth  pwztara  (OL.  UC.  56/33;. 

égétt-bor:  crematum,  crematura:  branntsveinNySz. 
1544  :  Vöttem  eget  borhoz  ket  öreg  rez  korsót  czeuest 
(OL.  Nád.  41).  1554:  Egeth  boHh  wettem  (uo.  42). 
1597 :  Vagion  eget  bor  három  vy  szelnj  heian  telj 
lOL.  UC.  101  3). 

égéttbor-áruló :  [venditor  vini  e  frumento  facti ; 
brantweinhandler .  1714:  Egettbor-druló  [foglalkozás- 
név] (GazdtörtSzemle  IX.22). 

égettborégető-katlan :  [ahenum  ad  vinum  e 
frumento  coquendum ;  brantweinkessel].  1638  :  Egy 
eget  bor  égető  katlan,  Reghi  Fazekával  Cziőbrevel 
Sisakiaval  es  ket  Cziövevel  eggiíít  (OL.  UC.  2/34). 

égéttboros :  [ad  vinum  e  frumento  factum  con- 
servandum;  für  brantwein].  1635:  Egy  mázsa  rezet 
vesznek  38  f.  Fontját  égett  boros  edényen,  item  az 
üstön  és  egyébféle  hasonló  munkán  per  40  d.  (Gazd- 
törtSzemle Vm.480).  1638:  Vagion  eget  boros  Beőr- 
bencze  No.  3  (OL.  UC.  2/34). 

ÉGGY,  1.  1.  egy. 
EGID  ?  1.  Egyed. 
EGÍSSÍG,  1.  egészség. 
EGÍSZ,  -SÍG,  1.  egész,  -ség. 
EGÖR,  ÉGÖR,  1.  éger. 

EGREGY,  egrögy :  [alnis  copiosus,  ahűs  obsi- 
tus  :  reich  an  erlen,  mit  erlen  bewachsen  ?].  1171 :  Ad 
caput  íluminis  qui  uulgo  dicitiu*  egrug  (Paniih.  27/Mm). 
1181 :  Inde  transiens  per  Egrug  (uo.  14/L).  1236/1239 : 
Transyt  íluuium  Egrug  (HazaiOkm.  VI.33).  1256: 
Prima  méta  incipit  a  feredeuzyg  iuxta  pratum  egrug 
(Pannh.  lO/G).  Ad  magnam  aquam  Egrug  (Wen- 
zel  11.268).  1265  :  Descendit  in  fluuium  Egrug  (Múz.). 
1327  :  Duo  flumina  Egrug  videlicet  et  Myruhth  nuncu- 
pata  (Körmend  in/3,  Isay  1).  1335 :  Circa  quendam 
Rjaxulum  Egregh  vocatum  (uo.  111/2,  Moha  70).  In 
eodem  fluuio  Egrugh  (Veszpr.  15,  Vigand;.  1341 :  Iuxta 
fluuium  Egreg  (OL.  D.  3384).  1345  :  Ad  aquam  Egreg 
iuo.  3779  .  1349  :  Iuxta  fluuium  Egreg  (Pannh.  5/Ll). 
1356 :  Quandam  possessionem  Fulegregh  uocatam 
(Múz.).  Fossessionis  Olegregh  supradicte  (uo.).  1379 : 
Iuxta  fluuium  Egregh  (OL  D.  27280).  1438  :  In  fluuio 
Egregh  vocato  (Veszpr.  107,  Köveskál  6i.  [Vö.  Sza- 
mota,  NyK.  XXV.152.]  [Vö.  éger,  1.  egres.] 

1.  EGRES,  egrös :  alnetum :  erlenwald  NySz. 
[alnis  copiosus,  alnis  obsitus :  reich  an  erlen,  mit 
erlen  bewachsen].  1193 :  Inde  ad  egris  (OL.  D.  27). 
1229  :  In  uilla  Égris  habent  I  socium  nomine  Echkud 
t  Pannh.  Lib.  Rub.  24—34.  1.  20.  sz.).  1237/1325:  In 
uilla  Egris  (Veszpr.  107,  Lula  2).  1295 :  In  villis 
Endréd  Zamard  Keurusheg  Zarrozosou  Egres  Béka  et 
Kereky  vocatis  (uo.  106,  Csat  2)  1323 :  Quasdam 
possessiones  Remethe  Korulus  Ozywag  Egres  (Kör- 
mend, Heim  41).  1337 :  Per  quendam  lacum  vulgo 
Egresiow  vocatum  (SztárayOkl.  1.144).  Ad  puteum 
Egrus  kuth  nominatum  (ÖL.  D.  3106).  1341:  Ad 
locum  wlgariter  Egres  dictum  tuo.  3393).  1344  :  Prope 
vnum  Riuulum  egres  nominatum  (Múz.'.  1358/1364: 
Transiret  quasdam  arbores  Egres  dictas  (OL.  D. 
31286'.  1365  :    Preuenit  ad  quendam    locum    lutosum 


169 


EGRÉS-EGYED 


EGYÉK— EGYHÁZ 


170 


Egrus^tatak  nímcaipatum  (OL.  TÜ.  18/15).  1399/1406  : 
Supra  fontem  Egresíeye  vocatum  (Akad.  6).  1453 : 
Egres,  hn.  (OL.  D.  14722).  1454  :  Inter  arbores  erwleas 
vulgo  cggres  dictas  (SztárayOkl.  11.528).  1493  :  Veniret 
ad  quoddam  Egres  (Lelesz  Met.  Zemplén  70). 

egres  erdő:  [alnetum;  erlenwald].  1335:Inquan- 
dam  silvam  quc  vulgo  Egruserdcu  dicitur  (Sztáray- 
Okl. L97).  1335/1449 :  Quandam  siluam  que  wlgo 
Egruserdew  dicitur  (OL.  D.  2963).  1395 :  Siluas  et 
Neniora  wlgo  Egruserdew  vocatas  (Lelesz  Met.  Ung  53). 

2.  EGRES :  a)  agrestuin  ;  agrest ;  b)  uva  crispa, 
grossularia;  stachelbeere  NySz.  (3.  és  4.  jel.).  1544 : 
Uöttem  az  uram  koíihaiara  egrest  i^OL.  Nád.  41).  1572  : 
Ispeknek  es  egersel  [igy  ?  olv.  egressel  ?1  ualonak 
egh  funt  zalanat  (uo.  40).  [Vö.  szőlő-egrés.] 

egres-víz :  [omphacium,  succus  uvae  acerbae, 
nondum  maturae ;  agrass,  agrest,  wein,  der  aus  un- 
zeitigen  traubeu  gemacht  wird  ?].  1558  :  Egres  wyz 
eg  altaiagachawal  (OL.  Nád.  49).  [Vö.  egres-lé  NySz.] 

EGRÖGY,  1   egrégy. 

EGRÖS,  1.  1.  egres. 

1.  EGY,  éggy :  unus,  solus;  einer,  eine,  eins,  allei- 
nig  NySz.  («eggy»  a.,  1.  jel.).  T'  17/1358  :  Ceterum 
quandam  terram  circa  fluuium  Hai.iad  a  parte  posses- 
sionis  Korumpach  existentem  in  (juantitate  wlgariter 
J?^/ieudeule   dictam  (OL.  D.  4716).    [Vö.   sem-égy.j 

égy-égy :  singuli ;  je  einer  NySz.  1460  :  Singulam 
vnam  extensionem  brachiorum  feni  wlgariter  egeg  wl 
zenath  extorsissent  (OL.  D.  31755) 

•  égy-hasi  :  geminus ;  zwilling  NySz.  1744  :  A  fele- 
séget   két   egg-hasi    gyermekkel    elhagyta  (DebrJk.). 

[Vö.  MTsz.] 

egy-más  :  recula  mixta,  utensilium  congeries  ;  ver- 
schiedene  dinge,  allerhand  NySz.  («2.  eggy-más»  a.). 
1544 :  Eqre  másra  elköltetet  három  forint  (OL.  Nád. 
42).  1596 :    Egi  mas  fele  parteka  (OL.  L.  IILIÖ.  17). 

égy-nóliány,  -níhány :  aliquot ;  einige,  etliche 
NySz.  1594 :  Vagion  egi  regal  egi  nihani  cheöuel 
(OL.  UC.  78/7). 

2.  ÉGY :  [sacer,  sanctus ;  heilig].  1281 :  A  parte 
ville  Egkii  (Múz.  KoUer).  1287 :  Ad  quandam  rupem 
que  Hegku  uocatur  (Lelesz  Acta  1/6).  [Vö.  egyház.] 

ÉGYBEBORÍT,  -búrét:  [superimpono ;  auf- 
einanderlegen].  1550  :  K^t  égbe  bwreto  kwpachka  (OL. 
Nád.'  45). 

EGYBEFOGLAL :    conuecto,   unió,   conjungo ;   i 
verbinden,  vereinigen,  zusammenknüpfen  NySz.  1566  : 
Égbe  foglalt  három  arán  karikát  (OL.  Nád.  40). 

ÉGYBEJÁR,  égybenjár :  convenio  ;  zusammen- 
passen,  in  einander  passen  NySz.  (1.  jel.).  1552: 
Keth  e^ben  yaro  kupa  (OL.  Nád.  48).  1670  :  Poeula 
argentea  vulgo  edgyben  iaró  (KPénzügymLt.  Him- 
garioa). 

ÉGYBENJÁR,  1   égybejár. 

EGYED,  Egid?  Egyöd?:  Aegidius  MAI  1135: 
Jobagiones  quorum  nomina  sünt  hec  Egud  [olv.  Egyöd"? 
a.  m.  Egyed?]  Sulc  pua  Jsac  Jacob  (Pannh.  15/Kk). 
1184 :  Eorura  uero  nomina  pro  quibus  contenderent 
hec  sünt  Warov  Ceke  Cekelev  Des  Bes  Sudan  Egid 
[olv.  Egid?  a.  m  Egyed?]  Petrus  (Pannh.  Tih.  1/4). 
1211 :  Vdomici  de  Mortus  hü  sünt  Maradic  Nosu  Nemthe 
Solud  Souzüu  EguiJ  (űo.    1/5).    Isti    sünt  serui  Moro- 


dehc  Zoga  Cüpurd  EguidYnkbe  Keseyd  (uo.).  1240  k. : 
Hec  sünt  nomina  equestrium  in  eodem  predio  Egud 
.  Cothob  Leure  Texe  (Pannh.  61/8).  In  eodem  predio 
hec  sünt  nomina  curriferorum  Munkac  Ledé  Egude 
[a.  m.  Egyed?]  Kud  (uo.).  1358:  Possessionibus  suis 
videlicet  Eggedmonustura,  Hothaz  (Forrás  ?).  1420:  Mi- 
halfya  Jsthwanfelde  Egyedfjafelde  Demeterfyapether- 
felde  (Körmend  Miscell.  Németújv.  lad.  41,  í^sc.  187). 
1426  :  Prediis  KasafyaAntalhaza  Egyedlakos  Lakos - 
antalhaza  (Forrás?).  1443:  Predium  -Bí^iedfymyklos- 
fewlde  nuncupatum  (Múz.). 

EGYÉK,  L  egyik. 

EGYENLŐ?  igyenlő?:  aequus,  aequalis  |stb.]; 
gleich  NySz.  1337:  Johannes  dictus  Igenleu  [a.  m. 
egyenlő?]  (Veszpr.  107,  Iklód  2). 

EGYES :  singularis,  simplus,  simplex,  unicus,  soli- 
tarius  ;  einzeln,  vereinsamt  NySz.  (1.  jel.).  1587:  Egges 
tamazto  z§k  (OL.  UC.  12/42).  1597:  Eggies  hatás 
székek  tizenkettő  (no.  101/3\  Ismét  egy  zöld  asztalt 
s  egy  kis  egygyes  |v.  i.  egy  szál  gyertyának  való] 
gyertyatartót:  fl.  3  (Mihalik:  KassaÖtvTört.  207).  1638: 
Eggies  embernek  való  Kar  szék  No.  5  (OL.  UC.  2/34). 
Eggies  kar  szék  No.  2  (uo.). 

EGYETEMBEN,  egyetembe :  simul,  una,  con- : 
zugleich,  zusammen  NySz.  1572:  Az  egyk  sysaknak 
az  pofayaba  orh  uasaban  az  nyak  uasaban  toltokaual 
es  mynden  aprolekyaual  egetembe  (OL.  Nád.  47). 

EGYHÁZ :  templum,  aedes,  fanum,  ecclesia ; 
kirche,  tempel  NySz.  1193 :  Hec  igitur  sünt  nomina 
prediorum  .  .  .  faer  egiaza  [így!].  Chepel.  Liba  (OL. 
D.  27).  Feyrhigaz,  hn.  (uo.).  1229:  In  Feeyreghaz  XI 
mansiones  (Pannh.  Lib.  Rub.  24—34.  1.  20.  sz.).  1240 
k.:  In  villa  Feyveghaz  (Pannh.  61/8).  1251:  Itur  ad 
fórum  versus  feir  ighaz  (Pannh.  Tih.  1/8).  1256 :  Item 
Weresdub  Item  Humkreu  Item  Kuche^/ia2;  Item  Dub- 
eghaz  (ErdMúzLt.,  1.  Wenzel  VII.430).  Zemeeghaza,  hn. 
(uo.).  Fejereghaz,  hn.  (uo./i.  1275:  Quoddam  pratum  ad 
uillam  Feyeryghaz  pertinens  (Múz.  TörtTárs.  4).  1311; 
Kerekeghaz,  hn.  (OL.  D.  30597).  1314:  Sex  iugera  in 
loco  Rumluthe^/ia^  uocato  (Veszpr.  14,  Szentkirálysza- 
badja). 1328:  Ad  metam  Rnmlnthighaz  vocatam  (OL.  D. 
2511, 1.  AnjouOkm.  n.377).  1329:  Feeleghaz,  hn.  (Múz. 
Kállay).  1332:  Patronatus  verő  ecclesie  predicte 
yVjeghaz  (Múz.).  1341:  A  quodam  monte  ecclesie 
eghazhercy  vocato  (OL.  D.  30640).  1347:  ^yveghaz, 
hn.  (Múz.  Wenzel).  1355:  Térre  Vu&taJghaz  nuncupate 
(OL.  D.  17634, 1.  AnjouOkm.  VI.300).  Térre  luXiáas-Ighaz 
(AnjouOkm.  VI.300).  1359/1429:  Possessionem  Agas- 
eghaz  nominatam  (Múz.  Forgách).  1361:  Possessionis 
Feleghaz  vocate  (Múz.).  1364:  In  dicta  Feyreghaz 
(uo).  Possessionis  dicti  Monasterii  sui  Eghazfelde 
vocate  (Veszpr.  Regn.  Met.  11).  1384:  In  villa  Zen- 
theltheghaz  nominata  (Körmend,  Heim  820).  1385  : 
Lucasii  de  Feyereghaz  (Múz.).  1386 :  Versus  quendam 
fontem  Ractieghaz  wlgariter  dictum  (Veszpr.  14,  Szent- 
királyszabadja). 1393/1446:  Possessionum  Kyrali  Keth- 
eghaz  (OL.  D.  7914).  1395:  Aliam  particulam  térre 
ipsorum  .E(7/iíi2zerefelde  nominatam  (Múz ).  1425 : 
Johannem  literatum  de  Themerdeke^/í02;  (Múz.).  1427 : 
Prediis  Banghatheleke  Kysthelek  Feleghaz  (uo.).  1428 : 
llymefieghaz,  hn.  (Múz.  Szentiványi).  1434 :  Mathias  de 
Feleghaz  (Múz.  Kállay).  1435:  Johannes  de  Temerdek- 
eghaz  (uo.).  1438:  Predia  Dyodtheleke  Lygetiieghaz 
Zenthpalarneka  (Forrás?).  1443:  Petro  Bothos  de  Fel- 
eghhaz  (KárolyiOkl.  11.233).  1445:  Particule  térre 
Éghazfeldcw  (Múz.).  1446:  Feyrrghaz,  hn.  (Sztáray- 
Okl. 11.386,  387).  1451:  Mathias  Thorkos  de  Themer- 
áekcghaz  (OL.  D.  14443).  1453 :  Zenththamasef/Zí/ía^ra, 
hn.  luo.  14600).  Predia  Ncmetheghas  et  Barocz  Ilese 
(uo.    14616).     Prediorum    Peresthelek     et    Achaade?.^- 


171 


EGYHÁZAS— ÉH 


EHÉS— EKÉS 


172 


haza  (uo.  15683).  1454:  Possessionum  K^rokcghaz 
Irathos  et  Domheghaz  (uo.  14800).  1455:  'Qo^eghaz, 
hn.  (uo.  2981'2).  Preáia  Besenew  et  Terethe^/m^r  vocata 
(uo.  15003).  1459:  Kemeneghaz,  hn.  (uo.  15332).  1462: 
Prediis  Lykaseg/ms  Kereke^/ut^.-  Hymesí'í//ta2;  (uo.  15703). 
1463 :  Transitür  ad  ecclesiam  Beaté  Marié  virginis  wlgo 
Kerek  Bodoghazzon  Eghazara  (Múz.  Balassa).  1465  : 
Prediorum  Lvanhe(///a2  Kethfylew  [KethsylewV]  Arokos 
Haromlabw  (Múz.  Kállay).  Prediorum  Omlás  et  Weres- 
eghaz  appellatorum  (uo.").  1466:  ín  predio  Yeleghaz 
(uo.).  1489  :  In  vico  Eghazvczaja  (Lelesz  Acta  98/31). 
1492 :  In  possessione  Zenthandraswr  alio  nomine 
EghazaMwa  [így  !J  (Múz.  Justli,  H.  Ulászló  oki.).  1506: 
Quartum  [pratum]  Feeleghaz  Allya  (Múz.  Kállay).  1535 : 
Particulam  térre  i?^/ta2;zerefelde  nominatam  (Múz.  Kis- 
faludy). [Helyű,  szárm.:  1462:  Septem  [jugera]  cum 
mediö  in  Eghazad  (Veszpr.  106,  Szentbenedekalja  8).] 
[Vö.  szent-égylaáz.] 

egyb.áz-fi,  -fiú:  aeditimus,  aedituus;  kircliner  NySz. 
(1.  jel.).  1613/1696:  Az  praedikátor  uramnak  ara- 
táskor, kitiil  egy  kalongya  búza  jár,  kitül  fél  kalon- 
gya.  amit  az  egyházfiunak  tudni  kell  (GazdtöiiSzemle 
Vn.412).  1668:  Bokor  Györgv  Egy  ház  fti  (OL.  UC. 
1/21). 

ÉG-YHÁZAS:  habens  ecclesiam;  mit  einer  kirche 
versében  NySz.  1241 1289 :  In  villa  Eghazasmkxm 
(Múz.).  1294:  Villám  Hegyhazas  Harazthy  dictam 
(OL.  D.  1387).  1317 :  Possessionem  suam  Eghazas 
Semyen  uocatam  (Múz.  Kállay).  1319,1332:  Ad  villám 
Jghazas  Dumbou  (OL.  D.  30572).  1328 :  Duas  posses- 
siones  videlicet  Eghazasnyxk  et  Loknyek  (HazaiOkm. 
IV.141).  1329:  ^Aa^asueged,  bn.  (Múz.).  1337/1414: 
A  possessione  Eghazasgeswn  Egbazaslangesuu  [igy, 
olv.  Egbazatlan-]  et  Laz  OL.  D.  3089,  1.  Anjou- 
Okm.  III.412).  1344 :  Possessionis  Eghazoswvkon 
vocate  (Múz.).  1347  :  Possessionem  Eghazas  Perch  vo- 
catam  (Múz.  Hoi-vát  Istv.).  1349 :  Possessionem  eghazos 
thezer  (Múz.)  1354/1360 :  Quadara  Insula  Heghazasíuen 
vocata  (OL.  D.  4908).  1355  :  x\d  ipsam  possessionem 
Eghazasgegen  (Lelesz  Met.  Szabolcs  29).  1357/1432: 
Eghazaskereky,  hn.  (Múz.  Kende)  1367 :  Cuiusdam 
possessionis  Eghazasgelae  vocate  (Múz.  Kállay). 
1398 :  Prope  villám  Ií//i«2a^zechewd  (Múz.).  1412 : 
Eghazasuaxüa,,  hn.  (OL.  D.  9717).  1414:  Possessionem 
Eghazaslc&ná  (uo.  288).  1436 :  Possessionis  Eghazas- 
magyar  (Múz.).  1451:  Possessionem  Eghazaszeráh- 
elsebeth  appellatam  (Múz.  Dancs.)  1460  :  Hospi- 
tes  vniuersi  de  Eghhazas  Zakalos  (OL.  D.  15441). 
1496 :  Possessionibi!S  Gyepywsfyzes  Eghazasfyzes 
(Körmend  III/6,  Körmend  7).  Possessionibus  Eghha- 
zasfy'Aes  Gyepewsfyzes  (no.,  Körmend  10).  Possessio- 
nibus Hassas  ^^/íö^ashollos  HydashoUos  (uo.)  1517: 
In  possessione  Eghazasheáege  appellata  (Múz.). 

ÉGYHÁZATLAN:  [ecclesiam  non  habens  ;  ohne 
kirche].  1337/1414 :  Mete  enim  possessionis  Egho- 
zatlangaswn  vocate  (OL.  D.  3U89, 1.  AnjouOkm.  111.414). 
A  possessione  Eghazasgeswn  Eghazaslap geanu  [igy, 
olv.  Eghazatlan-]  et  Laz  (OL.  í).  uo.,  1.  AnjouOkm. 
III.412).  Ighazatlangesvfn  (OL.  D.  uo.,  1.  AnjouOkm. 
IÍI.415).  1347:  Possessionem  eovum  Eg}i£izathl.an  Pcvch 
vocatam  (Múz.  Horvát  Istv.). 

EGYIK,  egyék:  altér  eoruni,  unus  eorum,  unus 
ex  doubus  aut  pluribus  ;  einer  von  ihnen  NySz.  1560; 
Ket  chahol  emeg  aranias  him  vagion  egeken  (OL. 
Nád.  49). 

EGYÖD?  1.  Egyed. 

EH:  famelicus,  jejiuuis,  impastus;  hungerud.hungrig 
NySz.  (2.  jel.).  1466  :  Petro  Eh  (OL.  D.  16292). 


ÉHES?  éhös?:  [esuriens,  famelicus;  hungernd, 
hungrig].  1435  :  Michael  Ehos  [olv.  éhös  v.  éhos?] 
dictus  "(KárolyiOkl.  11.166).  Andree  Ehos  (uo.). 

ÉHOS  :  [?j.  1435  :  Michael  Ehos  [olv.  éhos  v.  éhös?] 
dictus  (KárolyiOkl.  11.166).  Andree  Ehos  (uo.).  [Vö.  1. 
éh  Nysz.] 

ÉHÖS?  1.  éhes. 

ÉJ  :  nox  ;  nacht  NySz.  1485:  The  kewzewn  krysthy- 
nanak  legyen  kenv^feb  ynhanak  Zaaz  yo  napoth  keth 
zaz  yo  eeih  hozyaya  (Múz.  Kállay). 

EJÉK?:  [stannum,  lamina  stanno  obducta ;  blech]. 
1329:  De  vno  Curru  stanny  quod  uulgo  Badak  seu 
Eyek  dicitur  (Múz.  Horvát  Istv.). 

ÉJJEL  :  noctu  ;  nachts  NySz.  (1.  jel.).  1364  :  Gaal 
dictum  Eyeltuáo  [egy  tolvaj  neve  ;  olv.  éjjel  tudó  ?] 
(ZichyOkm.  HI.245). 

EJT:  a)  sino  labi;  fallen  lassen;  b)  facio  cadere; 
zu  fali  briugen,  fallen  machen,  fallen,  stürzen  NySz. 
(1.  2.  jel.).  1610:  Szerdahelt  lakja  [Taxoni],  borát  gya- 
kortabb  hajtja,  ki  miatt  magát  is  gyakorta  elfelejti 
s  nótában  ejti  (MA.  NLf.  349).  [Vö.  NySz.    szólások.] 

E  JTEL :  justa,  média,  cotula;  ein  maass,  achtel 
NySz.  1550:  Eytele  az  bornak  (OL.  Kolozsm.  50). 

EKE  :  aratrum;  pflug  NySz.  (1.  jel.).  1463  :  Michael 
Rathekew  [olv.  hat  ekétí?]  (OL.  D.  15882).  1467: 
Hauc  metam  vidimus  quod  ex  vtraque  parte  cum 
wlgo  Ekee  desecari  fecissent  (uo.  16552).  1548:  Juga 
vt  wlgo  dicunt  eke  (Múz.  Kapy).  1566:  Eke  három. 
Azokhoz  lemes  wagon  három  Chotar  négy.  Ezteke 
három  (OL.  Nád.  49).  1577:  Eke  Benedek  (OL.  UC.  1/3). 

eke-barom:  jumentum;  zugvieh  NySz.  1522:  Lego 
wlgo    Ekebarnmth   (Körmend  V/5,    Batthániana    79). 

eke-csináló.  -csenáló:  [opifex  aratrorum;  pflug- 
macher]  1506:  Balthasar  Ekechenalo  (OL.  D.  21525). 
1714 :  Ekecsindló  [foglalkozásnév]  (GazdtörtSzemle 
IX.22). 

eke-fejelés  :  [refectio  vei  fabricatio  dentalis ;  aus 
besserung  oder  verfertigung  des  pflugkopfes].  1521 
Eodem  die  Ekefeyelesre  (OL.  D.  37179). 

eke-gyártó :  [opifex  aratrorum ;  pflugmacher].  1400  : 
Petro  Ekegyarto  (ZichyOkm.  V.21Ü).  1451:  Gregorius 
Ekegyartho  {OL.  D.  14467).  1464:  Clementem  -BAr- 
gyartho  (Veszpr.  10,  Papkeszi).  1465:  Gregorio  Eke- 
gartho  {OL.  D.  16168).  1492:  Franciscum  Ekegyartho 
(Pannh.  50/A). 

eke-nád:  [pars  ferrea  aratri  ad  dentale  coniun- 
gendum];  ein  eisen  zur  verbindung  des  pflugkopfes 
BM.  1597:  Vas  eke  nad  1  Vass  karikaczka  4  (OL. 
UC.  101/3).  [Vö.  MTsz.] 

ekenád-fúró:  1566:  Eke  három.  Ezteke  három 
Ekenadfwro  egy  (OL.  Nád.  49).  [Vö.  eke-nád.] 

eke-pénz :  1528 :  Kaak  peenz  et  Ekepenz  (OL. 
UC.  12/42).  1568  :  De  singula  raedia  sessione  soluunt 
pecuniam  wlgo  eke  pénz  vocatam  semel  in  anno  (uo. 
75/31). 

ÉKÉR,  1.  ökör. 

EKÉS :  aratrum  habens,  aratrum  faciens  MA'-'. ; 
[pflug  habend,  pflugmacher].  1434 :  Laurencio  dicto 
Ekés  [oW.  ekés  v.  ékes  •?[  (Lelesz  Acta  51/10).  1463: 
Ladislao  Ekés  (OL.  D.  29293).  1476:  Paiüo  Ekees 
(Lelesz  Acta  86/11).  1596  ;   Minden    ekés    ember    [ad] 


173 


ÉKÉS-ELBOMLIK 


ELBORÍT— ÉLÉS 


174 


egy-egy  kalangya  búzát  (CanonVisit.  138).  1598 : 
Minden  ekés  ember  egy  kalangya  búzát  ad,  manip. 
32  fél  ekés  [a  földbirtok  nagyságának  mértéke]  felényit, 
az  az  16  kéve  búzát  (uo.  145).  1619 :  Ab  antiquo 
Minden  ekés  ember  ád  egy  köböl  búzát  (uo.  153). 
1642  :  Proventus  Pastoris.  Minden  egész  ekés  ember 
egy  köböl  búzát  [ad|,  az  fél  ekés  fél  köblöt  (uo.  161). 

ÉKÍCS  :  deeorus,  formosus,  venustus,  elegáns  [stb.|  ; 
zierlich,  geschmückt  NySz.  1434 :  Laurencio  dicto 
Ekés  [olv.  ékes  v.  ekés  ?]  (Lelesz  Acta  51/10).  1463  : 
Ladislao  Ekés    OL.  D.  29293). 

ÉKESÍT,  vö.  megékesít. 

ÉZLELÉ,  L  öklelő. 

EL,  1.  elv. 

ÉL?  1.  emberölő. 

1.  ÉL:  acies,  cuspis,  acunien ;  schneidc  ISySz. 
(«1.  él»  a.  1.  jel.);  [cacumen  montis;  bergspitze].  1348  : 
In  vno  acie  wlgariter  El  dictum  supra  ad  duo  holni 
(OL.  D.  28729).  1411:  Petro  dicto  El  [a.  m.  él?] 
(Zichy Okm.  VI.  159).  1443 ;  Vsque  quandam  aciem 
montis  wlgo  ChereseZ  dictam  (Múz.  Bethlen). 

2.  ÉL,  íl :  1)  vivő,  dego ;  lében  NySz.  1211 :  Isti 
sünt  agricole  Mochy  Semchi  Chekeu  Elee  Jolv.  élé, 
a.  m.  élö  ?]  Vsud  (Pannh.  Tih.  1/5).  1469  :  Clemens 
Eleic  Ja.  m.  élö  v.  elő?]  (Lelesz  Acta  80/54).  1607: 
írj,  édes  barátom,  minden  dolgok  felöl  bőségesen, 
ugy  éljek,  liogy  én  is  megfelelek  bőségesen  (MA. 
NLI.  212).  1610  :  Nem  tudjuk,  ha  éZ-e  Kegyelmed  és 
jó  egiszsigben  volna  Kegyelmed,  vagy  nem,  azért  ha 
ili  [az  eredetiben :  Ilj,  olv.  il]  Kegyelmed  az  vi- 
lágon .  .  .  csudálatos,  hogy  Kegyelmed  enni  időtől 
fogva  nem  jött  kezinkben„(uo.  334!.  ||  2)  vescor ; 
sich  nahren  NySz.  1597 :  Wk  ys  wgy  mynth  az 
zergenyek  az  erdeőrwl  élnek,  falwol  adnak  fid.  6ü 
(OL.  UC.  12/42).  II  3)  utor,  fruor  ]stb.] ;  geniessen, 
beniitzen,  gebrauchen  NySz.  1760 :  Hogy  tövébül 
vágja  s  ássa  minden  féle  fát,  hogy  élhesse  a  földet 
(GazdtörtSzemle  VII.418).  ]"Vö.  visszaélés.] 

ELAD :  venundo,  vendo,  divendo,  mancipo ;  ver- 
kaufen  NySz.  (1.  jel.).  1585  :  Helsegrol  zolgalo  sellerek 
Igaz  sellerek  El  adót  sellerek  Zabados  sellerek  (OL. 
Nád.  48). 

ELÁGAZÁS  :  ]rami  familiarum ;  verzweigung]. 
1683 :  A  familiak  el  ágazások  szerint  (OL.  UC.  3/32). 

ELÁLL  :  remitto  :  abstehu,  ablassen  NySz.  (4.  jel.\ 
1596 :  A  Feredő  szeg  előtt  vagyon  egy  nagy  rét, 
melyet  Kovács  István  és  Igo  István  bknak  ;  de  vették 
hasznát ;  álljanak  el  mellöle  (CanonVisit.  139). 

ELAPADÁS :  das  versiegen,  austrockncn  BM. 
1719  :  A  négy  itcze  pedig  őneMk  cedál  fáradságokért 
és  a   pálinka   elapadásáért    i  GazdtörtSzemle   III.181). 

ELBÉCSÚL,  -bücsűl :  [aestimo,  censeo ;  schatzen 
taxieren].  1569  :  Mikor  immár  egy  kucsiokot  három 
forintra  elbncsültettük  volna  ]stb.]  (SzékelyOkl.  V.90). 
[Vö.  becsül  MTsz.J 

ELBOCSÁT:  dimitto,  demitto,  amitto ;  gehen 
lassen,  entlasson  NySz.  (2.  jel.).  1553  :  Waglnon  egy 
halastho,  k)i:h  ez  idcn  el  hochathothak  hogh  meg 
epeechek  gatthyath,  svlyj)eíh,  zugctvath  (OL.  L 
111.16.  17). 

ELBOMLIK,  -bomol :  corrumpor,  confringor ; 
zerstört  werden,  zu  grundé  gehen  NySz.  («elbomol» 
1.  jel.  a.).  1597  :  Ezen  pintér  haz  mellet  ketth  el  bom- 
lot  Jeg  verem  (OL.  UC.  101/3). 


elborít,  -búrét :  obruo,  obtego,  operio  [stb.] ; 
überziehen,  bedecken  NySz.  1602 :  Az  sok  gond  el- 
burét,  nem  irhatok  jobban,  bővebben  (MA.  NLI.  130). 

ELCSÉPEL :  [frumentum  detero  ;  abdreschen, 
dreschen].  1636  :  Egy  eleséplött  negyedévi  asztagból 
szemes  gabona  41  cub  (GazdtörtSzemle  1.269).  A 
majorokban  való  asztagbeli  gabonákat  elcséplesse 
(uo.  271). 

ELCSÉPLÉS:  ]tritura ;  das  abdreschen].  1729: 
Minden  féle  asztagoknak  elcséplésére  avagy  nyomtatá- 
sára tiszt  uramnak  szorgalmatos  vigyázása  legyen 
(GazdtörtSzemle  IX.118). 

ELÉ,  ELÉ-,  1.  elő,  elő-. 

ELÉGÍT,  vö.  ki-,  megelégít. 

ELEGY,  elvegy  :  promiscuus,  mixtus  ;  vermischt 
Nj^Sz.  (2.  jel.).  1551 :  Ezek  mynd  kastel  es  elwegh 
borok  lOL.  Nád.  48).  1561:  Ehvegh  gabna  22  kepe 
(uo.  49)  1581 :  Veres  selembwl  chinalt  arany  fonallal 
elwegh  chafrangh  (OL.  L.  III.16.  17).  1589  :  E^'  laytban 
cluegh  halath  apró  szöröt  rakatot  (OL.  Nád.  41). 
1597  :  Kőlömb  kölömb  fele  szalma,  elég  sleiteol  rakua 
(OL.  UC.  101/3). 

ELEGYES,  elvegyes  :  miscellaneus,  promiscuus, 
impeditus :  gemischt,  verwickelt  NySz.  1566 :  Az 
kewlsew  paytanal  wagyon  egv  dezma  aztagh  elwegycs 
kepe  (OL.  Nád,  49). 

ELEK:  Alexius  MA».  1299:  Comes  Elek,  íilius 
alexij  (MonStrig.  11.474).  1436  :  In  tribus  descensibus 
infrascriptis  videlicct  H}i;hemeszallasa  Moyafyalstvvan- 
zallasa  et  Jamanc/e/czallasa  vocatis  (Múz.).  ]Vö. 
Elekes  ?] 

ELEKES,  Elekös:  [Alexius?].  1299:  Elekus 
filius  alberti  comitis  (MonStrig.  11.474).  1602:  Elekes 
János  (SzékelyOkl.  V.187).  [Vö.   Elek.] 

ELÉKÉTÉ,  1.  előkötő. 

ELÉKÉTŐ,  1.  előkötő. 

ELÉLLÉL,  1   előlél. 

ELEMÉRÉS?  Elemérös?:  1211 :  ín  uiUa  Supoc 

hü  sünt  vdoniici  Zete  Cusit  Elemeres  [olv.  Eleméres  ?[ 
Chebe  (Pannh.  Tih.  1/5).  1229 :  Elemcrus  clericus 
(Pannh.  Lib.  Rub.  24—34.  I.  20.  sz). 

ELEMÉRÖS?  1.  Elemérés. 

ELÉR :  [deprehendo  aliquem  in  aliqua  re ;  ertap- 
pen,  erwischen].  1700  ;  Annak  [gyepünek  stb.]  elron- 
tói  penig  vagy  elhordói  a  kiket  elérik,  keményen  meg- 
verettettessenek  (GazdtörtSzemle  1.83).  JVö.  NySz. 
szólások.] 

ÉLÉS,  1.  ölés. 

ÉLES,  élös :  1)  acutus,  cuspidatus,  ostreatus, 
acuminatus ;  scharf,  schneidig  NySz.  (1.  jel.).  1311 : 
Cum  Castro  Eluskw  nuncupato  (OL.  D.  1700,  1.  Anjou- 
Okm.  1.243).  1348 :  Ascendit  ad  vnum  montem  Elvs- 
berch  nominatum  (uo.  30383).  1360 :  Duo  Castra 
videlicet  Eluskw  et  Bolug  vocata  (Körmend  11/4, 
Miskouch  68).  13641367  :  Ad  Monticulum  Éles  Berch 
vocatum  (OL.  D.  30682).  1365  :  Castrum  suum  Eluskw 
nominatum  (Körmend  11/5,  Lyndva  8).  1394 :  Castrum 
nostrum  regale  Eleskw  in  wlgari  Theutonico  Schar- 
fenstayn  appellatum  (OL.  D.  7946).  1453 :  In  castro 
Ele.skw  vocato  (uo.  14740).  1487 :  Peruenissent  ad 
vnum  Montem  valde  saxosum  Elcskew  vocatum  (uo. 
37066).  II   2)    perspicax,    sagax ;    scharf,    scharfsinnig 


175 


ÉLES— ELET 


ELÉTT— ELIDEGENÜL 


176 


NySz.  (2.  jel.'.  1211 :  Isti  siint  vinitores  Elus  fa.  m. 
éles  ?]  KaruclijTi  Hoguid  Domas  Guelsa  Echc  (Pannh. 
Tih.  1/5).  Vdoraici  de  Mortus  hü  sünt  Motou  Elens 
Elud  Varsa  Vnoca  (uo.).  Isti  sünt  serui  Tolpa  Eleus 
Choma  Woca  Zombot  (uo.).  1221 :  Quorum  nomina 
sünt  hec  Chomou  Bocy  Chima  Cema  Elus  Lazou 
(Pannh.  4B).  1324:  Johannis  dicti  Elus  (ZichjOkm. 
1.255).  1332 :  Johannes  dictus  Elus  (Múz.  Békássv). 
1355  :  Johannis  dicti  Éles  (ZichyOkm.  m.1.3).  1375  : 
Johannis  dicti  Éles  (Múz.).  1419  :  Arham  [így  ?  olv. 
Ábrahám  ?]  Eleivs  (Pannh.  HiteL  52).  1449  :  Johannes 
Elees  [így  ?  a.  m.  éles  v.  élés  ?]  (Veszpr.  107,  Keek  3). 
1452 :  Johanne  Éles  (Múz.  Kállay).  ||  3)  acer ;  scharf, 
pikant  NySz.  (3.  jel.)  [L.  «éles-lé».] 

élés-lé :  jus  acre ;  sauce  piquante  NySz.  1544 : 
Wötteni  ebedre  halat  sóban  es  éles  leuel  (OL.  Nád. 
40).  Eg  yce  mezét  olayos  lenek  es  elesleuel  ualonak 
(uo.).  Vöttem  bort  elesleuel  ualo  halba  (uo.).  Ebedre 
éles  leuel  es  sóba  fötnek  walonak  halat  uöttem  (uo. 
41).  Wöttem  neg  öreg  cziikat  éles  leuel  ualonak  (uo.  40). 

ÉLES,  éllés?:  annona,,penus,  victualia:  lebens- 
mittel  NySz.  (2.  jel.).  1438?:  Predia  Echkend  et  Em- 
rehclesc  [a.  m.  élése,  v.  olv.  ilése  =  ülése?]  nominata 
(Forrás?).  1449:  Johannes  Elees  [így?  a.  m.  élés  v. 
éles?]  (Veszpr.  107,  Keek  3).  1495:'^Quandam  Siluam 
WadkaneZese  [a.  m.  élése?]  (OL.  D.  20283).  1545  ;  Eg 
reuesznek  az  ki  az  eleest  altal  hozta  (OL  Nád.  41). 
[Vö.  udvar- élés.] 

élés-kamra,  -kamara:  [cella  penaria.  cella  promp- 
tuaria:  speisekammer].  1398:  Possessionem  suam  Éles- 
comora  vocatam  in  Comitatu  Borsodiensi  (OL.  D.  8380 1. 

élés  láda:  [arca  penaria;  speisekiste].  1616:  Az 
istállóban  .  .  .  Három  zabos  láda.  Egy  élésláda  (Gazd- 
törtSzemle  VI.127). 

élés-pénz :  [pecunia  pro  alimentis  data] ;  zehrungs- 
geld.  zehningskosten,  zehrung  BM.  1588 :  Az  war 
élés  pénz  Kapw  tartoinanban  (OL.  Nád.  41).  1672 : 
Censum  verő  wTilgo  Éllés  pénz  dictum  (OL.  UC  2/25). 
In  locum  victualium  élés  pénz  (uo.l 

élés-szekér:  plaustruni  frumentarium :  proviant- 
wagen  NySz.  1638 :  Elcs  szekérre  való  káva  (OL. 
UC.  2/34). 

éléstartó-ház :  penarium,  penuariuni ;  vorratshaus 
NySz.  1605:  Az  Éles  tartó  házban  ZuTtt  faggiw 
uagion  Pint  No.  1  (OL.  UC.  28/61). 

éléstartó-láda:  [arca  penaria;  speisekiste].  1643: 
Egy  öreg  éléstartó  láda  (GazdtörtSzemle  VI.125). 

ELESÉS  :  lapsio,  casus  :  das  fallen  NySz.  (1.  jel.). 
1752:  Hogyha  az  vadászó  szomszéd  ...  az  vadat 
anynyira  megsérti,  hogy  nehéz  szaladása  után  remél- 
heti elesésit  [stb.]  (GazdtörtSzemle  \a.l40). 

ÉLESÍT,  vö.  megélesít. 

ÉLESÍTÉS:  acuitio:  das  schiirfen  NySz.  1700  :  A 
mi  kapák  élesítését  illeti,  3  kétágú  kapáknak  élesiié- 
sétül  egy  polturánál  többet  ne  fizessenek,  4  lapos 
kapáknak  és  csákánj'oknak  élesitésétül  egy  polturánál 
többet  nem  (GazdtörtSzemle  1.84). 

ÉLET:  1)  vita;  lében  NySz.  (1.  jel.).  1634:  Tar- 
tozzanak arrais  eletek  vesztese  alat  vigiazni  [stb.] 
(Magyarorsz.  áliap.  ezeréves  fennállásakor  VIII.896, 
vö.  GazdtörtSzemle  VH.131).  1736:  Minemíi  életet 
viselt  azon  személy,  hite  után  vallja  meg  a  tanú 
(Reizner:  SzegedTört.  IV.509).  1737:  Tisztátalan  éle- 
tűnek mindenkor  hallotta  ;  franczia  katonákkal  miképen 
paráználkodott,  maga  dicsekedvén,  hogy  [stb.]  (uo.  520). 
II  2)  victus;  iinterhalt,  lebensmittel  NySz.  (2.  jel.). 
1719  :  Learatva  lévén  a  mező,  mindjárt  meg  legyen  a 
dézsmálás,    hogy  a  szegény  ember  is   eltakaríthassa 


a  mezőről  a  maga  életét  (GazdtörtSzemle  III.97). 
1731:  Ha  szekerén  köznap  vagy  szombaton  akármi 
néven  nevezendő  életet  hoznak  vagy  legumínát  is, 
attól  végjéének  [vásárpénzííl],  ha  rakott  a  szekér  d.  12 
(uo.  VU.87). 

ELÉTT,  1.  előtt. 

ELEVE:  prae- :  hervor  NySz.  (1.  jel.).  1299:  Ad 
villám  Eleueyarew  [így?]  vocatam  ...  Ad  villám  Eleue- 
yarew  predictam  (ZichyOkm.  1.95).  [Vö.  Csánki :  Tört- 
Földr.  n.3Ü7,  Elevejáró  a.] 

ELEVEN:  vivus,  vividus,  superstes,  vegetus, 
pervigil,  vitális;  lebendig,  lebhaft  NySz.  1548:  Egh 
eleuen  nestet  hoza  uramnak  (OL.  Nád.  40). 

ELEVE?  L  elő  (2.  jeLl 

ELFELEJT :  obliviscor,  dememini ;  vergessen 
NySz.  1610:  Dominus  Taxoni  .  .  .  semmi  jó  maga- 
viseletben nincsen.  Szerdahelt  lakja,  borát  gyakor- 
tabb  hajtja,  ki  miatt  magát  is  gyakorta  elfelejti  s 
nótában  ejti  (MA.   NLI.  349). 

ELFOGYATKOZIK:  [ad  egestatem  redigor ; 
verarmen.  in  noth  gerathen,  mangel  leiden].  1564: 
Az  mi  az  szigényeket  illeti  kik  elfogyatkozván  hely- 
ségeket letették,  földök  szántását  elhatták,  csak  ki 
szölöcskéje  ki  keze  munkája  után  teneg  [stb.]  (Gazd- 
törtSzemle L70).  [Vö.  NySz.  más  jel.] 

ELFORDÍT:  [muto  in  aliquid;  venvandeln].  1728: 
Zomboriné  kérte  volt  az  fatenst,  hogy  fordítsa  el  a 
leányt  gyermekre.  De  nem  tudta  elfordítani  (Reizner: 
SzegedTört.  IV.401).  [Vö.  NySz.  más  jel] 

ELGALÁZOL  :  [conculco,  proculco,  protero  ;  zer- 
treten,  niedertretenj.  1760  :  A  városnak  több  szénája 
lett  volna,  ha  a  füvet  el  nem  galázolták  volna.  Sokszor 
becsaptak  az  Elepre  az  ő  klme  ökrei  (DebrJk.,  1. 
NyK.  XXVI.  339).  [Vö.  MTsz.] 

ELGYÖTÖR:  excrucio;  peinigen,  abmartern  NySz. 
1607:  Petrus  Erseket  az  colica  annira  elgyötrötte, 
hogv  egyszer  Visolban  én  segítettem  meg  csak  fel- 
öltözni es  (MA.  NLI.  212). 

ELHAL:  concumbo;  beschlafen  Nj^Sz.  (2.  jel.). 
1551:  Mikor  el  halth  felesegeuel  akkor  attam  ncky 
czyzmath  1  (OL.  Nád.  Számadások  b.  csomó). 

ELHALAD,  -haliad:  differor,  prolator:  aufge- 
schoben  werden,  verschoben  werden  NySz.  (4.  jel). 
1609:  Az  Kegyelmed  levelére  hogy  ilyen  késen 
tehetek  választ,  sok  okai  vadnak,  főképpen  penig 
egészségtelenségem  is  nem  engedte  és  az  felett  ez 
mostani  nyári  takarodásnak  szorgalmatossága  miatt 
is  néha  elhalladott  (MA.  NLI.  322). 

ELHÍ:  invito,  avoco,  evoco  [stb.];  berufen,  ein- 
laden,  abberufen  NySz.  1609:  Hollósit  az  ur  elhiván 
közzülönk  [a.  m.  Hollósi  meghalván],  dominus  Geor- 
gius  Rátkait  hozók  közinkben  (MA.  NLI.  330).  lUies- 
házi  urunk  ...  az  mennyei  urtul  elhivattaték  az 
örökké  való  hazájában  (uo.). 

ÉLIÁS,  1.  Illés. 

ELIDEGENÍT  :  alieno,  abalieno  ;  entfremden 
NjSz.  1538:  Soha  semmi  módon  semrainemew  zewn 
alat,  en  ez  Nemethwj'vvarat,  az  en  zerelmes  wTamnak 
Atthyaffyatwl  Batthyány  Kristóf  wramtwl  es  az  ew 
magzatytwl  elüemJdeghcnytoDi    (Körmend  I/l,  nr.  45). 

ELIDEGENÜL:  abalienor;  entfremdet  werden 
NySz.  (1.  jel.).  1526:  Vayda  vramat  minden  szwk- 
segtekben  meg  talallyatok,  Semmimodon  twUe  el  ne 
Idegcnüllyetek,  ez  mynden  gondotokra  sorgalmatos 
gondot  vysel  (OL.  D.  24323, 1.  Zolnaí:  NyelvemL  257).  ■ 


I 


177 


ELIGAZÍT -ELKERÜLHETETLEN 


ELKÖLT— ELMARAD 


178 


ELIGAZÍT:  dispono,  compono;  ausrichten,  austra- 
gen  NySz.  (2.  jel.)-  1564  :  Asszonyom  ö  nagysága  Far- 
kas uramnak  erősen  haggya,  hogy  gondot  visellyen 
az  ö  oltalmokra  [a  szegény  népére]  és  eligaziccsa  dol- 
gokat (GazdtörtSzemle  L74).  Azért  mastan  is  haggya 
ő  nagysága,  hogy  Farkas  uram  ez  féle  dolgát,  kit 
meg  nem  láttatok  volna  meglátassa  és  eligaziccsa  és 
tervin  szerint  elvégezze  (uo.  75).  1643:  Okát  adja  tilal- 
mának és  törvényt  tegyen  az  hegymester  benne,  az 
hegység  birájával,  hasonlóképpen  a  távullevö  atyafi 
is,  ha  esztendő  és  hét  nap  alatt  tilalmat  tészen, 
tartozik  azt  is  eligazítani  (uo.  VL470). 

ELIGAZODIK:  expedior,  dirigor,  progredior, 
rectum  reperio,  veritatem  invenio ;  zugerichtet  v^^erden, 
ausgerüstet  werden  [stb.]  NySz.  1596 :  A  nemes 
uraink  igyekezvén  a  községgel  egyetemben  a  temp- 
lomot niegépiteni,  a  mi  dézmával  tartoznának  az  ö 
majorságukból,  azt  forditották  az  templomnak  építé- 
sére .  .  .  Ezen  közben  pedig,  hogy  üresek  ne  légyenek 
a  fizetéstől,  minden  nemes  személy  egy-egy  köböl 
búzát  adott  a  prédikátornak,  úgy,  hogy  ha  a  temp- 
lomok épülete  eligazodik,  és  a  tized  a  prédikátornak 
visszatér:  tehát  [stb.]  (CanonVisit.  140). 

ELIKTAT  :  [ponere  in  numero,  in  loco;  einsetzen, 
einführen].  1584:  Hozák  mi  nekünk  .  . .  felséged  aka- 
ratjából kapitán  urunk  levelét,  melyben  parancsolá 
mi  nekünk,  hogy  Kézdibe  Maxán  Küs  Veres  Lörinczet 
minden  jószágával  .  .  .  iktatnók  az  vitézlő  Jankó 
Ferencznek  és  Jankó  Gáspárnak,  mint  édes  gyer- 
mekinek. Azért  mi  felkelvén,  az  levél  látván,  men- 
tünk a  helyre  .  .  .  házához  és  kapitán  uram  levelével 
eliktattuk  [a.  m.  jobbágyúl  beiktattuk]  az  feljel  meg- 
írt Küs  Veres  Lörinczet,  minden  jószágával,  felesé- 
gével, gyermekével  [stb.]  (SzékelyOkl.  V.138).  [Vö. 
NySz.  más  jel.] 

ELINDÍT:  incipio;  anfangen,  vornehmen  NySz. 
(2.  jel).  1608:  Adjon  Isten  Kegyelmednek  jó  egész- 
séget és  elégséget  annak  a  szent  opusnak  véghez 
vitelére,  melyet  Kegyelmed  az  Isten  tisztességének 
elögyámolitására  való  szándékából  elinditott  (MA. 
NLI.'  271). 

ELISMER,  -ésmer,  -esmér:  [cognosco,  agnosco; 
erkennen].  1754:  Az  elmúlt  kedden  egy  sárga  herélt 
lovatárult,  elesmertck  tőle,  kétségkívül  lopta  (DebrJk.). 

[Vö.  MTsz.] 

ELKEL,  -kél:  consumor;  verzehrt  werden,  auf- 
gebraucht  werden  [stb.]  NySz.  (3.  jel.).  1526:  Jol 
tudom  hogj  az  pénz  naponkent  cl  kel  (ÓL.  D.  24323, 
1.  Zolnai:Xvelveml.  257). 

ELKEN,  -kény :  abstergo ;  abwischen,  verwischen 
NySz.  1524:  Jobagio  mcus  quem  tu  abbas  captiuasti 
est  tam  probus  homo  sicut  tu  abbas  dempto  sacer- 
docio  insuper  talibus  verbis  affecisset  Nem  kényed  cl 
ezzel  az  en  Jobagyom  fogságát  (Múz.). 

ELKÉR:  e.xpeto,  deposco  mihi  aliquid ;  verlangen, 
abfordern  NySz.  1577:  Minthogy  az  törvén  engem 
halálra  itilt  vala  az  én  vétkem  szerint,  nagy,  sok 
jámbor  könörgésére  úgy  kerék  el  halálomot,  hogy 
sem  az  ő  kegyelme  jobbágysága  alól  el  nem  szököm, 
sem  [stb.]  (SzékelyOkl.  V.Í09).  1609 :  Az  Visoli  biblia, 
kit  Kegyelmed  elkért  volt  az  académia  bibliothecá- 
jából,  azt  én  küldtem  volt  föl  (MA.  NLI.  812). 

ELKERÜLHETETLEN  :  incvitabilis :  unver- 
meidlich  |stb.]  NySz.  1729:  Bizonyos  és  elkerülhe- 
tetlen szükségimtííl  kénszerittetvén  adlam  el  ja  szőlőt] 
örök  áron,  megmásolhatatlan  képen  a  Szendrei  Refor- 
máta  Ekklésia  számára  (CanonVisit.  189). 

Magyar  Oklevél-Szótár. 


ELKÖLT,  -kélt:  expendo,  consumo.absumo  [stb.]; 
verzehren,  ausgeben  NySz.  1548 :  Az  theredeket  intéz- 
tek nyegwen  [így]  so  zamaba  es  az  porkolábnak  wgh 
attak  el  kelteny  (OL.  UC.  99/7). 

ÉLL?  1.  öl. 

ELLENÁLLÁS,  elleneá.- :  reuixus,  rcsistentia, 
renisus;  widerstand  NySz.  («ellentállás)>  a.).  1587:  Vala- 
mikor elszöknék,  vagy  elmenne  az  ö  kegyelme  Lázár 
Farkas  földjéről  és  jobbágysága  alól,  hát  mindenütt 
minden  törvén  nélkül ...  és  minden  törvénbeli  reme- 
dium  ellen  és  elleneállás  ellen  megfoghassa  (Székely- 
Okl. V.142). 

ELLENES?  ellenös?:  1211:  In  uUla  Fotud  hü 
sünt  ioubagiones  Ellenus  [olv.  ellenös,  a.  m.  ellenes?] 
Elleh  Mihal  Vosud  Boca  (Pannh.  Tih.  1/5).  [Vö.  el- 
lenes CzF.?] 

ELLENEZ :  abnuo,  refragor,  reluctor ;  wider- 
sprechen,  sich  weigern,  bekampfen,  hindern  NySz. 
1613/1696:  Hogy  ha  valamely  ember  szőlőt  ád,  vagy 
vészen,  az  áldomásital  napjakor,  ha  itt  való,  ellenze, 
ha  akkor  jelen  nem  volna  ezalatt  tizenötöd  napig 
ellenze  (GazdtörtSzemle  VII.408).  [  Vö.  mégellenez.] 

ELLENÖS?  L  ellenes. 

ELLENSÉG,  ellensíg:  inimicus,  hostis  [stb.]; 
gegner,  feind  NySz.  (1.  jel.).  1610:  Csak  Isten  tudja, 
ki,  mint  és  hogy  maradott  az  sok  bujdossásban  az 
sok  ellensig  között  (MA.  NLI.  335). 

ELLENSÍG,  1.  ellenség. 

ELLENZŐ  :  [feuerschirm].  1735  :  Flintához  tarto- 
zandó sárgaréz  czifrán  kirajzolva,  ellenzővel  és  puska- 
csöve vesszejével  (^GazdtörtSzemle  III. 355).  [«A  kovás- 
puskánál a  serpenyő  fogadta  magába  a  puskaport.  A 
puska  elsütésekor  ez  föllobbant,  ami  a  szomszé- 
dos katonát  veszélyeztette.  Ez  ellen  alkalmazták  a 
Feuerschirmot.  Ennek  lehet  az  ellenző  magyar  meg- 
felelője»  Frecskay  János  közlése.  Vö.  NySz.  más  jel.] 

ellenző-vas:  [vorhalthammer].  1556:  Ferramentum 
Ellenzew  ims  [kovácsmíihelyben]  (OL.  UC.  99/27). 
1643:  Ellenző  vas  [kovácsmíihelyben]  No.  1  (Gazd- 
törtSzemle VI.126).  [Vö.  «Ellenzovas  =  kalapácsféle, 
melyet  a  vaslemez  alá  tartanak,  hogy  a  beléverendő 
szögnek  aljul,  mintegy  ülőül  szolgáljon.  Vorhaltham- 
mer* Frecskay  János  közlése.] 

ÉLLÉS?  1.  élés. 

ELLIK?:  ascendo;  steigen  NySz.  1211:  In  uilla 
Fotud  hü  sünt  ioubagiones  Ellenus  Ellch  [olv.  éllé, 
a.  m.  ellő?]  Mihal  Vosud  (Pannh.  Tih.  1/5).  1412:  In 
latere  montis  Kechkeellew  vocati  (Múz.  Ibránji).  1461: 
Gallo  Embereseit'  (OL.  D.  15648).  1520:  Piscinas 
Gyekelleio  Wydras  Kyralthawa  Karazostho  (Lelesz 
Acta  126/44).  Quasdam  piscinas  et  Stagna  Thaserc 
Gye^elleiv  Kerekewrwenthawa  Gykellcw  Wykedeges 
vocatas  (uo.). 

ELLŐS  ?  :  1224  :  Cura  sex  mansionibns  castrensium 
quorum  nomina  sünt  hec  Wtovs  Guegus  Tuba  ybrah 
Hellcvs  [olv.  ollős?]  et  tocut  (Pannh.  1/B).  1351: 
Johannem  dictiim  Ellcus  (Forrás?).  [Vö.  ellik  ?[ 

ELMAGYARÁZ  :  [in  bonam  vei  maiam  partém 
accipio ;  deutcn|.  1609 :  Kerom  Kegielmodot  az 
Istenért,  hogi  mind  ezekot  io  veghre  magiaraza  el 
Kegielmod  (MA.  NLI.  313). 

ELMARAD:  l)remaneo,supersum;  zurückbieiben, 
hintcrlassen    werden    [stb.]    NySz.    (1.   jel.).  1799 :  A 

12 


179 


ELME— ELÖ 


ELO 


180 


posztószönyeget  készítette  Tekintetes  Bárczay  Bor- 
bála asszony,  néhai  Tekintetes  Szerentsy  Ferencz 
Uram  elmaradott  özvegj-e  (CanonVisit.  212).  |j  2)  [jus 
et  causam  perdo  ;  den  process  verlieren,  sein  recht 
verlieren].  1613/1696  :  Ha  valaki  valamelyik  az  mi 
határunkba  levő  örökséghez  jussát  praetendálta,  tudta 
és  tudja,  ha  12  esztendeig  reá  nem  keresi,  vagy 
esztendörül  esztendőre  reá  tilalmat  nem  teszen,  ha 
vér  volna  is,  peri  mellől  elmarad  (GazdtörtSzemle 
VII.409).   [Vö.  NySz.  3.  jel.] 

ELME :  mens ;  sinn  [stb.]  NySz.  [verstand].  1728  : 
Elméjétől  is  megfogyatkozott  volt  elann}'ira,  hogy 
végtére  az  maga  édes  anyját  is  .  .  életétől  meg- 
fosztotta (Reizner:  SzegedTört.  IV.431). 

ELMELLŐZ :  vito,  evito,  devito :  übergehen, 
ausweichen  NySz.  1734 :  Az  kocsisnak  gondja  lévén 
az  lovakra,  az  rén  asszonyt  elmellözte  az  kocsi 
(Reizner:  SzegedTört.  IV.498). 

ELMÉNÉS,  vö.  nap-elmenés. 

ELMENETEL  :  digressio,  abitus  ;  das  fortgehen. 
abzugNySz. ;  foceasus;  untergang].  1599  :  A  malombúi 
Sabathale  jár  a  Prédikátornak.  Pénteken  estvétől 
fogva  Szombaton  Nap  elmeneteléig  (CanonVisit.  150). 

ELMOSOLYODIK  :  arrideo  ;  zu  liicheln  beginnen 
NySz.  1769  :  Kötelességem  hozta  magával  hogy  ke- 
gyelmes uramnak  itt  is  udvaroUyak,  melyen  eő  Excel. 
elmosolyodott  (CanonVisit.  195). 

ELMÚLIK :  [auf  etwas  ankommen,  schuld  seinj. 
1613/1696:  Ha  pedig  az  bírón  múlik  el,  avagy  a  sok 
törvények  miatt  nem  térvén  bé,  nem  állhatna  periben, 
tehát  az  felperes  protestáljon  és  irassa  bé  protestátió- 
ját,  hogy  nem  magán  miílt  el  (GazdtörtSzemle  VII. 406). 

ELMÚLT :  anteactus,  transactus,  praeteritus ; 
vergangen  NySz.  1584 :  Wargha  Gergel'  chak  az  el 
mtclth  nyáron  kezulth  az  egeth  pwztara  (OL.  UC. 
56/33). 

ELNÖ  :  [convestire  ;  bewachsen].  1596  :  Két  rétje 
vagyon.    Egjáket  a   berek    elnőtte   (CanonVisit.    140). 

ELNYOM :  comprimo,  deprimo,  adobruo ;  er- 
drücken  [stb.]  NySz.  [bedecken,  bewachsen].  1596 : 
Szántóföldek  is  voltak,  de  a  velkenyei  gát  miatt  a 
viz  elnyomta  (CanonVisit.  141).  1736 :  Három  nyo- 
másra vannak  Parochiális  földek.  A  vizén  túl  103  drb, 
mellyeknek  nagyobb  részét  a  berek  nyomta  el  (uo.  175.) 

ELNYŐ,  1.  elnyű. 

ELNYŰ,  elnyő  :  detero  ;  abtragen  NySz.  1571 : 
Cypellőst  az  menyet  el  nyóheth  (OL.  Nád.  47). 

ELOSZLIK,  -oszol :  palor,  dispalor,  dissipor, 
dividor ;  zerstreuet,  zerteilet  werden,  sich  zerstreuen, 
sich  auflösen  NySz.  («el-oszol»  a.).  1608  :  A  Dictio- 
narium,  kit  Kegyelmed  edált,  igen  felette  szűken  ér- 
kezik hozánk.  Én  még  egynél  többet  nem  láthattam 
benne,  nem  tudom,  hova  oszlott  el,  hogv  ily  ritka 
(iL\.  NLI.  254). 

ELO,  elé  :  1  ?  a)  locus  anticus ;  vorderranm ; 
b)  pars  antica;  vordcrteil,  vorderes  NySz.  (1.  2.  jel). 
1233  :  Méta  KueseZew  [olv.  köves-elő  "?]  (Veszpr  Regn. 
Met.  2).  1261/1291 :  Hospitum  nostrorum  de  Sature/cH 
(OL.  D  519).  1290  :  Possessiones  suas  Jak  et  Keui-us- 
elew  [vö.  az  «elv»  adataival,  1.  Csánki :  TörtFöldr. 
11.768]  uocatas  (Múz.  Jankowich).  1315  :  Possessiones 
Thorku  Thorkue%  Sybunlendun  (Múz.  Péchy).  1327  : 
Possessionem  eorum  KeiiruseZM  (Vas  m.]  vocatam 
(Múz.  Neuhofifer,  vö.  Csánki :  TörtFöldr.  11.768).  1353  : 


Sarkeuc/e?/  [hn.]  in  Comitatu  de  Wy^var  (Múz.  Soós). 
EleutoeZei/.  hn.  (ZichyOkm.  11.499,  500).  1360 :  Ad 
quendam  locum  venissent  Kweley  nuncupatam  [így  ?] 
(Múz.).  1373  :  Quandam  particulam  térre  Syluasmegy 
vocatam  que  ab  oriente  est  contigua  cum  terra  Syluas- 
eley  vocata  (OL.  D.  6139  .  1384 :  Quatuor  in  loco 
dyo  eley  dicto  (uo.  7074).  Duo  in  loco  Kweskuth- 
eley  denominato  (uo.).  1419 :  In  Campo  Ragozaeíei/ 
nomine  secus  Stagnum  Ragoza  vocatum  (Múz.  Ibrányi). 
1423 :  Deinde  vlterius  in  margine  ipsius  fluuii  eundo 
peruenissent  ad  quendam  meatum  aque  wlgo  Halow- 
i'okeley  vocatum  (Lelesz  Met.  Ung  1).  1438 :  Vltra 
Fathakeley  duo  Jugera  (Körmend,  Miscell.  Németújv. 
lad.  44,  fasc.  116).  1516  :  ín  Zewleweley  quatuor  (Múz. 
Ibrányi).  ||  2)  anticus :  vorder  NySz.  (3.  jel.).  1055  : 
Posthec  ad  eleuiii  [olv.  elevi  v.  elövi  ?  a.  m.  elő  ?] 
humuk  inde  ad  harmu  ferteu  (Pannh.  Tih.  1/1).  1213 : 
Uadit  usque  ad  lacum  qui  uocatur  Eleuiou  (Pannh. 
41/F).  1223  :  Uadit  usque  ad  lacum  qui  uocatur  Eleutov 
(uo.  1/Z).  1267  :  Inde  itur  ad  lacum  exteriorem  Eleusar 
wlgariter  appellatum.  Transeundo  lacum  posteriorem 
wlgariter  Mugsar  uocatum  (Forrás  ?).  1269  :  De  vinetis 
Popmai  seu  Pvspukmal  Eleumal  Kerekud  et  Banafeuld 
appellatis  (Veszpr.  106.  Dec.  Bud.  3).  1275  :  Ad  locum 
qui  dicitur  Eleumal  (OL.  D.  921).  1276  :  Transeundo 
lacum  posteriorem  wlgariter  Mugsar  uocatum  uenitur 
in  Jnsulam  magnam.  Inde  itur  ad  lacum  exteriorem  Eleu- 
sar wlgariter  appellatum  (Múz.  Békássy).  1280/1335: 
Juxta  viam  Eleivrevrth  [olv.  elö-rév-út  ?]  uocatam  (OL. 
TÜ.  45  20).  1326 :  In  quodam  campo  Eleu  mezeu 
appellato  (Lelesz  Met.  Szatmár  31).  In  quodam  campo 
Elemezeu  (Múz.  KapvV  1328  :  Vineam  suam  in  terri- 
torio  Eleumal  uocato'  (OL.  D.  2486).  1333  :  Pisscina 
eleivtho.  Rewthokaia,  et  Bokud  (ZichyOkm.  1.412). 
1351 :  Particule  térre  litigiose  Mykoteleke  alio  nomine 
Mark  hazaeZewfelde  nominate  (OL.  D.  28730).  1353 : 
£/e!ítoeley,  hn.  (ZichyOkm.  11.499,  500).  1357  :  Nemoris 
Eleiiheruk  dicti  (uo.  III. 55).  1358 :  Vergit  uersus 
fluuium  Elewriányk  (Múz.  Kapy).  1360  :  Ad  quandam 
vallem  Elenneulgh  vocatam  (Múz.).  1372 :  Vádit  ad 
flumen  Eleu  Rastoka  vocatum  (uo.).  1402  :  Quandam 
vineam  nostram  in  monte  Eleiomal  (uo.).  1406  :  Pisci- 
nas  Eleivíhow  Papthawa  et  Kathana  vocatas  (Zichy- 
Okm. V.472).  1412  :  Vnum  in  í^Zewelgeluel  penes  viam 
per  quam  itur  in  villám  Pyspyky  (Múz.).  1417/1505  : 
Venissent  ad  quendam  Riuulum  Elewpathak  nomina- 
tum  (OL.  D.  37350).  1418  :  In  prato  wlgo  Elewreeih 
extra  venam  aque  wlgo  Rygalch  (Körmend,  Unyom.  33). 
1469  :  Clemens  Eletv  [a.  m.  elő  v.  élő  ?]  (Lelesz  Acta 
80/54).  1476  :  Quarundam  piscinarum  Holththyzafoka 
Eleiveer  Rakathvastho  (Lelesz  Prot.  Parv.  85).  1489  : 
In  promontorio  Elewmal  vocato  (OL.  D.  29326).  1496  : 
Eundo  ad  alia  rubeta  Hatharallya  et  Eleivharazth 
dicta  (Lelesz  Prot.  11.234).  1500 :  Possessionem 
Elewtheyed  in  Comitatu  Posoniensi  existentem  (Múz. 
Kisfaludy).  1506 :  Septimum  [pratum]  Eleic  Reeth 
siue  Ázzon  Reethe  (Múz.  Kállay).  1519  :  Fenilia  Eleiv- 
Berek  Méhes  Jrothwan  (Lelesz  Prot.  V.  37a).  Silue 
que  vocantur  Kezeperezthwen  et  alia  iuxta  eandem 
Elew erezthwen  (Múz.  Kisfaludy).  [Vö.  böjt-,  hom- 
lok-, szügy-elő.j 

elő-arasz :    lichas,    spithama    minor ;    bockspanne 
NySz.  1494 :    Vasa  vini  VII.    Vnum    habét    defectum 
Eleicuraz  (OL.  D.  26076).  1553  :  Egh  thongba  waghyon      m 
puskapor,  kynek  hozath  themerdek  segeth    czernaual     ■ 
megmerthek,    kjoiek    vaghyon    egh    elew    aráz   heya      * 
(OL.  L.  III.16.  17).  1587:  Eczeth  wagon  söpröstül  eg 
elő  aráz  fOL.  UC.  12 '42). 

elahasú,  -hasó :  primipara ;  ziun  erstenmal  trách- 
tig,  schwanger  NySz.  1429 :  Benedicti  Eleuhaso  (Pannh. 
Tih.  18/1).  1634 :  Eleö  hasú  megh  boriuzot  tehenek 
(OL.  UC.  21/3). 


181 


ÉLÖ— ELŐHIVAT 


ELŐHOZAKODIK- ELŐTT 


182 


elő-hégy  :  promontorium  Kr.;  [vorgebirge].  1418: 
Infra  montem  wlgo  Eleivhegh  dictum  (Körmend, 
Unyom.  33).  1456  :  Quandam  partieiilam  promontorii 
vinearimi  Élewhegh  vocati  (Lelesz  Acta  67/10).  1479  : 
In  monte  Elewheg  (OL.  D.  31964).  1489  :  In  proraon- 
torio  Élewhegh  vocato  (Múz.  Görgey). 

elő-kötő,  eléketé,  elékétö,  elöketö :  cinctus,  amic- 
torium,  castula,  perizonium ;  schurzband,  badschürze, 
schurzfell  NySz.  1493 :  Eisdem  omnibua  Elekethew 
(EPSz.  fol.  72).  1528 :  Eleketheiv  duas  de  sindone 
(OL.  L.  III.  16.  17).  1533  :  Casula  Eleivkewthew  gemmata 
(OL.  Nád.  49).  1536 :  Vnam  Elewkethew  simplex  ex 
tela  gyolch  (uo.  48).  1548 :  In  edibus  eiusdem  elge 
kethpe  sünt  VIIII  (Mixz.  Kapy).  1550:  Eg  é^ngös 
clókótő  (OL.  Nád.  45).  1555  :  Elekethenek  fee  aranyal 
varoth  (uo.  48).  1558  k. :  Egh  scatulaban  wagyon  egh 
twzes  hym  wagyon  rachwan-as  hym  j  keth  ele  ketere 
walo  hym  aranyas  ij  (Nyr.  XXVIII.  22).  1564 :  Nyocz 
elők'Hhó  (OL.  Nád.  49).  1588  :  Minden  aszonembernek 
egy  eleö  ketteöth  (OL.  UC.  64/35). 

elő-lőre  :  [lóra  príma  ;  erster  tresterwein].  1638  : 
Eleö  lenre.  Maslas  leöre.  Harmadlas  leöre  (OL.  UC.2/34). 

elő-szék :  1476 :  Quoddam  Macellum  in  ordine 
videlicet  Macellorum  nostrorum  primum  Eleuizek  wlgo 
appellatum  (Lelesz  Acta  86/9). 

eló'-rása :  1624 :  Egy  bokor  kézelő,  két  himes 
clörása  (KomárJk.\  [Vö.  rása  NySz.] 

ÉLŐ  :  1)  vivus ;  lebend,  lebendig  NySz.  (1.  jel.). 
1594:  Adá  mii  előttünk  az  fellyel  megirt  Lázár  Far- 
kas uramnak  jobbágyúl  firól-fira  megbihatatlanúl  örök 
jobágyúl  az  fellyel  megirt  Molnár  Balázs  szabad  élő 
szájával,  nyelvével,  szabad  akaratja  szerint  (Székely- 
Oki.  V.153— 154).  II  2)  [ad  usurpandum  ;  zu  benutzen]. 
1566 :  Az  sütöházat,  az  kaput  és  az  kutat  köz  élőre 
[a.  m.  köz  használatra]  hatták  egymás  kőzett  (DebrJk., 
1.  NyK.  XXVI.  340,  «intéz»  a.).  [Vö.  NySz.  2.  jel] 

ELŐAD,  élőmbe-,  elődbe-ad  stb.:  profero  lo- 
quendo,  propono ;  vortragen,  vorbringen  darlegen  NySz. 
1523 :  Mosthan  Eerthem,  hogy  the  kegyelmed  en  nekem 
kewtheles  nem  wolth,  mynth  en  elewmbe  atthak  wala 
(Zolnai :  Nyelveml.  227).  Jo  hwgom  Byzonyaba.  nem 
thwdom  okath.  Myerth  en  the  neked  wgh  fogattam 
wolna,  az  mynth  the  elewdbe  atthak  wolth  (uo.). 

ÉLŐÁLLAT  :  astituo,  sisto,  produco,  repraesento ; 
vorstellen,  vorführen,  zur  stelle  schaffen  NySz.  1587 : 
Az  teorwenyre  eleo  nem  alathattak  (OL.  Nád.  40). 

ELŐBBENI,  előbbenyi:  pristinus;  früherNySz. 
1643  :  Ha  ujjabban  felelnek  ujjabb  törvények  lészen, 
hol  nem,  az  előbbenyi  törvény  marad  helyben  (Gazd- 
törtSzemle  VI.468). 

ELŐBBENYI,  1.  előbbeni. 

ELŐÉRŐ  :  praematurus,  praecox ;  frühreif  NySz. 
1653  :  Ha  ki  clőérőt  [szőlőből]  akar  szedni,  az  hegy- 
urátul  vagy  gondviselőjéttíl  kérje  és  az  mit  szed  föl- 
írassa (GazdtörtSzerale  1^32). 

ELŐGYÁMOLÍTÁS :  [das  forthelfen,  beför- 
dern].  1608  :  Adjon  Isten  Kegyelmednek  jó  egész- 
séget és  elégséget  annak  a  szent  opusnak  véghez 
vitelére,  melyet  Kegyelmed  az  Isten  tisztességének 
elögyámolitására  való  szándékából  elindított  (MA. 
NLL  271). 

ELŐHIVAT,  előlh..- :  vocari  jubeo  ;  rufen  lassen 
NySz.  1643  :  Az  sóbányához  tartozó  gondviselőt  és 
verwaltért,  hasonlóképen  az  bányászokat  és  azoknak 


huttmányát  előlhivatván,  megesküdtessék,  hogy  [stb.] 
(GazdtörtSzemle  VI.117). 

ELŐHOZAKODIK,  előlli.- :  [mentionem  facio  ; 
erwíihnung  thun].  1728 :  Christiana  fide  mediante 
fatetur,  hogy  nem  régen  előlhozakodtak  a  nagy  szá- 
razságául és  Istennek  nagy  ostora  volna  az  (Reizner : 
SzegedTört   IV.375).  [Vö.  clőhozakoszik  NySz.j 

ELŐJÁRÓ,  1.  előljáró. 

ELŐJÖN  :  procedo,  prodeo,  accedo  ;  herfürgehen, 
herbeikommen,  zum  vorschein  kommen  NySz.  («előjö» 
a.).  1589  :  Netalán  esmegh  elő  ión  az  hal  es  eleget 
foghatonk  (OL.  Nád.  41). 

ELŐKAP  elé-  :  [arripio ;  vornehmen,  packen]. 
1609 :  Halála  után  velem  az  érsek  és  pispekek  és  káp- 
talan instigálásából  az  várasbeli  tanács  ellenönk  támada 
és  elsőben  engemet  elékapa,  mivelhogy  az  én  másik  há- 
zamnál adtam  volt  az  scholának  és  scholamestemek 
szállást  és  helt  (MA.  NLL  330). 

ELŐLEL,  eléllel,  -léi :  occurro,  obviam  venio  ; 
antreífen  NySz.  («elől-lel»  a,).  1488  k. :  Vrunk  xf-c 
felden  ha  jar  vala.  Egy  vton  el  megyén  vala,  protho- 
martir  senth  isthwanth  í^íeZ  íeWAcuala  \  Zolnai :  Nyelv- 
eml. 152). 

ELŐLHIVAT,  1   előhivat. 

ELŐLHOZAKODIK,  1.  előhozakodik. 

ELŐL  JÁRÓ,  előjáró :  1)  praegrediens ;  vor- 
angehend  Istb.  stb.]  (NySz.  (1—3.  jel.).  1390  :  Vna- 
cum  Georgio  Eleuiarow  nominato  homine  Blasii 
de  Chak  vicecomitis  Comitatus  Themesiensis  (Múz. 
Kállay).  1421 :  Eleujaro,  hn.  (OL.  D.  11067).  1431 : 
Gallide  ElewJaro  [hn.,  vö.  «eleve»  a.]  (Múz.  Békássy). 
1435:  Valentinus  de  Elewyaro  (OL.  D.  128541 1|  2)  prae- 
sul,  praepositus,  praefectus;  vorgesetzter,  verwalter 
NySz.  (4.  jel.).  1511 :  Az  fellywl  mondoth  paplanth 
Meendel  kezébe  adom  ky  mosth  az  sydoknak  eMvt- 
thek  yaroyok  (OL.  D.  22213,  1.  Zolnai :  Nyelveml.  197). 

elölj  áró-p énz  :  [arrha;  angeld].  1572:  Attara  clö- 
yaro  pénzt  (OL.  Nád.  40). 

ELŐLLÉL,  L  előlél. 

ELŐLSZÁMLÁL,  1.  előszámláL 

ELŐMENET,  elément- :  processus,  progressus, 
successus  ;  fortschritt,  gedeihen,  erfolg  NySz.  1564 : 
Mindenben  szavát  fogaggyák  és  a  mit  nekik  mond,  meg- 
raiveljék :  valami  asszonyomnak  és  urimknak  ö  nagy- 
ságának gyermekének  jovára,  hasznokra  és  előmenetire 
vagyon  (GazdtörtSzemle  1.66).  A  mit  nekik  mond, 
megmivellyék,  valami  asszonyunknak  és  urunknak  az 
ö  nagysága  gyermekének  javára,  hasznokra  és  elő- 
menetire  vagyon  (uo.  72).  1609  :  Az  jó  Isten  éltesse 
Kegyelmedet  szent  nevének  tisztességere  és  az  ecclesiá- 
nak  elémentére  (MA.  NLI.  323). 

ÉLÖS,  L  élés. 

ELŐSZÁMLÁL,  elölsz.- :  enumero,  recenseo, 
memoro ;  aufzahlen,  anfülnen  NySz.  1526 :  Mynemw 
testamentoniokat  en  hazamnál  Erdewd  waraban  ty 
elcottetek  twttem  wala,  wduóssegnek  dolgában  Egy 
kewes  helyen  nem  techyk  Énnekem,  mellycket  reo- 
wideden  cleo  samlalok  (OL.  D.  24323,  1.  Zolnai : 
Nyelveml.  255—256).  1607  :  Kegyelmed  előlszámlál- 
hatja nekie,  miért  kelljen  könyvünket  olyan  honeatus 
practextus  alatt  elküldenünk  (MA.  NLI.  205). 

ELŐTT,  elétt:  ante,  coram ;  vor  NySz.  (1.  jel.). 
1426  :    Torianim    arabilium    in    loco    EveyAhvreneleth 

12* 


183 


ELOTTENI— ELSZÁNT 


ELSZÁNTAS— ELÜT 


184 


vocato  (Veszpr.  8,  Jutás).  1436  :  Insula  magna  Bendw- 
elethvcalozygeih  appellata  (OL.  D.  12907).  1454  :  Kyral 
elet  tenienkedhezzenek  az  assonyolaval  (iio.  14872). 
1518 :  In  loco  Ere7Aweneleu-th  A'oeato  (Veszpr.  8, 
Jutás). 

ELOTTENI :  [prior,  pristinus  ;  früher,  vorherge- 
hend].  1700 :  Háboruságos  esztendők  következvén, 
kikben  az  szüretezés  alkalmatosságit  az  elötteni  [Ta- 
gányi  K.  értesítése  szerint  az  eredetiben  is  így]  mód 
szerint  véghez  nem  vihetvén  [stb.]  (GazdtörtSzemle 
VIL405).  [Vö.  elöttenyi  MTsz.] 

ELŐVESZ  :  suppromo,  depromo  :  hervornehmen 
NySz.  1759 :  Nem  akarja  szavát  fogadni  az  utcza 
kapitányainak,  most  ujra  ismét  elővette  az  engedet- 
lenséget (DebrJk.). 

ELÖVI?  L  elő  (2.  jel.). 

ELPALLAGÚL,  1.  elparlagúL 

ELPARLAGODIK  :  imbebaut  bleiben  BM.  [ver- 
wildernj.  1598  :  Az  Akadi  hegyen  volt  egy  szölö,  de 
elparlagodott  (CanonVisit.  144;.  A  szöllö  a  Vámosi 
hegben,  mivel,  hogy  elparlagodott  ilyen  deliberato 
[olv."  -atio]  lett  felöle  (uo.  146). 

ELPARLAGOSODIZ :  unbebaut  bleiben  BM. 
[verwildern].  1757  :  Volt  régen  egy  szollö  is,  de  el- 
parlagosodván,  eladták  (CanonVisit.  179). 

ELPARLAGÚL,  -pallagúl :  sterilesco,  desolor  : 
ver^vildern  NySz.  unbebaut  bleiben  BM.  1636  :  Valami 
kicsiny  szölö  is  vagyon  ott,  nem  kell  eZhagyni  palla- 
yiilni,  hanem  jól  megmunkáltassa  (GazdtörtSzemle 
1.271). 

ELPOSVÁNTOSÚL  :  [paludosum  fieri :  sumpfig 
w  érden,  versumpfen].  1597  :  Az  v^^z  miath  el  pos- 
wanyoswlth  (OL.  UC.  12  42). 

ELRAGADOZ  :  diripio,  rapto  ;  plündern,  rauben 
NySz.  1608  :  Jó  lovaimat  elragadozták,  csűreimet  el- 
égették (MA.  NLI.  254). 

ELSŐ,  elsű  :  primus,  primitivus,  primarius,  princi- 
pális, prinuilus ;  der,  die,  das  erste,  vorder-  NySz. 
1549  :  Egh  fel  borj-ut  uettem  első  tal  eteknek  kyt 
zomorcok  leuel  foztenek  (OL.  Nád.  49).  1597 :  Sze- 
kérhez való  elseo  es  hátulsó  rudazo  keotelek  (OL. 
UC.  101/3).  Koczi  kerek  elseo  Koczi  kerek  hátulsó 
(uo.).  1604—24 :  Bötelü  hónak  elsű  napján  (Károlyi- 
Oki.  IV.őj.  1638  :  Ezen  Bastianak  első  része  Teölgy 
fa  baronaval  vagion  fel  róva  (OL.  UC.  2/34'. 

ELSŰ,  1.  első. 

ELSZAKAD  :  disrumpor,  deíicio,  secessionem 
facio;  sich  trennen,  sich  losmachen,  abfallen  Nj'Sz. 
1553 :  Az  malojnnak  sylep  feye  el  zakath  (OL.  Nád.  48). 

ELSZAKASZT:  abrumpo,  derumpo,  avello,  di- 
jungo  [stb.] ;  von  einander  reissen,  abtrennen  NySz. 
1696:  Az  földek  felett  való  sok  villongásokra  és 
panaszokra  nézve  concludaltatik,  hogy  mivel  most 
nincsen  mód  benne,  hogy  minden  földek  elosztas- 
sanak, kinek-kinek  értékéhez  és  érdeméhez  föld  ins- 
pector  Uramék  a  Regestrumokat  revideálván  akinek 
sok  vagyon,  elszakasszanak  belőle  és  alcinek  kevés 
vagyon,  avagy  semmi  nincsen,  annak  is  juttassanak 
(GazdtörtSzemle  IX.6). 

ELSZÁNT:  [arando  tollo ;  wegpflügen].  1581:  Ha 
valahol  a  falu  határában  útakot  szántanak  el,  az  bí- 
ráknak valamely  felöl  panasz  mégyen  felöle,  a  birák 
tartoznak  rá  menni  és  meglátni    (SzékelyOkl.   V.126). 


ELSZÁNTAS:  [das  wegpflügen].  1581 :  Ha  valahol 
a  falu  határában  útakot  szántanak  el, ...  az  ember 
az  elszántásért  megbüntettessék  három  girára  (Szé- 
kelyOkl.  V.  126). 

ELSZEGŐDIK:  [se  locare  ;  sich  verdingeu].  1581: 
Az  elszegődött  szolgát  is  mind  az  urával  együt  az  12 
hütös  bírák  eleibe  hihassák,  ha  valakinek  kárt  tött 
(SzékelyOkl.  V.126).  [Vö.  elszegőd  NySz.] 

ELSZÜNIK :  [cesso,  desisto ;  auf hören,  ablassen, 
abstehen].  1591:  De  azért  el  ne  szűnjél  attól  a  do- 
logtól, hogy  levelet  valamikor  hallasz  ide  jövő  embert, 
hát  mindenkoron  írj  (MA.  NLI.  89). 

ELTAKARÍT  :  aspoi-to,  aveho,  aufero  ;  abführeu, 
wegtragen  NySz.  (1.  jel.).  1719 :  Learatva  lévén  a 
mező,  mindjárt  meg  legyen  a  dézsmálás,  hogy  a  sze- 
gény ember  is  eltakaríthassa  a  mezőről  a  maga  éle- 
tét (GazdtörtSzemle  ni.97). 

ELTENYÉSZIK:  [se  diífundere:  sich  ausbreiten]. 
1728 :  Ennek  előtte  mintegy  három  esztendővel  leány- 
kájának a  melle  vesztés  miatt  kifakadozott,  azután 
egész  testén  eltenyészvén  [t.  i.  a  fakadás],  meghalá- 
lozott  benne  (Reizner:  SzegedTört.  IV.429).  [Vö.  NySz. 
más  jel.] 

ÉLTES:  grandaevus;  bej ahrt,  betagt  NySz.  1602: 
Éltes  Mátyás  (SzékelyOkl.  V.235). 

ELTESTÁL :  [lego  alícui  aliquíd ;  vermachen] . 
1715:  Kit  illet  már  annak  immobilé  bonuma,  melyet 
eltestált  (GazdtörtSzemle  VI. 186).  Azon  földesuraság, 
kinek  territóriumán  vagyon  az  sine  semine  deficiált, 
de  maga  acquisitumát  eltestáló  embernek  jószága, 
semmiképen  nem  bírhatja  s  occupálhatja  annak  jó- 
szágát per  defectum  seminis  (uo.  187).  [Vö.  testál  NySz.] 

ÉLTÉZŐ,  1.  öltöző. 

ELTÖLT:  infundo;  einschenken  NySz.  (3.  jel.). 
1684:  A  frumentáriusok  az  ilyenre  jól  vigyázzanak, 
ha  eddig  eszekben  nem  tudták  venni,  mikor  valamely 
buzaszemlönek  a  rakását  el  akarják  tölteni,  elsőbben 
széljel  tekintsék  és  jól  megvizsgálják  (Gazdtört- 
Szemle 1.248). 

ELTÖREDÉZIK.  -törödözik:  [caiptim  per- 
fringor;  sich  kleinweise  zerbrechen].  1597:  Három  fa 
szekér  zerzamostiü,  kettej  Jo  de  az  harmadik  ell 
thörödözöt  8  (OL.  UC.  101/3). 

ELTÖRIK:  perfringor,  destruor;  zerbrechen,  zer- 
stört  werden  NySz.  1597:  Az  korsó  fogateia  eZ  thöröth 
(OL.  UC.  101/3).  Másik  el  töröt  vass  barona,  kinek 
fogaj  25.  panth  vasaczkaía  12  (uo.).  Feier  Alabastrum 
medencze    korsoiaual  kinek  fogateia  ell  thőrőth  (uo.). 

ELTÖRÖDÖZIK,  1.  eltöredézik 

ÉLTÖZÉ,  1.  öltöző. 

ÉLTÖZŐ,  1.  öltöző. 

ELÜ,  1.  elv. 

ELŰ,  1.  elő. 

ELÜT:  [abschlagen].  1728:  Az  nehéz  uyavala 
elütötte  hétszer  egy  nap  (Reizner:  SzegedTört.  IV.391). 
[Vö.  «Ma  is  így  használatos  Szegeden :  elütötte  a 
nehézség*  Kovács  János  közlése.]  1734  :  Az  lovakat 
megcsapkodván,  felkiáltott  Szabó  István,  mondván 
az  fatensnek,  hogy  lassan  járna,  mert  netalán  fán 
elüttetné  az  rúddal  az  vén  asszonyt  (Reizner :  Szeged- 
Tört.  IV.498).  Az  fatens    midőn   közeledvén    hozzája 


185 


ELV-EL  VISEL 


ELVISZ— EMBÉK 


186 


félt,  hogy  az  kocsi  rúddal  elüttetné  az  kocsit,  mond^ 
az  kocsisnak,  hogy  lassan  járna  (uo.)- 

ELV,  el,  elü:  pars  ulterior;  entfeintere  seite,  jen- 
seitige  gegendNySz.  1282  k. :  Eráewelu  (l.  «ErdéIy»  a.). 
1284 :  Quasdam  possessiones  GepeucZv  et  Felnempti 
uocatas  existentes  in  comitatu  de  Vng  (Múz.,  vö. 
Wenzel  IX.390).  1326 :  Descendit  ad  Ryuulmu  üyáel- 
patak  noniinatum  (Lelesz  Met.  Abaúj  10).  1327  :  Pos- 
sessionem  eorum  Keumseííf  [Vas  m.,  a.  m.  elv  v.  elö? 
vö.  Csánki :  Tört.Földr.  11.768]  (Múz.  Neuhoffer).  1337: 
lungit  quandam  semitam  de  dicta  villa  Jezenew  in 
provinciám  Gépel  ducentem  (SztárayOkl.  1.146). 
1337/1414  :  lungit  quandam  semitam  de  uilla  Jezenew 
in  prouinciam  Gépel  ducentem  (OL.  D.  3089).  1342  : 
Possessionis  KeuruseZi;  [a.  m.  elv  v.  elö '?  vö.  Csánki : 
TörtFöldr.  11.768]  vocate  in  Comitatu  castriferrei  (Múz.). 
1343 :  IiLxta  portum  seu  litus  LatrochacZhaua  [a.  m. 
elv?]  nomine  vbi  fluvius  Vngh  tenditur  in  fluuium  Lat- 
rocha  (Lelesz  Met.  Zemplén  18).  1387:  In  districtu  de 
Giepel  (ZichyOkm.  IV.336).  1413  :  In  districtu  Gépel 
(SztárayOkl.  11.125).  1473  :  In  loco  AkatoreZíte  vocato 
(Múz.  Kisfaludy).  [Vö.  «Zemplén  s  Ung  vármegye  felső 
vidékén,  körülbelöl,  azon  vonalban,  meljiiek  mentén 
a  ma  is  virágzó  Őrmező  (tót  nevén  Sztraszke  —  őr- 
hely) községet  találjuk,  hajdan  egy  határvédő  mes- 
gye,  földből  hányt  gyepű  vonult  keresztül.  Az  ezen 
túl  fekvő  erdős  tartomány  neve  volt  magyarul:  Gyepii- 
elve  (terra  ultra  indagines)»  Nagy  Gyala,  jegyezte  az 
1337-i  adathoz,  1.  SztárayOkl.  1.146.]  [Vö.  elvő,  elvől ; 
Erdély.] 

ELVÁLASZT:  1)  eUgo;  erwjlhlen NySz.  (2.  jel.). 
1581 :  Az  ő  nga  végzésinek  mindenben  engedelmesek 
lévén,  az  12  hütös  hirákot  elválasztván  az  mütüalma,íi 
vetésünknek  oltalmazására  [stb.]  (SzékelyOkl.  V.124). 
II  2)  [auferre  uberibus  fetum;  entwöhnen  (ein  kind)]. 
1614  :  3  Április  megjött  az  ur.  5.  Elválasztatott  fiunk 
(AL\.  NLI.  62).  [Vö.  NySz.  szólások  a.] 

ELVÁLOGAT:  secerno;  ausscheidenNySz.  1629: 
Az  borfizetés  ugy  vagyon,  hogy  egjTiehány  izben 
ehálogatják  az  hordós  bort  és  azután  csak  a  hit- 
vánat  adják  az  Ecclésiának  (CanonVisit.  155). 

ELVAN  :  abstineo,  careo  ;  sich  einer  sache  ent- 
halten  NySz.  («el-lenni»  a.)  [etwas  entbehren  können]. 
1597 :  Magok  kévánák  mi  tőlünk  és  .  .  .  így  deliberál- 
tunk  köztök,  hogy  cllegyenek  egymás  határa  nélkül 
.SzékelyOkl.  V.161).  [Vö.  CzF.] 

ELVEGY,  -ÉS,  1.  elegy,  -és. 

ELVÉL,  1.  elvőL 

ELVESZ:  adimo,  tollo,  subtraho,  aufero  [stb.]í 
benehmen,  hinwegnehmen  NySz.  (1.  jel ).  1550 :  Vének 
el  hazamat  es  vgh  bechewlek  megh  (OL.  Kolozsm.  50). 
1615:  Mostaha  leányomat  Mariam  Jáifás  Mihálnétul 
elvövén,  4.  [értsd:  ápr.  4]  hajón  mentünk  Gyön-e  (MA. 
NLI.  69).  1728:  Kökénynével  az  fatens  Farkas  Má- 
tyásnak az  fiát,  hogy  el  nem  vette  KökénjTié  leányát, 
az  erejét  elvették  és  összecsigázták  (Reizner:  Szeged- 
Tört.  IV.412).  [«Erejét  elvenni,  a  rontás  egy  neme, 
gyakran  szerepel  a  boszorkánj-perek  kuruzslásainál». 
Kovács  János  közlése.] 

ELVETEMEDIK:  [auf  etwas  verfallen,  sich  er- 
kühnen].  1751:  Ez  az  asszony  annyira  ment,  hogy  a 
lopásra  is  elvetemedett  (DebrJk.).  [Vö.  elvetemedett  NySz.| 

ELVISEL:  usu  detero;  abnützen  NySz.  (3.  jel.) 
1683 :  Egy  hitvanos  asztal  láb  asztal  nélkül,  egy 
igen  el  viselt  reghi  Skarlát  szőnyeggel  be  fedve  (01.. 
UC.  3/32). 


ELVISZ:  abduco,  deduco,  aveho,  aufero  [stb.]: 
hinwegführen,  hinwegtragen  NySz.  (1.  jel.).  1481: 
In  silencio  noctis  molendinatorem  nostrum  Gaspar 
cuni  omnibus  bonis  nostris  frugibus  et  aliis  editiciis 
cirea  molendinum  pertinenciis  wlgo  felractach  es 
eluitech  ad  possessionem  dominorum  de  Homona  (OL. 
D.  26018).  1756:  Tatár  vigye  el  a  hermecz  szijon! 
[káromkodás]  (DebrJk.,  1.  NyK.  XXVI.  340  . 

ELVO :  ulterior:  túlsó,  túl  eső,  túl  való;  jenseits 
befindlich  NySz.  1420:  Quam  quidem  vineam  ipse  ma- 
gister  Johannes  Hoáuilagelfeiv  [így,  a.  m.  elvő  ?]  vocari 
di.xisset  (OL.  D.  10923).  1520:  Quattuor  disiunctim 
abinuicem  in  loco  Kewhydelweic  (Múz.  Kisfaludy).  In 
loco  Agelwew  iterum  vnum  (uo.). 

ELVOL,  elvéi:  de  trans,  trans;  von  jenseits,  jen- 
seits NySz.  1412:  Médium  Juger  in  Uomovowelucl 
et  similiter  médium  in  terra  Heteskwrtwel  circa  Bozyas 
(Múz.).  Vnuni  in  Elewelgeluel  penes  viam  per  quam 
itur  in  villám  Pyspyky  (uo.).  1458:  Prata  et  fenilia 
ipsius  exponentis  vlti-a  valem  [így]  akathaielwel  et 
alia  (Múz.  Kisfalud}).  1484:  Item"  in  JanoshydaeZweZ 
tria  jugera  (OL.  D.  36320). 

ÉLYŐ.  1.  ölyv. 

ÉLYŰ,  1.  ölyv. 

ELZÁLOGOSÍT  :  oppignero  ;  verpfanden,  zu 
pfand  gebén,  versetzen  NySz.  1569 :  El  ne  zálogosít- 
hassa [a  földeket  stb.]  senkinek  az  alperes  híre  nélkül, 
hanem  először  megkénálja  az  alperest,  vagy  marad- 
váit  és  ha  az  nem  akarná  megtartani,  úgy  zálogosít- 
hassa el  (SzékelyOkl.  V.88). 

ÉLZSÉBET,  1.  Erzsébet. 

EMBER,  embör:  homo:  mensch  NySz.  (1.  jel.). 
1251/1271:  Jóember  (1.  «jámbor»  a.).  1326/1335  :  Vsque 
metas  Emburhaloíou  [«az  oki.  másik  példányában : 
Ember\ialatou»  Szám.  jegyz.]  dictas  (OL.  D.  2515,  1. 
AnjouOkm.  11.248).  1461:  Gallo  ^'Mi&erellew  (uo.  15648). 
1482:  Stephani  Ember  {Körmend  11/2,  Komjáthi  104). 
[Szárm  :  1237  :  Ladizlaus  filius  Embvrd  (Veszpr.  G, 
Gyepolt).]  [Vö.  asszonyerabér-rulia,  fő-,  hajtó-, 
jobbágy-,  lófó'-,  némés-,  nyilas-,  orvos-,  ó'rlős-, 
szégény-embér.] 

ember-arc,  -orca :  [vultus  humánus ;  menschen- 
gesicht].  1635  :  Egy  összejáró  kupától,  a  kiben  cifra 
ember  orcákkal  megékesíttetett  avagy  virágos  kívül- 
belül  (GazdtörtSzemle  VIII.474). 

ember- fej,  -fő  :  caput  hominis ;  menschenhaupt 
NySz.  («ember-fő»  a.).  1516  :  Egh  Arán  gywrew  kyben 
egh  emberfeii;  vagion  (OL.  D.  26367,  1.  Zolnai :  Nyelv- 
eml.  204). 

ember-kép  :  figura  hominis  ;  menschlicbe  gestalt 
NySz.  1799 :  Egy^  közepin  gombos,  talpas,  ezüst, 
emberképpel  elegyes,  virágokban  foglalt  aranyos  pohár 
(CanonVisit.  213). 

em.bér-ölés,  -élés :  homicidium ;  totschlag,  moid 
NySz.  1323/1330  :  Venit  ad  quendam  locum  ^Embiir- 
ules  [olv.  embör-ölés  v.  -ülés  ?(  vocatum  (Körmend 
Sebesiana  2/8).  1564  :  De  ha  vagy  emberelés  véggöl, 
vagy  etetés  véggől  .  .  .  avagy  egyéb  szernyő  bin 
véggől  .  .  .  abbúl  az  megbékítésnek  helye  ne  legyen 
(GazdtörtSzemle  1.69). 


embér-ölő  ?  -öllő "?  -iilő  ? 
1461:    Gallo    Emberelleu-   [a 

ir.(;48). 


honiícida ;  mördcr  NySz. 
m.  emberölő?]   (OL.  D. 


187 


EMBOR— EMLŐ 


EMRE— ENGED 


188 


ember-szám :  [numerus  hominum  :  zahl  der  men- 
schenl.  1544 :  Az  ember  szám  teszen  három  ember 
heyan  három  szazat  (OL.  Nád.  42). 

EMBÖR,  1.  ember. 

ÉMBRE,  1.  Imre. 

EME  :  1)  porca ;  sau  NySz.  [mutterschwein].  1391 : 
Rufiis  isti  artan.  Alius  artan  Albe  coloris  emee  Vnum 
porcum  bama.  Zur  porcos  Rufus  emee  Isti  emee  (Lelesz 
Aeta  20  10;.  1587:  Keth  arthan.  Eg  eme  (OL.  UC. 
12/42).  II  2)  femeUa.  animál  femineum :  weibchen  NySz. 
1564 :  Emeh  hvd  Eme  t\'k  [vö.  Erdösinél,  1.  Ki-.]  (OL. 
Nád.  49). 

eme-disznó :  scrofa,  porca :  sau  NvSz.  [mutter- 
schwein]. 1548 :  Eme  dyzno  (OL.  UC.  '99/7).  1549  : 
Ewregh  eme  dyznok  (OL.  Nád.  49). 

ÉMÉG,  1.  ing. 

EMEL  :  levő  :  heben  NySz.  (1.  jel.).  1550  :  Egh 
bor  emelew  tekerwent  (OL.  Kolozsm.  50).  1597  :  Kw 
emeleo  vas  dorung  (OL.  UC.  101/3).  1609:  Mind  az 
keresztyénségnek  öregbülésére  és  hasznára  s  mind 
penig  neminémö  barátinknak  és  szomszédinknak,  kik 
ottan-ottan  szarvat  emelni  szoktak,  hátrább  állására 
és  rész  szerént  való  félelmére  lenne  az  Kegyelmed 
haza  jövése  és  földünkben  való  lakása  (MA.  NLI. 
318).  [Vö.  NySz.  szai-v,  szólások  a.] 

EMELCSŐ  :  pons  qui  descendit  ad  murum ;  fall- 
brücke.  schlagbruck  [schlagbrücke]  NySz. ;  [cataracta, 
porta  pendula  :  fallgatter,  fallthor  ?].  1518  :  Pro  por- 
tis  :  evielchew  :  In  parkan  exhistentibus  dedi  ferra  (OL. 
D.  26188).  1519  :  Ad  ambas  portás  wlgo  emelchew 
(uo.  26198).  [Vö.  kapu-emelosó'.] 

emelcsó'-ajtó  :  [janua  pensilis  in  solo  descensum 
praebens  ad  ea,  quae  infra  sünt ;  fallthiirj.  1597 :  Az 
emelezeo  aiton  ketth  feleol  vass  sorok  es  karikák 
(OL.  UC.  101/3). 

EMELCSÖS  :  mit  einer  fallbrücke  versében  NySz. 
1638  :  Emclczws  fel  vonó  kapu  (OL.  UC.  2/34). 

EMELKEDIK  :  levor,  elevor,  erigor ;  sich  heben, 
sich  aufrichten  NySz.  [hervorschwellen?].  1516:  Egh 
keek  aranyas  barson  [suba],  emelkedeth  hewlgyel  be- 
leth  (OL.  D.  26367).  [Vö.  Zolnai :  Nyemlemlékeink  208.] 

EMÉSZT,  vö.  mégemészt. 

EMIK,  1.  csécs-ém.ő. 

EMINGES :  [ad  muriam,  serum  conservandum ; 
für  salzwasser,  für  molken].  1608  :  Egj^  emynges  kaad 
(OL.  UC.  37;56). 

EMLÉ,  1.  fék-emlő. 

EMLÉKEZET,  emléközet :  1)  memória  ;  eriune- 
rung,  gediichtnis  NySz.  (1.  jel.).  1615 :  Szombatba 
[mentünk]  az  bódog  emlékezető  Asztalos  házához. 
Patai  Jánoshoz  (JL\.  NLI.  69)  1700:  Néhai  méltó- 
ságos, nagyemlékezetü  Báthory  Sófia  fejedelemasszony 
ö  nagysága  özvegységében  (GazdtörtSzemle  Vn.405). 
A  boldog  emlékezetű  néhai  Rákóczy  Ferencz,  méltó- 
ságos fejedelem,  kegyelmes  urunk  ö  nagysága  is 
[stb.]  (uo.).  II  2)  mentio :  erwahnung  NySz.  (2.  jel.). 
1610  :  Ennek  lakosinak  István  urammal  egyetemben 
tettem  Kegyelmed  felöl  böcsületes  emiéközetet  (MA. 
NLI.  347). 

EMLÉKÖZET,  1.  emlékezet. 
EMLŐ,  vö.  fék-emlő. 


EMRE,  -H,  1.  Imre. 

EMSE  ?  :  sus,  scrofa  ;  sau  NySz.  1211 :  Hü  sünt 
pistores  Sentus  Nuhu  Zekeu  ws  emse  [a.  m.  emse  ?] 
chidur  mog  borid  (Pannh.  Tih.  15).  1463:  Decem  in 
loco  í^»ísesereye  [olv.  emse  cseréje  ?|  (Könnend  Acta 
II/3,  Felsőőr  2).  [Vö.  MTsz.] 

ENDERE,  1.  Endre. 

ENDÖS?:  1211:  Hü  simt  ioubagiones  Endus 
Kelemen  Zorida  Syca  (Pannh.  Tih.  1/5).  Chamma 
Zegen  Cem  Chom  Hunche  Bunche  Endus  Moguia 
(uo.).  In  uiUa  Zeuleus  ultra  Bókon  Joubagiones  sünt 
Pagan  Tuet  Sicula  Syke  Endus  (uo.).  In  uilla  poposca 
isti  sünt  serui  Mauogy  Ws  Serdeh  Zemeh  Endus 
Nemegeh  (uo.).  Hü  sünt  coci  Megzeg  Endus  Feleh 
Buhtus  Sata  (uo.).  1222 :  Trés  mansiones  Balam 
Chamam  et  Endus  (Veszpr.  12,  Nagypécsöl).  1240  k. : 
Quorum  nomina  sünt  hec  Cheme  Apát  Mortun  Redemit 
de  filio  Endus  Champam  et  fratrem  eius  (Pannh.  61/8). 
1397  :  Terram  seu  locum  mansionis  Endusylese  nun- 
cupatam  [így "?]  (Körmend,  Heim  398). 

ENDRE,  Endere  :  Andreas  PPB.  1211 :  In  uiUa 
Gamas  hü  sünt  ioubagiones  Endereh  [a.  m.  .Endre  ?] 
Euruh  Bugus  Guze  (Pannh.  Tih.  1/5).  1225  :  Quorum 
nomina  simt  hec  .  .  .  Aruud  cum  nepote.  Endre  cum 
fratre  suo  Andrea  (Pannh.  l/F).  1240  k. :  In  eodem 
predio  hec  sünt  nomina  wduomicorum  Scemdi  Endre 
Bed  (uo.  61  8).  Hec  sünt  nomina  Jobagionum  eque- 
strium  Bekes  Endere  Sumug  P^Ticust  (uo.).  1245 : 
Endrém  lilium  Scentus  (OL.  D.  289).  1246:  Endre  fiUus 
Barlabe  Körmend,  Stat  ant.  major.  29.3).  1274/1338: 
Piscinam  íilionim  Dyonisii  filii  Andree  Endretíioa. 
vocitatam  (OL.  D.  882).  1327 :  Ad  facies  posses- 
sionum  Stephani  Endre  et  Andree  filiorum  Endere 
Olpugh  Felpugh  et  Vjaierges  vocatarum  (AnjouOkm. 
11.294).  1330  :  Ecclesie  ScenthEndre  vocate  (Veszpr. 
108,  Thagyon  1  .  [HeljTi.  szárm. :  1229  :  Itera  in 
Endréd  [habeí  terram]  ad  dimidium  aratrum  (Pannh. 
Lib.  Rub.  24—34.  1.  20.  sz.).  1233 :  Sacerdotum  de 
Samard  de  Gan  de  Endréd  de  Kevrushig  de  Kerali 
(Pannh.  29/1).  1235 :  ViUa  Endréd  (Veszpr.  6,  Gye- 
polt). 1240  k. :  In  \\\\?i  Endréd  (Pannh.  61/8).  1295  : 
In  villis  Endréd  Zamard  Keunisheg  (Veszpr.  106, 
Csat  2).  1317 :  In  territorio  ville  OXendred  (Veszpr.  4, 
Endréd).  1394  :  In  possessione  Olaoendred  vocata  (uo.). 
1422  :  Endréd  aüo  nomine  Zenthmarton  (Veszpr.  10, 
Leés).]  [Vö.  András.] 

ÉNEKES,  énekös :  musicus,  cantor,  cantans ; 
síinger  NySz.  (2.  jel.).  1277/1344:  Laurencii  Enekus 
nuncupati  (ZalaOkl.  1.85).  1297/1344:  Magistrí  Lau- 
rencii Enekus  nuncupati  (Veszpr.  16,  Vespr.  Oppid.). 
1426 :  Stephanus  Énekes  (Múz.  Kende).  1429  :  Petro 
Énekes  (Lelesz  Acta  48/75).  1454 :  Blasium  Énekes 
(OL.  D.  14896).  1475  :  Nicolao  Énekes  (uo.  17660). 
1481:  Vincentü  Énekes  (uo.  18462).  1516:  Lucas 
Énekes  (Lelesz  Acta  122/8).  151Ö  :  Johanne  Énekes 
(Veszpr.  Regn.  P/228). 

ÉNEKLÉS,  ínekélés :  modulatio,  modulatus, 
cantus ;  das  singen  NySz.  1712  k. :  Szajkót,  rigót, 
seregélji:,  pacsértát,  havasi  pintyet,  és  egyebeket 
inekelésre,  csacsogásra,  szóllásra  tanítani  (Gazdtört- 
Szemle Vn.417). 

ÉNEKÖS,  1.  énekes. 

ÉNG,  1.  ing. 

ENGED :  cedo,  concedo,  consentío,  permitto : 
nachgeben,  erlauben,  zulassen  NySz.  (2.  jel.).  1450 : 
Ilvvnyadv  János  gubernátor  eniiette  hogy  az  zigetveken 
kamara  ■  haznat    iie    végiének' lOL.  D."  14324).    Í588  : 


1 


189 


ENGEDETNÉM— ÉPÉT 


EPIT— ER 


190 


Az    tylalmas    ordewket  ne  engeggek   wagni  (OL.    UC. 
64/35). 

ENGEDELEM :  permissus,  concessus,  conces- 
sum;  erlaubnis,  nachlass  NySz.  (2.  jel.).  1462?:  Ez 
leuel  kamarahaznarol  ualo  Mathyas  keral  engedelme 
(OL.  D.  15691,  az  1462-i  oki.  hátlapján). 

ÉNNENSŐ,  1.  innenső. 

ENNYÉ,  1.  ennyi. 

ENNYI,  ennyé:  tot,  tantus;  so  viel,  so  gross 
NySz.  1526:  Ez  testamentom  Lewel  keolt  mohacz 
meseyen  .  .  .  mykor  Imának  cnnye  eztendewben  ezer 
eot  saz  huzon  hat  (OL.  D.  24323,  1.  Zolnai:  Nyelv- 
eml.  258). 

ENÖ  ?  ÉNŐ  ? :  1226  k. :  üebent  faeere  communem 
araturam  que  dicitur  Eneu  de  unoqiioque  mense  decem 
iugera  (Pannh.  28/E,  1.  Wenzel  VI.438).  [«1233-iki 
átiratban  (uo.  28/F) :  quod  dicitur  Eneuy>  Szám.  jegyz.] 
1240 :  Araturam  communem  que  uulgariter  Eneu 
dicitur  omnino  faeere  non  dcbent  (Pannh.  28/D,  1. 
Wenzel  Vn.97).  [Vö.  NySz.  és  «Magyar  Törvénytár. 
1000—1526.  évi  törvényczikkek»  77.  1.  Nagy  Gyula 
jegyzete.] 

ÉNT,  1.  gomb-öntő. 

ÉNTÉZ,  1.  intéz. 

ENYÉSZET,  vö.  nap-enyészet. 

ENYESZT:  abscondo,  recondo;  verbergen.bergen, 
verwahren  NySz.  1342:  Duos  boues  ipsius  dominici 
subtraxissent  et  ipse  Nicolaus  occultasset  seu  wlga- 
riter  eneztette  (ZichyOkm.  11.18). 

ENYVEZ,  vö.  megenyvez. 

ENYVEZÉS :  glutinamentum,  gummitio,  gluti- 
natio  NySz.;  [das  leimen].  1635:  A  mi  pedig  az 
eltörött  nyereg  megcsinálását  illeti,  ha  mindenik  eny- 
vezésböl  kimozdul  vagy  kitörik  úgy  hogy  ugyanazon 
darabokat  megenyvezhetni,  tehát  mindenik  helyen 
való  enyvezésért  a  menyit  rajta  teszen  20  d.  (Gazdtört- 
Szemle  VIII.478). 

EP,  épp:  integer,  incolumis,  intaminatus,  indeli- 
batus,  sincerus;  ganz,  voUstándig,  imversehrt,  feh- 
lerlos  NySz.  1630 — 48:  Hogy  az  ló  épj)  s  ne  béna 
legyen  (GazdtörtSzemle  L288).  1638:  Egy  lugaskert 
minden  keppen  lugas  faival  ep  (OL.  UC.  2/34).  [Vö. 
épen.] 

EPED :  marceo,  marcesco,  exaresco,  contabesco  ; 
sich  verzehren,  schmachten  iíySz.  1601:  És  semmi 
emberséggel  nem  is  lehetek,  mert  már  az  dominus 
Martinius  elhitta  vala,  hogy  én  hivám  epedve  (MA 
NLL  125). 

ÉPEN,  éppen:  integre,  inviolate,  incorrupte ; 
ganz,  unversehrt,  fehrlerfrei  NySz.  (1.  jel.).  1556:  Az 
ayto  megeth  walo  wak  ablakban  az  zent  Gergely 
feye  éppen  vagion  (OL.  Nád.  48). 

EPER,  eperj:  fragum;  erdbeere  NySz.  1544: 
Uettem  eperyet  (OL.  Nád.  42).  Uöttem  eperiet  (uo.  40). 

epér-fa:  sycaminum,  [morus] ;  maulbeerbaum  NySz. 
1416:  luxta  arborem  Eperfa  nuncupatam  (Lelesz  Acta 
36/76). 

EPÉRJ,  -ÉS,  1.  eper,  epres. 

ÉPÉT,  -ÉS,  1.  épít,  -ós. 


EPIT,  épét:  planto;  anbauen  NySz.  (3.  jel.).  1564: 
Vagyon  is  meg  az  sztenicsnyaki  várához  ö  nagysá- 
gának öt  szőleje,  hatodik  az  újszölö,  kit  mostan 
épitnek  (GazdtörtSzemle  1.73).  1613/1696  :  Az  mi 
eleink  szokták  és  rendelték  volt  azt,  hogy  valamely 
ember  szölöt  é2nt,  annis  12  dézmát  ne  adjon  belőle 
(uo.  vn.409-410).  [Vö.  megépít] 

ÉPÍTÉS,  épétés :  1)  consolidatio,  refectio ;  star- 
kung,  herstellung  NySz.  1616 :  Ez  [a  schacht]  fél 
szerint  vagyon,  egynehány  helyen  fódozást  és  épétést 
kéván  (GazdtörtSzemle  VI.  124).  ||  2)  aedificatio,  ex- 
structio ;  das  bauen  NySz.  1564 :  Az  aratásbúi,  szi- 
rettöl,  szénatakarásbúi,  Ykvépitése  munkájátúl  meg- 
válva, mind  egyéb  szolgálattúl  .  .  .  szabadok  legyenek 
(uo.  I.7U).  II  3)  cultura;  das  bauen,  anbauen  NySz. 
1613/1696  :  Szőlőnek  újonnan  való  építésérül  és  annak 
szabadságárúi  (uo.  VII.409). 

ÉPP,  -EN,  -ŰL,  1,  ép,  -en,  -űL 

EPRES,  eperjés :  fragis  abundans  NySz. ;  [reich 
an  erdbeeren].  1252  :  Deinde  uadit  ad  Epyriestn  (OL. 
D.  369).  1418  :  Ad  quendam  collem  wlgo  Eperijes- 
halm  dictum  (uo.  1065U).  Ad  quendam  collem  wlgo 
EperyeshsXm  dictum  (Lelesz  Acta  38/76).  1459  :  Pre- 
fatorum  Camporum  Eperyes  Mezew  et  Keczkeshegh 
vocatarum  (uo.  70/6).  1482 :  Terras  arabiles  Eperyes 
Sampoczonya  Nadhweyzege  Karnakadarchhath  et  Ke- 
lesparazthya  vocatas  (Múz.). 

ÉPÜL,  éppűl  :  confirmor,  restituor  in  integrum ; 
gestarkt  werden,  wieder  hergestellt  werden,  recon- 
valescent  sein  NySz.  (1.  jel.).  1608  :  Az  szegénség, 
ki  az  sok  török,  tatár,  cserkesz  és  hajdú  miatt  el- 
pusztult volt,  naprul-napra  igen  éppül  (MA.  NLI.  254). 
1609  :  Akkor  bizony  sok  nyomorúságot,  kárt,  vesze- 
delmet szenvedtek  szegények  mind  varasul,  de  imár 
Isten  után  naprul  napra  igen  épülnek  (uo.  323).  [Vö. 
föl-,  megépül.] 

ÉPÜLÉS:  aedificatio;  das  bauen  NySz.  (2.  jel.). 
1587  :  Az  épülésért  m^g  kQth  eztendeigh  tarth  zabad- 
saga  (OL.  UC.  12/42). 

ÉPÜLET:  structura,  aedificatio  ;  das  bauen  NySz. 
(2.  jel.).  1638  :  Épületre  való  rokokeö  [olv.  rakó  kő] 
(OL.  UC.  2/34). 

ÉPÜLETLEN:  [infectus,  imperfectus;  unfertig]. 
1597  :  Nap  enezetröl  való  fel  szel  nemmen  az  Bastia 
epibletlen,  Tengerj  niulak  benne  (OL.  UC.  101/3). 

L  ÉR:  1)  fluentum;  bach  NySz.  (2.  jel.).  1055: 
Adhuc  autem  est  locus  mortis  dictus  cuius  incipit 
terminus  a  sar  feu  eri  iturea  (Pannh.  Tih.  1/1).  1095: 
Est  una  piscina  que  uulgo  dicitur  tener  here  (Pannh. 
15/0o,  vö.  NyK.  XXV.134).  1109:  Uadit  ad  orientem 
ad  metam  terream  que  v/lgariter  E'rhat  uocatur  (OL. 
D.  11).  1200  k. :  Descenderunt  iuxta  quendam  fiuuium 
nomine  Humusouer  (Anon.  28).  1211 :  Et  iuxta  eundem 
foc  tendit  ad  meredionalem  plagam  usque  ad  Cucen 
Hereh  [a.  m.  er-e"?]  (Pannh.  Tih.  1/5).  Inde  transit 
stagnum  quod  uocatur  Fekethcre/t  [olv.  fekete-ere?] 
in  quo  est  locus  qui  uocatur  Kereczeg  (uo.).  Tendit 
ad  locum  qui  uocatur  Ludos  Here  (uo.,  vö.  NyK.  XXV. 
134  és  1.  itt  az  1388-i  adatot).  1223  :  Iuxta  Fized/ícri 
[vö.  az  1236-i  adattal]  uadit  ad  lacum  qui  uocatur  Fi- 
zed  (Pannh.  1/Z).  Uadit  ad  Kutsa/ícri  [Kucsa-?]  (uo.). 
1224/1389 :  Radicem  aluei  qui  Homus/íe/-  dicitur  (Mon- 
Strig  1.247).  1236:  Fized/ím-,  hn.  (Pannh.  2/B).  1240: 
Super  fiuuio  Cetuu  quod  uulgo  Er  dicitur  (Körmend, 
Korlátkö-Appon.  17/802).  1240  k. :  Aquam  Mylcr  (Pannh. 
61/8).  1245 :  Per  eundem  Er  uadit  ad  metas  (uo. 
64/A).  1249/1291 :  Peruenit  ad  unum  qui  dicitur  Er 
(OL.  D.  1244).  1256  :  [VillaeJ  Paradanmonustura  et  in 


191 


ER 


ER 


192 


campo  uersiis  Zarazer  Zenthmargita  et  Kuzteluk 
uocate  (EídMúzLt.,  1.  Wenzel  VII.429).  1257  :  Uenit 
ad  maiorem  aqiiam  que  dicitur  Myler  (OL.  D.  456). 
1261 :  Cuiusdam  alueoli  qui  er  uocatur  (MonStrig-.  1.461). 
1264:  Ubi  de  fiimio  Nytra  exit  Fukher  (uo.  514). 
Exit  de  aqua  turmas  quedam  fossa  quo  Hudns/ier 
uocatur  (uo.)  Deciinat  ad  unam  aquam  que  Gormou/ier 
uocatur  (uo.  515).  1266 :  Transit  meatum  cuiusdam 
riuuli  qui  dicitur  er  (Veszpr.  6,  Gelemér).  Pratuin 
ecclesie  situm  in  loco  qui  vocatur  iuxta  ydioraa  térre 
Mykrtu  [a.  m.  mély-ér-tö  ?]  (Pannh.  12/K).  1269: 
Laciim  folukuzíT  [olv.  falu-köz-ér?]  uocatum  (Hazai- 
Okm.  VII.118).  1270  :  In  quodam  íiiiuiolo  qui  uulga- 
riter  Er  uocatur  (MonStrig.  1.573).  1275  :  Ad  locuni 
Heuser  dictum  (OL.  D.  921).  1291 :  Ad  quendain 
meatum  fluuii  K.uues/ií?er  dictum  (uo.  1332).  1298/1374  : 
Cadit  ad  fluuium  Canaer  [a.  m.  ér?]  (uo.  1508).  1307  : 
Li  possessione  eonim  hereditaria  Neguenzil  vocata 
iuxta  Er  prope  Dyozeg  existenti  (Múz.  Nagy  Imre) 
1309  :  Ad  uallem  unam  Keurescer  nuncupatara  (Múz. 
Jankowicli).  1319/1342  :  Quendam  meatum  aque  wlgo 
NyakasíT  uocatum  (OL.  D.  3206).  1323  :  Tendit  versus 
Tekerege/-  (uo.  2158).  Cadit  in  fluuium  similiter  Eer 
vocatum  (uo.  2202).  1325/1332 :  Piscinis  quarum  nomina 
sünt  hec  Orozdere  [vö.  a  köv.  adattal]  Kyraltoa  et 
Zulcha  [Zultha?]  (uo.  2331),  1333  :  Pisscina  Reketha.  et 
Oruzd,  Oruzdere.  KjTalthoa  (ZicliyOkm.  1.412).  1334: 
Meatum  fliivy  vulgo'  Eer  vocatum  (KárolyiOkl.  L  88). 
1335:  Ad  aquam  Gestere  appellatam  (OL.  tÜ.  45/20).  lu 
quoddam  stagnura  Fizezcr  vocatum  (SztárayOkl.  L96). 
1336 :  Cadit  in  quendam  meatum  aque  quandoque 
fluentem,  Geznosfr  vocatum  (uo.  115).  1338:  Trans- 
it Gekenes/ieer  dictum  (OL.  D.  31086).  1338/1411: 
Egreditur  circa  Bodachere  et  transeundo  Geke- 
nustow  eundo  per  pratum  Zarrazer  siiper  arbores 
herep  peruenit  iterato  ad  Tjniam  (Múz.).  1339  :  Cadit 
in  alueum  Fyzeser  uocatum  "(Lelesz  Met.  Szatmár  30). 
Ad  locum^  qui  Nosaheri  [a.  m.  ere  ?]  vocatur  (Veszpr. 
2,  Sárberény).  In  quendam  meatum  aque  wig-o  Nya- 
kaser vocatum  (OL.  D  3223,  1.  AnjouOkm.  "III.544). 
1341 :  Alueum  vulgo  Er  vocatum  (ZichyOkm.  1.625). 
1342  :  Stephanus  filius  Andree  de  Fyze'ser  (Sztáray- 
Okl. 1.166).  1345:  Quendam  alueum  wlgo  kuzeper 
dictum  (OL.  D.  3789).  1346 :  In  fossato  perueniret  ad 
locum  heuser  dictum  (uo.  3838).  1347:  Quendam 
riuulum  Bozzyaser  vocatum  (uo.  3920).  Usque  quandam 
aquam  eer  nuncupatam  (Múz.).  1349  :  Quidam  Riuulus 
wlgo  Hatarer  vocatus  (uo.  30114).  Venam  aquosam 
wlgariter  cr  dictam  (ZichyOkm.  II  400).  1355  :  Quatuor 
piscinarum  Kathaere  Weressed  Huzywtow  et  Chvchow 
vocatarum  (Lelesz  Met.  Szabolcs  29).  13551361:  Caderet 
ad  predictum  Eer  (OL.  D.  4443).  1355/1363  :  Veniret 
ad  quandam  aquam  Er  dictam  (uo.).  1356  :  Riuulum 
Saliceum  fyzcs  Eyr  uocatum  (ZichyOkm.  III.  33). 
1357/1432 :  Descendentes  ad  quoddam  Eer  (Múz. 
Kende).  1358  :  Ad  vaum  patak  quod  wlgo  vocatur  Er 
(ZichyOkm.  III.llO).  Possessionibus  Nogeer  Gyozegh 
(Forrás  ?).  1358/1364  :  Super  fluuium  Wngh  in  loco 
Fyzeser  vocato  (OL.  D.  31286).  1363  :  Ad  quosdam 
fluuios  Galnaseer  et  Olsosugatag  nominatos  (Múz.). 
1364  :  Vnum  Er  Sarnyapathaka'  dictum  (ZichyOkm. 
111.264).  1370  :  Ad  partém  Septemtrionalem  ad  Sebesrr 
vocatam  (OL.  TÜ.  26/47).  1372:  Ad  riuulum  Monyo- 
rouser  vocatum  (OL.  D.  28749),  1372/1377  :  Ad  vnum 
Holther  dictum  (uo.  6027).  Ad  locum  Piskaruser 
vocatum  (uo.).  Ad  vnum  Er  Rakatyas  nominatum  (uo.). 
Ad  aliud  Er  Tekereser  nomiuatimi  (uo.).  1379  :  Vbi 
exit  vnum  Er  Sassas  vocatum  (Lelesz  Met.  Ugocsa  25). 
1381 :  Cadit  in  vnum  Er  Kapus  vocatum  (Múz.).  1382: 
In  rippa  fluuii  Thekerewer  (OL.  D.  30725).  1383:  Tn 
terra  Mezeueremegc  [olv.  mezö-ero-mege  ?]  vocata 
(Múz.).  1386 :  Piscinas  Bwdwser  Swlywmuspalya  Kys- 
swlywmus  (OL.  D.  7182).  1388:  In  loco  Lwdaser 
vocato  (uo.  7371).  1393/1446 :  Usque  ad  quoddam  Er 


wlgo  Nager  dicto  [«igy»  Szara,  jegyz.j  (uo.  7914). 
Quoddam  alueolum  wlgo  fyer  [a.  m.  fű-ér?]  vocatum 
(uo.).  1394/1446 :  A  quodam  riuulo  wlgo  lencheser 
dicto  (uo.).  Usque  quoddam  er  wlgo  Zortuser  dicto 
(uo.).  Circa  riuulum  horgaser  vocatum  (uo.).  1400 : 
Quadam  véna  seu  meatus  aque  Myler  nominatus 
(Pannh.  1/1).  Ad  vnum  paruum  fluuium  Er  wlgo  no- 
minatum (Akad.  6).  Aquam  que  vocatur  £'rgyolch  (OL. 
D.  8551).  Quandam  aquam  íJrgyolchya  vocatam  (uo.). 
1401 :  Piscinis  Karazos  Sebeser  Kazmerfok  appellatis 
(Múz.).  1408:  Piscinas  Saaseer  Keueskothya  Melhor- 
gonya  (uo.).  1413 :  Per  fluuium  Saroser  tendendo 
(Múz.  Justh).  1417 :  Relicto  ipso  alueo  Horgaser 
(OL.  D.  10570).  1422:  In  aquam  Beleér  (Veszpr. 
108,  Tapolca  4).  1423 :  Penes  quendam  meatum  aque 
hathareer  nuncupatum  (Lelesz  Met.  Ung  1).  1424  :  Ri- 
uulum Sebeseer  vocatum  (OL.  D.  11611).  Procedendo 
per  quandam  venam  SerefelBre  vocatam  (Múz.  Ibrányi). 
1427  :  Pratum  sew  lacum  wlgariter  Bydeser  vocatum 
(Lelesz  Met.  Szabolcs  1).  1428  :  Ad  locum  qui  dicitur 
heelewcheersarkalath  [a.  ni.  ér?  vö. :  «penes  eandem 
heelewch»  uo.]  (OL.  D.  12031).  1429  :  Decursus  aque 
Zarrazer  (uo.  12086).  1435  :  Quendam  meatum  wlgo 
Er  dictum  (uo  30434).  Per  quendam  meatum  pathwa- 
rwsSr  nominatum  (uo.).  1436  :  Usque  ad  aliam  aquam 
£ragh  vocatam  (Lelesz  Bercs.  VI.4\  1436/1519 :  In 
loco  Kebleseer  a  parte  meridionali  (Veszpr.  107,  Ger- 
geteg  7).  1437 :  Quendam  antiquum  Cursum  aque 
Tapolchavyze  Oer  (Pannh.  64/H).  1439 :  Ad  vnum 
Riuulum  Sebeser  nominatum  (Lelesz  Met.  Abaúj  15). 
1451 :  Prope  quendam  alueum  wlgo  Vyzeer  vocatum 
(Körmend  II/8,  Monachfölde  80).  Pertranseundo  fluuium 
Karazeer  (Lelesz  Met.  Szabolcs  29).  Feniübus  Kwke- 
nyesdpathaka  et  Saaseer  vocatis  (KárolyiOkl.  11.290). 
1453 :  Quosdam  meatus  aquarum  Kerekfe^vfoka,  Ma- 
lachwser  [a.  m.  ér  ?]  (OL.  D.  30828).  1454  :  In  quodam 
riuulo  qui  vocatur  Sebeser  (Körmend,  Unyom.  71). 
1462 :  Usque  ad  quendam  rivulum  Zeles  Er  vocatum 
(KárolyiOkl.  11.346).  1464  :  Duo  stagna  wlgo  horgaser 
vocata  (OL.  D.  28855).  1470  :  Fossatum  wlgo  Thewl- 
theweríA  [a.  m.  töltö-ért?]  similiter  in  duas  partes 
equales  diuisissent  (uo.  31930).  1472  :  Quendam  riuulum 
niagnum  Eer  vocatum  (uo.  17341).  1476  :  Quarandam 
piscinarum  Holththyzafoka  Eleweer  Rakathyastho  voca- 
tarum (Lelesz  Prot.  Pai-v.  85).  Ad  quendam  locum 
qui  vocatur  Kabolaeerzygethe  (Lelesz  Prot.  Parv.  86a). 
1487  :  Territórium  Nemesember  felde  et  Vekon  eer 
melleke  (OL.  D.  28336).  1493  :  Circa  quendam  paruum 
riuulum  Kyssebeser  appellatum  (Lelesz  Met.  Zemplén 
70).  Veniret  ad  locum  Kerekerzad  nominatum  (uo.). 
Attigeret  Jígy?]  locum  Kerekerhath  vocatum  (uo.). 
1495  :  Inter  Rywlos  Sebeseer  et  Feyertho  (Múz.  Becsky). 
1501 :  Pratum  seu  fenile  Nadaseer  vocatum  (Károlyi- 
Okl. III.45).  1506  :  Sextum  [pratum]  íJerhalmaalya  seu 
Cecelye  Ázzon  Rethe  (Múz.  Kállav).  1507  :  De  quodam 
stagno  Meler  vocato  (OL.  D.  32068).  1509  :  Piscinas 
sew  Stagna  Thyzthato  WetheIewstho  Balasér  Beka- 
thawa  Holthkengyel  et  Horgastho  nuncupata  (Lelesz 
Acta  117/4).  152Ó  :  l^uasdam  piscinas  et  Stagna  Thas- 
ere  Gyepellew  Kcrekewrwenthawa  Gykellew  Wyke- 
deges  vocatas  (uo.  126/44).  1521 :  Vbi  Naghsebeseer 
coniungitur  fluiiio  Kakath  (OL.  D.  23504).  Ad  locum 
7?rbwga  dictum.  Penes  í^rthew  (EgyKönyvt.  Litt. 
Epist.  Őrig  22b,  «ugyanitt  egyéb  ér-rel  összetett 
szók»  Szám.  jegyz.).  1654 :  Áz  nagy  érnek  penig 
halaszatjából  ebéd-halat  vittek  Pálfára  a  Török  famí- 
liának minden  pénteken  (ErdészctiOkl.  1.503).  ||  2) 
véna ;  ader  NySz.  (1.  jel.).  1544 :  Az  ko.iacznak  az 
ki  az  ket  szabalt  louat  meg  uagdalta  az  eret  (OL. 
Nád.  40).  [Szarni. :  1297  :  Cum  piscaturis  Hon  OlWeyz 
et  KysererZ  uocatis  (Múz.  Justh).  Vö.  1.  jel.]  [Vö.  só-ér.  ] 

2.  ER :    1)    [mit    etwas    erschwingen].    1544 :    Az 
eggiknek  nem  attam  mert  nem  ei-fem  az  pénzel  (OL. 


193 


ERC— ERDŐ 


ERDŐ 


194 


Nád.  40).  [Vö.  NySz.  «vinivel  érni  vinit»  szólás  a.] 
II  2)  [deprehendo  ;  ertappen].  1731 :  Nagyon  gyana- 
kodik az  fatens,  hogy  Ludas  Molnámé  azért  vesz- 
tette meg  leányát,  hogy  bizonyos  elveszett  ludakat 
kezében  ért,  és  vele  ii-ánta  pöre  volt  (Reizner :  Sze- 
gedTört.  IV.485).  ||  3)  1594:  Mivel  hogy  a  szent- 
thamási  Balázs  János  fején  érte  vala  Molnár  Balázst, 
mivelhogy  egy  tömlője  veszett  volt  elBalás  Jánosnak 
[stb.]  ((SzékelyOkl.  V.154).  [Vö.  fején  keresni  NySz., 
1.  fö  szólásai  a.]   [Vö.  el-,  utolér.] 

ÉKC  :  aes,  metaUmn,  aereus,  metalleus  ;  erz,  éhem 
NySz.  1377 :  Ad  vnam  metam  terream  in  monte 
Ertheg  [jBrcheg  ?]  noniinato  (Könnend  II/l,  Alber  6). 
1484  :  Vna  monstrancia  de  metallo  wlgo  Érch  (Veszpr. 
16,  Vespr.  Eccl.  et  Cap.  in  genere). 

ÉRCES  :  aereus  ;  aus  erz,  erzhaltig  NySz.  1553  : 
Fodina  erches  vocata  (OL.  UC.  99/29). 

ÉRDÉ,  1.  erdő. 

ÉRDÉG,  1.  ördög. 

ERDEI :  1)  silvester,  silvestris,  silvaticus ;  wald- 
NySz.  1402  :  ErdeyÍ2i\\\,  hn.  (Húz.  Mednyánszky).  ||  2) 
verres,  [sus  silvaticus] ;  wildschwein  NySz,  1529 : 
Adduxerunt  unum  erdey  ad  coquinam  (OL.  Nád.  48) 
1544 :  Eg  kis  erdeit.  Eg  malaczot  szeledet  (uo.  42). 
1545:  Eg  öreg  fazokat  kiben  az  erdei  feiet  főztek 
(uo.  41).  1587  :  Erdey  sfildo  Öregh  Erdey  (uo.  40). 
1588  :  Keth  erdey  swldoert  es  egy  öregh  erdeycrt  (uo. 
41).  1752  :  Valaki  penig  az  tiszttartó  engedelme  nélkül 
az  jobbágyok  közöl  vadat,  iigy  mint  szarvast,  özet,  s 
erdeit  merészelne  meglőni,  az  12.  forint  birság  alá 
vettettessék  (GazdtörtSzemle  VL141). 

erdei-disznó:  [sus  silvaticus ;  wildschwein].  1518: 
Erdey  diznonak  nyged  reze  (OL.  D.  37007). 

erdei-kan  :  aper  ;  wilder  éber  NySz.  1545  :  Három 
uywl  Eg  erdei  kan  Hat  ewz  (OL.  Nád.  42). 

erdei-snef :  rusticula  silvestris  ;  holzschnepf  NySz. 
[waldschnepfe].  1760:  Egy  vadruczáért  [lövöpénz]  d. 
2.,  egy  vagy  két  szárcsáért  d.  3.,  egy  pár  snefért 
d.    3.,    egj'  erdei  snefért  d.  4  (GazdtörtSzemle  VII.421). 

ÉRDEKEL :  contingo,  pertingo,  percutio ;  öfter 
beiühren  NySz.  1453 :  Mathias  Erdekelew  (OL.  D. 
36407). 

ÉRDÉL,  ERDÉLL,  1.  erdői. 

ERDÉLT,  erdőelü,  erdőelv :  Transsilvania, 
Dacia ;  Siebenbürgen  NySz.  1200  k. :  Terram  uero 
que  est  inter  Thisciam  et  siluam  Igfon  que  iacet  ad 
Erdeuelu  [olv.  erdő-elv  v.  -elli]  (Anon.  11).  1282  k. : 
In  partibus  Erdewelu  tandem  habitauit  (Kézai,  1. 
FontDom.  1/2.  72).  1390:  Johanni  dicto  de  Erdei 
(Múz.). 

ERDÉLYI :  Transsilvanicus,  Dacius  ;  siebenbür- 
gisch  NySz.  1435 :  Johannes  Erdeli  (Veszpr.  7, 
Hanta).  1440  :  Nicolao  Erdély  (Múz.  Kállay).  1442  : 
Benedicto  Erdeli  (Körmend  HI/l,  Ugal  42).  1550 : 
Az  erdeli  itelö  mester  eg  paripát  hoza  (OL.  Nád.  40). 

ERDŐ,  érdé  :  silva,  saltus  ;  wald  NySz.  1200  k. : 
Erdeuehí  (1.  «Erdély»  a.).  1240  :  Quorura  nomina  sünt 
hec  Olta  Grab  Sucoro  Herdeu  [a.  ro.  erdő  ?]  Regue 
<Pannh.  27/V).  1265  :  Per  monteni  qui  uocatur  War- 
erdev  (OL.  D.  595).  1272/1325  :  Quasdam  ten-as  nostras 
Erdeuhinnd  vocatam  et  aliam  terram  Goydusbogdan 
uocatam  (Múz.).  1274 :  Ad  quoddam  nemus  kyserdeto 
vocatum  (OL.  D.  881).  1275  :  In  silua  Nogerdev  uocata 
(uo.  908).  1282  k.:  Erdewelu  (1.  «Erdély»  a.).  1309/1342: 

Magyar  Oklevél-Szótár. 


Silua  eonim  Kuzeperrfetü  nominata  (OL.  D.  1731). 
1309/1413:  Quadam  Silua  Kezeperdew  nominata  (Múz.). 
1318/1320  :  Quedam  via  de  silua  Ketherdeu  nominata 
(Veszpr.  16,  Vespr,  Oppid.,  1.  ZalaOkl.  1.149).  1319: 
Uadit  ad  Nogeníeííorra  (ZichyOkm.  1.164).  1319/1342 : 
Item  duos  lacus  wlgo  ynewthow  et  Herdeuíhow  non- 
cupatos  (OL.  D.  3206).  1320  :  Silua  que  vatha  erdey 
nominatur  (ZichyOkm.  1.184).  1323 :  De  duabus  Siluis 
Kyserdeu  wlgariter  dictis  (Veszpr.  16,  Vespr.  Oppid.). 
1328/1380 :  Possessionum  Gyurtianag  et  Erdiuíalw 
(OL.  D.  2571).  1329/1417  :  Vsque  Siluam  Aasonerdey 
vocatam  (uo.  28723).  Vsque  Siluam  Azonerdeye  vo- 
catam (uo.  37277).  1336 :  Quandam  silvam  ipsorum  vulgo 
Kamaraseráew  vocitatam  (SztárayOkl.  1.112).  Quandam 
magnam  silvam  Machamserdetv  vocatam  (uo.  116).  1339;: 
Quandam  silvam  Scylaserdeu  dictam  (uo.  160.).  Transit 
inter  duos  lacus  wlgo  Inewthow  et  Erdewthow  niin- 
cupatos  (OL.  D.  3223).  1342 :  Dimidietas  sUue  Layk- 
erdeye  (uo.  1731).  1344 :  Silue  Hyntuserde  nominate 
(Múz.,  1.  AnjouOkm.  IV.419).  1347:  Comiti  Erdew 
dicto  Hodnogh  Syciüo  (OL.  D.  29679).  Ad  siluam 
oláolerdeiv  vocatam  (uo.  30298).  1347/1366  :  In  gremio 
silue  oloi^erdey  vocate  (uo.  3924).  Ad  locum  Olop- 
erdeyfey  vocatum  (AnjouOkm.  V.139).  Ad  silvam 
Oldolerdew  vocatam  (uo.  140).  1348  :  Aliam  siluam 
agazerdey  nuncupatam  (OL  D.  28729).  1349  :  Insulam 
eorum  Feelerdeu  vocatam  (Körmend  V/6,  Miscell. 
Hung.  1).  1350/1355  :  Siluam  Zulga  erdey  dictam  (OL. 
D.  30299).  1351 :  Circa  vnam  aquam  felerdew  vyze 
nominatam  (uo.  4193).  Trés  Jnsulas  Kenche  Sykus  et 
íiogyerdew  nominatas  (uo.).  1358  :  luxta  angulum  Silue 
Mark  appellate  que  wlgariter  Mark  Erdeiv  Zege  voca- 
tur  (uo.  4735).  1359  :  In  territorio  ville  Olsuk  ecclesie 
nostre  in  monte  Erdeu%\\kovo  in  wlgari  vocato  (Pannh. 
48/ A).  1363  :  Siluam  Nogerdev  vocatam  (Múz.).  1364  : 
In  minoribus  Siluis  wolgo  'Kalaáerdeiv  vocatis  (OL. 
D.  281).  1368 :  Siluam  eorum  ^ogherdeio  vocatam 
(Múz.  Kapy).  1379 :  Ad  siluam  Zarrazercíew  (Lelesz 
Met.  Ugocsa  25).  1385 :  Siluam  autem  Oi]m?,erdew 
vocatam  inter  ipsas  partes  in  duas  partes  coequales 
diuisa  extitisset  (IVIúz.).  1392 :  Ad  quandam  collem 
Kaderrfeííchupya  dictam  (OL.  D.  28769).  1393/1446: 
Possessionum  Erdewhegh  Gyerke  Kyiali  Ketheghaz 
Fewenyes  Gewrhe  et  Alabyan  (uo.  7914).  1410  :  Silue 
seu  permissorii  et  rubeti  Zegeserdew  (uo.  9661).  Erdeiv- 
falna,  hn.  (Múz.).  1412 :  Siluam  Zewgerde  (OL.  D. 
9935).  1415 :  Ad  finem  cuiusdam  nemoris  Salamon- 
erdeye  vocati  (SoprOkl.  U.23).  1422 :  Quadam  insula 
Wjseserdew  vocata  (Múz.).  1423 :  Siluam  ipsorum 
Laborcherrf(?//e  wlgariter  vocatam  (Lelesz  Acta  43/30). 
1424 :  Süuam  íiagerdew  vocatam  (Lelesz  Met.  Sza- 
bolcs 39).  Inter  Siluam  Serefelerdeí/e  vocatam  (Múz. 
Ibrányi).  1425 :  In  vico  Erdetvzer  vocato  (OL.  D. 
11728).  1431 :  Siluamque  Pokyerdew  vocatam  (uo. 
12428).  Siluam  maiorem  sew  permissorium  Nagfalw- 
erdeye  alio  nomine  Monyorosdhege  nuncupatam  (Veszpr. 
12,  Nagypécsöl).  1435 :  Terciam  quoque  Siluam  Wy- 
erdeiv  dictam  (ÁIúz.  Kállay).  1452 :  Medietatem  silue 
Vekon<?rffe<;  vocate  (OL.  D.  14546).  1455 :  In  loco 
Uathoserde  (uo.  14913).  Possessiones  Keddhely  Erdew- 
allya  (uo.  14952).  1456 :  Quandam  Siluam  Kytalerdeye 
vocatam  (uo.  27170).  1458  :  Terras  dictorum  exponen- 
cium  Pagon  et  Kyserdew  vocatas  (Múz.  Kisfaludy). 
1459 :  In  fine  cuiusdam  Silue  Lazlobyroerdei/  vocate 
(OL.  D.  35807).  1460  :  Siluarum  Bakon,  WaXuserdew 
(uo.  15431).  1463  :  Vsque  viam  magnam  Erdewalya. 
vtha  vocatam  (Körmend  II/3,  Felsőőr  2).  1468 :  In 
loco  Nagyerrft'ícalya  (Múz.).  1474:  Silua  Thatarerdeye 
(Múz.  Becsky).  1476 :  Siluis  KezeperrfeM;  et  Hannad- 
erdew  nuncupatis  (OL.  D.  36403).  1478  :  Vnacum  Silua 
Farkaserr/cí/e  (uo.  18145).  In  Silua  Fyaderdew  vocata 
(Múz.  Káliay).  1482 :  Siluas  glandinosas  Kadarch- 
erdeye  Baglyas  ZylasmegyMochar  DezkaMochar  et 
Bykeshalora  vocatas  (Múz.).  Quandam  Siluam  Syherde^c 

13 


195 


ERDŐ 


ERDOG— EREGET 


196 


vocatam  (Veszpr.  9,  Kovácsi).  1496  :  Ad  rubeta  Kewer 
Jakaberdeye  Hathhazwtlimelleke  et  vtiaque  Nylaswth- 
mellekj'  v'ocata  (Lelesz  Prot.  11.234).  Abinde  evindo 
ad  rabeta  Bodogyakra  Nyaras  í(a.gherdew  alio  nomine 
Agherdew  dicta  (uo.).  Ve'rsus  vallem  Kyserdeiv  megy 
vocatam  (OL.  D.  37309).  1498 :  Quandam  siluam 
Ra.herdeye  appellatam  (Múz.).  1499 :  Agris  pratis 
fenetis  fogothfewld  vocatis  siívis  eciam  íogoíherdew 
vei  Bardalya  [vö.  ezzel]  appellatis  (OL.  D.  36405). 
1506  :  In  siluis  Malomgyaki-a  Nagherdcíf  et  Galago 
vocatis  (Lelesz  Prot.  1.30).  1515  :  Penes  Siluam  Kys- 
erdeiv  vocatam  (Múz.  Ibrányi).  1529 :  Quadam  Silua 
fogotherdcM;  vocata  (OL.  Kolozsm.  Prot.  T).  1578 : 
így  alkuttak  előttünk,  hogy  a  mely  Harokally  árnéka 
a  Harminczembei-erfZeJe  mellett  vagyon,  a  mely  út  be 
megyén  az  árnéknak  közepette  a  Harokally  pataka 
meUé,  ugyanazon  út,  ki  kijö  a  Harokally  pataka 
mellett  a  Harminczember-eráeye  szegire,  a  több  dara- 
bantok  azt  engették  az  árüék-erdőt  a  Harminczember- 
erdeje  felöl  (SzékelyOkl.  V.lll).  1588  :  Az  haymkok- 
hoz  iol  hozzaiok  lásson  az  vduarbiro  fenétek  alat 
tarchya  ewketb,  hogy  az  tylalmas  „  erdewket  ne  engeg- 
gek  wagni  (OL.  UC.  64/35).  1597:  Wk  ys  wgy  mjoath  az 
zergenyek  az  erdeörivl  élnek,  falwol  adnak  f  í  d.  60 
(uo.  12/42).  1602 :  Erdő  István.  Erdő  András  (Szé- 
kelyOkl. V.209).  [Szánn. :  1211 :  Hii  sünt  ioubagiones 
Wnoca  Bozoteu  Erdeud  (Pannh.  Tih.  1/5).  1224: 
Zulugad  cum  uno  íilio  suo  tenetui-  deseruire  ecclesie 
in  opere  artiíicis  uidelicet  cum  Érded  (Veszpr.  14, 
Supima).  1231 :  Usque  ad  Danubium  ad  Vrrewy  qui 
est  sub  ecclesia  Erdeud  (OL.  D.  168).  1231/1397: 
Versus  .siluam  Erdeud  (uo.  174).]  [Vö.  ág-,  bárdalja-, 
berek-,  bükk-,  éger-,  egres-,  fejszefolyó-,  fe- 
kete-, fenyő-,  fiatal-,  gyermek-,  iíaraszt-,  ispán- 
ság-, kerek-,  konyha-,  kőrös-,  köz-,  lapos-, 
liget-,  majorság-,  makkos-,  nyár-,  nyír-,  szil-, 
tölgy-,  vágott-erdő.] 

erdő-bér,  -bir  :  census  silvarum  ;  waldzins  NySz. 
1492 :  Intra  festum  beati  Andree  apostoli  propter 
erdewber  communiter  soluentí  denarios  regales  XX 
(OL.  D.  36992).  1518 :  Eadem  possessio  Keczel  in 
festő  beati  Martini  Erdewbyr  soluit  (uo.  37007).  1520  : 
Tenentur  dare  pecunias  que  vocatur  lirth  [így]  pénz 
idest  erdewber  (uo.  37327).  1521 :  Prouentus  Silue  wlgo 
Herdoberth  (uo.  37179).  Portauerunt  Erdoe  berth  (uo.). 
1528:  Erdewbeer.  Raakpeenz  (OL.  UC.  12/42).  1588: 
Az  zeplaky  erdő  bér  (OL.  Nád.  41). 

erdő-elü,  -elv,  1.  Erdély. 

erdő-hát :  tergum  silvae,  silvae  vicinia ;  wald- 
gegend  NySz.  waldrücken  BM.  1251/1255 :  Inde  ad 
meridiem  super  Erdeuhat  (OL.  D.  407).  Uadit  ad 
orientem  super  angulum  silue  et  in  Erdeuhat  sünt 
mete  (uo.).  Inde  ad  meridiem  super  Erdeuhat  (uo.). 
1401 :   Monticulum  Erdewhath  dictum  (uo.  8650). 

erdő-ispán,  -ispány  :  spanus  sylvaualis  Kr. ;  wald- 
gespan  BM.  1752  :  Erdőknek  örzisére,  megtartatására 
szükséges  erdöispányok  és  csőszek  az  uraság  részéről 
nem  rendeltettek  (GazdtörtSzemle  VI.138).  Hogy  min- 
den districtusban,  ahol  erdős  helyek  vannak,  conven- 
tionátus  erdöispányok  tétessenek  (uo.). 

erdő-ispánság  :  [quaestura  silvarum ;  amt  eines 
waldgespans,  försteramt].  1454:  Nos  dedimus  et  ymo 
donauimus  Erdyoysspanssayoth  [így]  ad  Castrum  vide- 
licet  Zidowar  pertinentem  (OL.  D.  14897,  1.  Pesty : 
KrassóvmTört.  Hl. 400).  [Vö.  Prenotatum  Ispanssagoth 
in  Silwis  suprascriptis  (uo.).  In  eodem  Ispansago 
silwaram  (uo.).] 

erdő-óvó :  [custos  silvarum;  waldhüterj.  1300/1323: 
Quandam  nostram  terram  Asgutheríieitotí."  [így?]  nuucu- 


patam  in  distríctu  de  Sarus  sitam  vacuam  et  habi- 
tatoribus  destitutam  super  qua  quondam  custodes 
siluamm  nostiarum  residebant  ad  Sarus  pertinentem 
cum  monte  Nerlez  (Körmend,  Sebesiana  fasc.  2,  nr.  4). 
1351 :  Quasdam  possessiones  nostras  Regales  .lakó- 
teleké et  Erdeuouoielok  vocatas  in  Comitatu  Wes- 
primiensi  existentes  habitatoribus  destitutas  (Körmend 
Heim  120).  1353  :  Priuilegium  quoddam  excellentissimi 
principis  domini  Ladislai  Regis  Hungáriáé  super  terris 
Custodum  siluarum  et  piscatorum  tunc  regalium  prope 
villám  Patak  Erdeuouon  et  Halaz  vocatorum  (Múz. 
Soós).  [Vö.  NyK.  XXV.  152.  Vö.  1280:  Quandam 
terram  custodum  siluarum  nostrarum  ad  Pótok  perti- 
nentem Roduan  uocatam  prout  in  antea  contulisse 
dicimus  eidem  pacifice  possidendam  (Múz.  Soós).] 

erdő-őrző,  -őriző  :  silvae  custos  ;  waldhüter  NySz. 
1489  :  Valentinum  Erdewewryzew  (Múz.  KállayX  1587  : 
Zombath  Balas  erdő  őrző  (OL.  UC.  12/42). 

erdő -sing,  -seng :  [langenmass  für  wálder?].  1368  : 
Mensurando  in  latitudine  sex  cubitos  wlgariter  Erdeu- 
senyh  dictos  (Múz.,  1.  ZalaOkl.  11.81). 

ÉRDÖGr,  1.  ördög. 

EHDŐL,  érdél,  erdéll,  erdóll:  silvam  caedo; 
umhauen,  holzen  NySz.  1413 :  Inter  viam  Erdeleváh  [olv. 
erdélé-út  v.  erdélö-út  ?]  et  Zelevvsuth  vocatas  (OL.  D. 
10086).  1437  :  Penes  quandam  viam  Erdewlewth  nomi- 
natam  (Múz.  Kállay).  [Vö.  «Erdölő  út :  amelyik  út 
faluba  nem,  csak  erdőbe  vezet.  Székely  szó.»  Barabás 
József  dr.  adata  az  új  Nagy  Szótárhoz,  1900.]  1645  : 
Vyonnan  meg  vasastattam  es  meg  talpaltattam  az 
'  rdőllö  tar  szekeret  (OL.  Nád.  40). 

ERDÓLL,  1.  erdői. 

ERDŐLŐ-FEJSZE,  erdőllő-:  arboraria  securis 
NySz. ;  [axt  zum  wald-umhauen].  1545 :  Vötíem  eg 
erdőllő  feyszet  (OL.  Nád.  40). 

ERDÖLŐ-PÉNZ,  erdélő- :  [gebür  für  das  wald- 
umhauen].  1480  k. :  Reethpenz  florenos  H.  Erdelew- 
penz  florenum  I  (OL.  D.  36995). 

ERDŐS:  silvosus,  silviger;  waldig,  bewaldet  NySz. ; 
[silvarum  possessor;  waldbesitzer,  waldeigenthümer  ?]. 
NySz.  1211 :  In  mlla  Supoc  hii  simt  vdornici  Zegen 
Erdeus  Zorida  Hontus  (Pannh.  Tih.  1/5).  Feguueres 
Erdeus  [szn.]  Horogus  (uo.).  1300 :  Anianus  filius 
Erdeus  (Múz.  Jankowich).  1409 :  Johannes  dictus 
Erdeus  (Múz.).  1416 :  Georgio  Erdews  (Lelesz  Acta 
36/29).  1752  :  Hogy  minden  districtusban,  ahol  erdős 
helyek  vannak,  conventionátus  erdöispányok  tétesse- 
nek (GazdtörtSzemle  VI.138). 

ERE  :  camus,  frenuni ;  zaum,  halfter  NySz.  (1.  jel.). 
1493  :  Ad  frena  equorum  quinque  wlgo  Ereh  (EPSz. 
fol.  31).  [Vö.  Frecskay  János,  Nyr.  XXX.192.] 

ERECS  ?  :  1240  k. :  Feneta  que  sünt  inter  Erech 
[olv.  erecs?]  et  Ceres  fluuios  (Pannh.  61/8).  1262: 
Deinde  iuxta  stagnum  Erech  conterminatur  (OL.  D. 
369).  1428 :  Prope  fluuium  Erecz  vocatum  (Múz.  Je- 
szenszky). 

ÉREG,  1.  öreg. 
ÉREGBÍT,  1.  öregbít. 

EREGET :  missito ;  nach  und  nach  loslassen  NySz. 
(1.  jel.)  [herablassen,  herabgleíten  lassen].  1256:  Deinde 
ascendit  ad  unum  Berch  qui  uulgo  eregeteiihyg  uocatur 
(Pannh.  10/G).  1419  :  Veniret  in  vallem  ad  fluuium 
cnca  quandam  decliuitatem  wlgariter  Eregethew  dié- 
tám (Múz.  Soós).  [Vö.  «Eregetőhegy  alatt  olyant  kell 


197 


EREGETŐ— ERESZTVÉNY 


ERESZTVÍNY— ÉRKEZIK 


íí)8 


értenünk,  a  honnan  a  szálfákat  lecsúsztatni  szokták*  '• 

TagánjT  K.,  ErdészetiOkl.  I.  bevez.  XV.  1.  Vö.  még :  | 

<iLeeregetni  a  hegjTÖl  a  fákat»  CzF.  ereget  a.]    [Vö.  ! 

fa-erégető.]  j 

EREGETŐ,  vö.  fa-erégető. 

ÉREM.  1.  örém. 

ÉRÉMEST,  1.  örömest. 

ERES,  -ÍTÉS,  1.  erős,  -ítés. 

ERESZKEDŐ :  descensus  ex  monte ;  abbang 
NySz.  1560  :  Egy  szél  [szántóföld]  az  Öráögereszke- 
doje  alatt,  két  szalagot,  kit  hinak  Tima  örökének 
[stb.]  (SzékelyOkl.  V.76). 

ERESZT  :  sino,  dimitto ;  lassen,  loslassen  NySz. 
(2.  jel.).  1383  :  In  terra  Rerezthetv  vocata  duas  \ineas 
(Múz.).  1548 :  Az  panczer  kesztütöl  hog  bele  érez- 
tettem [jelentése  ?]  (OL.  Nád.  49).  1646/1727 :  Midőn 
az  malmot  kihordják,  berakják  és  lisztre  eresztik, 
az  gazda  tartozik  egy  forinttal  és  az  melléje  étellel 
(GazdtörtSzemle  VII.123).  Hogyha  a  gazda  felső  új 
követ  vészen,  az  molnár  becsinálja  és  lisztre  ereszti, 
tartozik  a  gazda :  1  forinttal  és  étellel  (uo.  124).  [Vö. 
föl-,  visszaereszt.] 

ERESZTÉÍNTT  ?  1.  eresztvény. 

ERESZTÉK,  1.  vízre-ereszték. 

ERESZTETLEN:  inconílatus ;  iingeschmolzen 
NySz.  1556 :  Ereztetlen  achel  tyzennegh  remek  Éreztet 
achel  hatwanót  font  (OL.  Nád.  49).  1587  :  Eg  choporth 
erezteth  salétrom  Ereztethlen  salétrom  (OL.  UC.  12/42). 
1605  :  Ereztetlen  salétrom  (uo.  28/61). 

ERESZTETT:  [conflatus ;  geschmolzen].  1556: 
Ereztetlen  achel  tj-zennegh  remek  Éreztet  achel  hat- 
wanót  font  (OL.  Nád.  49).  1587  :  Eg  choporth  erezteth 
salétrom  Ereztethlen  salétrom  (OL.  UC.  12/42). 

ERESZTÉVÉNT,  1.  eresztvény. 

ERESZTÉVÍNT,  L  eresztvény. 

ERESZTVÉNT,  eresztéíny?  eresztévény, 
eresztévíny,  eresztvíny :  1)  silva  succrescens ; 
niederwald  NySz.  (1.  jel.).  1231 :  Dimidiam  partém 
saltvs  qui  wÍgo  Eresteun  dicitur  (Múz.  Forgách). 
1234/1364 :  Vádit  iuxta  vnum  Ereztkwen  (MonStrig. 
1.305).  12441296 :  Ad  vnam  paruam  siluam  quod 
vulgo  vocabulo  erezteiien  dicitiu-  (Wenzel  VII. 165). 
1257 :  Uadit  iuxta  magnam  sUuam  que  dicitur  Erez- 
tetcen  (OL.  D.  456).  1265  :  Prope  Berüie  erestetvene 
(uo.  595).  1268 :  Saltum  qui  uiügo  dicitur  Erezteyn  [így? 
vö.  «ásoány»]  (HazaiOkm.  VTI.IOS).  1281/1296:  Ad 
vnam  paruam  siluam  que  uulgo  uocabulo  eresteiven  dici- 
tm-  CV\^enzel  IX.323).  1282:  Iuxta  quandam  paruam  siluam 
que  uulgo  Ereztein  dicitur  (OL.  D.  30582).  1282  1325  : 
Vnum  virgultum  quod  erezteuen  wigariter  appelatur 
(Wenzel  XII.371).  1298  :  Vnam  paruam  siluam  quod 
wlgo  vocabulo  erestetven  dicitur  (uo.  V.194).  1324/1342: 
Ad  latus  cuiusdam  permissorii  quod  wigo  Erchtuen 
Jigy]  dicitur  (OL.  D.  2265).  1324/1354:  Ad  latus 
cuiusdam  permissorii  quod  wlgo  Ereztwen  dicitur 
(uo.  4459).  1325  :  Circa  siluam  quandam  wigariter 
FaTCHHereztewijn  vocatam  (Múz.  Motesiczky).  1327 : 
Paruam  siluam  wlgo  Erezthwen  vocatam  (OL.  D.  2468). 
1340 :  In  Eresteuen  tria  iugera  (Körmend  III/2,  Pezyc 
86).1347/1358  :  A  siluis  quod  wlgo  Ereztwen  dicitur 
(OL.  D.  4716).  1348 :  Perueniret  ad  vnum  locum 
wigariter  Ereztuin  vocatum  (Múz.).  .1363  :  Silviam 
[lg}-"?  ]  vetidam  wigariter  erestwyn  dictam  (HazaiOkl. 
267).    1364 :  Prope  quandam  Siluam  wigariter  Erezt- 


uin dictam  (Múz.).  1370 :  Cuiusdam  rubeti  wigariter 
Erezthwen  appellati  (Múz.  Fejérpataky).  1373 :  Sil- 
uam wigariter  qui  dicitur  herestuen  (uo.  Kapy).  1382: 
In  eodem  permissorio  wigariter  Ereztuen  vocato  (OL. 
D.  6923).  Siluam  suam  Erezthwen,  vocatam  (Kör- 
mend Heim  303).  1385  :  Prope  siluam  vngarice  Nog- 
ereztwyn  vocitatam  habentur  Jugera  terrarum  sex 
(Veszpr.  6,  Gjiilakeszi).  1386  :  Vnum  in  loco  Erezth- 
uenalja.  vocitato  (Körmend,  Heim  347).  1413 :  In 
loco  ^ Erezthwenalya.  vocato  (OL.  D.  10126).  1426  : 
Terrarum  arabilium  in  loco  Erezthtveneleth  vocato 
(Veszpr  8,  Jutás).  1430 :  Alias  Siluas  simplices  Mer- 
kyochere  Zeipeivresthewen  [olv.  eresztévény  ?]  (Lelesz 
Acta  49/14).  Siluas  Simplices  Nyaras  Chokas  Thokerek 
Agerdew  Merkyochere  Zepeivresthewen  (Múz.  Kállay). 
1452 :  Silue  permissorie  wlgo  Heresthven  nominate 
(Lelesz  Acta  63/11).  1454  :  Siluam  abcisam  que  Erezt- 
wen nominaretur  (OL.  D.  31147).  1470 :  Cuiusdam 
Silue  Herezthwen  (Múz.).  1475 :  Siluam  hozywerezthwen 
(HazaiOkm.  V.330).  1486 :  In  loco  Erezthwen  appel- 
lato  (Veszpr.  8,  Jutás).  1496 :  Siluam  siue  permisso- 
rium  Erezthwen  dictum  (Lelesz  Prot.  11.234).  1506  : 
SUuam  Eresthwen  (OL.  D.  37005).  1516  :  Siluam  Kys- 
erezthwen  vocatam  (Lelesz  Acta  12248).  1518 :  In 
loco  Erezttvenélewíh  vocato  (Yeszpr.  8,  Jutás).  1519  : 
Silue  que  vocantur  KezeTperezthioen  et  alia  iuxta  eandem 
Elewerezthwen  (Múz.  Kissfaludv).  1523 :  Vna  silua 
Eresthwen  vocata  (OL.  D.  37007).  1552:  Quoddam 
Lucum  siue  premissorim  [igy  ?]  wiügo  Erezthweny 
noncupatum  (Múz.  Kállay).  ||  2)  [sprosse,  sprössling]. 
1255/1415 :  Vinee  verő  de  anno  preterito  plantate  ab 
ipsis  nobüibus  crescendum  dimisse  que  Herezthuen 
dicuntur  (Veszpr.  6,  Gjiüakeszi).  [Vö.  «Eresztvény  .  .  . 
az  ereszteni  igéből  származik  és  sarjadzó  erdőt  jelent 
s  az  oklevelekben  ehhez  képest  rendszerint  mint 
tilalmas  fordul  elő»  Tagányi,  ErdészetiOkl.  I.  bevez. 
XIH.  lap.  Vö.  még  CzF.,  MTsz.,  Njt.  XXX.386  és  Bar- 
tal  nenms  permissorium  a.] 

ERESZTVÍNY,  1.  eresztvény. 

ÉRETLEN?  L  erőtlen. 

ÉRETLEN?  íretlen  ?  :  immaturus;  unreif  NySz. 
1331:  Éretlen  [a.  m.  éretlen  v.  erőtlen?]  de  Morocha 
(AnjouOkm.  11.556).  1377  :  Gregorius  filius  íretlen  [olv. 
iretlen,  a.  m.  éretlen  ?]  (MonCivZagr.  1.265).  1408 : 
Johannem  dictum  Erethlen  (ZalaOkl.  11.337). 

ERETNEK,  eretnök  :  haereticus  ;  ketzer  NySz. 
1357 :  Stephanum    dictum    Eretnuk    (ZalaOkl.   1.574). 

ERETNÖK,  1.  eretnek. 

ÉRGALMAS,  1.  irgalmas. 

ERGE :  1501 :  Particula  teiTe  Thwlsoer^e  nuncu- 
pate  (Lelesz  Acta  109/3).  [Vö.  1.  erge  MTsz.j 

ERGELE:  1436:  Stephano  dicto  Ergele  (Múz. 
Békássy).  [Vö.  ergellés  MTsz.?] 

ÉRIK,  vö.  árpávalérő-körte,  elérik. 

ÉRIZŐ,  L  őrző. 

ERKÉLY :  pódium,  exedra,  pergula,  ecphora, 
menianum  ;  erker  NySz.  1412  :  Pugpaculum  verő  vulgo 
erkel  vocatum  supra  portám  ipsius  castri  interioris 
edificatum  (OL.  D.  10758).  1412/1420:  Propugnaculum 
verő  wlgo  Erkel  vocatum  (uo.).  1510  k. :  In  circuitu 
ipsius  folyosó  fecit  laborare  duo  herkel  (uo.  26235j. 
1517:  Aliquo  atrio  wlgo  erkélyei  (Pannh.  72  N).  1539: 
De  disponendo  erkel  (OL.  Nád.  48). 


ÉRKEZIK,  vö.  be-,  ráérkézik. 


13* 


199 


ERKÖLCS— ERŐS 


ERŐSÍTÉS -ESIK 


200 


ERKÖLCS  :  [natura,  indoles  ;  natúr,  naturell]. 
1630 — 48 :  Hogy  valami  rósz  erkölcsű,  felrugó,  vagy  ki 
magát  ördöglené,  s  el  nem  menne  ember  alatt,  olyat 
[t.  i.  lovat]  ne  találjon  venni  (GazdtörtSzemle  1.288) 
[Vö.  NySz.  más  jel.  és  MTsz.  1.  jel] 

ÉRMÉNY,  -ÉS,  1.  örvény,    és. 

ÉRMÍNT,  1.  örvény. 

ÉRNÉ  ?  1.  Ernő. 

ERNŐ?  Érné?  Ernye?:  [Emestus?  Irenaeus?]. 
1322:  Possessiones  Moyspaulia  et  íJrnefyastephan- 
pulia  (OL.  D.  2122).  [Vö.  CzF  ] 

ERNYE?  1.  Ernő. 

ERNYŐ:  tegulum,  tegumen;  schirm  NySz.  1544: 
Attam  az  hintó  czinaltatasaban  az  ernöert  es  az  rez 
gombokért  (OL.  Nád.  41).  1601 :  Pro  currubus  duobus 
coportorium  vulgo  tarzeker  ernieö  (KPénzügymLt. 
Hungarica).  1638  :  Egy  tarszekerre  való  erniö  vagy 
káva  (OL.  UC.  2/34). 

ernyő-vas :  bügel  BM.  1548:  Az  kocjTa  ernyő 
uasat  (OL.  Nád.  40).  1572 :  Uram  kocyara  ernyő  uasat 
(uc).  [Vö.  CzF.] 

ERŐ:  vis  [stb.];kraft,  machtNySz.  (l.jel.).  1222: 
Nomina  uero  hominum  de  predicta  uilla  scilicet  Niüos 
hec  sünt  Forcos  Buus  Mech  Ciimur  Och  Ereu  [a.  m. 
erö  ?]  (Pannh.  3/L).  1237 :  Quorum  nomina  sünt  hec 
Vocha  cum  filio  Vot  nomine  Nuhu  cum  filiis  Mortanus 
cum  fratre  suo  nomine  Erev  Chede  cum  fratre  suo 
nomine  Paulo  [?]  Zurabot  (uo.  1/C).  1305:  Nicolao 
filio  Ereu  (AnjouOkm.  1.92).  1643 :  Ha  valaki  olto- 
ványt .  .  .  ellop,  avagy  levág,  .  .  .  megbizonyodván  20 
forinton  convincáltassék,  melyet  a  földesurak  exequál- 
tassanak  főszolgabíró  és  esküdt  erejével  (Gazdtört- 
Szemle VI.470).  1752 :  Kegyebnes  urunk  ö  herczeg- 
séginek  mindjárt  eleintén  tiszttartóságoknak  saját 
keze  Írása  és  pöcsétje  alatt  kiadatott  instructiójának 
s  rendelésének  9.  punctuma  erejivel,  keményen  meg 
vala  hagj^a,  hogy  az  uraság  erdei  pusztulásra  ne 
jussanak  (uo.  138). 

ERŐS,  érés:  1)  validus  [stb.] ;  stark,  fest  NySz. 
(1.  jel.).  iSlll:  In  uilla  Derecchey  hü  sünt  ioubagiones 
Zemente  Erem  (Pannh.  Tih.  1/5).  Piscatores  isti  sünt 
Hemey  Borid  Nideat  Giürold  Zenthe  Ereus  Vodos  (uo.). 
1217  :  In  Wasul  eciam  eiusdem  ecclesie  predio  odwor- 
nicos  trés  Mucad  Fele  Ereus  (Veszpr.  12,  Nagypécsöl). 
1222:  Trés  mansiones  wduornicorum  Warou  fele  et 
ereus  (uo.).  1231/1397:  Descendensque  ad  caput  Ereusag 
nomine  (OL.  D.  174).  1240  k. :  In  predio  Beled  hec  sünt 
nomina  vduornicorum  Ereus  Hága  Menke  Moco  (Pannh. 
61/8).  Hec  sünt  nomina  carpentariorum  de  eodem  predio 
Guzu  Ereus  Zallas  Beneduc  (uo.).  1291 :  Nycolaus 
Niger  filius  Ereus  (HazaiOkl.  131).  1294:  Nicolai 
filii  Ereus  (OL.  D.  1400).  1330 :  Benedicto  filio  Ereus 
(AnjouOkm.  II.47H).  1333 :  Vallem  Ereus\e\g  nomi- 
natam  (KárolyiOkl.  1.81).  1366  :  Ad  locum  qui  dicitur 
íJrewspatakfev  (OL.  D.  30691).  1400  :  Petrum  Erews 
dictum  (ZichyOkm.  V.155).  1419  :  Johanne  dicto  Erews 
(Pannh.  Hitel.  52).  1433 :  Georgio  Ereivs  (OL.  D.  12527). 
1451  :  Stephaniis  Erws  (uo.  14467).  1452 :  Matheo 
Ereivs  (Lelesz  Acta  63/22).  Matheo  Erews  (Múz.  Kállay). 
1466  :  Michaelem  Ereivs  (uo.  Kisfaludy).  1476  :  Elia 
Erews  (uo.  Kállay).  1481:  Matheo  Ereivs  (OL.  D. 
18534).  1507:  Thoma  Erews  (Lelesz  Acta  115/33). 
1556:  Eg  funt  eres  chivoma  [chevorna?]  (OL.  Nád.  49). 
1602  :  Erős  Bálás.  Erős  Jakab  (SzékelyOkl.  V.188). 
Ereős  Bálás.  Ereős  Antal  (uo.  228).  1630—48  :  Erre 
kell  igen  ö  kegyelmének  vigyázni,  hogy  az  ló  erős 
szájú  ne  legyen,  mert  az  erős  szájú  ló  merő  ellenség 


(GazdtörtSzemle  1.288).  ||  2)  [panni  genus;  eine  art 
tuch]  1522  k. :  Una  pecia  erws  optimi  (TörtTár  1889. 
évf.  377).  De  una  joppa  simplici  de  welez  aut  de  erews 
(uo.  379).  1528:  Vnam  tunicellam  de  ereivs  factam  (OL. 
Nád.  42).  1531 :  Pannos  hernacz,  athlacz,  erews  et 
alias  similes  (OL.  Kolozsm.  106).  1545  :  De  una  pecia 
forstath  tenuis  et  simplicis  hungarice  Erews  vocati 
(KPénzügymLt.  Denkbuch  384.  köt.).  [Vö.  velencei- 
erős.) 

ERŐSÍTÉS,  erésítés  :  mimimentum  ;  stárkung, 
befestigung  NySz.  (1.  jel.).  1564:  Az  papok  jobbágyit 
kedig  egyéb  mivel  ne  báncsák  az  vár  erésitésének 
kivüle,  a  mint  akkor  is  meghatta  asszonyom  ö  nagy- 
sága (GazdtörtSzemle  1.74). 

ERŐTLEN?  éretlen?:  infirmus,  invalidus  [stb.]; 
kraftlos,  entkraftet,  schwach,  machtlos  NySz.  (1.  jel.). 
1331 :  Éretlen  [a.  m.  erőtlen  v.  éretlen  ?]  de  Morocha 
(AnjouOkm.  U.456).  1408  :  Johannem  dictum  Erethlen 
(ZalaOkl.  U.337). 

ÉRSEK :  archiepiscopus,  metropolitanus ;  erz- 
bischof  NySz.  1299  :  De  uiUa  Érsek  (MonStrig.  n.474). 
1458 :  Stephano  Érsek  (Múz.  Forgách).  1461 :  Petro 
Érsek  (OL.  D.  15595.  1474:  Clemente  Érsek  (Lelesz 
Acta  84/8).  1481:  Johannes  Érsek  (OL.  D.  18583). 
1488 :  Benedictus  Érsek  (Pannh.  17/ Aa).  1489  :  Do- 
minicum  Érsek  (Lelesz  Acta  98/31).  1495 :  Alberto 
Érsek  (Múz.  Forgách).  1518  :    Francisco    Érsek   (uo.). 

ERSZÉNY :  crumena,  marsupium  [stb.] ;  geld- 
beutel,  börse  NySz.  1769  :  Én  javaslom  Prédikátor 
Uramnak,  hogy  többé  ne  excurrállyon  kend,  mert 
erszénye  bánnya  meg  (CanonVisit.  195).  [Vö.  csapos-, 
szíj-erszény.] 

erszény-gyártó  :  crumenarius,  zonarius  ;  beutel- 
macher  NySz.  1530 :  Georgius  Erzengya/rtho  (OL. 
Kolozsm.  106).  1629 :  Nicolaus  Erszengiártó  (Canon- 
Visit. 155).  1635  :  Erszénygyártó  céh  (GazdtörtSzemle 
Vni.481). 

ERSZÉNYES :  crumenarius :  taschner  NySz. 
1602  :  Erszényes  János  (SzékelyOkl.  V.283). 

ÉRTET :  [suppedito  alicui  aliquid ;  mit  etwas  ver- 
sében]. 1677  :  A  mely  pénzt  mostan  felvettem,  karózás 
és  kötésre  igen  felmegyen.  Hanem,  ha  jó  alkalma- 
tossága adatik  kegy.-nek,  forgatásra  még  pénzzel 
értessen  (GazdtörtSzemle  III.276).  [Vö.  NySz.] 

ÉRTŐ  :  intelligens,  doctus,  peritus  ;  kenner,  ver- 
standig  NySz.  (1.  jel.).  1398  :  Petrum  Erthew  nomi- 
natum  (ZichyOkm.  V.67).  1416 :  Benedicto  Ertew 
(Lelesz  Acta  36/29).  1456 :  Gregorius  Ertew  (OL.  D. 
15082).  1470:  Emerico  ErtJiew  (uo.  17061).  1476: 
Bartholomeo  Erthew  (Lelesz  Acta  86/25). 

ÉRV,  1.  örv. 

ERZSÉBET,  Élzsébet:  Elisabeth,  Elisabetha 
MA*.  1244  k. :  Manumitto  Mogd  libertinum  cum  uxore 
sua  nomine  Ersebyth  [így  ?|  (HazaiOkm.  VI1I.43). 
1334 :  Villa  Scentelsebeth  (OL.  D.  3804).  1390/1397  : 
Georgius  filius  Petri  de  Zenthelsebet  (KárolyiOkl. 
1.439).  De  dicta  Zenthelsebet  (uo.).  1411 :  Dátum  in 
Zenthelsebethfalua  (SztárayOkl.  11.105).  1451 :  Lorandi 
de  Zeníhersebeth  (OL  D.  14487).  Possessionem  Egha- 
zaszenthelsebeth  appellatam  (Múz.  Dancs).  1621 :  Er- 
sebet,  Elsebet  MA^ 

ESIK  :  1)  obtingit,  accidit ;  es  geschieht,  es  trüft 
sich,  es  kommt  vor  NySz.  (4.  jel.)  1564 :  Az  szeginy 
nép  szolgáltatásáról  miért  hogy  nagy  panaszok  esének 
asszonyom    ottlétében,    azért    [stb.j    (GazdtörtSzemle 


201 


ÉSKÁTULYA— ESŐ 


ESOLEK— ESZ 


202 


I.74\  Asszonyomnak  ott  létében  arról  is  panaszok 
esének,  hogy  [stb.]  (uo.  76).  1634  :  Az  ki  ezt  el  mulatna 
megh  Palczaztatik  érette,  azután  nagiiibis  esik  rayta 
(Magyarorsz.  állap,  ezeréves  fennállásakor  VIII.896, 
vö.  GazdtörtSzemle  Vn.131).  ||  2)  [stare.  constare ; 
kosten].  1635 :  Az  uj  fejér  ólom  mázsáját  per  Rf 
40— Rf.  42  Esik  fontja  annak  60  d  (GazdtörtSzemle 
Vin.480).  1636 :  Ha  pedig  halált  érdemlő  rab  esik 
kezéhez,  az  olyant  Regécz  várába  küldje  (uo.  1.272). 
II  3)  [befailen].  1677  :  A  szőlőkben,  uraim,  csak  egy 
is  nincsen  kivető.  Igen  szép  terméssel  vannak,  a 
fekete  ragya  este  ugyan,  de  tűrhető  (uo.  III.276).  [Vö. 
általesik.] 

ÉSZ:ÁTUL(Y)A,   1.    skatulya. 
ÉSKÁTUL(Y)ÁCSKA,  1.  skatulyácska. 
ESKÉTT,  1.  eskütt. 
ESKITT  ?  1.  eskütt. 
ÉSKOLA,  1.  iskola. 
ESZŰDT,  1.  eskütt. 

ESKÜSZIK  :  juro  [stb.] ;  schwören  NySz.  1602  : 
Miko  Györgj^  beteg,  nem  jöhete  eskeni  [olv.  eskenni] 
(SzékelyOkl.  V.209). 

ESKÜT  :  jurare  facio,  juramento  adstringo  ;  schwö- 
ren lassen,  beschwören  NySz.  1581 :  Minden  falu  az 
ő  falujában  12  hütös  bírákot  esküssenek,  kik  az  ti- 
lalmas vetésnek  oltalmazására  gyakorlatossággal  vi- 
gyázzanak (SzékelyOkl.  V.124).  1593/1628  :  Negyedik 
tiszti  az  ungvári  főbírónak,  hogy  a  szőlőhegy  és 
mezőkerülésre  embereket  esküssön  (GazdtörtSzemle 
in.l04). 

ESKÜTT,  eskétt,  eskitt?:  1)  [juratus  -a  -um; 
jure  jui'ando  confirmatus ;  mit  einem  eide  bekraftetl. 
1438 :  Sub  quadam  arbore  Eskicthía  vocata  (OL. 
D.  13245).  1522 :  Vsque  ad  semitam  EskewtJihatar- 
ewswenye  (uo.  37354).  ||  2)  juratus ;  geschworner 
NySz.  1465  :  Jacobo  Esketh  (Lelesz  Prot.  Parv.  23a). 
1467.  Nicolai  Eskewth  (Lelesz  Acta  78/19).  1469: 
Matheiun  Eskewth  (Veszpr.  5,  Fadd).  1492 :  Petrus 
Eskivth  (OL.D.  36992)  1495:  Valentino  Eskyth  (Veszpr. 
5,  Fadd).  1504 :  Stephano  Eskwth  (OL.  D.  L9588). 

ESKÜTTET :  1)  adjuro,  juramento  adstringo ; 
beschwören,  beeidigen  NySz.  1650:  Az  henteller  [így?] 
meszarok  keozt  is  kell  esküttctni  (OL.  Kolozsm.  50). 
II  2)  [copulo,  connubium  sancio  :  trauenj.  1769  :  Sátai 
Plebanus  Uramnak  Sok  panaszai  vagjiiak  kigyelmedre, 
hogy  kigyelmed  az  eö  kigyelme  jurisdictiójába  in- 
gerállya  magát,  esküttet,  keresztel,  temet  (Canon- 
Visit.  194). 

ESKÜTTSÉG:  1634;  Az  esküdtségbeli  [így?] 
birák  uraimék  (KomárJk.). 

ESLÍK?  1.  esó'lék. 

ÉSLÓG,  1.  isldg. 

ÉSMÉG,  1.  ismét. 

ÉSMER,  ESMÉR,  L  ismer. 

ÉSMERŐS,  1.  ismerős. 

ESŐ,  esső  :  cadens  :  fallend  NySz  (1.  jel).  1453: 
Quosdam  meatus  aquarum  Kysekendmelleke  Naghcscw 
(OL.  D.  30828). 

eső-kötés  :  1728  :  Rósa  Dániel  hozzáment  volt  és 


egy  tökben  ördöngös  practica  eső  kötését  elvitte  és 
a  Tiszába  vetette  (Reizner :  SzegedTört.  IV.397). 
[«Esökötés  a  boszorkányság  egyik  képzelt  tudománya, 
mi  által  szárazságot  idézhettek  elö».  Kovács  János 
közlése.] 

eső-palást :  fpaenula,  paUium,  quod  pluviae  est ; 
regenmantel].  1546  Vram  essö  palastyat  (OL.  Nád.  42). 

eső-süveg,  -siveg :  [pileus,  qui  pluviae  est ;  hut 
für  regenwetter].  1546 :  Eg  selem  eső  siueget  (OL. 
Nád.  42).  1548  :  Wöttem  uramnak  esö  siueget  (uo.  49). 

ESŐLÉK  ?  eslík  ?  :  scobs,  ramentum,  fragmen, 
fragmentum,  putamen,  minutia ;  abfálle  NySz.  1572  : 
Uram  madarynak  eslygh  [igy?  a.  m.  esölék?]  húst 
(OL.  Nád.  40). 

ÉSPÁN,  -SÁG,  1.  ispán,  -ság. 

ESPERES,  esperest :  antistes  dioecesis,  archi- 
diaconus  ;  unterdechant,  senior  NySz.  («esperest»  a). 
1769  :  Ennél  többet  soha  eUenem  nem  szóllott  sem 
Esperestet  sem  Püspököt  se  Érseket  előttem  soha 
sem  emlegette  (CanonVisit.  195).  [Vö.  MTsz.] 

ESPEREST,  1.  esperes. 

ÉSPINÁLC,  1.  spenót. 

ÉSPITÁLY,  1.  ispotály. 

ESSES :  [formám  litterae  S  habens ;  S-förmig]. 
1687 :  Egy  gyöngyös  uászli  [a  közlő  szerint  igy, 
olv.  mászlí],  kinek  közepiben  egy  esses  forma  arany- 
boglár vagyon  (Mihalik  :  KassaÖtvTört.  82).  1691 : 
Egy  gyémántos  nyakban  való  öltözet,  kiben  vagyon 
5  gyémántos  bogiár,  circiter  tíz-tíz  gyémánt  egyben, 
esses  forma  boglár  (uo.  86). 

ESSEZ  [tkp.  <ez  s  ez»l:  1643:  Essez  fiának 
szidta  (DebrJk.,  1.  NyK.  XXVI.345).  1650 :  Ügy  szi- 
dalmazta őtet,  essez  lélek  leánya  (uo.).  [Vö.  esse  NySz. 
és  Tóth  Béla,  Nyr.  XXVn.31]. 

ESSŐ,  1.  eső. 

EST,  estve:  vesper,  serum,  vespera  ;  abendNySz. 
(1.  jel.).  1589  :  Jövel  ug  mond  estiiere  lámpással  es 
zakual  (OL.  Nád.  41).  [Vö.  dél-est.] 

ÉSTÁB,  1.  istáp. 

ÉSTAMÉT,  L  istamét. 

ÉSTÁP.  1.  istáp-gyértya. 

ESTEFÁN,  1.  István. 

ÉSTFÁN,  1.  István. 

ÉSTRÁNG,  1.  istráng. 

ÉSTVÁN,  1.  István. 

ESTVE,  1.  est. 

ÉSVÉNY,  1.  ösvény. 

ÉSZ:  raens;  veniunft  NySz.  1413:  Matheus  Eze 
[a.  m.  ész?]  dictus  (ZichyOkm.  VI.257).  1434:  Seba- 
stianus  Ez  [a.  m  ész  v.  íz?]  (Múz.  Kállay).  1482: 
Petro  Eze  (Veszpr.  9,  Kovácsi).  1586 :  En  Bernáld 
Miklós  alsó-csernathoni  noha  Istennek  akaratjából 
testemben  beteges  vagyok,  de  egyébképpen  eszemmel 
levén,  teszek  ilyen  utolsó  testamentumot  (Székely- 
Okl. V.140). 


203 


ESZES— ÉSZTERGAR 


ESZTERGAROS- ETETÉS 


204 


ESZES,  eszös:  prudens  [stb.];  klug  NySz.  1389  : 
Luchas  Ezus  [olv.  eszös].  Valentinus  Zenthus  (OL. 
D.  7467).  1391:  Paulum  dictum  Ezzes  íZicliyOkin. 
IV.469).  1466  :  Anthonius  Ezes  (OL.  D.  16408). 

ESZIK,  vö.  megesz. 

ESZEÁBA,  iszkába,  szkába:  fíbula  ;  klammer, 
bánd  NySz.  1494 :  Ad  emenda  Zkaba  pro  nauibus 
(Engel:  GeschUngrReiclis  1.96).  1587:  Az  komphoz 
izkaba  wereser  vettem  ket  zal  wasath  (OL.  Nád  40). 
[Vö.  CzF.  MTsz.] 

ESZKÖZ :  médium,  mstrumentum ;  mittel  NySz. 
(1.  jel.).  1638 :  Lapoczka  gust  es  egieb  malomhoz 
való  eszköszt  (OL.  UC.  2/34).  [Vö.  ház-eszköz.] 

ESZÖS,  1.  eszes. 

ESZTÁR,  isztár:  [panni  genus;  eine  art  tuch]. 
1522  k.:  Una  pecia  Ezther  [olv.  ézthar]  (TörtTár 
1889.  évf.  377,  egj-korú  másolatból).  1545  :  Eg  veg 
zöld  eztart  (OL.  Nád.  40).  Eg  weg  iztar  (uo.  49).  [Vö. 
ástar :  doublure.  tout  ce  qui  sert  á  doubler  ;  nstarleq : 
étofife  légére  pour  doublure  (Barbier  de  Meynard : 
Dictionnaire    Turc-Fracgais).    L.    még    astar    Bartal.j 

ÉSZTÉKE,  1.  ösztöke. 

ÉSZTEN:  [vö.  NySz.  1.  jel.].  1550:  Ezten  zer- 
datiü  fogwa  hány  tonyat  wontak  es  menny  halat 
fogtak  (OL.  Nád.  49).  1556 :  Harmad  ezten  wasar- 
napra  tellieseghel  megh  fyzethyk  (U.  J.).  1613/1696: 
Ha  azalatt  leteszi  az  contradictio  alatt  az  örök- 
ségnek az  árát.  lássa,  de  harmadnap  észten  nap 
múlva,  ha  le  nem  teheti,  szabad  legyen  a  pure  költ 
levelet  megpecsételni  (GazdtörtSzemle  \TI.414). 

ESZTENDŐ:  1653:  És  így  minden  nyolczad 
nap  múlva  folyjanak  az  pörök  szent  Gergely  pápa 
napig.  Azután  esztendő  törvénjTiapig  abban  marad  az 
pör  és  jövendőben  azon  punctban  leváltatik,  kiben 
félben  marad  az  pör  (GazdtörtSzemle  P.31).  [Vö.  NySz.] 
[Vö.  észten.] 

ESZTENDŐS:  anniculus;  jahrig  NySz.  1425: 
Georgius  Ezthendeus  (Lelesz  Acta  45/53).  1549 : 
Eztendos  -bon-nvk  (OL.  Nád.  41). 

ESZTERÁG,  észtérag,  észtrág,  észtrák : 
ciconia,  pelargus :  storch  NySz.  1369  :  Venit  de  valle 
Eztrak  [a.  m.  eszterág  ?]  (Veszpr.  3,  Bogárfölde).  1422  : 
Circa  quendam  meatum  aque  Ezthrak-p&thaksL  nuncu- 
patum  (OL.  D.  11181).  1423:  Circa  quendam  meatum 
aque  Ezthrakpaíhaka  nuncupatum  (Lelesz  Met.  Ung  4). 
1467 :  Johannem  Ezteragh  (OL.  D.  16555).  1478 : 
Insule  sue  Ezthrak7,\uei\xQ  (Veszpr.  107,  Egerszeg 
16).    [Vö.   CzF.  MTsz".] 

ESZTERGÁLYOS,  észtérgáros :  tornator,  tor- 
narius  ;  drechsler  NySz.  («esztergáros»  1.  jel.  a.).  1477  : 
Andreas  Ezthergarus  (Veszpr.  107,  Hagymáskér  4). 
1492  :  Martinus  Ezthergaros  (Körmend  III  4,  Batthyáu 
65).  1504 :  Egidio  Ezthergaros  (OL.  D.  21269).  1518  : 
Egidio  Ezthergaros  (uo.  23029).  Paulo  Ezthergaros 
(Múz.  Forgách).  1520  :  Andrea  Ezthergaros  (uo.). 
Benedicto  Eztergaros  (Pannh.  66  15).  [Vö.  észtérgár.l 

ÉSZTÉRGÁR,  isztérgár,  osztérgár?  osz- 
torgár:  [tornator,  tornarius;  drechsler[.  1243:  Ter- 
ram  vduomicorum  nostrorum  vztnrqar  uocatam  (Ku- 
binyi:  MTörtEml.  1.18).  1270/1281:' Villám  Wzturgar 
(Múz.  Ertl).  1278  :  Terram  Vztcrgar  [ígj?]  uocatam 
(Wenzel  IV.171).  1335  :  Villám  Esterqar  (ZalaOkl. 
L301).  1405 :  Ladislaus  Eztergar  (Lelesz  Acta  28/25). 
1422 :  Johannis  dicti  Wzturgar  (HazaiOkm.  V.214). 
1424 :  Johanne  Ezthergar  (Lelesz  Acta  44/37).  1426  : 


Damianus  Eztergar  (Pannh.  50/Ttt).  1434 :  Matheus 
Eztergar  (Pannh.  48  Zz).  1481:  Stephani  Ezthergar 
(OL.  D.  18460).  Stephani  Ezthergar  {\io.l8'ÍG2).lá9S: 
Andreas  Ezthergar  (Lelesz  Prot.  m.242).  1524: 
Gregorio  Ezthergar  (Lelesz  Acta  130  55).  1602: 
Iztergár  István  jobbágy  (SzékelyOkl.  V.234).  [Vö. 
NySz.  más  jel.]  [Vö.  esztergályos.] 

ÉSZTÉRGÁROS,  1.  esztergályos. 

ÉSZTÉRÓ,  1   ösztörü. 

BSZTÉRŐ?  1.  ösztörű. 

ÉSZTÉVÉR,  1.  ösztövér. 

ÉSZTÖKE,  1.  ösztöke. 

ÉSZTÖRŐ  ?  L  ösztörű. 

ÉSZTÖVÉR,  L  ösztövér. 

ÉSZTRÁG,  ÉSZTRAG,  L  eszterág. 

ÉSZTRÁK,  ÉSZTRAK,  L  észtérág. 

ÉSZTRÉNGA,  sztrénga,  sztronga:  claustrura 
o\'ilis,  locus  mulctus ;  hürde  NySz.  1554 :  Quilibet 
kenéz  de  integra  sessione  tempore  Ztronga  oues  XII 
(OL.  UC.  45/36).  1567:  Singulos  sex  agneUos  in 
ztronga  ad  festum  Penthecostes  (uo.  40/35).  1569 : 
Restant  in  Zatmar  oues  maiores  in  Ztronga  exacte 
(uo.  47/35).  1570  :  Kenezius  singulo  anno  soluit  tem- 
pore stronga  vnum  agnum  et  caseum  (uo.  18/23).  1619 : 
Eztrenga  pünkösdben  Ugian  pünkösdben  ztrongan 
soltezok  iöuedelme  (uo.  22/21).  1621 :  In  festő  pente- 
costes  ratione  stroiiga  quilibet  scultetus  pendit  an- 
nuos  agnos  vei  öves  sterües  quatuor  et  agnellum 
%Tium  (uo.  2/31).  [Vö.  CzF.  MTsz.] 

észtrénga-b arány:  1570:  CoUigimtnr  agni  ztron- 
gaharan  dicti  (OL.  UC.  18  23).  1594:  Szent  Georgi 
napban  az  kinek  barannia  vagion,  ha  tiz  vagion  is 
eggiet  fognak  ezt  eök  sztrengha  barannak  hyak  (uo. 
113/5). 

ÉSZTVÁTA,  1.  osztováta. 

ÉSZTVÉR?  1.  ösztövér. 

ÉT,  1.  öt. 

ÉTEK :  cibus,  esca  [stb.] :  speise  NySz.  1544 : 
Eg  könjme  [így "?]  aranyat  uettem  etek  aranazny  (OL. 
Nád.  47).  [Vö.  hideg-,  túrós-óték.] 

éték-lé  :  [intinctus ;  brühe].  1544 :  Borért  kit  etek 

lehen  uittek  (OL.  Nád.  40). 

étek-melegítő :  mensarius  foculus,  batillus  men- 
sarius:  kohlenpfanne  NySz.  1635:  Két  kis  rézmozsárka. 
Egy  étekmelegitö   réz  (Mihalik :   KassaiÖtvTört.    223). 

éték-tartó  :  [speisebehalter].  1490  :  Instrumentum 
in  quo  ponuntur  cibaria  Ethekthartho  (OL.  D.  26048). 

ÉTEL-ITAL :  victus ;  speis  und  trank,  lebens- 
mittel  NySz.  1544 :  Az  vendég  fogadónak  ételért  italért 

(OL.  Nád.  40). 

ETETÉS :  cibatio,  pastus ;  speisung,  fütterung 
NySz.  (1.  jel).  1731 :  Midőn  ennekelötte  circ.  7  esz- 
tendőkkel szegényeket  étetett  volna,  Csipkekötö  asz- 
szony  is  etetésben  jelen  volt,  monda  az  fatens  fele- 
ségének. Kié  ezen  gyermek  ?  (Reizner  :  SzegedTört. 
rV.470).  [Vö.  « Szegeden  szokásos  a  temetések  alkal- 
makor, néha  a  haláleset  évfordulati  napján  a  népnél 
5 — 6  koldust  megvendégelni,  ezt  a  megvendégelést 
étetés-nek  nevezik»  Kovács  János  közlése.] 


205 


ÉTT— EZÜST 


EZÜSTÖCSKÉ— ÉZVEGY 


206 


ÉTT-,  vö.  harang-öntő. 
ÉTTÉVÉNY,  1.  öttévóny. 
ÉTVEN,  1.  ötven. 
ÉTVÉS,  1.  ötvös. 

ÉVEG?  1.  üveg. 

EVET  :  sciurus ;  eichhörnlein  NySz.  1520 ;  Siurum 
wlgo  Ehweteth  (OL.  D.  37327).  1525:  De  singulis 
jobagionibus  sessionatis  tenentur  dare  Eweth  (uo. 
37000). 

EVETES :  [sciuris  copiosus  ;  reich  an  eichhörn- 
chen].  1392 :  Dirigitur  ad  Siluam  Euethes  (Pannh. 
Tih.  1/21).  1395  :  Ad  siluam  Euethes  vocatam  (Veszpr. 
107,  Keek  7).  1412 :  Vno  in  loco  Ewetes  (Veszpr.  13, 
Szölös  Zala  m.). 

EVEZÉ,  1.  evező. 

EVEZŐ,  evezó :  remus ;  riider  NySz.  (2.  jel.) 
1559 :  Oregh  es  apró  euezeket  (OL.  Nád.  48).  [Vö. 
kormány-evező.j 

ÉZ?  1.  íz. 

ÉZBÉG,  L  üzbég. 

EZ  IDÉN:  [hoc  anno;  in  diesem  jahre,  heuer]. 
1553  :  Waghyon  egy  halastho,  kytb  ez  idén  el  bocha- 
thothak,  hogh  meg  epeechek  gatthyath,  sylypeth, 
zugoyath  (OL.  L.  in.l6.  17).  [Vö.  idén  NySz.] 

EZIST,  1.  ezüst. 
EZÖST,  1.  ezüst. 

EZÜST,  ezist,  ezöst :  argentum,  argenteus ; 
silber,  silbern  NySz.  1542  :  Zabola  ezystel  burytot  (OL. 
Nád.  40).  1543  :  Duo  wlgo  ezysth  horogh  super  vestes 
siiperiores   existentes  (Múz.  Kisfaludy).    1544 :  Nolcz 


lat  ezyst  leuegöt  (OL.  Nád.  40).  1645 :  Vöttem  nolcz 
lat  ezist  leuegöt  (uo  42).  1553  :  Hath  ezyst  aranyazoth 
gomb  (uo.  48).  1555 :  Tizonharom  ezist  thw  aranya- 
zoth azon  embernek  feebe  walo  (uo.).  Három  bokor 
ezisth  kapcz  (uo.).  Eg  párta  \\v  ezisth  boklarok  wadnak 
raytha  (uo.).  1558  k. :  Wagyon  geryw  ij  eggyk  arany 
masyk  pechetle  ezisth  gerw  (Njt.  XXV1U.22).  1564 : 
Eg  ezösth  borostha  (OL.  Nád.  49).  [Vö.  szomolyán-, 
vont-ezüst.] 

ezüst-csév,  -csív:  1543:  Ezysth  chyw  duo  vna 
habens  duo  arbores  alia  vnam  ad  equos  idoneos  (Múz. 
Kisfaludy).  [Vö.  cső  NySz.  5.  jel.] 

ezüst-fonál :  argentum  in  fila  tenuatum,  argenti 
filum ;  silber  in  faden  gedehnt,  silberfáden  NySz. 
1524 :  Wlgo  ezysth  fionalath  valde  subtilia  (OL.  D. 
25696).    1559 :  Eot  chewe  ezicst  fonal  (OL.  Nád.  41). 

ezüst-gomb :  [malleolus  argenteus;  sUberknopf]. 
1555  :  Negwenhat  ezyst  ghomb  ferfy  rvhara  való  (OL. 
Nád.  48).  1581 :  Egi  ezwst  gomb  kibe  pezma  all  (OL. 
L.  III.16.  17). 

ezüst-mű,  ezüsmiv  :  [opus  argenteum,  argentum]; 
silberarbeit,  silberwerk  NySz.  1481 :  Aurum  et  argentum 
wlgo  eztvsmiuet  es  penzet  (OL.  D.  26018).  1563 :  Az 
ezewst  mew  tezen  (OL.  Kolozsm.  50). 

ezüst-pohár:  [poculum  argenteum;  silberbecher]. 
1570:  Egy  ezwst  pohár  eowedczet  gombos  (OL.Nád.  49). 

EZÜSTÖCSZE  :  [minutum  argentum  ;  silber- 
stückchen].  1595  :  Küldtem  Dyák  Mihálytól  3  ezüst 
karikát,  két  darab  lapos  ezüstöcskét  (SzékelyOkl. 
V.159). 

EZÜSTÖS :  argentatus,  argentosus  ;  versilbert 
NySz.  1547:  Eg  ezústos  szablat  (OL.  Nád.  48).  1552: 
Egy  ezüstös  dakost  (uo.).  1599  ;  Egj  parazt  zablja 
kinek  az  homloka  ezeivstös  (OL.  L.  in.16.  17. 

ÉZVEGY,  1    özvegy. 


<^»^^-- 


F. 


FA:  1)  arbor;  baum  NySz.  (1.  jel.).  1056:  (1.  «körte- 
fa»).  1211:  Extenditur  usque  ad  Wuolcan/bí/a  [2. 
jel.  ?]  (Pannh.  Tih.  1/5).  1256 :  Item  Pangrach/bí/a 
[hn.  2.  jel.?]  et  Chenkeeureme  similiter  prope  Mom- 
siiim  (ErdMúzLt.,  1.  Wenzel  \TI.430).  Item  Nadasd 
Item  Feketeii/h  (uo.).  1256/1273:  Uadit  ad  locum  qui 
wlgo  uocatur  Holo/a  (Körmend  Acta  V/5,  Káldiána  59). 
Ad  locum  qiü  vulgo  vocatur  Holo/a  (HazaiOkm.  VIII.70). 
1286 :  Magna  arbor  ilicis  est  pro  méta  machka/a 
nuncupata  (ZalaOkl.  1.96).  1324/1363 :  In  uertice 
eiusdem  montis  iungit  vnam  arborem  Silicis  Békefa 
vocatam  (Múz.  Kende).  1328:  Secundam  metam 
íiecbeu/a  vocatam  (OL.  D.  2511).  1328/1388  :  Circa 
predictam  viam  est  quedam  arbor  MagaLfa  wlgariter 
vocata  que  Nyugulm/a  appellatur  (OL.  D.  7345).  1329 : 
Arborem  silicis  chunka/a  vocatam  (AnjouOkm.  11.399). 
1329/1417:  Ad  arborem  Silicis  Clionka/a  vocatam 
(OL.  D.  28723).  Vsque  ad  arborem  silicis  Chonka/a 
vocatam  (uo.  37277).  1334 :  Ad  quandam  arborem 
lUcis  Kerek/ít  vocatam  (uo.  2864, 1.  AnjouOkm.  ni.l08). 
1338  :  Arbores  rj-thka/a  vocatas  (KároIyiOkl.  1.135). 
1349/1367  :  Deinde  peruenitur  ad  arborem  que  vocatur 
viadal/a  (Múz.  Bethlen).  1354:  Ad  arborem  lUcis 
GjTingius/a  dictam  (OL.  D.  4425).  1376 :  Per  arbores 
Iliceas  wlgo  Tanchus/h  currendo  (Körmend  II'5,  Fel- 
sölindva  18).  1378/1425  :  Sub  magna  arbore  Salicis 
Anis/a  dicta  (OL.  D.  11297).  1386:  Hinc  transeundo 
super  Rew/aorumya  vsque  ad  fluuium  Danobii  (uo. 
7182).  1390  :  Venissent  ad  predictum  montem  Zep- 
fahege  (Lelesz  Met.  Mármaros  20).  1406 :  Penes 
quasdam  arbores  pirorum  wlgo  tanchosfrt  vocatorum 
(Múz.  Forgách).  1416  :  In  quo  loco  essent  sex  arbores 
Ilice  Hath/a  vocate  (Lelesz  Met.  Zemplén  1).  Sex  ar- 
bores Ilicee  hath/a  vocate  (OL.  D.  10485).  1427  :  Penes 
quoddam  lignum  Bedewfaya  wlgariter  appellatum 
(Lelesz  Met.  Szabolcs  1).  1435  :  Ad  quasdam  arbores 
Warya//a  dictas  (OL.  D.  30484).  1438  :  Sub  quadam 
arbore  Eskwth/a  vocata  (uo.  13245).  1454 :  Peruenis- 
sent  ad  quandam  arborem  Ilicis  Zeep/a  vocatam  (Múz. 
Bethlen).  II  2)  [sUva ;  wald?].  U35 :  Habent  siluas 
pro  se  separatas  que  uocantur  Sumlu  et  hasfaia  quam 
emit  Oboneg  comes  de  Bas  (Pannh.  15/Kk).  1231- 
Siluam  que  uocatiu- yanus/a^/a  (OL.  D.  168).  1272:  Uadit 
per  siluam  scyp/a  nominatam  (uo.  799).  1284/1394- 
^^IZ^^  ^^i^'^^'^^fam  [í-  jel.?j  dicitur  (HazaiOkm. 
Íoo.P,..««  •  ^^  ^^'"^°^  Pethefaya  dictam  (OL.  D. 
3384).  1427:  Prediis  Thamas/a?/a  [a  m.  erdő  ?J  Waralya 
gluz.).  Siluam  vsualem  Marthonfaya  vocatam  (Múz. 
Kallay)  1435:  Cuiusdam  térre  Baczka/fnyathaya  a. 
m.  erdő  ?]  (Múz.  Ibrányi).  1453  :  Ad  Siluam  Symegh- 
faya  vocatam  (Veszpr.  5,  Fájsz).  1458/1469  Per 
supenorem  finem  silve  Wakonfaya  (KároIyiOkl.  U.316). 
1478j  Silua  Glandinosa  Bochka/aya  vocata  (OL.  D. 
18145).  1525:  Ad  terras  arabiles  Baczka/hí/athaya 
appellatas  (Lelesz  Prot.  V.268a).  [V^ö.  itt  1.  jel.  és 
NySz.   «2    nyár»  2.  jel.J  |j  3)   lignum,    ligneiis :    holz, 


hölzem  NySz.  (2.  jel.).  1226  k.  :  Tenentur  in  festő 
sancti  Martini  et  in  aduentu  regis  de  unoquoque  mense 
III  carratas  lignorum  qu[e?]  uocantur  Éul/a  (Pannh. 
28/'E).  1428:  Fabiano  Jí'akengelew  dicto  (Veszpr.  11, 
Lovas).  1498  :  Fabiano  í'akengyelew  (Múz.  Kállay). 
1549  :  Eg  tal  tok  puzta  faya  cjTialasatol  (OL.  Nád.  40). 
1566 :  Was  nyelw  zakallos  Fa  nyelw  zakallos  (uo.  49). 
1572  :  Ky  wetheo  lámpásnak  faya  mjad  wasasthwl 
(OL.  UC.  76/17).  1587 :  Fa  nielw  zakalos  (uo.  46/74). 
1590  :  Egh  fel  kez  verő.  Fa  fordetho  horogh  was 
f«kovácsmtíhelyben»  Szám.  jegyz.]  (OL.  Nád.  49). 
1597  :  Tengel  fa.  Rud  mennek  való  fa  (OL.  UC.  101/3). 
1637 :  Egy  hidra  való  fa  palást  (uo.  14/43).  1638 : 
Víz  kereknek  való  horgas  fa  (uo.  2/34).  Egy  reghi 
giantaros  fel  szer  aito  fa  be  vonoiaval  (uo.).  [Vö. 
ábrahám-fája,  abroncskötó'-,  akasztó-,  akó-, 
állás-,  alroa-,  árboc-,  árkus-,  ászok-,  barkóca-, 
berkenye-, bodza-,  bór-,  borona-,  bükk-,  csapó-, 
csatló-.  cser-,  cserésnye-,  csöbörméró'-,  dió-, 
eb-,  éger-,  eper-,  fal-,  fenék-,  fenyő'-,  fertály-, 
fodor-,  foglaló-,  fűz-,  gantár-,  gárda-,  gérén- 
dély-,  gesztenye-,  godolya-,  gombolyító-,  gyer- 
tyán-, gyümölcs-,  gyümöícsény-,  h.ám-,  ha- 
raszt-, hárs-,  határ-,  hatló-,  hindó-,  homlok- 
fa,  Isten-fája,  iva-,  jávor-,  jegenye-,  juhar-, 
kar-,  karika-,  kérészt-,  késa-,  koszorú-fa,  kö- 
kényfa-bokor,  könyöklő'-,  kőris-,  körte-,  láb-, 
lánc-,  lugas-,  magyal-,  marota-,  mogyoró-, 
nyakló-,  nyár-,  nyír-,  orsó-,  őr-,  pirosalma-, 
ráma-,  rekettye-,  sereg-,  sit-,  som-,  szán-, 
szaru-,  szeder-,  szék-,  szekér-,  szemerek-,  szil-, 
szilva-,  szító-,  talp-,  tekerő-,  tengely-,  tisza-, 
tölgy-,  törvény-,  tövis-,  tűz-,  ugu(?)-,  várta-, 
veniz-,  vörösfenyő-,  vörösmogyoró-,  zsilip-fa.] 

fa-csobáJi:  (holzlagelj.  1597:  Fa  czoban  (OL.VC. 
101/3).  1608  :  Faa  choban  (uo.  37/56). 

fa-csobolyó :  [^].  1638  :  Fa  cziobolio  (OL.  UC. 
2,34). 

fa-eregető:  «facsusztató  hely»  MTsz.;  [locus  ubi 
ligna  demittuntur  ;  holzriese,  holzrutsche].  1421:  Locum 
qui  faeregeteiv  vocaretur  (Múz.  Soós). 

fa-fésű:  ípecten  ligneum ;  holzkamm].  1581:  Egi 
tok  fesw,  kiben  három  fa  festv,  egi  chonth  fesw,  egi 
oUo  .  .  .  wagion  (OL.  L.  in.16.17). 

fa-fickó:  [cotula  lignea ;  [holzfláschchen].  1699: 
Keth  fa  fyczko  (OL.  Nád.  47). 

fa-hasogató,  -hasgató  :  [ad  ligna  caedenda ;  zum 
holzspaltenj.  1548:  In  eiusdem  edibus  ferreus  [cutellus] 
est  vt  dicitur  segy  [olv.  egy?]  fahasgatho  1  (Múz. 
Kapy). 


209 


FA 


FA 


210 


fahasogató-töke  :  [klotz  zum  holzspalten).  1634  : 
Egi  fahasogato  teöke  (OL.  UC.  21/3). 

fa-hébér :  [hebevorrichtung  aus  holz  ?]  1597  :  Fa 
Iieber.  Keoröm  vas.  Rez  saf  (OL.  UC.  101/3). 

la-hegedű :  [collare  ligneum ;  hölzernes  halsband 
als  foltergerath].  1587:  Fa  hegedé  ember  nyakara 
walo  (OL.  UC.  46/74).  [Vö.  hegedű  MTsz.j 

fa-héj,  -hé,  -hí :  cinnamomum  ;  zimmetrinde  NySz. 
1522 :  Duos  lothones  wiilgo  fahy  (OL.  D.  26309).  1527 : 
Nadmyzet.  Fahyath  (OL.  Nád.  49).  1528  :  De  wlgo 
fahy  libre  duo  (uo.  48).  1530  k. :  Nadmyzeth  Rys- 
kasath  Fahyath  (OL.  L.  111.16.  17).  1531:  Elewen 
gónber,  zegfw  fahe  (OL.  Nád.  43).  1544 :  Ebedre  fo 
heyat  es  szekfyuet  (uo.  40).  Vöttem  borsot,  safrant, 
faheyat  (uo.).  1560  :  Ryskasa.  Gőngber.  Fahy  Szegfű. 
Szereczen  dyo  wyraga  (uo.  49). 

fa-híd:  pons  sublicius  NySz. ;  [holzbrücke] .  1343: 
Dátum  in  Fahyd  (Múz.).  1346 :  Fahyd,  hn.  (Anjou- 
Okm.  IV.564). 

fa-h.ordás ;  [lignatio] ;  das  holztragen  BM.  1712  k. : 
Valakiket  akármi  \fahordáson,  vágáson,  vadászaton  s 
lesködlsen  rajta  érnek,  azokat  kedvezés  nélkül  12 
frttal  megbüntessék  (GazdtörtSzemle  Vn.416). 

fa-hordó  :  [lignifer,  lignator] ;  holztrager  BM.  1712 
k. :  Az  Somoskert  az  egész  Somossal,  nyiressel,  gond- 
viselése alá  adattassák,  úgy  hogy  .  .  .  mind  vadászok- 
kal, mind  pedig  fahordókkal  s  vágókkal  szorgalma- 
tosan őrizzék  és  oltalmazzák  (GazdtörtSzemle  VII.416). 

fahordó-pénz :  [merces  ligniferorum ;  holzfuhr- 
gebür].  1480  k. :  Fahordopenz  fiorenum  I  (OL.  D.  36995). 

fahordó-társzekér  :  [trachtwagen  für  holzfuhr]. 
1545  :  Az  fa  hordó  tar  szekérre  üttettem  eg  vy  sen 
vasat  (OL.  Nád.  40). 

fa-káforka :  [hölzerner  handseehter.  hölzerner 
handkübel].  1588  :  Fa  kaforka  három  (OL.'  UC.  76/17). 
|Vö.  káfé'rka  MTsz.  ;  káforka  BM.] 

fa-kaloda  :  stela,  robur  NySz. ;  [hölzernes  hals- 
band als  foltergerath].  1638:  Ez  Teömlöcz  házban 
vagion  egy  fa  kaloda  (OL.  UC.  2/34). 

fa-kanál :  [cochlear  ligneum  :  holzlöffel].  1548  : 
Apró  fa  kanál  (OL.  L.  III.16.  17). 

fa-kanna:  [cantharus  ligneus  ;  holzkannej.  1545: 
Vöttem  eg  öreg  fa  kaimat  (OL.  Nád.  41).  1549  : 
Három  fa  kanna  (uo.  40).  1597 :  Hituan  fa  kanna 
plehel  tataroztak  (OL.  UC.  101/3). 

fa-karika  :  [circulus  ligneus  ;  holzring].  1594  :  Egi 
iskatulaban  ualami  mamaniok  es  ostáblához  való  fa 
karikák  (OL.  UC.  78/7). 

fa-kárt :  [culigna  iignea  ;  hölzernes  trinkgeschirr]. 
1594 :  Vagion  egy  fa  kart  (OL.  L.  III.16.  17). 

fa-kupa  :  diatretum  NySz. ;  [hölzernes  trinkgeschirr, 
holzhiunpen].  1638  :  Fa  kupa  vagy  kart  (OL.  UC.  2/34). 

fa-kürt :  [buccina  Iignea,  cornu  ligneum ;  holz- 
trompete].  1581 :  Keth  eoregh  hozzu  fa  kvyrth  (OL.  L. 
111.16.  17). 

fa-lapát :  [pala  Iignea  ;  holzschaufelj.  1535  :  In- 
strumenta  Iignea  wlgo  fa  lapath  (OL.  UC.  99/25). 

fa-ló :  [equus  ligneus] ;  ein  hölzernes  pferd  BM. 
1700  :  Az  szöllö  gyöpüje,  úgy  szöUökre  menő  kapuk 
és  hágcsók  . . .  emberül  megcsináltattassanak, . . .  annak 
elrontói  penig  vagy  elhordói  a  kiket  elérik,  keményen 

Magyar  Oklevél-Szótár. 


megverettettessenek,  vagy  falóra  tolattassanak  (Gazd- 
törtSzemle L83). 

fa-medénce  :  [pelvis  ligneus ;  hölzernes  becken]. 
1597 :  Fa  medencze  (OL.  UC.  101/3j. 

fa-mérték :  1616 :  Egy  garasos  famérték  (Gazd- 
törtSzemle VI.128). 

fa-messzély  :  [sextarius  ligneus  ;  hölzernes  seidel]. 
1549 :  Eg  fa  mezzel  (OL.  Nád.  40).  1638  :  Ket  fa 
meszely  (OL.  UC.  2/34). 

fa-mosdó:  [aquaemanalis  ligneus ;  hölzernes  wasch- 
becken].  1545  :  Eg  fa  mosdót  (OL.  Nád.  40). 

fa-mozsár  ;  [mortarium  ligneum  ;  hölzerner  mör- 
ser].  1544:  Uöttem  e^  fa  mosart  (OL.  Nád.  41). 
1549 :  Fa  mosar  neg  (uo.  40).  1561 :  Ket  fa  mosar 
(OL.  L.  ra.l6.  17). 

fa-olaj  :  oleum,  oleum  olivae  ;  baumöl  NySz.  1544 : 
Fa  olayt  salátához  (OL.  Nád.  41).  1572:  Fa  olayt. 
Tarkont  (uo.  40). 

f aoltó-f ürész,  -ótó- :  [serra  ad  arbores  inserendos ; 
sage  zum  pfropfen  der  biiume].  1577  :  Fa  otho  fwrez 
(OL.  L.  in.l6.  17). 

fa-osztó :  1692  :  Egy  faosztónak  közczipó  per  diem 
nr.  3  (GazdtörtSzemle  VI.182). 

fára-folyó:  arbustivus ;  rankend,  schling-  NySz. 
1499 :  Nicolao  Farafolyo  (OL.  D.  20856).  1552  :  Pisa 
farafolyo  (OL.  NRA.  1648/27). 

fárafolyó-boFSÓ:  [cicer  arbustivum ;  stockerbse, 
klettererbse].  1549:  Fara  folyó  borsó  (OL.  Nád.  40). 
1587 :  Fára  fofó  borsó  (OL.  UC.  12/42).  1597  :  Hituan 
sesekes    fara  folio  borsó  (uo.  101/3). 

fa-szekér :  1597 :  Három  fa  szekér  zerzamostul, 
kettej  Jo  de  az  harmadik  ell  thörödözöt  (OL.  UC  101/3). 

fa-tál:  patina  Iignea;  holzschüssel  NySz.  1544: 
Három  fatalat  es  tiz  fa  tanért  (OL.  Nád.  40). 

fa-tálas:   1594:    Egi  fa   tálas    (OL.   UC.    106/3). 

[Vö.  tálas  NySz.] 

fa-tányér :  quadi-a  Iignea  Kr. ;  der  hölzerne  teller 
BM.  1544  :  Három  fatalat  es  tiz  fa  tanért  (OL.  Nád.  40). 

fa-tölcsér:  [mfundibuliun  ligneum ;  hölzerner  trich- 
terj.  1638 :  Teölteögetö  liu  vagy  fa  teölczier  (OL. 
UC.  2/34). 

fa-vágás :  caesio  ligni ;  das  holzhacken  NySz. 
1599  :  A  czellegben  való  favágástól  és  jégvágástól 
ételt  nem  adott  (CanonVisit.  148).  A  gyalogok ;  egy 
egy  napi  favágással  tartoznak,  a  hol  a  Prédikátor 
erdejének  szerit  teheti  (uo.).  1760 :  Az  favágásért, 
vagy  vadászatért  se  maga,  se  az  alatta  való  jágerek 
senkit  meg  ne  büntessenek  (GazdtörtSzemle  Vn.420). 

fa-vágó  :  lignator,  ligniseca  ;  holzhacker  NySz.  (2. 
jel )  1435  :  Mathe  Fa.uago  (Múz.  Kállay).  1544  :  Az 
fa  wagonak  attam  (OL.  Nád.  42).  1545  :  Az  fa  uagoknak 
öl  számra  e^  forintot  (uo.  41). 

favágó-fejsze:  [securis  ad  ligna  caedenda;  axt 
zum  holzhauen,  holzaxt].  1545:  Eí,^  fa  vago  feyzet 
(OL.  Nád.  49). 

fa-vanna:  [alveus  ligneus;  holzwanne].  1638:  Egy 
giertia  niarto  fa  vanna  (OL.  UC.  2/34). 

fa-vatalé,  -vatolé:  [lagena Iignea;  hölzerne flasche]. 
1558  :  Fa  ivatoky  (OL.  Nád.  49). 

14 


211 


FÁBIÁN— FAJD 


FÁJD.\LMAS— FAL 


212 


FÁBIÁN  :  Fabianus  PPB.  1373  :  In  possessione 
Fabyanhaza.  vocata  (OL.  D.  31106).  1424:  Octo  in 
loco  Fahiankerte  (Körmend,  Miscelí.  Németújv.  lad. 
40.  m-.  21).  1471 :  In  predio  Gabysfewlde  alio  nomine 
Fabianylese  vocato  (Lelesz  Acta  82/17). 

FÁCÁN  :  phasianus :  fasan  NySz.  1457 :  Supia 
Siluam  Facyanherek  (OL.  D.  15186).  1508 ;  Wlgo 
facyan  emi  (uo.  32362).  1530 :  Ad  cenam  vnum  fachant 
(OL.  Nád.  43).  1646 :  Fáczán  Máté  (GazdtörtSzemle 
Vn.l23). 

fácán-kakas,  -kokas  :  [phasianus  mas] ;  fasanen- 
hahn  BM.  1712  k. :  Fáczánkokasokhoz  szeüd  tyúkokat 
ötöt-ötöt  egy  kakashoz  zárván,  igyekezzék  basztar- 
dokat  az  fáczánokkal  szaporítani  (GazdtörtSzemle 
VII.417). 

FACSAR  ?  :  obtorqueo,  premo  ;  -svinden,  drehen 
NySz.  1505 :  Petro  Fachyar  [a.  m.  facsar?]  (Pannh.84/N). 

FÁÉSZ?  fáísz?:  lignor;  holz  holen  NySz.  1359 : 
VaUem  Faizowelgh  [olv.  fáiszó,  a.  m.  fáészó  ?]  vocatam 
(KárolyiOkl.  1.241). 

FAGGYAS  :  sevosus,  adipalis  ;  talgig  NySz.  1481 : 
Andrea  Faggyas  (OL.  D.  18534).  1500:  Dyonisius 
Fagghyas  (Múz.  Kisfaludy).  1517 :  Fagyas  [szn.,  a. 
ra.  faggyas  v.  fagj'os?]  (Múz.  Forgách?).  1560  :  Lécz- 
falván  három  lakó  örök,  egyiket  híják  Fagyas  öröké- 
nek, azon  örökön  lakik  Fagyas  István,  az  más  örök- 
séget híják  Csíky  örökének,  azon  lakik  Fagyas  János 
[stb.]  (SzékelyOkl.  V.76).  1588:  Halót  wett  Ahoz 
walo  zór  inat  Faggas  kötelet  (OL.  Nád.  41).  1602 : 
Fagyas  Lukács  (SzékelyOkl.  V.185). 

FAGGYÚ :  seviun,  sebum ;  talg,  imschlitt  NySz. 
1480  :  Johanne  Fagyiv  (OL.  D.  18350).  1498  :  Ladis- 
laus  Fagyiotherew  (uo.  20765).  1520 :  Sebum  wlgo 
fagyadth  ad  faciendas  candelas  (uo.  37327).  1530 :  Emi 
wlgo  fagdyat  (OL.  Nád.  43).  1605 :  Az  Éles  tartó 
házban  Zwi-tt  faggiiv  uagion  Pint  No.  1  (OL.  UC.  28/61). 

faggyú-gyertya:  candela  sebacea;  talglicht  NySz. 
1544 :  Attam  fag^w  gerfaert  (OL.  Nád.  41).  1545 : 
Faggw  gertat  (uo.  42). 

FAGY,  vö.  megfagy. 

FAGYAL-BOKOR :  [dumus  ligustri  vulgáris  ; 
hartriegelgebüsch].  1478 :  Quasdam  ten-as  arabiles 
Posamege  Bode  Fagyaibokor  (Múz). 

FAGYAL-VESSZO :  fvirga  ligustri  vulgáris ; 
ruthe  des  hartriegels].  1516 :  In  lateribus  quorundam 
virgultorum  wlgo  faghalwezetv  (Múz.). 

FAGYAS,  1.  fagyos. 

FÁGYOL,  1.  fátyol. 

FAGYOS,  fagyas :  glaciális,  praegelidus,  gla- 
ciatus;  frostig,  eisig  NySz.  (1.  jel.).  1517:  Fagyas  [a. 
m.  fagyos  v.  faggyas?]  (Múz.  Forgách  ?).  1560:  Lécz- 
falván  három  lakó  örök,  egyiket  híják  Fagyas  örö- 
kének, azon  örökön  lakik  Fagyas  István,  az  más 
örökséget  híják  Csíky  örökének,  azon  lakik  Fagyas 
János  [stb.]  (SzékelyOkl.  V.76'.  1587:  Nyers  fajos 
alma  (OL.  UC.  12/42).  1602 :  Fagyas  Lukács  (Szé- 
kelyOkl. V.185).  [Vö.  MTsz.] 

FÁÍSZ?  1.  fáósz. 

FÁJ,  vö.  fájós,  has-fájó. 

FAJD,  fajt :  urogallus  ;  auerhahn  NySz.  1528  : 
Lepores  Fayd  Columbe  (OL.  Nád.  42). 


fajd-madár :  [>-].  1588  :  Egy  faith  madár,  fogoly 
madár  hwros  madár,  chiaszar  madár,  rigó,  fwr.  vidra 
(OL.  UC.  64  35).  Egy  faith  Madár  ert  Egy  Chiaszar 
madár  ert  Egj'  hwros  madár  ert  (uo.). 

fajd-tyúk:  tetrao;  auerhahn  NySz.  1760:  Császár, 
fogoly  és  fajdtyuk  madarakat  az  directiója  alatt  lévő 
jágerek  ahol  találnak,  bízvást  megltíhetik  (Gazdtört- 
Szemle VI1.420).  Egy  fajdtyukért  [lövöpénz]  d.  3  .  .  . 
egy  vadruczáért  d.  2  (uo.  421). 

FÁJDALMAS:  dolore  affectus,  dolens,  aerum- 
nosus,  saucius ;  mit  schmerzen  behaftet,  schmerzend, 
weh,  leidend  NySz.  1728  :  Azon  fájdalmas  asszonyi 
személjTiek  egy  tirannus  bikának  szarvát  megfarag- 
ván, iigy  megállott  neki,  mint"  egy  szelíd  fejős  tehén. 
Azt  kellett  innya  15-öd  napig  az  fájdalmas  asszony- 
nak (Reizner:  SzegedTört.  IV.433). 

FAJDAS,  1.  fajdos. 

FAJDOS,  fajdas :  [urogallis  copiosus ;  reich  an 
auerháhnen].  1476 :  Johannem  Faydas  (Lelesz  Acta 
86/25).  1487 :  Benedicto  Faydas  (KárolyiOkl.  11.527). 
1499 :  Paulum  Faydas  (uo.  III.35).  1502 :  Emerico 
Faydos  (01..  D.  21231).  1512  :  Blasio  Faydas  (Lelesz 
Acta  120/14). 

FA JLÉNDIS,  1.  fajlondis. 

FAJLONDIS,    fajléndis,     fajlongis :     panni 

genus ;  eine  art  tuch  NySz.  («fajlandis»  a.)  [proprie  : 
pannus  Londinensis  subtilís ;  eigentlich :  feines  lün- 
disches,  kmdisches  tuch].  1598  :  Ex  panno  faylondis 
(OL.  UC.  36/34).  1635 :  Egy  béUett  zöld  csonka  ujjú 
zöld  fqilongis  mentét,  rókaháttal  béUeltet  (Mihalik : 
KassaÖfrv'Tört.  224).  1  csimazin  saya  és  failongis  ráncos 
szoknyától  2  f.  (GazdtörtSzemle  Vin.472).  A  failongis 
posztó  singitől  [a  nyírás  ára]  per  5  d.  Á  lazus  posztó 
singitöl  per  5  d.  (uo.  482).  1669 :  Fajléndis  szok- 
nyának csináltatásáért  váÜastul  1  frt  80  dénár  (no. 
1.94).  [Vö.  Lumtzer-Melich :  Deutsche  Ortsnamen  u. 
Lehnwörter,  fajin  és  landis  a.]  [Vö.  londis.] 

FAJLONGIS,  L  fajlondis. 

FÁJÓS?:  dolens;  schmerzend,  weh  NySz.  1482: 
Laurencio  ÜSLyaffayas  [így,  olv.  fájós  ?]  (OL.  D.  31975). 

FAJT,  L  fajd. 

FAKADOZ,  vö.  kifakadoz. 

1.  FAKÓ :  1)  gUvus ;  fahl  NySz.  (1.  jel.).  1324 : 
Eisdem  fokotv  [a.  m.  gihiis,  fahl  ?]  et  andree  (Múz. 
lUésházy).  Comes  foko  et  andreas  fráter  eiusdem  (uo.). 
Magister  Fakó  (AnjouOkm.  11.141).  1346  :  Fratre  Fakó 
(uo.  IV.527).  1368  :  Johannem  Fakou  dictum  (Zichy- 
Okm.  III.347).  1386 :  Johannes  Fakow  dictus  (uo. 
IV.396).  1433:  Luca  Fakó  (OL.  D.  12547).  1438: 
Thoma  Fakó  (Forrás  ?).  1602  :  Fakó  Ferencz  (Székely- 
Okl. V.241).  1708:  Fakó  ökör  (DebrLt.,  1.  Njt. 
XXII. 519).  II  2)  equus  flavus,  equus  glaucus ;  fahles 
pferd,  falbe  NySz.  (2.  jel).  1549:  Thatar  kaczola 
Három  fakó  lo  (OL.  Nád.  49).  1586 :  Equi  cinerici 
colorís  unlgo  /aA;o  dicti  (OL.  L.  III. 16.  17).  [Vö.  tar-, 
vércse-fakó.] 

2.  FAKÓ  :  stolida  bestia,  canis  MA^  PP. ;  nár- 
risches  vioh  hund  MA.  (1708-i  kiad.) ;  ein  rasendes 
tlüer,  rasender  hund  PPB.  1324 :  Eisdem  fokow  [a. 
m.  canis,  hund  ?|  et  Andree  (Múz.  Illésházy).  [L.  a 
többi,  1324.  1346.  1368.  1386.  1433.  1438.  és  1602-iki 
adatot  «1.  fakó»  1.  jel.  a.  Vö.  Szily  K.  :  Összegyííjt. 
dolgoz.  389,  403.] 

FAL  :  1)  paries,  murus  ;  wand,  mauer  NySz.  1400  : 
Quinquaginta  florenos  lego  et  committo  ecclesíe  sancte 


213 


FALAT— FALU 


FALU 


214 


crucis  de  Nogkallo  ita  quod  falaira  ipsius  ecclesie 
exijendatur  (HazaiOkL  330).  ||  2)  « keréktalp  (a  kerék 
küllőire  kereken  körül  ráhúzott  fák)»  MTsz.  («1.  fal» 
2.  jel.) ;  [felge,  radfelge,  radkranz].1497:  Duo  fal  ad  anti- 
quum  eurrum  (OL.  D.37170).  ||  3)  [dolii  lamina  ;  daube  ?]. 
1616  :  Vnum  vas  et  fracta  vasa  wlgo  faal  emi  (OL. 
D.  26175).  1518  :  Pro  fractis  ac  destructis  vasis  fenek 
et  fal  de  nono  iraposuit  (uo.  26192).  [Vö.  «1.  fal» 
1.  jel.  MTsz.].  [Vö.  ház-,  nád-fal.] 

fal-fa  :  [felge,  radfelge,  radkranz].  1637  :  Egy  rakás 
kerek  fal  fa  [«kádárló  színben*  Szám.  jegyz.]  (OL. 
UC.  14/43).  [Vö.  MTsz.] 

fal-törő,  -terö,  -tőré  :  aries ;  mauerbrecher  NySz. 
(2.  jel.).  1542 :  Bombarde  faltheivre  cupree  (OL.  Nád. 
40).  1553 :  Ingenium  magnum  faltherew  (OL.  UC. 
50/24). 

faltörő-pattantyú :  pyrobolus ;  bőmbe  NySz. 
1493 :  Bambardas  magnas  que  wlgo  sic  dicuntui- 
falthewre  pathantitv  (Körmend,  Stat.  ant.  major.  27/11). 

FALAT  :  [particula.  frustulum  ;  stückchen].  1683  : 
Rétek :  Vagyon  a  resteri  út  mellet  egy  falat  (OL. 
UC.  3/32).  Van  4  falat  rét  hozzája  (uo.).  [Vö.  2.  falat 
NySz.  más  jel.] 

FALEA  :  1)  frustum,  frustulum,  portio,  oft'a.  cru- 
stum,  pars ;  teil,  stück  NySz.  (1.  jel.)  [?].  1251/1281 : 
Folka,  szn.  (OL.  D.  346).  1602 :  Falka  Márton  (Szé- 
kelyOkl.  V.204).  ||  2)  acervus  ;  haufen  NySz.  (4.  jel.). 
1550  :  Tizenketh  falka  fonal  (OL.  Kolozsm.  50).  1637  : 
Egy  falka  cherep  chesze  (OL.  UC.  14/43). 

FALKONY  :  bombarda  muris  rumpendis  ;  mauer- 
brecher NySz.  1605 :  Egh  falkony.  Egh  hozzw  syger 
egh  sebes  tharaczk  (OL.  UC.  28/61).  1644:  Vagion 
egy  falkony  (uo.  13/11).  [Vö.  olasz  falcone,  1.  Körösi 
S. :  A  magy.  nyelvbeli  olasz  elemek.] 

FALLAJTÁR  ?  1.  fullajtár. 

FALU :  colonia,  vicus ;  dorf  NySz.  1222 :  Villám 
que  uulgo  íoxkosfolua  uocatur  (OL.  D.  102).  1230  : 
Villa  Garab  Bolugd  Gregoxfolua  (Pannh.  32/V).  In 
villa  Gregor/bka  (Veszpr.  14,  Dec.  Comit.  Symig.). 
Terram  Ekud  Inad  Sceuleus  et  quod  uulgo  dicitur 
Rvijfolu  (HazaiOkm.  VI.25).  1230/1283:  Quandam 
terram  vacantem  in  territorio  de  Lyptou  sitam  que 
quondam  terra  fuerat  uille  que  uulgo  Mogior/oZw  uoca- 
batur  (Múz.  Szentiványi).  1231 :  Nomina  piscinarum 
hec  sünt  Welchya,  FoháoK  (OL.  D.  168).  1240  k.  : 
Villás  Dyaqui  Stara  Yyfolu  Vduoiy  (Pannh.  61/8). 
Est  conterminalis  villis  scilicet  Ohzyn/bíwa  Ylmar 
Radi  (uo.).  1255/1281 :  Kuzep/'oíw  Gykynus  Pynche 
(OL.  D.  416).  1256 :  luxta  uiam  publicam  que  pro- 
cedit  ad  appaccha/aÍMa  (Paruih.  14/B,  1.  Wenzel  11.265). 
1261 :  Terras  Lap  Karachun/bZtta  Kereztur  (OL.  D. 
511).  1268  :  luter  uillam  Scederkyn  et  villám  Kjsfolu 
(Körmend  11/4,  Miskouch  61).  1269  :  Laciim  /bZííkuzer 
uocatum  (HazaiOkm.  VII. 118).  1274 :  Cuiusdam  térre 
Reginalis  W&sarfolua  uocate  (Múz.  Forgách).  Quan- 
dam terram  nostram  Wasar/bív  appellatam  (uo.).  1275 : 
Villa  Charachun/bÍMa  et  Otiiioclakfolua  a  parte  fluuii 
Zaua  (Múz.  TörtTárs.  4).  Villa  portus  siue  Revfolu 
(uo.).  Villa  Derspop/bfert  (uo.).  1277 :  De  villa  Jobag- 
folua  (Múz.  Ertl).  1277/1291:  De  villa  Johagfolua  (Múz. 
Erdy).  1277/1328  :  De  villa  Joh&gfolua  (uo.).  1279  : 
Super  coUatione  ville  castri  de  Doboka  Dobokawar- 
folua  vocate  (Zimmermann-Weruer  137).  Villám  Dobo- 
k&warfolua  uocatam  (HazaiOkm.  VI. 242).  1280 :  De  villa 
Yodosfolua  (Múz.  Nagy  Imre).  1282  :  In  latere  cuiusdam 
térre  Folukuzfelá  uocate  (Kömiend  III/2,  Pezye  72). 
1283  :  Cuiusdam  térre  Mogyorfolu  uocate  (Múz.  Szent- 
iványi). 1284:  In  territorio  eiusdem  ville  wlgariter  Foiw- 


alya  vocato  (MonStrig.  n.l90).  1286 :  Eowkfolua,  hn. 
(Múz.  Szentivánjá).  Magorfolu,  hn.  (uo.).  1287 :  Posses- 
siones  Sutk/bZwa  Welchukfolua  uocatas  (Körmend,  Kor- 
látkö-Appon.  11/5631  1289/1291 :  Pentek/bZwa  Boynuk- 
folua  [hn.]  (OL.  D.  1244).  Baanfolua,  hn.  (uo.).  1295 : 
Terram  seu  possessionem  ipsorum  Felseuwy/bZít  uoca- 
tam (Múz.  Bossányi).  1296  :  Prope  villám  Lodomjrfolwa 
dictam  (OL.  D.  1436).  1297:  Cum  uilUs  Belud  Heyl  Toth- 
folu  et  Fyuzes  nuncupatis  (Körmend  III/8,  Monyoró- 
kerék  1).  1299  :  Possessionem  Mjfolu  vocatam  (Múz. 
Bossányi).  1307 :  In  villa  AzunfaÍMct (Veszpr.  15,  Vámos). 
1312;1315  :  Possessiones  Gara,  Galusfolua  et  Bokfya 
Beneduk/bÍMöf-  (OL.  D.  33568).  1315:  Possessiones 
Bachamezey  Werusalma/bíwa  (Múz.  Péchy).  1321/1323  : 
Kenchesandras/bZMd,  hn.  (Múz.  Soós).  1322/1324 : 
Cum  duobus  stagnis  Spantowa  et  Folutona  vocatis 
(Múz.  Ibrányi).  1323  :  Ex  parte  ville  Boáurfolwa  vo- 
cate (Múz.  Kisfaludy).  1325  :  Ad  ipsam  villám  Yíjfolu 
(Múz.  Motesiczky).  1328/1380 :  Possessionum  Gyur- 
tianag  et  Eráwfahv  (OL.  D.  2571).  1330  :  Janusfolua, 
hn.  (uo.  2639).  1334:  Uilla  Zatafalua  (uo.  3804). 
1336 :  Villa  Balsanasscun/bÍMa  vocata  (Múz.).  1337 : 
Thouth/bÍMa  (OL.  D.  3035).  Madarasfalua  (Anjou- 
Okm.  III.357).  1338:  In  villa  Azzxmfolua  (HazaiOkm. 
IV. 164).  1342 :  Possessione  Sanámfolna  nominata 
(Múz.).  1343 :  Cuiusdam  possessionis  Terestyen/bíwa 
uocate  (Múz.  Jankowich).  1346 :  Supra  eandem  vil- 
lám Petmfolwa  (OL.  D.  3867).  Cum  villis  Kese- 
folwa  et  Roazd  (AnjouOkm.  IV.641).  1347  :  Posses- 
sionis seu  ville  Fokafolua  alias  Ladnuk  vocate  in 
Comitatu  Albensi  existentis  (Múz.).  Wztuerfalu  (Anjou- 
Okm. V.103).  1347/1358  :  Possessiones  Korlathwagasa 
Luáwegfaliia  (OL.  D.  4716).  1348 :  A  villa  Kyral- 
fohva  vocata  (uo.  30383).  1350  :  Villis  Estephanfolua 
Kalyndych/bZMft  et  Sydoiifolua  (Körmend  II/8,  Szent- 
gothárd  6).  1351 :  Médium  laneum  in  possessione 
Tejfolua  habitum  (Múz.).  1352/1402:  Uilla  domini 
regis  felfahi  nominata  (Akad.  3).  1353 :  Elesfalua, 
hn.  (AnjouOkm.  VI.67).  Nomina  verő  possessionum 
hec  sunt  videlicet  Chatar  Kezepfolu  Wluesfoliia 
Apathy  (Múz.).  1355  :  Possessiones  Wosuereuzek  Le- 
desfolua  vocatas  (Kömiend  III/9,  Vörösvár  1).  Hossyu- 
falu,  hn.  (AnjouOkm.  VI.324).  1356 :  Villa  Nemuth- 
falu  vocata  (ZalaOkl.  1.568).  1358 :  Bythohaza  alio 
nomine  Myskefolua  nominata  (Múz.).  1359  :  Possessio- 
nis Kysrouazd  et  Azunfalua  uocate  (Pannh.  20/C). 
Cum  villis  Horuathpetur  folua  Laltiaestephan/bZtta  et 
Tyukfalu  nominatis  (Múz.  Forgách).  Possessionibus 
A'Áunfolua  Seplak  vocatis  (Múz.\  1363 :  De  dicta 
villa  Molonfahc  (uo.).  1366 :  Waraljafaho  Fe>TÍuan- 
falua  Gyurgfiamyklows/aZítrt  (Körmend  II/5,  Lindva 
13).  1367 :  Johanne  filio  Osl  de  Azonfalua  (Múz.). 
1368  :  Possessiones  Zahadfalua  Furgachfalua  Yfyfalu 
appellatas  (uo.).  Possessionem  Warhegaliabudus/bZíía 
vocatam  (Múz.  Máriássy).  Possessionem  ííolonfalua 
(Múz.  Kapy).  De  dicta  villa  Molonfalu  ad  villám  Ne- 
ixiethfalu  (uo.).  1369 :  Possessiones  Zahadfalua  Ca- 
polna  appellatas  (Könnend,  Heim  223).  1373  :  Nicolaus 
dictus  Nemes  de  Azzunfolua  (Pannh.  25/N).  De  pos- 
sessione Azunfalua  (Múz.).  Villa  Wlues/bZtía  (Veszpr. 
Regn.  Met.  13).  1374:  Villa  liozywfalw  vocata  (OL. 
D.  6189).  1375  :  Prope  villám  Nogfalu  (Múz.).  1376 : 
Possessio  Repa/bZwa  vocata  (OL.  D.  30715).  1379: 
Bodugazzun/bZtía  (uo.  6633).  Hospites  de  Kapulna- 
falua  (Múz.).  1381 :  Duas  villás  sew  possessiones  Ma- 
gyarfalu  et  üemetfalu  vocatas  in  districtu  videlicet 
Rabakuz  existentes  (uo.).  1384:  In  villa Nag/aZort  [így?] 
vocata  (Körmend,  Heim  320).  1385  :  Possessionibus 
Irafalua  Gyarmath  BajTiuk/a/wa  vocatis  (Múz.)  Tai- 
lovffalua,  hn.  (HazaiOkm.  11.148).  1388  :  Villám  Tey- 
falu  (HazaiOkl.  319).  1390 :  Bodogaznnfalua,  hn. 
(Múz.).  1392  :  Johanuis  de  Zenthannaazon/aka  (Múz. 
Péchy).  1393 :  Faluhel,  hn.  (Forrás  ?).  1396 :  Nicolaí 
de  Bodogasson/rtZra  (ZichyOkm.  V.21).  1397:    Bolha-^ 

14* 


215 


FALU 


FALUCSKA— FAR 


216 


falwa,  hn.  (uo.  40).  1399  :  Terris  arabilibus  sibi  in 
Fyzes/aZ?<'zele  diuisionaliter  cessis  iMúz.).  1400/1403  : 
Possessionem  dicti  Claustri  Remethe/fíÍMfl  vocatam 
(OL.  D.  1430).  1401 :  Possessiones  Babochipal/aZMO 
et  Hraztouicha  vocatas  (Körmend  V/7,  Croatica  216). 
1402:  Bodogazzon/ííZítfl  (OL.  D.  8751).  Alsow/aií<, 
hn.  (Múz.  Beniczkj')-  Erdey/aZít,  hn.  (Múz.  Med- 
nyánszky).  1404:  In  possessione  Jakabfyaianus/ftZva 
(Máz.).  In  possessione  eiusdem  Zabad/a^w;  vocata 
(Múz.  Kállay  181).  1405  :  In  eadem  possessione  Azzon- 
falua  (Pannh.  Hitel.  40).  1407  :  Osl  de  Xízonfalna 
(Múz.).  1410 :  Erdew/flZifa,  lm.  (uo.).  Januspan/"rtZ«rt 
[így,  hn.]  (uo.).  Nemeth/aííí,  hn.  (uo.).  1411:  Posses- 
sionem Wrnepenema  alio  nomine  Tidbozfolua  vocatam 
(uo.).  Ad  viUam  Yalfalva  (ZichyOkm.  VI.132).  Dátum 
in  Zenthelsebeth/oZiííí  (SztárayOkl.  H.IOS).  1412  :  Vnum 
in  Chychykfelde  cum  fine  in  Al/aiwrameneben  (Múz.). 
Pauli  íilii  Ictoris  de  Kysazon/aZtta  (Múz.  Kapy).  1413  : 
Versus  possessionem  Kapozthas/'aZwa  appeUatam  (Le- 
lesz Acta  33/52).  1419:  Wamusvy/'aZM  cum  tributo 
ibidem  exigi  consveto  (ZichyOkm.  VI.535).  Posses- 
sionum  Farkas/aZi'ö  Arnold/aZi'a  (uo.  539).  1420 : 
Jacobo  FaluM  (OL.  D.  10875).  1424/1498  :  A  parte 
verő  australi  i^aZM;ilese  vocato  in  fine  orientali  septem 
jngera  (uo.  12800).  1428  :  Possessionem  Bodogazon- 
falwa  vocatam  (]\Iúz.).  Possessionis  Kyral/bíwa  vocate 
(Forrás  ?).  1430 :  Domina  Sthana  vocata  filia  olim 
Johannis  Wayuode  de  Janosv^ayda/fííwa  (Lelesz  Bercs. 
V.23).  1431:  Siluam  maiorem  sew  permissorium  Nag- 
/aíwerdeye  alio  nomine  Monyorosdhege  nnncupatam 
(Veszpr.  12,  Nagj-pécsöl).  1436  :  Possessionibus  Azzón- 
falua  Myhal/aZíía  Chehy  et  Mendzenth  vocatis  (Múz.). 
Mester/aZwa  (OL.  D.  12913).  1437  :  Possessiones  Wy- 
falw  Rauazwar  Mathe/atoa  (Múz.).  1452 :  Zabad/ak'. 
hn.  (OL.  D.  14525).  1453 :  ViUis  Wv/fliw  Nagh/"aZi<; 
(uo.  14722).  Q&\falwa,  hn.  (uo.  30829).  1454 :  Karaczon- 
fahva,  hn.  (uo.  14604).  Strig/aZít-a,  hn.  (uo.).  Oroz- 
falív,  hn.  (uo.).  Bodogazzon/hZwa,  hn.  (uo.).  Bwryan- 
fakva,  hn.  (uo.).  Possessiones  Huzzu/hZ?*  et  Myndzenth 
(Körmend,  Unyom.  71).  1455 :  ViUam  nostram  memo- 
ratam  Manvan/aíii-a  vocatam  im  Comitatu  Symigiensi 
(OL.  D.  14915).  Predio  Kewzep/Híít'  (SoprOkl.  11.385). 
1458:  Kalager/aZwí,  hn.  (Pesty :  SzörBáns.  UI.76). 
1460:  Zabad/"rói-,  hn.  (OL.  D.  "15473).  Czako/atoa, 
hn.  (uo.  15508).  1461:  Gregorium  literatum  de  Nemes- 
nQ^fahva  '  (KároljiOkl.  11.342).  1464  :  Possessionis 
Arokkewzyzentpether/aíít-a  vocate  (Veszpr.  Regn. 
A/10).  1472:  ViUarum  Zerek  Zygeth/'aZío  Múz.  Tört- 
Társ.  4).  1475  :  Possessionum  Felsew/aZíc  Zabad/'r<i?f 
(uo.).  1476 :  Possessiones  Werfahva  alia  Werfolwa 
Werwarhelye  in  Comitatu  de  Walko  uo.).  1478:  In 
predio  Yyfalw  alio  nomine  Nowawaz  (OL.  D.  18145). 
In  possessione  liozyw fahc  (uo.).  1484 :  Thykfalwa, 
hn.  (Múz.  Forgách).  1492 :  In  possessione  Zenth- 
andraswr  [ígv  többször]  alio  nomiae  Eghaza/aZíca 
[ig>^ !]  (Múz.  Justh,  II.  Ulászló  oki.).  1496  :  Posses- 
sionibus Monyoroswelgh  Wy/ríZ?/;  Saroszeg  (Körmend 
in/6,  Körmend  10).  Possessionibus  Salmar  iigy'?] 
Zomhathfalwa  (uo.).  1505  :  Possessionibus  Werewi"en- 
falwa  Egerallya  (Körmend  III/ő,  Zákány  35).  1520 .' 
Simoné  Falivhan  (I^elesz  Prot.  V.120).  Piscine  Espan- 
thawa  et  FalwthaLva  (Lelesz  Acta  126  1).  1559  :  Az 
falunak  törwen  adaja  harmych  nyolch  forinth  (U.  I.). 
1581 :  Az  mü  tilalmas  vetésünknek  oltalmazására  az 
ö  nga  articulussa  tartása  szerént  mindenekkel  mü  is 
végeztünk  tellyes  faluul  némely  büntetésekről  és 
azoknak  birságának  megvételiröl  (SzékelyOkl.  V.124, 
XVin.  száz.  másolatból).  1590 :  Stephanum  Karoly 
de  S&rfalva  i  uo.  146).  1597  :  Tott  János  :  Az  Chyor- 
dos  haza  az  Velall  feöldeön  fahvoll  epetettek  (OL. 
UC.  12/42).  Chyordos  Thámás„házá:  Az  keöz  feöl- 
deön falwoll  epetettek  (uo.).  Wk  ys  wgy  mynth  az 
zergenyek  az  erdeőrwl  élnek,  falwol  adnak  f  1  d.  60 
(uo.).  1618  :  Inde  Markus/oirrtm  vicinum  pagum  duce- 


mini  (MA.  NLI.  386).  [HeljTi.  szárm. :  1229  :  In  viUa 
Kujsfolwd  (Pannh.  Lib.  Rub.  24—34.  1.  20.  sz.).  Both 
custos  in  Kjsfolud  (uo.).  1232 :  Ad  uillam  que  Cus- 
folud  vocatur  (OL.  D.  179).  1256  :  Item  ZenthIewrynch 
Kysfalud  Molunzug  (ErdMúzLt.,  1  Wenzel  Vn.429). 
1277  :  De  vUla  Kysfolud  (Múz.  Ertl).  1277/1291  :  De 
villa  Kysfolud  (Múz.  Érdy).  1335  :  Possessionem  Kys- 
foludzuvchuk  vocatam  (Múz.).  1405 :  Possessionibus 
Kyswylak  Kysfalud  vocatis  in  Comitatu  Zempliniensi 
^Múz.  Soós).  1439 :  Kysfalud,  hn.  (Múz.).  1524 :  Bene- 
dictus  de  Kysfalívd  (Múz.  Kisfaludy).] 

falu-föld(e) :  [terra  pagi ;  acker,  féld  des  dorfes]. 
1268/1347  :  Tendit  ad  illum  locum  qui  uocatur  folu- 
folde  (MonStrig.  1.553).  [«1383-iki  átiratban  :  folufeuld» 
Szám.  jegyz.]  1325  :  Terras  Arabiles  folufeuldey  uoca- 
tas  (HazaiOkm.  111.81).  1358  :  Cuiusdam  térre  Nagh- 
falufeuld  vocate  (OL.  D.  4778).  1409  :  Térre  Kuzep- 
falufelde  vocate  (Múz.). 

falu- vége:  [extrema  vici  pars;  dorfende,  dorfrand]. 
1351 :  Vineam  suam  in  monte  faluuege  uocato  (Hazai- 
Okm. in.l62). 

faluvégi :  [de  extremo  vico  ;  vom  dorfende,  vom 
dorfrande].  1469 :  Bartholomeus  Falwegy  (Veszpr. 
106,  Berenhida  5).  1603 :  Petrus  Faluvégi  (Székely- 
Oki.  V.248).  Andreas  Faluvégi.  Michael  Faluvégi  (uo.). 
Andreas  Faluvégi  (uo.  249). 

FALUCSKA :  viculus  ;  dörflein  NySz.  1504 :  In 
predio  Falwchka  vocato  in  Comitatu  Zempleniensi 
(Lelesz  Prot.  I.161a). 

FALUSI :  [de  vUla  ;   von  doif].   1410  :   Blasii  de 

Malonfahisy  (Múz.  Kapy).  \Vö.  NySz.] 

FÁNC  ?  vö.  patkó-fánc. 

FANCSAL?:  1095:  Coqui  fonsol  [a.  m.  fancsal "?] 
witan  pesceta  vnglis  (Pannh.  15/0o).    [Vö.  1.  fancsal 

MTsz.] 

FÁNK :  frixum,  pastillus  :  krapfen  NySz.  1561 : 
Egi  fánknak  walo  forma  (OL.  L.  ni.16.  17).  [Vö. 
alma-fánk.] 

FAR,  vö.  hegy-far. 

far-hám :  postilena ;  schwanzriemen  NySz.  1548  : 
Uöttem  neg  farhamot  az  tarazkokhoz  (OL.  Nád.  49). 
Neg  farkamra  ualo  szyat  (uo.). 

farhám,-szíj  :  der  umlaufriemen  (am  ungarischen 
sattel)  BM.  1552 :  Hermec  zy.  Kóthőfek.  Fek  erale 
zy.  Terhes  zy  Zv  geplew.  Farhuni  zy.  Hath  zy  (OL. 
Nád.  49). 

far-m.atring,  -raentreng,  -mentréng  ?  -mentring, 
-metreng,  -meti-eng  ?  -metring  :  postilena ;  hintergerat, 
schwanzriemen  NySz.  1490  :  Farmentring ;  Zyghelew 
(OL.  D.  26048).  In  vna  cista  antique  frene  et  far- 
nientringh  parue  vtilitatis  (uo.V  Cassides;  Temyngh; 
frena  :  farmentringh  (uo.).  1493  ;  Quarundam  rerum 
gemmatarum  vulgo  farmentringh  (EPSz.  fol.  108). 
1505  k.  :  Farmetíiryngh  vnacum  corio  (OL.  D.  26142). 
1523  :  Postsellam  [így,  vö.  «postella»  Du  Cange, 
«postela»  Baital]  wlgo  farmentrengeth  (uo.  26306). 
1524 :  Pro  farmentringh  et  calceis  (uo.  26266).  Zyghele 
et  farmentryngh  (uo.  26324).  1544:  Ket  far  metring  eket 
(OL.  Nád.  40).  1556  :  Eg  harangos  farmetrengh  zan- 
kazny  walo  (uo.  48).  1572  :  Vgan  ezen  nyakba  uetonek 
az  gombyaban  kyt  bortwsnek  hjTiak.  Vgan  ezen 
bortw'S  farmetrynghben  (uo.  47). 

far-tő,  -tü  :  «bujtásra  hagyott  szöllövesszö»  MTsz. 
1643  :  Valaki  oltoványt,  fartüt  szőlőkarót  vagy  egyéb- 


iil7 


FÁRADOZOTT— PARK 


FARKAS 


218 


féle  gyümölcsfát  más  szőlőjéből  elviszen,  és  ellop  . . . 
szőlejét  ve'sztette  el  (GazdtörtSzemle  VI.470).  [Vö. 
NySz.  más  jel.] 

FÁRADOZOTT:  [macer;  mager,  herabgekom- 
men].  1737 :  Egy  deáknak  asztalt  tartván  az  házánál, 
ki  nagyon  fáradozott  volt  és  erőtlenségben  elsárgult 
Istb.]  (Reizner:  SzegedTört.  IV.514).  [Vö.  fáradt  2.  jel. 
MTsz.] 

FARAG:  sculpo ;  schnitzen,  meisseln  NySz.  (1.  jel.). 
1402  :  Benedictum  'Qoihxhfaragoth  (Lelesz  Acta  27/18). 
1597 :  Foliosora  való  faragoth  orsó  keouek  (OL.  UC. 
101/3).  Faragoth  es  faragatlan  aitora  ablakra  es  kuth 
kauara  való  kőnek  (uo.).  ["Vö.  megfarag.] 

FARAGATLAN:  non  seulptus;  unbehauenNySz. 
(1.  jel.).  1597  :  Faragoth  es  faragatlan  aitora  ablakra 
es  knth  kauara  való  köuek  (OL.  UC  101/3). 

FARAGÓ :  caelator ;  schnitzer,  bildhauer  NySz. 
1349 :  (1.  «nyil-faragó»).  1366 :  Johannis  íilii  Faragó 
(Múz.).  1408:  Benedictus  dictus  Faragó  (Múz.  Mote- 
siczky).  1468  :  Petrus  Faragó  (Máz.  Kállay).  1474 : 
Paulo  Faragó  (Körmend,  Heim  564).  1515  :  Stephanus 
Faragó  (KárolyiOkl.  III.92).  1522  :  Benedictus  Faragó 
(OL.  D.  37328).  [Vö.  köröm-,  nyíl-faragó.] 

faragó-bárd :  [ascia  ;  zimmeraxt].  1588  :  Az  pintér 
házban :  vonio  kes,  vonio  zek,  zalu,  faragó  bárd  (OL. 
UC.  76/17). 

faragó-fejsze  :  ascia ;  zimmeraxt  NySz.  1530  : 
Secures  trés  vna  militaris  alia  Baard  carpentaria 
tercia  verő  faragó  feyze  (ÖL.  L.  III.16.  17).  1564 : 
Secures  fragmentarie  faragó  feyze  vocate  (uo.). 

faragó-kés:  1588:  Az  pintér  házban;  faragó  kes, 
vayo  kes,  circulum,  fenek  meczo  (OL.  UC.  76/17). 

faragó-szék :  cantherius;  bock  NySz.  1587 :  Malom 
mech.  Faragó  zek  (OL.  UC.  46/74).  1597  :  Faragó  zek 
1  (uo.  101/3). 

faragó-szekerce  :  [ascia  ;  zimmeraxt].  1597  :  Fa- 
ragó zekercze  (OL.  UC.  101/3). 

F ARISTÁR:  [saltuarius;  förster?].  1206:  Con- 
tulimus  tali  scilicet  proprietate  quod  nec  Rex  nec 
comes  Posoniensis  nec  eciam  faristar  aliquid  iuris 
inhabeat  (OL.  D.  45). 

FARK:  1)  cauda;  schwetf,  schwanz  NySz.  (1.  jel.). 
1240  k. :  Hec  sünt  nomina  vduornicorum  de  eodem 
predio  forc  sebe  Zyrida  Keduelen  (Pannh.  61/8).  1351: 
Johannem  Keseleuforku  (Múz.  Kállay).  1630 — 48  :  Va- 
lami rósz  erkölcsű,  felrugó,  vagy  ki  magát  ördöglené, 
.  .  .  olyat  [lovat]  ne  találjon  venni,  vagy  farka  csa- 
varét, mert  ur  alá  illetlen  és  gyalázatos  az  farka 
csavaró  ló  (GazdtörtSzemle  L288).  ||  2)  pars  postica ; 
letzter  teil  NySz.  (3.  jel.).  1241/1338  :  Ad  quandam 
teiTam  que  Oztrofark  wlgariter  vocatur  (OL.  D.  2273). 
1265  :  Cacumen  montis  íleghfark  (HazaiOkm.  V1.129). 
1329  :  Usque  ad  íinem  hegen  fark  vocatam  (Anjou- 
Okm.  n.399).  1329/1417:  Descendit  vsque  ad  íinem 
hegenfark  vocatam  (OL.  D.  28723).  1333/1468  :  Vsque 
ad  cacumen  cuiusdam  montis  Eeghfark  nomine  (Lelesz 
Met.  Zemplén  19).  1341 :  Uadit  ad  vnam  metam  ter- 
ream  vbi  terra  vocatur  \vorj'Oumezeu/brA;r/  fOL.  D. 
3402).  1347 :  Ad  tinem  cuiusdam  clausure  in  wlgo 
Chabagata/arA;a  dicta  (uo.  3909,  1.  AnjouOkm.  V.88). 
1391 :  Ad  caudam  cuiusdam  montis  excelsi  wlgo 
Nogheg/arA;  vocatam  (OL.  D.  31113).  1400 :  Locum 
piscature  Forktonysi  [i'"'arA:tonya  ?]  uocate  (Pannh:  1/1). 
1507  :  Ad  finem  cuiusdam  montis  líeghfark  appel- 
latum  (OL.  D.  32068).  1520  :  Baltheum  wlgo  maycz 
muliebre.  Chath  et  fark    aiint    deaurata.    Bog-lar   non 


sünt  deaurata  (uo.  26277).  [Szárm.  :  1211 :  Isti  sünt 
ioubagiones  forcost  Bedeh  forcud  Poscu  Aianduc 
(Pannh.  Tih.  1/5).  Hü  sünt  pistores  Moncha  Moglau 
forcos  forcot  Hoiud  (uo.).  1240  k. :  Hec  sünt  nomina 
Agasonum  campestrium  főrend  Pos  Cyma  (Pannh  61/8). 
Hec  simt  nomina  vinitoruni  forcud  Beza  (uo.).]  [Vö. 
fécske-farkú,  hód-fark,  kendér-farkú,  ökör- 
farkú-fű,  tengerijuh-fark] 

fark-vas :  fibula ;  heftel,  schnalle  NySz.  1554 : 
Az  kis  hegiestörre  farkwasat  chinaltak  (OL.  Nád.  49). 

FARKAS:  1)  lupus;  wolf NySz.  1095:  Septimum 
predium  quod  uocatur /or/cosig  [a.  m.  farkas?]  (Pannh. 
15/0o).  In  forcosig  [hn.]  Ereuca  ethes  bekes  moda  (uo.). 
1146 :  Liberaliter  seruiant  videlicet  Kissodi  Forcas 
Johannes  Thidrich  (uo.  5/Hh).  1181 :  Farcas,  szn.  (OL. 
D.  22).  1200  k. :  Tuhutum  uir  prudentissimus  misit 
quendam  uirum  astutum,  patrem  Opa/brcos  Ogmand 
(Anon.  25).  1210  :  Nomina  uero  eorum  hec  sünt  Dubur 
Michal  Forcos  Inoc  (Pannh.  5/F).  1211 :  Hii  sünt  pi- 
stores Moncha  Moglau  forcos  forcot  Hoiud  (Pannh. 
Tih.  1/5).  Hii  sünt  vdomici  Aratás  Zemdy  Forcos 
Medue  (uo.).  Vdornici  de  Mortus  hii  sünt  Boca  forcos 
Medveh  Mogus  (uo.).  Isti  sünt  aurifabri  Sümorav  Vitcus 
Zob  Forcos  et  Ponca  (uo.).  1221 :  Quorum  nomina 
sünt  hec  Dubus  Forcos  Jnoc  Milud  (Pannh.  4/B).  1222  : 
Nomina  uero  hominum  hec  simt  Ceke  Forcos  Buus 
Mech  Cumur  (Pannh.  3/L).  Villám  que  uulgo  forcos- 
folua  uocatur  (OL.  D.  102).  1225  :  Quorum  nomina 
simt  hec  Forcas.  Karachan.  Bodov  (Pamih.  l/F).  1229 : 
Nomina  uero  iUorum  seruorum  sünt  hec  Cucha  Vnica 
Forcos  Viyalam  (uo.  5/Gg).  1240 :  Quorum  nomina 
sünt  hec  Hemes  Oltus  [Olcus?]  Tonc  Forcos  Odus 
(uo.  27/V).  1240  k. :  Hec  sünt  nomina  lUonim  qui 
debent  dare  Equum  Teluch  Forcos  Dubus  (uo.  61/8). 
Hec  sünt  Nomina  Tornatorum  de  eadem  villa  forcos 
vosc  (uo.).  1269  :  Vádit  usque  illum  locum  qui  forkos- 
holm  dicitur  (OL.  D.  679).  1325 :  Circa  siluam  quan- 
dam wlgariter  -Farcasereztewyn  vocatam  (Múz.  Mote- 
siczkj^).  1326/1335 :  Vsque  metas  Farkasrez  (OL. 
D.  2515,  1.  AnjouOkm.  H.248).  1329  :  Matheus  dictus 
Farkaswerew  (OL.  D.  2879, 1.  AnjouOkm  n.440).  1337 : 
Farkastumk,  hn.  (OL.  D.  3064,  1.  AnjouOkm.  ni.358). 
1358  :  In  íiuuio  Draua  vocato  portum  seu  transituni 
í'ar^cisriwy  nuncupatum  (Körmend,  Miscell.  Németújv. 
lad.  40,  nr.  3).  1364 :  Johannem  dictum  Farkas  (Zichy- 
Okm.  III.237).  1368 :  Vnam  magnam  arborem  piri 
siluestris  /"arA;asakazthocurtuel  noniinatum  (OL.  D. 
5696).  1381 :  Locum  í'aroasallou  dictum  (ZichyOkm. 
IV.2Ü1).  1383:  In  terra  jFar^asparlaga  dicta  (Forrás?). 
1399 :  Spinetum  Farkas  tiuisse  vocatum  (Gyárfás : 
JászkúnTört.  III.536).  1419 :  Possessionum  Farkas- 
falva  Arnoldfalva  (ZichyOkm.  VI.  539).  1420  :  Georgio 
Farkas  dicto  (uo.  601).  1424 :  Primo  incepissent  in 
loco  Farkasakazto  (Lelesz  Met.  Szabolcs  36).  1450: 
Quasdam  terras  Kylsew/a)'A:(is  et  Fekethewzoldobzeg 
vocatas  (Lelesz  Acta  62/37).  1489  :  In  vallibus  Feyerso 
et  Farkaszsija  vocatis  (Múz.).  1513  :  A  parte  fluuü  Far- 
Artspathaka  vocati (Forrás  ?).  ||  2)  1  Wolfgang].  1183/1226 : 
Farcasio  Palatino  comite  (OL.  D.  25).  1193  :  Diuiditiir 
cum  íilio  farcasü  (uo.  27).  1238  :  Petro  et  Buquen 
filiis  Forcos  (HazaiOkm.  VI.36).  1274 :  Villám  Forcos 
yulese  (Körmend  II/4,  Pölöske  70).  1275  :  Petrus  et 
farkas  (HazaiOkm.  VI.203).  1299  :  Yurk  et  Johannes, 
íilij  Farkasij  (MonStrig.  11.474).  Farkas'ms  de  Zobory 
(uo.  475).  1301 :  Molendinnm  quod  uominatur  Forkos- 
molna  (OL.  D.  1626).  1454 :  Prediis  Petherlaka  et 
i^rt>"A;aslaka  vocatis  (uo.  2H400).  1478 :  Vnacura  Silua 
Farkaserdeye  (uo  18145).  1499 :  Farkasio  Rythka- 
zakalw  (uo  20856).  1526  :  Farkas  i  fyaninak  hagyom 
Erdcod  warat,  Andrásnak  kwwarat  (uo.  24323,  1.  Zol- 
nai :  Nyelveml.  256).  1544 :  losa  farkas  mosón  war- 
megeböl  (OL.  Nád.  41).  |Vö.  még  az  1.  jel.  alattiakkal. 


219 


FARSANG— FÁTYOL 


FATYÜ— FECEN 


220 


Szárm. :  1211  :  Isti  sünt  ioubagiones  forcost  Bedeh 
forcud  Poscii  Aianduc  (Pannh.  Tili.  1/5).  Isti  smit 
aratores  Bogliod  Forcost  Hyrnad  (uo.).  1274:  Terra 
eo